SOLYMOS REZSŐ
AZ ERDŐ TÖRTÉNETE ÉS A VASI ERDŐK
BEVEZETŐ GONDOLATOK A VASI ERDŐKRŐL
--------------------------------------------------------------------------------A harmadik évezred kezdetén joggal foglalkozunk
a korábbiaknál jóval többet az élő természeti környezet védelmével, helyzetével.
A természet világának egyik gyöngyszeme és meghatározó alkotója az erdő,
amelynek Vas megyében is kiemelkedő a szerepe. A vasi erdők az ország története során
sokat változtak.A róluk szóló írásos emlékek tanúsága szerint Vas-ban mindenkor
jelentős volt az erdők szerepe. Ellátták a megye lakosságát fával, amelyből még "exportra"
is jutott. Ezenkívül számottevő volt az erdei makkoltatás, legeltetés, hamuzsírfőzés
és a szénégetés, az erdei gyümölcsök gyűjtögetése és az alomszedés gazdasági jelentősége
is. A megye területének az utóbbi évszázadban folyamatosan növekvő részét
foglalták el (jelenleg 27%-át borítják) az erdők, amelyek története tanulságként szolgál
a jelen és a jövő számára. Az erdőgazdálkodást szolgáló terület nagysága mintegy 95
ezer hektár, amelynek a fele állami, másik fele magántulajdonban van. Az erdősültséget
tekintve az ország megyéi között a negyedik helyet foglalja el Vas, jóval meghaladva
az ország 20%-os átlagos erdősültségét. Az Őrség, az Írottkő-alja, a Vas megyei
dombvidék a története folyamán mindenkor nevezetes volt erdeiről. Nemzetközileg
elismert például a sárvárkáldi Farkaserdő. Ugyanezt mondhatjuk el a megye erdőgazdálkodásáról
és természetvédelmi sajátosságairól is. Ezt igazolják a sokcélú, többek között
az elsődlegesen fatermelési célt szolgáló erdők és a különleges rendeltetésű, védett
erdőterületek, a közjóléti erdők, a Nemzeti Parkok is. Magyarország erdeiben mintegy
340 millió m3 élőfa áll, ebből 23 millió m3 a vasi erdőkben. A megye erdeinek fáiban a
légköri széndioxid csökkentésével lekötött szén (Carbon) mennyiségét mintegy 67
millió tonnára lehet becsülni. Ezen a téren Vas megye az ország erdei között a harmadik
helyen áll. 240 m3 a vasi erdők hektáronkénti fakészlete a 190 m3-es országos átlaggal
szemben. Bár pontos adatokkal nem rendelkezünk, megközelítően évente hektáronként
mintegy 1,5 tonna széndioxidot vonnak ki a vasi erdők a légkörből, és építik be az
éves fanövedékbe. Ez úton is javítják a levegő tisztaságát. Ezek a kikerekített adatok is érzékeltetik, hogy a megye társadalmi, gazdasági fejlődésére, a lakosság foglalkoztatására
és a közjólétre vonatkozóan meghatározó volt, és az a jelenben is az erdők állapota,
az erdőgazdálkodás helyzete. A történelem folyamán számottevően változtak az erdők
tulajdonviszonyai, rendeltetésük, gazdasági szerepük és társadalmi értékelésük is.
Meghatározó szerepe volt az "uradalmi" erdőknek. A II. világháború után ezekből hozták
létre az állami erdőgazdaságokat. Jelenleg a megye állami erdeiben a Szombathelyi
Erdészeti Zrt. gazdálkodik magas szakmai színvonalon és jó gazdasági eredménnyel.
A vasi erdők jellemzője az is, hogy a rendszerváltoztatás előtti időszakban itt volt egyedül
jelentősebb a "kisparaszti" magán erdőgazdálkodás. Közel négyezer erdőbirtokosról
tudunk a megye délnyugati részén. A Vendvidék Szakszövetkezet keretében viszonylag
jó színvonalú erdőgazdálkodás folyt, amely számottevően javította az itt élő
népesség anyagi helyzetét is.
-----Vas megyében fontos szerepe van és reményeink szerint lesz az erdészeti kutatásnak
is: Sárváron működik az Erdészeti Tudományos Intézet központja. Itt érdemes
megjegyezni, hogy a megyében hagyományai vannak a tudományos kutatás támogatásának.
A Magyar Tudományos Akadémia 1825-ben történt megalapításakor gróf Széchenyi
Istvánt követve Batthyány Fülöp herceg 50 ezer Ft-al járult hozzá az alapítás
költségeihez.
-----Napjainkban örvendetesen nő a társadalmi érdeklődés az erdők iránt Vas megyében
is. Többek között ezt igazolják a helyi sajtóban megjelent tudósítások. Az erdők védelme,
fejlesztése és fenntartása a megye lakosságát érdeklő és érintő kiemelt jelentőségű
témakörök közé tartozik. A Vasban található természeti értékek jelentős hányada
erdőterületen van. Az itteni táj esztétikai értékét is vonzóvá teszik az erdők. Az írottkői
és az őrségi fenyvesek nem csak a hazai, hanem a külföldi turistákat is ide vonzák. Az
itteni erdőknek az ember egészségére gyakorolt jó hatása bizonyított tény. Ennek a turisztikával
összakapcsolt hatását a jövőben az eddigieknél jobban érdemes tudatosítani.
"HISTORIA EST MAGISTRA VITAE" AZ ERDÉSZETBEN IS
Erdeink jelenlegi képe több évezredes fejlődés eredményeként alakult ki. A mai helyzet
értékelését számottevően elősegíti, ha áttekintjük az erdők hosszú távú történetét, ennek
figyelembevételével vizsgáljuk a jelent, és a történelmi tapasztalatokat hasznosítva tervezzük
a vasi erdők jövőjét. A jelen írás is ezt szeretné szolgálni.
-----Az erdők történetének kutatása több olyan kérdésre adhat választ, amelyet csak
hosszú időtartamú kísérletek útján lehet felderíteni. Az ide vonatkozó kutatások során
célszerű az egyes történelmi időszakokat külön elemezni. Érdemes vizsgálni többek között
azt, hogy miként alakult a különböző történelmi korokban az erdők szerepe az ember,
a társadalom érdekeinek függvényében a Földön? Miként változott fafajösszetételük?
Közismert tény, hogy az ember és az erdő ősidők óta szoros kapcsolatban él egymással.
Az idővel együtt változtak-e az erdőkkel szemben támasztott társadalmi, gazdasági
ígények? Miként törekedett az ember arra, hogy az erdők életébe való beavatkozással
elősegítse ezen igények kielégítését? A továbbiakban főleg ezekre a kérdésekre és
Vas megyei vonatkozásaikra térünk ki. A történeti kérdések jó része országosan általánosítható.
Vannak azonban olyan kiemelkedő "specifikus" szempontok, amelyeket érdemes külön is figyelembe venni. Ilyenek például az Őrség erdei, vagy a sárvárkáldi Farkaserdőn
folytatott jellegzetes gyertyános-tölgyes erdőgazdálkodás. Sokan és sokszor
hívatkoznak erre abból a meggyőződésből fakadóan, hogy: "Historia est magistra
vitae" "A történelem az élet tanítómestere" az erdészetben is.
AZ ÓKORTÓL A XXI. SZÁZADIG
Az őskor, majd az ókor embere természetes része volt az erdőnek, amelytől számottevő
mértékben függött az élete, a sorsa. Védelmet és élelmet, ruházatot és némi tűzifát várt az
erdőtől. Háziállatai és a vadállomány is jórészt itt talált menedéket valamint táplálékot.
Ennek megfelelően igyekezett az erdő szerkezetét alakítani (ligetes, bokros, változatos erdőkép),
vagy olyan erdőt, bozótot keresni, amely megfelelt az igényeinek (kőkorszak). Az
erdő életébe való beavatkozás azonban minimális volt, mert az ember nem rendelkezett
ehhez megfelelő eszközökkel, képességgel és főleg elegendő ismerettel. Tevékenységének
alapját a gyakorlati tapasztalatok képezték. Erdészettudományról akkor még nem lehetett
szó. Meg kell azonban jegyezni, hogy a történelem valamennyi időszakában rendelkeztek
az emberek bizonyos fokú ismeretekkel, amelyek a fás növények tulajdonságaihoz,
neveléséhez adtak eligazítást. Példaként Vergiliusra és a régi rómaiakra utalunk. Az
ókorral kapcsolatban napjainkban is sokszor hivatkozunk Vergilius Georgica című könyvére,
amelyben a fák tulajdonságairól és a velük való bánásmódról ír. Már a rómaiaknak
volt fogalma az "erdőtenyésztésről", a természetes és a mesterséges erdőfelújításról. Vergiliustól
származnak a következő sorok: " "Principio, arboribus varia est natura creandis,...
ipsae sponte sua veniunt... pars autem posito surgunt de semine..." A "sponte sua"
kifejezés a természetes felújításra (magvetés és sarjadzás), míg a "pars autem posito surgunt
de semine" az ember által végzett magvetésre (famagvak) vonatkozik. Ismerték a talaj
minősége és a növények fejlődése közötti kapcsolatok egy részét is: " Nem minden
föld bír mindent megteremni. Folyó mentén nő a fűz, a mocsarakon a sűrű éger..." Tudtak
arról, hogy: " különböző a fák hazája: egyedül India terem feketeébent..." (divisae
arboribus patriae, sola India nigrum fert ebenum...) Azt javasolták, amit ma is jónak tartunk,
hogy: "Neveljünk csemetéket a beültetendő terület közelében, vagy ahhoz hasonló
talajon". (Az Őrségben ennek például évszázados múltja van.) A pásztorok és az erdei legeltetés
ellen így emelte fel szavát Vergilius: "...gyakran a pásztorok gondatlansága miatt
tör ki az erdőtűz... sövényt kell fonni, és minden lábas jószágot távol kell tartani a fáktól...
mert a kemény hideg, a száraz forró nyár nem árt annyit az erdőnek, mint a nyáj kemény
fogának mérge... ". Az itt említett "sövényt" akár napjaink vadkárelhárító kerítésének
az elődjeként is tekinthetjük. Az erdők védelmét így indokolta: " védelmezzük az erdőt
szépségéért, hasznáért". Az erdőesztétika sem volt ezek szerint ismeretlen... Az erdő
hasznát így méltatja: "Hasznos fát ad az erdő, hajózásra való fenyőket, házépítéshez szükséges
cedrust és ciprust..." Az erdő rovására terjeszkedő mezőgazdaság problémája az
ókorban sem volt ismeretlen, Vergilius a következők szerint fogalmazta meg: " Ahonnan
a haragos szántóvető az erdőt kipusztítja...., ahol a fák gyökerével együtt a madarak régi
tanyáját tönkreteszi, ott földhasogató ekék ragyognak a műveletlen mezőn..." A felsoroltakból
az erdőgazdálkodásra is lehet következtetni. A természettudományokkal is foglalkozó
Vergilius ezeket a szabályokat a gyakorlati tapasztalatok alapján fogalmazta meg. Ezek ma is igazak. Az akkori tudás és a mai közötti különbséget is mutatják és indokolják,
hogy ennek a kornak az erdészeti ismereteit is érdemes megbecsülni. Egykor tudták
az emberek, miként élhetnek harmóniában a természettel(?). Az erdei legeltetésnek, az
alomszedésnek Vas megyében is hosszú időtávra visszamenő múltja volt, mígnem a XX.
század második felében az erdőtörvény útján is megtiltották.
-----Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy az erdőirtásról szóló legősibb történelmi feljegyzés,
a Gilgames-eposz drámaian mutatja be az erdőirtás következményeit: az elsivatagosodást,
az eliszaposodást. Az ősi Egyiptom és Mezopotámia termékeny földjei váltak sivataggá.
A fa olyan ritka árucikké vált, hogy értéke megközelítette a drágakövekét. Mezopotámia
összeomlása részben az erdőirtás következménye. Történelmi források szerint a
görög civilizáció hanyatlásának okai között is szerepel az erdőirtás. A római birodalomnak
is sok fára volt szüksége. Kr. u. 200 körül a mai Olaszország területéről szinte eltűntek az
erdők. A római termőföldek terméketlenné váltak. A népesség növekedésével együtt nőtt
az éhínség, amelynek vége a birodalom összeomlása lett. Ezek szerint a régmúlt is tele volt
az ember és az erdő közötti kedvezőtlen kapcsolatok (irtás) sokaságával. A súlyos következményekből
azonban nem tanult az ember eleget, a továbbiakban is vétkezett a természet
világa ellen.
-----Az emberiség története folyamán az idő múlásával együtt növekedtek és változtak
az erdő legfontosabb anyagi produktuma, a faanyag iránti igények. Épületei, házi és harci
eszközei az erdő fájából készültek, azokat a fákat termelte ki, amelyek e célra megfeleltek.
A fafelhasználás gyors növekedése rablógazdálkodáshoz vezetett. Rohamosan csökkent az
erdők területe, amelyhez hozzájárult az is, hogy a lakosság lélekszámának növekedésével
arányban nőtt az élelmiszerfogyasztás. Az élelmiszer megtermeléséhez pedig egyre több
termőföldre volt szükség. A kitermelt fák helyén szerencsés esetben természetes úton jelentek
meg az "utód facsemeték", vagy az erdőtakarótól megfosztott terület az erózió révén
elkopárosodott. Az erdőirtás nyomán keletkezett "termőföld" csak egy ideig volt képes
a növekvő élelmiszerszükségletet kielégíteni. A középkorban már főleg bányászati, kohászati,
tűzifa, épület- és hajóépítés, vagy a vadászat és az állattenyésztés (makkoltatás a
sárvári Farkaserdőn stb.) szolgálatában kívánták az erdőt hasznosítani.
-----A bányászat és a kohászat faszükséglete is jelentős volt. A növekvő fafelhasználással
együtt ismerte fel az ember, hogy az erdőkkel gazdálkodni kell, a kitermelt fa helyét, a
"vágásterületet" a továbbiakban is erdővel kell hasznosítani, az "üres" erdőterületeken ismét
erdőt kell létesíteni, elsősorban természetes úton. Vas megye területének jelentős részén
az egyes fafajok a természetes mag-behullás révén hamarosan elborítják a talajt, ha
megtelepedésüket nem háborgatják. Érdemes kiemelni azt is, hogy a fahasznosításnak
egyik sajátos területe volt a honvédelem, amely egykor a favárak, a gyepük áthatolhatatlan
sűrűségeivel igyekezett az ellenség útját állni. Az Őrség erre is jó példa!
AZ ÚJ- ÉS A LEGÚJABB KOR
Ezt a kort elsősorban az elérhető legnagyobb mennyiségű, valamint legjobb minőségű és
értékű fa megtermelésére való törekvés, a tulajdonos számára megfelelő jövedelem elérése
jellemezte. Mindez az erdők életébe való nagyarányú emberi beavatkozással járt,
amelynek eredményeként a természetes erdők nagyobb része gazdasági erdővé alakult. Emellett már a környezet, a természet védelme, az emberiség jólétének a kiemelt szolgálata
is kezdett növekvő jelentőségűvé válni. Az erdészettudományi ismeretek bővülésével
együtt számottevően növekedett azoknak a szakembereknek a száma, akik a bonyolult,
magas fokon szerveződött erdei biocönózis életébe a természeti törvények ismeretének
legjobb szintjén kívántak beavatkozni. Így vált lehetővé, hogy az egykori természetes erdők
szerkezetét megközelítve, létrejöjjenek a természetközeli erdők, terjedni kezdtek a
természetközeli erdőgazdálkodás módszerei, irányelvei. Ide sorolható a vasi jellegzetes
gyertyános-tölgyes erdőgazdálkodás vagy az őrségi magánerdőkben folyó ún. "készletgondozó
eljárás".
-----Az erdők környezet- és élővilág-védelmi szerepe, a szociális, jóléti szempontok
kielégítése a legújabb korban lett igazán meghatározóvá. Ez vált az erdők funkcióinak elsőrendű
szereplőjévé. Megelőzte a fatermelést, amely korábban az első helyet foglalta el.
Az erdészeti kutatás megállapítása szerint a rövid távon nagy fahozamú intenzív fatermesztés
a monokultúrák térhódításával arányosan számottevően gyengítette a faállományok
stabilitását és csökkentette az erdő növény- és állatvilágát, annak sokféleségét. Közben
az ökoszisztéma-szemlélet az erdőgazdálkodásban is örvendetes gyorsasággal kezdte
meg térhódítását. A tíz évre szóló erdőtervekben is megjelentek az ide vonatkozó szakmai
előírások. Folyamatosan erősödött, és ma is erősödik az a helyes felfogás, amely szerint az
erdei ökoszisztéma valamennyi alkotójára való tekintettel szabad az embernek az erdő életébe
beavatkozni. A biodiverzitás szerepe és jelentősége egyre szélesebb körben tudatosult.
Számottevő gondot okoz e témakörökben a biológiai, erdészettudományi ismeretek területén
még fennálló fehér foltok mértéke. Rendkívüli veszély forrása az is, hogy szép számmal
vannak olyan személyek, akik néhány rövid távon mutatkozó, kellően nem ellenőrzött
és bizonyított kutatási eredményből nagy önbizalmat mutatva, "lehengerlően" fejtik
ki tévedhetetlennek nyilvánított álláspontjukat. Itt kell külön is kiemelni az erdészetben
régóta ismert tartamosság fogalmának a fenntarthatóságra való bővülését is. Az erdők, a
természetközeliség valamennyi jellemzőjét, az erdők sokoldalú hasznát a fenntartható erdőgazdálkodás
útján folyamatossá kell tenni. Egyszerűbben kifejezve: a fatermésre (fahozamra),
a jövedelemre vonatkozó korábbi tartamosságot az ökológiai tényezők kedvező
fenntartásával kell bővíteni.
-----Az ezredfordulón azonban a környezetbarát fa nyersanyagnak is növekedett a
gazdasági életben betöltött szerepe. A dendromassza teljes hasznosítására vonatkozó faipari
törekvések, a faipari kutatás egyre több eredménnyel járt. A rohamosan súlyosbodó energia-ellátási problémák ismét előtérbe helyezték a fa energia célú hasznosítását is. Egyes
előrejelzések szerint nem kizárt, hogy a jövőben számos helyen faellátási gondokkal kell
majd számolni. Az erdők fatermését ismét a korábbiakhoz hasonló nagyobb figyelem kezdi
kísérni. Felmerül a veszélye annak is, hogy a fa iránti kereslet, a fapiac élénkülése a
szakszerűnél több fa kitermeléséhez vezethet. A Föld erdeiben még fellelhető fa tartalékok
egyrészt kimerülőben vannak, másrészt olyan vidékeken találhatók, amelyek feltáratlanok,
vagy amelyek megközelítése ma még el nem fogadható költségekkel jár. A faárak növekedése
ezt a problémát is megoldhatja. A fa feldolgozásával növelhető a munkahelyek száma.
1949-ben és 1957-ben például 32 ezer fő dolgozott a faiparban. A fafeldolgozás korszerűsítésében
Vas megye példamutató volt. A faforgácslapgyártás terén nemzetközileg is
elismerték a megye eredményeit.
A XXI. SZÁZAD
A XXI. század kezdetén a Föld erdőgazdálkodására jelentős hatással voltak a századfordulót
megelőző nemzetközi tudományos konferenciák, rendezvények határozatai és az élővilággal
kapcsolatos állásfoglalások, egyezmények. Kiemelt jelentősége volt ezek között a "Feladatok
a XXI. században" (Agenda 21) című átfogó programnak, amelyet az ENSZ riói, Környezet és
fejlődés című konferenciáján fogadtak el 1992-ben. A globális környezeti problémák és támogatási
területek témái közt kivétel nélkül jelen vannak az erdőkkel kapcsolatos témák, úgy mint:
a biológiai sokféleség megőrzése, az éghajlatváltozás veszélyének csökkentése, a vízfolyások
védelme, az ózonréteg védelme, a sivatagosodás elleni küzdelem. Ezekből is következtetni lehet
arra, hogy a jelen évszázad folyamán várhatóan tovább növekszik az erdőknek az élővilágban
betöltött szerepe és az erdő fájának a nyersanyagellátásban való részaránya. Kitűnik ez az
EU-nak az erdő-fa és papír szektorral kapcsolatos stratégiai céljaiból is, a 2001-ben elfogadott
Fenntartható Fejlődés Stratégiájából. Célszerű kiemelni, hogy tovább növelte az erdőknek az
élővilágban betöltött súlyát a földi éghajlatra gyakorolt hatásuk. A Föld éghajlata szempontjából
meghatározó szerepe van a többféle hatást kifejtő növénytakarónak. Közte és az üvegházhatású
gázok között jelentős a kapcsolat, a kölcsönhatás. E helyen a szén-dioxid elnyelését
emeljük ki, amelyben az erdőknek is egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. A különböző
FAO- és egyéb nemzetközi tájékoztatók arra engednek következtetni, hogy az erdőgazdálkodásnak
és az erdészeti kutatásnak változatlanul az egyik fő feladata marad az erdő fenntartható
materiális hasznának a biztosítása, miközben az erdő immateriális hasznának, ökológiai szerepének
és szolgáltatásainak a jelentősége tovább növekszik. Kellően nem tudatosult azonban,
hogy jelentős ökonómiai háttérrel kell rendelkezni ahhoz, hogy ezt a szerepet az erdők optimális
mértékben betölthessék. Az említett széndioxid-elnyelés kedvező ökológiai hatásán túl ki
kell emelni azt is, hogy a fanövedék mértéke, anyagi haszna is közvetve összefüggésbe hozható
ezzel, mert a faanyagnak mintegy a felét a légkörből származó szén(-dioxid) alkotja.
-----Ismételten hangsúlyozzuk, hogy erősödik az állásfoglalás, amely szerint az ökonómiai
előfeltételek és pozitív eredmények hiányában az erdészeti ökológiai követelmények
teljesítése is hiányt szenved. Meg kell teremteni a kettő harmóniáját. Sajnos ezen a téren
az ezredforduló időszakában nemzetközileg sem kedvező a helyzet, bár egyre inkább tudatosodik,
hogy a szélsőséges törekvések egyik területen sem járnak kellő eredménnyel.
Joggal kárhoztatható, ha az erdőgazdálkodástól a jövedelmezőség irreális mértékét várják
el. A külföldi szakirodalomból is arra lehet következtetni, hogy a magyarországinál számos
európai államban nagyobb hangsúlyt kapnak az ökonómiai kérdések, a lakosság helyhez
kötését szolgáló erdészeti szempontok. Tág tere van még a jövedelmezőségnek és a
versenyképességnek. Kedvezőbbé teszi a helyzetet az, hogy az előző évszázadban az ökológiai
tartamosság, a biodiverzitás, az erdőgazdálkodás fenntartható fejlődése széles körben
"polgárjogot nyert". Ezek egyidejű érvényesítése a XXI. század kiemelt feladata Vas
megyében is, bár itt a helyzet az európai átlagnál lényegesen kedvezőbb. Az ökonómiai vonatkozású
erdészeti célkitűzések súlyát is ezek figyelembevételével kell már értelmezni.
Kitűnik ez az erdészeti szektor EU-stratégiai céljaiból, amelyek a következők:
----- innovatív termékek előállítása a megváltozott piaci és konzum-igények figyelembe
vételével
----- intelligens és hatékony termelési eljárások kidolgozása és alkalmazása csökkentett
energia-felhasználással
----- a biomassza hasznosításának bővítése és új termékek gyártására, valamint energiatermelésre
való felhasználása
----- az erdészeti erőforrásokkal szemben támasztott többfunkciós igények kielégítése
és a velük való fenntartható gazdálkodás
----- az erdő-fa és papír szektor helye a társadalmi perspektívában
-----A felsorolt célok teljesítésével együtt járt és együtt kell, hogy járjon az erdő- és fagazdaságban
egy olyan jelentős szemléletváltás, amely tudományosan megalapozott, és
hosszabb távon hatással van az ágazatra.
-----A harmadik évezred kezdetére a Föld erdeinek szerepe és erdőgazdálkodásának
módja jelentősen változott. Ez a változás kontinensenként számottevő különbségeket mutat.
Ennek ellenére több olyan szemléletbeni azonosság is kimutatható, amely az egész
földre és a korábbi időszakokra is vonatkozik.
-----Az élő fa "megtermelése", az erdőből való faanyagnyerés minden időben alapvető
cél volt, bár az erdő fája az egyes történelmi időszakokban különböző célokat szolgált. Ez
érthető. A fa és a faállomány nélkül az erdő nem képes rendeltetésének megfelelni, a vele
szemben támasztott változó igényeket kielégíteni. Számos előrejelzés szerint amint már
szó volt róla a fának, megújítható nyersanyagként és energiahordozóként, Európában
anyagi bázisként is a jövőben az eddigieknél nagyobb lesz a gazdasági életben betöltött
szerepe. A fatermesztés jelentősége nem, súlya azonban a XXI. század kezdetére az erdők
rendeltetését tekintve megváltozott, ami jelentős szemléletváltással járt együtt. A védelmi
és a szociális, a jóléti funkciók után a harmadik helyre került. Ez természetesen nem járhatott
együtt miként számosan értelmezik az erdő fatermésének a leértékelésével. Sajnálatos,
hogy napjainkban még az erdészeti szakkörökben is néhányan az erdészethez
nem tartozók közül többen az erdő faállományát, a faállomány nevelését nem sorolják
már az elsőrendű erdészeti feladatok közé. A magára hagyott erdő "kultusza" terjedőben
van. Pillanatnyilag ez a legolcsóbb erdőgazdálkodási "semmittevés", amit "fals" szemléletváltásnak
kell tekintenünk. Az esetleg még fellelhető "őserdő"-maradványokat természetesen
meg kell őrizni! Ezek kutatása számos kérdésben nyújthat eligazítást. Ennek ellenére
nem reális az a lehetetlen törekvés, hogy újabb őserdőket hozzunk létre. Az erdőrezervátumok
kialakítása nem jelent őserdő létesítést!
-----Az 1960-as évek elején kezdtük az Erdészeti Tudományos Intézetben (ERTI)-ben a
hosszúlejáratú erdőnevelési és fatermési (tartam-) kísérleteket az egész országra kiterjedően.
Ezeket a kutatásokat Vas megyében kezdtük. (Nemesmedves, Szentgotthárd, Sárvár,
Kőszeg stb.) Ennek eredményeként már több helyen rendelkezünk olyan 1 ha-os "kontroll"
kísérleti parcellákkal, amelyek az emberi beavatkozástól "mentes" erdő "rémképét"(?) tárják
az érdeklődők elé. (Például a sárvári Farkaserdőn). A faállomány az erdő meghatározó
része, amelyet a kísérletek bizonysága szerint is gondozni, ápolni kell a jelenben és a jövőben
egyaránt! Ezt a szemléletet (álláspontot) sokan nem tekintik irányadónak. Könnyű
arra rávenni az erdőgazdálkodók egy részét, hogy ne végezzen el erdejében költség- és
munkaigényes feladatokat. Természetesen felújított elegyes újulatok számos helyen, így
Magyarországon is tanúskodnak erről. Az elszaporodott "nemkívánatos növények, fafajok"
sokaságától megdöbbenve most már kárhoztatják az el nem távolított invazív növényeket
azok is, akik ezt korábban előre nem látták, és az erdők magára hagyását indokolatlan
mértékben szorgalmazzák(-ták). Felmérhetetlen a felelőssége azoknak, akik az erdők ápolását, nevelését mellőzni óhajtják. A helyenként kialakulóban vagy terjedőben lévő kedvezőtlen helyzetre megtalálják sajátos magyarázatukat és a felelősség áthárításának
szakmailag el nem fogadható indokait.
-----A fa életében és a kitermelése után egyaránt szolgálja az élővilágot, az emberiséget.
Ritkán hangsúlyozzák, hogy a fa környezetbarát nyersanyag, minőségét és növekedését
a természeti törvényeket betartó emberi beavatkozással szabályozni, javítani lehet. Az
üvegház hatású gázok csökkentését illető törekvések között joggal hangoztatjuk, hogy a faanyagnak
mintegy a felét a levegő széndioxid-tartalmából nyert Carbon alkotja. Abban az
esetben, ha az erdő fája az emberi beavatkozás (ápolás) hiányában lábon szárad, lebomlása
folyamán az egykor elnyelt széndioxid ismét szennyezi a levegőt. Az eddigiekben ezért
is többször hangsúlyoztuk, hogy a XXI. században tovább nő az élő fának, a faanyagnak
is a szerepe a Földön.
KONFLIKTUSOK ÉS FELOLDÁSUK A LEGÚJABB KOR ERDŐGAZDÁLKODÁSÁBAN
Az előbbiekben vázlatosan felsorolt "erdőtörténeti folyamat" amelynek során az erdőkép,
az erdők rendeltetése, sőt a fatermelési cél is jelentősen változott a különböző szakterületek
és a civil szervezetek körében számos konfliktus, véleményeltérés forrásává vált.
Elegendő, ha az új- és a legújabb kori erdészeti politikára, stratégiai irányelvekre, termelési
eljárásokra és törekvésekre utalunk. Az erdők tudományosan megalapozott létesítésének,
ápolásának és nevelésének eredményeként, az erdészeti termőhely-feltárás, az állományalkotó
fafajok termőhely-igényének meghatározása és gyakorlati bevezetése révén
napjainkra sikerült a Föld jelentős részén az erdőket magas hozamú (produktivitású) erdőkké
alakítani. Ez a folyamat egy fél évszázadot meghaladó időszak alatt, főleg a második
világháború után ment végbe. Nemzetközi és hazai viszonylatban az erdész szakemberek,
kutatók úgyszólván maradéktalanul egyetértettek ezzel, és részt vettek a megvalósításában.
Ennek is köszönhető, hogy jelentősen növekedett az erdők fatermésének mennyisége
és javult a megtermelt fa minősége. Mire ez Európában és hazánkban megtörtént, újabb
irányelvek és célok: az ökológiai tartamosság, az erdei ökoszisztémákban való gondolkodás,
a biodiverzitás, az egész élővilág védelme is előtérbe került, bár eddig sem volt ismeretlen,
amint ez a különböző szakmai utasításokból, törvényekből is kitűnik. A nagy produktivitású
erdők létesítése újabban már nemzetközileg is ritkán szerepelt a központi
feladatok között.
-----A fa energia célú és újabb területeken való felhasználásának jelentős növekedésével
számottevő változások lehetségesek és várhatók ezen a téren is. A különböző főleg
az erdők fatermésének értékelését illető változások okai közé sorolható, hogy az erdészethez
kapcsolódó más tudományterületek képviselői: biológusok, ökológusok stb. esetenként
egyoldalúan, például botanikai, ornitológiai vagy más szempontok alapján értékelték
és értékelik az erdőgazdálkodást, amelynek megalapozásában és szakszerűségének eldöntésében
az erdészeti kutatás szerepe az irányadó. A sokoldalú kölcsönhatás következtében
az ezredfordulóra jellemzővé vált az erdészetben egy jelentős szemléletváltás, amely
érintette az erdőgazdálkodás biológiai, technikai és ökonómiai vonatkozásait egyaránt.
Sajnálatos, hogy ezzel egy időben a helyesen értelmezett és alkalmazott tudományterületi
interdiszciplinaritás, a különböző tudományos eredmények gyakorlati vonatkozású szintézise
kellő mértékben nem érvényesült. Még napjainkban is ez jellemzi esetenként a különböző vitákat és az erdőgazdálkodás aktuális, valamint hosszú távú feladatainak a meghatározását.
Az említett szemléletváltás tartalmilag nemzetközileg sem mindenben egységes.
Ennek ellenére el kell fogadni azt, hogy a második világháború befejezése óta érlelődik a
Föld erdeinek a szerepét, megőrzését és fejlesztését illető közös gondolkodás, amely természetesen
magába foglalja az adott kontinensek helyi viszonyokkal indokolható különbözőségeit
is. A kialakult konfliktusok feloldásának előfeltétele a vitatott kérdéseknek tudományosan
megalapozott értelmezése, amely legtöbb esetben széles körű kutatás, kísérletezés
útján oldható meg. Az erdészetben ezek a kutatások rendkívül időigényesek, hosszú
távra és a témák sokaságára kell, hogy kiterjedjenek.
A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁNI VÁLTOZÁSOK, MINT A XXI. SZÁZADIAK ELŐFUTÁRAI
A második világháborút követően a világ, elsősorban Európa faínsége rendkívüli mértékben
megnőtt. Az öreg kontinens erdeinek jelentős részén a háború miatt súlyos károk keletkeztek.
Ennek köszönhetően az erdészeti kutatás és gyakorlat fő feladata a háborús károk
felszámolása után az erdők produktivitásának, fatermésének a növelése volt. Ezért a
kutatási témák között kiemelt szerepet kapott Európa-szerte a gyorsan növő fafajok termesztése
(nemesnyárak, akác, fenyők), az intenzív erdőművelési eljárások kidolgozása és
egyúttal a termelés racionalizálása. Ez szinte az egész kontinensen sikerült. Szakirodalmi
források, tudományos rendezvények sokasága is tanúsítja, hogy az egyes országok miként
törekedtek erdeik fatermését növelni, erdőterületüket új erdőtelepítésekkel gyarapítani.
Ausztria, Németország, Anglia, Spanyolország, Írország és más államok közöttük Magyarország
tudósításai, a tudományos szakfolyóiratokban megjelent tanulmányok
egyaránt büszkén adtak számot már a fatermesztésben és a faellátásban elért kezdeti sikerekről.
Ezek a sikerek helyenként az erdészetben elérhető gazdasági eredmények túlértékeléséhez
vezettek. Sokan és sokszor megfeledkeztek arról, hogy az erdészeti termelés
eredményeit nem lehet a jövedelemhajszolás jegyében vég nélkül növelni. A szakemberek
többsége már a XVIIIXIX. században kiállt az erdők megőrzése, tartamos fenntartása, az
erdőgazdálkodás hosszú távú céljainak megfogalmazása és jövedelmezőségének folyamatossá
tétele mellett. A XX. században a fenntartható fejlődés gondolata úgyszólván az
egész Földön kedvezően új helyzetet teremtett, és erősítette az erdészetben két évszázada
polgárjogot nyert tartamosság eszméjét. Az egész élővilágra nézve létfontosságúak voltak
a biodiverzitás megőrzésére vonatkozó állásfoglalások. Többek között az EU-tagállamok
2001-ben fogalmazták meg azt a célt, amely szerint 2010-ig drasztikusan meg kell gátolni
az ökoszisztémák, a fajok és a gének területén a biológiai sokféleség további csökkenését.
Az IUCN által közzétett adatok szerint több mint 16 ezer állat- és növényfajt a kipusztulás
veszélyeztet. Az idevonatkozó kutatások eredményei szerint a biológiai sokféleség az
előfeltétele az ökoszisztémák számtalan teljesítményének, többek között a vízkörforgalom,
a klíma szabályozásának és még sok minden másnak. A biológiai sokféleség drámai csökkenését
főleg a második világháború után az élőhelyek leromlása vagy tönkretétele okozta.
Az EU részéről az első igazán konkrét lépést a probléma megoldása érdekében a magas
ökológiai értékű "Natura 2000" területek kiválasztása jelentette. A biológiai sokféleség
veszteségeinek megakadályozására az EU akcióterv négy területet jelölt meg:
----- a tagállamok törekedjenek mindenekelőtt a Natura 2000 keretében a biológiai
sokféleség mintaszerű megőrzésére, helyreállítására
----- meg kell akadályozni a trópusi esőerdők további irtását
----- a kiotói egyezmény alapján csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását
és ezáltal a kedvezőtlen klímaváltozást
----- a tudományos kutatás bővítése útján növelni kell a biológiai sokféleséggel kapcsolatos
ismereteket
-----A szakemberek a felsorolt célok teljesítését szkeptikusan szemlélik. Az ipari államok
évtizedek óta rablógazdálkodásszerűen, adottságaikon, lehetőségeiken fölül fogyasztanak.
A szükséges intézkedések régóta ismertek. Az eddigi eredménytelenségek láttán a
továbbiakban elsősorban már nem akciótervekre, hanem határozott, konkrét intézkedésekre
van szükség.
-----Közben a megtermelt fa feldolgozása, hasznosítása, a faipar fejlesztése lehetővé tette
a korábban értéktelenebbnek tartott vagy nem hasznosított fa-részek felhasználását (fakompozitok,
farostlemez, faforgácslap stb.). Ezért is vált lehetővé, hogy az ezredforduló
időszakában Európa számos országában bőségesebb lett a fa- és a fatermékekkel való ellátás.
A korábbi fa-takarékossági törekvések helyébe egy időre a fafelhasználás mértékének
a növelése lépett. Több európai országban jelszóvá vált: "Faanyagot használni mindenhová,
ahol ez gazdaságosan lehetséges". A műanyagokkal szennyezett világban felismerték,
hogy "a fa környezetbarát, sokoldalúan hasznosítható nyersanyag"; amelynek a megmunkálása
viszonylag kevés energiát igényel. Végeredményben a faipar fejlesztése közvetetten
hozzájárult az erdőgazdálkodás jövedelmezőségéhez is. Sokan hangoztatták, hogy
korszerű faipar nélkül aligha lehet korszerű erdőgazdálkodást folytatni. Ez az irányelv érvényesült
Vas megye faiparának és erdőgazdálkodásának integrált fejlesztésében is.
-----A XXI. század kezdetére új helyzetet teremtett a fahasznosításban a világméretű
energiaválság, amely ismét ráirányította a figyelmet a fában rejlő energiára. A háztartások
hagyományos tüzifa-felhasználásán túl nagyobb kapacitású erőművek kezdték el fával helyettesíteni
a dráguló fosszilis energiahordozókat. A biomassza iránti növekvő keresletből
arra lehet következtetni, hogy a jövőben az erdők tartamos fatermése újra a társadalmi igények
központi kérdése lesz. Várhatóan megváltozik az itt-ott kinyilvánított társadalmi vélemény,
amely szerint az erdész fagyilkos. Az erdészeti kutatás témái között is várható változás,
mert az utóbbi időszakban az erdőpusztulás, a klímaváltozás és a tájépítés mellett az
erdészeti fatermesztéssel kapcsolatos kutatások háttérbe szorultak.
-----A fa iránti kereslet növekedése a XXI. század első évtizedében a faárak emelkedésével
járt, amely várhatóan a jövőben tovább folytatódik. Az ökonómiai tényezők egy átmeneti
mélypont után ennek következtében ismételten kedvezően kezdenek alakulni. A
faárak pozitív irányú változása elősegítette az erdőgazdálkodásban az ökológiai követelmények
teljesítését is. Lehetővé vált, hogy a tartamos (fenntartható) erdőgazdálkodás céljai,
esetenként túlzott mértékű jövedelem-centrikusság mérséklésével az ökológiai tényezők
kedvező fenntartását illető törekvésekkel bővültek. Mindez jó irányban kezd hatni a
Föld erdeinek stabilitására akkor, amikor a civilizációs ártalmak, a kedvezőtlen környezeti
hatások (légszennyezés stb.) egyre nagyobb mértékben károsították az erdők élővilágát.
Újszerű erdőpusztulások jelentek meg a Föld különböző részein. Ezek sokkolták az erdészettudomány
művelőit és a gyakorlati szakembereket egyaránt. A téma az erdészeti kutatás
központi kérdései közé került. Európában létrehozták a nemzetközi erdővédelmi mérő és figyelő hálózatot. Ennek köszönhetően folyamatosan nyomon követhető az erdők
egészségi állapotának változása. A szegénységgel és fahiánnyal küzdő kontinenseken ezzel
egy időben nőtt a meglevő erdők kizsarolása. Az erdőterület főleg a trópusokon évente
10 millió hektárt meghaladó mértékben csökkent. Örvendetes viszont, hogy Európában
és Ázsia egyes területein jelentős új erdőtelepítések valósultak meg. Ebben Magyarország
nemzetközi viszonylatban is élen járt, amelynek bizonysága az ezredfordulót megelőző fél
évszázad alatt létesített 600 ezer hektár új erdő. Vas megyében főleg az 19501960-as
években volt számottevő új erdőtelepítés. (Nemesmedves, Kercaszomor, Őriszentpéter,
Kemenesalja stb.)
"QUO VADIS" VASI ERDŐ-, VAD- ÉS FAGAZDASÁG?
Az erdőtörténeti áttekintés befejezéseként joggal merül fel a kérdés: merre tart, illetve tartson
a vasi erdő-, vad- és fagazdaság? Ennek a kérdésnek a megválaszolása teljességgel e
helyen főleg terjedelmi okok miatt nem lehetséges. Erre még törekedni is aligha lehet, mert
a válasz annyira sokoldalú. Záró gondolatokként néhány, fontosabbnak tartott szempontot
emelek ki, amelyhez a Vas megyében töltött tíz éves erdészeti szolgálatom és a megyében
fél évszázadon át folytatott erdészeti kutatásaim is alapot szolgáltatnak:
-----
1 | Vas megye erdő-, vad- és fagazdaságát változatlanul Magyarország egyik legjelentősebb erdészeti területének kell tekinteni és ennek megfelelően kiemelten támogatni. |
2 | A megyében a multifunkcionális, sokcélú, természetközeli erdőgazdálkodás valamennyi előfeltétele adott, amelyben az anyagi (fatermelés, erdei termékek) és nem anyagi (közjólét, természetvédelem, turizmus stb.) természetű erdei haszonvételek szerepe egyaránt fejleszthető a természeti törvények betartásával. |
3 | Szélesebb körben kell tudatosítani, hogy Vas megyében több olyan erdő-, vad- és fagazdálkodási célkitűzés már megvalósult vagy megvalósítható, amely nemzetközileg is kiemeltnek tekinthető, amelynek megvalósítására számos külföldi államban törekszenek, de a vasi példákhoz hasonlókkal még nem rendelkeznek. (Természetközeli őshonos elegyes erdő, a fenntartható erdőgazdálkodás és a természetes erdőfelújítás, természet tájvédelem turizmus és az ökológiai adottságok harmóniája, erdőrezervátumok.) Célszerű ezeket a példákat tovább bővíteni. |
4 | Indokolt a megye erdeinek jelentős részét "európai modell"-ként kiemelni és az EU országok részére tanulmányozásra a "konferenciaturizmus" keretében propagálni. Különös gondot érdemes fordítani az állami és a magántulajdonban lévő erdők fenntartására, a sajátos magán erdőgazdálkodás módszereinek értékelésére. |
5 | Célszerű Sárváron az Erdészeti Tudományos Intézet Országos Központját EU által támogatott kutatóhellyé fejleszteni az előbbiekben említett kiemelt témakörök kutatására, fejlesztésére és bemutatására, valamint a szakmai továbbképzés elősegítésére. A kutatások témái között számottevő súllyal indokolt szerepeltetni a megváltozott és a változó ökológiai adottságok, valamint az erdei fafajok őshonosságának (honosságának) a kérdéseit. (Ilyen például az erdeifenyő szerepe az Őrségben és a Kemenesháton.) |
6 | Célszerű a meglévő erdészeti bemutató helyek (erdei iskola, múzeum, tanösvény) továbbfejlesztése és a látogatásukkal kapcsolatos előfeltételek, reklámok megteremtése. |
7 | A vasi vad- és erdőgazdálkodás harmóniáját illető, régóta vajúdó problémáknak (vadkár, vadászati turizmus stb.) rendezése a természetközeli szempontok érvényesülésének szolgálatában. |
8 | A fahasznosítás (ipari és energia célú) áttekintése és tervezet kidolgozása a jövőben várható és kitermelhető famennyiség és a fapiac alapul vételével. |
9 | Érdemes elkezdeni illetve továbbfejleszteni az erdők egészségvédő és gyógyító hatásának a szakszerű hasznosítását, az aktív és a passzív szilvoterápia megkezdését főleg ott, ahol a gyógyfürdőkhöz a közelben erdőterület is csatlakozik. (Sárvár, Szentgotthárd, Bük stb.) |
10 | A természet- és környezetvédelmi szempontok, az erdőkkel kapcsolatos természeti törvények széles körű ismertetése és gyakorlati betartása mindenkor és mindenütt a megye összes erdőterületén elsőrendű feladat legyen a jövőben is. |