S. PÁVEL JUDIT

TANÍTÁS ÉS NEVELÉS A RÉGI SZOMBATHELYI ÁLLAMI GIMNÁZIUMOKBAN

--------------------------------------------------------------------------------Az egykori iskolai évkönyvek, értesítők megbízható forrásai az oktatás történetének, mert a megbízható adatok és a sok, jelentéktelennek tűnő részlet révén szinte magától tárul fel bennük a hajdani valóság, az intézmények mindennapi élete. Kezembe került a szombathelyi Faludi Ferenc Gimnázium 1935/36. évről szóló Értesítője, amely felkeltette az érdeklődésemet. Kerestem egy hasonló évjáratú helyi leánygimnáziumi Értesítőt is, és a tanári pályán eltöltött évtizedeim tapasztalatával kezdtem neki a böngészésüknek. A régi magyar iskoláknak kitűnő hírük volt. Vajon van-e titka, vajon mi a titka egy jó iskolának? Vajon mi a jó nevelés titka? E kérdések megválaszolásához szeretnék közelebb jutni, amidőn néhány személyes emlék kíséretében bemutatom a megsárgult lapokat.
-----A két világháború közti években a nemzet felemelkedésének útját a művelődés erőteljes fejlesztésében látták az ország vezetői. Szombathelyen már a győri püspökség alapított 1772-ben gimnáziumot, mely alkalmas volt magasabb fokú tanulmányok végzésére, de ezt később átadta fenntartásra szerzeteseknek. AVallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1912-ben hozta létre a Magyar Királyi Állami Főreáliskolát a fiúk, és 1917-ben a felső leányiskolát és leánygimnáziumot a lányok részére. Az új alapítású állami középiskolák arra törekedtek, hogy elérjék a hagyományosan magas igényű egyházi iskolák szintjét. Többszöri átszervezés után 1935. okt. 15-én megalakult a szombathelyi tankerületi főigazgatóság, melynek feladata volt a gondoskodás az állami fenntartású iskolákról. A helyi középiskolák, szakiskolák, de még a járási székhelyű polgári iskolák is adtak ki értesítőket, amelyeket azonos elvek és elvárások alapján szerkesztettek.
-----Az Értesítők rövidebb-hosszabb méltatással megemlékeznek iskolájuk múltjáról és minden régi igazgatóról, tanárról. A Faludi Gimnázium Értesítője ezután a Tankerületi Főigazgatóság megalakulásának jelentőségét értékeli. A leánygimnázium Értesítőjében is először erről, majd az anyák napi ünnepi megemlékezésről olvashatunk. Az iskolaév lefolyásáról szóló beszámolók adatszerűek. A tanév szeptember 7-étől június 13-áig heti hat napos tanítással telt el, a kötelező egyházi ünnepek, a kétheti karácsonyi és háromnapi igazgatói szünet kivételével kb. 36 hétig, 210 napon át tartott. A tanév utolsó hetében összefoglalásokat kellett tartani. A tanulólétszám a Faludiban 517, a leánygimnáziumban 320 fő volt a megvizsgált évben.
-----A tanári karokat statisztikai táblázat mutatja be, amelyen látható végzettségük, óraszámuk, órabeosztásuk, és megtudhatjuk belőle a tanításon kívül vállalt iskolai feladataikat, mint a könyvtár, sportkör, önképzőkör, értekezleti jegyzőség, szertárak őrzése, a Vöröskereszt vezetése, díjkezelés, és persze az igazgatóhelyettesi munkakör, ami órakedvezménnyel járt. Ezek a feladatok a tanári munkakörhöz tartoztak. AFaludiban a legmagasabb óraszám két tanár esetében 20 volt, három tanárnak 19, hatnak 18, ötnek 17, kettőnek 16, az igazgatóhelyettesnek 11, az igazgatónak három órája volt. A tantestülethez tartoztak még a hitoktatók: egy róm. kat., egy ág. ev., egy ref., három izr. és az iskolaorvos. Irodai alkalmazott nem volt, csak altisztek, napibéres (alkalmi gépíró és a takarítók) és a fűtő. A kizárólag férfiakból álló tanári kar létszáma 21 fő, ebből egy az óraadó. A leánygimnázium sokkal kisebb tanulólétszáma mellett is 21 fős tanári kart foglalkoztat, de itt heten csak óraadóként, ketten ideiglenesen kinevezett tanárként működnek. Itt a legmagasabb óraszám 18. Csak két idős tanár és a hitoktatók férfiak. A tanárok mindnyájan 2–3 szakos egyetemi végzettségűek, a rajztanításhoz Képzőművészeti Főiskolát, az énektanításhoz Zeneakadémiát, a tornatanításhoz Testnevelési Főiskolát kellett végezni. Olvashatunk az értesítőkben arról is, hogy a tanárok tanítási óráit kik és hányszor látogatták meg az elmúlt év folyamán. Az új tankerületi főigazgató és helyettese a Faludiban négy hónapon keresztül 10–10 alkalommal minden tanár mindkét szakos óráját meglátogatta, és természetesen látogatásának tapasztalatait tantestületi értekezleten értékelte. Az iskola igazgatója 122 óralátogatást végzett, és látogatási naplót vezetett. A hittanórákat a különböző egyházak elöljárói felügyelték. A középiskolák tanárai közül többen a város szellemi életének, művelődésének is tevékeny tagjai, irányítói voltak. Az értesítők tanáronként felsorolják, kinek-kinek ilyen irányú munkáját, előadásait, megjelentetett írásait. A szülőket tájékoztatja az igazgató az áthelyezésekről, a Faludiban bemutatja a gyakorló évét végző fiatal tanárt, és meleg szavakkal elköszön nyugdíjba vonuló kollegájától.
-----Az új tanév kezdetén mindkét iskolában örömmel fogadták az osztályfőnöki órák bevezetését. Értékelték az ezek által kapott nevelési lehetőséget, és az osztálynaplóban beszámoltak azokról a színes és emlékezetes eseményekről, melyeket az év folyamán átéltek. A fiúk nagy örömmel fogadták a bevezetésre kerülő harmadik testnevelési órát, sőt, hogy az első osztályokban a legújabb tanterv szerint négyre emelkedett ezeknek az óráknak a száma. Az újítások mellett az értesítő felsorolta a "rendkívüli tárgyak" tanulási lehetőségét. Ezeket a foglalkozásokat általában a IV. osztálytól ajánlották, amikor már kezdett kialakulni a tanulókban bizonyos pályák iránti érdeklődés. Ilyen órák voltak az idegen nyelvű társalgási és a latin órák, valamint a külön gyakorló-kísérletező órák kémiából és fizikából. Az értesítők beszámolnak a tanulók egészségi állapotáról, a mulasztásokról, felmentésekről (erről névtelenül). Az egységes bánásmód érdekében a tanárok egymás óráit is többször meglátogatták, hogy ki tudják egyenlíteni azokat a különbségeket, amelyek a különböző tanári értékelésekben mutatkoztak. A hivatalos álláspont szerint ugyanis: "A klasszifikálásban megfellebbezhetetlen bíró a tanár lelkiismerete és meggyőződése. A tanulók szorgalmáról, elsajátított ismereteik mennyiségéről bőséges tájékozódást szerzünk. Nincs ugyan emberi szem, amely a szellemi hatásokat és eredményeket pontosan lemérheti". A módszeres értekezletek is azt a célt szolgálták, hogy félévenként részletesen kijelöljék az elvégzendő tananyagot, az irodalomból és az idegen nyelvekből a dolgozatok témáját, a házi olvasmányokat, a könyvnélkülieket, a közös elvárásokat és értékrendet a szaktanárok. A túlterhelés kérdését is állandóan napirenden tartották. Okát akkor: "... nem ritkán abban találtuk, hogy a tanuló akár a saját, akár szülei akaratából jobb bizonyítványra törekedett, mint amilyenre tehetsége nyugodt és egyenletes munka mellett jogosította". Az iskola a szülőkkel a tanárok fogadó óráin tartotta a kapcsolatot. Szeptemberben, félév és évvége előtt nem tartottak fogadóórát, de a szorgalmi idő alatt az iskolai látogatási napló kétezer megbeszélés időpontját rögzítette. Minden tanuló szüleinek közös értekezletére kétszer került sor évente.
-----Az értesítők legterjedelmesebb része a tanulmányokról és a fegyelemről, a közösségi életről való részletes, személyekre szóló beszámoló. Sokszor elhangzik ma az a kijelentés, hogy a tudományok fejlődésével igen megnőtt a tananyag. Vajon hogyan tanították 70 évvel ezelőtt, egyszerűbb eszközökkel a természettudományok alapjait, hogy egy-két évtized múltán Nyugat-Európában és Amerikában a legkeresettebb mérnökök, biológusok, vegyészek, fizikusok kerültek ki az iskolából, akik növelték a magyar iskolák, az ország hírnevét és megbecsülését? A Faludi Gimnázium 1935/36-os értesítőjében ezt olvashatjuk: "Minden tantárgy tanításánál nagy szerepet játszik a tanulók öntevékenysége .A tapasztalat azt mutatja, hogy a tanuló ismeretei mélyebbek és maradandóbbak, ha megszerzésükben ő maga is aktívan részt vesz, mintha csak a tanár közlése alapján sajátítja el azokat. Különösen a természettudományok keretében van tere a munkáltatói tanítási módszernek. – Azt hiába várjuk a tanulótól, hogy törvényeket fedezzen fel. Meg kell elégednünk azzal, hogy megismertetjük a tanulót a kísérleti megfigyelések fáradságos és sok türelmet igénylő módszereivel, megsejtetjük vele, hogy egy-egy fizikai törvény felfedezése mennyi munkának az eredménye, nem ritkán egész nemzedékek együttműködésére volt szükség, és ezek eredményét foglalta össze egy-egy szerencsés, rendszerező elme. Az elméleti órákból elvett néhány óra, továbbá az előkészítésre és az eredmények megbeszélésére fordított egy-egy félóra nem okozott a tanmenetben nagyobb zökkenést." Ennek az alapelvnek megfelelően az I – II. osztálytól kezdve a természetrajzi oktatásban az intézet udvarán, a közeli parkokban, az oladi dombokon és az akváriumban élő természeti életközösségek, csíráztatott és nevelt növények és állatok megfigyelése révén eszméltette rá a tanár a tanulókat a természetben uralkodó törvényszerűségekre. Különösen ősszel és tavasszal folyt élénken a legkülönbözőbb növény- és állatfajok meghatározása, gyűjtése. A sétákról, kirándulásokról mindig hoztak haza anyagot a házi vagy az iskolai szertár és akvárium részére a vizsgálódáshoz. Az értesítő név szerint felsorol 18 tanulót, akik a tenyésztett állatok és a vizek mikrofaunájának tanulmányozásában megfigyeléseikkel kitűntek. Gyakran az óraközi szünetekben, de a karácsonyi és húsvéti szünetben is szorgalmasan folytak a mikroszkopizálások, a növények és állatok gondozása. A növények és a rovarok gyűjtése a természetvédelmi szempontok figyelembevételével történt. Minden megfigyelésről egyszerű, sematikus ábrázolással feljegyzést készítettek a tanulók. A biológiai oktatás erkölcsi célját szolgálta a Madarak és Fák Napjáról való megemlékezés, ezen élőlények védelme, közös, ünnepélyes tiszteletük. Tanáraik szorgalmazására név szerint felsorolt tanulók gyümölcsfát ültettek, madáretetőket állítottak, fészkelő odúkat telepítettek. A IV. osztálytól kezdve a természettan keretében megfigyeléseik fizikai, kémiai jelenségekre is kiterjedtek. Kirándultak Körmendre, hogy a folyóvíz munkáját, jelenségeit láthassák. Ezt, a szemléltetés célját szolgálták az 1–2 órás üzemlátogatások is a gázgyárban, bőrgyárban, a nyomdában, a villanytelepen, a posta távírdájában, természetesen a szaktanár vezetésével és mérnökök magyarázatával. A VII. és VIII. osztályban kötelező volt beiktatni a fizikai munkáltató órákat. Csoportokat alakítottak, és óracserékkel oldották meg a tanítást, vállalva az óratöbbletet.
-----A magyar nyelv- és irodalomtanítás területén a kötelező középiskolai tananyag kiszemelésében a tanterv sok szabadságot biztosított, ezért a módszeres értekezleteken jelölték ki az elvégzendő feladatokat. 1933-tól a Faludi Gimnáziumban tanított dr. Pável Ágoston latin–magyar szakos tanár. Huszonkét éves tanári gyakorlattal a háta mögött, a leánygimnáziumból kérte áthelyezését ide. Kiváló tanítványa, Szemző Magda így jellemezte irodalomtanítását: "Módszerének titka csak évekkel később világosodott meg előttem, mikor első verseit olvastam. Így csak magyar költő taníthatott magyar költőkről, rokonlélek rokonlelkekről. Kerülhettek ki az ország különféle iskoláiból diákok, akik jobban tudták az irodalomtörténetet, akik összefüggőbben el tudták mondani az érettségi tételeket, de olyanok nem, akik lelkesebb szeretettel szerették volna a magyar irodalmat, mint Pável Ágoston tanítványai." Egy továbbképzésen így tanította tanártársait: "Legnagyobb nemzeti kincsünk a magyar nyelv s az a sajátos szellemi kultúra, melyet a nemzet történeti élete során kitermel. Az olvasmány nem melléklet, nem lélektelen, unalmas példatár, hanem állandó főtárgy! Az olvasmányok tárgyalásánál és számonkérésénél a tanár legfőbb irányelve az irodalom és a könyv megszerettetésének gondolata legyen." Tanártársai részére összeállított az I – VIII. osztályig ajánlott dolgozatírási tételeket. Idézek közülük néhányat:
-----