MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS

 

 

EGY NÉPISÉGNYELVÉSZETI VIZSGÁLAT SZEMLÉLETI HÁTTERÉHEZ*

   

   

* Részlet egy olyan terjedelmesebb tanulmány bevezetőjéből, amely egy, a magyar nyelvterület nyugati régiójában folyó kutatással kapcsolatos.

   

   

1.

 

--------------------------------------------------------------------------------Anyelvi valóság tanulmányozására a mintegy két évszázada önálló nyelvtudomány története során több irányzat is született. Lényegüket tekintve azonban ezek két felfogásmódot tükröznek. Egy szellemes okfejtés szerint az egyik a "Bábel előtti", a másik a "Bábel utáni" helyzettel állítható párhuzamba (Bezeczky G. 1996: 436). Vagyis az előbbi oldal a nyelvi egyöntetűséget, a nyelvek általános, univerzális voltát hangsúlyozza, az utóbbi viszont a nyelvi egyediséget, a nyelvek sokszínűségét, változatokban levését emeli ki. A Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának Magyar Nyelvészeti Tanszékén, noha nyelvrendszertani vizsgálatokra is törekszünk, főként a nyelvhasználat rétegezettségét, az úgynevezett élőnyelvet, a nyelvföldrajzi – szociolingvisztikai nyelvváltozatot kutatjuk (társtanszékekkel, például a nemzetiségi tanszékekkel, társintézményekkel, például a Maribori Egyetem Bölcsészettudományi Karával való együttműködés keretében is).
-----Jómagam ebben a tudományos műhelyben az utóbbi időben a magyar nyelvterület nyugati régiójában gyűjtött szókészleti és szöveganyagon végeztem nyelvföldrajzi-szociolingvisztikai szempontú vizsgálatokat. Jelenleg – ezeket az elemzéseket folytatva – településközpontok és vonzáskörzetük nyelvhasználatbeli viszonyára, nyelvek érintkezésének nyelvváltozatokban való lecsapódásaira, szomszédos nyelvi-nyelvjárási szókészleti párhuzamok lehetséges kapcsolódási szálaira, egyes fogalmak megnevezési rendszerének szinonimikus viszonylataira fordítok figyelmet.
-----Ehhez a többes tagolódású tematikai körhöz több célkitűzés fűződik. Alapvetően szókészleti adalékokkal kívánok hozzájárulni az utóbbi/mostani időszak (nyugati) magyar nyelvhasználati képének árnyalásához. Mindezek a mai nyelvjáráskutatás többdimenziós érdeklődésének megfelelően szándékoznak körvonalazódni. Föltételezik, hogy a vizsgálatnak adott helyről, helyzetből származó nyelvi anyaga szerteágazó területi, társadalmi, népiségi kapcsolatok befolyásolta teljesítmény, ennélfogva áttételesen nyelvváltozatok, nyelvek és kultúrák viszonya is kifejeződik benne. Vagyis a vizsgálat elsősorban dialektológiai, ehhez közvetlenül kapcsolódóan egyéb nyelvészeti (szókészlettani, jelentéstani, szociolingvisztikai stb.) tanulságokkal kíván szolgálni, de remélhetőleg más, ide esetleg csak közvetve vonható szakterületek számára is nyújthat hasznosítható adalékokat. Segítheti a nyelvi tervezést, nem utolsósorban a nyelvi kultúra felől erősítheti a világban jelenleg zajló gazdasági, társadalmi, művelődési folyamatok átfogó és helyi érdekeltségének összhangját is.
-----A magyar nyelvterület nyugati régiójából, kutatópontjairól gyűjtött élőnyelvi anyagom elemzését folyamatosan végzem, részeredményeiről már több közleményt megjelentettem. Most itt hadd szóljak vázlatosan vizsgálataim elméleti keretéről. Nemcsak azért, mert egyetlenegy kutatás sem lehet meg anélkül, hogy körvonalazza helyét a valóság sokféle szemléletének rendszerében, hanem azért is, mert ezzel tudományközi kitekintésre van alkalmam.

 

2.

Háttérelméletként a nyelvi változatosságot előtérbe helyező felfogásmód megnyilvánulásai közül – a már említettekből következően is – különösen arra az etnolingvisztikai (azaz néptani nyelvészeti) gondolkodásra támaszkodom, amely szerint a nyelvi és az etnikai jellemzők nem függetlenek egymástól, a nyelvi jelenségek mögött népi, népcsoportbeli, nemzetiségi szociokulturális tényezők húzódnak meg (Gulya J. 1970; Hymes, D. H. 1975; Wardhaugh, R. 1995: 192–232; Balázs G.–Marácz L. 1996; Balázs G. 1998: 336; Crystal, D. 1998: 51–52; Máté J. 1998: 308–324; Szabó G. 1998; Molnár Z. M. 1999: 20; stb.). Az etno- előtaggal illetett vizsgálatokra az egyéni érdeklődés mellett objektívnak mondható indíték is ráirányította figyelmemet. Időszerűségük ugyanis összefügg a kornak azzal a kívánalmával, amelyet a környezettan a "gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan" szállóigével fogalmazott meg (Balázs G. 1999a: 69). Érvényesülését láthatjuk azokban a közgazdaságtani, szociológiai elemzésekben, amelyek térségi, kistérségi, egyéb regionális viszonyokra vonatkoznak (ld. pl. Rechnitzer J. 1999). Mellettük más társadalomtudományok is példát mutatnak az úgynevezett népi jelleg iránti érdeklődésből. Például a történelemtudomány a közösségi (népi, nemzeti) tudat fontos ismérveként manapság inkább a kulturális ökológiai szempontot említi meg (vö. Gunda B. 1994: 7, 26; Pusztay J. 1995: 16; stb.). A kulturális antropológia többek között etnosztereotip nyelvi kifejezéseket (például népnevekhez fűződő állandósult szókapcsolatokat) is tanulmányoz, a néprajztudomány speciális, etnoszemantikai kutatásokat is végez (Forgács T. 1998; Gráfik I. 1995: 25 kk., 72; stb.). A természettudományok köréből etnojellegű tapasztalatokat például az etnobotanika szolgáltat, hiszen a növényeket a velük kapcsolatos népi szokásokkal és megnevezésekkel együtt vizsgálja (Péntek J.–Szabó A. 1985).
-----Több nyelvészeti szakterület vallomását jelezhetem arról, miként fordul a népiség irányába a kutatás tárgya. A mai dialektológia egyre következetesebben ötvözi a földrajzi szempontokat a társadalmiakkal, közöttük az úgynevezett regionális "nyelvi kontextusra" utalók fontos szerephez jutnak (Imre S. 1971: 6–7; Nyirkos I. 1982: 25; Sebestyén Á. 1987; Hajdú M. 1988: 609–10; Szabó G. 1991: 203, 204; 1998: 346; N. Markó J. 1992; Guttmann M. 1995: 100–3; Crystal, D. 1998: 40; Hegedűs A. 1998: 142; Oszkó B. 1998: 147; K. Fábián I. 1999: 337; Kiss J. 1999b; 1999c: 419, 420; T. Károlyi M.–P. Lakatos I. 1999: 363; Juhász D. 2002; stb.). A szociolingvisztikai leírásokban a beszélőközösségek befelé rétegeződésének és kifelé bővülésének szempontjai egyaránt szóba kerülnek. Gondoljunk például egyfelől a számítógép-kezelő gimnazisták nyelvhasználatára vagy másfelől az egyes nyelveknek nem anyanyelvűek ajkán való jelentkezésére (Toporošič, J. 1991: 724; Kiss J. 1995: 146, 154, 169 kk.; Wardaugh, R. 1995: 18–19; 214 kk.; Linke, A.–Nussbaumer, M.–Portmann, P. R. 1996: 258; Giay B.–Nádor O. 1998; Szedakova, J. A. 1998: 205 kk.; Holmes, J. 1999; stb.). Az általános nyelvészet szerint a nyelvi intuíció, megértés és tudástípus sem lehet meg szocializációs háttér, közösségi világlátás nélkül (Kiss J. 1995: 91; 1999a: 138; Pléh Cs.–Győri M. 1998: 163 kk., 266; Bańczerowski J. 1999: 79 kk.; stb.). Az alkalmazott nyelvészetnek egy határozott állásfoglalása szerint pedig mind az anyanyelvnek, mind az idegen nyelvnek eredményes tanításához-tanulásához nagyon is szükség van a szóban forgó nyelvben rejtőző "nyelvi-tudati világkép" felismerésére (Szende A. 1998: 393–398; Hegedűs J. 2000: 134–139; stb.).
-----A népiségszemlélet vállalása, amelyet az említett tudományterületek is erősítenek, magának a viszonylag önálló etnolingvisztikának az időszerűségéről tanúskodik. Ez a kibontakozó tudományág (Gulya J. 1970: 134) újszerűnek tűnik, jóllehet gyökerei a XIX. századi tudományosságba nyúlnak vissza. A magyar előfutárok körében többek között Hunfalvy Pál, Munkácsi Bernát (i. m.), valamint némileg későbbről, bizonyos összefüggésekben Karácsony Sándor is szerepel (Balázs G. 1998: 336). A külföldi előzmények sorában Herder, Humboldt, majd Wundt elmélkedései (Gulya J. 1970: 133; Hegedűs J. 2000: 129, 131, 132), továbbá az 1930–1940-es évekből Sapir és Whorf tézisei említendők meg (Gulya J. 1970: 133; Szépe Gy. 1975: 13; Szende T. 1975: 212; Máté J. 1992: 257–258; Hegedűs J. 2000: 129, 132; stb.). Az etnolingvisztikának ez a több irányból való származása is befolyásolhatta azt, hogy ma többféle értelmezése, több irányzata is van.
-----A szóban forgó sokszínűség nem független az etnosznak, az etnikumnak tágabb vagy szűkebb körű fogalomleírásától. Egy értelmezési és tagolási lehetőség azon alapul, hogy a népiség és a nyelviség viszonyának tanulmányozásában melyik tényező a kiinduló-, illetőleg a célpont. Anyelvet is vizsgáló néprajz és a népiségre is ügyelő nyelvészet, továbbá a szűkebb körű, klasszikus néprajzi-nyelvészeti ág és a tágabb körű, az emberi lét sokféle nyelvi aspektusával foglalkozó ágazat mellett tudománytörténeti hagyományok nyomán is észlelhetünk kettős vonulatot. Az egyik, az amerikai irányzat inkább nyelvnek és kultúrának, a másik, az európai változat viszont főként nyelvnek és népnek viszonyát helyezi előtérbe (Máté J. 1998: 308, 315, 316).
-----A magyar etnolingvisztika értékei között főként az úgynevezett debreceni iskolának, a szegedi, a kolozsvári műhelynek, a Budapesten összefogott országos gyűjtőmozgalomnak komplex nyelvészeti-néprajzi tevékenységét, az etnográfiai vetületre is figyelő gazdag tájszótár-irodalmunkat, a fogalmak és megnevezésük tagoltsági viszonyának a MNyA. nyomán elinduló vizsgálatát tartjuk számon (Penavin O. 1968: 9–10; Végh J. 1972; Imre S. 1987: 6–7; Bura L.–Vass M. 1991; Szabó J. 2000: 107; Kiss J. 2006; stb.). De tanszéki munkatársaim azon eredményei is megemlíthetők itt, amelyeket egyrészt a nyelvi-népi értékek megmentésében, másrészt a népnyelvnek, a nyelvhasználatnak az újkeletű eljárásmóddal való megközelítésében értek el (pl. Szabó G. 1980: 9; 1998: 344–345; Guttmann M. 1991; Bokor J. 1995: 789–790; Molnár Z. M. 1999: 26).
-----Mind az egyebek között etnoszempontot is érvényesítő kutatásoknak, mind a tulajdonképpeni etnolingvisztikai vizsgálatoknak a vázlatos áttekintése azzal a tanulsággal szolgál számomra, hogy az etnoszemléletet bízvást választhatom többrétű vizsgálódásaim elméleti keretéül. Az etnosznak tágabb, a népiségbe a legapróbb beszédszituációs közösséget is beleértő felfogása egységes szemléleti hátteret biztosít említett résztémáim együtttanulmányozásához. Ebbe az etnolingvisztikai vonulatba beletartozónak érzem azokat a vizsgálataimat, amelyek hazai és határainkon kívüli városok és vonzáskörzetük nyelvi kapcsolatát, nyelvjárásias vagy köznyelvies jellegét a kistájaknak (vö. pl. Vörös O. 1999: 12–14) népiség- és művelődéstörténeti, valamint mai szociokulturális tényezőivel igyekszik összefüggésben látni. Etnolingvisztikai vonatkozásúnak tartom a hazai és a határainkon túli adatközlőktől gyűjtött szókészleti anyagomnak azt az elemzését is, amely annak eredet szerinti rétegezettségét, a benne előforduló más nyelvi elemek (jövevényszók, kölcsönszók) arányait mutatja ki a kapcsolódó nyelvi-nyelvjárási csoportok népességének, műveltségének, szervezettségének, kontaktushelyzetének figyelembevételével. Etnolingvisztikai mechanizmust, többek között szemléleti, etimológiai oknyomozást igényel annak kimutatása is, hogy bizonyos fogalmak megnevezésének milyenek a lehetőségei, módjai szomszédos nyelvjárásokban, nyelvekben. Még az a tájékozódásom is belefér az adott etnolingvisztikai keretbe, amely néhány fogalmi kör elemkészletének viszonyító leírására vállalkozik. A lexikai összehasonlítás, elvonatkoztatás ugyanis nyelv és kultúra közti konkrét kapcsolatokra vezethető vissza.
-----Végül is köznyelv és nyelvjárás, köznyelvi és tájszó viszonyának mindegyik, általam választott részkutatását az alapján az elméleti állásfoglalás alapján fűzhetem össze etnolingvisztikai egésszé, amely szerint a nyelvhasználatnak etnokontextusa, a szavaknak kulturális, az adott kulturális közegtől befolyásolt jelentésük is van. A nyelvek lényegi egyenrangúságát, a nyelveknek, a nyelvváltozatoknak a kommunikatív szerepük betöltésével igazolható egyenjogúságát vallva nyelv és nép, nyelv és kultúra, nyelv és gondolkodás kapcsolatában is egymásrautaltságot, kölcsönösséget látok jelen levőnek, helyénvalónak.

 

3.

Noha jelenlegi írásom vizsgálataim elméleti hátterét igyekezett fölvázolni, úgy érzem, hogy illő lenne kiegészítésül vagy kitekintésül eddigi kutatásaimnak egy-két konkrétumát is megemlítenem. Hiteles, mérhető szókészleti anyag egzakt leírását vállalva, ez ideig többek között olyan résztanulságok birtokába jutottam, mint például a következők.
-----Hazai viszonylatban a város (Szombathely) és környéke kapcsolatában a körzetközpont nyelvhasználata nem szűri meg annyira a regionális szókészleti elemeket, mint amennyire a nyelvjárásias kiejtést. Határainkon túli vonatkozásban viszont a város (Lendva) viszonylag gyorsabban fogad be köznyelvi (mellette környezetnyelvi) szavakat, mint vidéke, ugyanakkor a tájék hang-alaki nyelvjárásiasságát is őrzi. Egyes határainkon túli (muravidéki) magyar tájszavak őrződésében nemcsak az ottani magyar közösségek kulturális hagyományai játszhatnak szerepet, hanem az a viszonyuk is, amely az adott környezetnyelvi, hasonló szemléleti alapú megfelelőikhez fűzi őket. Vagyis ezek a megfigyelt nyelvi-nyelvhasználati sajátosságok nagyon is összefüggnek a szűkebb-tágabb beszédközösség nyelven kívüli jellemzőivel.
-----További etnospecifikus észrevételeimről, népiségtani okaikról máskor bizonyára még lesz alkalmam szólni. Összefoglalóan csupán abbéli reményemet szeretném kifejezni, hogy segíthetik az etnolingvisztika, azaz a népiségnyelvészet, a népnyelvészet keretében gyűjtött magyar nyelvi adalékok az úgynevezett globális, multikulturális folyamatok világában a nemzeti, etnokulturális azonosságtudat őrzését.

   

   

FELHASZNÁLT IRODALOM

BALÁZS Géza–MARÁCZ László 1996: Nyelvgeopolitika. In: Magyar Nyelvőr, 120. évf. 1. szám, 31–47. old.
BALÁZS Géza 1998: Külső nyelvészet az informatika korában. In: Magyar Nyelvőr, 122. évf. 3. szám, 324–337. old.
BALÁZS Géza 1999a: Nyelvstratégia. In: Glatz Ferenc (szerk.): A magyar nyelv az informatika korában. MTA, Bp. 57–72. old.
BAŃCZEROWSKI Janusz 1999:Akognitív nyelvészet alapelvei. In: Magyar Nyelvőr, 123. évf. 1. szám, 78–87. old.
BEZECZKY Gábor 1996: Bábeli nyelvészet. In: Budapesti Könyvszemle, 8. évf. 4. szám, 436–444. old.
BOKOR József 1995: A nyelvi tudat és a nyelvhasználat néhány összefüggése a szlovéniai Szentlászlón (Motvarjevci).
          In: Gadányi Károly (szerk.): V. Nemzetközi Szlavisztikai Napok II. BDF, Szombathely, 789–793. old.
BURA László–VASS Márton 1991: A tasnádi fazekasság. ELTE, Bp.
CRYSTAL, D. 1998: A nyelv enciklopédiája. Osiris, Bp.
FORGÁCS Tamás 1998: A csehül áll kifejezésről és az etnosztereotip nyelvi klisékről. In: Hajdú Mihály–Keszler Borbála (szerk.):
          Emlékkönyv Abaffy Erzsébet 70. születésnapjára. ELTE, Bp. 45–50. old.
GIAY Béla-NÁDOR Orsolya 1998 (szerk.): A magyar mint idegen nyelv. Hungarológia. Janus-Osiris, Bp.
GRÁFIK Imre 1995: Jelünk a világban: kultúránk. Savaria UP, Szombathely
GULYA János 1970: Az etnolingvisztika magyar "előfutárai". In: Szathmári István (szerk.): Tanulmányok a magyar és finnugor
          nyelvtudomány történetéből (1850–1920). Tankönyvkiadó, Bp. 131–135. old.
GUNDA Béla 1994: Hagyomány és európaiság. Akadémiai, Bp.
GUTTMANN Miklós 1991: Adatok Nárai nyelvéhez, néprajzához. BDTF, Szombathely
GUTTMANN Miklós 1995: A táji jelenségek vizsgálata tíz- és tizennégy évesek beszélt nyelvében Nyugat-Dunántúlon. MNyT, Bp.
HAJDÚ Mihály 1988: A csoportnyelvekről. In: uő (szerk.): A magyar nyelv rétegződése, táji tagolódása II. Tankönyvkiadó, Bp. 605–626. old.
HEGEDŰS Attila 1998: Kutatási beszámoló egy nyelvatlasz-előtanulmányról. In: Szabó Géza-Molnár Zoltán (szerk.):
          III. Dialektológiai Szimpozion. BDTF, Szombathely, 139–143. old.
HEGEDŰS József 2000: "Nyelvi világkép" – magyar nyelv – idegen nyelv. In: Magyar Nyelv, XCVI. évf. 2. szám, 129–139. old.
HOLMES, J. 1999 (szerk.): Special Issue: Communities of Practice in Language and Gender Research.
          In: Language in Society, 28. évf. 2. szám, 171. kk. old.
HYMES, D. H. 1975: "A beszélés néprajza". In: Pap Mária–Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Gondolat, Bp. 91–146. old.
IMRE Samu 1971: A felsőőri nyelvjárás. Akadémiai Kiadó, Bp.
IMRE Samu 1987: Nyelvjárási szókészletünk néhány szerkezeti kérdése a magyar nyelvatlasz anyaga alapján. Akadémiai Kiadó, Bp.
JUHÁSZ Dezső 2002: A dialektológia hármas feladata és a nyelvföldrajz. In: Szabó Géza–Molnár Zoltán–Guttmann Miklós (szerk.):
          IV. Dialektológiai Szimpozion. BDF, Szh. 149–153. old.
K. FÁBIÁN Ilona 1999: Gondolatok egy nyelvhasználati gyujtés és fölmérés kapcsán. In: Magyar Nyelv, XCV. évf. 3. szám, 335–337. old.
KISS Jenő 1995: Társadalom és nyelvhasználat. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.
KISS Jenő 1999a: Nyelvi intuíció és elfogadhatósági ítéletek. In: Magyar Nyelv, XCV. évf. 2. szám, 129–138. old.
KISS Jenő 1999b: A dialektológia kettős feladata és a nyelvföldrajz. In: Magyar Nyelv, XCV. évf. 4. szám, 418–425. old.
KISS Jenő 1999c: A beszédhelyzet mint kutatási szempont a dialektológiában. In: Magyar Nyelvjárások, XXXVII. évf. 285–292. old.
KISS Jenő 2006: Egy új magyar nyelvatlasz szükséges voltáról. In: Magyar Nyelv, 102. évf. 2. szám, 129–142. old.
LINE, A.–NUSSBAUMER, M.–PORTMANN, P. R. 1996: Studienbuch Linguistik. Max Neimeyer Verlag,Tübingen
MÁTÉ Jakab 1992: A szociolingvisztika kialakulása és helye a tudományok rendszerében. In: Nyelvpedagógiai Írások, XIII. évf. 251–266. old.
MÁTÉ Jakab 1998: A 20. századi nyelvtudomány történetének főbb elméletei és irányzatai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp.
MOLNÁR Zoltán Miklós 1999: Nyelvföldrajzi-szociolingvisztikai vizsgálatok a magyar nyelvterület nyugati régióiban. BDTF, Szombathely
N. MARKÓ Julianna 1992: Kísérlet egy meghangosított naplórészlet nyelvi elemzésére. In: Szabó Géza (szerk.):
          Magyar dialektológia. Stilisztika. BDTF, Szombathely, 71–84. old.
NYIRKOS István 1982: Irodalmi nyelv–köznyelv–népnyelv. In: Magyar Nyelvjárások, XXIV. évf. 19–30. old.
OSZKÓ Beatrix 1998: Kérdések a nyelvhasználati tudatosság vizsgálatához. In: Szabó Géza–Molnár Zoltán (szerk.):
          III. Dialektológiai Szimpozion. BDTF, Szombathely, 144–150. old.
PENAVIN Olga 1968: Szlavóniai (kórógyi) szótár. [I] Forum, Újvidék–Bp.
PÉNTEK János–SZABÓ Attila 1985: Ember és növényvilág. Kriterion, Bukarest
PLÉH Csaba–GYŐRI Miklós 1998 (szerk.): A kognitív szemlélet és a nyelv kutatása. Pólya, Bp.
PUSZTAY János 1995: Nyelvrokonság és nemzeti tudat. Savaria UP, Szombathely
RECHNITZER János 1999: Területi stratégiák az Európai Unióban. In: Ezredforduló, 6. szám, 16–22. old.
SEBESTYÉN Árpád 1987: Újabb lehetőségek, feladatok és módszerek nyelvjáráskutatásunkban.
          In: Magyar Nyelv, LXXXIII. évf. 4. szám, 507–516. old.
SZABÓ József 2000: Végh József mint a nyelvjárási és a földrajzinév-gyűjtés szervezője. In: Szabó Géza–Molnár Zoltán (szerk.):
          Nép–nyelv–társadalom. BDF, Szombathely, 106–109. old.
SZABÓ Géza 1980: A magyar nyelvjárások. Tankönyvkiadó, Bp.
SZABÓ Géza 1998: Magyar–szlovén nyelvi kapcsolatok. (Etnolingvisztikai észrevételek a magyar–szlovén kapcsolatokhoz).
          In: Gadányi Károly (szerk.): VI. Nemzetközi Szlavisztikai Napok II. Szombathely 343–346. old.
SZEDAKOVA, J. A. 1998: Zametki po etnografiji recsi (Na materiale szlavjanszkih rogyin). In: Agankina, T. A. (szerk.):
          Szlovo i kultura II. Indarik, Moszkva, 205–214. old.
SZENDE Aladár 1998: A magyar nyelv és kultúra tanításának módszertanáról. In: Giay Béla–Nádor Orsolya (szerk.): A magyar mint idegen nyelv. Hungarológia. Janus–Osiris, Bp. 393–402. old.
SZENDE Tamás 1975: Szociolingvisztika: a társadalom nyelvhasználatának tudománya. In: Magyar Nyelvőr, 99. évf. 2. szám, 205–228. old.
SZÉPE György 1975: Szerkesztői bevezetés. In: uő (szerk.): Társadalom és nyelv. Gondolat, Bp. 7–23. old.
T. KÁROLYI Margit–P. LAKATOS Ilona 1999: Adalékok a tájnyelvi szókincs vizsgálatához egy tájnyelvi atlasz készítésének reményében.
          In: Magyar Nyelvjárások, XXXVII. évf. 357–364. old.
TOPOROŠIČ, J. 1991: Slovenska slovnica. Založba obzorja, Maribor
VÉGH József 1972: A magyarországi néprajz és nyelvtudomány. In: Általános Nyelvészeti Tanulmányok, 8. évf. 229–248. old.
VÖRÖS Ottó 1999: Vízrajzi köznevek szóföldrajzi és jelentéstani vizsgálata. MNyT, Bp.
WARDHAUGH, R. 1995: Szociolingvisztika. Osiris–Századvég, Bp.