 |
Table 1. Maximum head length (mm) |
TÓTH GÁBOR–FERTŐSZEGI PÉTER–CZAPÁRY KATALIN
FEJ- ÉS ARCMÉRETEK VÁLTOZÁSAI
15–18 ÉVES LEÁNYOK ÉS FIÚK VIZSGÁLATAALAPJÁN (KÖRMEND, 1958–2008)
BEVEZETÉS
--------------------------------------------------------------------------------A humánbiológiai módszerekkel meghatározott
fej- és arcméretek vizsgálatakor és az eredmények értékelésével kapcsolatban több
kérdés is felmerülhet:
-----1. Az emberi élet során hogyan változnak a fej- és arcméretek és az ezekből meghatározható
jelzők?
-----2. Milyen a fejméretek növekedésének mértéke az egyes életszakaszokban, életkorokban?
-----3. Van-e összefüggés a fejméretek változása és a test növekedése között?
-----4. Hogyan alakulnak ki a nemi különbségek fej- és arcméretek esetében?
-----5. A korábbi és az utóbbi években mért vizsgálati eredmények alapján milyen változások
következtek be a gyermekek fej- és arcméreteinek átlagaiban?
-----Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására törekedve 1958-ban, a Körmendi Növekedésvizsgálat-sorozat keretében EIBEN Ottó (1967) végzett fej- és arcméretekre is irányuló vizsgálatokat 6–18 éves gyermekeken. A helyszín megválasztása azért is jelentős, mert a "szekuláris trend" részjelenségeit Magyarországon az 1958-ban indult, és tízévente megismételt Körmendi Növekedésvizsgálat alapján lehetett meghatározni. A humánbiológiában a szekuláris trend kifejezést elsősorban arra az immár másfél évszázada nyomon követhető jelenségre alkalmazzuk, hogy a gyermekek biológiai fejlődése gyorsabban zajlik. Jellegzetes következményei a gyermekek növekedésében és érésében, a felnőttkori jellemzőkben és a populációs jellegzetességekben is megmutatkoznak. Ez a világjelenség adott földrajzi régióban élő populációk egymást követő generációinál az antropológiai jellegek széleskörű variációiban fellépő, hosszútávú, szisztematikus változásokban nyilvánul meg (EIBEN 1988, TÓTH–EIBEN 2004, TÓTH 2007). A vizsgálatsorozat keretében Eiben Ottó csaknem minden 3–18 éves egészséges fiú és lány szomatometriai vizsgálatát elvégezte 1958-ban, 1968-ban, 1978-ban, 1988-ban és 1998-ban. Ez alatt az időszak alatt jelentős gazdasági, népesedési, egészségügyi és szociológiai változások zajlottak a fejlődő Vas megyei városban (EIBEN 1988, 2003, EIBEN–TÓTH 2000, 2005, TÓTH 2005).
A FEJ-INDEX VÁLTOZÁSAI
Magyarországon a XX. századi vizsgálatok összefoglalt eredményei alapján Eiben Ottó mutatta be a rövidfejűsödés (brachycephalisatio) folyamatát, mint a szekuláris trend egyik részjelenségét (EIBEN 1988). Ennek során a fej legnagyobb hosszának és legnagyobb szélességének aránya változik meg. A hosszúfejűség esetében a hosszú, keskeny – míg a rövidfejűség esetében a rövid, széles fejméretek a jellemzőek. A számított jelző (fej-index) fokozatokba sorolása megkönnyíti a folyamat nyomon követését. A szekuláris változások ezen részjelensége világszerte megfigyelhető (MIZOGUCHI 1991), de a tendenciózus változások egyéb fejméreteknél is jelentkeznek (BRAJCZEWSKI 1990, ZELLNER és mtsai 1999). A kapcsolódó nemzetközi vizsgálatok azt igazolják, hogy a koponya hosszúsági és szélességi arányának alakulásában a neolitikumtól kezdődően a XIX. század végéig nyomon követhető a fokozódó rövidfejűsödési folyamat. A XX. században viszont ez a trend megfordult. Ezt a debrachycephalisatiót a fejszélesség csökkenésének és a fejhossz kismértékű növekedésének együttese jellemzi. Ez a jelenség összeegyeztethető a testforma lineárisabbá válásának és a testmagassághoz viszonyított testtömeg csökkenésének tendenciájával (BODZSÁR 1999). A gyermekek arc-, fej- és testméret-változásai összefüggnek egymással, meghatározott ütemben zajlanak (HAUTVAST 1967, BAUGHAN és mtsai 1979, TSUZAKI és mtsai 1990, NYILAS 2007). Farkas Gyula és Nyilas Károly békéscsabai vizsgálatai alapján megállapítható, hogy a fej- és arcméretek növekedése 16–17 éves korban szinte teljesen befejeződik (FARKAS–NYILAS 1995).
-----Hazánkban az 1970-es években végzett vizsgálatok is a brachycephalisatios folyamat
megállását, illetve BALLAI századeleji adataival összehasonlítva (BALLAI 1918), a
folyamat megfordulását, a debrachycephalisatiot valószínűsítették (EIBEN–PANTÓ 1984). Az 1970-es évektől kezdve egyre több adat van arra nézve, hogy érzékelhető a brachycephalisatio folyamatának megszakadása: megjelenik a hosszabb, magasabb és kevésbé széles fej. A fejindex értéke csökken, a mesocephalia irányába változik, általánosan jellemző a debrachycephalisatio folyamata (többek közt: ZELLNER 1982, ZELLNER–BACH 1985, EIBEN 1988, GYENIS 1994, ZELLNER és mtsai 1998, BODZSÁR 1999, BURETIC-TOMLJANOVIC és mtsai 2003).
-----Az utóbbi évtizedekben több vizsgálat irányult arra a kérdésre vonatkozóan, hogy
a fejméretek változásaira a környezeti tényezők mekkora hatással lehetnek. Nagy jelentőségűek
ezen a téren a Jénai Növekedésvizsgálat alapján meghatározható eredmények
(JAEGER és mtsai 1998). Az első jelentősebb feltételezés azonban már évtizedekkel
korábban megszületett; a klimatikus hipotézis, amely COON (1954) nevéhez fűződik.
Véleménye szerint a rövidfejűség előnyös a hideg éghajlati területeken. NEMESKÉRI
János és mtsai (1983) sorköteles fiatal férfiak fejméreteit vizsgálva megállapították, hogy
minél magasabb a szülők iskolai végzettsége, annál alacsonyabb a gyermekük fejjelzője –
vagyis a fej alakja statisztikailag összefügg a szülők iskolai végzettségével, áttételesen a
párválasztással is. GYENIS és GONDA 1991-ben magyar egyetemi hallgatóknál mutatott
ki különbséget a születési hely és az apa iskolai végzettsége szerint. Megállapították, hogy
a Budapesten született és felsőfokú iskolai végzettségű apától származó hallgatók agykoponyája
hosszabb és keskenyebb volt, mint a vidéki származású és alacsonyabb iskolai
végzettséggel rendelkező apák gyermekeié. GYENIS Gyula (1994) vizsgálati eredményei
igazolták, hogy a fej formájának és méreteinek változása az egyéb testméretek szekuláris változásaival is összefügg. Hazai vizsgálatok irányultak a szocio-demográfiai és a genetikai
tényezők koponyajelzővel való összefüggéseire (GYENIS és mtsai 2003). Az okok magyarázatára
tehát többféle elmélet is született, amelyek két hipotézist erősítenek meg: (1.)
a fej formája reagál a környezeti hatásokra, a külső körülményekre, amelyek a növekedés
közben érik az embert, (2.) a jelenség genetikailag meghatározott folyamatnak tekinthető.
-----A magyarországi vizsgálatok tekintetében kiemelendő fontosságú, hogy az 1960-as
évek második felében RAJKAI (1967), EIBEN (1967) és DEZSŐ (1967) vizsgálati eredményei
alapján Eiben Ottó a gyermekek fej- és arcméreteire vonatkozóan összeállította az
egyes méretek átlagöveit, mint tájékoztató jellegű becsléseket (EIBEN 1967, 1988).
Klinikai szempontból is fontosak voltak Szilágyi Katalin értelmi fogyatékos gyermekeken
végzett vizsgálatai. Vizsgálati mintájában gyakorinak találta a mikrocephalia és hydrocephalia
előfordulását. Kontrollként debreceni általános iskolás gyermekek adatait
használta fel (SZILÁGYI 1968). Oligofrén gyermekek vizsgálatával újabb adatokat
BUDAY (1978) szolgáltatott. Az újabb, nagy elemszámú vizsgálatok (FARKAS–NYILAS
1988) alapján már pontosabban is meghatározhatóvá váltak a vizsgált fejméretek és indexek
átlagövei és percentilis értékei (FARKAS–NYILAS 1995/96). Ezek az adatsorok
jelentik a viszonyítási alapot az azóta folyó jelentősebb vizsgálatokhoz (FARKAS–NYILAS
1995, NYILAS 2007). Fiatal magyarországi felnőttek száj- és fejsebészeti szempontból
fontosnak tartott fej- és arcméreteit Tóth Gábor vizsgálta egy nemzetközi összeállítás
számára (L. G. FARKAS és mtsai 2005).
ANYAG ÉS MÓDSZER
A következő Körmendi Növekedésvizsgálat 2008 őszén esedékes. Az 1998-as vizsgálatot
Eiben Ottó (az ELTE majd Cambridge-ben a Churchill College professzora) és Tóth Gábor
közösen végezték el. Ekkor 2079, 3 és 18 év közötti gyermeket tudtak megmérni. Mivel
2004-ben Eiben Ottó professzor elhunyt (ISTVÁN 2006), a 2008-as vizsgálatot már nélküle
kellett megszervezni. Az újabb vizsgálat részeként a vizsgálati programot kiegészítjük
a fej- és arcméretek vizsgálatával is, amelyek meghatározása Körmenden 1958 óta nem
történt meg. Mivel a fej és az arc méretei az egyes generációk viszonyában lassabban változnak,
mint a többi testméret, nagy várakozással tekintünk 50 év távlatából a majdani
eredményekre. Ezért a 2008. január–februárjában elvégzett pilot study keretében a körmendi
Kölcsey Ferenc Gimnáziumban és a Rázsó Imre Szakközépiskola, Szakmunkásképző
Intézet és Kollégiumban 15–18 éves fiúkon és leányokon meghatároztuk a fej és arc
méreteit is. Az életkort a betöltött év ± 6 hónap formula alapján, decimális formában
számítottuk (WEINER–LOURIE 1969). A vizsgálatok a személyiségi jogok figyelembe
vételével zajlottak. A teljes elemszám 302 volt, amelyből a leányok száma 148, a fiúk
száma 154 fő.
-----A leányok megoszlása életkoronként az elemszám feltüntetésével:
----- 15 éves leány n = 23
----- 16 éves leány n = 43
----- 17 éves leány n = 48
----- 18 éves leány n = 34
-----A fiúk megoszlása életkoronként az elemszám feltüntetésével:
----- 15 éves fiú n = 24
----- 16 éves fiú n = 69
----- 17 éves fiú n = 31
----- 18 éves fiú n = 30
-----A vizsgálat során 9 fej- és arcméretet határoztunk meg. Ezek közül jelen összefoglalóban
a fej legnagyobb hosszúságának, a fej legnagyobb szélességének, a morfológiai
arcmagasságnak, és a járomív szélességének változásait mutatjuk be. Számított értékként
ismertetjük a fejindex és az arcindex életkor- és nem-függő értékeit. A vizsgálat Rainer
KNUßMANN (1988) ajánlásai alapján, GPM eszközökkel történt. Az összehasonlításokhoz
az 1958-as adatsorok eredményeit használtuk fel.
EREDMÉNYEK
A FEJ LEGNAGYOBB HOSSZÚSÁGA (1. TÁBLÁZAT)
A fej legnagyobb hosszúságának átlagai a fiúknál minden korosztályban nagyobbak 2008-ban, mint az 1958-as értékek. Korosztályonként 8–12 mm közötti az eltérés. A 15 éves fiúknál ezek az értékek 180,72 mm, illetve 192,08 mm voltak. A 18 éveseknél 185,79 mm, illetve 193,17 mm átlagértékeket mutatott a mérés. 15–18 éves korig a fej legnagyobb hosszúsága 1958-ban 5 mm-t nőtt, napjainkban ez a gyarapodás csupán 1 mm. Ennek oka lehet a szekuláris trend is; mivel, mint azt PRADER és TANNER is egybehangzóan meghatározta, a fej- és arcméretek növekedése megelőzik a többi testméret növekedését (SALLER 1964, TANNER 1978), így az előbb bekövetkező növekedési változások már fiatalabb életkorban eredményezhetik a korábban csak 18 éves korra jellemző értékeket. Ez a változás statisztikailag is kifejezhető a fej hosszúsági értékei között megmutatkozott különbségben, amely erősen szignifikáns (p<0,01) minden korcsoportban. A leányok esetében 15 éves korban ezek az értékek 176,28 mm, illetve 182,96 mm voltak. A 18 éveseknél 178,11 mm, illetve 183,24 mm volt az átlagérték. Napjainkban a leányok és a fiúk fejhosszúsága között minden korosztályban megfigyelhető a szignifikáns különbség. A fiúk legnagyobb fejhosszúsága minden korosztályban nagyobb, mint a leányoké.
|
Table 1. Maximum head length (mm) |
A FEJ LEGNAGYOBB SZÉLESSÉGE (2. TÁBLÁZAT)
A fej legnagyobb szélességének átlagai a fiúknál minden korosztályban kisebbek 2008-ban, mint az 1958-as értékek. A csökkenés mértéke korosztályonként 7–13 mm között változik 1958 és 2008 között. A 15 éves fiúknál ezek az értékek 154,08 mm, illetve 146,92 mm voltak. A 18 éveseknél 160,20 mm, illetve 146,37 mm az átlagérték. 15–18 éves korig a fej legnagyobb szélessége 1958-ban 61 mm-t nőtt, napjainkban ez az érték 0,5 mm-es csökkenést mutat. Ez az eltérés erősen szignifikáns (p<0,01) minden korcsoportban. A leányok esetében az egyes korosztályokban 10–11 mm-rel kisebbek az értékek, ez az eltérés itt is kifejezhető szignifikáns különbség (p<0,01). A leányok esetében 15 éves korban ezek az értékek 151,53 mm, illetve 141,00 mm voltak. A 18 éveseknél 153,36 mm, illetve 142,65 mm volt az átlagérték. 15–18 éves korig a fej legnagyobb szélessége 1,8 mm-t nőtt, napjainkban ez az érték 1,6 mm-es növekedést mutat. Napjainkban a leányok és a fiúk fejszélessége között minden korosztályban megfigyelhető a szignifikáns különbség. A fiúk legnagyobb fejszélessége minden korosztályban nagyobb, mint a leányoké.
 |
Table 2. Maximum head breadth (mm) |
MORFOLÓGIAI ARCMAGASSÁG (3. TÁBLÁZAT)
A morfológiai arcmagasság átlagai a fiúknál a 15, 16 és a 18 éves korosztálynál kisebbek, a 17 éveseknél viszont nagyobb értéket mutatnak 2008-ban, mint az 1958-as eredmények. Korosztályonként a következő eltérések mutatkoztak: a 15 éveseknél 1,5 mm-t csökkent, a 16 éveseknél a különbség elhanyagolható, a 17 éveseknél 0,8 mm-es a növekedés, a 18 éveseknél pedig 1,8 mm-es csökkenés tapasztalható az átlagértékek tekintetében. A 15 éves fiúknál ezek az értékek 111,90 mm, illetve 110,38 mm voltak. A 18 éveseknél 117,66 mm, illetve 115,87 mm átlagértéket mutattak. 15–18 éves korig a morfológiai arcmagasság 1958-ban 5,8 mm-t nőtt, napjainkban ez az érték 5,5 mm-es növekedést mutat. Ez a változás erősen szignifikáns (p<0,01) a 18 éves korosztályban. A 15, 16, 17 éveseknél lényeges változást nem tapasztaltunk, ezért az értékek között nincs szignifikáns különbség, csak az átlagokban vannak eltérések. Ezek az eltérések az 1958-as eredményekhez viszonyítva a 15 éveseknél p=0,18, a 16 éveseknél p=0,45, a p=17 éveseknél p=0,30 voltak. A leányok esetében az egyes korosztályokban 1,5–5 mm-rel kisebbek az értékek, ezek az eltérések a 15 évesek kivételével szignifikáns különbséget mutatnak a 16, 17, 18 éves korosztályoknál (p<0,01). A 15 éveseknél tapasztalt 1,6 mm-es csökkenés nem érzékeltet jelentősebb változást, az értékek között nincs szignifikáns különbség (p=0,17). Aleányok esetében az átlagértékek 15 éves korban 107,52 mm, illetve 105,91 mm voltak. A 18 éveseknél 111,75 mm, illetve 106,59 mm átlagértéket mutatott. Napjainkban a morfológiai arcmagasság tekintetében a leányok és a fiúk minden korosztályában megfigyelhető a szignifikáns különbség (p<0,01). A fiúk morfológiai arcmagassága minden korosztályban nagyobb, mint a lányoké.
 |
Table 3. Morphological facial height (mm) |
JÁROMÍV SZÉLESSÉGE (4. TÁBLÁZAT)
A járomív szélességének átlagai a fiúknál minden korosztályban kisebbek 2008-ban, mint az 1958-as értékek. Korosztályonként 4-9 mm között változik 1958 és 2008 között. A 15 éves fiúknál ezek az értékek 136,86 mm, illetve 129,5 mm voltak. A 18 éveseknél 142,14 mm, illetve 132,37 mm átlagértékeket mutattak. 15–18 éves korig a járomív szélessége 1958-ban 5,3 mm-t nőtt, napjainkban ez az érték csupán 2,8 mm-es növekedést mutat. Ez a változás erősen szignifikáns (p<0,01) minden korcsoportban. A leányok esetében az egyes korosztályokban 8–10 mm-rel kisebbek az értékek, ez az eltérés itt is szignifikáns különbség (p<0,01). A leányok esetében 15 éves korban ezek az értékek 133,71 mm, illetve 125,35 mm voltak. A18 éveseknél 135,36 mm, illetve 125,71 mm volt az átlagérték. 15–18 éves korig a járomív szélessége 1,7 mm-t nőtt, napjainkban ez az érték csupán 0,4 mm-es növekedést mutat. 2008-ban a leányok és a fiúk járomív szélessége között minden korosztályban megfigyelhető a szignifikáns különbség. A fiúk járomív szélessége minden korosztályban nagyobb, mint a lányoké.
 |
Table 4. Maximum interzygomatic breadth (mm) |
FEJINDEX (5. TÁBLÁZAT)
Kiszámítása a fej legnagyobb hosszának és legnagyobb szélességének méreteiből történik.
Az 1958-as indexek a fiúknál minden korcsoportban a nagyon rövid kategóriába, 2008-ban
a középhosszú, 18 éves korban a hosszú alkati kategóriába sorolhatók. Minden korcsoportra
igaz az, hogy az addig rövid alkati jelző helyett a hosszú fejjelző valamelyik csoportja
lett a jellemző. Ez a különbség az adatsorok alapján minden csoportban erősen szignifikáns
(p<0,01). Leányok esetében 1958-ban a rövid–nagyon rövid fejjelző volt megfigyelhető
minden korcsoportban, 2008-ban pedig már a középhosszú és a hosszú fejjelző a jellemző.
-----Ez a különbség is erősen szignifikáns (p<0,01). Mindkét nem esetében ez a változás a
debrachycephalisatio jelenségét igazolja.
 |
Table 5. Cephalic index |
ARCINDEX (6. TÁBLÁZAT)
Kiszámítása a morfológiai arcmagasság és a járomív szélességének méreteiből történik. Az 1958-as indexek alapján a fiúknál minden korosztályban az alacsony arcjelző volt a jellemző, míg 2008-ban az átlagok alapján a középmagas kategória volt megfigyelhető. Ez az eltérés azonban csak az átlagokban mutatkozik meg, a nagy szórások miatt az adatsorok között szignifikáns különbség egyik korcsoportban sincs (15 éveseknél p=0,47, 16 éveseknél p=0,08, 17 éveseknél p=0,20, 18 éveseknél p=0,20). A leányoknál 1958-ban az alacsony és a középmagas arcjelző volt a jellemző, 2008-ban a középmagas kategóriába tartoztak az átlagok. Az értékek között nincs szignifikáns különbség egyik korcsoportban sem (15 éveseknél p=0,39, 16 éveseknél p=0,33, 17 éveseknél p=0,49, 18 éveseknél p=0,47).
 |
Table 6. Morphological face index |
ÖSSZEFOGLALÁS)
Az ötven évvel későbbi, 2008-as adatok feldolgozása után arra a következtetésre jutottunk,
hogy míg 1958-ban a körmendi fiúk fejindexe minden vizsgált korosztályban a nagyon
rövid kategóriába tartozott, 2008-ban már a középhosszú, illetve a 18 éveseknél a hosszú
alkati kategóriába került. A leányoknál 1958-ban a rövid–nagyon rövid fejjelző került
megállapításra, 2008-ban pedig a középhosszú és a hosszú fejjelző lett a jellemző. Eredményeink
szerint a fejindex terén a fiúk és a leányok minden korosztályában van szignifikáns
különbség az 1958-as adatokhoz képest (p értéke minden esetben 0,01 alatti). Mindkét
nem esetében a debrachycephalisatio jelenségét támasztják alá a fejjelzőben mutatkozó
eltérések.
-----Az arcjelzőt vizsgálva 1958-ban a fiúk minden korosztályában az alacsony arcjelző
(alacsony arcúság) volt megfigyelhető, míg 2008-ban a középmagas kategória vált jellemzővé
(középmagas arc). A leányoknál a korábbi vizsgálatok alacsony és középmagas arcjelzőt
állapítottak meg, a 2008-as eredmények viszont a középmagas kategóriába kerültek.
Az arcjelző esetében az 1958-as adatokhoz viszonyítva a fiúk és a leányok egyik korosztályában
sem találtunk szignifikáns különbséget.
-----Vizsgálataink szerint a fej legnagyobb szélessége és a járomív-szélesség esetében
mindkét nem esetében, minden korosztályban kisebb értékeket kaptunk, mint az 1958-as
eredmények. A morfológiai arcmagasság terén csak a 17 éves fiúk esetében tapasztaltunk
növekedést, a többi fiú és leány korosztály értékei elmaradtak az 1958-as átlagoktól. A fej
legnagyobb hosszúsága mindkét nemnél, minden korosztályban növekedést mutat. Minden
korosztályban a fiúk átlagértékei valamennyi jelleg tekintetében nagyobbak voltak, mint a
leányoké.
-----Összességében megállapíthatjuk, hogy a Körmendi Növekedésvizsgálat eredményei
alapján a vizsgált 15–18 éves korosztály esetében meghatározhatóak az egyes fej- és
arcméretek szekuláris változásai. Az alacsonyabb fejindex-értékek megerősítik azokat a
vizsgálati eredményeket, amelyek szerint napjainkban megtorpant, illetve megfordult a
brachycephalisatio folyamata, illetve jellemzővé vált a debrachycephalisatio jelensége.
IRODALOM
BALLAI, K. (1918): Adatok a magyar gyermekek hosszúsági-szélességi koponyajelzőjének ("kephalindexé"-nek) megállapításához. In: A gyermek, 12. szám, 209–239. old.
BAUGHAN, B., DEMIRJIAN, A., LEVESQUE, G. Y., LAPALME-CHAPUT, L. (1979): The Pattern of Facial
Growth Before and During Puberty, as Shown by French–Canadian Girls. In: Annals of Human Biology,
1. szám, 59–76. old.
BODZSÁR, É. (1999): Humánbiológia. Fejlődés: növekedés és érés. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 209–210. old.
BRAJCZEWSKI, C. (1990): Ontogenetic and Secular Changes in the Traits of the Head in Adult Males. In:
Studies in Physical Anthropology, 10. szám, 113–139. old.
BUDAY, J. (1978): A fej antropometriai vizsgálata oligofrén gyermekeknél. In: Gyógypedagógiai Szemle, 6.
szám, 241–248. old.
BURETIC-TOMLJANOVIC, A., RISTIC, S., BRAJENOVIC-MILIC, B., OSTOJIC, S., GOMBAC, E.,
KAPOVIC, M. (2003): Secular Change in Body Height and Cephalic Index of Croatian Medical
Students (Universiy of Rijeka). In: American Journal of Physical Anthropology, 1. szám, 91–96. old.
COON, C. S. (1954): Climate and race. In: Shapley, H. (Ed.): Climatic Change. Cambridge. 277–298. old.
DEZSŐ, Gy. (1967): The Changes of Some Cephalic Measurements of School Children Aged 7–14 Years in
Budapest. In: Ann. Hist. Nat. Mus. Hung. 59. szám, 485–491. old.
EIBEN, O. (1967): Gyermekek fej- és arcméreteinek változásai Nyugat-magyarországi vizsgálatok alapján. In:
Anthrop. Közl., 11. évf. 165–186. old.
EIBEN, O. (1988): Szekuláris növekedésvizsgálatok Magyarországon. Humanbiol. Bp. Suppl. 6.
EIBEN, O. (2003): Körmend ifjúságának biológiai fejlettsége a 20. század második felében. Csaba József
Honism. Egyes. Körmend.
EIBEN, O. G., PANTÓ, E. (1984): A magyar gyermekek kephal-indexe hetven évvel később. In: Anthrop. Közl.,
28. évf. 25–31. old.
EIBEN, O. G., TÓTH, G. (2000) Half-a-Century of the "Körmend Growth Study". In: Collegium
Antropologicum, 2. szám, 431–441. old.
EIBEN, O. G., TÓTH, G. A. (2005): A Hungarian Case of Secular Growth Changes: The Körmend Growth Study.
In: Ind. J. Phys. Anthrop. & Hum. Genet., 2. szám, 99–108. old.
FARKAS, GY., NYILAS, K. (1988): Head Measurement Parameters at 23338 3 to 18 Years Old Hungarian
Children. In: Acta Biol. Szeged. 34. 139–153. old.
FARKAS GY., NYILAS K. (1995): Adatok a békéscsabai fiatalok fejméreteiről. In: Anthrop. Közl., 37. évf.
149–157. old.
FARKAS, GY., NYILAS, K. (1995/96): Characteristic Parameters of Head Measurements in Hungarian Children
Aged 3–18 Years. In: Acta Biol. Szeged. 41. 73–82. old.
FARKAS, L. G., KATIC, M. J., FORREST, C. R. et al. (Co-author TÓTH, G.) (2005): International
Anthropometric Study of Facial Morphology in Various Ethnic Groups/Races. In: The Journal of
Craniofacial Surgery, 4. szám, 615–646. old.
GYENIS, Gy. (1994): Rapid Change of Head and Face Measurements in University Students in Hungary. In:
Anthrop. Anz. 52. 149–158. old.
GYENIS, GY., GÁRDOS, É., JOUBERT, K. (2003): The Effect of Socio-demographic and Genetic Factors on
Head Indices. In: Anthropologie, 1–2. szám, 105–114. old.
GYENIS, GY., GONDA, K. N. (1991): Socioeconomic Differences in Head Measurements in Hungarian
University Students. In: Anthrop. Közl., 33. évf. 45–54. old.
HAUTVAST, J. G. A. J. (1967): Growth Changes in the Human Head, Face, and Stature. Thoben Offset
Nijmegen
ISTVÁN, L. (2006): Eiben Ottó (1931–2004) élete és műve. In: Vasi Szemle, 4. szám, 411–421. old.
JAEGER, U., ZELLNER, K., KROMEYER-HAUSCHILD, K., FINKE, L., BRUCHHAUS, H. (1998): Werden
Kopfmaße von Umweltfaktoren beeinflußt? In: Z. Morph. Anthrop., 1. szám, 59–66. old.
KNUßMANN, R. (1988): Somatometrie. In: Knußmann, R. (Ed): Anthropologie I. Gustav Fischer Verl.
Stuttgart–New York, 232–285. old.
MIZOGUCHI, Y. (1991): An Interpretation of Bracycephalization Based on the Analysis of Correlations Between
Cranial and Postcranial Measurements. In: Brown, T. and Molnar, S. (Eds.): Craniofacial Variation in
Pacific Populations. Anthropology and Genetics Laboratory, The University of Adelaide, South
Australia, 1–19. old.
NEMESKÉRI, J., JOUBERT, K., JUHÁSZ, A., NEMESKÉRI, Á., SALLAY, P., GÁRDOS, É. (1983): A 18 éves
sorköteles fiatalok testi fejlettsége, biológiai, egészségi állapota. A KSH Népességtud. Kut. Int.–MTA
Demogr. Biz. Közl. 53.
NYILAS, K. (2007): Kelet-magyarországi fiatalok fejméretei ismételt vizsgálatok alapján. In: Folia
Anthropologica, 6. évf. 29–44. old.
RAJKAI, T. (1967): Általános iskolás gyermekek fejméreteinek változásai hosszmetszeti vizsgálatok alapján.
Anthrop. Közl., 11. évf. 5–24. old.
SALLER, K. (1964): Leitfaden der Anthropologie. Gustav Fischer Verl. Stuttgart
SZILÁGYI, M. K. (1968): Értelmi fogyatékos gyermekek néhány fejmérete. In: Anthrop. Közl., 12. szám, 31–42.
old.
TANNER, J. M. (1978): Foetus into Man. Open Books, London
TÓTH, G. A. (2005): The "Körmend Growth Study". In: Tóth, G. A. (Ed.): Auxology. Savaria University Press,
Szombathely, 61–66. old.
TÓTH, G. (2007): A szekuláris trend iránya a Körmendi Növekedésvizsgálat eredményei alapján. In: Folia
Anthropologica, 6. évf. 73–76. old.
TÓTH, G. A., EIBEN, O. G. (2004): Secular Changes of Body Measurements in Hungary. In: Humanbiologia
Budapestinensis, 28. évf. Bp.
TSUZAKI, S., MATSUO, N., SAITO, M., OSANO, M. (1990): The Head Circumference Growth Curve for
Japanese children Between 0–4 Years of Age: Comparison with Caucasian Children and Correlation with
Stature. In: Annals of Human Biology, 4. szám, 297–303. old.
WEINER, J. S., LOURIE, J. A. (1969): Human Biology. A Giude to Field Methods. IBP Handbook No. 9.
Blackwell Scientific Publications, Oxford–Edinbourgh
ZELLNER, K. (1982): Veränderungen der Kopflänge, der Kopfbreite und des Längen-Brieten-Index bei Jenaer
Schulkindernin den Jahren zwischen 1944 und 1975. In: Ärztliche Jugendkunde, 4. szám, 233–239. old.
ZELLNER, K., BACH, H. (1985): Zum Problem der Säcularen Akzeleration von Kopfmaßen bei jenaer
Schulkindern. In: Ärztliche Jugendkunde, 1. szám, 9–20. old.
ZELLNER, K., JAEGER, U., KROMEYER-HAUSCHILD, K. (1998): Das Phänomen der Debrachykephalisation
bei Jeaner Schulkindern. In: Anthrop. Anz., 4. szám, 301–312. old.
ZELLNER, K., KROMEYER-HAUSCHILD, K., STADLER, J., JAEGER, U. (1999): Ergebnisse der
Untersuchung Kopfmaße bei Jeaner Kindern. In: Anthrop. Anz., 2. szám, 147–163. old.