 |
VIG KÁROLY
A KENYERI REPTÉR
BOGÁRFAUNISZTIKAI VIZSGÁLATA
(INSECTA: COLEOPTERA)
BEVEZETÉS
--------------------------------------------------------------------------------Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság megbízása alapján 2005-ben végeztük a kenyeri reptér – tervezett különleges természetmegőrzési területnek jelölt terület – bogárfaunisztikai vizsgálatát. Az egykori szovjet katonai reptér a Kenyerit Vönöckkel összekötő műúttól északkeletre terül el (1. kép). Napjainkban juhlegelőként hasznosítják. A vizsgált terület Vas megye északkeleti szegletében található, az Alsó-Kemeneshát (Cser) kistáj része. A Cser felszíne igen egyöntetű, a tagolatlan platót 10–20 méter vastag, szinte asztallap simaságú, erősen cementálódott pleisztocén kavicstakaró borítja (2. kép). Alatta homokrétegek mélyülnek, így rajta felszíni vizek nem találhatók, esetenként csak gyenge vízerek futnak le róla. Vízmérlegét mérsékelt hiány jellemzi (Ádám és Marosi 1975).
|
-----A terület vegetációjáról és flórájáról eddig csak rövid alapvetés készült (Keszei 2001). A nyílt területet két oldalról kökény (Prunus spinosa), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), cser (Quercus cerris) és molyhos tölgy (Quercus pubescens) kevert állományai határolják, amelyek egyre inkább behatolnak a gyepterületre. A rövidfüvű gyepben a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a barázdált csenkesz (F. rupicola) dominál. A gyep feltehetően a tájat borító cseres kivágása után, legeltetéssel és taposással alakult ki, majd a legeltetés hatására az eredeti gyeptársulások átalakulhattak és részben leromlottak. A legdegradáltabb foltokban a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) is visszaszorult, és egyéves füvek, valamint kétszikű gyomok jelentek meg. Az eredeti, feltételezett növénytakarót csak néhány faj jelzi, ezek közül kiemelkedő a magyar szegfű (Dianthus giganteiformis pontederae), az agárkosbor (Orchis morio) és a tavaszi hérics (Adonis vernalis). Ezen utóbbi tömeges virágzása különleges a megyében (3. kép). A gyűjtések során megtalált őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) erős populációja nagyban emeli a terület természeti értékét (4. kép).
 |
 |
(Adonis vemalis) állomány virít |
emeli az őszi füzértekercs (Spirantes spiralis) erős populációjának jelenléte |
-----A vizsgált területen előforduló ízeltlábúakkal eddig senki sem foglalkozott, a vonatkozó szakirodalomban egyetlen adat sem található a terület ízeltlábú-faunájával kapcsolatban.
-----A területen előforduló gerincesekről is csak szórvány adatok ismertek. A töviskes társulással (Pruno spinosae-Crataegetum) szegélyezett kifutópálya Vas megye utolsó ismert ürgetelepének (Spermophilus citellus) ad otthont. A legeltetett gyepben és helyenként a töviskes szegélyében is megtalálhatóak kotorékaik. A kolónia becsléseink szerint száz egyedből állhat. A talajcsapdák több egyedét fogták az egész területre jellemző mezei pocoknak (Microtus arvalis) és a töviskesre jellemző közönséges erdeiegérnek (Apodemus sylvaticus). Két erdei cickány (Sorex araneus) szintén a csapdákba került. A kétéltűfauna szegényes, összesen három faj – barna varangy (Bufo bufo), zöld varangy (Bufo viridis) és a zöld levelibéka (Hyla arborea) – egy-egy egyedét találtuk. A hüllők egyetlen faját, a zöld gyíkot
(Lacerta viridis) észleltük, amely Vas megyében e területen kívül mindössze két helyről
ismert (Dankovics 2001).
ANYAG ÉS MÓDSZER
A vizsgált terület bogárfaunisztikai vizsgálatát 2005-ben végeztük. Gyűjtési módszerként talajcsapdát, vörösboros palackcsapdát, fűhálózást, kopogtatást, állati ürülékből futtatást és egyelést alkalmaztunk.
-----A területen a helyi viszonyokhoz kissé módosított Barber-féle talajcsapdákat két biotópban, az egykori kifutópályán, illetve a kifutópálya körül felnövő töviskesben
helyeztük el, biotóponként 10–10 csapdát. Talajcsapdának félliteres műanyagpoharat használtunk,
a poharak szájának átmérője 12 cm volt. A csapdákat 10 százalékos ecetsavoldattal
töltöttük meg, majd fémtetővel lefedtük.
-----A talajcsapdák kihelyezésének időpontja: 2005. április 7., ürítésük az alábbiidőpontokban történt: 2005. április 13., 27., május 12., 23., június 2., 8., 20., július 6., 14., 27., augusztus 2., 18., 30., szeptember 8., 26., október 11., november 15.
-----Az egykori kifutópályát körülvevő töviskes állományban öt, vörösbor-Coca Cola-ecetsav keverékével feltöltött palackcsapdát is kihelyeztünk. (A palackcsapdákba
esetenként banándarabkákat is tettünk.) A palackcsapdákat a töviskes állományban lévő
cserfákra, mintegy 1,5 méter magasságban rögzítettük. Kihelyezésük és ürítésük időpontja
megegyezett a talajcsapdák ürítésének időpontjaival. Az utolsó ürítés időpontja 2005.
november 15., a csapdákat ekkor beszedtük.
-----A csapdák ürítése alkalmával a területen kopogtatással, fűhálózással és egyeléssel további bogárpéldányokat gyűjtöttünk. Kopogtatásra 80 cm átmérőjű Winkler-típusú
kopogtatóernyőt használtunk, a fűháló átmérője 50 cm volt. Egyeléskor a területen található
dögökről, a kifutópályán fekvő gumiabroncsok alól, időszakos vízállásokból, állati
ürülékről szippantóval, csipesszel történtek gyűjtések. A begyűjtött állati ürülékmintákat
kifuttattuk.
 |
-----A palack- és talajcsapdák kihelyezését és ürítését, illetve az egyéb módszerekkel történt gyűjtéseket Dankovics Róbert, Vig Károly és Schmidt Ibolya, a gyűjtött anyag válogatását és preparálását Dankovics Róbert és Schmidt Ibolya végezte. A gyűjtött anyag determinálását a következő személyek végezték: Ádám László (Budapest): Staphylinidae; György Zoltán (MTM, Budapest): Bruchidae; Merkl Ottó (MTM, Budapest): Hydrophylidae, Leiodidae, Scirtidae, Byrrhidae, Elateridae, Dermestidae, Anobiidae, Nitidulidae, Monotomidae, Phalacridae, Cryptophagidae, Coccinellidae, Latridiidae; Muskovits József (Budapest): Buprestidae; Nádai László (Budapest): Geotrupidae, Scarabaeidae; Nagy Ferenc (Szombathely): Carabidae, Cerambycidae; Podlussány Attila (MTM, Budapest): Apionidae, Curculionidae; Rozner István (MTM, Budapest): Silphidae, Histeridae; Szalóki Dezső (Budapest): Cantharidae, Melyridae, Mordellidae, Oedemeridae, Meloidae, Scraptiidae, Anthicidae, Tenebrionidae; Vig Károly (Savaria Múzeum, Szombathely): Chrysomelidae.
-----Sajnálatos, hogy hazai specialista hiányában számos példány csak a család, vagy a genusz szintjén került meghatározásra. Abizonyító példányok a Savaria Múzeum (Szombathely) gyűjteményében, illetve a Magyar Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében (Budapest) találhatók. Nagyobb sorozatok esetében nem helyeztünk gyűjteménybe minden példányt.
A GYŰJTÖTT FAJOK JEGYZÉKE1
ADEPHAGA
Carabidae – Futóbogarak
| Amara aenea (DeGeer, 1774) | Anchomenus dorsalis (Pontoppidan, 1763) |
| Amara apricaria (Paykull, 1790) | Bembidion lampros (Herbst, 1784) |
| Amara bifrons (Gyllenhal, 1810) | Brachinus explodens Duftschmid, 1812 |
| Amara familiaris (Duftschmid, 1812) | Calathus cinctus Motschulsky, 1850 |
| Amara fulvipes (Audinet-Serville, 1821) | Calathus erratus (C. R. Sahlberg, 1827) |
| Calathus fuscipes (Goeze, 1777) | Harpalus tardus (Panzer, 1796) |
| Calathus melanocephalus (Linnaeus, 1758) | Masoreus wetterhalli (Gyllenhal, 1813) |
| Calosoma sycophanta (Linnaeus, 1758) | Microlestes minutulus (Goeze, 1777) |
| Carabus convexus Fabricius, 1775 s. str. | Notiophilus rufipes Curtis, 1829 |
| Carabus scabriusculus | Olisthopus rotundatus (Paykull, 1790) |
| (Olivier, 1795) s. str. | Ophonus azureus (Fabricius, 1775) |
| Carabus ulrichii sokolari (Born, 1904) | Platyderus rufus (Duftschmid, 1812) |
| Chlaenius spoliatus (P. Rossi, 1792) | Poecilus cupreus (Linnaeus, 1758) |
| Cicindela campestris Linnaeus, 1758 | Poecilus lepidus (Leske, 1785) |
| Dolichus halensis (Schaller, 1783) | Poecilus punctulatus (Schaller, 1783) |
| Harpalus affinis (Schrank, 1781) | Pterostichus macer (Marsham, 1802) |
| Harpalus anxius (Duftschmid, 1812) | Pterostichus melas (Creutzer, 1799) |
| Harpalus dimidiatus (Rossi, 1790) | Syntomus foveatus (Fourcroy, 1785) |
| Harpalus pumilus Sturm, 1818 | Syntomus obscuroguttatus (Duftschmid, 1812) |
| Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) | Syntomus pallipes Dejean, 1825 |
| Harpalus rufipes (DeGeer, 1774) | Synuchus vivalis (Illiger, 1798) |
| Harpalus serripes (Quensel, 1806) | Trechus quadristriatus (Schrank, 1781) |
| Harpalus signaticornis (Duftschmid, 1812) | Zabrus spinipes (Fabricius, 1798) |
POLYPHAGA HYDROPHILOIDEA
Hydrophilidae – Csiborok
| Cercyon sp. | Sphaeridium substriatum Faldermann, 1838 |
Histeridae – Sutabogarak
| Chalcionellus decemstriatus (Rossi, 1792) | Margarinotus punctiventer (Marseul, 1854) |
| Hister lugubris Truqui, 1852 | Onthophilus punctatus (O. F. Müller, 1776) |
| Hister quadrimaculatus Linnaeus, 1758 | Saprinus planiusculus Motschulsky, 1849 |
| Hister uncinatus Illiger, 1807 | Saprinus semistriatus Scriba, 1790 |
STAPHYLINOIDEA
Silphidae – Dögbogarak
| Necrodes littoralis (Linnaeus, 1758) | Silpha carinata Herbst, 1783 |
| Nicrophorus germanicus (Linnaeus, 1758) | Thanatophilus sinuatus (Fabricius, 1775) |
Leiodidae – Sima gombabogarak
| Catops spp. | Colon affine Sturm, 1839 |
| Catops grandicollis Erichson, 1837 | Sciodrepoides watsoni Spence, 1815 |
| Colon (sp.) |
Staphylinidae – Holyvák
| Aleochara bipunctata (Olivier, 1795) | Ischnosoma splendidum (Gravenhorst, 1806) |
| Aleochara bipustulata (Linnaeus, 1761) | Mocyta orbata (Erichson, 1837) |
| Aleochara curtula (Goeze, 1777) | Ocypus brunnipes (Fabricius, 1781) |
| Aleochara erythroptera Gravenhorst, 1806 | Ocypus fulvipennis Erichson, 1840 |
| Aleochara inconspicua Aubé, 1850 | Ocypus mus (Brullé, 1832) |
| Aleochara intricata Mannerheim, 1830 | Ocypus nitens (Schrank, 1781) |
| Aleochara sparsa Heer, 1839 | Ocypus olens (O. F. Müller, 1764) |
| Aleochara spissicornis Erichson, 1839 | Ocypus picipennis (Fabricius, 1793) |
| Anotylus intricatus (Erichson, 1840) | Omalium caesum Gravenhorst, 1806 |
| Anotylus inustus (Gravenhorst, 1806) | Omalium rivulare (Paykull, 1789) |
| Anotylus sculpturatus (Gravenhorst, 1806) | Oxypoda vicina Kraatz, 1858 |
| Astenus procerus (Gravenhorst, 1806) | Philonthus concinnus (Gravenhorst, 1802) |
| Atheta sodalis (Erichson, 1837) | Philonthus coprophilus Jarrige, 1949 |
| Creophilus maxillosus (Linnaeus, 1758) | Philonthus corruscus (Gravenhorst, 1802) |
| Dinaraea angustula (Gyllenhal, 1810) | Philonthus debilis (Gravenhorst, 1802) |
| Drusilla canaliculata (Fabricius, 1787) | Philonthus laminatus (Creutzer, 1799) |
| Philonthus lepidus (Gravenhorst,1802) | Scaphisoma agaricinum (Linnaeus, 1758) |
| Philonthus nitidulus (Gravenhorst, 1802) | Stenus ochropus Kiesenwetter, 1858 |
| Philonthus sanguinolentus (Gravenhorst, 1802) | Sunius melanocephalus (Fabricius, 1792) |
| Placusa tachyporoides (Waltl, 1838) | Tachinus lignorum (Linnaeus, 1758) |
| Quedius boops (Gravenhorst, 1802) | Tachyporus hypnorum (Fabricius, 1775) |
| Quedius levicollis (Brullé, 1832) | Tachyporus pusillus Gravenhorst, 1806 |
| Quedius nitipennis (Stephens, 1833) | Thamiaraea cinnamomea (Gravenhorst, 1802) |
| Quedius ochripennis (Ménétries, 1832) | Xantholinus coiffaiti Franz, 1966 |
| Quedius semiobscurus (Marsham, 1802) | Zyras limbatus (Paykull, 1789) |
EUCINETOIDEA
Scirtidae – Rétbogarak
| Cyphon (sp.) |
SCARABAEOIDEA
Geotrupidae – Álganéjtúrók
| Geotrupes spiniger (Marsham, 1802) | Trypocopris vernalis (Linnaeus, 1758) |
Scarabaeidae – Ganéjtúróbogarak
| Acrossus luridus (Fabricius, 1775) | Melolontha melolontha (Linnaeus, 1758) |
| Amphimallon burmeisteri (Brenske, 1886) | Miltotrogus pilicollis |
| Amphimallon solstitiale (Linnaeus, 1758 | (Gyllenhal in Schönherr, 1817) |
| Aphodius depressus (Kugelann, 1792) | Onthophagus coenobita (Herbst, 1783) |
| Aphodius erraticus (Linnaeus, 1758) | Onthophagus fracticornis (Preyssler, 1790) |
| Aphodius fimetarius (Linnaeus, 1758) | Onthophagus grossepunctatus Reitter, 1905 |
| Aphodius luridus (Fabricius, 1775) | Onthophagus illyricus (Scopoli, 1763) |
| Caccobius schreberi Linnaeus, 1767 | Onthophagus lemur (Fabricius, 1781) |
| Calamosternus granarius (Linnaeus, 1767) | Onthophagus nuchicornis (Linnaeus, 1758) |
| Cetonia aurata (Linnaeus, 1758) | Onthophagus ovatus (Linnaeus, 1767) |
| Chaetopteroplia segetum (Herbst, 1783) | Onthophagus ruficapillus Brulle, 1832 |
| Chilothorax distinctus (O.F. Müller, 1776) | Onthophagus semicornis (Panzer, 1798) |
| Colobopterus erraticus (Linnaeus, 1758) | Onthophagus taurus (Schreber, 1759) |
| Copris lunaris (Linnaeus, 1758) | Onthophagus vacca (Linnaeus, 1767) |
| Esymus pusillus (Herbst, 1789) | Onthophagus verticicornis (Laicharting, 1781) |
| Euoniticellus fulvus (Goeze, 1777) | Onthophagus vitulus (Fabricius, 1776) |
| Euorodalus paracoenosus | Potosia cuprea obscura (Andersch, 1797) |
| (Balthasar et Hrubant, 1960) | Protaetia aeruginosa (Drury, 1770) |
| Melinopterus prodromus (Brahm, 1790) | Protaetia affinis (Andersch, 1797) s. str. |
| Rhizotrogus aestivus (Olivier, 1789) | Tropinota hirta (Poda, 1761) |
| Trichonotulus scrofa (Fabricius, 1787) |
BYRHOIDEA
Byrrhidae – Labdacsbogarak
| Byrrhus pilula (Linnaeus, 1758) |
BUPRESTOIDEA
Buprestidae – Díszbogarak
| Agrilus angustulus (Illiger, 1803) | Coraebus elatus (Fabricius, 1787) |
| Agrilus sinuatus (Olivier, 1790) | Cylindromorphus filum (Gyllenhal, 1817) |
ELATEROIDEA
Elateridae – Pattanóbogarak
| Agriotes sputator (Linnaeus, 1758) | Drasterius bimaculatus (Rossi, 1790) |
| Agrypnus murinus (Linnaeus, 1758) | Melanotus punctolineatus (Pelerin, 1829) |
| Athous haemorrhoidalis (Fabricius, 1801) | Prosternon tesselatum (Linnaeus, 1758) |
| Cidnopus pilosus (Leske, 1785) |
CANTHAROIDEA
Cantharidae – Lágybogarak
| Metacantharis clypeata (Illiger, 1798) | Rhagonycha limbata C. G. Thomson, 1864 |
| Cantharis fusca Linnaeus, 1758 | Rhagonycha rorida Kiesenwetter, 1867 |
| Cantharis rustica Fallén, 1807 |
DERMESTOIDEA
Dermestidae – Porvák
| Dermestes frischi Kugelann, 1792 | Dermestes laniarius Illiger, 1801 |
| Dermestes fuliginosus Rossi, 1792 | Dermestes undulatus Brahm, 1790 |
BOSTRICHOIDEA
Anobiidae – Álszúk
| Xyletinus laticollis (Duftschmid, 1825) |
CLEROIDEA
Melyridae – Bibircsesbogarak
| Charopus concolor (Fabricius, 1801) | Malachius bipustulatus (Linnaeus, 1758) |
| Dolichosoma lineare (Rossi, 1792) |
CUCUJOIDEA
Nitidulidae – Fénybogarak
| Amphotis marginata (Fabricius, 1781) | Meligethes (spp.) |
| Carpophilus hemipterus (Linnaeus, 1758) | Soronia grisea (Linnaeus, 1758) |
| Cryptarcha strigata (Fabricius, 1787) | Soronia punctatissima (Illiger, 1794) |
| Cryptarcha undata (Olivier, 1790) | Thalycra fervida (Olivier, 1790) |
| Glischrochilus quadrisignatus (Say, 1835) | Urophorus rubripennis (Heer, 1841) |
Monotomidae – Kéregfénybogarak
| Monotoma brevicollis (Aubé, 1837) |
Phalacridae – Kalászbogarak
| Phalacridae (spp.) |
Cryptophagidae – Penészbogarak
| Cryptophagidae (spp.) |
Coccinellidae – Katicabogarak
| Chilocorus bipustulatus (Linnaeus, 1758) | Hyperaspis reppensis (Herbst, 1783) |
| Coccinella septempunctata Linnaeus, 1758 | Scymnus (sp.) |
| Coccinula quatuordecimpustulata | Scymnus frontalis (Fabricius, 1787) |
| (Linnaeus, 1758) | Tytthaspis sedecimpunctata (Linnaeus, 1758) |
| Exochomus quadripustulatus (Linnaeus, 1758) |
Latridiidae – Pudvabogarak
| Latridiidae (spp.) |
TENEBRIONOIDEA
Mordellidae – Marókák
| Mordellistena (spp.) |
Pyrochroidae – Bíborbogarak
| Pyrochroa coccinea (Linnaeus, 1761) |
Oedemeridae – Álcincérek
| Nacerdes carniolica (Gistl, 1832) | Oedemera lurida (Marsham, 1802) |
Meloidae – Hólyaghúzó bogarak
| Meloe rugosus (Marsham, 1802) | Meloe uralensis Pallas, 1777 |
| Meloe scabriusculus Brandt et Erichson, 1832 |
Scraptiidae – Cérnanyakú bogarak
| Anaspis (spp.) |
Anthicidae – Fürgebogarak
| Notoxus monoceros (Linnaeus, 1761) | Anthicus antherinus (Linnaeus, 1761) |
Tenebrionidae – Gyászbogarak
| Alphitobius diaperinus (Panzer, 1797) | Hymenalia rufipes (Fabricius, 1792) |
| Blaps abbreviata (Ménétriés, 1836) | Lagris hirta (Linnaeus, 1758) |
| Crypticus quisquilius (Linnaeus, 1761) | Omophlus proteus Kirsch, 1869 |
| Gonodera luperus (Herbst, 1783) | Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) |
CHRYSOMELOIDEA
Cerambycidae – Cincérek
| Calamobius filum (Rossi, 1790) | Dorcadion aethiops (Scopoli, 1763) |
| orcadion pedestre (Poda, 1761) | Tetrops praeusta (Linnaeus, 1758) |
| Pseudovadonia livida (Fabricius, 1776) |
Chrysomelidae – Levélbogarak
| Altica oleracea (Linnaeus, 1758) s. str. | Labidostomis longimana (Linnaeus, 1761) |
| Aphthona euphorbiae (Schrank, 1781) | Longitarsus atricillus (Linnaeus, 1761) |
| Aphthona flava Guillebeau, 1895 | Longitarsus exsoletus (Linnaeus, 1758) s. str. |
| Aphthona nigriscutis Foudras, 1860 | Longitarsus helvolus Kutschera 1863 |
| Cassida denticollis Suffrian, 1844 | Longitarsus luridus (Scopoli, 1763) s. str. |
| Cassida margaritacea Schaller, 1783 | Longitarsus obliteratus (Rosenhauer, 1847) |
| Cassida nebulosa Linnaeus, 1758 | Longitarsus pellucidus Foudras, 1860 |
| Chaetocnema aridula (Gyllenhal, 1827) | Longitarsus pratensis (Panzer, 1794) |
| Chaetocnema conducta (Motschulsky, 1838) | Longitarsus quadriguttatus |
| Chaetocnema hortensis (Geoffroy, 1785) | (Pontoppidan, 1765) |
| Chrysolina hyperici (Forster, 1771) | Longitarsus succineus (Foudras, 1860) |
| Chrysolina haemoptera (Linnaeus, 1758) | Luperus xanthopoda (Schrank, 1781) |
| Clytra appendicina Lacordaire, 1848 | Mantura chrysanthemi (Koch, 1803) |
| Clytra laeviuscula (Ratzeburg, 1837) | Mantura obtusata (Gyllenhal, 1813) |
| Coptocephala unifasciata (Scopoli, 1763) | Neocrepidodera transversa (Marsham, 1802) |
| Cryptocephalus flavipes Fabricius, 1781 | Oulema melanopus (Linnaeus, 1758) |
| Cryptocephalus moraei (Linnaeus, 1758) | Phyllotreta vittula (Redtenbacher, 1849) |
| Cryptocephalus sericeus (Linnaeus, 1758) s. str. | Psylliodes chrysocephalus |
| Dibolia cryptocephala (Koch, 1803) | (Linnaeus, 1758) s. str. |
| Dibolia timida (Illiger, 1807) | Psylliodes thlaspis Foudras, 1860 |
| Galeruca tanaceti (Linnaeus, 1758) | Smaragdina aurita (Linnaeus, 1767) |
| Hispa atra Linnaeus, 1767 |
Bruchidae – Zsizsikek
| Bruchidius bimaculatus (Olivier, 1795) | Spermophagus sericeus (Geoffroy, 1785) |
| Spermophagus calystegiae | |
| (Lukjanovitsh et Ter-Minassian, 1957) |
CURULIONOIDEA
Apionidae – Cickányormányosok
| Apion haematodes Kirby, 1808 | Perapion affine (Kirby, 1808) |
| Ceratapion penetrans (Germar, 1817) | Protapion trifolii (Linnaeus, 1768) |
| Holotrichapion pisi (Fabricius, 1801) | Pseudoperapion brevirostre (Herbst, 1797) |
| Holotrichapion pullum (Gyllenhal, 1833) | Stenopterapion tenue (Kirby, 1808) |
| Ischnopterapion loti (Kirby, 1808) |
Curculionidae – Ormányosbogarak
| Cionus thapsus (Fabricius, 1792) | Rhamphus subaeneus (Illiger, 1807) |
| Donus zoilus (Scopoli, 1763) | Sibinia unicolor (Fahraeus, 1843) |
| Eusomus ovulum Germar, 1824 | Sitona hispidulus(Fabricius, 1776) |
| Gymnetron rostellum (Herbst, 1795) | Sitona humeralis Stephens, 1831 |
| Gymnetron stimulosum (Germar, 1821) | Sitona macularius (Marsham, 1902) |
| Lepyrus capucinus (Schaller, 1783) | Sitona puncticollis Stephens, 1831 |
| Liparus coronatus (Goezze, 1777) | Smicronyx reichi (Gyllenhal, 1836) |
| Mecinus pascuorum (Gyllenhal, 1813) | Stenopterapion tenue (Kirby, 1808) |
| Otiorhynchus ovatus (Linnaeus, 1758) | Stomodes gyrosicollis Boheman, 1843 |
| Otiorhynchus raucus (Fabricius, 1777) | Trachyphloeus angustisetulus |
| Phyllobius maculicornis (Germar, 1824) | Hansen, 1915 |
| Phyllobius oblongus (Linnaeus, 1758) | Trachyphloeus aristatus (Gyllenhal, 1827) |
| Polydrusus impar Des Gozis, 1882 | Tychius quinquepunctatus (Linnaeus, 1758) |
| Polydrusus picus (Fabricius, 1792) | Tychius tibialis Boheman, 1843 |
A TERÜLETEN ELŐFORDULÓ, FAUNISZTIKAI ÉS/VAGY TERMÉSZETVÉDELMI
SZEMPONTBÓL JELENTŐS FAJOK FELSOROLÁSA ÉS RÖVID JELLEMZÉSE
CARABIDAE – FUTÓBOGARAK
-----Amara fulvipes (Audinet-Serville, 1821) – Déli elterjedésű, melegkedvelő faj.
Hazánkban igen ritka, csupán néhány helyről került elő, részben az Alföldről, részben a
Középhegységből.
-----Calosoma sycophanta (Linnaeus, 1758) – Gyertyános-tölgyesek gyakori faja.
A gyapjaspille (Lymantria dispar) gradációja esetén állománya felszaporodik, egyébként
alig kerül szem elé. Védett.
-----Carabus convexus Fabricius, 1775 – Többnyire száraz élőhelyek lakója. Különféle
erdőkben és az erdők szegélyében fordul elő, helyenként gyakori. Védett.
-----Carabus scabriusculus scabriusculus (Olivier, 1795) – Dél-európai elterjedésű,
meleg- és szárazságkedvelő faj. Napsütötte sztyepterületek, legelők faja. Vas megye
faunájára új (5. kép). Védett.
 |
Meleg- és szárazságkedvelő, napsütötte sztyeppterületek, legelők jellegzetes futrinkafajtája |
-----Carabus ulrichii sokolari Born, 1904 – Hazánkban ez az alfaj a Nyugat- és Észak-
Dunántúlon fordul elő. A síkságon keményfa- és puhafaligetekben él, a hegyvidéken felhatol
a bükkösökig. Védett.
-----Harpalus pumilus Sturm, 1818 – A síkságtól az alacsonyabb hegyvidékig van hazai
adata. Szárazságtűrő és melegkedvelő faj, melyet déli fekvésű lejtősztyepekben, illetve az
Alföld füves, olykor szikes pusztáin gyűjtöttek. Nem gyakori.
-----Masoreus wetterhalli (Gyllenhal, 1813) – Palearktikus elterjedésű, hazánkban is ritkának
számító faj. Az alacsonyabb dombvidék napsütötte, sztyep jellegű, száraz és kifejezetten
száraz területein, homokbuckás területeken tenyészik. Vas megye faunájára új faj.
-----Olisthopus rotundatus (Paykull, 1790) – Ritka faj, hazánkban csak kevés helyen
gyűjtötték. A síkságon és a hegyvidéken egyaránt előfordul, ahol főként nyílt helyeken
(erdőszéleken, tisztásokon, csarabosokban) találták meg.
-----Poecilus lepidus (Leske, 1785) – Nálunk aránylag ritka faj, melyet elsősorban az
Alpokalján, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben gyűjtöttek, többnyire bükkösben
és tölgyesben. Nyugat-Európában a nyílt, napsütötte és száraz vidékek, füves puszták faja.
-----Poecilus punctulatus (Schaller, 1783) – Palearktikus elterjedésű, hazánkban (és a
környező országokban is) ritka faj. Napsütötte, száraz élőhelyekre jellemző. Vas megye
faunájára új faj.
-----Zabrus spinipes (Fabricius, 1798) – Az eddig ismert lelőhelyei alapján meleg- és
szárazságkedvelő faj. Hazánkban az Alföldön, valamint a domb- és hegyvidéken, elsősorban
füvespusztákon, sztyeplejtőkön és mezőgazdasági területeken gyűjtötték. Egyelve
került elő néhány példánya (6. kép).
 |
(Zabrus spinipes). Hazánkban az Alföldön, valamint a domb- és hegyvidéken, elsősorban füves pusztákban, sztyepplejtőkön és mezőgazdasági területeken gyűjtötték |
-----A területre jellemző és domináns előfordulású, meleg- és szárazságkedvelő futóbogárfajok: Carabus scabriusculus scabriusculus (Olivier, 1795); Calathus cinctus Motschulsky, 1850; Calathus erratus (C. R. Sahlberg, 1827); Calathus fuscipes (Goeze, 1777); Amara aenea (DeGeer, 1774); Harpalus anxius (Duftschmid, 1812); Harpalus serripes (Quensel, 1806); Ophonus azureus (Fabricius, 1775).
STAPHYLINIDAE – HOLYVÁK
-----Quedius levicollis (Brullé, 1832) – Jellegzetes melegkedvelő faj, amely hazánkból a Mecsekből, a Villányi-hegységből, a Zselicből és a Dráva-mellékről ismert. Főleg bomló
növényi anyagból gyűjthető.
-----Quedius semiobscurus (Marsham, 1802) – Hazai elterjedése kevéssé ismert, mert
korábbi adatai megbízhatatlanok, biztos adatai a Kőszegi-hegységből és a Bakonyból
ismertek. A dombvidék száraz, meleg területeinek lakója, száraz gyepekben, gyepes
aljnövényzetű száraz erdőkben él.
-----Xantholinus coiffaiti Franz, 1966 – A fátlan élőhelyek, száraz gyepek, legelők lakója
az erdőspuszták övében.
-----Aleochara spissicornis Erichson, 1839 – Az alacsonyabb hegy- és dombvidéki tájak
meleg, száraz élőhelyeinek lakója, az itt tenyésző pusztai vegetáció jellegzetes lakója.
Kisemlősök fészkében él, a szabadban ritka. (Eddigi adatai főleg a vakondhoz kötődnek,
elképzelhető, hogy a területen az ürgefészkekben található.)
-----Anotylus intricatus (Erichson, 1840) – Az alacsonyabb hegy- és dombvidéki tájak
meleg, száraz élőhelyeinek lakója, nem gyakori.
DERMESTIDAE – PORVÁK
-----Dermestes fuliginosus Rossi, 1792 – Egész Európában ritkának számító faj, amely a területen nagyobb egyedszámban él. Irodalmi adatok szerint lárvája a búcsújáró lepke (Thaumatopoea processionea) hernyófészkeiben, illetve poszméhfészkekben fejlődik.
TENEBRIONIDAE – GYÁSZBOGARAK
-----Blaps abbreviata (Ménétriés, 1836) – Hazánkban viszonylag ritka faj, amelynek inkább csak a Dunántúlról vannak szórványos adatai (ismert pl. a Sághegyről is), de a legtöbb lelőhelyről csak egy-két példánya került elő. A vizsgált területről gyűjtött nagy sorozatai igen jelentős populációra utalnak (7. kép). A faj jelenléte az ürgepopuláció erősségét is bizonyítja, mert lárvája minden bizonnyal ürgekotorékban fejlődik.
 |
igen jelentős populációra utalnak. Lárvája a területen minden bizonnyal ürgekotorékban fejlődik |
CHRYSOMELIDAE – LEVÉLBOGARAK
-----Mantura chrysanthemi (Koch, 1813) – Észak-, Nyugat- és Közép-Európában fordul
elő. A Kárpátokban gyakori, hazánkban a hegyvidékeken fordul elő, de ritka, eddig
csak néhány helyről ismert (Budapest, Velencei-hegység: Sukoró, Bükk: Nagyvisnyó).
-----Mantura obtusata (Gyllenhal, 1813) – Közép-Európa északi és nyugati felében fordul
elő, délen Krétáig, Szicíliáig és a Balkán-félsziget északi részéig honos. Magyarországon elterjedt, de ritkának számít.
BRUCHIDAE – ZSIZSIKEK
-----Bruchidius bimaculatus (Olivier, 1795) – Ritka faj, amelynek hazánkból csak néhány előfordulási adata ismert a Dunántúlról.
A TERÜLET ÉRTÉKELÉSE A BOGÁRFAUNA ALAPJÁN
-----A vizsgált terület mezoklimatikus, edafikus adottságait tekintve Vas megye különleges élőhelyének számít. A meleg- és szárazságkedvelő bogárfajok előfordulásának magas aránya bizonyítja az élőhely különleges voltát. Természetes, hogy az alkalmazott gyűjtési módok a bogarak igen széles skálájából főleg a gyűjtési módra "érzékeny" családok egyedeiből fogtak nagyobb számban. A talajlakó bogárvilág nagyobb aránnyal jelent meg a gyűjtött anyagban, mint a más életmódot folytató családok képviselői. A két legrészletesebben vizsgált családban, a futóbogarak (Carabidae) és a holyvák (Staphylinidae) családjában nem meglepő számos szárazság- és melegkedvelő faj előkerülése, illetve a megye faunájára új fajok megtalálása sem. (Korábban a jelentős bogárfaunisztikai felmérések a megye csapadékosabb, hűvösebb területeire így a Kőszegi-hegységre, az Őrségre és a Vendvidékre koncentrálódtak.) A területen tenyésző ürgepopulációhoz is számos bogárfaj kötődik: Aleochara spissicornis Erichson, 1839, Blaps abbreviata (Ménétriés, 1836), Onthophagus semicornis (Panzer, 1798), Onthophagus vitulus (Fabricius, 1776).
-----A terület mint egyedi Vas megyei élőhely már önmagában is jelentős természeti
értéket képvisel, amit az ott általunk is megtalált védett állat- és növényfajok is bizonyítanak.
Az ott tenyésző ürgepopuláció, illetve a hozzá kapcsolódó bogárfajok csak tovább
emelik a terület értékét. Az előkerült védett bogárfajok a következők: Calosoma sycophanta
(Linnaeus, 1758), Carabus convexus Fabricius, 1775, Carabus scabriusculus scabriusculus(Olivier, 1795), Carabus ulrichii sokolari Born, 1904, Copris lunaris
(Linnaeus, 1758), Protaetia aeruginosa (Drury, 1770).
-----Bár a területet legeltetik, és gyomosodás szinte alig észlelhető, a két oldalról terjeszkedő
töviskes (Pruno spinosae-Crataegetum) valós fenyegetést jelent. (A galagonyapopulációt
2005-ben egy tűzelhalásos jellegű tüneteket produkáló kórokozó tizedelte; a
bokrok alig virágzottak. A galagonyatövek a fertőzést nyár közepére heverték ki, de regenerációjuk
ekkor sem volt teljes. Az elhaló, gombásodó galagonyabokrok ugyanakkor
további bogárfajok számára jelentenek élőhelyet.)
-----A terület kezelése folyamán biztosítani kell az ürgepopuláció fennmaradását, a legeltetés
folytonosságát, amely biztosítja a rövidfüvű gyepet (8. kép). A terjeszkedő
töviskes ritkítása időszakosan kívánatos lehet.
 |
IRODALOM
ÁDÁM L. és MAROSI S. (szerk.) (1975): A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-peremvidék. In: Pécsi M. (szerk.): Magyarország Tájföldrajza. 3. Akadémiai, Bp.
DANKOVICS R. (2001): Kétéltű-hüllő faunisztika és monitoring. In: Cinege Vasi Madártani Tájékoztató, 6. szám, 19–22. old.
KESZEI B. (2001): Adatok a kenyeri repülőtér vegetációjának és flórájának ismeretéhez. In: Cinege Vasi Madártani
Tájékoztató, 6. szám, 41–42. old.
VIG K., MERKL O., NAGY F., ÁDÁM L., SZALÓKI D., PODLUSSÁNY A., NÁDAI L., DANKOVICS R. és VADÁSZ D. (2006): A kenyeri reptér – tervezett
különleges természetmegőrzési területnek jelölt terület – bogárfaunisztikai vizsgálata (Insecta: Coleoptera)
[Examination of the Coleoptera fauna of a planned
special nature-protection area at Kenyeri military airfield (Vas County, Western Hungary) (Insecta: Coleoptera)]. In: Praenorica Folia historico-naturalia, 9. szám, 123–169. old.