TÓTH ENDRE
SAVARIA RÓMAI TOPOGRÁFIÁJÁRÓL
--------------------------------------------------------------------------------Magyarország legrégebbi városi rangú települése
a mai Szombathely alatt rejtőző Savaria: a Kr. u. I. század közepén Claudius császár
alapította. Felső-Pannonia tartományban a colonia volt az államvallás, a császártisztelet
központja, a IV. században a polgári helytartó székhelye. A római város maradványai korán
felkeltették az érdeklődést: a XV. században már írtak róla,1 és a figyelem a későbbiekben
sem szűnt meg. A szakszerű kutatás sem késett sokáig: Szily János püspök a pesti egyetem
tanárát, Schoenvisner Istvánt kérte fel a várostörténet megírására. A hazai városmonográfiák
közül 1791-ben elsőként jelent meg Schoenvisner nagyszabású könyve.2 1871-ben
alakult meg Szombathelyen a Régészeti Egylet,3 amely gyűjtötte és gondozta a megye és
a város múltjának emlékeit. Az egylet célja a most száz éves múzeum megalapítása volt.4
Az anyaggyűjtésben és feldolgozásban a kezdetektől kiemelkedő érdeme volt a premontrei
gimnázium papjainak, Lipp Vilmostól5 kezdve Horváth Tibor Antalig. Az utóbbi múzeumőrként
1926 és 1936 között jegyezte fel a városban és a megyében előkerült régiségeket és
leleteket.6 Az 1920-as években a régész képzettségű szakemberek első publikációi is megjelentek.7 Közülük kiemelkedik Fettich Nándor,8 aki szakdolgozatát lényeges meglátásokkal Sabaria topográfiájáról készítette.9 Fettich munkája csak két évtizeddel később, a Vasi Szemlében jelent meg: a folyóirat akkor és később is felkarolta a város múltjának kutatását.
Ezért különösen szívesen írok a jubileumát ünneplő Vasi Szemle számára a római Savaria történetének néhány kérdéséről és az elvégzendő feladatokról.
-----Az ókori Savariát is két patak fogta közre. Nyugaton mély medrű patak határolja,
amelynek vize az Alpokból ered. Ez a Szombathelynél Perintnek, északabbra Gyöngyösnek
nevezett patak megőrizte régi, római kori, bár évszázadok során átalakult nevét: eredete
közelében, Ausztriában ma Zöbernnek hívják. A patakot a Karoling korban Sevirának
(844) és Sabariának (860) nevezték.10 A Savaria víznév a római coloniában is adatolt: Szt.
Quirinus szenvedéstörténetéből tudjuk, hogy a halálra ítélt sisciai püspököt a Sibaris
(Savaria) patakba dobva végezték ki:11 a pataknév a másolások során rontott alakban maradt
fenn. Nem kétséges, hogy a colonia nyugati szélén folyó, az Alpokban eredő patakot
Savariának nevezték. A víznévnek egy másik, ókori említése is maradt: Ptolemaios feljegyzett
egy Savarias víznevet, amely a Dravusba ömlik.12 A Kr. u. II. században élt szerző
leírásából következik, hogy csakis a Muráról lehet szó.13 Ptolemaios azonban bizonyára
tévedett a folyó megnevezésében. Két ok miatt: egyrészt, mert a Savaria víznév egy másik
folyóvíznél adatolt, másrészt, mert a Mura folyónak fennmaradt a római kori neve. Az előző
még nem lenne kizáró ok, mert két azonos nevű vízfolyás végül is előfordulhat, a Mura
ókori neve azonban nem a Savarias. A Tabula Peutingeriana, a római utitérkép a Santiacum
Teurnia Iuvaum úton, a mai Ausztria területén a Mura eredetvidékén egy in Murio útállomást
sorol fel, amelyet kutatók a folyó antik nevének tartanak.14
-----A Savariát kelet felől határoló másik patak a rómaiak által kiásott mesterséges csatorna
(lásd a mellékelt térképvázlatot).15 A coloniától 15 km-re északra, Gyöngyösapátiban
a széles és mély medrű Perint patakból kelet felé keskeny, alig egy méteres árok ágazik ki,
amely délebbre szélesebb mederben vezeti a vizet. Mivel ilyen kettéágazás vízrajzilag nem
lehetséges, a kiágazó meder egy szakasza mesterséges csatorna kell, hogy legyen.16 Kiásásakor
a Perintet és egy, Savaria keleti határában futó patakot csatornával kötöttek össze.
A mesterséges csatorna kiásásának oka valószínűleg egyezik a Gyöngyös patak újkori
használatával: a Perint Alpokból származó, esetenként áradást okozó vízfeleslegét ezzel a
mesterséges elvezetéssel csökkentették. Hogy a kiágazástól milyen hosszan kellett új medret
ásni, hogy egy meglévő patakmedret elérjenek, nem tudjuk. Mivel semmi jele annak, hogy a keleti meder a középkorban ne létezett volna,17 a leágazást csak a római korban áshatták ki.
-----A patakok mai elnevezése nem egyezik a vízrajzzal. A nyugati ág a természetes vízfolyás
és egységes meder, mégis ennek a pataknak van több neve. Az ókorban a nyugati
ágat nevezték Savariának, és eredeténél a Karoling-korban is adatolt ez a név. Északon, a
felső folyásán maradt fenn a Karoling-kori Sevira név (ma: Zöbern).18 Ma a kettéágazás
után Perint a neve, amíg Szombathelytől délre nem egyesül a Sorok patakkal, majd ezen a néven ömlik a Rábába.19 A középkorban és ma is a patak felső (természetes) folyását és az elágazás után a mesterséges medret nevezik egységesen Gyöngyösnek, amelyből a patak
(és Kőszeg) német neve, a Güns származik.20
-----Savaria a többi Pannonia településhez hasonlóan a mellette folyó vízről kapta a
nevét:21 a Sala folyó északi partján Sala municipium (Zalalövő), a Mursella folyó nyugati
oldalán Mursella municipium (Kisárpás-Dombiföld), az Arrabo folyó torkolatánál Arrabona
tábora (Győr). A Savaria név (késő császár-kori alakja Sabaria) változatlan formában
maradt fenn, és a XIX. századig a magyar Szombathely és a német Steinamanger mellett
a település hivatalos neve volt. A római helynév fennmaradásából azonban csak részben
lehet a település folyamatos lakottságára gondolni. Feltűnő a név változatlan formája, amelyen
a nyelvi alakulás, mint más római településneveknél (pl. Poetovio-Ptuj, Siscia-Sziszek)
és a Savaria víznévnél (Savaria/Sevira/Zöbern) nem hagyott nyomott.22 Ez alighanem
annak köszönhető, hogy a IV. században élt Mártonnak, a későbbi tours-i püspöknek, a
középkor különösen tisztelt szentjének a szülőhelyét, a Sabariát feljegyezték. Sulpicius Severus
a róla írt életrajzban megnevezi a szülőhelyet: a pannoniai Sabaria városát. Feljegyzése
a keresztény világban Sabaria nevét ismertté tette. Az egyháziak által jól ismert név
akadályozhatta meg a városnév nyelvi változását: az írásbeliséget képviselő klerikusok
megőrizték, és a latin nyelvű szövegekben a régi, hagyományos névalakot használták.
Sabaria "nemzetközi" azonosítása, helyhez kötése Nagy Károly 791. évi, avarok elleni
hadjáratának következménye. A császár feltehetően az egykori római útikönyvek ismeretében
és használatával seregét a Rába-torkolattól Sabarián keresztül vezette vissza a birodalomba.23 A Duna mentén érkező uralkodó kerülőjének oka aligha lehetett más, mint a
birodalom egyik védőszentje, az uralkodó által is tisztelt Szent Márton szülőhelyének felkeresése.
A látogatás nem volt következmények nélküli: a település a birodalom keleti
része igazgatásában centrális hellyé vált. Kővárat építettek benne,24 grófsági központ lett,25
és 860-ban civitas-nak nevezték.26
-----Hogy Savaria coloniát Claudius császár (Kr. u. 4154) alapította, azt az idősebbik
Pliniustól és a feliratokból tudjuk. Plinius szerint: Noricummal határos a lacus Pelso és a
boiusok területe, amely már mégis lakott az isteni Claudius Savariája és a iuliusi Scarnbantia
által.27 Pannoniában és más tartományokban a feliratokon c[olonia] C[laudia]
S[avariensium] formában olvasható a város neve; a római gyakorlatnak megfelelően utaltak
az alapító császárra. Az alapítás éve Claudius uralkodásán belül ismeretlen. A colonia
létrehozása valószínűleg annak következménye, hogy a korábban katonai igazgatású terület
megkapta a provincia statust (a tartomány neve alighanem ettől kezdve lett Pannonia),
és a polgári ügyek intézéséhez városi településre volt szükség. A polgári kormányzás
bevezetésének idejét nem ismerjük, mert hiányoznak a feliratok, amelyek a tisztségek
hivatalos megnevezését egyedül adják pontosan vissza. A legkorábbi ismert felirat, amely
a tartomány legátusát említi, Kr. u. 6869-ből származik.28 A tartományi status megadása Kr. u. 41-től 54-ig terjedő időszakon belül talán a germánokkal szomszédos birodalmi
határon bekövetkező változások, a korábbi szövetségi rendszer átalakulásának következménye
lehet, amikor Kr. u. 50. körül jelentős katonai átrendezés történt magában a tartományban.
Savaria alapítása is a század közepére tehető.
-----Sabariát az Észak-Itáliát Pannoniával összekötő, Aquileiából a Duna-határra, a germán
frontra vezető út mellett alapították, amelyet ma Borostyánkő-út néven ismerünk (a
névadás a kora-újkornál nem régebbi). Noha a pannoniai főutakat csak évszázadokkal
későbbi összeállítás tartalmazza (Kr. u. 285290 körül), ezek egy része a kora császárkori
katonai felvonulási utak29 utódai. A Pannonia nyugati szélén vezető Borostyánkő-útból,
mint a pannoniai úthálózat gerincéből a főutak kelet felé ágaztak le. Hogy ezt az utat a
rómaiak mennyire fontosnak tartották, azt a savariai mérföldkőtöredék mutatja, amelyre
Rómától mért távolságot véstek fel30 (675 mérföld), holott az általános gyakorlat szerint a
mérföldköveken a tartományi városoktól (legiotáboroktól) számították a távolságot. A Rómától
mért távolság mindeddig csak két dél-galliai mérföldkövön fordul elő. Elfogadott
vélemény a Borostyánkő-utat őskori eredetű kereskedelmi útnak tartani. Ez annyit jelent,
hogy a Dinári-Alpoktól északra, az osztrák Alpok keleti peremének a sávja volt alkalmas
az észak-déli irányú kereskedelemre. A Borostyánkő-út ott vezetett, ahol a domborzat a téli
és a nyári közlekedést egyaránt lehetővé tette.
-----A Borostyánkő-út vonala kelet-nyugati irányban meghatározta Savaria telepítésének
a helyét.31 Mi lehetett azonban észak-déli irányban a helyválasztás szempontja? Miért
ott alapították a várost, ahol van? A kérdés azért jogos, mert Savaria nem fekszik folyami
átkelőhely mellett, mint Emona (Ljubljanica), Neviodunum (régi Savus-meder), Poetovio
(Dravus), Siscia (Savus és Colapis), Mursa (Dravus), Sirmium (Savus), Salla (Sala folyó),
Mursella (Mursella és Arrabo között). Ha ezeket a helyválasztásokat figyelembe vesszük,
abból leginkább az következne, hogy a Rába mellett, Körmend helyén kellett volna várost
alapítani. Miért nem ez történt? Szombathelyen és közvetlen környékén a római foglalást
megelőző, nagyobb őslakos település nincs.32 Egyébként is: a dunántúli római városok nem
őslakos települések helyén létesültek, noha az esetek többségében még a Duna-menti
katonai táborok is a közelebbi vagy a távolabbi őslakos földrajzi neveket vették át. Az őslakosság
neveinek fennmaradása önmagában nem jelent települési folyamatosságot. Az pedig
nyilvánvaló: Savariának a közlekedéssel kapcsolatos centrális szerepe, és ami ebből
következik, csak a helyválasztás következménye s nem az okozója lehetett. A domborzati viszonyok sem befolyásolhatták az alapítást: a Rába folyótól Kőszegig sík terep állt rendelkezésre.
A coloniát ott alapították, ahol a Borostyánkő-út először közelített meg egy
nagyobb vízhozamú patakot, a Savariat (Perint). Kissé északabbra a patak már az út közelében,
attól néhány tíz méterre folyt. Úgy látszik, a patakot nem akarták a várostesten keresztülvezetni.
Mindenestre az alapítandó colonia számára nagy, sík terület állt rendelkezésre,
a nyugati szélén dombvonulattal.
-----Nem hagyható figyelmen kívül az a lehetőség sem, hogy voltaképpen nem a colonia
helyének megválasztását kell indokolni, mert az egy korábbi katonai létesítmény helyére
települt, és ez szabta meg a városalapítás helyét. Savaria a germán frontra vezető felvonulási
úton feküdt, amely mellett a Kr. u. I. században csapatok állomásoztak. Ezért
kutatási feladat megtudni, hogy a várost vajon nem korábbi katonai létesítmény helyén
alapították-e? Sajnos néhány bizonytalan lelőhelyet nem számítva, a Borostyánkő-út mellett
korai tábor biztos nyoma még nem került elő.33 A hagyományos felfogás értelmében az
Emona (a mai Ljubljana) körzetében állomásozó XV. Apollinaris legiot a colonia-alapítása
után, Kr. u. 14-ben a Duna-határra, Carnuntumba vezényelték. Mivel azonban a carnuntumi
légióstábor fennállása a Kr. u. I. század közepe előtt nem bizonyítható,34 felmerült: az
emonai és carnuntumi állomásozás közti időben a legio talán Savariában tartózkodott.35
Tény, hogy a XV. Apollinaris állomásozásának régészeti adataiban hiátus van. Amíg a
legionak Emona környékét Kr. u. 14. körül el kellett hagynia, addig tartózkodása Carnuntumban
csak Claudius uralkodása végétől bizonyítható, mert egy korábbi legiotábor nyomai
mindeddig nem kerültek elő. Ezért jött szóba, hogy a legiót Kr. u. 14-ben először Vindobonába
(Bécs) vezényelték.36 Ottani állomásozása mellett a legio szolgálatban álló katonájának
korai sírkövével37 és téglabélyegeivel lehet érvelni.38 A legio Kr. u. 39-ben került
volna Carnuntumba, amely ettől kezdve mindvégig legio-állomáshely maradt, és lett Pannonia,
majd Felső-Pannonia helytartójának a székhelye.
-----A legio állomáshelye mégsem tekinthető eldöntöttnek: a savariai állomásozás mellett
több érv szól. A felvetést indokolja, hogy a város alapítása legiostábor utódaként jól
illeszkedne a többi korai pannóniai coloniához, amelyeket kiszolgált katonák telepítésével
alapítottak.39 Emona, Siscia, Sirmium és Poetovio legiotábor utódaként jött létre, függetlenül
attól, hogy a legio a colonia helyén vagy a körzetben állomásozott-e. E tendencia
ismeretében valójában az lenne váratlan, ha Savariát nem legiotábor helyén alapították
volna. Lehetőségként olyan legio jöhet szóba, amelyik Nyugat-Pannoniában a Borostyánkő-út mentén állomásozott. Claudius uralkodásának második felében két legio védte
Pannoniát. A Poetovioban állomásozó legio történetét ismerjük: előbb a VIII. Augusta,
majd Claudius uralkodása idején a XIII. gemina tartózkodott a térségben. Mivel a másik legio, a XV. Apollinaris veteránjait is Savariában telepítették le, feltételezhető, hogy a legio
Emona elhagyása után először Savaria körzetébe került.40
-----A savariai állomásozás mellett egy forrás és régészeti lelet szól. Amikor Kr. u. 50-ben a germán fronton a Rómával szövetséges kvád király, Vannius bukásával a helyzet kritikussá
vált, Claudius császár írt Palpellius Hister pannoniai helytartónak, hogy a legiót és
a tartományból összegyűjtött segédcsapatokat a Duna-határon tartsa készenlétben.41 Ha a
legio, a XV. Apollinaris korábban már a germán frontszakaszon Carnuntumban (vagy
Vidobonában) állomásozott, akkor a Tacitus által feljegyzett mondat értelme legalább is
kérdéses. Lehetséges, hogy a Tacitus-mondat jelzi a legio Duna mellé kerülését. Szombathelyen
mindeddig nem került elő katonai tábor maradványa, és a colonia területén az I.
század első feléből származó leletek sem jöttek napvilágra.42 Figyelmeztető jel lehet azonban
egy korai amphora töredék lelőhelye.43 Az isztriai, olajat tároló cserépedény töredéke
a várostól délre (a déli városfaltól mintegy 270 méterre), a Borostyánkő-út keleti oldalán
került elő. Mit keresett egy, különösen a katonaság által fogyasztott élelmiszert tartalmazó
és az I. század első felében készült tárolóedény a várostól délre? Egyértelmű bizonyíték
kétségtelenül a korai tábor védműveinek megtalálása lenne.
-----A colonia alapítása után a letelepített lakosság utódaiból soroztak a XV. Apollinaris
legioba.44 Savaria adott római polgárokat a carnuntumi legio utánpótlásához. A veterántelepítést
néhány sírkő bizonyítja.45 A Savariában letelepített veteránok közül sokan később
visszatértek katonatársaik körébe, Carnuntumba. Savaria városának előzménye ma még nem tekinthető eldöntöttnek.
-----A római városokhoz nagy, földművelésre alkalmas terület, a territorium tartozott. A
város polgárai nemcsak magában a városban laktak. Azok is savariai polgárnak számítottak,
akik vidéki birtokaikon épült villáikban éltek.46 Nem lehetetlen majd a későbbi feltárások
választ adnak rá , hogy Savaria városteste azért kisebb alapterületű, mert viszonylag
kevés a lakóház: a polgárok vidéken, a város környéki villáikban laktak. Savaria territoriuma
több-kevesebb biztonsággal meghatározható. A Borostyánkő-út menti városok,
Salla, Savaria, Scarbantia területe nyugat felé a tartományhatárig terjedt. Pannonia és Noricum
határát csak hozzávetőlegesen ismerjük, Savaria határa alighanem a Lapincs/Lafnitz
észak-dél irányú folyása lehetett. Mivel szóba jött, hogy a terület őslakosságát a territorium nyugati, földművelésre kevéssé alkalmas részére telepítették át,47 nem biztos, hogy a
határ a Lapincsig nyúlott. Észak felé Scarbantia, dél felé Salla városának territoriuma volt
a határ. Dél felé a Rába jól látható határvonalat jelentett. A folyótól délre biztosan nem terjedt
túl a territorium, mert a Rábától a szomszéd városig, Salla-ig csak 17 km a távolság.48 Bizonytalanabb a kiterjedés kelet felé: ha a folyókat tartjuk határnak, akkor a Rábáig tartott.
A savariai polgárok feliratai a colonia környékén, nem túl nagy távolságban kerültek
elő. A Rábától keletre mindeddig nem találtak savariai vonatkozású feliratot. Igaz, ott római
felirat egyébként is alig ismert.49
-----Északon valószínűleg a Répce volt a határ. A vassurányi templom falában látható
sírkő50 lelőhelye Répceszentgyörgy: 1736-ban került elő. Nem tudjuk, hogy az elmúlt
századokban hogyan került Vassurányba. Újabban a szomszédos Chernelháza-Damonyán
a feliraton szereplő személy apjának rokon faragású sírkövét találták meg. Az állító
Caesius Victor alighanem azonos a Kr. u. 188-ra keltezett Numinibus kezdetű savariai feliraton
olvasható személlyel,51 ezért ő valószínűleg savariai illetőségű volt. Mivel mindkét
sírtáblát a Répce körzetében találták, Savaria territoriuma a patakig terjedhetett.
-----Savariának a pannoniai közlekedési hálózatban elfoglalt helyét a Tabula Peutingerianából
és az Itinerarium Antonini-ből ismerjük.52 Az ezekben feltüntetett utakat a terepen
jórészt azonosítani lehetett.53 A colonia az észak-dél irányú főúton fekszik, amelyet Tabula54
Poetoviótól Carnuntumig, az Itinerarium pedig Vindobonától Poetovioig (It. Ant.
261,4 262,1) és Poetoviótól Carnuntumig (It. Ant. 262,38) ír le. Egy Savaria déli szélén
talált, a római korban másodlagosan beépített mérföldkő55 felirata szerint felállítási helyének
távolsága Rómától 675 mérföld (1000,01 km). Az Itinerarium Antonini közli, hogy
Savariából hogyan lehet eljutni Aquincumba (It. Ant. 263,39), Brigetioba (Komárom-
Szőny, It. Ant. 262,9263,2) és Vindobonába (Bécs, It. Ant. 266,47). Savaria rajta feküdt
a Pannoniából Galliába vezető birodalmi úton (ezen az úton a délkelet-pannoniai Sirmiumból
a Rajna menti Augusta Treverorumba (Trier) lehetett utazni (It. Ant. 231,8240,5);
az út ÉNy-DK irányban szelte át a Dunántúlt. Ezek az utak az észak, dél és kelet felé irányuló
forgalmat tették lehetővé. Az Itinerarium nyugat felé, Noricum tartomány belsejébe
vezető országutat nem tartalmaz, és a coloniától kissé távolabb a terepen sem ismerjük.
Feltárták viszont Savaria nyugati kapujának déli tornyát.56 Meddig haladt az itt kivezető út
a városon kívül nyugat felé, nem tudjuk. A városfal megépülése után ezen a kapun lehetett
eljutni a provinciális forumhoz is, noha az eredetileg oda vezető híd délebbre volt. (Lásd a
fenti térképvázlatot.)
-----A várost a három további égtáj felé a következő módon lehetett elhagyni. A Borostyánkő-út nyomvonala a Murától a Zaláig sejthető, a Zalától Carnuntumig ismert.57 Az út
Savaria településének a tengelye. Mind a kelet, mind a dél felé vezető út hasonló módon
ágazott kétfelé, ami időrendi következtetést is lehetővé tesz. A Sopianae-ba vezető út nem
közvetlenül Savariából indult ki, hanem a várostól 1213 km-rel délre, a Borostyánkő-útból
ágazott kelet felé, és RumKám térségében keresztezte a Rábát.58 Tehát a korábban
épült Borostyánkő-útba csatlakoztatták később a Sopianae felé vezető utat.
-----Kelet felé is két irányba lehetett Savariából továbbjutni: az Arrabonába (Győr) vezető
út a Rábánál ágazott le az aquincumi útból.59 Ebben a körzetben nem annyira egyértelmű
az utak időrendje. Ez az út a várostest déli részén hagyta el a települést, és nyílegyenesen
haladt kelet felé, Sárvár térségéig, ahol két irányba ágazott el.60 Az északi ág átkelve
a Rábán, északkelet felé fordulva Mursellába és Arrabonába tartott:61 vonala részben
a terepen, részben egy régi térképről ismert. Ahol a déli ág átkelt a Rábán, ott a mederben
ma is állnak a cölöpök, amelyeket a Kr. u. II. század hetvenes éveiben híd létesítésekor
vertek le.62 Az évszám természetesen csak a híd építését és megújítását jelenti. Maga az út
jóval korábbi lehet. Az átkelés után az Aquincumba vezető út töltése rövid szakaszon megfigyelhető,
keletebbre azonban nyoma veszik. Valószínűleg Celldömölk és a Ság hegy között
vezetett, majd kelt át a Marcal patakon.
-----A várost kelet és nyugat felé elhagyó utak patakokon haladtak át, ami hidak építését
tette szükségessé. Az egyik hídról a Quirinus-passióban olvasunk.63 A püspököt a színházban
ítélték halálra. A színháztól a provinciális forumon és a Perinten keresztül lehetett
a városba jutni. A püspök vértanúságának helye a Perinten épült híd volt. Ennek a hídnak
nemcsak a léte ismert, hanem azt is tudjuk, hogy hol állt. A Perint keleti partján 1981-ben
előkerültek a híd alapjának hatalmas kváderkövei.64 Alapos építés különösen ennél a hídnál
várható, hiszen ez kötötte össze a várost a császárkultusz tartományi jelentőségű szertartásainak
és játékainak színterével.
-----A várostól délkeletre, a Gyöngyös patakon egy fahíd négyszög keresztmetszetű
facölöpjei kerültek elő,65 amely talán szintén római híd maradványa lehet.
-----Savariának a tartomány közlekedésében játszott központi szerepe következménye,
hogy nevezetes emberek, császárok és helytartók utaztak, tartózkodtak a városban: a
császárok közül biztosan tudjuk, hogy Tiberius, még nem császárként, azután Domitianus,
Marcus Aurelius, Commodus, Septimius Severus, Caracalla, Diocletianus, Nagy Constantinus,
Constans, Valentinianus és Avitus császárok jártak a Borostyánkő-úton és Savariában. Évszázadok múlva az első Karoling császár, Nagy Károly is Sabarián keresztül tért vissza az avar háborúból a birodalomba.
-----Savaria beépített kiterjedésének a megállapítására és az utcarendszer rekonstrukciójára
több kísérlet történt.66 Ehhez a sok helyen megfigyelt, nagy, lapos bazaltkövekkel
burkolt utca- és csatornamaradványokat lehetett segítségül hívni. A város kiterjedését az
épületmaradványok és a temetők kiterjedése67 alapján sikerült hozzávetőlegesen megállapítani.
A beépített terület kelet felé nem terjedt túl a Gyöngyös patakon. A Perinttől nyugatra
az utóbbi évtizedekben meglepetésre ugyan jelentős vastagságú alapfalakat találtak,68 ezek azonban a provinciális forumhoz és építményeihez tartoztak,69 nem magához a városhoz.
Valószínűleg itt kereshető a IV. században a városban állomásozó Savariai Lándzsások,
a Lanciarii Sabarienses erődje, "kaszárnyája"is.
-----Az útmaradványok és csatornák alapján 1971-ben készített városrekonstrukcióban
négyzetes és kétszeres méretű, téglalap alakú insulasorok váltják egymást.70 A rekonstrukció
a colonia nyugati felében több adatra épült, a keleti fél az alaprajz szabályosságán alapuló
feltételezés volt. Amikor a rekonstrukció készült, a városfalak helye még nem volt
ismert. A későbbi ásatások fontos eredménye volt a városfalak megtalálása a colonia nyugati
(Buócz T., Medgyes M.) és déli (Sosztarits Ottó) oldalán, valamint a nyugati kapu feltárása.71 A városfalak a korábban rekonstruáltnál kisebb méretű várostestet rajzoltak ki.
Ennek is a Borostyánkő-út a tengelye, és keletre és nyugatra nagyjából azonos területű
lehetett. Teljesebb rekonstrukció csak az újabb ásatások megfigyelései alapján készíthető
el akkor,72 amikor az északi és nyugati városfal helye ismertté válik.
-----A coloniának a Borostyánkő-út volt a tengelye. Az út városi szakaszától nyugatra
feküdt a mai Széchenyi utca környékén a forum, amelyet a szakrális és a városi hivatalos
épületek vettek közre. Minden bizonnyal a forumon állt az ismeretlen családnevű szenátornak
egy győzelmi emlékműve, melynek csak az alsó töredéke került elő (Savaria Múzeum,
kiegészített rajza a két áldozószolgával, Marsszal, Minervával és Victoriával).
-----A várostörténet jelenleg megoldatlan kérdése, hogy a bazaltkővel burkolt utcák és
csatornák a meglévő városfalakon kívül is folytatódnak-e. Nemcsak a város utcarendszerébe
nem illő utcák, hanem a nyugati oldalon a rendszerrel párhuzamos és merőleges
utcák is. Nem lenne probléma ez akkor, ha Scarbantiahoz hasonlóan a városterület IV. századi leszűkítéséről lenne szó. A városfalak vastagsága és az eddig közzétett keltezési megfigyelések,
valamint a leletek azonban kizárják a városfal IV. századi építését. A savariai
városfal a II. század második felére keltezhető.73 A falhoz belül csatlakozó négyszögletes
oldaltornyok, amelyek csak kissé ugranak előre a külső falsíkból, a II. századi pannoniai
tábortornyokra emlékeztetnek. A savariai városfalakat nem lehet a szokásos császárkori
városfejlődésbe sorolni. Amit meg lehet állapítani, az, hogy egy terjedelmesebb, úthálózattal,
csatornákkal ellátott várostestnél kisebb területet vettek fallal körbe. Ez pedig csak
szükséghelyzetben végrehajtott megoldás lehetett. Ilyen váratlan eseményre kétszer került
sor: a II. század második felében a hosszan tartó markomannkvád háborúk idején és a
260-as évek válsághelyzetében. A városfal keltezési adatai a második lehetőséget kizárják.
Arra kell gondolni, hogy a markomann háborúk idején vált szükségessé a coloniát falakkal
védhetőbbé tenni. Az idő rövidsége vagy a pénzhiány miatt azonban nem tudták a teljes
városterületet megerődíteni, ezért csak a központi részét vették körbe fallal. Ez a fal menynyiben
vette figyelembe és alkalmazkodott a még esetleg megfigyelhető korai városmaghoz,
kérdéses.
-----Savaria kapuit két forrás említi. A városfalak a IV. században is álltak: Szent Quirinus
vértanú szenvedéstörténete és Ammianus Marcellinus történetíró a század végén említi
a kapukat. A IV. század vége felé temették el Quirinus sisciai püspököt a scarbantiai
kapu melletti bazilikában (basilica ad Scarabatensem portam). Ez minden bizonnyal a
város északi, Sopronba (Scarbantia) vezető kapuja volt.74
-----Amikor Ammianus Marcellinus a 375-ös év eseményeiről, I. Valentinianus császár
baljós jelekkel kísért pannoniai útjáról megemlékezik, a savariai kapukról is írt.75 A császár
Galliából a Duna mellett érkezett Pannoniába,76 és indult Aquincumba a kvádok és szarmaták
ellen vezető háború miatt. Az uralkodó számára Savariában találtak téli szállást.
Valentinianus kelet felől érkezett a városba. Akár közvetlenül Aquincumból, akár a Duna
mentén haladva Arrabonán keresztül, a Sárvár térségéből vezető úton kellett eljutnia Savariáig,
ahová a keleti kapun lépett be. Mivel később Brigetio felé tartott az útja, ismét a
keleti kapun keresztül kellett volna elhagynia a várost, ahonnan az útirány egyaránt megfelelő
volt Brigetio és Aquincum irányába. A kapu azonban megsérült: az egyik kapuszárny
kifordult a sarkából, és nem tudták eltávolítani. Ezért a császárnak egy másik kapun
kellett elhagyni a várost. Ammianus ezt szokásához híven rossz előjelként magyarázta: a
császár ugyanazon a kapun akarta elhagyni a várost (illetve ezt tulajdonítja neki Ammianus),
amelyiken megérkezett. Ebben az óhajban azonban nem kell semmi babonát látni,
hiszen gyakorlati oka volt: a Brigetioba vezető út is ott hagyta el a várost, mint az aquincumi,
lévén a Rábáig közös a vonaluk.
-----Az északi kapu körzetét ismerjük. Ott nyílott, ahol a Scarbantiába vezető út elhagyta
a várost: a Paragvári utca vonalától keletre, a Petőfi Sándor utca környékén kereshető.
Ha a leszűkített területű várossal számolunk észak felé is, akkor a városfal talán a Petőfi Sándor utca déli házsora alatt húzódott. Ha viszont a IV. században új városfal épült, akkor
az északi oldalon figyelembe veendő az ismeretlen irányú, 220 cm vastag fal, amely a Paragvári
utca keleti oldalán, a középiskola alatt húzódik. Megjegyzendő, hogy még ettől a
faltól északabbra is, keletnyugat irányban épített csatorna vezet a Deák Ferenc utca
útteste alatt.77
-----A déli kapuról forrás nem szól, és a régészeti megfigyelés is bizonytalan lenne, ha
topográfiailag nem jó helyen említenék. 1875-ben a Posta utca végén a Hetyey-ház építésénél
három méter mélységben 8 méter hosszú gránit oszlop került elő, amelyet súlya miatt
nem tudtak kiemelni.78 A leletről azt tartották, hogy rábukkantak a római városkapura. A leletet
talán a gránitoszlop miatt vélték kapunak. A ház azonosítható,79 és megfelel a Borostyánkő-út és az azóta feltárt déli városfal találkozásának: ott valóban a kapunak kellett nyílni,
amelyen a Borostyánkő-út vezetett be a városban. A Savariában gyakori gránitoszlop
persze nem a kapu tartozéka volt. A városkapu ott kereshető, ahol a Borostyánkő-út metszi
a városfal vonalát, amelyet a Kossuth Lajos utca északi oldalán Sosztarits Ottó tárt fel.
-----A nyugati kapu déli kaputornyát és a kivezető utat Medgyes Magdolna kutatta.80 Az
út egy szakasza nyugatabbra is előkerült.81 Ennek az útnak a vonala a színház felé vezet:
iránya a provinciális forum északi szegélyén sejthető. Alighanem ennek az útnak a folytatása
jelentette az összeköttetést Noricummal. Az út valószínűleg ott haladt át a Perinten,
ahol a középkor óta híd van rajta. Római híd azonban ott nem került elő. Kérdés, hogy a
provinciális forumot és a színházat hogyan lehetett a városból megközelíteni? Az oda
vezető út (és a kőhíd) ettől az úttól délebbre haladt. Tekintettel arra, hogy a kronológiát
nagy vonalakban ismerjük, a következő mondható: mivel a városfal csak a II. században
épült, a provinciális forumra vezető hidat korábban fel kellett építeni, mert az legkésőbben
a tartomány kettéosztásakor már létezett (látni fogjuk, már jóval korábban állhatott). Amikor
egy évszázaddal később a városfalakat megépítették, vagy a nyugati városfalon hagytak
egy másik kijáratot, vagy a közlekedést a császárkultusz-központ intézményei felé az
északabbra fekvő kapuból oldották meg.
-----A város keleti kapujának a helyét nem ismerjük: ott kereshető, ahol a kelet felé vezető
országút elhagyta a várost. Az út vonala ismert: Szent Márton u. (32. sz.) egykori déli
házsorának kertjeiben, a domonkos kolostor épületétől délre nyílegyenesen vezetett Sárvár
irányába.82 Ennek az útnak a vonalát nyugat felé meghosszabbítva a Ferences-templomtól
északra éri el a várost. Ott, ahol a középkori Szombathelynek is kapuja volt. Ez a terület
azonban a fallal körülvett városmag délkeleti sarka közelében van. Lehetséges-e, hogy a
kapu a városfal középtengelyétől (kb. a Kisfaludy u. vonala) ennyire délre csúszott el?
-----Ma még válasz nélkül marad a kérdés: a forrásokban említett városfalak azonosak-e
a ma ismert, II. századi falakkal? Vagy esetleg a IV. században újabb városfallal vették körbe a várost?
-----A birodalom római feliratgyűjteménye, a Corpus Inscriptionum Latinarum vonatkozó
kötetének megjelenése óta (1870-es évek) ismert, hogy Pannonia Superior tartományban
Savaria volt a császárkultusz központja. A coloniában állt a császártisztelet felsőpannoniai
oltára (ara Augustorum provinciae Pannoniae superioris), és ülésezett a tartományi
gyűlés (concilium), a tartomány polgárainak "parlamentje". A provinciális forum
helyének meghatározása az utóbbi évtized eredménye volt.83 A forum szabad tere és a
kapcsolódó épületek a várostól nyugatra a Perint patak és a dombvonulat között helyezkedtek
el; az épületeket és a forum alaprajzát még nem ismerjük.
-----A tartományi császárkultuszra vonatkozó feliratok, továbbá a szakrális márvány- és
bronzszobrok a coloniától nyugatra, a Perint patak és a dombok között kerültek elő. A
körzet mérete jól mutatja az ünnepségre alkalmas terület nagyságát. Keletnyugati irányban
mintegy 500x300 méteres téglalap alakú terület állt rendelkezésre. A provinciális forum
és épületei olyan méretű területet foglaltak el, mint maga a colonia beépített területe.
A tartományi forum különállását a coloniától, mivel a forum nem városi, hanem tartományi
illetőségű volt, a Savaria patak is hangsúlyozta. Ez nem jelenti azt, hogy a forum és
épületei számára a teljes területet igénybe vették. Az azonban bizonyos, hogy a felvonulások,
ünnepségek számára alkalmas tér tágas volt. Nyugati végén épült fel a színház,
amely a császárkultusz ünnepi játékainak elmaradhatatlan helyszíne. Mellette a szokásnak
megfelelően Nemesis szentély állt.84 A dombok aljától keletre mintegy 600 méteren keresztül
nincsenek épületnyomok. Ez a beépítetlen terület tekinthető a provinciális forumnak,
ahol felépült az oltár. A forum keleti széle valószínűleg a mai Dózsa György és a Körmendi
utcák alatt húzódott. Az uttest tengelyében 280 méter hosszan 33 pillére került elő,85 amely
a provinciális forum északdéli méretét megadja, és jelzi a monumentalitását. Ezt a vonalat
a középkori telekhatárok is megőrizték. A provinciális forumtól keletre, a Perint patakig
a 2 méter vastag alapfalú épületek álltak, amelyeknek nyomai csak újabban váltak ismertté.86 Az alapfalak vastagságából ilyen méretűekre magában a városban sem akadtak következik, hogy nem lakó-, hanem középületek voltak. Hogy ezek az alapfalak a forumhoz
vagy a késő római lanciarii erődjéhez kapcsolhatók-e, a későbbi ásatások remélhetőleg
segítenek majd meghatározni.
-----Az e terület nyugati szélén, a dombvonulat oldalába vágott félköríves bemélyedésre
régen felfigyeltek. Ismereteink szerint először Bredetzky Sámuel emlékezik meg róla, aki
1803-ban járt Szombathelyen, és a 12 méter magas dombvonulatra épült Kálváriáról figyelte
a várost.87 Az "amphiteatrum" a XVIII. században épült Kálvária-templom északi
szomszédja. A XIX. század második felében még láthatóak voltak az üléssoroknak, a caveanak
a maradványai, amelynek a köveit a XIX. század legvégén a Palace-szálló építkezéséhez hordták el.88 Varsányi János mérnök és Lakner Endre 1871-ben még ismerték a maradványokat.89 1955-ben Kralovánszky Alán és Soproni Sándor végzett kisebb leletmentést:90 a néhány kutatóárokból mindössze annyit tudtak megállapítani, hogy római falak
húzódnak a földben. A domboldalba vágott félköríves maradvány alapján inkább színházra,
mint amphiteatrumra lehet gondolni. Az épület mibenlétét csak ásatással lehet eldönteni.
-----A forum fekvéséből, valamint a korai hamvasztásos sírok területi eloszlásából
további következtetésre lehet jutni. Az III. századi temetők hamvasztásos sírjai meglehetős
pontossággal jelölik ki a koracsászárkori városterületet. A várostól nyugatra a sírok
nagy területen hiányoznak. Aligha lehet szó arról, hogy véletlenül nem kerültek még elő
ott sírok: szinte egy városnagyságú területen hiányoznak a temetkezések. Mivel kevéssé
valószínű, hogy csak a II. században kezdtek volna el ott temetkezni, és akkor kerülték ki
a már létező provinciális forumot, arra lehet gondolni, hogy a város alapításakor vagy rövidesen
azután már forum céljára jelölték ki a területet, és ezért oda nem lehetett temetkezni.
Ez érv amellett, hogy az ara Augustorum területét Savariában nem Pannonia kettéosztását
követően, hanem már korábban kijelölték. Noha közvetlen adat nem áll rendelkezésre,
nem lehet eleve kizárni a császárkultusz-központnak a kettéosztásnál korábbi
alapítását.91
-----Ezen a ponton válik fontossá két, Szombathelyen előkerült, Kr. u. 82-ben kivésett
felirat, amely Domitianus császár nevét és címeit alanyesetben tartalmazza. A feliratok
előkerülési helye és ideje ismeretlen; azokat az 1700-as években már becsben tartották.
Mindkét feliratot közölte Luigi Marsigli92 és a két angol utazó, Jeremiah Milles és Richard
Pococke is feljegyezte őket.93 Az egyik töredékes feliratot, amelynek az utolsó sorát igen
gondosan kivésték,94 a vár, majd a püspöki palota udvarán őrizték, ahová bárhonnan oda
kerülhetett: a vár több római felirat őrzési helye volt a középkorban és a kora újkorban A
másik épen maradt és azonos szövegű felirat őrzési helye fontos lehet az értelmezéshez: a
középkori Szombathely déli, Körmendi utcai városkapujába volt befalazva. A felirat alighanem
a közelben került elő. Ha Szombathely más részén találták volna, akkor a város
valamelyik másik kapujába falazzák be, vagy a püspökvárba viszik, ahol a római kőemlékeket
őrizték. A felirat lelőhelyének a körzete a római város délnyugati sarka. Domitianus
uralkodása idején a városfal még nem épült meg, kapu sem nyílhatott a közelben,
amelyet a felirat díszíthetett. Viszont itt ívelt át a Savaria patakon a jól megépített kőhíd és lehetett eljutni a provinciális forumra és a színházhoz. Ha a Domitianus-feliratot valamilyen
épülettel kapcsolatba lehet hozni, akkor az leginkább a közelben épült híd lehet.95 Ez
természetesen csak egy lehetőség. De ha igaz, akkor a feliratnak az a jelentősége, hogy keltezi
a tartományi forumra vezető hidat, amely eszerint Domitianus uralkodásának kezdetén
épült meg. Ha pedig kőhidat építettek Savariából nyugat felé, amerre birodalmi fontosságú
és nyilvántartott út nem vezetett, viszont a Perinttől nyugatra épültek fel a császárkultusz
épületei, a tartományi forum és oltár, akkor a kultuszközpontnak legkésőbb a
Flavius-korban léteznie kellett Savariában.96
-----A tartományi forumon végbement szertartásokról és magáról a conciliumról nincs
közvetlen ismeretünk. Mégis, az ott lefolyt eseményekből egy feltételezhető, egyet pedig
tudunk. Amikor Kr. u. 193-ban Pertinax császár halálhíre (március 28.) eljutott Pannoniába,
a carnuntumi legio a helytartót, Septimius Severust április 9-én császárnak kiáltotta
ki, amihez a többi pannoniai legio is csatlakozott,97 azaz elismerték a helytartót császáruknak.
Egy ismeretlen nevű szerző mégis azt írta, hogy Severust Savariában emelték trónra.98 A kikiáltás Carnuntumban hiteles, és megfelel a tényeknek. Carnuntum volt a helytartói
székhely, és ott állomásozott a legio XIIII. Gemina, és ott székelt helytartó, Septimius
Severus. Kérdés, hogy a savariai trónra emelés hagyománya tévedés-e, vagy lehet-e
valami alapja. Tévedés lehet akkor, hogyha a IV. század derekának igazgatási viszonyait
ismerő kivonatoló csak annyit tudott, hogy Severust Pannonia Superior helytartói székhelyén
kiáltották ki császárnak. A IV. század közepén, amikor a szerző élt, valóban Savaria
volt a polgári helytartó (praeses) székhelye, de a II. században a legatus Augusti Carnuntumban
parancsnokolt. Ez okozhatott félreértést. Amásik értelmezési lehetőség Savariának
Pannonia úthálózatában elfoglalt szerepéből és a császárkultusz-központból következik. A
carnuntumi kikiáltást követően a tartományi gyűlés székhelyén sor kerülhetett valamilyen
ünnepségre, szertartásra, a pannoniai városok hódolatára. A lehetőséget az a körülmény
támogatja, hogy Severus és serege csak a Borostyánkő-úton, Savarián keresztül menetelhetett
Itáliába. Az ugyancsak útra induló brigetiói legionak, az I. adiutrixnek szintén Savarián
kellett keresztülhaladnia: Brigetiot Savariával út kötötte össze.99 Nem kizárt, hogy ott
találkozott a carnuntumi legióval, és ez alkalommal került sor olyan ünnepségre, amely a
hagyományban trónra emelésként őrződött meg. A csatlakozás Savariában az aquincumi
legio (II. adiutrix) esetében is feltételezhető.
-----A másik esemény Quirinus sisciai püspök elítélése a színházban (in theatro), az
események és a kivégzés a provinciális forumon történt.100
-----Befejezésül azokról a régészeti feladatokról kell szólni, amelyek segítenék Savaria
történetének a jobb megismerését. Kérdezhetik Szombathely polgárai: fél évszázada hallani a római feltárásokról, amelyek dicséretesen már évtizedek óta megelőzik a nagyobb
építkezéseket. Van-e még kutatni való? A szombathelyi feltárásokra is érvényes az,
ami az országos feltárásokról is elmondható: a földmunkák, építkezések miatt a leletek
mentése, a jelenségek dokumentálása miatt nagyszámban végeznek ásatásokat. Van azonban
a feltárásoknak egy másik fajtája is. Ezek nem a szükségből kötelezően végrehajtott
feltárások, hanem a tudományszak megoldandó feladatait jelentő kutatások. Olyan munkák,
amelyek valamilyen régészeti módszerrel, ásatással oldanak meg valamilyen problémát.
Az ilyen feltárások néhány kivétellel gyakorlatilag megszűntek. Az építkezéseket,
földmunkákat megelőző kutatások csak néha, szerencsés esetben, véletlenszerűen esnek
össze az ásatással megoldandó feladatokkal. Szombathely azonban e tekintetben kivételnek
számít: hiszen mi más lenne az Iseum kutatása, mint tudományos céllal végrehajtott
ásatás? A következőkben röviden azokat a feladatokat sorolom fel, amelyek a Savariakutatás
számára ma is kijelölhetők, és megvalósításuk kívánatos lenne.
-----
1. | A római városfal kutatása: vonalát a colonia északi és keleti oldalán kellene megállapítani. A keleti városfal lehetségesen a Király utca középvonalában húzódik. Ezzel összefüggésben a városkapuk megkeresése az északi és a keleti városfalon. A déli városkapu beépített területen fekszik, kutatása nem lehetséges. |
2. | A bazaltkővel borított utcarendszer néhány kereszteződésének kutatása, és ennek segítségével az új utcarekonstrukció készítése, a várostest területének megállapítása. |
3. | A IV. századi igazgatási központ, a városfalhoz csatlakozó palota-együttes határoló falainak megkeresése.101 |
4. | A városi forum kutatása: helye a Széchenyi utca körzetébe esik: kutatási lehetőség a Martineum-ház, a Nagy Lajos Gimnázium és a Szegedy-ház udvara lehet. |
5. | A provinciális forumnak és épületeinek valamint a színháznak a kutatása a Perint pataktól nyugatra eső területen. |
6. | A korai (legiós) és a késői katonai táborok (lanciarii) helyének megállapítása. |
7. | A középkori külső vár északnyugati, északi és keleti falának, valamint északkeleti sarkának a meghatározása. Ugyanis a leírások szerint a vár északkeleti sarka a szeminárium és a Szily János utca között van. Viszont a romkerti feltárásoknál sehol sem figyelték meg a keletnyugati középkori falat a Quirinus-bazilikától északra. Csak nem elbontották az 1940-es évek feltárásai során? |
IRODALOMJEGYZÉK ÉS RÖVIDÍTÉSEK
ALFÖLDI 19201922 | Alföldi A.: Kapitóliumok Pannoniában. Archeológiai Értesítő 39. 19201922. 1214. old. |
ALFÖLDI 1943 | Alföldi A.: Jun. Adatok Savaria településtörténetéhez. Archeológiai Értesítő 1943. 7186. old. |
ANREITER 2001 | Anreiter, P.: Die Vorrömischen Namen Pannoniens Archaeoligua. Series Minor, Bp. 2001. |
BALLA 1963 | Balla L.: Savaria invalida. Megjegyzések a pannoniai városok Valentinianus-kori történetéhez. Archeologiai Értesítő 90. 1963. 7580. old. |
BOWLUS 1995 | Bowlus, Ch. R.: Franks, Moravians and Magyars. The Struggle for the Middle Danube. Philadelphia, 1995. 788907. old. |
BREDECZKY 1804 | Bredetzky S.: Fragment eine Reise nach Stein am Anger, nebst einigen Bemerkungen
über di Lange der Römer in Pannonien. In: uő: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungarn III. 1804. 203242. old. |
BUÓCZ 1967 | Buócz T.: Savaria topográfiája. Szombathely, 1967. |
BUÓCZ 1983 | Buócz T.: Ismeretlen római feliratos kő Ostffyasszonyfáról. Savaria 1112. 19771978. 165176. old. |
BUÓCZ 1992 | Buócz T.: Bruchstück einer Mercurius-Votivreliefs von Savaria. In: 2. Internationales Kolloquium über Probleme des provinzialrömischen Kustschaffens. Veszprém, 1991. Hrsg. von M. Praznovszky. Veszprém, 1992. |
BUÓCZ 2002 | Buócz T.: A savariai városfal és palánkrendszer. Sárvár, 2002. 556. old. |
FEHÉR 2007 | Fehér B.: Pannonia latin nyelvtörténete. Fontes Pannoniae antiquae III. Bp. 2007. |
FETTICH 19201922 | Fettich N.: Adalékok Savaria amphiteatrumához. Országos Magyar Régészeti Társulat Évkönyve. 1. 19201922. [1923] 5864. old. |
FETTICH 1939 | Fettich N.: Colonia Claudia Savaria (Szombathely a római uralom alatt) Vasi Szemle 6. 1939. 113131., 193209. old. |
FITZ 1993 | Fitz J.: Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit. IIV. Bp, 1993. |
GABLER 2002 | Gabler D.: A savariai városfal építési ideje a sigillaták tükrében. Sárvár, 2002. 59132. old. |
GÉFIN 1941 | Géfin Gy.: Szombathely vára. Szombathely, 1941. |
HORVÁTH 1993 | Horváth T. A.: Szombathely a XVXVIII. században. Acta Savariensia 8. Szombathely, 1993. |
HORVÁTHKISS 1987 | Horváth T. A.: Vasvármegye régészeti leletei és lelőhelyei (1926 okt. 20.1936 jún.) Közli: Kiss G. Vasi Szemle 41. 1987. 416 436. old. |
KISSSOSZTARICS 19961997 | Kiss P.Sosztarics O.: Ein besonderer Meilenstein aus Savaria. Savaria 23/3. 19961997. 101113. old. |
LAZIUS 1556 | Lazius, W.: Des Khoenigreichs Hungern [...] chorographica Beschreibung. Wien, 1556. |
MARSILIUS 1726 | Marsilius, L. F.: DanubiusPannonicoMysicus [...] in sex timus Digestus. Hagae Amstelodami, 1726. |
MEDGYES 1998 | Medgyes M.: The Settlement Structure and Walls of Savaria as Reflected in the Latest Excavationas. In: The Roman Town in a Modern City. Ed. by M. Német. Bp. 1998. |
MÓCSY 1959 | Mócsy A.: Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den Markomannenkriegen. Bp. 1959. |
MOSSER 2003 | Mosser M.: Die Steindenkmäler der legio XV Apollinaris. Wiener Archäeologische Studien 5. Wien, 2003. |
MRÁV 2002 | Mráv Zs.: Die Brückenbauschrift Hadrians aus Poetovio. CAH 2002. 1557. old. |
ORSZÁGH 1938 | Ifj. Országh L.: Angol utazók Szombathelyen, Vasi Szemle 5. 1938. 179180. old. |
PAULOVICS 1940 | Paulovics I.: Savaria capitoliuma. Archeológiai Értesítő 1940. 1934. old. |
PAULOVICS 1943 | Paulovics I.: SavariaSzombathely topográfiája. Acta Savariensia, Szombathely, 1943. |
REDŐ 1998 | Redő F.: Zalalövő története az ókorban. In: Zalalövő története az ókortól napjainkig. Zalalövő, 1998. 550. old. |
RIU | Die römischen Inschriften Ungarns |
RKM | Régészeti Kutatások Magyarországon |
SCHOENWISNER 1791 | Schoenwisner, S.: Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus libri novem. Pestini, 1791. |
SZABÓ 2003. | Szabó Á. Provinziallandtag in Savaria. In: Pannonia provincialia et Archaeologica, Studia sollemnia Eugenio Fitz octogenario dedicata. Libelli Arch. Nr. 1. Bp. 2003. 395414. old. |
SZABÓ 2005 | Szabó Á.: Pannoniciani sacerdotes. A szervezett vallási élet principátuskori vezetői. Specimina Nova Dissertionum, Pécs, 2006. |
SZENTLÉLEKY 1958 | Szentléleky T.: A Savaria-kutatás történte. Vasi Szemle 1958. 8291. old. |
TALABÉRTÓTH 1999 | Talabér T.Tóth M.: Vas vármegye régészeti hírei a napi sajtóban 19001904. Szerk.: ILON G.MAYER L. Panniculus Ser. B. No.4. Szombathely, 1999. |
TÓTH E. 1971 | Tóth E.: A savariai insularendszer rekonstrukciója. Archeológiai Értesítő 98. 1971. 143169. old. |
TÓTH E. 1972 | Tóth E.: Adatok SavariaSzombathely és környéke történeti földrajzához. Vasi Szemle 1972. 239262. old. |
TÓTH 1977 | Tóth E.: A SavariaBassiana útszakasz. Archaeológiai Értesítő 104. 1977. 6575. old. |
TÓTH 1998 | Tóth E.: Savaria az ókorban. In: KISS G.TÓTH E.ZÁGORHIDI CZIGÁNY B. SavariaSzombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1998. |
TÓTH E. 2001a | Tóth E.: Fettich Nándor és Savaria topográfiája. Vasi Szemle 55. 2001. 313420. old. |
TÓTH E. 2001b | Tóth E.: A császárkultusz főoltára Pannonia Superiorban. Archeológiai Értesítő 126. 2001. 533. old. |
TÓTH E. 2006 | Tóth E.: Itineraria Pannonica, Budapest 2006 |
TÓTHZÁGORHIDY CZIGÁNY 1994 | Tóth E.: Források SavariaSzombathely történetéhez a római kortól 1526-ig. (Zágorhidy Czigány Balázzsal) Acta Savariensia 9. Szombathely, 1994. |
TÓTH I. 2001 | Tóth I.: Septimus Severus trónra emelése és Savaria. (Savaria legendái II.) In: A
Kárpát-medence vonzásában. Tanulmányok Polányi Imre emlékére. Szerk.: Fischer F.Vonyó J. Pécs, 2001. 535542. old. |
Jegyzetek
1 | P. Ransanus említette a gránit oszlopokat: TÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1994. 112. |
2 | SCHOENWISNER 1791. |
3 | LIPP Vilmos: Az egylet rövid története. In: Lapok Szombathely történetéből 133. Panniculus, C/208. Szombathely, 2005. Működéséről összefoglalóan: KISS Gábor: A Vasmegyei Régészeti Egylet évi jelentéseinek és Vasmegyei Régészeti Egylet évkönyveinek repertóriuma (18731897). In: Panniculus C/154. Szombathely, 2002. |
4 | LAKNER E.: Iránypontok a Vasmegyei régészeti egylet első működése elé. In: Archaeologiai Értesítő 6. 1872. 2. In: Panniculus, Nr. 100. Szombathely, 2001. |
5 | BURÁNY Gergely: Dr. Lipp Vilmos emlékezete. In: Lapok Szombathely történetéből 132. Panniculus C/207. Szombathely, 2005. |
6 | HORVÁTHKISS 1987. |
7 | ALFÖLDI 192022; FETTICH 192022. |
8 | TÓTH 2001a |
9 | FETTICH 1939. |
10 | TÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1994, 33., 25. és 26. |
11 | RUINART 1859, 522524.; TÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1994, 2325.; TÓTH E. Szent Quirinus savariai szenvedéstörténete. In: Panniculus, C/2. 1992. |
12 | Ptolemaios (II. 15, 1.) írja: "Az a pont, amely annak a folyónak a beleömlésénél van, amely folyó nyugat felé húzódik áthaladva mindkét Pannonián és Carrodunumnál két ágra szakad a Cetium hegy felé, e folyó északi részét Savariasnak, a délit Darusnak hívják". (FEHÉR B. Fontes Pannoniae Antiquae I. 7778.) A Zalai folyók: a Lendva, Kerka, Principális csatorna a Murába ömlenek. A Drávába észak felől csak jóval keletebbre ömlik egy nagyobb patak, a Rinya. |
13 | Így Fehér Bence is a Fontes Pannoniae Antiquae I. 76-ban (Bp. 2003.). |
14 | FLEISCHER, R. ImmuriumMoosham. Die Grabfunden 19641965. JÖAI, Beibl. 47. 19641965. 106.; uő, 48. 19661967. 165.; PWRE Suppl. XI. 845.; Alföldy 1974, 185. 37. jegyzet; Anreiter (2001) nem tárgyalja a folyónevet. |
15 | Amesterséges patakról részletesen: TÓTH 1972, 239262.; Tóth E. Zu dem historischen Problemen der Stadt Savaria und ihrer Umgebung zwischen dem 49. Jh, Folia Archaeologica 27. 1976, 89120. |
16 | Szombathelytől északra egy erecske, az Apáti-ér folyik csak a Gyöngyösbe. Kérdés, hogy ez az árok mikori |
17 | A középkorban a Gyöngyös patakra települtek a malmok: Horváth 1993, 172188. |
18 | TÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1994, 33., 25. |
19 | Szombathelynél a kora újkorban Kenyérvízének és Aranypataknak is nevezték. |
20 | Ez adta Kőszeg városának korábbi magyar Gyöngyös nevét (1271: Gundes), amelytől a német Güns név származik. A Kőszeg az ún. Felső vár, az Óház nevének az átvétele, miután a város mellett felépült a ma is álló vár: TÓTH E. Kőszeg Güns, Magyar Nyelv 70. 1974, 469473. |
21 | TÓTH 1972; ANREITER 2001, 118119. és 252. |
22 | Colonia nevének b-betűs változata már a III. században adatolt, és a szabályos késő latin mássalhangzó változásnak felel meg. |
23 | Annales regni Francorum a. 791.; ld.: TÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1993, 109., 214. |
24 | TÓTH E. Die karolingische Burg von SabariaSzombathely, Folia Archaeologica 29. 1978, 151182.; uő: SabariaSzombathely karoling vára, Vasi Szemle 32. 1978, 396423.; BOWLUS 1995, 7677. |
25 | KISSTÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1994. |
26 | TÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1994, 33., 27. |
27 | Naturalis historiae (III. 146.): Noricis iunguntur lacus Pelso, deserta Boiorum; iam tamen colonia divi Claudi Savaria et oppido Scarbantia habitantur. (Vö. FPA I, 49. [Kovács Péter]) |
28 | Ummidius Quadratus helytartó Kr. u. 46. körüli felirata tartományként még Illyricumot nevezi meg, míg Tampius Flavianus Kr. u. 68/9-ben már Pannonia provincia legátusa volt. (FITZ 1993, 144., 150.) |
29 | ŠAŠEL J. Viae militares, Studien zu den Militärgrenzen Roms II. Beihefte des Bonner Jahrbücher 38. 1977, 235244. In: Un. Opera selecta, Situla 30. Ljubljana, 1992, 459. |
30 | KISS P.SOSZTARITS O. Egy különleges mérföldkő Savariából. Panniculus C/81. 1998; KISSSOSZTARICS 19961997. |
31 | A Borostyánkő-út nyomvonalához ld.: TÓTH E. Eötteven seu via antiqua Romanorum, Magyar Nyelv 73. 1977, 194201.; NÁDASD, In: MAYER L.TÓTH K. Szombathely, 1993, 40.; TÓTH E. Körmend vidéke római kori történetéhez, Vasi Szemle 33. 1979, 342346.; CSERMÉNYI V.TÓTH E., SorokpolányCeteháza, In: MAYER L.TÓTH K. Szombathely, 1993; CSERMÉNYI V.TÓTH E. Eine römische Strassenstation und Strassenstrecke zwischen Salla und Arrabona, Savaria 1314. 19791980, 171201.; CSERMÉNYI V.TÓTH E. Der Abschnitt der Bernsteinstrasse in Ungarn, Savaria 16. 1982, 238290.; CSERMÉNYI V.TÓTH E. Nemescsó; MAYER L.TÓTH K. Szombathely, 1993, 42.; NÉGYESI L. A Borostyánkőút kettős vonalvezetése, Lapok Szombathely történetéből 51. Szombathely, 1997. |
32 | Szombathelyi őskori leletekről lásd összefoglalóan: ILON G. Szombathely őskori településtörténetének vázlata avagy a római kor előtt is volt élet, Szombathely, 2004. |
33 | REDŐ F. Zalalövő története az ókorban, In: Zalalövő története, Zalaegerszeg, 1998, 23. |
34 | MOSSER 2003, 4445. |
35 | E. TÓTH In: Die Obere Wart, Oberwart 1977, 9697.; uő: A XV. Apollinaris legio illyricumi állomásozásának kérdéséhez, Ant. Tan. 27. 1980, 254265. |
36 | MOSSER 2003, 4445. |
37 | MOSSER 2003, Nr. 159: "C. Atius Q, f. Anie. mil. leg. XV. Apolinaris anoru. XXIIXX stipendioru. X h.s.e." |
38 | MOSSER 2003, 44. |
39 | NÉMETH M. Nyugat- és dél-pannoniai városalapítások Hadriánus koráig, Soproni Szemle 37. 1983, 258265. |
40 | WELLS, C. M. The German Policy of Augustus, Oxford, 1972. |
41 | "S írt Palpellius Histernek, aki Pannoniát kormányozta, hogy a legiot és a tartományból összegyűjtött segédcsapatokat tartsa készenlétben" (scripsit Palpellio Histro, ut legionem et e provincia lecta auxilia pro ripa componere) (TACITUS, Annales XII. 29.) |
42 | Az emonai kereskedők felirata, amelyet "finibus Savar" Aecornanak állítottak, Kovács Péter érvelése szerint nem a coloniaalapítást megelőző időből származik, hanem Flavius-kori, noha a savariai feliratokon ezen kívül egyetlen esetben sem hagyják el a c[olonia] C[laudia] szavakat. |
43 | BEZECZKY T. Amphora Findings from Savaria, Savaria 15. 1981, 176. |
44 | Julius Maximus miles (Vorbeck 184. In: MOSSER 2003, Nr. 166), Q. Iulius Proculus miles (Vorbeck 185. In: MOSSER 2003, Nr. 31.), Iulius Secundus miles (Vorbeck 187. In: MOSSER 2003, Nr. 189), Licinius Rufus miles (Vorbeck 190. In: MOSSER 2003, Nr. 45), Arestius Firmus miles (AÉ 1929, 199. In: MOSSER 2003, Nr. 68), L. Barbius Constitutus (CIL III. 4461. In: MOSSER 2003, Nr. 173), l. Armentiacus (AÉ 1929, 200. In: MOSSER 2003, Nr. 80) |
45 | ALFÖLDI 1943. |
46 | A Savaria környéki villákról: GABLER D. Die ländliche Siedlungen Oberpannoniens, 379383., további irodalommal. |
47 | MÓCSY 1959, 38. |
48 | Így jelölte ki Salla territóriumának északi határát Redő Ferenc is: REDŐ 2003, 194. |
49 | Az ostffyasszonyfai templom szentélyébe falazott felirat, amelyet a brigetioi augustalisok állítottak, nyilván másodlagos lelőhelyű, és Brigetio territóriumáról hozták hajón, a Dunán és a Rábán. |
50 | RIU 157. |
51 | Már FETTICH N. 1939. (RIU 22.) |
52 | Az Itinerarium pannoniai úthálózatáról: TÓTH 2006. |
53 | A nyugat-dunántúli főutakról részletes publikációt készítek. |
54 | TÓTH E. Római utak a Dunántúlon és Tabula Peutingeriana VHK, 2009. [megjelenés alatt] |
55 | KISSSOSZTARITS 19961997.; KISS P.SOSZTARITS O. Egy különleges mérföldkő Savariából, Lapok Szombathely történetéből Nr. 61. Szombathely, 1998. |
56 | MEDGYES M. Savaria településszerkezete és városfala az újabb kutatások tükrében. Panniculus C/70. 1997. |
57 | Römische Bernsteinstrasse Mittelbirghenmland, Radwanderkarte 1:70 000. 2002. |
58 | CSERMÉNYI V.TÓTH E. Régészeti Füzetek 34. 1981, 40. és 37. 1984, 54. In: Régészeti kutatások Vas megyében, MAYER L.TÓTH K. Szombathely, 1993, 4. |
59 | TÓTH 1977. |
60 | Vonalát lásd: TÓTH 1977. |
61 | Az északi ág melletti útállomást lásd: GABLER D. Römische Strassenstation in der Gemarkung von Sárvár, Communicationes Archaeologici Hungarici 1991, 3984.; uő: Régészeti kutatások Vas megyében, MAYER L. TÓTH K. Szombathely 1993, 4950. |
62 | Négyesi Lajos megfigyelése, MRÁV 2002, 40. |
63 | MEDGYES 1998, Fig. 88. 1.; KISSTÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1998, 41.; MRÁV 2002, 3031.; TÓTH 2001b |
64 | MEDGYES 1998, 91.; MEDGYES M. Régészeti Füzetek 37, 1984, 57., 38. 1985, 50.; MRÁV 2002, 40. |
65 | REZSŐFI Gy. Titkári jelentés, VREEJ 12. 1884, 37.; MRÁV 2002, 4041. |
66 | A korábbiakat összefoglalta: TÓTH E. 1971. |
67 | Savaria temetőiről: TÓTH E. 2001b; BIRÓ Sz. Savaria nyugati temetője, Savaria 28. 2004, 63134. |
68 | Már BUÓCZ 1967, továbbá: Óperint u. 46.: MEDGYES M. Régészeti Füzetek 48. 1997, 151.; ILON G.; RKM 2003, 229. |
69 | TÓTH E. 2001b |
70 | TÓTH E. 1971. |
71 | MEDGYES 1998, 8791. |
72 | Az utóbbi években a következő helyeken került elő út és csatorna: Kőszegi u. 2831. Borostyánkő úttól keletre csatorna: KISS P. Régészeti Kutatások Magyarországon 2001; Kőszegi u. út és csatorna: SOSZTARITS O. RKM 2006, 290.; Nagykar u. Szakközépiskola, út: MEDGYES M. Régészeti Füzetek 31. 1978, 58.; Nagykar u. út: MEDGYES M. Régészeti Füzetek 32. 1979, 58.; Rákóczi F. u.: SZENTLÉLEKY T.CSERMÉNYI V. Régészeti Füzetek 32. 1979, 5657.; Petőfi Sándor u.: TÓTH E. Régészeti Füzetek 34. 1981, 44.; Aréna u. csatorna és út: MEDGYES M. Régészeti Füzetek 28. 1975, 66. és RKM 2004, 291292.; Deák F. u. csatorna: KISS G.DERDÁK F. Régészeti Füzetek 46. 1994, 47.; Fő tér, útkereszteződés: SOSZTARITS O. Régészeti Füzetek 45. 1993, 44.; uő: RKM 2004, 292.; TökölyKiskar u. találkozásánál csatorna: CSERMÉNYI V. Régészeti Füzetek 36. 1983, 50.; Szily János u. 18. út és csatorna, Ferences kolostor, csatorna: HAJMÁSI E. RKM 200, 213214.; Rumi u. 2. út: ILON G.; RKM 2006, 292. |
73 | BUÓCZ 2002; GABLER 2002. |
74 | Kérdés azonban az, hogy a IV. században a város összes kapuja használatban volt-e, vagy történtek kapuelfalazások? |
75 | Ammianus Marcellinus, XXX, 5 (Róma története, Ford. Szepesi Gy. Bp. 1993, 570.) |
76 | A tartomány rossz állapota azonban nem elsősorban a fizikai leromlottságra mutat, hanem Ammianus Marcellinus Probus praectus praetoriot vádolja a tartomány kizsigerelésért. (Ld. BALLA 1963.) |
77 | KISS G.SOSZTARICS O. Régészeti Füzetek 46. 1964, 47. |
78 | BUÓCZ 1967, 54. |
79 | Mayer Lászlónak köszönöm a lelőhely azonosítását. Rómer Floris jegyzőkönyve szerint (XX. jegyzőkönyv 156.). Szombathely, terrakotta szép maszk Hetyei Kávéház alapjában, ugyanott gránit oszlopok kerültek elő. HETYEI István 1858, 326. FaludiPetőfi u. 31. A ó-postai utcának a piac felüli bejáratánál a légszeszvezeték csöveinek lerakásánál ráakadtak Szombathely hajdani városkapujára (Archaeológiai Értesítő 57. 187273, 103. Vasmegyei Lapok 6. 80, 1872.). |
80 | Hollán Ernő u. 8., az iskola udvarának északkeleti részén: MEDGYES M. Régészeti Füzetek 37. 1984, 57., Régészeti Füzetek 38. 1985, 50. |
81 | Szintén Medgyes Magdolna ásatása. |
82 | TÓTH 1977. |
83 | TÓTH E. 2001b |
84 | TÓTH E. 2001b. |
85 | TÓTH E. 1998, 259.; TÓTH E. 2001b |
86 | MEDGYES M. Régészeti Füzetek 48. 1997, 51. (Óperint u. 46.); ILON G. Régészeti Kutatások Magyarországon 2003, 299. (Óperint u. 10.), a régebbi falmaradványokhoz ld.: BUÓCZ 1967, 65. |
87 | BREDETZKY 1804, 138. |
88 | Vörös Imre ügyvéd levélben jelentette, hogy Szombathelyen 30 évvel korábban a Kálvária mellett a római amphiteatrumnak még látszottak a romjai, Magyar Akadémiai Értesítő 1847, 88. Kis Gyula 1847. IV. 26. Stadler Izidor közlése Paulovicsnak, a köveket Szakács Manó építtette be. Magyar Nemzeti Múzeum Adattára, Paulovics-hagyaték III/2. 63/1970. |
89 | LAKNER 1878, 10.: "A kálvária melletti Órai féle szöllö alját a római amphiteatrum helyének tartjuk", "valamint a közeli Ritter szolobe talált" (20 sír). |
90 | Ld. KRALOVÁNSZKY A.SOPRONI S. jelentését a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában. |
91 | SZABÓ 2003; SZABÓ 2005. |
92 | MARSILIUS 1726 II. 38. tábla. (Luigi Ferdinando Marsigli adatait az 1680-as években gyűjtötte. A feliratok ezelőtt az idő előtt kerültek felszínre. Tekintettel arra, hogy a város sövényfalait lehetségesen csak a kapuknál csak a XVII. század elején építették kőbe, a felirat akörül került elő.) |
93 | Ifj. ORSZÁGH L. Angol utazók Szombathelyen kétszáz év előtt, Vasi Szemle 5. 1938, 179. Panniculus C/137. 2001. Richard Pococke kéziratának szombathelyi részét közöljük a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények (VHHK) 2009. évi kötetében. |
94 | CIL III. 4177. In: RIU 44. |
95 | A hídfeliratokhoz: MRÁV 2002. A Domitianus-feliratot már Richard Popocke a Perint hídjának felirataként értelmezte, TÓTH E.BENKÔ M. Richard Pococke feljegyzése Szombathelyről, VHHK 2009. [megjelenés alatt]. Ugyanerre gondolt M. HOSTER, Bauinschriften römischer Kaiser, Historia-Einzelschiften 157. Stuttgart, 2001, 49., 400. |
96 | Feliratelemzés következtében ugyancsak a Flavius-korra gondol SZABÓ 2003. |
97 | TÓTH E. 1998; TÓTH I. 2001. |
98 | Epitome de Caesaribus 19, 3. "in Pannoniae Sabaria Septimius Severus creantur" |
99 | Noha a III. században Brigetio és Savaria különböző tartományban feküdtek, az újabban, Arrabonatól 6 km-re délre, tehát Pannonia Superiorban talált mérföldköveken a távolságot Brigetiótól mérték: SZÖNYI 1997, 97108. |
100 | KISSTÓTHZÁGORHIDI CZIGÁNY 1998, 61. |
101 | Nem tudjuk, hogy a Szily János u. 5. számú ház kertjében talált keletnyugati irányú késő római fal, amelynek csak a római technikával készült, több soros cölöpalapozása került elő (BUÓCZ T.SZENTLÉLEKY T. Régészeti Füzetek 36. 1983, 50.), hogyan csatlakozik a nyugati városfalhoz. Lehet-e a palotatömb északi fala? |