DÉNES JÓZSEF

 

 

IKERVÁR KÉRDÉSEI

 

 

                                                                                                                                                     A Rába bal partján, Sárvártól délre elterülő Ikervár egy 1073. évi esemény – Salamon király és kísérete itt töltött karácsonya – révén szerepel krónikáinkban. Csaknem harminc éve, 1981 júniusában jártam először Ikerváron. 1984-ben nyílt alkalmunk – Nováki Gyulával és Sándorfi Györggyel hármasban – elkészíteni a napjainkban is létező ikervári mesterséges domb geodéziai felmérését. Ezt először az 1993-ban elhunyt kiváló várfelmérő-kutató mérnök, Sándorfi György tette közzé.1 Valószínűleg ugyanezt látták, még 1970-ben végzett terepbejárásukon Bíróné Sey Katalin, Károlyi Mária és Szentléleky Tihamér is.2 Leírásuk szerint Ikervárhoz közel, a Rába és Herpenyő közötti ártérben földvár áll. A földvártól délre fekvő kiemelkedésen római téglák és kerámiatöredékek látszanak a felszínen.
           Legutóbb, a 2010. május 27-én, Vasváron megrendezett megyetörténeti konferencián érdekes előadást tartott Ikervárról Vajk Borbála. Ennek szövege a Vasi Szemle 2010/6-os számában nyomtatásban is napvilágot látott.3 Azt kell mondjam, a polemikus írás engem is a problémák újragondolására késztetett. A tudományt mindig a kétségek, a kérdőjelek viszik előbbre. Ez esetben sincs ez másképp!
           Az első kérdést rögtön a település neve okozza. Mit jelent az Ikervár? Ennek népetimológiás és nyelvészeti megfejtése hasonlít egymásra. A helyi népi okoskodás a Rába két partján feltételezett két egyforma várat,4 melyeket híd kötött volna össze. Ezt ábrázolja a település mai címere is. A tudós nyelvész, Kiss Lajos is kettős várat feltételezett a név alapján.5 Vajk Borbála – Kiss Gábor és Zágorhidi Czigány Balázs nyomán6 – vitatja ezt, és egyetlen vár két tornyára próbálja értelmezni a nevet. Egy vagy két vár volt tehát, vagy egyetlen kettős vár?

Az 1984-ben felmért, ma is létező Róka-domb

           A kérdés megoldásához csakis a vár(ak) maradványai alapján juthatunk közelebb. Itt jön a következő nehézség: vajon ismerjük-e a helyszínt? Egyetlen látható, érzékelhető maradvány van Ikervár határában, az 1984-ben felmért és motte (földhalomvár) gyanánt értékelt tekintélyes, hat méter magas mesterséges domb. Két lehetőségünk van: vagy ezen a fonalon keressük a megfejtést, vagy cáfolni próbáljuk eme lehetőséget, és egy mára nyomtalanul elpusztult, a jövőben talán régészeti módszerekkel megfogható várat (várakat) keresünk. Utóbbi esetben kétségtelenül egyszerűbb, ha csak egyet kell keresni. Sándorfi György és utóbb én magam az előbbi utat választottuk. A legfrissebb áttekintés szerzője viszont az utóbbit kísérli meg. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az előbbit cáfolni tudja.

Ikervár kastélyparkja a második katonai felmérés 1846-ban készült térképén (Col. XXIII., Sect. 53.).
Fekete nyíl mutatja a szigetként ábrázolt Róka-dombot, tőle pontosan keletre a tó partján a gloriett,
északra pedig, a tó szélén a csónakkikötő látható

           Tovább nehezíti a kérdés megválaszolását, hogy összefüggései miatt az ország számos más helyszínét is elő lehet hozni. Most azonban próbáljuk Ikervárt önmagában vizsgálni, s ne használjunk fel hazai vagy külföldi analógiákat (a végén azért kettőt mégis bemutatunk majd).
           A két vár elmélet tehát a – természetesen kérdéses, hogy mennyire komolyan vehető – a helyi hagyomány talaján áll. Eszerint két egyforma halom állt valahol. Az egyiket ismerjük közülük, a másikat valamikor (állítólag az 1960-as években) elhordták. További alkérdés, hogy vajon ez az elhordott domb volt-e a meglévővel (ezt nevezik Róka-dombnak7) állítólag azonos formájú, méretű Fazék-domb? Hol volt ez a Fazék-domb?

Ikervár 1857-ben készült kataszteri térképének részlete (Vas Megyei Levéltár K 90).
A tó ábrázolása pontatlan, a Rába-meder és a Malom-csatorna között a Rózsadomb látható

           Nos erre a kérdésre eddig kétféle választ ismertünk. Előbb a Herpenyőhöz közelebb, a Rózsadombtól egy kilométerre keletre lévő egykori erdőfoltot, melyet a 25.000-es térkép Földvárnak nevez, utóbb viszont egy az ismert dombtól 650 méterre kelet–északkeletre lévő, három oldalról természetes régi vízmederrel határolt helyet véltünk azonosítani a Fazékdombbal. A két helyszín abban közös, hogy semmiféle erődítésre, elhordott dombra utaló jelenség sem látható rajtuk. A Vas megye földrajzi neveit összegyűjtő kötet adatszolgáltatója viszont a Fazékkert helynevet a ma ismert Rózsadomb mellé, az egykori Batthyány-kastélypark Rába és Műcsatorna közti területére tette.8 Itt sem ismerünk a felmérten kívül másik halmot. Felmerül, hogy vajon a három felsorolt helyszín közül melyik az igazi? Nehezíti a választ, hogy a Fazékdomb tehát napjainkra tényleg nem maradt fenn, s még azt sem tudjuk egyelőre, hogy ki, mikor és miért hordatta el.

A Rózsadomb 1857-ben közelről, vázában virágcsokor rajzával

           Egy forrás van csak, amelyre támaszkodhatunk, a fennmaradt régi térképek. Ezektől sem várhatunk azonban csodát. Még a legmodernebb, legpontosabb térképre is igaz, hogy vagy ábrázolnak valamit, vagy nem. Ha ábrázolnak, az megkönnyíti a dolgunkat. Ha esetleg nem, abból viszont önmagában nem szabad semmiféle negatív következtést levonni. Ezt ha másból nem, abból feltétlenül láthatjuk, hogy egy-egy ma is létező jelenséget az egyik térkép ábrázolja, a másik pedig nem. Például a fennálló Róka-dombot sem az első, sem a második, sem a harmadik katonai felmérés térképe nem jelzi. A régi tízezres topográfiai térkép viszont szépen mutatja, az új azonban egyáltalán nem. Ebből a felsorolásból sejthető, hogy a három felmerült helyszín egyikén sem ábrázolja a Fazék-dombot egyik térképünk sem. A régi tízezres sem, amelyik a Róka-dombot mutatja, tehát annak felmérési dátuma (1960) a másik hasonló domb elhordásának terminus ante quem-je lehet.

Ikervár mai térképe (10.000-es topográfiai térkép 52-134 szelvényének részlete).
A két X – alul középen – a ma is álló déli Róka-domb és az elhordott északi Rózsa (Fazék)-domb helyét jelzi

           Mi a helyzet azonban az 1857-ből származó kataszteri térképpel? Utóbbi részletesen ábrázolja a kastélyparkot, annak létesítményeit, a tavat, a csónakkikötőt és a gloriettet (barokk kerti pihenőházat), vadászházat, sétautakat is. Mindezt jól kiegészítik az uradalom 1850-ből fennmaradt leltárának szöveges adatai. Ez a térkép két változatban is fennmaradt. Az egyik példány a Vas Megyei Levéltárban, a másik a Magyar Országos Levéltárban. Egyszerűbb lenne az életünk, ha legalább ez a két példány egyezne, de sajnos ez sem áll fenn. Ez önmagában nem állít bennünket lehetetlen feladat elé, hisz a megyei példány az eredeti, a budapesti pedig másolat. Utóbbi tehát eleve nem lehet pontosabb az eredetinél. Más kérdés ettől függetlenül, hogy az eredeti kataszteri térkép mennyire hűen ábrázolja a kastélyparkot?

Alsónyék-Kesztölc XI. századi kettős mottéja az első katonai felmérés 1784-ben készült térképén (Col. XII. Sect. 31.).

           Nos, a kataszteri térkép funkciója szempontjából a park belső létesítményeinek nem volt jelentőségük, ezért nem várhatunk el a felmérést végzőktől feltétlen pontosságot. Elég csak összevetni a közel hasonló időben, 1846-ban készült második katonai felméréssel. Ugyanazt ábrázolja, nem feltételezhető a Batthyány Lajos zár alá vett vagyonához tartozó kastély parkjának alapvető átalakítása az 1846–1857 közötti években. A modern 10.000-es térképekkel való összevetésből egyértelmű következtetés adódik, a második katonai felmérés jóval pontosabban ábrázolja a parkot a kataszteri térképnél. Ezen a mai Rózsadomb szigetként jelenik meg a mesterséges tóban, de egyáltalán nem mutatja az ismert szabályos formáját. A kataszteri térképen a tó elhelyezkedése, alakja is különbözik a katonai térképétől, vagyis nyilvánvalóan pontatlanul és nem is a jó helyen van ábrázolva. Az 1850-es leltárban leírt, mennyezetén és padlóján is mozaikos burkolatú gloriette és a fedett csónakkikötő viszont mindkét térképen látszik, pontos helyüket a második katonai felmérés térképe ábrázolja is. A gloriette nem a Rózsadombon állt, hanem a tó keleti partján! Vagyis elő sem fordulhat, hogy a Róka-domb a kerti épület számára készült volna. Sőt, ha komolyan vesszük a kataszteri térképet olyan értelemben, hogy az azon ábrázolt "Rózsadomb" nem a tó szigetén állt, hanem attól valamivel északabbra, akkor eszükbe juthat a pontosan ide lokalizált Fazék-kert helynév is. Tehát nagyon is elképzelhető az a megoldás, hogy az egyik – a ma is létező – mesterséges domb, a Róka-domb a tó szigetén állt, míg a másik tőle nem messze, mintegy 150 méterre északabbra.
           A térképek elemzéséből látható, hogy a meglévő mesterséges domb nem a filagória számára épült, de valószínűleg nem is ez volt a kataszteri térképen ábrázolt "Rózsadomb" sem, hanem a már elhordott északi párja volt parkosítva. A Rózsadomb nevet tehát ennek a feltélezhető, 1960 előtt valamikor elhordott mesterséges dombnak tulajdonítanám. Egyben ez lehetett a Fazék-kert, Fazékdomb területek névadója is. Tehát kettős motte állhatott Ikerváron! A Rába árterén keresztül Nyőgéren, Hosszúperesztegen át Karakóra vezető út mentén. Annak nyomvonala csak a mai Műcsatorna ősének a megásásával tolódott valamivel keletebbre.

A dél-angliai Lewes kettős mottéja a Google Earth 2009-ben készült műholdképén

           Mi indokolhatta az ártéren történő építkezést? Feltétlenül a biztonsági, védelmi szempont. Megjegyzem, a szintkülönbség a település belterülete és a Rábajobbparti terület között mindössze 0,5–1 méter. Ennyi is elegendő volt azonban ahhoz, hogy a víz védelmét kihasználva építsék fel a Rába és a Herpenyő közti mottékat. A királyi udvarhelyet azonban nem csak a kettős motte jelentette, hanem a királyi kápolna szerepét játszó későbbi plébániatemplom s a nyilván valahol a közelében – akár a mai kastély területén – kereshető reprezentatív palota is. Utóbbi adhatott helyet a tróntermi funkción túl a lakomáknak is. A motték inkább az uralkodói hatalom szimbólumai voltak. Éppúgy, mint Angliában, ahol a windsori motte ma is a koronaékszerek őrzésére szolgál.
           Nemcsak a monarchiák esetében, hanem a tudományos életben is létezik a tekintély elve. Méltán jónevű várkutató kollégám, Feld István az eddigi régészeti feltárás hiányára hivatkozva kétségeit fogalmazta meg Ikervárral, mint XI. századi mottéval kapcsolatban.9 A ma élő és kutató generáció egyik mestere, a 2007-ben elhunyt Kubinyi András viszont több alkalommal is hiperkritikusnak minősítette ezeket a kétségeket.10 Nem vitás, Ikervár megmaradt dombja, történelmi jelentősége miatt megérdemelné, hogy végre régészeti feltárására és méltó bemutatására sor kerülhessen.
           Végül két beszédes analógiát mégiscsak megmutatok!
           Egy hazai: Alsónyék-Kesztölc királyi kettős mottéja. Salamon király hadjárata 1074 elején ezt is érintette. Közvetlenül a hercegek elleni támadást megelőzően itt táborozott a királyi sereg. Ugyanezt a helyet említi 1055-ben a tihanyi alapítólevél is, mint a Fehérvárról ide vezető hadiút célállomását (Castelic, Kaztelic)11. Miklós Zsuzsa légifelvételek segítségével próbálta a helyszínt vizsgálni12, sajnos napjainkra jórészt elhordták a két egymástól kb. 150 méterre lévő mesterséges dombot, csak a keletinek maradt némi nyoma.
           Egy külföldi: Dél-Angliában, Sussex grófság régi székhelyén található Lewes iker mottéja. Építése Hódító Vilmos vejének, William de Warenne-nek tulajdonítható. Első formájában 1069-ben fából épült. Később kőbe építették át. Méreteit tekintve is megfelel a magyarországi helyszíneknek.
           Ami a dátumokból látható, a Kesztölc már 1055 előtt létezett, Fehérvárral hadiút kötötte össze. Korban tehát megelőzi Anglia normann meghódítását (1066), az ottani motteépítések kezdetét. Ikervárról sem kell feltételeznünk, hogy csak közvetlenül 1073 előtt épült volna. Szent István kora volt a királyi udvarhelyek hálózata kiépülésének az ideje is.

   

IRODALOM
BÍRÓNÉ SEY Katalin–KÁROLYI Mária–SZENTLÉLEKY Tihamér: A balozsameggyesi római ékszer és éremlelet. In: Arch. Ért. 98. (1971) 190–204. old.
DÉNES József könyvismertetése: KISS Gábor–TÓTH Endre–ZÁGORHIDI Czigány Balázs: Savaria- Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1998. In: Vasi Szemle, LIV. (2000), 146–150. old.
DÉNES József könyvismertetése: KISS Gábor: Vas megye 10–12. századi sír- és kincsleletei. Szombathely, 2000. In: Vasi Szemle LV. (2001), 497–499. old.
DÉNES József: Földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein. In: "Quasi Liber et Pictura". Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Budapest, 2004. 123–129.
DÉNES József: Vasi várak. Segédanyag helytörténeti kirándulások szervezőinek. Szombathely, 2008. 15 old.
FELD István: Középkori váraink kutatásáról. In: Műemlékvédelem, XXXV. (1991) 197–219. old.
FELD István: Ikervár. In: Castrum, 2007/1. 174–176. old.
HERÉNYI István: Vas megye várai. In: A Dunántúl településtörténete, VII. Szerk.: Somfai Balázs. Veszprém 1989. 61–72. old.
KISS Gábor–TÓTH Endre: Adatok a nyugat-dunántúli korai magyar gyepű topográfiájához. In: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia. Tatabánya–Esztergom. 1996. május 28–31. Tatabánya, 1999. 112. old. (Tudományos Füzetek 11.)
KISS Gábor: Topográfiai megfigyelések Vas vármegye kora Árpád-kori központjaiban. In: Kissné Cseh J. (szerk.): Központok és falvak a honfoglalás és kora Árpád-kori Magyarországon. (2001.) 262–263. old. (Tatabányai Tudományos Füzetek 6.)
KUBINYI András: Árpád-kori váraink kérdése. In: Castrum Bene, 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 290–301. old.
KUBINYI András: Középkori váraink néhány kérdéséhez. In: Műemlékvédelem, XXXVI. (1992), 117–121. old.
SÁNDORFI György: Három korai magyar motte. In: Műemlékvédelem, XXX. (1986), 1–7. old.
TILCSIK György: Részletek Batthyány Lajos egykori ikervári uradalmának 1850-ben készült átadás–átvételi leltárából. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2007/4. 42–58. old.
VAJK Borbála: Adalékok Ikervár korai történetéhez. In: Vasi Szemle, LXIV. (2010), 698–710. old.
ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: Ikervár neve. In: Kiss Gábor: Vas megye 10–12. századi sír- és kincsleletei. Szombathely, 2000. 99. old.

   

JEGYZETEK
1 SÁNDORFI György: Három korai magyar motte. In: Műemlékvédelem XXX. (1986) 1–7.
2 BÍRÓNÉ SEY Katalin–KÁROLYI Mária–SZENTLÉLEKY Tihamér: A balozsameggyesi római ékszer és éremlelet. In: Arch. Ért. 98. (1971) 190–204.
3 VAJK Borbála: Adalékok Ikervár korai történetéhez. In: Vasi Szemle LXIV. (2010) 698–710.
4 Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1898. (reprint: Bp., 1989.) 44.
5 KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. Bp., 1988. 622.
6 ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: Ikervár neve. In: KISS Gábor: Vas megye 10–12. századi sír- és kincsleletei. Szombathely, 2000. 99.
7 Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: Balogh Lajos és Végh József. Szombathely, 1982.; Róka-domb: 255. (88/79)
8 Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: Balogh Lajos és Végh József. Szombathely, 1982.; Fazék-kert: 254. (88/67)
9 FELD István: Középkori váraink kutatásáról. In: Műemlékvédelem XXXV. (1991) 212.; FELD István: Ikervár. In: Castrum 2007/1. 174–176.
10 KUBINYI András: Árpád-kori váraink kérdése. In: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 292; KUBINYI András: Középkori váraink néhány kérdéséhez. In: MŰEMLÉKVÉDELEM XXXVI. (1992) 119–120.
11 Diplomata Hungariae Antiquissima I. (1000–1131). Szerk.: Georgius Györffy. Bp., 1992. 150.
12 MIKLÓS Zsuzsa: Tolna megye várai. Varia Archaeologica Hungarica XXII. Bp., 2007. 375–376.