Dr. Széll Kálmán (1926–), az országosan ismert szombathelyi főorvos, tanár, író, közéleti személyiség az egyik legpatinásabb vasi családban nevelkedett. A család a II. világháború előtt a korábbinál már szerényebb körülmények között, de a nemesi eredetű középosztály hagyományos életformáját élte. Mint a leírásból is kiderül, szilárd erkölcsi elvek, szorgalom, népszeretet és emberi közvetlenség nem hiányoztak ebből az életből.
           A négy részben közlésre kerülő emlékezés különleges értékét részletessége és első kézből való hitelessége adja, amely a szerző szubjektív erényein túl annak köszönhető, hogy 791 db korabeli családi levél gazdag tartalmára támaszkodhatott forrásként. Az 1943 és 1954 közti, a család életében kulcsfontosságú, nehéz 12 év kronológiája határozza meg a mű szerkezetét. A szerző, továbbá ikertestvére és egész családja életének bemutatása során rendkívül gazdag tartalmú (pl. sok néprajzi vonatkozást is tartalmazó) korrajzot kapunk, amely egyszersmind vádirat a diktatúra ellen, az "osztályharc"-teória embertelenségének lelepleződése.

                                                                                   Az írás a magyarországi német megszállás első bő egy hónapjának szombathelyi történéseit tárgyalja, különös tekintettel a zsidóság sorsára a gettósításig. A tanulmány a szakirodalom megállapításain túl támaszkodik a rendeletek eredeti szövegére, idéz a Vasvármegye napilap korabeli számaiból, valamint fölhasználja dr. Hacker Iván zsidó ügyvédnek a hetvenes években írt visszaemlékezéseit. Az olvasó érzékelheti, hogy a koalíciós Sztójay-kormány zsidóellenes rendeletei nyomán hogyan történt lépésről lépésre a zsidóság – itt konkrétan a szombathelyi közösség – elszigetelése, elszegényítése. A tanulmányból kiderül, hogy Szombathely elöljárósága különös szorgalmat mutatott a rendeletek gyors végrehajtásában, de az is, hogy sokan elítélték a szégyenteljes intézkedéseket.

                                                                                   Békássy Ferenc (1893–1915) magyar költő, író, esszéista. Írt és publikált angol nyelven is. A fiatal költő miután befejezte angliai tanulmányait a Cambridge-i egyetemen, az első világháború kitörésének hírére hazatért, bevonult huszárönkéntesnek, és hősi halált halt a keleti fronton. Akárcsak Magyarországon Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Schlöpfin, úgy Angliában Virginia Woolf vagy a közgazdász Lord Keynes egyaránt meggyászolták az ifjú tehetséget, és a nagy és elmulasztott lehetőséget siratták. Holott rövid, ám annál tartalmasabb (négy kötet magyarul, egy angolul) alkotói pályájának csak csekély részét ismerték, mivel poszthumusz látott napvilágot. A köteteket elfelejtették, az ifjú költő zsennyei sírjára óvó csöndesség borult évtizedekre. Csak néhányan, költők és festők tudták, hogy a hatalmas kert mélyén a sírban költő alussza örök álmát. Minden szerző felett el kell telnie a purgatóriumi időnek, mondja valahol Márai Sándor, s ez a zsennyei huszár felett, majdnem száz év után végre eltelt.

                                                                                   A Csepregben született és nevelkedett Bognár Cecil a bencés rend tagjaként számos középiskolában tanított. Számos tudományágra kiterjedő széleskörű tudását egész életében gyarapította. A szegedi egyetemen egy időben dékáni tisztséget is betöltött. Fizikai témájú munkái főleg elméleti kérdésekkel foglalkoznak. A logika, a filozófia, majd a pszichológia irányába fordult érdeklődését számos tudományos és ismeretterjesztő írása dokumentálja. Többek közt jelentősek gyermeklélektani művei, amelyek a gyermeki lélek mély megértéséről tanúskodnak.

                                                                                   Írása első felében elemzi a bábos-mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterség kultúrtörténetét, melyből kiderül, hogy a mézesbáb nem csupán ősi édesség, csemege, hanem vallási funkciója is volt: a méz a középkorban paralitikus szentelmény, a templomi gyertyák pedig méhviaszból készültek. A mesterek elsősorban a búcsúi sokadalomra alapozták tevékenységüket, így Celldömölkön – ősi búcsújáróhelyen – is megtelepedtek mézesbábosok. A helyi Fülöp családban hagyományozódott ez a mesterség. Az itt tárgyalt cégér jelzet nélküli, nem lehet tehát mesterhez, illetve műhelyhez kötni. Mindenesetre ez a több elemből álló bábos cégér szép példája a kézműves mesterek figyelemfelkeltő, igényesen kivitelezett céhjelvényeinek. Esztétikailag is értékelhető népművészeti alkotás.