TÓTH FERENC

"HABENT SUA FATA LIBELLI"

D'ANDREZEL VICOMTE KÖNYVEI ÉS MIKES KELEMEN

BEVEZETÉS

--------------------------------------------------------------------------------Mikes Kelemen törökországi emigrációban írt leveleskönyve, amely 1794-ben Szombathelyen, Kultsár István kiadásában látott napvilágot, a magyar irodalomtörténet egyik legrejtélyesebb alkotása. Jelen tanulmányunkban szerenénk felhívni a figyelmet egy, e fontos mű forrásait tartalmazó könyvgyűjteményre, amely fényt deríthet a szerző további olvasmányaira is.
-----Jean-Baptiste d'Andrezel vicomte neve nem teljesen ismeretlen a magyar történészek számára, hiszen II. Rákóczi Ferenc egyik közeli ismerőseként és szellemi útitársaként ismerhettük meg a levelezésüket tartalmazó kiadványból.¹ A két személy közötti eszmei rokonságra már a levelezés-kötetet gondozó Köpeczi Béla is felhívta a figyelmet, külön hangsúlyozva, hogy Rákóczi fejedelem az 1716. május 30-án a kamalduli szerzetesekkel megkötött szerződés szerint azt a házat bérelte Grosbois-ban, amelyben korábban d'Andrezel vicomte lakott. A kamalduliakkal való kapcsolatuk révén szoros szellemi kapcsolatba kerültek a janzenizmussal, amelynek Rákóczira gyakorolt hatását már sokan bizonyították. ² A francia diplomáciai források legnagyobb központi gyűjteményében, a Nantes-i Diplomáciai Levéltárban folytatott kutatásaink³ során sikerült a viszonylag rövid ideig Konstantinápolyban szolgáló d'Andrezel vicomte hagyatékával foglalkozó iratanyagot megtalálni, amely nemcsak a francia követ életútjának végső szakaszára és a halállal szembeni viselkedésére vonatkozóan ad érdekes adalékokat, hanem a nagykövet Rákóczi fejedelemmel és a kíséretében tartózkodó magyar bujdosó értelmiségiekkel való szellemi rokonságára utaló újabb elemekkel is szolgál.
-----Az említett forrás egy számozatlan oldalakból álló, különféle iratokat tartalmazó regiszterbe kötve maradt fenn Registre de papiers concernant la succession du Vicomte d'Andrezel, ambassadeur de France à Constantinople (vagyis D'Andrezel vicomte, Franciaország konstantinápolyi nagykövete hagyatékára vonatkozó iratok regisztere) cím alatt. A levéltári rendszerezés szeszélye folytán a Konstantinápoly-Isztambul-i francia konzulátus levéltári egységébe sorolták (Consulat de France à Constantinople-Istanbul, série Avol. 36bis), és így elkerülte az esetleg d'Andrezel iránt érdeklődő magyar kutatók figyelmét. A levéltári jelzetek tanúsága szerint ráadásul egy később megvásárolt anyagról van szó (Acquisitions extraordinaires 1 AE 96), amely esetleg az örökösöktől került vissza a francia diplomáciai levéltár anyagába. Mindenesetre ez a kéziratos kötet, a szakirodalom tanúsága szerint, eddig elkerülte a magyar és francia kutatók figyelmét. Tanulmányunkban szeretnénk rámutatni a hagyaték tanúsága szerint kirajzolódó általános szellemi és vallási irányzatokra s azoknak a konstantinápolyi francia követre és környezetére gyakorolt hatására, amelybe mindenképpen bele kell értenünk a bujdosó II. Rákóczi Ferenc körül csoportosuló magyar emigrációt is.
-----A forrás tartalmazza d'Andrezel vicomte végrendeletét és az annak végrehajtása során keletkezett, vagyis a hagyaték felvételével és a javak elosztásával, illetve eladásával kapcsolatos iratokat is. Nagyon fontosnak gondoltuk d'Andrezel vicomte könyvei fennmaradt listájának a közlését, amely a nagykövet és magánember szellemi tárházának egyaránt érdekes lenyomatát adhatja. Természetesen a könyvlista hiányos adatai alapján nehéz és gyakran lehetetlen volt a művek egyértelmű azonosítása, de így is elég jó képet kaphatunk d'Andrezel vicomte élete utolsó szakaszának legjelentősebb szellemi hatásairól. A művek azonosításánál hasonló módszerrel jártam el, mint hajdan Zolnai Béla a rodostói Rákóczi könyvtár fennmaradt listája esetében, vagyis a töredékes bibliográfiai adatok alapján könyvészeti kutatások segítségével egészítettem ki a lista fontosabb elemeit.⁴

D'ANDREZEL VICOMTE, FRANCIAORSZÁG KONSTANTINÁPOLYI KÖVETE

Jean-Baptiste Louis Picon, d'Andrezel vicomte-ja az ancien régime szokványosnak mondható hivatali pályájának elismeréséül nyerte el a konstantinápolyi nagyköveti megbízást 1724-ben. Karrierje az Orléans-i herceg, a későbbi régens szolgálatában kezdődött egyszerű titkárként. Később az elzászi intendáns helyetteseként kapott megbízást 1701-ben. XIV. Lajos halála után nem sokkal elnyerte a Roussillon tartomány intendánsa címet, amelynek egy nem igazán könnyű időszakban kellett megfelelnie. Gondoljunk csak arra, hogy ebben az időszakban zajlik az európai kontinens egyik utolsó nagy pestisjárványa, a Marseille-i pestis (1720), amely minden bizonnyal próbára tette a Roussillon-i intendáns tehetségét.⁵ Egyébként a központi hatalmat képviselő intendánsnak bizonyára meggyűlt a baja a hagyományosan rebellisnek tartott dél-francia alattvalókkal is, akik a gyakran vallási köntösben jelentkező mozgalmaikkal a francia monarchia egyik állandó válságzónáját hozták létre. A protestáns diaszpórák felszámolása már XIV. Lajos uralkodásának derekán elkezdődött a katonai beszállásolások (úgynevezett "dragonnade"-ok) magyar történelemből is ismert gyakorlatával és egyéb protestánsellenes lépések bevezetésével. A Nantes-i ediktum visszavonásával a király kész helyzet elé állította protestáns hitű alattvalóit: vagy áttérnek a katolikus hitre, vagy elhagyják az országot. A déli tartományokban sokan választották az áttérést, és a sok újdonsült katolikus megjelenése számos probléma mellett kedvezett a katolikus egyházon belül elindult reformfolyamatoknak és a kálvinizmus dogmáihoz közelebb álló janzenistáknak. A janzenizmus franciaországi nagy korszakán ekkor már túl vagyunk, de a mozgalom kiszélesedése folytán az egyház körein túl a társadalom szélesebb polgári rétegeiben is igen gyorsan terjedt. D'Andrezel vicomte valószínűleg sokat merített Roussillon-i intendánsi hivatali évei során szerzett tapasztalataiból, és joggal feltételezhetjük, hogy itt ismerte meg alaposabban a janzenista szerzők munkáit.⁶
-----A konstantinápolyi nagyköveti poszton a már nyolc évi szolgálat után felmentett Bonnac márkit váltotta fel. Bonnac nagykövetsége alatt az Oszmán Birodalom jelentős változásokon ment keresztül. A sikertelen osztrák háború után megkötött pozsareváci béke (1718) értelmében felszabadul a történelemi Magyar Királyság egész területe a török megszállás alól. Az oszmán külpolitika a hagyományos franciabarát orientációja mellett közeledni kezdett Oroszország felé is, amely I. Péter sikertelen moldvai hadjárata után két szerződést is kötött (1720-ben és 1724-ben) a Fényességes Portával. D'Andrezel vicomte megbízatása éppen erre a kritikus időszakra esett. Afontos feladatokkal megbízott új nagykövetet természetesen részletes követi utasításokkal látta el a Versailles-i kormányzat, amelyek több fontos problémára terjedtek ki.⁷ A francia külpolitika legfőbb célkitűzése az orosz–oszmán szövetség megerősítése és az Oszmán Birodalom perzsa háborús terveinek megakadályozása volt. Ennek legfontosabb oka abban rejlett, hogy a francia diplomácia igyekezett fenntartani az oszmán fenyegetést a Habsburg-házzal szemben, így élesztve újjá a hagyományos osztrákellenes kelet-európai szövetséget, amelyben nem is olyan régen a Rákóczi-vezette magyar kuruc mozgalom is részt vett.

A VÉGRENDELET

D'Andrezel vicomte végrendelete a kor szokásainak megfelelően alapvetően a rendelkező anyagi helyzetére és annak örökösei között történő felosztására utal. Ugyanakkor a rendelkező megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított a közvetlen örökösökön túl a hitéleti és karitatív adományoknak, amelyeket a testamentumában az örökösei elé helyez. A végrendelet tanúsága szerint d'Andrezel vicomte rendezett vagyoni helyzetet kívánt hátrahagyni, és minden kötelezettségét és tartozását igyekezett még egészségesen rendezni. Az 1725-ben hatvanegyéves D'Andrezel vicomte még egészséges emberként mutatkozik be, de feltételezhetően már mutatkoztak nála az öregkor jelei, amelyek a távoli diplomáciai poszton való szolgálat következtében már megviselhették a hosszú hivatali szolgálatban megfáradt embert. A gyakori járványok – különösen az általa az 1720-as Languedoc-i nagy járvány idejéből is jól ismert pestis – ekkor Konstantinápolyban még félelmetes veszélyt jelentettek az európai követségek lakóira. Az élet végének bizonytalansága és az a nyugtalanító tudat foglalkoztatja D'Andrezel vicomte-ot, hogy esetleg halála nem francia földön, hanem diplomáciai szolgálatban, muzulmán területen fog bekövetkezni. Ennek jelentősége különösen nagy volt az utolsó gyónás és az utolsó kenet felvétele, valamint a temetés lebonyolítása szempontjából. A szigorú lelki életet élő nagykövet a janzenisták által szorgalmazott, komolyan vett szentgyónás és szentáldozás híveként nagy jelentőséget tulajdonított a halálra való lelki felkészülésnek. Megkülönböztetett módon kezeli temetését is annak megfelelően, hogy halála francia vagy török földön következik-e majd be. Franciaországban a legszerényebb módon szeretné temetését lebonyolítani, és csak a külhoni temetésre irányoz elő 500 piasztert. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy külszolgálatban a Francia Királyságot képviselő nagykövet temetése szükségszerűen nagy ceremóniával történik, és a janzenizmus rigorózus egyszerűségével rokonszenvező francia hivatalnok nem magánemberként kívánta magát eltemettetni.
-----A végrendelet első felében a közvetlen környezetében dolgozó és szolgálatában álló személyzet javadalmazására fektet hangsúlyt. A szolgáiról gondoskodó hivatalnok a szolgálat iránti alázatát és felebaráti szeretet szép példáját nyújtja. Ezzel ellentétben feltűnő, hogy a családjával szemben jóval szigorúbb elveket érvényesít az öröksége felosztásával foglalkozó nagykövet. A lelke nyugalmáért felajánlott ezer szentmiséből százat a grosbois-i kamalduliaknál kívánt elmondatni, ami jelzi, hogy az itt eltöltött időszak legalább olyan mély nyomot hagyott a lelkében, mint II. Rákóczi Ferenc számára. Az Andrezel-i plébánia számára hagyott pénzösszeg arról tanúskodik, hogy az ancien régime korának feudális kötöttségeit milyen lelkiismeretes komolysággal teljesítette a vicomte-i címet valójában inkább a királyi szolgálat egyfajta szükséges velejárójaként viselő hivatali nemes. Szintén a hivatala iránti lelkiismeret és alázat hangján szól a nagykövetsége költségeire felvett kölcsönök visszafizetésével kapcsolatos rendelkezéseiben, amelyben a hitelezőit még családtagjaival szemben is megvédi. Itt derül fény megromlott házasságának tényére is, amely nem akadályozza meg abban, hogy a házassági szerződésük alapján meghatározott özvegyi tartásdíjáról is gondoskodjék. A gyermekei között megosztandó vagyonáról a párizsi parlament szokásjoga alapján rendelkezik.
-----A végrendeletben egy szigorú életvitelű, bürokratikus pontosságú, igazságszerető, magábaforduló személy portréképe rajzolódik ki és ez a kép a forrás további vizsgálata során kiegészül az intellektuális érdeklődés különféle jellemző vonásaival. Mindezek megállapításához nagy segítséget nyújt a könyvgyűjteményének fennmaradt listája, amelynek elemzésén keresztül betekinthetünk a tudós diplomata szellemi tárházába.

A FRANCIA KÖVET KÖNYVEI

A hagyaték legizgalmasabb részét a nagykövet szellemi munícióját képező könyvtár tételes listája alkotja. A kor szokása szerint a művek részletes bibliográfiai adatait mellőzve, egyszerű tételes listát ismerünk csak meg, amelyben a könyvek gerincén található rövid címjelzés, illetve a kötetszám jelenti a legfontosabb támpontot. Valószínűleg a listát összeállító írnokok a legtöbb könyvet ki sem nyitották, így a tulajdonos halála időpontján kívül semmilyen más kronológiai adatot sem ismerünk a művek kiadására vonatkozólag. Így természetesen nagyon nehéz rekonstruálni a könyvtár valódi állományát, ám a fontosabb művek alapján feltérképezhetjük a d'Andrezel vicomte élete utolsó szakaszának főbb szellemi hatásait létrehozó könyvészeti forrásokat. A művek azonosítása és a könyvtár rekonstrukciója során a II. Rákóczi Ferenc könyvtárát elemző Zolnai Béla módszereihez nyúltunk vissza, és a listán szereplő lakonikus tétel mellett zárójelben megjelöltük a valószínűsíthető művek pontos bibliográfiai adatait.⁸ A munka során nagy segítséget nyújtott a Bibliothèque Nationale de France elektronikus katológusa és Gallica adatbázisa, illetve a Montpellier-i városi könyvtárban folytatott kutatómunka.⁹
-----A könyvlista alapján rekonstruálni lehet egy kilencvenhárom tételből álló kézikönyvtár állományát. Először is tekintsük át a különféle műfajú munkák egymáshoz viszonyított arányát! A művek osztályozása során gyakran szembesültünk besorolási problémákkal, amelyek kétségessé tehetik a választásunkat. Az angol Paul Ricaut (régiesen Rycaut) művei például egyaránt lehetnek történeti, diplomáciai vagy filozófiai jellegűek, míg egyes szépirodalmi munkák is könnyen sorolhatóak a tudományos (filozófiai, történeti) munkák közé... E kételyek és bizonytalanságok ellenére bízunk abban, hogy az általunk felállított táblázat megfelelően tükrözi a könyvtár tudományos kategóriák szerinti összetételét. Az általunk vizsgált lista könyveit a következő tematikai besorolás szerinti táblázatba osztottuk be :
-----

D'ANDREZEL VICOMTE SZELLEMI HAGYATÉKA ÉS A RODOSTÓI MAGYAR EMIGRÁCIÓ

D'Andrezel vicomte személye nyilvánvalóan magyar kapcsolatai révén lehet érdekes a magyar történettudomány számára. Van-e valamilyen kapcsolat az elhunyt nagykövet szellemi hagyatéka és II. Rákóczi Ferenc, valamint a személye körül Rodostóban kialakult magyar emigráció között? A kérdésre már korábban elég alapos választ kaphattunk a Rákóczi és d'Andrezel közötti levelezés alapján.¹⁴ A könyvek mellett természetesen igen terjedelmes kézirathagyatékot hagyott maga után a francia nagykövet. A kéziratok főleg diplomáciai jellegű levelezéseket tartalmaznak, amelyek a konstantinápolyi francia nagykövetség levéltárába kerültek. Saint-Priest nagykövet a XVIII. század második felében bőrkötéses regiszterekbe köttette a különféle levelezések és dokumentumok anyagát, és így jöhetett létre a konstantinápolyi francia követség levéltárának híres Saint-Priest fondja. D'Andrezel vicomte kéziratgyűjteményét csak a hagyatékát tartalmazó regiszterbe egy utólag belecsúsztatott lajstromjegyzék¹⁵ egészíti ki. Ebben a lajstromban található egy II. Rákóczi Ferenc és d'Andrezel vicomte közötti levelezésre utaló tétel (N° 37), amely nagy valószínűséggel megegyezik a Köpeczi Béla által kiadott forrásokkal.¹⁶ A hagyaték vizsgálata során megállapíthattuk, hogy sem Rákóczi fejedelem, sem bujdosótársai név szerint nem szerepelnek a forrásban. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy nem is kerültek kapcsolatba a hagyaték egyes elemeivel, különösen pedig a nagykövet könyveivel.
-----A II. Rákóczi Ferenc rodostói könyvtárának könyvlistájával való összehasonlítástól több könyv előbukkanását reméltük, ám a várakozásnál csak a csalódásunk lett nagyobb. A két könyvtár csak néhány közös művet tartalmazott: a Cathéchisme de Montpellier, a l'Année chrestienne kegyességi munkáit, esetleg a Journées amusantes rokokó novellafüzérét¹⁷ és Wicquefort diplomataképző kézikönyvét. A két könyvtár e szerény közös nevezője azonban annál érdekesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy Mikes Kelemen az utolsó mű kivételével mindegyiket lefordította magyarra! Ezen a nyomon elindulva további érdekes magyar vonatkozású adatot találhatunk.
-----Mikes Kelemen személye mindenképpen fontos összekötő szál lehet a két könyvgyűjtemény között. Hopp Lajos kutatásai nyomán ma már viszonylag pontos képet kaphatunk arról az óriási fordítói munkáról, amellyel Mikes Kelemen rodostói évei során több ezer francia nyelvű szöveget ültetett át magyarra. Hopp rámutatott arra is, hogy az önálló munkának hitt Törökországi levelek igen jelentős része, kb. 23 százaléka, vagyis nagyjából 2180 nyomtatott sor bizonyíthatóan betét-fordítás.¹⁸ A korábbi kutatások már felszínre hozták Mikes Kelemen irodalmi alkotásainak számos olyan forrását, amelyből bizonyíthatóan merített, sőt fordított is a szerző. E műveket azonban hiába keresnénk a rodostói Rákóczi-könyvtárban, mivel egyszerűen nem voltak meg a fejedelem bibliotékájában. Ugyanakkor számos fontos francia nyelvű mű, amelyek magyar nyelvre átültetett fragmentumai Mikes Kelemen oszmán szokásokat leíró izgalmas 172–191. számú leveleiben sorra megjelennek, jórészt megtalálható volt d'Andrezel vicomte konstantinápolyi könyvtárában is.¹⁹ Az igen jó szemmel kiválogatott, gyakorlatias szemléletű, modern szellemű könyvgyűjtemény valódi szellemi nyersanyagot képviselt a fogékony Mikes és minden bizonnyal sok más rodostói magyar bujdosó számára. Természetesen felmerül a kérdés, hogy hogyan juthattak a magyar bujdosók kezébe a francia követ könyvei? A hagyatéki eljárás jól dokumentált forrásai szerint d'Andrezel vicomte könyveit főleg a galatai francia jezsuita vagy más rendbéli honfitársaik vásárolták meg,²⁰ így feltételezhetően ratjtuk keresztül juthattak a könyvek Mikes kezébe. Erre a legkézenfekvőbb lehetőség a rodostói francia káplán segítségével nyílhatott, aki a francia nagykövetség jóvoltából végezte a rodostói magyar katolikusok lelki gondozását.²¹ De bizonyíthatóan jó kapcsolatokat ápolt Mikes a későbbi konstantinápolyi nagykövetekkel is, köztük Vergennes gróffal, a későbbi francia külügyi államtitkárral. Egy korábbi feltélezésünk szerint hozzáférése lehetett a francia követség levéltárában található kéziratokhoz is.²²

KONKLÚZIÓ

Összegzésképpen megállapítható, hogy d'Andrezel vicomte személye és szellemi hagyatéka fontos láncszem lehet a II. Rákóczi Ferenc és környezete, elsősorban Mikes Kelemen törökországi emigrációja során folytatott irodalmi munkássága forrásainak feltárásához és megértéséhez. A II. Rákóczi Ferenccel folytatott levelezésének publikációja óta ismerjük a száműzött magyar fejedelemmel való kapcsolatát, amelynek gyökerei a Grosbois-i kamalduliakig vezetnek vissza. A kamalduliak törökországi kapcsolatait megerősíti d'Andrezel vicomte végrendelete is. Amint ez közismert, II. Rákóczi Ferenc is szoros kapcsolatban állt velük, és kéziratai is így juthattak el francia földre. D'Andrezel vicomte könyveinek sorsa jól bizonyítja, hogy a kor eszméi milyen gyorsan jutottak el Konstantinápolyon keresztül a kis rodostói magyar emigrációig, amely – Zolnai Béla szerint – a janzenizmus magyarországi elterjedésének harmadik útját képviselte. Remélhetőleg az itt közreadott forrás újabb információkat nyújthat a Mikes Kelemen irodalmi működésére nagy hatást gyakorló francia művekről, és előmozdíthatja a rodostói magyar emigráció szellemi kapcsolataira vonatkozó további kutatásokat.

FÜGGELÉK

A D'ANDREZEL VICOMTE HAGYATÉKÁBAN TALÁLHATÓ KÖNYVEK LISTÁJA

– Livres qui se sont trouvés sur les tablettes dud. Cabinet
 
– Un atlas (Nehezen azonosítható munka.)
– Un livre in folio paysages de Rubens, Poussin, Gasque et Francisque (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Un livre in folio paÿsages de Massé (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Un livre in folio paysages flamans (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Un livre idem statues et jardins de Rome (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Un livre idem figures de l'ancien Testament (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Un livre antiquités de Rome (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Un livre idem places et edifices de Rome (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Un livre idem Entrée de Ferdinand infant d'Espagne (Nehezen azonosítható képzőművészeti munka.)
– Un livre idem paÿsages de l'École Venitienne oeuvres de Testa (Nehezen azonosítható képzőművészeti munka.)
– Perspectives de Cousin (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Instruments et machines de Besson, Tissien, Paul Veronez et Teintonet (Nehezen azonosítható képzőművészeti vagy műszaki jellegű munkák.)
– Plusieurs paÿsages de divers autheurs (Nehezen azonosítható képzőművészeti munkák.)
– Quatre tomes idem dictionnaire historique
 
p. 14
 
– et critique de M. Bayle (Pierre Bayle [1647–1706] Dictionnaire historique et critique című műve, amely Diderot és d'Alembert híres Enciklopédiájának is fontos előzménye volt. Valószínűleg a mű négykötetes, 1720-as rotterdami harmadik kiadásáról van szó. A szótár legteljesebb 1740-es kiadása reprintben is hozzáférhető [Slatkine, Genève, 1995.].)
– Antiquités de Rome (Valószínűeg a híres francia reneszánsz költő Joachim Du Bellay [1522–1560] művéről van szó, amely 1588-ban jelent meg és később nagyon sok kiadást ért meg.)
– Architecture de Vitruve (Marcus Vitruvius Pollio, Kr. e. első évszázadban élt római szerző De architectura című műve, amely az építészet egyik legnagyobb klasszikus műve. Első teljes francia nyelvű fordítása 1547-ben jelent meg Jean Martin gondozásában.)
– Un livre de Cartes marines (Nehezen azonosítható kartográfiai munka. A Bibliothèque Nationale de France állományában folytatott kutatásaim során igen sok ilyen című művet találtam.)
– Architecture de Vignole (Jacopo Barozzi da Vignola [1507–1573] itáliai reneszánsz szerző fő művéről van szó, amely Cours d'architecture qui comprend les ordres de Vignole avec des commentaires [1691] címmel jelent meg Augustin-Charles d'Aviler [1653–1701] fordításában.)
– Pieces de Le Pautre (XIV. Lajos korának neves illusztrátora, Jean Lepautre [1618–1682] rajzairól, metszeteiről lehet szó.)
– Divers ornements (Nehezen azonosítható képzőművészeti munka.)
– Description de la Morée (Valószínűleg Vincenzo Maria Coronelli [1650–1718] kortárs ferences szerzetes művének francia fordításáról van szó, amely Description géographique et historique de la Morée reconquise par les Vénitiens, du royaume de Nègrepont des lieux circonvoisins et de ceux qu'ils ont soumis dans la Dalmatie et dans l'Epire depuis la Guerre qu'ils ont déclarée aux Turcs en 1684 jusqu'en 1687 címen jelent meg 1686-ban és1687-ben Párizsban.)
– Le Chevalier Bernin (Nehezen azonosítható irodalmi, esetleg képzőművészeti munka.)
– Jean Le Pautre (Nehezen azonosítható munka. Valószínűleg metszetek és illusztrációk gyűjteménye.)
– Vie de St. Thomas d'Acquin (Nehezen azonosítható hagiográfiai munka.)
– Deux volumes Le parfait negociant (Jacques Savary [1622–1690] sok kiadást megért Le parfait négociant ou instruction générale pour ce qui regarde le commerce de toutes sortes de marchandises tant de France que des pays étrangers par le Sieur Jacques Savary című mű valamely kétkötetes XVIII. századi kiadásáról lehet szó. Elsősorban a kereskedelem, a korai ipari termelés, a könyvelés, valamint a hitelezés és a pénzváltás korabeli gyakorlatába bevezető elméleti munka.)
– Deux volumes droits de la Guerre (Nagy valószínűséggel Hugo Grotius [1583–1645] Le Droit de la guerre et de la paix című klasszikus művének 1687-es francia kiadásáról van szó.)
– Trois volumes traittés de Paix (Nehezen azonosítható diplomáciai dokumentumgyűjteményről lehet szó.)
– Trois volumes idem (Ua.)
– Deux Codes Louis & Criminel (XIV. Lajos korabeli büntetőjogi kézikönyvről lehet szó.)
– Stile Criminel (Büntetőjogi kézikönyvről lehet szó.)
– Mémoires de M. de Toul (Valószínűleg a népszerű Mémoires de la vie de Jacques-Auguste de Thou, conseiller d'état et président à mortier au parlement de Paris című történeti munka korabeli [pl. Amsterdam, 1713.] kiadásáról van szó.)
– Code Louis XIIII. (XIV. Lajos korabeli közjogi kézikönyvről lehet szó.)
– Stile universel (XIV. Lajos korabeli jogi kézikönyvről lehet szó. A Bibliothèque Nationale de France katalógusában fellelhető hasonló című munka alapján feltételezhetjük, hogy a Stile universel de toutes les cours et jurisdictions du Royaume, pour l'instruction des matières criminelles, suivant l'ordonnance de Louis XIV du mois d'Aout 1670 par M. Gauretz című 1695-ben Párizsban megjelent munkáról van szó.)
– Quintilien (Minden bizonnyal Quintilianus valamely retorikai művének korabeli francia fordításáról van szó.)
– Nouveau Microscope (Nehezen azonosítható természettudományi munka. Esetleg Jean de Hautefeuille [1647–1724] Microscope micrométrique, pour diviser les instrumens de mathématique dans une grande précision című 1703-ban Párizsban megjelent munkájáról lehet szó.)
– Analise des infiniments petits (Guillaume-François-Antoine de L'Hospital [1661–1704] Analyse des infiniment petits, pour l'intelligence des lignes courbes című 1703-ban Párizsban megjelent differenciálszámítással foglalkozó munkájáról lehet szó.)
– Deux volumes oeuvres de Marolois (Samuel Marolois XVII. századi matematikus és hadimérnök sok kiadást megért Oeuvres mathématiques de Samuel Marolois, traitant de la géométrie et fortification című munkájáról lehet szó.)
– Formules d'actes (Nehezen azonosítható, valószínűleg színjátszással foglalkozó munka.)
– La Pratique du Théâtre (Nehezen azonosítható színjátszással foglalkozó munka.)
 
p. 15
 
– Deux volumes Traitté d'ambassade par Vikfort (Nagy valószínűséggel Abraham Van Wicquefort [1598?–1682] L'Ambassadeur et ses fonctions című klasszikus művének 1680–81-es hágai kiadásáról van szó.)
– Six volumes Histoire de Constantin (Nagy valószínűséggel Bernard de Varenne Histoire de Constantin le Grand premier empereur chrétien című művének korabeli párizsi kiadásáról van szó.)
– Deux volumes Dictionnaire de Veneroni (Jean Vigneron [alias Veneroni] Dictionnaire italien et françois [françois et italien], contenant tout ce qui se trouve dans les autres dictionnaires; enrichi de quantité de mots nouveaux címu népszerű szótárának valamelyik párizsi kiadásáról lehet szó.)
– Second volume du Voyage de Thevenot (Jean de Thévenot Voyages de Mr. de Thevenot en Europe, Asie & Afrique című művének harmadik kiadása 1727-ben jelent meg Amszterdamban. Mikes Kelemen is merített belőle.)
– Le premier, second et le troisieme volume de l'Affrique de Marmol (V. Károly szolgálatában álló, a mórok fogságában nyolc évet Afrikában töltött, spanyol Luis del Marmol y Carvajal, [1520?–1600] franciául L'Afrique de Marmol [Párizs, 1667.] címen megjelent műve.)
– Sept volumes de l'histoire de France in quarto de M. de Mezeray (François Eudes de Mézeray [1610–1683] francia királyi történetíró igen elterjedt népszerű munkája.)
– Treize volumes de l'année chretienne (A Bibliothèque Nationale de France katalógusában létezik egy tizenháromkötetes L'année chrétienne contenant les messes des Dimanches, feries et fêtes de l'année, en Lat. et en franç. avec l'explication des Epîtres et Evangiles et un abrégé de la vie des saints dont on fait l'office par Nic.
– Le Tourneux című munka, amely 1723-ban jelent meg Párizsban. Mikes Kelemen fordított belőle.)
– Marcelaire ambassadeur (Nehezen azonosítható diplomáciai munkáról van szó.)
– La Guide des Etrangers dans le pays d'Italie (Nehezen azonosítható korabeli útikönyvről van szó.)
– Autre Guide des Etrangers dans le mesme paÿs (Ua.)
– Quatre volumes, Memoires sur les missions (Nehezen azonosítható korabeli katolikus missziókra vonatkozó mű.)
– Trois volumes Memoires du duc de Rez (Nyilvánvalóan a híres Jean-François Paul de Gondi Retz kardinális [1613–1679] emlékiratainak valamelyik korabeli háromkötetes kiadásáról van szó [pl. Amsterdam, 1717–18.])
– Nouvelle methode Latine (Nagy valószínűséggel a janzenista Claude Lancelot szerzetes és nyelvész [1615?–1695] Nouvelle methode pour apprendre facilement & en peu de temps la langue latine című népszerű művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Douttes sur la Construction (Nehezen azonosítható talán nyelvészeti munka.)
– Nouvelle grammaire latine (Nagy valószínűséggel a híres César Chesneau Dumarsais filozófus és nyelvész [1676–1756] Les véritables principes de la grammaire ou Nouvelle grammaire raisonnée pour apprendre la langue latine című művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Le parfait oeconome (Valószínűleg de Rosny Le Parfait économe, contenant ce qu'il est utile et nécessaire de savoir à tous ceux qui ont des biens à la campagne című művének 1710-es párizsi kiadásáról van szó.)
– Nouveau Guide des chemins du Royaume de France (Louis-Philippe Daudet térképész Nouveau guide des chemins du royaume de France: contenant toutes les routes, tant générales que particulières című, 1724-ben Párizsban megjelent művéről van szó.)
 
p. 16
 
– Sept volume histoire de France en seize (Nehezen azonosítható történeti munka.)
– Cinq volumes des Lettres d'Ossa (Arnauld d'Ossat [1536–1604] kardinális diplomáciai leveleinek valamelyik korabeli kiadása.)
– Dix volumes de l'Horace de Mad.e D'acier (Horatius összes műveinek több tízkötetes kiadása is létezett a XVIII. század elején [pl. Paris, 1709., Amsterdam, 1727.].)
– Metaphisique (Minden bizonnyal Arisztotelész művének valamelyik korabeli francia fordításáról van szó.)
– Le second volume des pseaumes de David (Dávid zsoltárainak valamelyik korabeli francia kiadása.)
– Le premier, le second et le troisieme, le cinquieme et le sixieme volume de l'Espion Turc (Giovanni-Paolo Marana [1642?–1693] nagyhatású L'Espion turc dans les cours des princes chrétiens ou Lettres et mémoires d'un envoyé secret de La Porte dans les cours de l'Europe où l'on voit les découvertes qu'il a faites dans toutes les Cours című műve. Mikes Kelemen sokat merített belőle.)
– Le second et le troisieme volume du Voyage du monde (Valószínűleg Gomelli Careri [1651–1725] olasz utazó Voyage de Tour du Monde [Paris, 1727.] című Mikes Kelemen által is felhasznált művéről, vagy esetleg Gabriel Daniel S. J. [1649–1728] Voyage du monde de Descartes című több korabeli kiadást megért művéről van szó.)
– Sistheme de la Grammaire françoise, Le premier volume des Elements de l'histoire (Nehezen azonosítható korabeli nyelvészeti [janzenista?] és történeti munka.)
– Deuxieme vol. de Theatre Italien (Nehezen azonosítható színjátszással foglalkozó munka.)
– Le quatrieme, le cinquieme, le sixieme et septieme volume d'une petite Bible (Nehezen azonosítható bibliakiadás.)
– Trois petits volumes du Journal des Saints (Grosez, Jean-Étienne S. J. Le Journal des saints, ou Méditations pour tous les jours de l'année, avec un abrégé de la vie des saints című több korabeli kiadást megért művéről van szó.)
– Le Busbek historique (Nagy valószínűséggel Ogier Ghislain de Busbecq [1522–1591] császári diplomata Ambassades et voyages en Turquie et Amasie című művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– L'Estat de l'Empire Turc (Nagy valószínűséggel Paul Ricaut angol szerző L'État présent de l'Empire ottoman című művének valamelyik korabeli francia nyelvű kiadásáról van szó. Mikes merített belőle.)
– Ordonnances de Louis XIIII & trois petits Livres (XIV. Lajos korabeli közjogi kézikönyvről lehet szó.)
– Ordonnances criminelles (Korabeli büntetőjogi kézikönyvről lehet szó.)
– Traittés de la priere publique (Jacques Joseph Duguet [1649–1733] janzenista szerző Traité de la prière publique című híres művéről volt szó.)
– Le premier, le troisieme et quatrieme
 
p. 17
 
– volume Cathechisme de Montpellier (Charles Joachim Colbert montpellieri janzenista püspök megbízásából François-Aimé Pouget által írt 1702-ben megjelent Instructions générales en forme de cathéchisme, où l'on explique en abregé par l'Ecriture sainte & par la Tradition, l'Histoire & les Dogmes de la Religion, la Morale Chrétienne, les Sacrements, les Prieres, les Cérémonies & les Usages de l'Eglise című munka. Mikes Kelemen lefordította.)
– L'histoire de Louis XIIII en medailles de l'impression du Louvre (Nehezen azonosítható történeti numizmatikai munka.)
– Deux volumes Dictionnaire historique de Morery (Louis Moreri [1643–1680] Le Grand dictionnaire historique, ou le Mélange curieux de l'histoire sacrée et profane című igen népszerű művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Geographie de Ptolomée (Claudius Ptolemaeus ókori földrajztudós klasszikus művének valamelyik korábbi kiadása lehet.)
– Deux tomes La milice françoise (A jezsuita Gabriel Daniel [1649–1728] Histoire de la milice françoise, et des changemens qui s'y sont faits depuis l'établissement de la Monarchie Françoise dans les Gaules, jusqu'à la fin du Regne de Louis le Grand című művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Trois volumes du Voyage de Tournefort (Joseph Pitton de Tournefort botanikus [1656–1708] Relation d'un voyage du Levant fait par ordre du Roy, contenant l'histoire ancienne et moderne de plusieurs isles de l'Archipel, de Constantinople, des cőtes de la Mer noire, de l'Arménie, de la Géorgie, des frontieres de Perse et de l'Asie mineure, avec les plans des villes című népszerű művének 1717-es kiadásáról lehet szó.)
– Trois tomes, Histoire de Ricaut (Valószínűleg Sir Paul Ricaut angol diplomata és történész [1629–1700] Histoire de l'Empire ottoman című igen népszerű háromkötetes művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó, de szóba jöhet a szerző más történeti munkája is. Mikes sokat merített belőle.)
– Deux tomes des anecdottes de la maison ottomane (Nehezen azonosítható keleti tárgyú munka.)
– Deux tomes des Dialogues des morts, par M. de Fenelon (François de Salignac de La Mothe Fénelon, neves francia író [1651–1715] azonos című igen népszerű művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Un tome de la maniere de negocier par M. de Callieres (François de Callières, tudós diplomata [1645–1717] De la Manière de négocier avec les souverains, de l'utilité des négociations, du choix des ambassadeurs et des envoyez, et des qualitez nécessaires pour reüssir dans ces employs című igen népszerű diplomáciai tárgyú művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Sept tomes de l'Histoire universelle (Valószínuleg Jacques-Bénigne Bossuet püspök [1627– 1704] Discours sur l'Histoire universelle című igen népszerű történeti művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Un volume des oeuvres de M. de Fontenelle (Bernard le Bovier de Fontenelle, francia költő és filozófus [1657–1757] műveinek valamelyik korabeli kiadásáról lehet szó.)
– Histoire du Cardinal Alberoni (Jean Rousset de Missy Histoire du cardinal Alberoni, depuis sa naissance jusqu'au commencement de l'année 1719 [Hága, 1719.] című művéről lehet szó.)
– Memoire de M. de la Croix (De la Croix volt konstantinápolyi követségi titkár Memoires du Sieur de la Croix contenans diverses relations tres-curieuses de l'Empire Ottoman [Paris, 1684.] című munkájáról van szó. Mikes merített belőle.)
– Memoires de M. le comte de Rochefort (A Mémoires de M. L. C. D. R. [le comte de Rochefort] [1687] című regényről lehet szó, amelynek szerzője Gatien de Courtilz de Sandras [1644–1712] volt.)
– Dix vieux tomes de Corneille (A híres francia drámaíró műveinek valamelyik korábbi kiadásáról lehet szó.)
– Deux tomes de Racine (A híres francia drámaíró műveinek valamelyik korabeli kiadásáról lehet szó.)
– Un tome de Capistron (Jean Galbert de Capistron francia drámaíró műveinek valamelyik korabeli kiadásáról lehet szó.)
– Un tome de Renard (Nehezen azonosítható munka.)
– Deux tomes les Journées amusantes (Madeleine-Angélique de Gomez [1684–1770] Les journées amusantes, dediées au roi [Paris, 1722.] azonos című igen népszerű művéről van szó. Mikes fordításában a Mulatságos napok címen jelent meg.)
 
p. 18
 
– Le second tome de l'ane d'or d'Apulée (Lucius Apuleius Platonicus Aranyszamár című népszerű klasszikus művének valamelyik korabeli kiadásáról van szó.)
– Quatre tomes de la La verité des fables (Nehezen azonosítható munka.)
– Quatre tomes de la memoire artificielle (Nehezen azonosítható munka.)

Jegyzetek