Szombathely életvilágát és a szórakozás lehetőségeit a szocializmus időszakában kettősség jellemezte. Egyrészt a város falusias peremének lakossága csak esetlegesen, egy-egy hivatalos vagy családi rendezvény alkalmával, vagy egyáltalán nem használta a belvárosi szórakozóhelyeket. Másrészt a hetvenes évektől kibontakozó éjszakai élet összemosódott az alvilággal, és a belügyi szervezetek igyekeztek ennek látszatát fenntartani. Ténylegesen az éjszakai bárokba húzódó bűnözők és az új vállalkozói réteg tudta csak ezeket a drága helyeket szórakozási céljaira igénybe venni, a többségnek pedig megmaradt az italboltok, bisztrók, presszók és kisvendéglők mennyiségi ellátást biztosító, és csak lassan változó világa. A fejlődést az idegenforgalom hozta el. A bemutatott állambiztonsági jelentések arra mutatnak rá, hogy a rendszer bizonyos társaságok megfigyelésével fenntartotta ugyan a bizalmatlanságot, de szorosabb kontrollt nem tudott gyakorolni a város informális élete fölött.

                                                                                   Szombathely 1945-ös bombázásakor – sok más érték pusztulása mellett – a Szent Erzsébet ferences templomot is súlyos sérülés érte: a légnyomás miatt az összes színes üvegablak teljesen megsemmisült. A helyreállításra – méltó művészi színvonalon – harmincöt évvel később kerülhetett sor. Az emlékező tanulmány az új színes ablaküveg-festmények megalkotását dokumentálja, és részletesen leírja az ábrázolt szenteket és jeleneteket.

                                                                                   Páli község római katolikus templomának sekrestyéjében őrzik Gersei Margit kis méretű portréját. A képet 1764-ben készítették a prépostság alapításának 400. évfordulójára. A történelmi, család- és egyháztörténeti részek mellett az írás megismertet minket az értékes ereklyével, illetve választ ad arra a kérdésre, hogy ki volt ez az adakozó birtokos, Margit asszony.

                                                                                   A szerző (maga is kiváló költő) jó lélektani érzékkel, alapos esztétikai és irodalomtörténeti tudással felvértezve hasonlítja össze Batsányi János (1763–1845) és Weöres Sándor (1913–1989) lelki, szellemi, költői karakterét egy-egy szerelmes versük alapján. A két vers (B. J.: Esdeklő panasz<6i>; W. S.: Gyönge ágam<6i>) formai azonosságán túl az ihletett esszéből kiderül, hogy milyen látható és láthatatlan szálak kötik össze a két költői világot.