BARISKA ISTVÁN

JURISICS MIKLÓS (1490–1543)

EGY KÖZÉP–EURÓPAI JELENSÉG

--------------------------------------------------------------------------------NNemcsak hisszük, de tudva tudjuk, hogy Jurisics Miklós kora egyik legfelkészültebb s egyben legrokonszenvesebb személyisége volt. Katonai, diplomáciai, kormányzati feladatok egész sorát kapta a Habsburg-testvérektől, főleg I. Ferdinándtól. Ezeket mind megbízói legnagyobb megelégedésére oldotta meg. Ugyanakkor a történeti források nagyon jól érzékeltetik, hogy nem megosztó, hanem kifejezetten egyesítő alkat volt. Olyan, akit alattvalói nemcsak tiszteltek, hanem kifejezetten szerettek, ha ugyan a vonzalomnak helye van a földesúr és jobbágya, földesúr és familiárisa között. Feltűnő ugyanis, hogy a források egy része nemes egyszerűséggel csak Nikolanak nevezi. Egyébként nevét, ha aláírt, akár rövid keresztneves vagy teljes névvel és ranggal, mindig boszniai cirill írással, a glagolita és latin betűket vegyesen használó bosančicával írta alá.¹ Így tett a Kőszegen kelt adománylevelével is 1543-ban, amikor az egyik kőszegi polgárt, Hans Salzert szabad nemesi birtokkal ("freien Edlmann Hoff") ajándékozta meg.²
-----Jurisics először a lovagok rendjébe (Ritterstand), majd az urak házába (Herrenhaus) került Alsó-Ausztriában. Már életében olyan portréja készült, mint az udvar legmagasabb méltóságai és hivatalnokai közül is csak kevésnek. Közismert arcképét Ehrenreich Sándor Ádám (1784–1852) újította fel. Ehrenreich korának ünnepelt réz- és acélmetszője volt, aki a reformkorban "Icones principium..." című arcképsorozattal lepte meg bécsi közönségét. ³ Köztük azt is fontosnak tartotta, hogy Jurisics Miklós arcmását is újraalkossa.
-----Jurisics Miklós személyisége jól feladja a leckét az utókornak. Senkinek eszébe nem jutna eredendő horvátsága megkérdőjelezése. Aki azonban csak azt állítaná, hogy horvát főnemes volt, annak szelíden, de figyelmébe kell ajánlani a kőszegi Szent Jakab-templom gyönyörűű márvány síremlékének feliratát.⁴ Jurisics Miklóst életpályája kivételes magaslatán érte a legnagyobb személyes tragédiája. A szöveget pestisben elvesztett fia, báró Jurisics Ádám szájába adta. Vele mondatta ki fájdalmait, azt, hogy a fiúörökös mellé Anna leányát is sírba kellett helyeztetnie. De vele soroltatta fel méltóságait, katonai és kormányzati címeit illetve hivatalait is. Mert a tragédia idején, 1538-ban Kőszeg bárója, a római király, jelesül I. Ferdinánd tanácsosa és kamarása, továbbá az öt alsó-ausztriai tartomány, nevezetesen (és ezt már mi tesszük hozzá) Alsó-Ausztria, Krajna, Stájerország, Karintia, Görz főkapitánya, végül Krajna tartományfőnöke volt. Továbbá arra is gondolnunk kell, hogy feleségeit sem horvát nemesi családból választotta. Hősünket a sírkövön felsorolt címek is jobbára a Habsburg örökös tartományokhoz kötik, meghívóit az alsó-ausztriai tartománygyuléstől kapta. Nemkülönben halála évében, 1543-ban is a már nem létező Krajna tartománya éléről mondott le az akkori Laibachban (ma Ljubjana). Bárói előneve ennek ellenére mindvégig Kőszeghez kötötte, az akkor Habsburg-zálogon lévő nyugat-magyarországi városhoz.
-----Ugyanakkor teljességgel igazolható, hogy személyét Európa-hírűvé Kőszeg török ostroma emelte. Máskülönben hogyan magyarázható, hogy Hans Sachs (1494–1576), a nagyhírű nürnbergi költő és zeneszerző már 1532. november 30-án közzétette ismert versét a török hadjáratáról és Kőszeg áldozatos ellenállásáról?⁵ Vagy miként magyarázható, hogy a mesterdalnok kortársa, az ugyancsak nürnbergi fametsző-képíró Erhard Schön (1491–1542) pedig 1533-ban érdemesnek tartotta ennek a megjelenítését, méghozzá csaknem ugyanazon cím alatt, mint ami Hans Sachs költeménye élén áll?⁶ A vonuló török hadakat, a lángba borult országrészeket ábrázoló kép jobb sarkán látható Kőszeg vára és városa fölött ott áll a latin felirat "Gins". Azé a váré és városé, amely akkor Jurisics Miklós zálogtulajdona volt. Arról pedig végleg nem hallgathatunk, hogy a kőszegi kapitány két levele is bejárta Európát. Méghozzá ún. röpiratok (Flugschriften) formájában. Ezek nyomtatott levelek voltak, afféle politikai hírlevelek. I. Ferdinánd, ahogy megkapta kőszegi alattvalója írásait, nyomban meglátta benne a számára hasznos narratívát. Így a bécsi udvar gondoskodott arról, hogy a keresztény Európa első kézből tájékozódjon. A híres wolfenbüttl-i Herzog August Bibliothek anyagában is több példány található ezekből.⁷
-----Úgy látszik, a horvátok, az osztrákok és a magyarok egyként besorolhatják történelmük legkiemelkedőbbjei közé. Életpályája jó példa arra, hogy az embert nemcsak a származása, hanem vállalt szerepe is minősíti. S ne feledjük, ekkor még nincsenek nemzetek, így a történelmi személyeket sem lehet a mai értelemben vett nemzethez kötni. A Jurisicsra osztott szerep ugyanakkor roppant összetett volt, amolyan igazi közép-európai.

SZLAVÓNIA ÉS HORVÁTORSZÁG SORSÁBAN OSZTOZVA

Jurisics életrajzíróinak mindvégig meg kell birkózni azzal a ténnyel, hogy az ország, nevezetesen a társország Horvát Királyság, ahol született, csaknem felőrlődött a török nyomása alatt. Ráadásul éppen akkor, amikor az ifjú Jurisics a maga pályáján önálló mozgástérhez jutott. Ugyanakkor az az országrész, Szlavónia, amellyel majd a horvát nemesség döntő befolyása alatt az 1550-es évektől egyesült, ekkorra soha nem látott módon zsugorodott össze.⁸ Mindez azzal áll összefüggésben, hogy az 1520-as években a török terjeszkedés nyomán a középkori Magyarország déli határai összeomlottak.
-----Semmi sem lenne felfogható ebből a tüneményes pályából, ha nem vázolnánk azt a folyamatot, hogy miként került Jurisics Szlavónia és Krajna élére. Hovatovább akkor sem jutnánk közelebb a megértéshez, ha nem utalnánk arra, hogy hogyan került az öt alsó-ausztriai tartomány egyik legmagasabb katonai pozíciójába. Végül, mit sem tudnánk kezdeni mindezzel Pálffy Géza alapkutatásai nélkül.⁹
-----Jurisics az Adriai-tenger partján, Zengg (ma Senj) városában született 1490-ben. Első életrajza megjelenése, 1932 óta sem vagyunk azonban biztosabbak születése időpontjában. ¹⁰ Meglett férfi már, amikor az oszmán veszély szülőhazája határain újra megjelent. A török Portán ekkortájt jutottak döntő fölénybe az európai háború hívei, főleg a balkáni származású főemberek nyomására.¹¹ Ami várható volt ezek után, az be is következett. Nándorfehérvár eleste után (1521) lényegében össze is omlott a déli határvédelem.¹² Szlavónia és a Horvát Királyság közvetlen veszélybe került. Érthető, hogy nagyon sok múlott azon, hogy a középkori Magyar Királyság különkormányzott szlavón tartománya, valamint Horvátország mint társország össze tud-e fogni ebben a rendkívüli időkben. S mindenekelőtt azon persze, hogy mi történik az anyaországgal. Lényegében ez szabta meg a horvát nemesség, köztük a régi, nemesi nemzetségnek számító Jurisics család sorsát is.¹³
-----Kutatók mondják, hogy Jurisics apja Zengg várának kapitánya volt.¹⁴ Ebbeli minőségében zsoldjába fogadta a Boszniából kiűzött uszkokat. A szó magyarul menekülőket jelent. Afféle fegyverrel szolgáló szabadok, akiknek erejét roppant hatékonyan tudták a törökkel, de a vele szövetségben álló Velencével szemben is felhasználni. Letelepítésük és szabad státuszok garantálása azonban az 1530-as évek elején döntő jelentőségű volt, hiszen szembe fordulhattak volna az őket befogadó horvát társadalommal.¹⁵ Ez többek között a Jurisics família érdeme, akiknek zálogbirtokán, a krajnai Sicherburgban (a mai horvátországi Žumberakban) ez a földhöz kötés az I. Ferdinándtól eszközölt privilégiumokkal meg is történt. Ezt a vidéket még a XIX. században is Uszkok-kerületnek nevezték.¹⁶ 1528-tól maga Jurisics Miklós is hatékonyan közreműködik az uszkok pacifikálásában.
-----Ebben a háborús feszültségben II. Lajos 1522-ben úgy döntött, hogy a horvát végek várait Habsburg Ferdinánd főherceg oltalmára bízza. A horvátság számára ez a lépés egyike volt a legdöntőbb uralkodói elhatározásoknak. Ez volt ugyanis a horvát és szlavón végvárak Habsburg-igazgatásának alapja.¹⁷ Az örökös tartományok és a horvát végek egymásra utaltságának kezdete innen datálható. Ez a főhercegi oltalom 1527-ben döntően hozzájárult ahhoz, hogy a horvát rendek Szapolyai János helyett Habsburg Ferdinánd mellett foglaljanak állást.
-----A horvátság egyébként is talán az egyetlen náció volt a térségben, amelyen a reformáció sem fogott.¹⁸ E spirituális összetartozás a török nyomás és kényszerű migrációjuk alatt még erősebb lett. Földesuraik, papjaik vállalták alattvalóik sorsát. Jurisics Miklós egyike lett a több hullámban lezajlott áttelepülés kezdeményezőinek.¹⁹ Jellemző, hogy amikor 1538 áprilisában Krajna tartományfőnökévé nevezték ki, egyik fő feladata lett, hogy ne tűrje a "lutheri és más új-megtévesztő szektákat".²⁰ A kereszténység (katolikus vallás) eme védelme a Habsburg univerzális hatalomgyakorlásnak is doktrínája lett. A horvát végeken azonban vegytiszta identitás-védelem is volt a törökkel vívott küzdelemben. Ennek különös hangsúlyt adott a mohácsi csata után bekövetkezett fordulat.

AZ ELKÖTELEZETT ALATTVALÓ

A magyar történetírás és közvélemény súlyosan terhelt Habsburg-ellenességgel. Ami 1526 után történt, kiváltképpen a nemzeti király, Szapolyai János működésében, abban a jótékony elhallgatást, a megbocsátást kommunikáljuk. 1528 februárjában ugyanis Szapolyai János olyan szerződést kötött Isztambulban, amelynek alapján Magyarország Szulejmán szultán vazallus állama lett.²¹ Ez volt az ún. török út. Nos, ha valamit a Horvát Királyság meghatározó nemesi elitje nem akart, az éppen ez volt. Elvileg adva volt Frangepán Kristóf, a legbefolyásosabb horvát főúr és a magyar Erdődy Simon, zágrábi püspök választása is, akikre magas hivatal várt Szlavóniában Szapolyai oldalán. Csakhogy az 1526/1527. esztendő fordulóján lezajlott kettős királyválasztás nem tűrt kompromisszumot. Viszont véres és pusztító polgárháborút robbantott ki. Szlavónia és a Horvát Királyság szembekerülése elkerülhetetlen lett, s olyan kölcsönösen elfordultak egymástól, hogy egymás birtokait pusztították. De hogy ezt a magyar, szlavón és szlavóniai horvát urak a török segítségével tegyék I. Ferdinánd híveinek birtokain, az csak a Szapolyai és híveinek eljárásába fért bele.

I. Ferdinánd

-----A szomorú és tragikus közjáték még inkább megerősítette Jurisics Miklóst, hogy korábban is jól választott. 1523-ban ő lett a Bécsbe rendelt id. Nikolaus Graf von Salm helyett a horvát végek főkapitánya.²² 1524-ben már az alsó-ausztriai rendek felsőházának, a Herrenhausnak is tagja lett. Ez már politikai karrierjének része lett. A török közeledtekor, 1526. április 20-án Ferdinánd főherceg Jurisicsot a horvátországi törökellenes harcok főparancsnokává nevezte ki. Mindenekelőtt a horvát bán katonai támogatását kapta feladatul.²³ Amikor a főherceg 1526 nyarán a törökkel szövetséges Velence ellen fordult, még lovasokat kért Jurisicstól a velencei határra, de ezt a török támadás hírére visszavonta.²⁴ A török hadsereg távozása Mohács után nem nyugtatta meg Ferdinánd főherceget. Jurisics is szigorú intést kapott arra, hogy a határokon továbbra is tartsák fenn az ellenőrzést. Nemtetszését fejezte ki, hogy miként volt lehetséges, hogy "a török ilyen kis csapata ekkora betörésre képes, és hogy ennyi keresztényt el tudott rabolni".²⁵

Jurisics Miklós

-----Amikor a horvát rendek četini ülése 1527. január elsején a Horvát Királyság örökös urává választották Ferdinánd főherceget, a két országrész nemességének konfliktusa feloldhatatlanná vált.²⁶ Frangepán szeptemberi halálával pedig meg is rendült Szapolyai szlavóniai hatalma.²⁷ A sors iróniája, hogy Kőszeg ezekben az időkben Erdődy Simon testvére, Erdődy Péter zálogbirtokában volt.²⁸ Ez 1522. június 4-én történt, a szerződést a hollenburgi báró, a nagy hatalmú, stájer származású Siegmund von Dietrichstein írta alá Ferdinánd főherceg nevében.²⁹ Amikor Erdődy Péter Szapolyai mellé szegődött, a már király I. Ferdinánd 1529. november 9-én Jurisics Miklósnak adta Kőszeg és uradalma jövedelmét és kapitányságát.³⁰
-----Hogy e kétségtelenül érdekes fordulat kedvéért ne rohanjunk túlságosan előre, a pálya és a Habsburg-alternatíva megértéséhez néhány kiegészítés még talán ideillik. A Kremsben datált kőszegi záloglevél egyik mondata Jurisics Miklóst királyi tanácsosnak és a Flaum melletti Szentvid (Rika svetoga Vida) kapitányának nevezte.³¹ Ez a voltaképpeni Fiume (a mai horvátországi Rijeka), amelynek legfőbb tisztségét 1528. március 24-én kapta meg.³² Erről a hivataláról Jurisics csak 1534 novemberében mondott le.³³ Ráadásul annak a dalmát születésű Hieronym de Zara-nak a javára, aki korábban Frangepán Kristóf familiárisa volt, majd 1532–1533-ban I. Ferdinánd utasítására kétszer is járt a török udvarban. ³⁴ A horvátországi Szentvid élén ekkor kormányzó városkapitány állt, aki mellé kormányzó- és ítélőbírót rendelt az I. Ferdinánd-féle statútum. A lényeg azonban az volt, hogy az 1466 óta Habsburg-kézen lévő Szentvid korlátozott önkormányzatot kapott. A növekvő török veszély az uralkodó azon jogát, hogy ő nevezze ki e fontos stratégiai helyen fekvő város legfőbb katonai méltóságát, csak megerősítette. A városkapitányt éppúgy homo regiusszá, azaz királyi emberré tette, mint ahogy Sopron városkapitányságával történt ez a XV–XVI. században.³⁵ A városkapitányság (várkapitányság) egyik óriási pénzügyi kockázata az volt, hogy a háború általános pénzhiánya közepette a kapitányokra hárultak az erődítmények fenntartási és építési költségei. Mint látni fogjuk, Jurisics több mint 5000 rajnai arany udvari adósságot halmozott fel. Ne szépítsünk, az udvar szívesen adta azoknak a feladatokat, akik képesek voltak a háborút finanszírozni, de legalábbis meg tudták előlegezni a költségeket. Jurisics Miklós ilyen volt.
-----Jurisics Miklós karrierjében döntő pillanat volt a második četini gyűlés, amelyen Jurisics Miklós elnökölt. A horvát rendek eme szaborja 1527. április 28-án ült össze. A 17 pontban megfogalmazott rendi követelés is lényegében hűségnyilatkozat volt I. Ferdinánd mellett. A védelem helyzetét kritikusan elemző Jurisics nem hagyott kétséget afelől, hogy Bihács (Bihać) és Ripács (Ripać) megerődítése és felszerelése elkerülhetetlen. Az udvar válasza elmaradt, Jurisics azonban saját költségére elvégeztette, amit kellett.³⁶ Itt egyfelől elkezdődött az udvar adóssághalmozása Jurisiccsal szemben, másfelől Jurisics végleges elkötelezettsége I. Ferdinánddal szemben. Az ilyen adósságokért a XV. században még magánháborút (Fehde) vívtak az alattvalók az uralkodókkal. A kölcsönös függés intézménye és a török veszély azonban ezt a XVI. századra kiiktatta. Még jó, hogy ebben az elkötelezettségben a Jurisics-féle katona-diplomaták az uralkodó és a kereszténység iránt táplált hűségüket is beleértették. És persze számításukat is megtalálták. Oly módon, hogy a dinasztikus, a közösségi és az egyéni érdekeket egyeztetni tudták.
-----Ez az adósság lesz az újabb zálogbirtok-adományok alapja. A bécsi udvar tehát elismerte a tartozást, ezzel az erődítések szükségességét is, de fizetni csak szabadon lévő birtokok jövedelmének zálogával tudott. Így került a krajnai Adelsberg (ma a szlovéniai Posztojna), valamint Neuhaus (ma a szlovéniai Dobrna) az Alsó-ausztriai Kamara látókörébe. Kiderült azonban, hogy ezek már báró Bernhard Menesisnek voltak lekötve. A kamara tévedése nyomban egyértelművé vált. A kényes helyzet csak úgy volt feloldható, hogy a pártütő Erdődy Péter kőszegi uradalmát ajánlották fel Jurisicsnak a krajnai uradalmak helyett. A beiktatásra és a földesúri hatalmát biztosító hűséglevél kiadására 1529. november 9-én került sor.³⁷ Ekkor az országrész is túl volt már Bécs első, 1529. évi török ostromán. Ebben a nyugat-magyarországi határsávra lecsapó török portyák egyike Kőszeg környékét is pusztította, Borsmonostort le is rombolta.³⁸
-----Hogy milyen formátumú emberre akadt I. Ferdinánd Jurisics személyében, jelezheti, hogy Jurisics Miklóst 1528 májusában Perényi Péter erdélyi vajda mellé szánta erdélyi főkapitánynak (Oberst Feldhauptmann), merthogy a kémjelentések szerint a török több helyen megtámadni szándékozott a Magyar Koronát. Ő az az ember, mondja a levél, "akivel mindenkoron elérheti a legjobbat a kereszténység védelmére és megmentésére".³⁹ Erre nem került sor. Egy hónappal később viszont a vicenzai nemes Leonardo Nogarola gróffal együtt utasították, hogy tegyék rendbe a hadimustrák finanszírozását, a hadak zsoldjának kifizetését, illetve ellenőrzését. A szövegben szó esik a Fuggerek által rendelkezésre bocsátott hatalmas, mindösszesen 32 000 magyar aranyforint összeg kezeléséről is.⁴⁰ Mire az 1529-es nehéz év hullámai elcsitultak, kiderült, hogy az új otthonába, a Habsburg-zálogon lévő Kőszegre megtérő Jurisics Miklós mégsem pihenhet. A háború folytatódott, csakhogy kisebb területre korlátozva. A két király közt minden diplomáciai kísérlet kudarcot vallott. A Szapolyai János pártján álló Szombathely, valamint az 1445 óta lényegében Habsburg-zálogon lévő Kőszeg között különháború tört ki! Ennek néhány érdekes részletét 1529 decemberében egy cseh zsoldos katona, bizonyos Havel Zvicseticky (Hawel Zwitzetycky), illetve maga Jurisics Miklós diktálta tollba.⁴¹ Egy későbbi, 1550. évi jelentésből derült ki például, hogy ebben a polgárháborúban a szombathelyi Bodó Ferenc támadásában a két kőszegi külváros csaknem elpusztult.⁴² Ezért kárpótlást is kapott Kőszeg városa 1530 júniusában I. Ferdinándtól.⁴³

EGY EURÓPAI HÁBORÚ FŐSZEREPLŐJE

A bécsi udvar eleinte előszeretettel alkalmazott délszláv követeket (Habardanecz, Jurisics, Kuripesics Benedek, Hieronym de Zara) a törökkel való tárgyalásra a Portán. Ebben közrejátszhatott, hogy török ügyben tapasztaltabbak voltak. Ilyen volt Habardanecz János, Jajca várának utolsó kapitánya is.⁴⁴ A heves vérű katonát e követségben azért Siegmund Weichselbergert alá kirendelték, aki a török 1532. évi hadjárata idején krajnai kapitány volt.⁴⁵ A sorban őt Jurisics Miklós követte, akit először 1529 májusában küldtek a Portára. Erről a deputációról nem sokat tudunk. Mégis úgy véljük, Jurisics itt vált katona-diplomatává.
-----I. Ferdinánd azonban meg lehetett elégedve Jurisics diplomáciai képességeivel, mert 1530. május 27-én Joseph von Lamberg báróval, alsó-ausztriai főnemessel újra a portára küldte. Lamberg báró az 1532. évi követségnek is tagja volt. Az előkészületek hosszadalmasak lehettek, mert a biztosítékokat csak 1530. június 29-én foglalták írásba Augsburgban. Ebből világossá válik, hogy a követeket arra kényszerítették, hogy az utat maguk pénzeljék. Főkapitányok, várkapitányok, követek sorsa ebben megegyezett. Noha a szövegben I. Ferdinánd a két királyi tanácsost azzal biztatta, hogy "minket és az egész kereszténységet illető és reánk vonatkozó ügyekben határoztunk követként Törökországba küldeni", a költségeket maguknak kellett állni. Ez a kiábrándító valóság igen megterhelte a megbízottakat. Az útról elszámolást kellett készíteni. Az uralkodó azt ígérte, hogy ennek alapján megtörténik az elszámolás, ha úgy adódik, még az örökösöknek is.⁴⁶ Az alkalmasság mellett tehát döntő volt a leendő követek anyagi ereje, áldozatvállalása is. Ha késett a kifizetés, akkor adott esetben ezek a költségek beépültek az udvar egyéb tartozásaiba, hovatovább a zálogbirtokok nyilvántartott értékelésébe is. Az út egyéb kockázatairól most ne is essék szó. Jó példa erre Kuripesics Benedek beszámolója az 1532. évi követjárásról.⁴⁷
-----Miközben tehát I. Ferdinánd követei teljességgel hiábavaló módon azon voltak, hogy visszafordítsák a szultán 1532. évi hadjáratát, Jurisics már tudta, hogy a török második, Bécs elleni hadjárata érinteni fogja új birtokait, Kőszeg városát és uradalmát: "Egyébként küszöbön áll a török támadása ez ellen az országrész ellen" – írta Nádasdy Tamásnak 1532. július 20-án.⁴⁸ A török napló szerint a sereg ekkor már Drávaszentmárton mellett (a mai horvátországi Ivanovecnél) haladt el. Túl voltak az eszéki döntésen, ahol elhatározták, hogy Dél- és Nyugat-Dunántúl lesz a bécsi felvonulás útvonala.⁴⁹ Jurisicsnak kitűnő kémhálózata lehetett, ha az eszéki döntésről már olyan korán értesíthette Nádasdy Tamást.
-----Az 1532. évi nagy török hadjárat története nemrég két alkalommal is napvilágot látott.⁵⁰ A részletező elemzésnek egyébként sincs itt helye, ám a Jurisics-portré elképzelhetetlen néhány idevágó észrevétel nélkül. A Kőszeg török ostromát leíró munkák nagy része egyszerűen csőlátású. Ennek egyik oka az, hogy kizárólag Kőszegre koncentrálnak. Mindenekelőtt Jurisics Miklós két I. Ferdinándnak írt jelentésére, nevezetesen az 1532. augusztus 28-án, valamint az augusztus 30-án kelt leveleire.⁵¹ Jurisics eme két önreflexiója igen értékes, de nem elégséges forrás. Módszertani szempontból hibás eljárás csak ezekre hivatkozni. Többek között azért, mert nélkülözi azokat a stratégiai jelentőségű eseményeket, amelyeket többek között maga Jurisics tervezett meg az alsó-ausztriai, krajnai, karintiai, stájer és nyugat-magyarországi rendekkel a törökkel szembeni, a Rábán inneni ellenállás érdekében.⁵²
-----Ez a rendi összefogás lényegében a szlavóniai, horvát, karintiai, stájer és alsó-ausztriai próbatételek és összefogás mintájára nőtte ki magát. Ehhez csatlakoztak a nyugat-dunántúli rendek, köztük Batthyány I. Ferenc, Nádasdy I. Ferenc, Nádasdy Tamás apja és Longin von Puchheim, Szalónak kapitánya is. Jurisics Miklós olyan körben lett meghatározó stratéga, mint Hans Katzianer alsó-ausztriai főkapitány, Hans von Ungnad stájer főkapitány, Hans Wernecker krajnai főkapitány, Siegmund von Weichselberger és Wilhelm von Polheim krajnai kapitányok, Pekry Lajos szlavón főkapitány, Batthyány I. Ferenc familiárisa. Az alsó-ausztriai, stájer és krajnai rendi lovasság (Gültreiterei) és felkelés (Augebot) nélkül képtelenség lett volna a Rábán inneni, mozgó kontingensek összehangolása, vagy a török által ostrom alá fogott várak (Sárvár, Szalónak) felmentése. E stratégia része volt az is, hogy Hans Katzianer elrendelte a Rába és mellékfolyói malmainak felgyújtását. A hozzá 1532. augusztus 17-én befutott jelentések szerint a török nem tudta a magával hozott vagy lefoglalt gabonát megőröltetni. Ez okozta többek között a Kőszeg alatti janicsárlázadást. A rendkívül rossz időjárási és útviszonyok, a török sereg műszaki hátránya mellett ez a stratégia hozta meg Kőszeg kitartó és jól szervezett védelme mellett a váratlan sikert.
-----Mindezt el kellett mondani, hogy megértsük, miért szakadtak szét a török hadak, s miért lehetett őket a Fertő-köztől a Dráváig, a Rábától a Lajtáig arra kényszeríteni, hogy élelemért és takarmányért harcoljanak. Ekkor azonban már kisebb, ennélfogva sérülékenyebb egységekben. Ez a határ menti rendi ellenállás egészen 1532. augusztus 22-ig működött. Ekkor rendelték fel a krajnai, stájer és alsó-ausztriai lovasságot Bécs alá, hogy csatlakozzanak a Habsburg-székváros védelmére gyülekező birodalmi csapatokhoz. De addig jelentősen csökkentették a Kőszegre nehezedő török fősereg nyomását.⁵³
-----Ezeknek az V. Károly által is szorgalmazott birodalmi hadaknak azonban a birodalmi rendek Regensburgban megtiltották, hogy átlépjék a magyar határt. Jurisics tehát csak 1532. augusztus 22. után maradt magára, de akkor szinte végzetesen. Ezért mondhatta Nádasdy Tamás lékai szervitora, hogy "Mikolicz úr megírta már Ferdinándnak, hogy ezután kurváknak adja a várait megőrzésre ennyi segítséggel, s ne vitéz férfiaknak. És már sokkal jobban hisz Nagyságotoknak Mikolicz úr a budai dolgokban stb".⁵⁴ Az ekkor még Szapolyai-párti Nádasdy lékai embere hiába akarta azt sugallni, hogy Jurisics a törökös utat fontolgatta. Jószerével csak urát akarta nyugtatgatni, a hír nem bizonyult igaznak. A kőszegi kapitány azonban az elszigetelődés, a magára hagyatottság érzésében kemény kritikát fogalmazott meg a bécsi udvarral, de voltaképpen a vele korábban együttműködő örökös tartományok főkapitányaival szemben is. Furcsa módon így lett főszereplő. A kőszegi sikernek egyedül ő lett a haszonélvezője. Egy nem kívánt európai háború kellős közepén.
-----Jurisics két jelentését ma sem lehet megrendülés nélkül olvasni. Az egyiket augusztus 27-én szerdán este kezdte diktálni. Nagy lelki, idegi és fizikai megterhelés lehetett ez, hiszen aznap 4 órakor még megismételt heves török ostrom érte a falakat. Az első jelentést csütörtökön, még az utolsó roham előtt sikerült a falakon kívülre juttatni. A kapitány azonban attól félt, hogy küldöncét elkapták és meggyilkolták. Ezért írt augusztus 30-án, szombaton újabb levelet. Csütörtökön 1 órakor ugyanis elhallgattak a fegyverek. Ezután következett török kérésre a nevezetes béketárgyalás Ibrahim fővezérrel, de már sebesülten.
-----A beszámolókból is rendkívüli jellem bontakozik ki. Alattvalói hűsége és keresztény hite rendíthetetlen maradt. A saját alattvalóival szemben érzett együttérzése pedig talán korában is feltűnő lehetett. Az akkor 42 éves Jurisics Miklós úgy fogalmazott, hogy ezekre "tettem fel életem és vagyonom".⁵⁵ Végig roppant szerény és visszafogott maradt. Mindvégig azzal védekezett, hogy csak a birodalmi és az örökös tartományok hadainak egyesülését szerette volna lehetővé tenni, méghozzá azért, hogy egy rövid időre feltartóztassa a török hadakat. Azzal azonban tisztában volt, ha saját költségén nem vásárol puskaport, s nem marad Kőszegen, minden elveszett volna. Az ő felismerése volt, hogy várat és várost szilárd egységben kell tartani: "ameddig a város tartja magát, addig tartható a vár is, de tovább nem".⁵⁶ A jelentés első sorában éreztette, hogy erről Hans Katzianer alsó-ausztriai főkapitánynak és I. Ferdinánd haditanácsainak is tudnia kell, hiszen ők döntöttek a regionális rendi ellenállás beszüntetéséről. A jelentés hitelességéhez kétség nem fér, amiként Jurisics személye hitelességéhez sem. Udvarias, de nem hízelgő módon tesz szemrehányást azért, mert nem kapott segítséget. A katona fegyelmezettségével, okulás céljából részletezte az ostrom számos elemét. És arra a stratégiai tisztánlátásra is volt ereje, hogy üzenjen a bécsi haditanácsosoknak. Mert szerinte a szultán nem vonul Bécs ellen, nem akarja többé e határvidéket lerohanni, legfeljebb a Vendföldet kényszeríti térdre (ez nem a mai Vendvidékkel, hanem Szlavóniával azonos). Hírnevet akar szerezni, nem pedig megütközni. Döbbenetes, de minden szavát igazolta, ami ezután következett.
-----A második jelentés is tovább rajzolja e különös jellem arcvonásait, mindenekelőtt diplomáciai és tárgyaló készségét. Bátorságát, hogy egyedül, kíséret nélkül ment ki a török táborba. Realitásérzékét, mert számot vetett azzal, hogy annyi vesztesége van, hogy színlelni kell. Tapintatos ravaszsága is megmutatkozik, hiszen ügyesen használja ki a Szulejmán szultán és Ibrahim fővezír, továbbá a fővezír és a janicsárparancsnok közt támadt ellentéteket. Itt tudjuk meg, hogy Ibrahim emlékezett még arra, hogy Jurisics az isztambuli követsége alatt megbetegedett. De azt is, hogy nem kíván úgy tenni, mint Batthyány Ferenc és Erdődy Péter. Nem akar a török megszállta Buda adófizetője lenni. S minthogy Szapolyait csak "János vajdának" emlegeti, világos, hogy csak I. Ferdinándot ismerheti el királyának.
-----Hogy nem bővültek volna ezzel a két levéllel a Jurisicsról alkotott ismereteink? Dehogynem. Mindez összefoglalója mindannak, amit horvátországi és szlavóniai ténykedéseiről, egész habitusáról megtudtunk. Itt azonban halálközelségben és elszigeteltségben íródtak e sorok. Emberi tartása a legszélsőségesebb helyzetekben tűnik ki leginkább. Az embernek lassan az az érzése, romantikusan pozitív képet szuggerálnak a források. Pedig nem. Csak éppen különleges embert. A királyi kegy nem is maradt el, de a bécsi uraknak küldött üzenetét az érintettek nehezen nyelték le.

KŐSZEG BÁRÓJA, KIRÁLYI KAMARÁS

Hogy a török ostrom beemelte Jurisicsot az európai köztudatba, arról már volt szó. Már a XVI–XVII. századi történeti műveknek is szereplője lett. A Habsburg-szolgálatba lépő katonát és diplomatát legtöbbször a kor fizetőeszközével, zálogbirtok-adományozással elégítették ki. Kiemelkedő érdemekre való tekintettel ezt örökletessé is lehetett tenni. Tulajdonképpen ezt a klasszikus utat járta be Jurisics Miklós is. Minekután az udvar adóssága 1529-re már 5348 rajnai aranyforintra és 18 krajcárra rúgott, fizetni pedig nem tudott, Kőszeg városa és uradalma zálogát ezért az összegért átengedte neki. Ez – mint feljebb már hivatkoztunk rá – 1529. november 9-én megtörtént. Az Alsó-ausztriai Kamara 1530-ban újra megerősítette. Amikor a török ostrom után, 1533. február 20-án I. Ferdinánd régi, horvátországi hívét Alsó-Ausztriában bárói (Freiherr von Güns) rangra emelte, véglegesen beemelte az uralkodó nemesi elitbe.⁵⁷ Az egyetlen történelmi személyiség, akinek báróságát Kőszeghez kötik. Ugyanakkor Kőszeg lett a család örökletes birtoka is.
-----Őszintén be kell vallani, hogy a bárói oklevél sok tekintetben meglepetés, hiszen eddig elmaradt a részletező elemzése. Erre most sem tudunk helyet szorítani. Mégsem kerülhetjük meg, hogy felhívjuk a figyelmet földesúri jogai és kötelezettségei néhány fontos részletére. Talán az oklevél záró szankcióját érdemes először kiemelni. Aki ugyanis a Szent Német-Római Birodalom báróihoz hasonló rangra emelést, a vele járó adományokat és szabadalmakat nem engedi Jurisicsnak használni vagy abban akadályozza, az 100 márka büntetésben részesül. Felét az Alsó-ausztriai Kamarának, felét pedig Jurisicsnak kell fizetni.⁵⁸ Ez azt jelenti, hogy I. Ferdinándnak az alsó-ausztriai rendekkel külön meg kellett küzdeni, ha valakit a rendek, a bárók soraiba akart emelni. Továbbá azt is sugallja, hogy Jurisics lényegében új bárónak számított az osztrák rendtársai között. Ezért az a körülmény, hogy Jurisics végre "Freiherr von Güns" lett, és rangja és címe mögött tényleges birtok van, valóban birtokhoz jutott földesúrrá tette.
-----Nincs tehát mit csodálkozni azon, hogy az oklevél úgyszólván mindent részletez. Azt állította, hogy a kőszegi birtokokat Jurisics nem adóssága fejében kapta, hanem zálogösszegért váltotta meg. Finom jogi megkülönböztetés, de ez tette lehetővé az adomány örökölhetőségét.
-----Az oklevél narrációs részében érdekes hivatkozásokat találni. Elhangzik itt is, hogy a Jurisics család igen régi hagyományú nemesi nemzetség; a szöveg külön kiemeli, hogy Jurisics "ifjúságától kezdve [...] számos különös szolgálatban, hadjáratban, háborús szükségben [...] az ellenség leverésében, hatalmunk szélesítésében és gyarapításában, valamint határainknak az ellenséggel szemben történő őrzésében és megtartásában bizonyított".⁵⁹ Hadi és diplomáciai téren sikeres pályafutás képét sugallja az indoklás, amely lényegében a Habsburgok szolgálatában állt. Mi sem természetesebb, hogy külön hivatkozást találni az érdemek felsorolásában a 25 napos török ostromra. Kiváltképpen pedig arra, hogy ebben Szulejmán szultán személyesen vett részt. Hősünk ennek ellenére "lovagi módon, férfiasan [...] derekasan, keresztényi módon védte magát [...] tartományainkat és lakóit, de a Német Nemzet Római Birodalmát és az egyetemes kereszténységet is."⁶⁰
-----Érezhető, hogy az oklevelet fogalmazó kancellária miként egyezteti a másutt is használt formulákat az egyénre szabott érdemek kiemelésével. Nem lehet kiteregetni az oklevél minden sorát, mégis kitapintható, hogy mennyire kapóra jött az udvarnak, hogy egy-egy ilyen újonnan kreált főnemes érdemeit összekösse a dinasztia érdekeivel. Innen visszanézve is látható, hogy a Jurisics-féle választás korán eldőlt a Habsburg oldalon. Most örököseit is lekötelezi, hiszen Kőszeg bárója öröklési rendjét is megszabta az udvar. Ádám fiát és Anna leányát téve az első helyre, hogy aztán Jurisics nővérének fiát, Tvarkovics Ferencet (Franjo Tvrkvić) utánuk. Ebben is a birodalmi öröklési rendet, illetve az örökös tartományi utódlási rendet érvényesítették tehát. Ezzel biztosítva helyezte I. Ferdinánd Jurisics védelme (Vogtei) alá a közeli Borsmonostort is. Ami igazán meglepő, az az, hogy ennek az oklevélnek köszönhetően az uradalom pallosjogot is kapott. Amit a XVI. század közepére Kőszeg városa szerzett meg.⁶² Ezt pedig csak az Alsó-ausztriai Kormányszék és Kamara adhatta ki. Nem vitatható, hogy az oklevélbe csempészett esküminta is a Habsburg elkötelezettséget hangsúlyozza; az sem, hogy a tartományi adó fizetésével Jurisics az alsó-ausztriai rendi jogközösség tagja lett. Végül ez az oklevél ismerte el a királyi tanácsosi mellett kamarási címét is.⁶³ Mindkét megjelölés puszta cím volt, de jelezte, hogy az uralkodó közvetlen környezetéhez tartozók körébe helyezték.

ÚJJÁÉPÍTÉS ÉS PÉNZÜGYEK

Mondhatnánk, hogy Jurisics 1533-ban csúcsra ért. Van is ebben valami. Ráadásul a sokat szenvedett Kőszeg is sokat profitált belőle. A város 1532. novembere és 1535. áprilisa között főleg gazdasági kiváltságban részesült, hovatovább minden korábbi kiváltságára új uralkodói pecsét került.⁶⁴ Hogy azonban ez a jog 1537 októberében Jurisicsra háramlott, azt jelentette, hogy saját birtokain korlátozott uralkodói jogokat gyakorolt.
-----Az ostrom utáni békeévek, az újjáépítés évei sem lehettek könnyű esztendők. Sőt, kifejezetten konfliktusok terhelte évek voltak. A városnak pénzre volt szüksége, de a szomszédos alsó-ausztriai rendek kitiltották a kőszegi bor exportját. A kőszegi árukat csak külön engedéllyel lehetett Szombathelyre vinni. Kereskedelmi vákuum fenyegetett, amelyben az bőszítette fel az alsó-ausztriai rendeket, hogy I. Ferdinánd olyan rendi adó (Landsteuer) alól mentette fel Jurisicsot, a földesurat, amely alóli felmentéshez nem volt joga. Jellemző, hogy I. Feridnánd részben csak Jurisics jövedelmeiből felvett kölcsönnel tudta támogatni Kőszeg újraépítését.⁶⁵ Az udvar adóssága több mint a kétszeresére emelkedett. Ebben benne volt a városnak kiutalt hitel, a kőszegi várra költött összegek és azok az összegek is, amelyeket Jurisics Miklós Wilhelm von Roggendorf 1530. októberi esztergomi hadjáratára adott ki.⁶⁶
-----Az Alsó-ausztriai Kamara ezért kénytelen volt a megszokott módszerhez folyamodni: adósság fejében újabb birtokok, ezúttal Popecs krajnai határvám és az alsó-ausztriai Mistelbach fogyasztási adóját kötötte le Jurisicsnak. Meg is kellett lépnie ezt, mert az udvar adóssága 1533 márciusában 13 000 rajnai aranyforintra ugrott. Ebben az adósságban többek között ott voltak Jurisics isztambuli követségének, azután az esztergomi hadjáratnak költségei, továbbá a huszárok két éves zsoldja, a kőszegi ostrom kárai.⁶⁷ Nem lehet nem észrevenni, hogy Jurisics kitűnően kezeltette bevételeit, így Kőszegen Melchior Thierberggel. Még a meglepően magasra ugró udvari adósság sem hozta zavarba. Itt el kell mesélni egy érdekes esetet. 1537 márciusában Don Peters de Lasso, I. Ferdinánd főistállómestere és felesége, Polixena Ungnad egyezséget kötöttek. Ebben arról van szó, hogy Jurisics Miklós mondjon le a galiciai Szent Jakab-lovagrend tagságáról és a vele járó hasznokról. Ez esetben 1000 guldent utaltatnak át évente a leobeni vámjövedelemből. Végül a tranzakció évi 600 gulden átutalásáért cserébe jött létre.⁶⁸ Egy másik esetben éppen Jurisics vállalt át egy 216 gulden értékű követelést I. Ferdinánddal szemben. Erre I. Ferdinánd azt az ígéretet tette, hogy az uralkodói fakereskedelem hasznából elégíti majd ki; ezt azután mégis Jurisics féltestvérével, Hieronym de Saraval fizettette meg.⁶⁹ Magunk előtt látjuk a fizetőhivatalok és a kamarák sűrű ügykezelését, hogy legalább pontosan nyilvántarthassák a tartozásokat és követeléseket. Így eshetett meg, hogy 1529-ben Jurisicsnak már foglalt uradalom jövedelmeit jelölték ki. Egy bizonyos, hogy jövedelmi és pénzügyeit jó karban tartotta. Emlékezetes, hogy 1529-ben az Alsó-ausztriai Kamara tévedésből kötötte le Jurisicsnak Adelsberg (Posztojna) és Neuhaus (Dobrna) jövedelmeit. 1537 októberében a két uradalmat birtokoló Berharnd Menesisnek mégis 300 guldent kellett fizetni, mert Jurisics lemondott a neki ítélt birtokok zálogáról.⁷⁰ Bécs máshonnan azonban kárpótolta báró Menesist.

A KRAJNAI KORMÁNYZÓ

Jurisics Miklós 1537. október 19-én vehette át azt a meghatalmazó okmányt, amely szerint öt alsó-ausztriai tartomány, valamint Szlavónia főkapitánya lett. Mellé 32 lovas és gyalogos ellátmányát rendelték.⁷¹ Helyettesei Erasm von Thurn Bihács (Bihać) és a horvát határvárak kapitánya, valamint Siegmund von Weichselberger zágrábi kapitány lett.⁷² Ugyanebben az esztendőben Prágában adtak ki egy olyan uralkodói parancsot, amely szerint az öt alsó-ausztriai tartomány fogalmán ekkor az Enns alatti Alsó-Ausztria, Stájerország, Karintia, Krajna és Isztria volt értendő, amelyet szellemesen "Isterreich" néven említett a forrás.⁷³
-----Valami történhetett 1538-ban, mert Jurisics katonai pályáját ebben az évben szűkítették. Azt lehet érezni a források hangulatán, hogy I. Ferdinánd generálisának, Hans Katzianernek 1527. október 9-én a Gorian mellett elszenvedett veresége súlyosan megzavarta a bécsi és prágai haditanácsos urakat. A váradi békéhez vezető utat ily módon szinte kikövezték. A paktumot azonban a török előtt titokban kellett tartani, mert Szapolyai János király halála esetén I. Ferdinánd lett volna a kedvezményezett. A bécsi udvari körök pedig kezdtek rosszhiszeműen viszonyulni Jurisicshoz. Nem tudni a részleteket. 1538 áprilisában azonban eddig soha nem tapasztalt módon kezdték ki személyét. Azt állították, hogy Jurisics Szlavóniában (Windischland) úgy akarta 840 rajnai aranyforint zsold egy részét visszatartani a szlavóniai főkapitányságnak ("oberste Veldthaubtmanschafft"), hogy közben a hadjárat nem is volt olyan jelentős.⁷⁴ Az ügy mögött állítólag Wilhelm von Roggendorf állt.⁷⁵ Az írás szerint 1538. március 18-án utalták ki az összeget, ennek egy részét azonban Blasius Spiller bécsi fizetőmester (Zallmaister) most visszakövetelte. Bizony itt az utólagosan kifizetett zsold egy részére vonatkozóan hűtlenséggel vádolták Jurisicsot, aki azonban ezt visszautasította. Kiváltképpen azért, mert általa megelőlegezett összegről volt szó. Úgy tűnik azonban, hogy Jurisics érveit nem fogadták el, pedig az elszámolást 1538 augusztusában beadta az udvarnak. A szlavóniai hadszíntér egyébként ekkor kissé leértékelődött. Ezért Jurisics Miklóst Szlavónia főkapitánysága alól 1538. május elsejétől felmentették, egyben Laibach székhellyel kinevezték Krajna kormányzójává, tartományfőnökévé (Landshauptman in Crain)⁷⁶ Minthogy a Jurisics gyerekek sírkövén Szlavónia még fel van sorolva, egészen bizonyos, hogy Jurisics Ádám és Anna halála még május előtt bekövetkezett. Az öt alsó-ausztriai főkapitányi tisztét még megtartották.⁷⁷ Ám ezt is szűkítették, mert 1538 decemberében már Andre von Lamberget nevezték meg a források krajnai főkapitányként.⁷⁸
-----Szlavóniai leváltására tehát személyes tragédiája után került sor. Nem tudjuk, miként élte meg a katonai pálya szűkítését. Nyilván fegyelmezetten, de nem kevés keserűséggel. Az 1523–1538 között eltelt 15 esztendő katonai és diplomáciai teljesítménye és karrierje emelte be őt a legszűkebb tartományi és udvari körökbe. 1534-ben az alsó-ausztriai tartományi gyűlés főrendi háza választmányába is. Ez a felfelé ívelő pálya tört meg részben 1538-ban. Nem véletlen, hogy – miként a magyar nemesi elit egy része – ő is házat tartott fenn Bécsben. Ráadásul kettőt is. Az egyiket a Schenkenstrassen, a másikat az a báró Bernhard Menesis vásárolta meg Jurisics halála után, akinek leánytestvére Katherina Puchheim, Jurisics első felesége és gyermekeinek anyja volt.⁷⁹
-----A krajnai kinevezésnek valamiképpen a hangneme is megváltozott. Szinte kizárólag parancsszerű lett. Jurisics lakhelyéül a laibachi várkastélyt jelölték ki. A rendeket arra utasították, hogy tiszteljék új urukat. Ebben a kinevezési okmányban hangzott el, hogy kegyvesztés és büntetés terhe mellett üldöznie kellett "a lutheri és más új-megtévesztő szektákat". Parancsot kapott kormányzó-helyettes állítására (Landverweser). Kötelezték arra, hogy a horvát helyeket védje meg a török ellen, továbbá részletezték jövedelmeit. Ezek ezúttal már természetbeni részbevételekből, kereskedői jutalékhányadokból, laibachi úrbéri adórészekből álltak össze. Azaz átengedett királyi jövedelmekből. Ugyanakkor a vár jó karbantartására szorították. Távolléteiről jelentést kellett küldeni. A hivatali esküjét az Alsó-ausztriai Kormányszék és Kamara emberei előtt volt köteles letenni, hiszen bírói hatalmat is gyakorolt. Az udvar azt is kikötötte, hogy híre és engedélye nélkül hadat még ellenség ellen sem vezethetett. Ez azonban ellentétben állt védelmi kötelezettségeivel.⁸⁰ A krajnai tartományfőnököt illető évi 800 arany kifizetésére először Hans Baigerturtzheimert, a horvát és friauli hadifizetőt, laibachi adóbehajtót kötelezték.⁸¹
-----Tartunk tőle, hogy most még kevés adattal rendelkezünk ahhoz, hogy megítéljük e fejlemények okait. Csak annyit lehet érzékelni, hogy Jurisics mozgástere szűkebb lett. Többek között azért, mert új határvédelmi rendszer volt kialakulóban. 1540. január 12-én Hans Ungnad von Sonnegg az öt alsó-ausztriai tartomány, Szlavónia és Horvátország főkapitánya lett.⁸² Egészen bizonyos, hogy ekkor zárult le Jurisics katonai pályája. Néhány hónappal később, 1540 márciusában I. Ferdinánd állítólag újabb isztambuli követjárásra küldte.⁸³ Erre a követségre vonatkozóan nem bukkantunk semmilyen forrásra. Hieronym Łaski júliusi küldetése ráadásul kétségessé teszi Jurisics tavaszi kiküldését. Az adatok inkább arra utalnak, hogy Jurisics mind katonai, mind diplomáciai szerepléseit visszaszorították. Ráadásul az Alsó-ausztriai Kamara 1541. január 20-án arról értesítette Jurisicsot mint földesurat, hogy vissza kell adni Sichelburg (Žumberak), Nassenfuss (Posztojna) uradalmainak és Popecs vámjának jövedelmeit. Érdekes, hogy egy másik kamarai leiratból meg az derült ki, hogy 1541 márciusában az 1536-tól kezében lévő mistelbachi fogyasztási adót még mindig bérletében tartotta.⁸⁴ Itt újra szerepeltették azt a 13000 rajnai aranyforint adósságot, amellyel I. Ferdinánd udvara tartozott Jurisicsnak. Az Alsó-ausztriai Kamara egyik leirata már nem is nevezte meg Jurisics katonai címeit, hanem "Kőszeg bárója, királyi tanácsos és Krajna kormányzó tartományfőnöke" titulusokat és hivatalt említette.⁸⁵
-----Jurisics 1543 júliusában még egyszer részletesen kitért erre az utasításra, és sérelmezte az eljárást. Pedig az Alsó-ausztriai Kamara más esetében sem válogatott, ha másnak szánta a jövedelmeket. A kamara arra hivatkozott, hogy ezeket azért kell visszaszármaztatni, mert 1537-ben Jurisics kőszegi javait örökletessé tették. Hogy ezt még két évvel később is sérelmezte, arra utal, hogy rendkívül érzékenyen érintette. Jurisics Miklós 1543 derekán már beteg volt, erre hivatkozva fél év múlva átadta hivatalait és teendőit Anton [?] Thurnnak és Joseph von Lambergnek. 1543. október 23-án pedig véglegesen távozott a közügyektől.⁸⁶ Az ilyen esetekben az udvar kegydíjjal bocsátotta el híveit, így Jurisicsot is.
-----Amikor 1655 áprilisában Vas vármegye egyik szolgabírája és alszolgabírája elrendelte a kőszegi Szent Jakab-templomban történt oltárrombolások kivizsgálását, 39 tanút hívtak törvénybe. Jó részük azt vallotta, hogy Jurisics sírkövét ekkor emelték fel a padimentumból, és illesztették mai helyére. Amikor pedig Chernel Kálmán, Kőszeg történetírója 1873-ban kibontotta a Jurisics–Puchhaim sírboltot, abban három koporsó számára alkalmas tégla-talpazatot talált.⁸⁷ Chernel azt írta, hogy a "sírbolt bemenetét fedő márványlap pedig mindenesetre külön halottat jelöl meg". Szerinte Jurisics Miklóst gyermekeit mellé temették. Második felesége, Dersffy Potentia jóval túlélte férjét. Ez a házasság gyermektelen maradt.⁸⁸ A család végül azzal az unokatestvérrel, neuhofi Jurisics Miklóssal halt ki, aki 1554-1572 között volt a kőszegi uradalom zálogbirtokosa.⁸⁹

EGY SIKERES PÁLYA TANULSÁGAI

Jurisics Miklós pályája lényegében sikertörténet. Régi, horvát nemesi család tagjaként a török európai háborúi kényszerítették a választásra Habsburg Ferdinánd mellett. A horvát nemesi elittel együtt nem a törökös, hanem a keresztény út mellett döntött. Így kap 1523-ban, majd 1526-ban a Horvátország és benne Szentvid (Fiume/Rijeka) védelme mellett elkötelezett Habsburg I. Ferdinándtól magas horvátországi katonai feladatokat, s vele krajnai birtokokat. Miközben 1528-1534 között Szentvid kapitánya, 1528-ban még Erdély főkapitányságára is jelölték. A kettőskirályság polgárháborúját is a Habsburg-oldalon élte meg. Amikor 1529-ben Kőszeg városát és uradalmát jelölték ki javadalombirtokként, itt is a polgárháború következményeivel szembesült. Felkészültségének, higgadt és tárgyalóképes habitusának köszönhetően 1529-ben és 1530-ban is a Habsburgok követeként tárgyalt a török Portán Isztambulban. Az oszmánok 1532. évi nagy Bécs elleni hadjárata idején kitűnő stratégának és szervezőnek bizonyult. Egyik megteremtője lett ugyanis az osztrák örökös tartományok és a nyugat-magyarországi rendek törökkel szembeni védelmének. Kőszeg uradalma és városa kapitányaként pedig az ostrom utolsó, legkritikusabb hetében elszigeteltsége ellenére is kitartott az ostromlott várváros védelmében. Így ő lett a nagy áldozatokkal járó ostrom Európa-hírű alakja.
-----1533-ban Kőszeg örökös bárói címét és címerét kapta a német birodalmi báróság mintájára. Kőszeg esetében ez azóta is példátlan maradt. 1537-ben birtokainak örökös ura lett. Ezért 1541-ben krajnai családi birtokairól kellett lemondani. 1533-tól Kőszeg városa is kivételezett gazdasági előnyökben részesült. Ez teremtette meg XVI. századi fejlődését is. 1538-1540 között Jurisics öt alsó-ausztriai tartomány és Szlavónia főkapitányságát vezette. Királyi tanácsosi és kamarási címe mellett így szólíttatott meg a fiatalon elhunyt Ádám fia és Anna leánya sírkövén is a kőszegi Szent Jakab templomban. 1538-1543 között Krajna tartományfőnöke, kormányzója lett. 1538-1540 között azonban fokozatosan meg kellett válnia szlavóniai és az osztrák örökös tartományokban viselt katonai rangjaitól. Utolsó állomáshelye, Laibach várkastélyából azonban tovább kezeltette kőszegi birtokait is. Jövedelmeinek pontos kezelője maradt, az uralkodó nevében mind horvátországi, mind pedig a krajnai és nyugat-magyarországi várak erődítését, sőt követjárásait is mindvégig hatalmas összegekkel előlegezte meg. Halála előtt már csak királyi tanácsosi, Kőszeg bárói címét és Krajna kormányzói hivatalát viselte. Ez utóbbiról ő maga mondott le 1543 végén. Egyéni tragédiája, hogy e gazdag életpálya hozadékát már csak oldalági rokonai élvezhették. De 1572-ben velük ki is halt a Jurisics család. Sok jel mutat arra, hogy meghalni hazatért, és gyermekei mellett temettette el magát. Dinasztikus hűsége, mélyen megélt keresztény hite, alattvalóival való együttérzése, rendkívüli katonai és diplomáciai felkészültsége, következetes emberi tartása, szolgálatai a kor kiemelkedő alakjává tették a bécsi és prágai udvari körökben, de a horvát, a szlavón, a krajnai, az alsó-ausztriai és a magyar rendi közösségekben is. Tipikus közép-európai jelenség lett, anélkül, hogy horvát identitását valaha is feledte volna.

Jegyzetek