SZENDE ÁKOS

 

 

A FEKETE BÁRÁNY IS A NYÁJHOZ TARTOZIK?

 

ADATOK FARKAS DÉNES SZOMBATHELYI PÜSPÖKI HELYNÖK (1951–1956) PÁLYAFUTÁSÁHOZ

 

 

--------------------------------------------------------------------------------A Budapesti Piarista Gimnáziumban az 1959/60-as tanév első egyháztörténet-óráján Medvigy tanár úr1 a következő – XIII. Leó pápától származó – idézetet íratta le a munkafüzetünkbe: "Az Egyház legjobb védelme híven előadott múltja". Huszonöt évvel később kezembe került Walter Nigg "szerzetesség titkairól" szóló szép könyve, melyben ez áll: "A szerzetesség vallási értékelése nem indulhat ki abból, hogy magát a szerzetességet kiszínezzük, szépítjük", ezért, teszi hozzá, helyesen járunk el, ha kerülünk minden "vak lelkesedést" és "csöpögő kenetességet."2
-----Farkas Dénes esetében jómagam is igyekeztem a fentiek szellemében eljárni, szem előtt tartva ugyanakkor azt az alapszabályt, hogy a lappangó levéltári források pusztán nagy-nagy igyekezettel való előbányászása és elemzés nélküli azonnali közlése korántsem alkalmas a tárgyalt jelenség (benne például a kapcsolatos személy cselekedeteinek, motivációinak) árnyalt bemutatására, amire pedig a "teljes igazság" megismerésére/megismertetésére való törekvés jeleként minden történész-kutatónak törekedni kell. Farkas Dénesről kortársai nagyjából annyit tudtak, hogy a piarista rendből 1949-ben eltávolított "békepap" volt, aki később, mint szombathelyi püspöki helynök – ahogy azt Soós Viktor Attila nemrég feltárta3 – eléggé el nem ítélhető módon jelentést írt az Állami Egyházügyi Hivatalnak püspöke, Kovács Sándor 56-os forradalom alatti cselekedeteiről.
-----A következőkben – a viszonylag gazdag levéltári forrásanyag, az iskolai értesítők és évkönyvek4, valamint a személyes visszaemlékezések5 segítségével – eseménydús és fordulatokban gazdag életpályájának főbb állomásait igyekszem bemutatni, majd egyfajta összegzésként próbálom tevékenységét az objektivitás és az Isten minden teremtményét megillető tisztelet jegyében elemezni és rámutatni, hogy cselekedeteinek motivációi esetleg a szociálpszichológiából sajnos nagyon is ismert "transzgenerációs trauma" jelenségével (is) magyarázhatók. Ennek ellenére remélni sem merem, hogy dolgozatom alapján a címben feltett kérdés megnyugtatóan megválaszolható lesz.

 

GYERMEK- ÉS IFJÚKORA

1905-ben született Budapesten a római katolikus vallású Farkas Árpád papírkereskedő és Mittler Gizella gyermekeként, akinek zsidó származása a kor- és rendtársak között ismert volt.6 1915–1923 között a Budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, minden bizonyítványa színjeles. Osztályfőnöke (illetve magyar és latin tanára) végig Sík Sándor, de tanította Balanyi György, Friedreich Endre, Kőrösi Albin, Vörös Cyrill és Kisparti János is. Osztálytársai közül a legismertebbek: Párdányi Miklós jogász, levéltáros; Vanyó Aladár Tihamér, a 101 éves korában elhunyt bencés történész; a magyar irodalmat Latin-Amerikában népszerűsítő emigráns Pinczinger Lajos, aki 1973-ban Czetz János 48-as honvédtábornok Argentínában lappangó hagyatékát ajándékozta az Országos Széchényi Könyvtárnak. De velük járt a Lékán született gróf Esterházy László is, aki a kommunista hatalomátvételt követően Burgenlandban telepedett le, és az 56-os magyarországi menekültek önzetlen segítéséért a pápától megkapta a "Pro Ecclesia et Pontifice" kitüntetést. Az osztályt Csernoch János prímás bérmálta 1921-ben, Farkas Dénes bérmaneve Márk. A piaristák Duna-parti épületében eltöltött diákéveinek néhány fontosabb eseménye: Ferenc József halála és IV. Károly megkoronázása (1916), a gimnázium fennállásának 200 éves évfordulós ünnepségei 1917-ben (idézet Sík Sándor ünnepi beszédéből: "Az Isten teremtő gondolata az egyéniség elve. Az Isten azt akarja, hogy saját arca legyen minden teremtményének"), rendszertelen oktatás a járványok, a szénhiány, az őszirózsás forradalom illetve a proletárdiktatúra miatt (1918/19-es tanév), Trianon (1920), a háborút előidéző békétlenség ellenében a testvéri szeretetet hirdető XV. Benedek pápa halála és XI. Pius megválasztása (1922). Farkas hetedikes korától sikeresen szerepel az iskolai, a fővárosi és az országos matematikai és történelmi tanulmányi versenyeken. De – többek közt Bartha Dénes későbbi zenetudós mellett – Farkas Dénes is szerepel a gimnázium azon 50 tanulója között, akiket az Erzsébetvárosi Kaszinó 1923-ban, Petőfi Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából emlékéremmel (ún. Petőfi-jellel) tüntetett ki. Az iskolai tanulmányi versenyen a Lóky Béla piarista igazgató tankönyvében szereplő több analitikus geometriai – többek közt gömbháromszögtani – példa megoldásáért jutalmul megkapja Wolkenberg Alajos: Az okkultizmus és spiritizmus múltja és jelene című művét és 2500 koronát. Érdemes idézni díszoklevéllel való kitüntetése jellemzéssel felérő indoklásából: "Kitűnő tehetségű és még sokkal nagyobb szorgalmú ifjú, aki csak a tanulásnak szenteli minden idejét. Igen szerény és igen jó viseletű."7

Farkas Dénes piarista papnövendék 1925. augusztus 5-i üdvözlőlapja spirituálisának, Tomek Vincének

-----1923 áprilisában felvételét kéri a piaristák közé. Részlet kérvényéből: "Minthogy a pap-tanári pályára nagy kedvet és igaz hivatást érzek, szívem vágya, hogy mint pap-tanár működhessek, előre is ígérem, hogy minden törekvésem (sic!) s igyekezetemmel azon leszek, hogy Isten segedelmével hivatásomnak minden tekintetben megfeleljek."8 Dr. Lóky Béla igazgató "legmelegebb ajánlását" követően 1923. augusztus 27-én belép a rendbe.

 

NÖVENDÉKÉVEK (1923–1929)

A rend növendékházában, a váci Kalazantinumban Lőrinc Gábor volt a magisztere. A növendékekről félévente készített írásos jellemzésben (az ún. "minősítésben")9 – különösen tanulmányai elején – csupa pozitívum olvasható róla. Például az 1923/24-es tanév végén: "Nála elég volna jellemzésül csak annyit mondani, mindenben kiváló, csak egy kissé ügyetlen. Ritka növendék, ki szép tehetség mellett annyi alázatot, igénytelenséget és bensőséges vallásosságot mutatna, mint ő. Most már elmúltak az első félévben jelzett szépséghibái a kellő fegyelmezettséget illetően, úgy hogy teljesen kifogástalanná vált – különben is könnyen kezelhető növendék. Szolgálatkész, szerény és rendkívül szorgalmas. Fogalmazása kifogástalan, stílusa természetes. Egészsége igazi edzett egészség." Hitélete mindvégig "buzgó", ugyanakkor egyre inkább "kissé önfejűnek" s "gyerekességre hajlónak" bizonyul, miközben "zenével és abszolút geometriával" is foglalkozik. A sok-sok dicséret mellett később ott áll néhány figyelemre méltó megállapítás, például hogy hangja "rekedtes, előadása színtelen", hogy "udvariaskodása kissé félszeg", de főleg a legsúlyosabb: "Társai közt faji jellege miatt eléggé elszigetelten áll". Tehetséges zenész, a növendékek Academia Calasanctina nevű önképzőkörében rendszeresen – nem egyszer a rendi elöljárók, Zimányi Gyula, Sebes Ferenc, Tomek Vince stb. jelenlétében – zongoraszámokkal lép fel10 (az érdekességen talán túlmutató tanulság, hogy az 1926 októberében elhangzott egyik Mozart-trió növendék-előadói – a később zenetörténészként híressé váló Harich János, valamint Hajlamász Ferenc és Farkas Dénes – számára szűknek bizonyult a szerzetesi élet, hiszen előbb vagy utóbb mindhárman elhagyták a rendet). Egyébként Farkas rendkívüli tehetségét az is mutatja, hogy nemcsak jól zongorázott (és orgonált), de maga is írt zeneszámokat (a Románc című zongoradarabját kalazantiumi igazgatójának, Zimányi Gyulának ajánlotta), miközben például fizikából doktorátust is szerzett.11

Sík Sándor 1923-ban érettségizett osztálya a 20 éves érettségi találkozón. Sík Sándor jobbján Farkas Dénes, balján Vanyó Tihamér

-----1927-ben tett ünnepélyes fogadalmat, 1929-ben szentelték pappá.

 

KECSKEMÉTI TANÁRÉVEK (1930–1939)

Kecskeméten többnyire fizikát tanított, s hosszú ideig tanárértekezleti jegyző is volt. Ô vezette a gimnáziumban működő Kecskeméti Földrengési Állomást, tagja volt több tudományos és vallásos egyesületnek, többször misézett és orgonált a nagytemplomban. Rendszeresen publikált a templom plébánosa, Kovács Sándor későbbi szombathelyi püspök szerkesztésében kiadott Kecskeméti Katolikusok Lapjában. 1934-ben itt közölt például egy fordítást a piaristák "új" szentjéről, P. Pompiliuszról, de az ő magyarításában látott napvilágot egy-két, eredetileg német illetve francia nyelven megjelent társadalmi-szociális illetve karitatív témájú, tanító jellegű elbeszélés.12 Mindez a lap közismerten harcos antikommunista, antibolsevista beállítottsága miatt hangsúlyozandó, ahol ugyanakkor a nyugati pénzvilágot ostorozó cikkek sem voltak ritkák. Az egyik ilyen volt például az Abend című bécsi lap sajtóbotrányáról beszámoló 1934. június 3-ai tudósítás, mely szerint a csődbe jutott osztrák újság korábban "140.000 jórészt keresztény előfizető pénzéből állott fönn, és a pénz legnagyobb részét két sajtózsidó lopta el."
-----Zongoraszámokkal rendszeresen fellépett az Úrinők Egyesülete és a Katolikus Legényegylet összejövetelein. Mai szemmel akár forradalmi hangulatúnak is képzelhető az az 1935. október 20-i összejövetel, melyen Theodor Hürth13 prelátus, a Kolping-mozgalom akkori elnöke volt a vendég, aki az akkori "társadalmi forradalmi időkben" tartott előadásában hívta fel a figyelmet "a legényegyletek óriási jelentőségére". Kijelentette: "Marxszal szemben Kolping legyen a mi ideálunk!" Nos, ezen az összejövetelen Farkas Dénes Liszt-darabokat adott elő!

 

VÁCI TANÁRÉVEK (1940–1943)

A gimnáziumban mennyiségtant, természettant (fizikát) és éneket tanított, az 1942/43-as tanévben például heti 19 órában. Egy tanéven át igazgatóhelyettes is volt. Részletek a tankerületi (illetve katolikus középiskolai) főigazgatói látogatások jegyzőkönyveiből: Farkas énekóráján "Hazafias és katonadalokat énekeltek – nagy kedvvel és jó hangulatban." A matematika órán "Új anyagként a logaritmus fogalma szerepelt a hatványozásról tanultak alapulvételével. (...) A magyarázat közben föltett kérdések megmutatták, hogy a tanulók az új anyagot megértették. Jó óra volt." (1942. okt., VI. o.). Fizika órán "A színhatások, lencsék, a mikroszkóp volt a tárgyalás anyaga. A szaktanár világos magyarázatát a táblára rajzolt ábrákkal is érthetőbbé tette, s ugyanezt a célt szolgálta a bőséges szemléltetés is. A szemléltetés eszközeit a tanulók kezébe adta, amit nagyon helyeslek, magát a szemléltetési módot azonban kevésbé találtam célravezetőnek, amennyiben megtörténhetik, hogy a szemlélő nem figyel a magyarázatra, ill. kikapcsolódik a közös munkából. Egyébként értékes, sokoldalú óra volt." (1941. máj., VII. o.).14 A Jegyzőkönyv ugyanakkor azt is megállapítja, hogy "A hazafias nevelés szintén rendi hagyományokban gyökerezik, de irányában és területében követi az időszerűség kívánalmait. (...) Az I. félévi nevelési tárgyú értekezleten Farkas Dénes tanár az életszerű hazafias és a tőle elválaszthatatlan vallásos nevelés szolgálatát első helyre állította `A gimnázium célja és helye iskolarendszerünkben` c. tartalmas előadásában. (...) Az igazgató és a tanári testület minden tagja éber figyelemmel kíséri a napjainkban divatos szélsőséges áramlatok és jelszavak hatását. Megfigyelésük szerint sem erkölcsi megtévelyedések, sem haza- vagy vallásellenes irányzatok nem zavarták meg az intézet tanulóinak lelkét." Gyóntatta a polgári iskola növendékeit és a fegyház lakóit, misézett a város különböző templomaiban, orgonált a székesegyházban és zongoraszámokkal szerepelt az Emericana líceumi előadásain. Több előadást is tartott, nemcsak a természettudományok köréből (pl. "A csillagászat mai kérdései" vagy "Eötvös Loránd jelentősége"), de a papi konferenciák alkalmából is (pl.: "A szentségek kiszolgáltatásának a kötelezettsége"). "Gimnázium és kereskedelem" címmel cikket írt a keresztény vállalkozókat tömörítő Baross Szövetség által kiadott – amúgy erősen antiszemita hangú – Baross Közlönyben.15

 

A SÁTORALJAÚJHELYI TANÁR (1944–1947)16

Az 1944/45-ös tanévben egy 20 fős osztálynak volt az osztályfőnöke, mikor az amúgy is késve megkezdett oktatás gyakori megszakításokkal folyt (bombázás, légiriadó, tífuszjárvány stb. miatt), ráadásul a nyilasok több felsős diákot is elvittek. Sokan elmenekültek, a tanári kar nagy része is hazament. Farkas a nyilas hatalomátvétel napjától, 1944. október 15-étől 1945. április 4-éig Kispesten, szülei lakásán tartózkodott, de – legalább is az igazolások szerint – ez idő alatt a plébániatemplomban misézett illetve "a lelkipásztorkodás minden ágában a legnagyobb előzékenységgel sietett" a plébánia segítségére lenni, sőt 1945 márciusában még mennyiségtant és fizikát is tanított a kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban. A húsvéti szünet után ismét Újhelyen tanít – a háborús károk miatt meglehetősen mostoha körülmények között. Igen nagy elánnal intézi az iskola ügyeit – sokszor Sulhan György igazgató helyett, aki később – maga helyett Farkast ajánlva – le is mondott, de előtte még kérte, hogy engedélyezzék a leánytanulók felvételét, minthogy az azt kérő szülők között "több pártvezér is van", s a rendőrség, a vármegye, az igazoló bizottság s maga a város is ezt tartaná kívánatosnak.
-----Néhány paptársához hasonlóan Farkas is – valószínűleg még 1945-ben – belépett a Szociáldemokrata Pártba. Annyi bizonyos, hogy a Tomek Vince tartományfőnök és Farkas Dénes között 1946. október 14-én folytatott megbeszélés alatt szó esett a párttagság tervezett megszüntetését elrendelő (valamint az antiszemitizmussal kapcsolatos) hivatalos tartományfőnöki intézkedés várható megjelentetéséről. Tomek leveléből tudjuk, hogy a fenti "megbeszélés" inkább atyai-baráti beszélgetés volt, mikor a tartományfőnök jó szóval igyekezett rendtársát meggyőzni intenciói helyességéről. Ennek ellenére Farkas 1947. március 11-én a Szociáldemokrata Párt sátoraljaújhelyi rendezvényén előadást tartott, melynek az egyházi állásfoglalást ismertető részei – Farkas szerint – mind szószerinti idézetek voltak a hivatalos katolikus megnyilatkozásokból (Prohászka, Új Ember), s melyben Schütz Antal VIII. osztály számára írt Apologetika című tankönyve alapján foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a vallás mennyiben magán- és mennyiben közügy. A fakultatív vallásoktatásról pedig azt mondta, hogy mivel e tárgyban "a szülők már egyértelműen és impozánsan megnyilatkoztak", "legjobb volna az egész kérdést ilyen elmérgesedett állapotban levenni a napirendről." Hivatkozott Szakasits Árpád egyik rádióbeszédére is, mely szerint a hitoktatás elfogadását vagy elutasítását a párt a tagok egyéni véleményére bízza.
-----Lényegében ezt az előadást ismételte meg 1947. március 30-án, virágvasárnap, Tokajban, ahol a kisgazdapárti Dr. Skripeczky Béla volt a plébános. Heves szóváltásba is került vele az előadás jogosságával, időpontjával, de főleg témájával kapcsolatosan. A plébános feljelentette Farkast Mindszentynél, a feljelentés tartalmáról pedig az Actio Catolica titkára, a piarista Lénárd Ödön értesítette Tomek tartományfőnököt. Tomek Vince erre igazoló jelentést kért Farkastól, egyúttal utasítva, hogy lépjen ki a pártból. Ezt követően április 14-én ki is adta azt a körlevelet, mely a piaristák politikai pártokból való 30 napon belüli kilépést rendelte el. Farkas április 22-én ki is lépett, s erről "fiúi tisztelettel" értesítette tartományfőnökét is. Kilépéséről a sajtó is hírt adott: először, a kilépési nyilatkozatot korrekt módon, "csonkítatlanul" közölte a Zempléni Barátság május 1-jei száma, majd – szokásához híven – hazug csonkítással május 9-én a Népszava, kihagyva például azt a fontos tényt, hogy Farkas nyilatkozatában az áll, hogy a rend minden piaristának minden pártból (tehát nemcsak a Szociáldemokrata Pártból) való kilépését írta elő.

 

SZEGEDEN (1947–1951)17

1947-ben Szegedre helyezték. A háborús illetve a kommunista hatalomátvételt követő évek az itteni rendház életét is próbára tették, mely a házfőnök jelentése szerint a szerzetesi fegyelem némi meglazulásában, s a közösségi és egyéni kötelességek teljesítésének elhanyagolásában jelentkezett. A gimnázium oktató-nevelő munkájában mindez nem látszott, sőt, mint ahogy az dr. Páti Ferenc tankerületi főigazgató jelentésében áll, "A tanári kar odaadóan, hivatásérzéssel végzi munkáját. A modern eszmények, a demokratikus elvek érvényesülnek (...) munkájukban", s "az az összbenyomása az iskolalátogatónak, hogy az intézet jelenlegi munkájával is meg akar felelni régi nagy nevelési hagyományainak." Témánk szempontjából érdekes lehet a rendet később elhagyó Zömbik Miklós által "Mindennapi életünk" tantárgycím alatt tartott óra jellemzése: "Egy tanuló ismertette lelkesen a 3 éves terv főbb pontjait. Utána többen kérdéseket vetettek fel, a terv egyes részeit közösen megtárgyalták. A tanár jó tapintattal keveset avatkozott a beszélgetésbe, így igen jól sikerült megvalósítania a magyar közoktatás óráit szabályzó kormányrendelet célkitűzéseit."
-----De most álljon itt Farkas egyik akkori diákjának, Kesselyák Péternek a visszaemlékezése: "Az 1947/48-as tanévben, az Általános Iskola 6. osztályában osztályfőnököm volt az államosításig. Az osztályfőnöki órákon gyakran beszélt nekünk politikai színezetű hangvételben pl. a 3 éves tervről, az újjáépítésről, a felszabadulásról. Azokra az osztálytársaimra – magamat is beleértve –, akiknél észrevette, hogy egyes megjegyzéseivel nem szimpatizálunk, pikkelni kezdett. Az »úri Magyarország« szülői hátterét gyanította mögöttünk, amit szívből gyűlölt. Ettől eltekintve igyekezett népszerűséget elérni az osztályban.
-----Ha jók voltunk a matematika órákon, óra végén 5 percben izgalmas kémtörténeteket olvasott fel a II. Világháborúból, amit az osztály szájtátva hallgatott. Kéjelegve adott a gyerekeknek idétlen keresztneveket, amikor felelésre hívta fel őket (pl. Füzesy ÁRMIN, Molnár UBUL, Bozóki BALAMBÉR), amire persze az osztály többi része hahotában tört ki.
-----Ha valaki gyöngén szerepelt, gunyoros megjegyzéseket kapott. A »sánták, bénák, inaszakadtak« közé sorolta a »kis bice-bócát«, és javasolta neki, hogy menjen el »repülőgép után szelet tologatni«, az jó foglalkozás az ő számára. Ha valaki súgott vagy rendetlenkedett, odament, hátulról átfogta a nyakát és közel hajolva hozzá kéjjel az arcába lehelte: »Kártékony kis rovar vagy, fiam.« Amíg tartott a letolás, a vétkes igazi büntetése az volt, hogy kapkodhatott levegő után, közelről megtapasztalva a tanár úr étrendjének tömény kigőzölgését (ez többet ért egy pofonnál).
-----Néha misemondás közben is tett profán megjegyzéseket. Egy osztálytársam, amikor nála ministrált és bátortalanul öntötte a bort a kehelybe, a latin miseszöveget megszakítva rászólt: »Töltsed, töltsed, nem jegyre adják!« – Az ilyesminek a híre persze elterjedt és nevettünk rajta. Még egy gyakran hallott mondására emlékszem: »A matematika megfagyott zene«."18
-----Farkas 1948. július 5-én kéréssel fordult az időközben tartományfőnökké kinevezett Sík Sándorhoz, hogy engedélyezze a részére a szegedi tankerületi főigazgatóságon felajánlott "szakelőadói munkakör" elvállalását. Előadása szerint dr. Páti Ferenc főigazgató meglepetésszerűen közölte vele, hogy számít rá, különben is személyének kijelölése a Pedagógusok Szabad Szakszervezete és a Magyar Dolgozók Pártja szegedi vezetőségének egyhangú helyeslésével történt. Hivatkozik arra, hogy a VKM-ben is dolgoznak papi személyek, pl. a Mindszenty utasítására ott állást vállaló Boér Miklós19, hozzátéve, hogy "Mind az Egyháznak, mind a szerzetesrendeknek, de az államnak is" javára válik, ha a "néhai Kisparti János hivatalában ismét egy piarista dolgozik." Ügyetlenül még zsarolni is próbálja Síket, megállapítva, hogy "a merev visszautasítás sértés jellegével bírna Ôrá [azaz Pátira] és feletteseire is." Különben is önvizsgálatot végzett, s úgy látja, hogy a felajánlott munkakört Istentől kapott tehetsége, tanultsága stb. alapján eredménnyel tudná betölteni. Sík "Kedves Dénes Fiam!" megszólítással kezdődő atyai hangú válaszában elutasítja a kérést. Részlet leveléből: "Kérésedre nem felelhetek mást, mint amit nyilván Magad is jól tudtál az első perctől. (...) Lehetetlen ugyanis be nem látni, hogy ha az államosított iskolákban erkölcsi lehetetlenség tanítanunk, mivel ez participáció lenne az egyházjog és az erkölcs meg-nem-engedte eljárásban, akkor az ez eljárást végrehajtó és ellenőrző testület tagjának lenni a priori még lehetetlenebb. Ha effélét megtennénk, számolnunk kellene vele, hogy a katolikus társadalom elsöpör bennünket." Farkas becsületében sértve érezve magát azonnal válaszol, s csak úgy ömlik belőle a sok-sok panasz, főleg a rendtől és szerzetestársaitól elszenvedett meg-nem-értettséget, szeretetlenséget, sőt a rendben amúgy sokat idézett "kegyeletes lelkület" hiányát hozva fel. Kifogásolta, hogy nemcsak hogy Lénárd Ödönt nem hívták vissza (ráadásul még időben) az Actio Catholicától, de a piarista főiskolai tanárokat (Öveges Józsefet és Kanszky Mártont) sem, s szerinte például Tihanyi Tibor sem maradhatott volna egyetemi lelkész. Saját magát – a rendfőnökhöz közelálló asszisztensekkel szemben – olyan egyszerű "közpiaristának" tartotta, aki 25 év alatt a rend vezetőitől kevés szeretetet kapott, akinek a mutációi (= áthelyezései) sem jóindulatból, de még csak nem is tárgyilagos megítélésből fakadtak, pedig szerzetesi kötelességét mindig odaadóan teljesítette. Önigazolása e szavakkal folytatódik: "Ellenségeim sem vádolhatnak nő-üggyel, ivással, társaságkereséssel vagy szabatossággal. Mindig és mindenütt reverendában jártam, nincs is más, civil ruhám." És: "világi hatóságokkal sohasem volt összeütközésem!" De mindennél többet mondanak levelének záró mondatai: "... híve vagyok, már eskümnél fogva is, a mai államrendszernek, és nem adnám oda magamat, hogy a demokratikus élet és újjáépülő hazám ellen, akár egyházi parancsra is, direkt vagy indirekt módon bujtogassak. Mindezeket összevéve, sok nehéz gyötrődés után, alázattal és bizalommal Istenhez fordulok, és kérem: »De vultu tou judicum meum prodeat« [Te tartod kezedben sorsomat, 16. zsoltár]."
-----Sík Sándor július 21-én (tehát azonnal) válaszol: "Kedves Dénes, folyó hó 20-án kelt leveledre sürgősen ennyit: Fájdalommal látom belőle, hogy a Rendben méltatlanul mellőzöttnek érzed magadat és az mélyen sebzettnek mutatja lelkedet. (...) e pillanatban nem is kereshetem, mennyi fájdalmadban a jogos, s a tényekért mennyi felelősség terhel Téged, mennyi mást. Hogy fájdalmas sebzettséged megvan, az nekem is, aki gyermekkorod óta ismerlek és becsüllek, fájdalmas. Készséggel ismerem el, hogy mindig meg voltam győződve korrekt papi és piarista jellemedről és derék iskolai munkádról. Épp ezért bizonyosra veszem, hogy most is a korrekt papi és szerzetesi utat fogod járni, és engedelmeskedel a rendfőnöki rendelkezésnek."
-----Ezután még többszöri, hasonló tartalmú levélváltásra kerül sor, végül aztán augusztus 6-án Csonka Mihály szegedi házfőnök jelentette, hogy Farkas – miután a pénztárba becsülettel visszafizette a miseintenció-előleget – kiköltözött a rendházból, s elfogadta az állást. De Sík Sándor továbbra is visszavárja. Íme, 1948. október 27-i – de már magázó – levelének egy részlete: "Tartományfőnöki kötelességemből kifolyólag a C.I.C. 656. can. értelmében atyai szeretettől indíttatva kérem lépése súlyos következményeinek megfontolására és visszahívó atyai szavam meghallgatására. Szavamon keresztül 300 évvel ezelőtt az égi hazába költözött és 200 évvel ezelőtt a boldogok koronájával megdicsőült Szentatyánk, akinek hívó szavára indult el 25 évvel ezelőtt rendünkbe, és rendünk, amelynek szolgálatára szentelte magát, a szent fogadalmakkal hívja vissza."
-----Farkas sajátos válasza (1948. nov. 2.): "Örömmel térek vissza bármikor rendházamba. De mély tisztelettel nagyon kérem: szerethessem és szolgálhassam továbbra is magyar hazámat! Segíthessek anyagi és főképp szellemi újjáépítésében. A visszatérés ne jelentsen egyidejűen kényszert egyházi részről munkám elhagyására, szabotálásra, vagy éppen a népi demokrácia elleni bujtogatásra, melyre paptársaim körében egyre szomorúbb példákat látok. Engedje meg, hogy hű maradhassak még 3 év előtt az ifjú magyar Köztársaságnak tett eskümhöz és régi, ismert szociális meggyőződésemhez."
-----Sík újabb, "Kedves Fiam!" megszólítású, "utolsó atyai figyelmeztető és visszaváró szavainak" hangot adó levelében (1948. nov. 20.) kimondja végre a súlyos szentenciát: "Szomorodott szívvel vagyok kénytelen egykor Szeretett Fiam szemébe mondani: Ön nem az Isten ügyét keresi, hanem önmagát!"
-----Végül Tomek Vince (aki időközben a rend általános generálisa lett) Rómából írt levelében 1949. március 7-i hatállyal kizárja a rendből.
-----További működését illetően álljon itt az egykori tanítvány már idézett visszaemlékezésének további részlete: "1950 szeptemberében a Szegedi Radnóti Gimnázium 1. osztályába kerültem. Meglepetésemre dr. Farkas Dénes civil tanárként jelent meg és osztályunknak matematikát tanított. Abban a tanévben ifj. Kovács Mihály piarista atya járt hozzánk családilag titokban hittanórákat tartani négy osztálytársammal együtt ötünknek, és egy darabig eljártunk a Dómba korai miséken ministrálni. Egyszer csak akkori osztályfőnököm, Zsadányi Nagy Árpád villámlátogatást tett nálunk, és titoktartást kérve közölte, hogy a gimnáziumban Farkas tanár úr feljelentette az öt fiút klerikális magatartásáért. Az én nevemet ráadásul piros tintával kiemelte. Osztályfőnököm könyörgött, hogy ne tegyük kockára a jövőnket, hagyjuk abba a ministrálást és függesszük fel a templomba járást. De ha a feljelentés miatt beidéznek bennünket, tagadjuk le, hogy ministráltunk, és kérjünk szembesítést azzal, aki azt állítja, hogy ezt tettük. Szerinte ez azért jó lépés, mert nyilván nem fogják leleplezni, hogy dr. Farkas Dénes volt a feljelentő.
-----Az 1950/51-es tanévben tehát dr. Farkas Dénes volt ismét a matematika tanárom. Apró dolgokban igyekezett nyíltan is pikkelni rám. Egy hibátlan matematika dolgozatomra pl. azért adott hármast, mert a végeredményben a »forint« rövidítését Ft helyett ft-vel írtam. Egyébként az osztályban ezúttal is igyekezett népszerű lenni csípős humorával és kémtörténeteivel. Az osztály teadélutánján nevetve szürcsölte az általa lábvíznek nevezett teát. A diákok Bumbinak keresztelték. Kerek feje és köpcös termete rászolgált erre a névre". S még egy, korántsem mellékes körülmény a visszaemlékezésből: "1950/51-ben civil tanárként együtt lakott nőtestvérével, aki kettejük háztartását vezette. Testvérét talán két alkalommal láttam, amint a gimnáziumban megfordult. Nagyon egyszerű teremtés volt. Úgy emlékszem, hogy a nyilas időszakban meghurcolták, megpróbáltatásokon ment keresztül, de életben maradt. Állandóan kötött sapkát hordott – állítólag azért, mert a haja kihullott."20

 

ÁTHELYEZÉSE A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYÉBE21

De ügye korántsem jutott nyugvópontra, hiszen Hamvas Endre csanádi püspök 1950 őszén megjelent Sík Sándornál, "és bizalmasan közölte vele, hogy Farkas azok között van, akiknek a cenzurák alól való feloldozását a Paritásos bizottságban az állam bizonyos internált papok szabadon bocsátásának feltételéül kívánja. (...) a püspök kijelentette, hogy ő – tekintettel a célra, (...) és arra, hogy a rendből való távozása óta szegedi viselkedése az Egyház szempontjából kielégítő, sőt hasznos volt – szívesen feloldozná és átvenné egyházmegyéjébe." Sík Sándor Albert István asszisztenssel alapos egyházjogi szakvéleményt készíttetett, minek lényege, hogy Farkas, mint elbocsátott szerzetes a Szentszéknek fenntartott felfüggesztés alatt áll, mely alól csak a Szentszék oldozhatja fel, s a visszavételi processzus egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha Farkas – megbánás után – egyházmegyei szolgálatba kérné magát. Közben az ÁÉH elnöke, Horváth János, majd Horváth Richárd és Beresztóczy Miklós is sürgették Sík Sándort az ügy állami hatóságoknak (is) megfelelő módon való rendezésére – szóban, levélben és telefonon, míg végül is 1951. szeptember 3-án a csanádi püspök által összehívott megbeszélésen (míg Farkas kint várakozott) döntöttek Farkas ügyéről, aki még ott helyben írásban bűnbánatot mutatott és bocsánatot kért, mire a provinciális megadta a feloldozást és az elbocsátást, s hozzájárulását adta, hogy a szombathelyi (!) egyházmegyébe kérje felvételét.

Horváth Richárd 1951. július 4-i levele Sík Sándornak Farkas Dénes ügyében ("E" Melléklet, 1.)

 

A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYÉBEN (1951–1956)

Mint püspöki helynök egyrészt adminisztratív ügyekben Kovács Sándor püspököt helyettesítette annak távolléte alatt, másrészt a püspöki irodában kialakult munkamegosztás szerint ő volt a kapcsolattartó a világi hatóságokkal, főképp a megyei illetve települési tanácsok építési és oktatási osztályaival, s persze az Állami Egyházügyi Hivatallal. Így úgy is, mint hitoktatási főfelügyelő ő intézte a hittanárok kinevezését-felmentését, fizetésük ügyét, de a hittanórákkal kapcsolatos panaszokat, fel- illetve bejelentéseket is. Munkájának tetemes részét képezték a papság állami fizetésével (a kongruával) és egészségbiztosításával kapcsolatos ügyek, beleértve az azok szerves részét képző, s persze az állami hatóság igényeit is figyelembe vevő (kielégítő) személyzeti, káderpolitikai kérdéseket is, de ő járt el a belügyminisztériumnál, a rendőrségnél és egyéb hatóságoknál az egyházi rendezvények (úrnapi és nagyszombati körmenetek stb.) engedélyeztetése, főképp pedig a határ közeli plébániákban működő kollégák határsáv-igazolványának a megszerzése ügyében. Ugyanakkor a püspökség pénzügyi-gazdasági ügyeit – köztük kiemelten az egyházközségek év végi pénzügyi elszámolásainak az ellenőrzését illetve jóváhagyását – kizárólag az irodaigazgató, Bartányi Andor intézte, de a püspök és helynök mellett Bartányi is meglehetősen gyakran járt el bizonyos egyházkormányzati, házassági engedélyezési és anyakönyvi ügyekben.

Farkas Dénes 1951. szeptember 3-i bocsánatkérő levele, melyben a fenyíték alóli feloldozását
és a szombathelyi egyházmegyébe való felvételét kéri ("E" Melléklet, 3.)

-----Íme, néhány konkrét ügy a püspöki helynök és hitoktatási főfelügyelő Farkas Dénes intézkedési körének a bemutatására:

----- – Dr. Szakos Gyula hitoktatási engedélyének elutasítása22, hitoktatási engedély megvonása23, a templomi hitoktatás tartalma illetve menete24, hitoktatatói kinevezések illetve a kapcsolatos panaszok25 és észrevételek26, jelentés-kérés a sári lelkész illegális hitoktatásáról27, hittanbeíratással kapcsolatos panaszok Nagyradán28, Muraszemenyén29 és Zalalővőn30, valamint Tompaládonyban31, Zala32 és Vas megyében33, javaslatok a hitoktatók személyére 4 megyei tanácshoz34 ill. az ÁÉH-hoz35;
----- – fegyelmi ügyek, feljelentések állami szervek és magánosok részéről, igazoló jelentések kérése, papi panaszok intézése, így például körlevél-felolvasás megtagadása illetve elhalasztása36, felvilágosítás-kérés újságcikkel kapcsolatban37, a magyarszecsődi plébános beszolgáltatási ügye38, a kisunyomi lelkész nyári tűzőrségre rendelése39;
----- – jelentés az ÁÉH-nak a vas- és fémhulladék40 illetve a hulladékpapír gyűjtésének az eredményéről41;
----- – bejelentés a püspöki iroda irodagépeiről42 ill. a sokszorosítógép őrzéséről és kezeléséről43;
----- – a felsőszölnöki plébános külföldi ismerős látogatását jelenti44, jelentés a békekölcsönjegyzésről az ÁÉH-nak45, a Békekongresszusról készült film megtekintésének a szorgalmazása a papság körében46, rendelkezés a választások napjára47, a Hazafias Népfront gyűlésének a kihirdetése a székesegyházi esperesi kerületben48;
----- – határsáv-igazolványok intézése, többek közt bérmáláshoz49, vagy az 1953-ban diszpozíciót kapott 13 lelkész (köztük Brenner János) részére50, majd például 1956 augusztusában Seregély Istvánnak Gyöngyösfaluba51.

-----Feltűnő ugyanakkor, hogy a hatóságoknál igen gyakran személyesen járt el illetve a hatósági ügyintézővel való személyes kapcsolatára hivatkozott. Sokat mondó például a Baranyai József csényei plébános földfelajánlására írt következő levele:
 
"Nagyméltóságú Plébános Úr!
-----9/1952. sz. felterjesztéséből örömmel állapítom meg, hogy Tisztelendőséged mindenkor a törvénytisztelet, államhűség és fejlődés útján volt. Állami egyházügyi megbízottunk késznek mutatkozott, hogy amint elfoglaltsága és a körülmények engedik, kiszállással és a helyi hatóságokkal folytatandó tárgyalások útján igyekszik biztosítani Tisztelendőségednek nyugodt működését. Addig is legyen szabad felhívnom figyelmét arra, hogy a vasmegyei papi békebizottság titkára: Bodorkós Gilbert gencsapáti segédlelkész, SZTK megbízott, készségesen közbenjár a megyei hatóságoknál békeszerető paptestvére ügyében. Vele érdemes felvenni a kapcsolatot.
-----Krisztusban jóakarója: Szombathely, 1952. febr. 7.
-----Farkas püspöki helynök"52
 
-----Az iktatókönyv "elintézés módja" rubrikája sokszor arról is tanúskodik, hogy több iratot, nemcsak a papság SZTK-igazolásait53, de a hitoktatók személyére vonatkozó előterjesztéseket54 is személyesen "vitt fel" az ÁÉH-ba.
-----Sok dolga akadt a cinikus hangvételű újságcikkekben megrágalmazott papok ügyeinek "tisztázásával" kapcsolatosan is. 1952 nyarán például a Vasmegye című lap rövid időn belül két cikkben is súlyos támadást intézett a papság ellen. "Az ellenség nem nézi tétlenül az idei gazdag termés betakarítását" című cikkében Bálint János perinti és Horváth István kenyeri plébánost bírálta, akik "fittyet hányva a püspöki körlevélnek", "ájtatos szemforgatással" illetve "reggeltől estig tartó misékkel és litániákkal" próbálják távol tartani a népet az aratáson való részvételtől, ráadásul még azt is kifogásolták, hogy a hívek az aratás után munkaruhában mentek az esti misére. "Valaha az urak és papjaik ezt úgy fejezték ki, hogy »büdös paraszt«" – így ez az újságcikk55. A másik kétoldalas cikk "A Párt felvilágosító munkája a tömegek között Vas megyében" címmel Kovács Rudolf elvtársnak, a Megyei Pártválaszmány ülésén elhangzott beszámolóját közölte. Kovács elvtárs egyrészt dicsérően idézte az egyik ikervári anya nyilatkozatát, mely szerint azért nem íratja be gyermekeit hittanra, mert nem akarja őket "az ellenség kezére adni", másrészt viszont hozzátette, hogy "a békepapok tevékenységét is kritikusan kell fogadni, mert egyesek közülük csak álcának használják tevékenységüket, egyre csökkenő tömegbefolyásuk megtartására." Miután ő is felrója Bálint János népellenes viselkedését, éberségre illetve elvhűségre figyelmezteti a párttagokat is, hiszen mikor a szentgotthárdi gyárban a hittanbeíratások előtti napon a pap agitálva végigjárta az üzemet, "mindez a funkcionáriusok szeme láttára történt" – de nem tettek ellene semmit.56 A püspöki helynök számon kérő leveleire57 adott válaszokat mai szemmel olvasva, feltűnhet a már-már maliciózus hangvétel, hiszen például az ikervári plébános (Kováts Lajos) azt írta, hogy a személyére vonatkozó cikket nem olvasta, s utólag sem sikerült megszereznie, következésképp addig nem is tud jelentést tenni, amíg tartalmát meg nem ismeri. De érdemes a szentgotthárdi adminisztrátor, Farkas Imre válaszleveléből is idézni: "A selyemgyárban sem hittanbeíratáskor, sem azelőtt, sem azóta nem voltam."
-----A püspöki helynöknek azzal is szembesülnie kellett, hogy a papok jelentős része, ha tehette, bojkottálta az ÁÉH által szervezett valamennyi "békemegmozdulást". Ilyen volt például az 1952 őszén minden megyeszékhelyen, így Zalaegerszegen is megtartott filmvetítés, melyen a Szovjetunió egyházainak 1952 nyári békegyűléséről készült híradót mutatták be. Farkas körlevélben nyomatékosan kért minden esperest, hogy "saját személyi és egyházkormányzati tekintélyével tegyen meg mindent", hogy a kerület papjai mind megjelenjenek, hiszen "az indokolatlan távolmaradás érthetően a békeellenesség látszatát kelti." A gyér részvételt követően Farkas egy meglehetősen szokatlan (ráadásul igen-igen megalázó) hangvételű levelet írt Zalaszentgyörgyre, Hosszú József esperesi kerületi jegyzőnek, melyben a következőket kéri számon: "1) Minek tulajdonítható, hogy a nagy létszámú egyébként megjelent papok közül a zalaegerszegieken kívül egy sem volt a zalaegerszegi kerületből? 2) Minek tulajdonítható, hogy a zalaegerszegiek is csak Bodorkós Gilbert plébános szóbeli felhívására jelent[ek] meg? 3) Minek tulajdonítható, hogy Tisztelendőséged sem jött el a filmbemutatóra? 4) Milyennek látja ezek után képességeit az esperesi jegyzői tiszt betöltésére?"58 A számon kérő levél és az arra adott válasz dátuma (1952. dec. 23. illetve dec. 27.) alapján képzelhetjük el csak igazán, hogy akkortájt karácsony szent ünnepén milyen hangulat uralkodhatott az ottani papság körében. (Egyébként a levélváltás után Hosszú lemondott jegyzői tisztéről. Később Becsehelyre került, ahol 30 éven át, egészen az 1989-ben bekövetkezett haláláig volt plébános.)
-----Témánk szempontjából fontos lehet az 1952. augusztusi szombathelyi papi békegyűlés résztvevőinek felsorolása, hiszen azon az egyházmegye ismert békemozgalmi papjain (Rohn Ernő, Hirschberg Ernő, Somfai Ferenc, Lantos István, Szmolyán Jenő, Zenz Péter és természetesen a főszereplő Farkas Dénes) és a gyűlést jelenlétével megtisztelő papi békemozgalmi vezetőn, Horváth Richárdon felül Parragi György is ott volt59. Személyével azért tartjuk szükségesnek itt kiemelten foglalkozni, mert a közéletben akkor éppen az Országos Béketanács elnökségi tagjaként szereplő Kossuth-díjas újságíró sorsa, életvitelének motivációi feltűnően sok hasonlóságot mutatnak Farkaséval. 1902-ben egy pécsi bányász gyermekeként született, majd a Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt. Soproni erdészeti tanulmányait megszakítva újságíró lett, náciellenes, hazafias cikkei a Magyar Nemzetben, a Mai napban és a Független Magyarországban jelentek meg, de később még az Új Emberben is írt. 1944-ben csatlakozott a Kisgazdapárthoz. A német megszállás napján a Gestapo őrizetbe vette, majd a mauthauseni koncentrációs táborba szállították, itteni élményeit Mauthausen című könyvében már 1945-ben megjelentette. Hazatérése után mindjárt bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd novemberben a Nemzetgyűlésbe; az októberi fővárosi választáson törvényhatósági mandátumot is szerzett. 1946-ban bekerült az FGKB intézőbizottságába, de hamarosan kilépett – hogy egy másik pártban, a Független Magyar Demokrata Pártban politizáljon. A választás előtt Sulyok Dezsővel és Pfeiffer Zoltánnal együtt fogadta őt Mindszenty, a vele való megbeszélésről jelentést adott az ÁVÓnak. 1947-ben rövid ideig még képviselő is volt. (Egyébként ő volt az, aki Schlachta Margitot a hitoktatás szabadságáért mondott beszéde után így méltatta: "Egyetlen férfi a Nemzetgyűlésben!") 1951. december 14-től 1958. november 26-ig az Elnöki Tanács tagja. 1954. októberben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségi tagjává választották. 1955 májusában kinevezték a Magyar Nemzet főszerkesztőjévé. Az önmagával meghasonló, a rendszerrel az együttműködést kényszerűen vállaló s ezért egyre gyakrabban a pohár fenekére néző Parragi ebben az időben már súlyos alkoholizmusban szenvedett, amely a munkában is nyilvánvalóan akadályozta, de a párt azért bábként megtartotta. Ugyanakkor arra még fel akarták használni, hogy a Felsőpetényben raboskodó Mindszentyvel – egy riport látszatát keltve – tárgyaljon, amit Mindszenty – mondván hogy tárgyalni csak egyenlő felek között lehet, rabbal nem – visszautasított60. Az 1956. októberi forradalom idején először hosszabb időre eltűnt, hogy aztán előkerülve részt vegyen (a rövid életű) Kereszténydemokrata Párt megalakításában. 1957-ben mégis újra szerepel, s az újságíró-szövetség igazolóbizottságának tagjaként több újságíró (például Ember Mária) kizárásában is szerepet vállalt. Ezután az 1962. évi nyugdíjazásáig a Hétfői Hírek főszerkesztője volt.
-----Igen tanulságos betekintenünk az 1952. őszi koronagyűlések jegyzőkönyveibe is, már csak azért is, mert azokat az ÁÉH-ban is olvasták, hiszen azok egy-egy példányát az ÁÉH-nak is fel kellett küldeni61. E gyűlések (akkor meglehetősen aktuális) témáját Kovács Sándor püspök a következőkben adta meg: 1) "A lelkipásztori munka a hit erényének a szolgálatában" és 2) "Készíttessék korszerű szentbeszéd Szent Pál II. Kor. 5.16–21. alapján: a/ Miért a legizgatóbb ügye ma is az emberiségnek a béke fennmaradása?, b/ Közömbös-e Isten a világ sebei, az emberiség küzdelmei iránt? c/ Reménytelen-e a földön a békességért küzdeni? d/ Hol és hogyan végezze a papság a békéltetés szolgálatát?" Az előadásokat minden esperesi kerületben egy-egy előre felkért előadó tartotta, melyhez aztán többen hozzászóltak. Bár érdemes lenne az első témához tartozó előadások némelyikét is felidézni – például a Kovács püspök kérésére a piaristáktól a szombathelyi egyházmegyébe átengedett Miskolczy Kálmán referátumát, melyben ő a hitet, mint az emberi alaptermészetből származó 3 lelki képességnek (az értelemnek, az akaratnak és az érzelemnek), s persze a kegyelemnek az eredőjét mutatta be –, témánknak megfelelően a béke kérdésével kapcsolatos megnyilvánulásokra szükséges inkább koncentrálnunk. Farkas csaknem minden gyűlésen jelen volt, mindig fel is szólalt, mindegyiken szinte szó szerint a következőket hajtogatta: "Bizonyos, hogy a béke vagy a háború kérdése nem lehet közömbös reánk, papokra nézve. Ezért szívesen egyetértünk a Béke Világtanácsnak hármas követelésével, a./ Ítéljék el az atombomba használatát, b./ Tiltsák be a baktérium-fegyverek használatát, c./ Azonnal fejezzék be a koreai harcokat. Jó volna, ha Őszentsége, XII. Pius pápa is nyilvánosan egyetértene e három kívánsággal." Miközben a Béke Világtanács melletti nyilvános fellépésre szólította fel a pápát, megemlítette a pápa béke fontosságát hangsúlyozó karácsonyi beszédét is, sőt idézte Joliot Curie-t is, aki a pápához küldött levelében maga is elismerte a pápa békeszózatainak a jelentőségét.
-----Kovács püspök nem mindegyik koronán volt jelen, de amelyiken ott volt, tekintélye, kompromisszum-kereső bölcsessége, sőt nem egyszer a diplomatikus szóhasználatot is mellőző bátor szókimondása igazi támasz lehetett a bizonytalankodó, megfélemlített és megosztott paptestvérei számára. A vasvári esperesi kerület ülésén – amelyen egyébként a hírhedt békepapok, Hirschberg Ernő és Bartányi Andor is jelen voltak – például maga olvasta fel Curie pápához intézett, fentebb említett levelét, hangsúlyozva, hogy fölösleges a pápát nyilatkozattételre felszólítani, hiszen "karácsonyi beszédében mindazt, amire kérnénk, már megtette." Kifogásolta, hogy a pápa közismert békeelkötelezettsége ellenére "alig-alig találunk a magyar sajtóban számot, ahol a Szentatya vagy képben vagy cikkben úgy ne volna feltüntetve, mint háborús uszító. Ezek a képek és cikkek igen sértő formában aposztrofálják a Szentatyát, ami igazságtalan. Szüntessék meg ezt a gyalázkodó propagandát." A Zalaegerszegen megtartott összevont koronaülésen való személyes megjelenését pedig azért tartotta fontosnak, hogy ide utazva papjainak "Szent Pál példájára segítségükre, hasznukra legyen", mert a határsáv miatt csak így tud találkozni papjaival, hiszen ők Zalának e részéről nem tudnak a határsávba eső püspöki székhelyre utazni.
-----Szólni kell még Farkas Dénesnek a Katolikus Papok Békebizottsága Választmányának 1956. márciusi referendumáról62, melyből nem elsősorban az ismert "békeharcos hangvétel" miatt idézünk, hanem mert abból is kiolvasható Farkasnak a világegyház eseményeiben (s persze az egyháztörténelemben) való meglehetős tájékozottsága. A papok politikai életben való részvétele szükségességének igazolására II. Józsefre hivatkozott, "aki a budai egyetem hittudományi karának a rektorát (...) azért mozdította el, mert egyik teológiai vizsgán helytelenítette egy kispapnak jozefinista tanárától tanult álláspontját, hogy a pap ne politizáljon." A világesemények és a társadalmi változások mindenkori kihívásainak keresztény szellemű megértetéséhez Niemöllert63 hívta segítségül, aki szerint "A történelemben vannak olyan időszakok, amikor az égető problémák megoldása az emberiség további útját hosszú időre meghatározza." A tudomány és a vallás közti kapcsolatról szólva XII. Pius 1956. január elején "700 nőorvos" előtt tett kijelentésére utalva a pápa akkori szavait a következőképp idézte: "valamely tudományos felfedezés igazsága nem attól függ, milyen világnézetű tudós foglalkozott vele, hanem attól, hogy mennyiben felel meg az objektív igazságnak. A tudós világnézete és az általa megállapított tudományos igazság nincsenek oki-okozati összefüggésben. Pythagoras matematikai, vagy Hippokrates orvosi felfedezései éppoly kevéssé bizonyítanak az ókori pogányság mellett, mint Pasteur kutatásai a kereszténység érdekében."64
-----Miután október végén, a forradalom legvéresebb napjaiban65 a püspök Farkas Dénessel együtt több hivatali alkalmazottat illetve békepapot megmentett a népharag elől (Kaposi Györgyöt, az ÁEH megbízottját például, családjával együtt Rumba menekítette), október 31-én mind Farkasnak, mind Bartányinak hivatalosan felmondott66, és szóban azt is közölte Farkassal, hogy "semmiféle alkalmazást, még a legegyszerűbb hitoktatói vagy levéltári állást sem hajlandó" neki adni67. Ugyanakkor, mivel Farkas hivatalosan mindvégig Szeged város alkalmazásában állt, tehát ott csak a helynöki alkalmazás idejére kapott fizetés nélküli szabadságot, a püspök még novemberben kérte, hogy helyezzék vissza tanári állásába68. "Hivatalosan" tehát Farkas visszakerült Szegedre, de – kérésére – 1957. augusztus 31-ig újabb fizetés nélküli szabadságot kapott. Viszont a körmendi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból két tanerő is disszidált, így már 1957 elején először ideiglenes jelleggel elvállalt ott egy fizikatanári állást, de szeptembertől véglegesítették. Egy ideig továbbra is Szombathelyen lakott, onnan küldte az egyházmegyei papság forradalom alatti tevékenységéről beszámoló, illetve a Kovács püspököt elmarasztaló, bevezetőben említett feljelentéseit – az 1957. január 22-ei keltezésű utolsót már "A volt Egyházügyi Hivatal t. Vezetőségének."69
-----A körmendi gimnáziumban matematikát és fizikát tanított. Tudása és széleskörű általános műveltsége miatt kollégái előtt nagy tiszteletnek örvendett, a fiatalabbak Dénes bácsinak szólították. Tanártársaival szemben udvarias, igen készséges volt.70 Fizikaóráin sokat szemléltetett és gyakran kísérletezett, melyekhez több eszközt saját kezűleg készített el. Híres volt kitűnő idegennyelv-tudásáról is: ha hivatalos levelet kellett írni vagy lefordítani, kollégái többnyire hozzá fordultak. De otthonos volt zenei-képzőművészeti kérdésekben is, kollégái így "élő lexikonnak" tartották, de szellemessége, jó kedélye révén is szerencsésen illeszkedett a nevelőtestületbe. Először, 1964-ig Erdélyi Antal, majd 1968-as nyugdíjazásáig Mosonyi Antal mellett volt igazgatóhelyettes, munkáját (a hivatalos iratok kiállítását, a hirdetőtábla közleményeinek az elkészítését stb.) nagy gonddal és ritka precizitással végezte, ugyanakkor ő is aktív részese (végrehajtója?) volt az iskola átalakításának, mikor is 1960-tól a gimnázium fokozatosan mezőgazdasági technikummá alakult. A diákok közül voltak néhányan, akik tudták, hogy pap (volt), de e ténynek általában nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. A diákokkal szemben is udvarias, már-már elnéző volt (például nem ragaszkodott az egyensapkaviseléshez). 71 Közvetlenségére utal, hogy tanítványai is Dénes bácsinak szólították, aki e bizalomra bizonyára több, diákoknak tetsző humoros mondásával is rászolgált. Ilyen volt például érettségi előtti tanácsa, mely szerint "Ha valami tételt nem tudtok elkezdeni, mondjátok mindig: már az ókori görögök is azt mondták..." Az egyik, nővére nevében exkuzáló fiút meg így oktatta ki: "Fiam, jegyezd meg, egy fiúnak csak húga lehet, nővére nem."72
-----Fontos rámutatni, hogy állami tanári alkalmazása idején is rendszeresen misézett, sőt, nem egy tanítványa még ministrált is neki, ráadásul Farkas még hívta is tanártársait a vasárnap reggeli fél nyolcas miséjére. Mindezt azért nem tarthatjuk egyszerű "érdekességnek", mert tudvalevő, hogy ebben az időben a volt szerzetesek és a nyugdíjas papok csak teljesen üres templomban mondhattak szentmisét73, így az egyik kereten kívüli piarista kollégáját, a pacsai gimnáziumban tanító Molnár Istvánt 1967-ben azért bocsátották el tanári állásából, mert – a Zalaegerszegi Járási Tanács VB Művelődési Osztályának a határozata értelmében – "előfordult, hogy Pacsától távol Erdőkertes községben [Pest megye, itt lakott Molnár édesanyja, Sz. Á.] üres templomban hívek jelenléte nélkül misézett". "Mindezen körülmények – folytatódik a határozat – is azt mutatják, hogy az egyházi ideológia meggyőződéses híve, tehát a marxista-leninista szellemben az ifjúság nevelésére nem alkalmas." 74 Volt viszont egy egyenesen megmosolyogtató eset, mikor az egyik, moszkovita hírében álló kollégája – aki frissen érkezve a tanári karba nem ismerte a körmendi körülményeket – az egyik értekezleten éppen belekezdett, hogy szóvá tegye Farkas misézését, mire egy-két kolléga az asztal alatt enyhe rugdosással figyelmeztette, hogy hallgasson el, mert tudták, hogy Farkas ebbéli tevékenységét nemcsak "fentről" engedélyezték hallgatólagosan, hanem mind a két körmendi plébános, előbb Hirschberg Ernő, majd 1966-tól Göcze István is támogatta Farkas egyházi szolgálatát (egyébként Hirschberg egyik rokonának a férje Horváth János, az ÁÉH elnöke volt).75 Amikor Hencz Ernő, mint fiatal hitoktató odakerült, Hirschberg "melegen ajánlotta", hogy látogassa meg Farkas Dénest, mert hiú és befolyásos ember, s szereti az édességet (tortát).76 A papság mind Hirschbergtől, mind Farkastól tartott, talán még félt is, pedig Farkas – aki egy, a körmendi elöljáróságtól számára kiutalt lakásban házvezetőnőjével lakott, aki főzött rá – magánéletében igen zárkózott volt: a ballagó diákoknak sohasem engedte, hogy lakásához elmenjenek szerenádot adni, de feltűnő volt az is, ahogy az utcán járva mindig szorosan a fal mellett ment.77
-----Körmendi működése alatt két publikációja is megjelent, az egyik a három Gothard-fivérről, a másik a fizika-tanítás módszertanáról78. A Szombathely három büszkeségét (Gothard Jenő csillagászt, G. Sándor mezőgazdászt és G. István orvost) bemutató cikkében azok társadalmilag is hasznos tudományos tevékenységére hívta fel a figyelmet, míg A Fizika Tanítása pedagógiai szaklapban megjelent cikkében az érettségi szóbeli vizsga C tételeihez adott gyakorlati példákat. (Bizonyára véletlen, de érdemes megemlíteni, hogy ebben a folyóiratban éppen ekkortájt jelenik meg budapesti piarista "kollégájának", a fizikai kísérleteiről híres Kovács Mihály tanár úrnak több cikke79).
-----Farkas Dénes 1971. december 2-án halt meg, sírja a szombathelyi Szent Kvirin templom kriptájában van. Az igazgatóhelyettesi poszton Farkast követő tanártársa, Németh János visszaemlékezése szerint a búcsúbeszédet Mosonyi Antal igazgató (egykori bencés diák) mondta, aki mint utolsó munkahelyi vezetője "jól ismerte azokat a stílusfordulatokat, értékeket, amelyeket Farkas Dénes képviselt, amelyek szerint élt, és amelyekkel egy ilyen életpálya méltóképp felidézhető volt. Mosonyi Tóni bácsi elmondta, hogy az egyház részéről (a gyászszertartáson kívül) ilyen méltatás nem hangzott el."80
-----A sírhely-nyilvántartási könyvben Farkas mint "szerzetes tanár" szerepel, sírjának márványtábláján ugyanakkor a "gimnáziumi igazgató"felirat áll.

 

ÉRTÉKELÉS

A levéltárak eszközrendszere (tehát az írásos dokumentumok) segítségével megőrzött és e tanulmányban bemutatott adatok és tények, valamint a személyes visszaemlékezések arra mindenféleképp rámutatnak, hogy Farkas Dénes esetében rendkívüli személyiséggel állunk szemben. Hogy személyének rendkívüli adottságai mögött áll-e valamiféle személyiségzavar, s ha igen, az milyen mértékű, s főleg: milyen jellegű, annak elemzésére csak a szakember vállalkozhat. Már csak azért is, mert e "zavarok" egyszerre mutatják a kényszeres, a paranoid és a skizoid személyiségzavar minden fontos – ugyanakkor egymásnak ellentmondó – jellemzőjét. Ráadásul, ha életpályájának alakulását a tragikus XX. század bonyolult kulturális, történelmi és politikai közegében vizsgáljuk, egyértelmű, hogy a "horogkereszt és a vörös csillag árnyéka"81 nemcsak a börtönt, a magaláztatást és a testi-lelki megpróbáltatást elszenvedő (akár vértanú) papokra és szerzetesekre vetődött, hanem tulajdonképpen az egész társadalomra. S tudjuk azt is, hogy a nem mindennapi próbát – adottságai, de akár a körülmények hatalma függvényében – ki így, ki úgy állta ki. Bár a viselkedési formák mélylélektani elemzésekor a szakirodalom egyre inkább használja a transzgenerációs trauma fogalmát82 (mely szerint az ősöktől örökölt tulajdonságok a több nemzedéket érő kudarcos megküzdés során növelik az egyén társadalmi izolálódásának, illetve sehova-nem-tartozásának az érzését, minek következtében aztán gyakran szocializációs zavarok keletkeznek), sőt a holocaust nyomán többen – hazánkban például Virág Teréz83 – annak vizsgálatával is megpróbálkoztak, hogy a zsidóság nagyobb arányban van-e érintve az effajta trauma által, Farkas sorsán eltöprengve mégis inkább a magyar katolikus egyház 20. századi diktatúrák alatt felvállalt szerepéről érdemes két fontos gondolatot felvetni.
-----Az első magával a szerzetességgel (esetünkben a piarista renddel) kapcsolatos. Az emberi (tehát a szerzetes-) közösségeknek a világ elvárásai és belső életük (akár rendszabályok megalkotását is szükségessé tevő) stabilitása iránti követelményei türelemmel párosult következetességet, ugyanakkor a kompromisszumok erkölcsi felvállalhatóságát mérlegelni képes bölcsességet várnak el a mindenkori vezetéstől. Ez a bölcsesség – s ez talán a szerzetesközösségre vonatkoztatva sokak számára újdonságnak tűnik – azzal is számol, hogy az individuum is esendő, korántsem lezárt világnézetű, véglegesen kialakult jellem. A "hívást" (hivatást?) érző szerzetest (meghatározott, stabil vagy stabilnak vélt) "eszmény" vezérli, de az eszmény mögött sokáig ott él életének a valósága, mely, mint állandó kihívás, az eszmény újból és újból való (ideális esetben egyre gazdagodó) értelmezését követeli. Ennek során olyan "kalandba" bocsátkozik, melynek nincs meg az emberi biztosítéka ahhoz, hogy a befutott pálya példamutató legyen. A kockázat vállalása mégis erkölcsileg megalapozott, hiszen a hitelességet éppen a jóra-többre való őszinte törekvés adja, így megvan az esélye a pozitív végkifejletnek. 84 Ráadásul – s erre számtalan példa hozható – nem egy önmagát kereső és a hivatásában el-elbizonytalanodó szerzetes megmaradt rendje hasznos tagjának annak köszönhetően, hogy elöljárója adottságainak (karizmájának) megfelelő munkakörbe, más környezetbe helyezte. A most megismert dokumentumokból is egyértelmű, hogy Farkas Dénest tanárai-elöljárói meglehetősen közelről ismerték (hibájával együtt), s bizalommal voltak iránta. Sík Sándor igazi atyai jóbarátja volt, a végsőkig kitartott mellette, így mutációit (=áthelyezéseit) is abban a reményben eszközölte, hogy meg tudja tartani a rendben. Hiszen – mint ahogy az például az egyházi személyekről a Magyar Kommunista Párt főtitkára számára készült akkori bizalmas jelentésben találóan szerepel – Sík, akit "A zsidóüldözés idején nem védett senki és csak az akkori pápai nuncius adott neki menedéket, (...) az embereket mind jónak és szentnek képzeli el, és ha rájön, hogy tévedett, maga sajnálja őket a legjobban."85 Következésképp, még a történtek ellenére sem igazolható az a sokakban talán felmerülő vélemény, hogy egyáltalán nem lett volna szabad Farkast felszentelni.

Farkas Dénes nyughelye a szombathelyi
Szent Kvirin-templom kriptájában

-----Ugyanakkor, sajnos, az is igaz, hogy Farkas rendtársai közt (enyhén szólva) nem volt népszerű. Ezt nem is elsősorban a valóban kifogásolható viselkedése nyomán megszületett feljelentések bizonyítják, hanem az a tény, hogy a rendi dokumentumok közt egy sem utalt arra, hogy bármelyik rendtársával mélyebb kapcsolatban állt volna, amire pedig más rendtagok esetében sok szép példa akad. Így mai szemmel nagyon is aktuálisnak érezzük II. János Pál pápának 1996-ban kiadott, a szerzetesi élet megújításával is foglalkozó Vita consecrata című apostoli buzdítását, hiszen láttuk, hogy a szerzetesség nem mindenki számára volt "örömteli élet a szeretetben", s bizony – a századelő liberalizmusától megfertőzve – akadtak olyanok is, akik nem tudták elfogadni, hogy a szerzetességben "semmiféle ellentmondás sincs az engedelmesség és a szabadság között."86 S bár a száraz levéltári adatok többnyire alkalmatlanok az egyénben lejátszódó lelki folyamatok, törekvések, papok esetében a transzcendencia iránti nyitottság mértékének (egy szóval az intim szféra) bemutatására, Farkas életpályájának a megismerése során sokunkban az a benyomás támadhat, hogy nemcsak szóhasználatában ("béke", "zászlóbontás", "keresztény magyar kereskedelem" stb.), de papi hivatásának gyakorlásában is "eljelszavasodott"87, következésképp az ő esetében az is "teljesen kézenfekvő, hogy a jól hangzó jelszavak paravánja mögött mi bújik meg": egyértelműen az "önmaga keresése"88. Pedig a lelki elmélyedés szükségességére az Egyház – már a II. Vatikáni zsinat előtt is – folytonosan figyelmeztette papjait és híveit. Így tett maga Sík Sándor is. A rendtársainak címzett 1949-es újévi körlevelében például így írt: "Ne engedjük, hogy egy percre is mesterséggé, üzemmé, puszta rutinná alacsonyodjék bennünk az, aminek az imádás és a szeretet művének kell lennie. (...) Hatástalan szófecsérléssé, megvetésre méltó és szánalmat arató retorikává süllyed szavunk, ha nem tartózkodunk bizalmas otthonossággal és állandósággal az Isten gondolatainak és nagy tetteinek a világában."89
-----Ettől függetlenül persze nem feltételezhető, hogy Farkas szociális elkötelezettsége (s az azzal kapcsolatos "szociáldemokrata" érzülete) ne lett volna őszinte. Az megint más kérdés, hogy nem érintette meg igazán a kereszténység illetve a katolikus egyház szociális tanítása, annak ellenére, hogy bizonyára jól ismerte azt, hiszen – mint ahogy láttuk – nyelvtudása révén meglehetősen tájékozott volt, ráadásul szimpatizált a Kolping-mozgalommal s még Prohászkát is idézte.
-----A másik gondolat az egyházi hierarchia kommunista hatalommal való állítólagos "együttműködésének" bonyolult kérdésköréhez kapcsolódik. Láttuk, hogy mind a piarista tartományfőnök, Sík Sándor, mind Hamvas Endre és Kovács Sándor püspökök – nyilván sok-sok belső gyötrődés kíséretében – nem zárkóztak el a kényes, akár kellemetlen ügyek intézésének a felvállalásától, olyan politikai-ideológiai környezetben, mikor egyértelmű volt kiszolgáltatott, megalázott helyzetük.90 Különösen a Farkas Dénes feloldozásával és a szombathelyi egyházmegyébe való áthelyezésével kapcsolatos dokumentumok bizonyítják, hogy a főpásztorok igyekeztek az adott körülmények közt a lehető legjobb (akár úgy is fogalmazhatunk: a legkevésbé rossz) megoldást választani, miközben a rájuk bízott nyáj hűséges pásztorai maradtak. Ők a nyáj egészét őrizték, bár tudták, hogy: a nyájban fekete bárányok is vannak. De a nyáj úgy nyáj, ahogy van: fekete bárányostul együtt.

 

MELLÉKLETEK

 

A./ FARKAS DÉNES ÍRÁSAI

1 Románc. (Zongoradarab) (MPRKL, Zimányi Gyula hagyatéka). (Ajánlása: "Főtisztelendő Zimányi Gyula igazgató úrnak, mély tisztelettel hálás tanítványa, F. D., 1926 karácsony")
2 Újabb vizsgálatok az NOG-sávjainak finomszerkezetéről. Bölcsészetdoktori értekezés – Budapest, 1929. (Készült a M. Kir. József-Műegyetem Pogány Béla és Schmid Rezső által vezetett kísérleti fizikai intézetében. A méréseihez felhasznált, akkor igen modernnek tekinthető műszerek beszerzését egyébként a Természettudományi Kongresszus és a Széchenyi Tudományos Társaság szponzorálta. Munkája során mintegy 300 mérés elvégzése után hét új gammasávot határozott meg, s vonalaikat 38 sorba rendezte. Az extrapoláció révén nyert további nullavonalak felhasználásával a Gauss-féle "legkisebb hibanégyzetek" elve alapján a kimért nullavonalakat meghatározó két új sávformulát állított elő, amelyek alapján a régi, H. Deslandres-féle formulánál pontosabban lehetett meghatározni az összes eddig vizsgált gammasávok nullavonalait.
3/a. Dr. Orbán János: 1887. dec. 26. – 1937. okt. 26. (Nekrológ). In: A kecskeméti Kegyes-Tanítórendi Róm. Kat. Gimnázium értesítője az 1937-38. iskolai évről. (Úgy emlékezik az iskola igazgatójára, hogy igen szigorú, de megértő volt, és az "Osztályzások, érettségik, javítóvizsgálatok alkalmával akárhányszor pártját fogta a gyengébb tanulónak.")
3/b. Dr. Orbán János. Nekrológ. In: Kecskeméti Katolikusok Lapja, XIV. évf. 1937. nov. 7. (Név nélküli megemlékezés Orbán János piarista igazgató haláláról; biztos, hogy. F. D. írta, hisz szövege csaknem teljesen azonos a 3a alatti írással.)
4 A piaristák új szentje. P. Pompiliusz . In: Kecskeméti Katolikusok Lapja, XI. évf. 1934. 5. sz. márc. 4. (Olaszból fordította F. D.)
5 Krisztus világossága. In: Kecskeméti Katolikusok Lapja, XI. évf. 1934. 7. sz. (Franciából: F. D.; tartalom: egy Veronika nevű betegápoló apáca papot hívott egy addig hitetlen haldoklóhoz, aki az élettől búcsúzva mindezt megköszönte neki.)
6 A megtérés. In: Kecskeméti Katolikusok Lapja, XI. évf. 1934. 12. sz. (Németből: F. D.; tartalom: jómódú család mosónőt fogad, aki, mivel kevés munkája volt, korábban végzett. A házikisasszony így még további munkát akart adni neki, de a szociális érzékenységű nagynéni figyelmezteti: "Arra kérlek, hogy csak egy pillanatra képzeld magad a mosónő helyébe" – mire a mosónő megkapja a teljes napi bért.)
7 A három Gothard-fivér munkássága. In: Vasi Szemle, 1963. II. k. (A szombathelyi premontrei gimnáziumban érettségizett három híres testvér, a későbbi csillagász: Jenő, a mezőgazdász Sándor és az orvos István életpályájának bemutatása. Idézi Gothard Sándort, mely szerint: "A termelés fokozásával fokozzuk az egyesek vagyonát, az egyesekével a hazáét. Hisz a nemzet jóléte attól függ, hogy tudjunk két kalászt termelni ott, ahol apáink még csak egy kalászt termeltek.")
8 Érdekesebb vizsgapéldákat! In: A fizika tanítása, 1963. 6. sz. (Aláírás: Dr. F. D. gimn. igazgatóhelyettes, Körmend. Ebben az érettségi szóbeli vizsga C tételeihez ad gyakorlati példákat, mert a "jó vizsgapéldáktól megkívánjuk, hogy témájuk a mai társadalmi és technikai életkörülményeinket tükrözze, és lehetőleg legyen kapcsolatuk az iskola gyakorlati foglalkozásaival, szakirányú előképzésével." Az egyik példa konkrétan a körmendi törpevízmű-hálózat Kossuth Lajos utcai szakaszával kapcsolatos egyszerű méretezési feladat.)
9 Gimnázium és kereskedelem. In: Baross Szövetség, XXIII. évf. 13. sz. 1941. márc. 28. (Írta: F. D. váci piarista tanár; főbb gondolatai: "A gimnázium széleskörű (...) jellemnevelő tevékenységében hely kell jusson a keresztény magyar kereskedelem ismertetésének, s a mai nagy magyar sorskérdések között a kereskedői hivatásról (...) és fontosságáról is irányító szempontokat kell adni" Ilyen szempontok:
"1) Szoktassa a gimnázium – s általánosságban minden iskola – diákjait a kereskedelem tiszteletére. Rég elmúlt már az az idő, amikor a magyar ember életeszményét a régimódi földesúr vagy a hivatalnok testesítette meg, s minden gyakorlati pályától, minden önálló tevékenységtől irtózott. A német, angol vagy amerikai gyerek már régen tudta, hogy jobb vállalkozónak, hajóskapitánynak vagy akár áruházi csoportfőnöknek lenni, mint közhivatalban lemorzsolni az életet. De nálunk csak rövid idővel ezelőtt is próbálta volna meg valamelyik magyar iskola vagy tanár meggyőzni az átlagdiákot, hogy az építőmester is lehet olyan úr, mint a főszolgabíró, vagy hogy jobb a főtéren vaskereskedőnek lenni, mint miniszteri titkárnak [kiemelés tőlem: Sz. Á.] vagy főispánnak. (...)
2) Közelebbi feladat a mai magyar kereskedelem állapotának a megismertetése s egyben ápolása. Több mint húsz éve bontotta ki zászlaját a Baross Szövetség. S azóta céltudatos munkájával nagy eredményeket ért el s a keresztény magyar kereskedelmet nagy erőtényezővé tette. A magyar összefogásnak e gyönyörű példáját meg kell ismerni minden ifjúnak. Szoktassuk rá tanulóinkat, s rajtuk keresztül szüleiket, hogy a Baross Szövetség tagjainál vásároljanak, iskolai beszerzéseiket, ruha-, élelmiszer-, könyv- stb. szükségleteiket ilyen kereskedőnél eszközöljék. Saját érdekünk is ez, hiszen megbízható árut és sokszor olcsóbban kapunk, s e mellett keresztény magyar testvérlelkeket, az állam adófizető polgárait segítik. Különösen a vidéki iskolákban kellene megszüntetni azt a rossz szokást, hogy nagyobb bevásárlásaikat Budapestre utazva, nagy áruházakban veszik, ahelyett, hogy a helybeli Baross-testvéreknél szereznék be. Itt a Baross Szövetség és az iskola együttes tanító és segítő munkájára van szükség.
3) A gimnázium feladata az is, hogy kereskedői nemzedéket neveljen. Igaz, ezt a célt elsősorban a kereskedelmi szakiskolák, és a nemrég létesített kereskedelmi középiskolák szolgálják. De ezek növendékei is előbb nagyrészt a gimnázium alsó négy osztályát végzik el. Itt kapják meg az alapot későbbi szaktanulmányaikhoz, fontos, hogy ez az alap szilárd és megfelelő legyen. S különben is, vessünk véget annak a helytelen felfogásnak, amely szerint a középiskolán éppen csak átcsúszott vagy onnan kibukott fiút szánják kereskedőnek. Ellenkezőleg, a tehetséges, önálló szellemű, vállalkozó szellemű gyermek érdekében cselekszenek a szülők, ha gazdasági pályára adják, sőt, a magyar és a fajmagyar társadalom érdeke is ez.
Tudjuk jól, hogy külföldön a művelt kereskedőréteg kialakulása tárta fel a világot, szervezte a gyarmatokat, emelte a tömegek lélekszámát, fogyasztását, kultúrigényeit, fejlesztette ki a városi életet, egyszóval: kultúrát hozott. Sajnos, a magyar faj a múltban ezt nem értette át. Ezért boldogult és gazdagodott meg itt minden jövevény, mert a saját államunk, társadalmunk gazdasági kereteit mi magunk nem töltöttük ki, sőt, csalogattunk másokat,hogy kereskedjenek, változtassák pénzzé terményeinket, különben a saját zsírunkba fulladunk. Elmúlt azonban az az idő, amikor egy nép ezt a gazdasági közömbösséget tétlenül állandósíthatta. Ma már az a helyzet, hogy a puszta katonai uralom csak pillanatnyi hódítást jelent; állandó birtoklást csupán a gazdasági élet kézbentartása és irányítása adhat. Ehhez pedig sok művelt, széles látókörű kereskedő szükséges!"

 

B./ FARKAS DÉNES ÁLTAL ELŐADOTT ZONGORA-SZÁMOK
(A KALAZANTINUMI ÉVEK ALATT)

1925. nov. 25. Beethoven: F-dúr hegedűrománc, op. 50 (Harich János – hegedű, F. D; a Kalazancius-ünnepély alkalmából)
máj. 21.: Bellini: Norma (Király István és F. D. – zongora); Schubert: Katonainduló – négykezes és ráadásként Rossini: Tancréd (F. D.)
jún. 1.: (Zimányi Gyula és Sebes Ferenc jelenlétében) Haydn: I. szimfónia (Király István és F. D. – zongora) ; Rossini: A sevillai borbély, nyitány ill. A vihar (Király István és F. D. – zongora; Harich János az előadást megbírálta és "a tempó megváltoztatását helytelenítette")
jún. 11.: (több piarista elöljáró jelenlétében) Braga: Stimmen der Engel (Harich János – hegedű, F. D. – zongora), Bellini: Ouverture – Shakespeare Rómeó és Júliához (Király István és F. D. – zongora) – érdemes megjegyezni, hogy ez alkalommal hangzott el Harich János előadása a görög zenéről, mely valószínűleg értékes dokumentum, hiszen írásban is megvan!
1926. okt. 17.: (piarista elöljárók jelenlétében) Mozart-trió (Harich János, Hajlamász Ferenc és F. D.)
1927. máj. 29.: Rahmaninov: Prélude (F. D.)
nov. 6.: Rossini: La regata Veneziana – Liszt átiratában (F. D.; a bírálat során Vass József sikerültnek mondta az előadást, noha "több volt benne a tempó, mint a cizellált művészet.")
nov. 20.: Mozart: Trió (Vass József – hegedű, Hajlamász Ferenc – cselló, F. D. – zongora; Tassy Pál bírálata szerint az előadók "hivatásos muzsikusok a hangszerek kezelésében")
dec. 8.: Lavotta: Szigetvár ostroma (F. D)
dec. 24.: Szepessy–Demény: Szt. Ferenc karácsonya (Balogh Ferenc szavalata, zongorán kísérte: F. D.)
1928. márc. 25.: Schumann: Trió (Vass József – hegedű, Hajlamász Ferenc – cselló, F. D. – zongora).
máj. 6.: Beethoven: Pathétique (F. D.; Vass József bírálatában megállapította, hogy "az előadó interpretáló készsége szépen halad felfelé").

 

C./ FARKAS DÉNES SÁTORALJAÚJHELYI (FŐLEG A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTBELI)
MUKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOS LEVELEZÉS

1 F. D. jelentése Zimányi Gyula tartományfőnöknek 1944. okt. 15. – 1945. ápr. 4. közötti távollétéről. (1945. máj. 6. ; 2/1945)
2 Helyzetjelentés a sátoraljaújhelyi kegyestanítórendi róm. kat. gimnázium 1945. évéről. (1945.máj. 15.; 162/1945)
3 Sulhan György igazgató leánytanulók felvételét javasló levele. (1945. szept. 7.; 656/1945)
4 Sulhan György igazgató lemondását bejelentő magánlevele Zimányi Gyula tartományfőnöknek, melyben utódjául F. D.-t javasolja. (1945. okt. 22.; 896/1945).
5 Sulhan György igazgató tájékoztató levele Zimányi Gyula tartományfőnöknek a tanárok államsegélyéről. (1945. okt.7.; 124/1945–46).
6 F. D. levele Zimányi Gyula tartományfőnöknek édesanyja halála miatti távollétéről. (1946. ápr. 28.; ikt. sz. nélkül)
7 Lénárd Ödön értesíti Tomek Vince tartományfőnököt F. D. szociáldemokrata párt rendezvényén 1947. márc. 30-án elhangzott tokaji előadásáról. (1947. ápr. 13.; ikt. sz. nélkül)
8 Tomek Vince tartományfőnök számon kérő illetve figyelmeztető levele F. D.-nek tokaji előadásáról. (1947. ápr. 14.; bizalmas, ikt. sz. nélkül; melléklet: a tartományfőnök 444/1947 sz. körlevele, melyben elrendeli a rendtársak politikai pártokból való kilépését, 1947. ápr. 14.)
9 F. D. magyarázkodó válasza Tomek Vince tartományfőnöknek, 2 melléklettel: a) Beszámoló a tokaji gyűlés körülményeiről, b) A szoc. dem. pártból való kilépési nyilatkozat másolata. (1947. ápr.22.; 587/1947)
10 F. D. levele Tomek Vince tartományfőnöknek a Népszavában róla megjelent cikkel kapcsolatban. (1947. május 12.; ikt. sz. nélkül)

 

D./ FARKAS DÉNES SZEGEDI TANKERÜLETI FŐIGAZGATÓ-HELYETTESI ÁLLÁSÁVAL
KAPCSOLATOS LEVELEZÉS

1 Jegyzőkönyv a szegedi rendháznak 1948. jan. 11-i tavaszi házi gyűléséről. (1948. jan. 11.; 612/1948)
2 Jegyzőkönyv a kegyesrendiek vezetése alatt álló Dugonics András Gimnázium 1948. febr. 25-én tartott, dr. Páti Ferenc tankerületi főigazgató hivatalos látogatását befejező értekezletről. (1948. febr. 25.).
3 Jegyzőkönyv a kegyesrendiek vezetése alatt álló Dugonics András Gimnázium 1948. márc. 1-jén tartott, dr. Dömbi Béla helyettes tankerületi főigazgató hivatalos látogatását befejező értekezletéről. (1948. márc. 1.).
4 Barta István házfőnök felterjeszti Sík Sándornak F. D. kérvényét (1948. júl. 5.; 813/1948).
5 F. D. kérvénye Sík Sándornak, melyben a tankerületi főigazgató-helyettesi munkakör elvállalására kér engedélyt. (1948. júl. 5.; 813/1948)
6 Barta István házfőnök beszámol Sík Sándornak a rendtársak (köztük F. D.) állami iskolában való alkalmazással kapcsolatos nyilatkozattételéről. (1948. júl. 10.; ikt. sz. nélkül;)
7 Sík Sándor magánlevele, melyben baráti hangon elutasítja F. D. (5. tétel alatti) kérvényét. (1948. júl. 12.; ikt. sz. nélkül) .
8 F. D. válasza Sík Sándor (7. tétel alatti) levelére, melyben részletezi tettének vélt helyességét (1948. júl. 17. 813/1948).
9 Sík Sándor baráti hangú válasza F. D. (8. tétel alatti) levelére (813/1948; 1948. júl. 21.).
10 Sík Sándor levele dr. Páti Ferenc szegedi tankerületi főigazgatónak, melyben értesíti, hogy nem járul hozzá F. D. kinevezéséhez. (1948. júl. 22. 813/1948)
11 F. D. levele Sík Sándornak, melyben megküldi 1964. márc. 13.i hivatali esküokmányának másolatát, illetve közli, hogy a tankerületi főigazgatói hivatal munkájával – hivatalos intézkedési jogkör nélkül – még csak ismerkedik (1948. júl. 23.; ikt. sz. nélkül)
12 Sík Sándor jóindulatú figyelmeztető levele F. D.-nek (és Greff Gézának) a rendi regula 312. és 691. kánonja megsértésének várható következményeiről (1948. júl. 29. 925/1948)
13 Csonka Mihály helyettes szegedi házfőnök levele Sík Sándornak, melyben közli, hogy F. D. bejelentette hogy kiköltözik a rendházból és elfogadja az állami megbízást. (1948. aug. 6.; nehezen olvasható ikt. sz.)
14 Sík Sándor ismételt – továbbra is baráti hangú – levele F. D.-nek. (1948. okt. 27.; 1333/1948)
15 Sík Sándor levele Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspöknek, melyre őt, mint a piaristákhoz "legközelebb álló püspök atyát" felkéri a rend Kalazanci Szent József patrociniumi ünnepélyen való részvételre. (1948. okt. 28.; 1339/1948)
16 F. D. kilépését magyarázó levele Sík Sándornak, melyben közli, hogy még mindig a piarista rendhez tartózónak érzi (és tekinti) magát. (1948. nov. 2.; ikt. sz. nélkül)
17 Sík Sándor meleg hangú, ugyanakkor "utolsó atyai figyelmeztető" levele F. D.-nek (1948. nov. 20.; 1470/1948)
18 Sík Sándor provinciális (és Darvasy Mihály provinciális titkár) megküldi a generális 1949. márc. 7-ei határozatát F. D. rendből való kizárásáról (1949 máj. 4.; 452/1949)

 

E/ FARKAS DÉNES FELOLDOZÁSÁVAL ÉS A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYÉBE
VALÓ ÁTHELYEZÉSÉVEL KAPCSOLATOS IRATOK

1 Horváth Richárd levele Sík Sándornak F. D. ügyében. (1951. júl. 4.; ikt. sz. nélkül)
2 Albert István egyházjogi szakvéleménye F. D. esetleges visszavételével, feloldozásával illetve a szombathelyi egyházmegyébe való áthelyezésével kapcsolatban. (1951.júl. 10.; ikt. sz. nélkül)
3 F. D. bocsánatkérő levele, melyben a fenyíték alóli feloldozását kéri. (1951. szept. 3.; ikt. sz. nélkül)
4 Sík Sándor feloldozó levele, melyben hozzájárul a szombathelyi egyházmegyébe való felvételéhez. (1951. szept. 3.; 343/1951)
5 Sík Sándor értesíti Kovács Sándor szombathelyi megyéspüspököt, hogy F. D.-t átengedi egyházmegyei szolgálatra. (1951. szept.4.; 344/1951;)
6 Sík Sándor által összeállított Pro memoria F. D. feloldozásával kapcsolatban. (1951. szept. 11.; ikt. sz. nélkül)

   

   

Jegyzetek

1 Dr. Medvigy Mihály piarista (1914–2001); a tanulmányban szereplő piaristák életrajzi adataira – terjedelmi okokból – a továbbiakban nem utalunk, azok a következő kiadványban megtalálhatók: Catalogus religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666-1997. Léh István piarista gyűjtését sajtó alá rendezte Koltai András. Bp., 1998.
2 NIGG, Walter: A szerzetesek titkai. Bp. 1984.
3 SOÓS Viktor Attila: "Biztos jelentés egy belső embertől". (Farkas Dénes szombathelyi püspöki helynök jelentése az 1956-os forradalom eseményeiről, Kovács Sándor megyéspüspök és mások magatartásáról.) In: Vasi Szemle, 2006. 5. sz.
4 Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára (a továbbiakban: MPRKL); Szombathelyi Püspöki Levéltár, Acta cancellariae (a továbbiakban: SzPL); az iskolai értesítőkből és évkönyvekből vett meglehetősen nagy számú adatra - terjedelmi okokból - külön itt sem hivatkozunk.
5 A személyes visszaemlékezések forrásait ld. a 18.,70., 71., 72. 75. és 76. sz. jegyzet alatt!
6 Ld. a kalazantiumi éveinek minősítését (9. sz. jegyzet), illetve egyik tanítványának visszaemlékezését (a 20. sz. jegyzethez tartozó törzsszövegben).
7 Az 1922/23 iskolai tanévben tartott tud. versenyeken (...) díszoklevelet nyert tanulók. MPRKL, Budapesti gimnázium levéltára.
8 F. D. 1923. szeptember 23-ai kézzel írt kérvénye. MPRKL, Tartományfőnöki Levéltár, Tartományfőnöki levelezés.
9 A Kalazantium növendékeinek minősítései. MPRKL, a Kalazantinum iratai.
10 Az Academia Calazanctina Jegyzőkönyvei 1923-27.MPRKL, Kalazantium iratai (részletesen ld. "B" Melléklet).
11 ld. "A" Melléklet, 1. és 2. sz. tételei.
12 Ld. "A" Melléklet 3-6. sz alatti tételei.
13 Theodor Hürth (1877-1944). 1900-ban szentelték pappá, Adolph Kolping utóda a Legényegyletek Világszerveződése (az ún. Kolping-) Mozgalom élén. 1944-ben, hivatása teljesítése közben egy kölni bombatámadás következtében halt meg.
14 Jegyzőkönyvek a tanügyi főigazgató (1941. ápr. 30. - máj. 31.) ill. a katolikus tanügyi főigazgató (1942. máj. 22.) látogatásairól. MPRKL, Váci rendház iratai (580/1941 ill. 1487/1942.).
15 Ld. az "A" Melléklet 9. sz. tétel.
16 Az e fejezethez tartozó minden hivatkozás a "C" Mellékletben. Valamenyi: MPRKL, Magyar Tartományfőnöki Levéltár, Tartományfőnöki levelezés, Vegyes iratok (Farkas Dénes ügye).
17 Az e fejezethez tartozó hivatkozás legtöbbje a "D" Mellékletben. 1-3. tételek: MPRKL, Szegedi rendház levéltára; 4-18. tételek: MPRKL, Magyar Tartományfőnöki Levéltár, Tartományfőnöki levelezés, Vegyes iratok (Farkas Dénes ügye).
18 Kesselyák Péter szíves írásos közlése. (2008. jan. 12.)
19 Boér Miklós (1914-1987). Teológus, történész, közíró. 1940-45 között az esztergomi érseki hittudományi főiskola tanára. 1945-től Mindszenty utasítására a VKM tisztviselője, később a katolikus ügyosztály vezetője, de - mivel nem értett egyet a kormány vallás- és nevelésügyi politikájával - 1948 októberében lemondott, és külföldre távozott. Rómába ment, ahol a Vatikáni Rádió magyar adását és a Római Magyar Kurírt szerkesztette. 1950-ben Brazíliába került. 1950 és 1971 között São Paulóban, a Katolikus Egyetemen szociológiát és politikatudományt tanított. 1972-ben saját kérésére VI. Pál pápa minden papi tevékenységtől felmentette, és laikus státusba helyezte vissza.
20 Ld. 18. sz. jegyzet!
21 Az e fejezethez tartozó minden dokumentum felsorolása az "E" Mellékletben. Valamenyi: MPRKL, Magyar Tartományfőnöki Levéltár, Tartományfőnöki levelezés, Vegyes iratok (Farkas Dénes ügye).
22 SzPL 135/1952
23 SzPL 519/1952
24 SzPL 1288/1952
25 SzPL 1406/1952
26 SzPL 1408/1952
27 SzPL 1544/1952
28 SzPL 1484/1952
29 SzPL 1060/1954
30 SzPL 1061/1954
31 SzPL 1020/1955
32 SzPL 1032/1955
33 SzPL 1101/1955
34 SzPL 1853/1953
35 SzPL 1290/1955
36 SzPL 934/1952
37 SzPL 1004/1952
38 SzPL 1421/1952
39 SzPL 1010/1952
40 SzPL 679/1952
41 SzPL 1354/1952
42 SzPL 2516/1951
43 SzPL 1418/1954
44 SzPL 330/1956
45 SzPL 378/1952
46 SzPL 1638/1952
47 SzPL 1080/1953
48 SzPL 1463/1954
49 SzPL 1670/1953
50 SzPL 1269-1281/1953
51 SzPL 1167/1956
52 SzPL 144/1952
53 SzPL 14/1955, 993/1955 és 1398/1955
54 SzPL 1290/1955
55 Vasmegye, 1952. júl. 19.
56 Vasmegye, 1952. júl. 27.
57 Ld. 37. sz. jegyzet!
58 Ld. 46. sz. jegyzet!
59 Vasmegye, 1952. aug. 8.
60 MINDSZENTY József: Emlékirataim. Bp., 1989.
61 SzPL 19/1953
62 A Kereszt, 1956. márc. 11.
63 Martin Niemöller (1892-1984) német katonatiszt, tengeralattjáró-parancsnok, majd evangélikus lelkész. A Német Nemzetiszocialista Munkáspárt önkényuralmi törekvéseit megtapasztalva, annak eszméitől eltávolodik. Kárhoztatta, hogy a protestáns egyházak is átvették az 1933 áprilisában bevezetett, a hivatalnokokra érvényes úgynevezett "árjaparagrafusokat", mely szerint a zsidó származásúak, vagy azok, akik zsidó nőt vettek feleségül, nem viselhettek egyházi hivatalt. A hozzá hasonlóan gondolkodókkal megalapította a Lelkészi Segélyegylet (Pfarrernotbund) nevű társaságot, ebből fejlődött ki később a hivatalos német egyházzal (Deutsche Christen) szemben álló Hitvalló Egyház (Bekennende Kirche). 1934-ben tagja a Hitlerrel tárgyaló egyházi küldöttségnek. Mivel vallási alapon tiltakozik a náci fajvédelmi törvények ellen, eltiltják a prédikációtól. Többször letartóztatják, majd a Sachsenhausen-i ill. később a Dachau-i koncentrációs táborba kerül, ahonnan az amerikai csapatok szabadítják ki. Részt vesz az Egyházak Világtanácsának 1946-os genfi értekezletén, majd több amerikai és európai (közte magyarországi) útja során előadásokat tart a hidegháború, a béke kérdésköréről. 1965-ben találkozik Albert Schweitzerrel Lambarenében és Ho Si Min-nel Észak-Vietnamban. Halála előtt nem sokkal az amerikai poncas indiánok törzsük tiszteletbeli tagjává választották, és az "Aki a helyes úton jár" nevet adományozták neki.
64 Összehasonlításul érdemes Farkas megfogalmazását az eredeti szöveggel (illetve annak magyar fordításával) összevetni, melyet ma az átlagolvasó is csak a Vatikán honlapján, ott is csak spanyolul olvashat: "A kutató és tudós világnézete nincs összefüggésben az általa megállapított tudományos igazsággal. Pithagorasz tétele, vagy (hogy az orvostudománynál maradjunk) Hippokratesz egzaktnak elismert megfigyelései, Pasteur felfedezései, Mendel öröklési törvényei nincsenek összefüggésben szerzőik erkölcsi és vallási felfogásával. Nem mondhatók pogánynak csak azért, mert Pithagorasz és Hippokratesz pogányok voltak, de kereszténynek sem, csak mert Pasteur és Mendel keresztény volt. Ezek a tudományos eredmények azért igazak, és annyiban igazak, amennyiben az objektív valóságnak megfelelnek. Ugyanúgy egy materialista tudós is tehet valódi és igazi felfedezést; ezen hozzájárulása a tudományhoz azonban semmi esetre sem jelent érvet materialista világnézete mellett." Discurso sobre el parto natural sin dolor (8 de enero de 1956). www.vatican.va/holy_father/pius-xii/speeches/1956/index_sp.htm
65 Tibola Imre emlékezik 1956. október 28-ra. A forradalom nagy napja Szombathelyen. In: Vas Népe, 1992. okt. 28.; TIBOLA Imre: 56-os emlékeim... Katolikus papok a szombathelyi eseményekben. In: Vasi Szemle, 1996. 4. sz. 505–525.
66 SzPL 1491/1956 és 1492/1956
67 Ld. 3. sz. jegyzet!
68 SzPl 1491/1956
69 Ld. 3. sz jegyzet!
70 Tanártársának, Németh Jánosnak szíves írásbeli közlése (2008).
71 Egykori diákjának, Marton Ferencné Kovács Évának szíves közlése (2008).
72 Egykori diákjának, Gyürki Józsefnek szíves közlése (2008).
73 SZÁNTÓ Konrád: Az Egyházügyi Hivatal titkai. Bp., 1990.
74 MPRKL, Molnár István hagyatéka
75 Gyürki László szíves közlése (2008).
76 Hencz Ernő szíves közlése (2008).
77 Ld. 72. sz. jegyzet!
78 Ld. "A" Melléklet 7. és 8. tételeit!
79 KOVÁCS Mihály: Az általános tömegvonzás bemutatása és az F mérése; G-M csöves kiegészítő fokozat a "Rádiópad"-hoz (1962/5.); Wheastone-hidas analóg számológép. A Fizika Tanítása (1962/2., 1962/5 és 1963/1.)
80 Ld. 70. sz. jegyzet!
81 Vö.: HETÉNYI VARGA Károly: Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. 2. köt. Üldözött, börtönviselt jezsuiták, kapucinusok, karmeliták, keresztény iskolatestvérek, lazaristák, marianisták, maristák, mechitaristák, minoriták, piaristák szenvedéstörténete. Abaliget, 2002.
82 VAS József Pál: "Terror natus est". A transzgenerációs trauma fogalma, felismerése és kezelése a segítő gyakorlatban. In: Confessio, 2006/2.
83 VIRÁG Teréz: Emlékezés egy szederfára. Esszék és tanulmányok. Budapest, 2000.
84 VÁRNAI Jakab: A szó és a szlogenek. "Közbeszéd" a szerzetesi közösségben. In: Vigilia, 2007/3.
85 Egyházi személyekre, papokra vonatkozó jelentések, információk. Politikatörténeti Intézet Levéltára, I–274/7, 249. őrzési egys.
86 II. János Pál: Vita consecrata, 88. és 91. pont.
87 Várnai Jakab szóhasználata, ld. 84. sz. jegyzet!
88 Vö.: Sík Sándor levele: "Ön nem az Isten ügyét keresi, hanem önmagát!" Ld. "D" melléklet 13. tétel!
89 MPRKL, Tartományfőnöki levelezés, 14/1949.
90 Itt jegyezzük meg, hogy téves Soós Viktor Attila 3. sz. jegyzet alatt idézett tanulmányának azon állítása, hogy Kovács Sándor püspök nem ismerte volna Farkas Dénest, mielőtt egyházmegyéjébe felvette, hiszen – mint ahogy láttuk – korábban Kecskeméten együtt dolgoztak. Ráadásul – s ezt nemcsak a "D" Melléklet 5. tétele alatt álló levél, de számos egyéb dokumentum is bizonyítja – Sík Sándor és az egykori piarista diák, Kovács Sándor hivatalos kapcsolatát igen mély barátság szőtte át, következésképp a súlyos egyházpolitikai és egyházkormányzati ügyek megoldásában is jól együtt tudtak működni.