BAKÓ BALÁZS

A "PÜSPÖKSÉG BANKJA"*

VÁZLAT A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR TÖRTÉNETÉHEZ

* Elhangzott az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolája és Művelődéstörténeti Tanszéke által szervezett Konfliktusok a XX. századi magyar egyháztörténetben c. konferencián, Budapesten, 2008. május 6-án.

--------------------------------------------------------------------------------Az ország első egyházmegyei takarékpénztára 1912. október 15-én alakult meg Szombathelyen. Ez a hír nem okozott különösebb feltűnést, de látható jele volt annak, hogy valami változás van folyamatban a magyar katolikus egyházban. Ez a változás természetesen már korábban kezdődött, és nem nélkülözte a külső pressziót sem. Az 1890–95 között zajló egyházpolitikai küzdelmek igen erőteljes hatást gyakoroltak a magyar politikai gondolkodásra, hiszen a hagyományosnak tekinthető közjogi kérdés mellé újabb, most már valóban ideológiai alapú választóvonallal osztották meg a magyar politikai küzdőteret. Az egyházpolitikai küzdelmekig de facto a magyar katolikus egyház államegyházi jogokkal rendelkezett. Ez a helyzete 1895-re lényegesen megváltozott, mozgástere beszűkült: elvesztett korábban birtokolt jogokat (amelyek alapvetően befolyásolhatták társadalmi beágyazottságát), ugyanakkor lényeges kérdésekben továbbra is az államtól függött. Ez a függés nyilvánult meg például a vagyonkezelés ügyében. Akormányzat a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszteren keresztül – vagyonvédelmi célból – közvetlenül is ellenőrzés alatt tarthatta az egyházakat. Ez a – részben kiszolgáltatott – helyzet az egyház számára a századforduló után kezdett kényelmetlenné válni, mert akadályozhatta önálló cselekvőképességét.
-----A magyar "Kulturkampf" a katolikus egyházat is rákényszerítette, hogy újra definiálja az államhoz való viszonyát. Már önmaga sem az államegyházi létben látta jövőjét, hiszen ez a modell már nem védte őt állami eszközökkel, hanem épp ellenkezőleg, kiszolgáltatottá tette az állam irányában. Azaz a katolikus egyház az új helyzetben éppen az államtól elszakadóban fogalmazza meg az államhoz való viszonyát. Ez erőteljes függetlenedésben nyilvánul meg. Leglátványosabb elemei: a katolikus autonómia-törekvések felerősödése, az önálló Katolikus Néppárt megalakulása, a katolikusok egyre gyakoribb közéleti megnyilvánulásai, például a katolikus nagygyűléseken stb. Persze az államtól való elszakadás anyagi függetlenséget is feltételez. A katolikus egyház elsősorban földbirtokaiból szerezte jövedelmét. Ez azonban kötött tulajdon volt, amelynek jelentős része feladattal volt terhelve. Így alkalmatlan volt az egyház új céljainak támogatására. Ráadásul a fentiek szerint a kormány az egyházi földbirtokra ellenőrzési joggal bírt, tehát ezért sem lehetett a kormányzattal szemben felhasználni. A katolikus egyház ezért kényszerül rá, hogy pénzbeli jövedelmeit más, szabadon használható és forgatható formában kezelje, ami a kor követelményeinek is jobban megfelel. Így kerül sor az egyházi banktőke megteremtésére.
-----Szombathely ezen a területen úttörő vállalkozásra szánta el magát. Az alkalmat az adta, hogy 1912 januárjában új püspök került az egyházmegye élére gróf Mikes János személyében. Mikes fiatal, az újra fogékony, a világban nyitott szemmel járó ember volt, aki az erdélyi egyházmegyéből magával hozta az ott sikeresen működő egyházi autonómia szellemét. "Pénz dolgában kettőt tudott nagyon: pénzt teremteni és pénzt elkölteni" – írta Mikesről Székely László.¹ A pénzteremtés lett az egyházmegyei takarék megalakításának oka.

Gr. Mikes János szombathelyi püspök (1911–1936)

-----Miért éppen Szombathelyen jön létre az első egyházi takarék? A választ keresve meg kell vizsgálni az egyházmegye helyzetét. A szombathelyi egyházmegye vagyoni állapota nagyon ingatag volt. Elsősorban azért, mert az 1777-ben alapított szombathelyi püspökség – a többi, viszonylag későn alapított püspökséghez hasonlóan – nem tartozott a legjavadalmazóbb egyházi székek közé. A Trianon előtti országterületen csak a székesfehérvári és a hajdúdorogi püspökséget előzte meg a birtok nagyságát tekintve.
-----A püspökségi birtok kegyúri terhekkel volt terhelve, amelyek nem csökkentek, sőt új plébániák és egyéb intézmények létesítésével egyre nőttek. Ez a püspökség anyagi helyzetét erőteljesen befolyásolta. Mikes nagyszabású tervekkel érkezett az egyházmegyébe, amelyeknek anyagi fedezetét meg kellett találni. Már beiktatása után azonnal nagy figyelmet szentelt a vagyoni kérdéseknek. Az egyházi jövedelmek szétszórtan, helyi alapítványokban, takarékokban voltak elhelyezve, közvetlenül a plébánosok kezelésében vagy felügyeletével. Ez a költségeket tekintve pazarló rendszer nem segítette a püspökség bizonyos feladatainak (pl. papi nyugdíj ügye) megoldását és az egyházi jövedelmek kellő hasznosulását sem. Ez alatt nemcsak a pénz jobb kezelését, magasabb jövedelmezőségét értjük. Az alapítványokban lévő pénz holt tőkének bizonyult, amelynek társadalmi hasznossága alacsony volt. Ha ezt a tőkét korszerű banktőkévé lehetne formálni, akkor hiteltevékenység révén a térség gazdasági fejlődéséhez is hozzájárulna. Hiteligénylők a vidéki paraszti és iparos rétegek lehetnek, akiknek a szavazatai nélkülözhetetlenek az egyház által támogatott Katolikus Néppárt számára. Így az egyházi holttőkéből politikai tőke is kovácsolható, hiszen a hiteligénylők nagyobb bizalommal szavaznak annak a pártnak a jelöltjeire, akiket az az egyház támogat, amely az általa fenntartott bank révén ráadásul hozzájárul a szavazók boldogulásához is. Erre a kísérletre a szombathelyi egyházmegye alkalmasnak A püspökségi birtok kegyúri terhekkel volt terhelve, amelyek nem csökkentek, sőt új plébániák és egyéb intézmények létesítésével egyre nőttek. Ez a püspökség anyagi helyzetét erőteljesen befolyásolta. Mikes nagyszabású tervekkel érkezett az egyházmegyébe, amelyeknek anyagi fedezetét meg kellett találni. Már beiktatása után azonnal nagy figyelmet szentelt a vagyoni kérdéseknek. Az egyházi jövedelmek szétszórtan, helyi alapítványokban, takarékokban voltak elhelyezve, közvetlenül a plébánosok kezelésében vagy felügyeletével. Ez a költségeket tekintve pazarló rendszer nem segítette a püspökség bizonyos feladatainak (pl. papi nyugdíj ügye) megoldását és az egyházi jövedelmek kellő hasznosulását sem. Ez alatt nemcsak a pénz jobb kezelését, magasabb jövedelmezőségét értjük. Az alapítványokban lévő pénz holt tőkének bizonyult, amelynek társadalmi hasznossága alacsony volt. Ha ezt a tőkét korszerű banktőkévé lehetne formálni, akkor hiteltevékenység révén a térség gazdasági fejlődéséhez is hozzájárulna. Hiteligénylők a vidéki paraszti és iparos rétegek lehetnek, akiknek a szavazatai nélkülözhetetlenek az egyház által támogatott Katolikus Néppárt számára. Így az egyházi holttőkéből politikai tőke is kovácsolható, hiszen a hiteligénylők nagyobb bizalommal szavaznak annak a pártnak a jelöltjeire, akiket az az egyház támogat, amely az általa fenntartott bank révén ráadásul hozzájárul a szavazók boldogulásához is. Erre a kísérletre a szombathelyi egyházmegye alkalmasnak
-----Mikes 1912. február 8-án – egy hónappal beiktatása után – körlevélben tudatta, hogy a papság kérésére tervbe vette egy központi alapítványi pénztár és számvevőszék felállítását, ezért kimutatást kért az egyházi kezelésben lévő pénzek mennyiségéről és elhelyezéséről. ² Augusztus folyamán³ új jelentést kért a kerületi esperesektől, amelyek alapján az őszi koronaüléseken meg kellett tárgyalni az alapítványi pénztár ügyét, és 12 tagot kellett választani az egyházmegyei szintű előkészítő tanácskozásra. A tervek szerint október 15-én ez a plénum hozta volna meg a végső döntést a pénztár ügyében. Körlevelében még ekkor is alapítványi pénztár létesítéséről írt. Ám véleményét hamarosan megváltoztatta. Ez főleg dr. Rogács Ferenc személyének köszönhető, aki kiváló pénzügyi képességekkel rendelkezett, és a takarék felállításának és működésének motorja lett. Rogács 1917-ben terjedelmes cikkben foglalkozott az egyházi pénzek kezelésének módjaival.⁴ Ekkor már rendelkezésre álltak a takarék működésének első eredményei, így hitelesen tudott a takarékpénztári forma mellett érvelni. Az elszórt egyházi vagyon központi kezelését több szempontból is célszerű lépésnek tartotta: így áttekinthető és ellenőrizhető, azaz a püspökség szempontjából előnyösebb vagyonkezelési forma. Másrészt előnye, hogy nagyobb hasznot hoz, amely egyházi célokra fordítható. Természetesen azonnal felmerült a kérdés: az egyházi vagyon banktőkésítése nem ütközik-e az egyház tanításába. Igen határozottan elutasítja azt a vádat, hogy ez nyerészkedés lenne: "A keresztény erkölcstan tiltja ugyan a mammonizmust, [...] de nem ellensége [annak] a kapitalizmusnak, melyet az igazságosság és felebaráti szeretet két korlátja határol."⁵
-----A korszakban az egyházi vagyon kezelésének két módját különböztethetjük meg: az alapítványi pénztárt és az egyházmegyei takarékpénztárt. Rogács értelmezése szerint az alapítványi pénztár egy olyan központi hivatal, amely a rábízott alapítványi tőkét kezeli. Előnye, hogy a vagyont megbízható állami értékpapírokban tartja, de nem működik pénzintézetként, azaz közvetlenül nem segít a plébániáknak és a laikusoknak sem. A takarékpénztár ez utóbbi hibát kiküszöböli. Benne az egyházmegyei szervezet és a takarékpénztári forma egyesült. A takarékpénztár célja "betétek elfogadása, gyümölcsöző kihelyezése által saját részvénytőkéjének hasznosítása mellett a földművelés, kereskedelem és általában a vagyonosodás érdekeit előmozdítani",⁶ azaz banki tevékenységet folytatni és ezzel az egyházmegye gazdasági életét fellendíteni az addig holt egyházi vagyon forgalomba hozatalával.
-----A takarékpénztár egyik kinyilvánított fő feladatának az egyházmegyei alapok és alapítványok vagyonának kezelését tekintette. A takarék előnye, hogy a vagyont biztonságosan kezeli, döntéseit nem egy személy, hanem a szakértőkből álló igazgatóság irányítja és szakmai ellenőrzése is megoldott a felügyelő bizottság és a revizorok által. Így biztonságosan segíti a plébániai vagyon megőrzését, kezelését és ellenőrzését. Másrészt olcsó hitelt tud nyújtani, és azáltal, hogy nemcsak egyházi, hanem idegen pénzt is forgat, nagyobb jövedelmet ér el és tud egyházi és kulturális célokra fordítani.
-----Mindezen előnyök miatt választotta Mikes a takarékpénztári formát. 1912. október 15-én megtörtént a részvényjegyzés, és ezzel a takarékpénztár megalakult. Az alapítók kinevezték az igazgatósági tagokat, akik köztiszteletnek örvendő (és így az új takarék iránti bizalmat erősítő) személyek voltak, mint pl. Erdődy Sándor gróf birtokos, Simonyi-Semadam Sándor keresztény párti képviselő, illetve az egyházmegye vezető papi garnitúrájából kikerült dr. Gaál Sándor szombathelyi plébános, dr. Rhorer Ödön és dr. Rogács Ferenc.⁷ Az alapító közgyűlésre 1912. október 19-én került sor, ahol elfogadták az alapszabályát. November 20-án a Szombathelyi Királyi Törvényszéknél megtörtént a cégbejegyzés.⁸ A takarék 100 ezer korona alaptőkével kezdte meg működését. Ténylegesen az alaptőke 30 %-ával kezdett el dolgozni, a fennmaradó 70 %-ot csak 1913 tavaszának végén fizették be a Szent Imre Segélyező Egylet pénzéből.⁹ Az alaptőkét azonban egy év múlva már egymillió koronára emelték. Indokolásként a takarék iránt jelentkezett nagyfokú bizalmat és keresletet jelölték meg, ami megnyilvánult abból az 506 kölcsönkérelemből is, ami a takarék igazgatóságához érkezett.¹⁰ A tőkeemelést a püspök rendelkezése szerint az egyházmegyei ájtatos alapokból fedezték, "hogy a takarékra idegen jellegű pénzek ne gyakorolhassanak befolyást."¹¹ Az alapítványok értékpapírját 80 korona árfolyamon váltották át a takarék részvényeire. A legnagyobb részvényes a Szent Imre Segélyező Egyesület volt 210 db részvénnyel, ezt a Papnevelő Intézet 160, az Egyházmegyei Alap és az Egyházmegyei Segélyalap 140–140 részvénye követte. Nagy részvényes volt még a szombathelyi plébánia 110 és a székesegyház 100 db részvénnyel.¹² A részvények megoszlása jól mutatja a takarék egyik fő célját: a papi nyugdíjat kezelő Szent Imre Segélyező Egyesület volt a legnagyobb részvényes. Mikes ezt kiemelt feladatnak tekintette, és megoldását a takaréktól várta.¹³ Ő maga is részvényes volt: az 1913 őszi tőkeemelés után Erdődy Sándor gróffal és Simonyi-Semadam Sándorral együtt 300–300 részvényt birtokolva a legnagyobb részvényesek voltak.¹⁴

Az Egyházmegyei Takarékpénztár épülete

-----A takarék alapítása az egyházmegyei vagyon centralizálását jelentette. Egyfelől tehát a vagyon ilyen formájú kezelése nagyobb szabadságot adott az egyháznak kifelé, magában az egyházban ezzel épp ellenkezőleg, koncentrálta a hatalmat. Ennek bizonyítékául a püspök a takarék alapításánál külön kikötötte magának azt a jogot, hogy az Rt. ügyvitelét általa választott szakértőkkel megvizsgáltathassa.¹⁵ Ezt a jogot elismerték, és az alapszabályba is belefoglalták. Ő élt is ezzel a jogával. Először 1913. július 18-án tartottak vizsgálatot, "amelynek eredménye megnyugtató volt".¹⁶
-----A nyugdíj mellett a takarék az egyházi épületek biztosításával is foglalkozott, ez újabb jelentős bevételt hozott. A püspök elrendelte, hogy tűzkár elleni biztosítást csak a takarékpénztáron belül működő biztosítónál lehet megkötni. Ezt úgy oldották meg, hogy a takarékpénztár szerződést kötött a Hungária Általános Biztosító Rt.-vel, amelynek kizárólagos vezérügynöksége lett a megyében.¹⁷
-----A takarékpénztár szédületes gyorsasággal fejlődött, amit az évről évre elért nyereség összege is mutat. Az Egyházmegyei Takarékpénztár nyeresége 1913–35 között:¹⁸
-----

Jegyzetek