KESZEI BALÁZS

A RÉPCE MENTE ÉLŐHELY-TÉRKÉPEZÉSÉNEK
NÉHÁNY AKTUÁLIS ÉS ÖSSZEHASONLÍTÓ ADATA*

BEVEZETÉS

--------------------------------------------------------------------------------A Répce középső szakaszán értékes gyep- és erdőfragmentumok maradtak ránk, melyek védett, védelemre érdemes illetve veszélyeztetett növényfajokat és növényi asszociációkat is rejtenek. A Répce-sík természetvédelmi szempontból legértékesebb, egybefüggő területei a környezetvédelmi miniszter 1/1999 (I. 18) számú rendeletével védettek lettek, így megőrzésük lehetőségének realitása növekedett. A Fertő-Hanság Nemzeti Park részévé vált területek azonban csak részei annak az egységnek, amelynek értékei törvényes oltalommal vagy anélkül, mindenképpen megőrzésre érdemesek!
-----1995-ben a Nagygeresd, Vámoscsalád, Csáfordjánosfa, Répceszemere határában levő rétek és erdők botanikai alapállapotának felmérése történt meg, melyet 2002-ben élőhely-térképezési ismétlés követett. Jelen publikáció a Répce magyarországi szakaszát érintő Natura 2000-es területek vegetációját, azok természetességi állapotát, élőhely-térképezésének összefoglaló eredményeit tárgyalja.

ANYAG ÉS MÓDSZER

FELMÉRÉSI MÓDSZER

A felmérés során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR) új kézikönyvében (TAKÁCS G. - MOLNÁR ZS. in press) megadott módszertant követtük. A felmérés első fázisában légifotó segítségével lehatároltuk a homogénnek tekinthető foltokat, majd a terepi bejárás során pontosítottuk határaikat és elkészítettük a jellemzésüket. A térképezés léptéke 1:10 000, így a legkisebb térképezendő folt átmérőja 50 m. A bejárás során rögzítettük a foltra jellemző élőhely-típust, a természetességi-degradáltsági értékét, a jellemző fajokat és az esetleges veszélyeztető tényezőket, az adott területen élő növényfajok előfordulását, illetve egyéb megjegyzéseket. Az élőhely-típusokat BÖLÖNI J. – MOLNÁR Zs.– KUN A. – BIRÓ M. (2007) munkája alapján adtuk meg. A természetességi- degradáltsági értékelés során SEREGÉLYES (1995) skáláját alkalmaztuk.
-----A terepi bejárás után az adatokat feldolgoztuk, adatbázisba rendeztük, és digitális térképen rögzítettük.

TERMÉSZETFÖLDRAJZI JELLEMZŐK, A VIZSGÁLT TERÜLET LEHATÁROLÁSA

Tájföldrajzilag a Répce-síkon járunk, és annak főbb természetföldrajzi vonásait jellemzőnek mondhatjuk. Az egységes, alig tagolt felszínt hordalékkúp jellegű kavicstakarók, a Répce elmosódott medrei, völgyei tagolják (MAROSI ÉS SOMOGYI 1990).
-----A Répce Ausztriában a Bucklige Welt déli lejtőin kb. 700–800 m tengerszint feletti magasságban több forráságból ered. Az ide torkolló jelentősebb jobb oldali vízfolyások a Boldogasszony-patak, az Ablánc és Fenyves-patak, Köris-patak és Pereszteg-patak. Bal oldalról a Pós-, Metőc- és Kócsod-patak táplálja. A hazai területekre érkezve a folyó esése gyorsan csökken, ez jelentős árvízveszélyt okozott a Répce mentén és a Kisalföldön. Ezért Répcelak alatt a Répce-árapasztó csatornán keresztül vizének egy részét a Rábába vezetik (ZENTAI 2000)
-----2008 kora nyári–nyári aszpektusában a Répce teljes vasi szakaszán a fentebb említett módszerekkel élőhely-térképezést végeztünk. Az országhatártól, a Győr–Moson–Sopron megyei Répcevistől egészen Dénesfa határáig bejártuk a folyó mindkét partját. A vizsgált terület alapvetően megegyezik a HUFH20010 kódjelű, Répce mente kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület határaival, de azokon a szakaszokon, ahol a Natura 2000- es terület határán kívül értékesnek vélt élőhelyre akadtunk, azt bevontuk a kutatási területbe. Az eredmények ismertetése során a teljes vizsgált terület adatait mutatjuk be. A térképezett terület kiterjedése 1 776,3 ha.
-----A vizsgált terület áttekintő térképét az 1. térképmellékleten, az elkészített élőhelytérkép egy részletét pedig a 2. térképmellékleten mutatjuk be.

2. térképmelléklet Részlet a Répce mente élőhely-térképéből

EREDMÉNYEK

A VIZSGÁLT TERÜLETEN ELŐFORDULÓ TERMÉSZETES VAGY TERMÉSZETKÖZELI
ÉLŐHELY-TÍPUSOK JELLEMZÉSE

Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások
-----Élőhely-típus kódja: B1a
-----Általános jellemzés:

1. térképmelléklet. A Répce mente (Natura 2000: HUFN20010) áttekintő térképe

1. fénykép. A mocsárréteket gyakran ékesítik a szibériai nőszirom (Iris sibirica) kisebb-nagyobb virágzó csoportjai

2. fénykép. A puhafa ligetek szinte teljes hosszában követik a Répcét

3. fénykép. A csáfordjánosfai tőzikés erdő a nyári aszpektusban is gyönyörű

4. fénykép. A dénesfai fás legelő őrzi a táj ősi jellegét

A vizsgált terület élőhelyeinek megoszlása az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (Á-NÉR) kategóriák szerint

SEREGÉLYES(1995)-féle természetességi-degradáltsági beosztás

Az egyes természetességi osztályok területei és arányuk

5. fénykép. A réti iszalag (Clematis integrifolia) virágai magánosak vagy kettesével, hármasával állnak, bókolók. Nedves rétek, kaszálók impozáns virága

6. fénykép. A buglyos szegfű (Dianthus superbus) illatos, fehér vagy enyhén rózsás virágaiban szirmok lemeze tövig sallangosan szeldelt

ÉRTÉKELÉS

A VIZSGÁLT TERÜLET TERMÉSZETES ÉLŐHELYEINEK HELYZETE,
VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK, KEZELÉSI JAVASLATOK

A vizsgált terület természetes élőhelyei közül elsősorban a mocsárréteket és a ligeterdőket kell kiemelni. A területen előforduló egyéb természetes élőhelyek, például a nádasok, harmatkásások, magassásosok és kékperjés láprétek jóval kisebb kiterjedésben fordulnak elő. A térség természetes élőhelyeinek helyzetét egyértelműen veszélyeztetettnek értékeljük.
-----A mocsárréteket veszélyeztető tényezők közül hármat kell feltétlenül kiemelni, a felszántást, a hidrológiai viszonyok megváltozását és a kaszálások elmaradását. Elsősorban e három tényező miatt azonban további tényezők is veszélyeztetik a Répce mente gyepjeinek fennmaradását, így az özönfajok terjedése, cserjésedés, kemikáliák bemosódása stb.

7. fénykép. A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) tömeges virágzása nyugat-dunántúli viszonylatban is ritkaság

ÖSSZEFOGLALÁS

A Répce mente Natura 2000 terület élőhely-térképezése során feltártuk a terület élőhelytípusait, ezek elhelyezkedését digitális térképen rögzítettük. Megállapítottuk a természetességi-degradáltsági viszonyokat, majd statisztikai csoportosításokat, elemzéseket végeztünk.
-----A terület domináns természetes élőhely-típusainak a mocsárrétek és a ligeterdők tekinthetők. Mára természetesnek vagy természetközelinek tekinthető állományok adataink szerint 37,67%-ban maradtak meg a területen, de ezek között is találunk aktuálisan veszélyeztetetteket. A fenti élőhelyek rejtik a Répce-vidék legtöbb védett növényfaját. Az enyhén vagy közepesen degradált állományokat a beszántás, a beerdősülés, az özönfajok terjedése, a kaszálások elmaradása és a szennyeződések veszélyeztetik. A megmaradt – egyébként, több esetben botanikailag és tájképileg is igen értékes – tölgy-kőris, éger- és egyéb puhafaligeteket elsősorban a helytelen erdőhasználat és a gyomosodás veszélyezteti.

FELHASZNÁLT IRODALOM

BODA L. – ORBÁN R. (szerk.) (2000): Bük Csepreg, Sárvár és környékük B.K.L. Kiadó, Szombathely, 200 pp.
BORHIDI A. (2003): Magyarország növénytársulásai – Akadémiai Kiadó, Budapest, 610 pp.
BOTTA-DUKÁT Z. – BALOGH L. –SZIGETVÁRI CS. – BAGI I. – DANCZA I. – UDVARDY L. (2004): A növényi inváziókhoz kapcsolódó fogalmak áttekintése,
           egyben javaslat a jövőben használandó fogalmakra és definíciókra. In: MIHÁLY B. – BOTTA-DUKÁT Z. (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon,
           Özönnövények – TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 35_59.
BÖLÖNI J – MOLNÁR Zs.– KUN A. – BIRÓ M (szerk.) (2007): Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer, Á-NÉR2007 – Vácrátót, kézirat, 184 pp.
FEKETE G. – MOLNÁR ZS. – HORVÁTH F. (szerk.) (1997): A Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása,
           határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer – Magyar Természettudományi Múzeum, Bp. 374 pp.
GYURÁCZ J. – KESZEI B. (2001): A Répce-völgy színes szőttese – Természetbúvár 56 (3): 20_23
KESZEI B. (1996): A nagygeresdi rétek növénytársulásai és azok természetességi állapota, Vasi Szemle, 50 (2): 190–205.
KESZEI B. (1997a): A Répce menti rétek vegetációja – IV. Magyar Ökológus Kongresszus, Előadások és poszterek összefoglalói, p.: 95.
KESZEI B. (1997b): A Répce menti rétek vegetációja Vámoscsalád és Csáfordjánosfa térségében – Vasi Szemle, 51 (4): 469–480.
KESZEI B. (1997c): Adatok a Répce-vidék flórájának és vegetációjának ismeretéhez – Cinege,
KESZEI B. (1998a): A Répce-vidék flóra- és vegetációkutatásának eddigi eredményei – Kitaibelia, 3 (2): 259–261.
KESZEI B. (1999): Újabb adatok a Répce-sík flórájának ismeretéhez – Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató 4: 21–22.
KESZEI B. (2000): A térség növénytani jellemzői, In: BODA L. (szerk.): Élet a Répce mentén 2000 – Felső-Répce menti Területfejlesztési Társulás, Csepreg pp.: 14_21.
KESZEI B. (2001): Dégen-madártej (Ornithogalum x degenianum) Vas megyében – Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató 6: 40–41
KESZEI B. (2002): A Répce menti rétek vegetációja Keményegerszeg térségében – Vasi Szemle 56 (1): 64–74.
KESZEI B. (2005): Adatok a Répce menti mocsárrétek területén előforduló özönnövények előfordulásáról és állományaikról – Cinege, Vasi Madártani Tájékoztató 10: 53–57
KEVEY B. (2001a): Adatok magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez VIII. Botanikai Közlemények, 88 (1–2): 95–105
KEVEY B. (2001): A Carex strigosa Huds. elterjedése Magyarországon – Kitaibelia 6 (1):37–44.
KIRÁLY G (szerk.) (2007): Vörös Lista. A magyarországi edényes flóra veszélyeztetett fajai – Saját kiadás, Sopron, 73 pp.
KIRÁLY G. – MESTERHÁZY A. – KIRÁLY A. (2007): Adatok a Nyugat-Dunántúl flórájához – Flora Pannonica 5: 3–66
KOVÁCS J. A. (1995a): Lágyszárú növénytársulásaink rendszerének áttekintése, In: SZMORAD F. – TÍMÁR G. (szerk.): Növénytársulástani-
           és ökológiai tanulmányok, TILIA 1 Sopron, 86–144.
KOVÁCS J. A. (1995b): Vas megye növénytársulásainak áttekintése, Vasi Szemle, 49 (4): 518–557
MAROSI S. - SOMOGYI S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I. – MTA. Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, pp.: 413–417.
RAKONCZAY Z. (szerk.) (1996): Szigetköztől az Őrségig. A Nyugat-Dunántúl védett természeti értékei – Mezőgazda Kiadó, Bp. pp. 13–43,178–179.
SEREGÉLYES T. (1995): Új szakma a természetvédelem. In: JÁRAINÉ KOMLÓDI M. (szerk.): Pannon enciklopédia, Magyarország növényvilága –
          Dunakanyar 2000, Bp. pp. 334–335.
SZERDAHELYI T. (szerk.) (1997): Bevezetés Magyarország védett és ritka növényei ismeretéhez – GATE Növénytani és Növényélettani Tanszék, Gödöllő, 114 pp.
TAKÁCS G. – MOLNÁR ZS. (szerk.) (in press): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer IX., Élőhelytérképezés – Sarród, Vácrátót, 69 pp.
ZENTAI Z: Természetföldrajzi jellemzők In.: BODA L. – ORBÁN R. (szerk.) (2000): Bük Csepreg, Sárvár és környékük – B.K.L. Kiadó, Szombathely, 4–17 pp.

Jegyzetek

* A dolgozat megírását a MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete támogatta.