GÁL JÓZSEF

 

 

REMÉNYI EDE SZOMBATHELYI KONCERTJEI

 

 

                                                                                                                                                     A társadalmi haladás szolgálatát a magyar művészet legjobbjai mindig alapvető kötelességüknek tartották. A XIX. században újjászülető nemzet küzdelmeinek külföldi megismertetésében a költők, írók mellett legtöbbet bizonyára a világszerte ismert magyar zeneművészek tették: Liszt a zongorával, Reményi Ede a hegedűvel. A költők társukat látták a zenészekben, s versben köszöntötték őket. Vörösmarty Mihály Lisztet ünnepelte Liszt Ferenczhez című (1840) versével, Arany Reményi Edét (1860), Illyés Gyula pedig évszázaddal később, a Rákosi-elnyomás éveiben Bartókot idézte (Bartók, 1955.)
           1860-ban a tíz éves száműzetésből hazatérő Reményit 24 soros versben szólította meg Arany. A költemény – Reményinek (Emlékkönyvbe) – utolsó versszakát idézzük föl.

  Most a reménynek egy hangját, Reményi,
  Vidd el nyugatra zengő húrodon:
  Hirdesse szózatos fád a világnak,
  Hogy újra érez, újra él e hon.
  És élni fog, – menny, föld minden hatalma
  Zúduljon bár fel, – mert élni akar:
  Öngyilkolásra hogy többé fajulna,
  Sokkal önérzőbb a magyar.

           A világhírű hegedűs hazai koncertkörútjai során öt alkalommal hangversenyezett Szombathelyen. Mielőtt koncertjeinek történetét bemutatjuk, életútjának néhány fontosabb eseményét ismertetjük.
           1828. január 17-én született Miskolcon a nyolcgyermekes Hoffman Henrik aranyműves családjába. (Nevét még a szabadságharc előtt magyarosította.) Kilenc éves korában Egerbe került a ciszterciták gimnáziumába. A székesegyház karnagya figyelt föl tehetségére, aki hegedűórákat adott az ifjúnak. Pyrker egri érsek támogatásával 1843-ban Bécsbe küldték zenei tanulmányainak folytatására. A három évig tartó képzés után előbb Párizsba, majd Londonba került. A szabadságharc hírére hazajön, és Klapka seregébe jelentkezik. Részt vesz a harcokban, Görgey tábornok "tábori hegedűse" lesz. Hegedűjével biztatja, vigasztalja katonatársait.

Reményi Ede 1887-ben
(Liszt Ferenc Emlékmúzeum tulajdona)

           A szabadságharc bukása után emigrál. Előbb Németországba – itt találkozik a nála öt évvel fiatalabb Brahms-szal, majd az Egyesült Államokba megy. Néhány hónapos itt-tartózkodás után visszatér Angliába. Itt nem csak a királyi zenekar szólóhegedűse lesz, hanem Viktória királynő "udvari virtuóza," magán hegedűse is. Bejárja szinte az egész világot. Koncertkörútjai során Európán és az Egyesült Államokon kívül eljut Kelet-Ázsiába és Ausztráliába is. Muzsikájával mindenütt lenyűgözte hallgatóságát. Megismerkedik a korszak több kiemelkedő zeneszerzőjével (Berlioz, Brahms, Liszt, Wagner), akiknek európai népszerűsítője, szerzeményeik terjesztője lesz. Kapcsolatba került Erkel Ferenccel, barátságot köt id. Ábrányi Kornéllal. Külföldi hangversenyein a magyar zenét népszerűsíti, minden koncertjén játszik magyar dalokat is. 1860-ban tér haza amnesztiával. 15 éven át a magyar zenei élet ünnepelt személyisége. Magyarországi koncertkörútján bejárja az országot, számos jótékonysági hangversenyt ad. Elsőként kezdeményezi Petőfi budapesti szobrának fölállítását.
           Zeneszerzői munkássága kevésbé jelentős, inkább átiratait őrizte meg az utókor. Legnépszerűbbek a Repülj fecském, Ezt a kerek erdőt és a Rákóczi-induló, s ezeket minden koncertjén kiköveteli tőle a közönség. 1898. május 15-én San Franciscóban, koncertjének utolsó műsorszáma előtt halt meg a pódiumon1.
           Virtuozitásáról és személyiségéről így emlékezik barátja, a magyar zenei élet egyik kiváló krónikása, id. Ábrányi Kornél: "Hallása s tapintási érzéke fenomenális volt: képes volt a hegedű mind a négy húrját széthangolni, s mégis tiszta kettősfogásokat hozni ki rajta. Ebbéli ördöngösségével nem egyszer ejtette ámulatba a szakértő zenei köröket. Ritka zsenialitásáról nem egyszer hallottam a legnagyobb elismeréssel nyilatkozni olyan nagy tekintélyeket, mint Liszt, Wagner, Bülow, Rubinstein, Brahms, sőt magát a hegedűkirályt, Joachimot is. Hazafiassága s jótékony áldozatkészsége nem ismert határt. Száz és százezereket rakott le az emberszeretet, a közművelődés s a hazafias célok oltárára. Nem is állotta a pénz az erszényét. Voltak különös szenvedélyei [műtárgy gyűjtés – G. J.] melynek kielégítésére tenger összegeket költött, sőt nem egyszer kidobott. Valamely speciális régiségért képes volt a legmesszebb utat is megtenni, csakhogy megszerezze."2

*

           A szombathelyi koncertélet első jelentős eseménye, a városi koncertélet kezdetének tekinthető első Reményi-hangverseny 1861 júliusában hangzott el. Az eseményszámba menő előadás – amelynek sem a programjáról, sem zongorakísérőjéről (ha volt ilyen) egyelőre semmit sem tudunk – politikai rangját az is jelzi, hogy a város első díszpolgári címét Reményi Ede hegedűművész kapta meg. A szabadságharc bukását követő elnyomásból lassan ébredő nemzet a már Európa-szerte ismert, az emigrációból hazatérő művésze bizonyára Szombathelyen is nagy ünneplésben részesült. Nem kétséges, a cím adományozása hazafias demonstráció is volt ekkor. Ezt igazolja a harminc évvel későbbi köszöntő, amely arra emlékeztetett, hogy "30 éve még a 'politika viharában' mindig nagy csoport kisérte," most (1891-ben) alig 30–40 ember fogadta a vasútállomáson.3
           A díszpolgári cím közgyűlési méltatása és a jegyzőkönyv kelte 1861. július 17.

Liszt Ferenc, a tanítvány Plotényi Nándor és Reményi Ede
(Liszt Ferenc Emlékmúzeum tulajdona)

           "Turkovits János biró ur elnöklete alatt Molnár István beltanácsos tiszti főügyész, Horváth Mihály, Tones Márton, Csik János és Markovits József beltanácsos, Gyuk Sándor fő, Kováts József és Pichler Lajos aljegyző, Székely József, Nedvigh Ferenc, Kováts Imre, Lankovits József, Takó Antal, Zámbony Rudolf, Szabó István, Sinkovits István és Pillich Ferencz képviselő urak jelenvoltával tartott községi ülésben – Horváth Mihály beltanácsos úr azon indítvány, hogy...
           Jelenleg városunk kebelében működő Reményi Ede Zenemüvész, ki nem csak honunkban, hanem külhonban is mint hazánkfia kitűnő szakavatottsággal nemzetünk dicsőitésében nagy sikerrel működik érdemei méltánylásául Szombathely város díszpolgárrá kineveztessék, köztetszéssel fogadtatván nevezett Reményi Ede úr diszpolgárrá kikiáltatott a részére kiadott polgári levél ezennel szóról szóra jegyzőkönyvbe iktattatik: úgymint: Mi Vas megyei Szombathely város tanácsa és közönsége tudatjuk miszerint kitünő hazánk fia Reményi Ede zeneművész urnak hazánk határain belül ugy mint külhonban a magyar nemzet dicsőitésében szerzett érdemeit kellő méltánylattal fogadván, e magasztos érzelmektől áthatva cimzett hazánkfiát Szombathely város diszpolgárává egyhangulag megválasztanánk. E kedves kötelességünk érzetében Reményi Ede urat szivélyesen felkérjük, hogy hazánk érdekében a magyar nép ébresztésére nemes lelkülete érzelmeit tanusitott szokása szerint honfitársaival ismert eréllyel sziveskedjék megosztani. Ezen levelünk erejével őt Szombathely város polgárainak minden kiváltságolt jogai élvezetébe helyezzük, és részére a polgári oklevelet saját aláirásaink és hivatalos pecsétünkkel megerősítve kiadtuk."4
          
           Két esztendő múlva, 1863-ban ismét hallhatta a város és vármegye közönsége a művészt, aki művészetével és "hazafiúi erényeivel" ismertette meg a külföldi közönséget. A harmadik alkalommal, 1869-ben Szombathelyre látogató hegedűművész előző koncertjeiről így emlékezett a Vasmegyei Lapok köszöntője: "Reményi Ede sokat tett a közügyért, ott künn ismertetett bennünket, népszerűséget szerzett a magyar név és a magyar törekvéseknek, itthon pedig tőkét hegedült össze üdvös, jótékony célokra, nemes keble öntudatában keresvén törekvései jutalmát."5
           E köszöntő szerint a művész 1861-es első föllépése alkalmából két koncertet adott, a másodikat a Vas vármegyei honvédek javára, az 1863-as föllépésének jövedelméből pedig az "alföldi ínségeseket" támogatta.6 Ekkor már a Munkácson megismert 18 éves fiatalember, Plotényi Nándor a zongorakísérője, akinek zenei tanulmányait is segítette.7
           Az 1863-as koncertről sem maradt írásos emlék. Egy Kőszegen fönnmaradt műsorlap szerint itt 1863. szeptember 26-án hangversenyezett. Ekkortájt járhatott Szombathelyen is. Ez a kőszegi műsorlap ad némi tájékoztatást arról, hogy mit játszhatott a megyeszékhelyen.8
           1869-ben két alkalommal járt Szombathelyen. Az első hangversenyét a Szarvas vendéglő (ma Pannónia-ház) dísztermében adta március 10-én. Műsora az előzetes híradás szerint az alábbi volt:

1   Othello ábránd – hegedüre szerzé Ernst. Előadja Reményi Ede.
2   ”Deres a fű” férfi négyes Doppler Károlytól. Előadja a szombathelyi dalárda.
3   Magyar népdalok, átírás és előadja Reményi Ede.
4   Magán-dal, zongorakisérettel énekli Mezei Henriette k.a.
5   a. Éji dal (Nocturne de le rose A-dur) Field-től.
    b. Mazurka (H-moll, opus 33.) Chopin-tól.
    Mindkettőt hegedüre szerzé és előadja Reményi Ede.
6   Capriccio, szerzé Paganini, előadja Reményi Ede.
7   Honvágy (Mazur) Zsasskovszky Ferenctől, énekli a szombathelyi dalárda
8   Rákóczy-ábránd, szerzé és előadja Reményi Ede.

           A műsorelőzetes megjegyzi, hogy a dalárda és Mezei Henrietta "a hangversenyező iránti szivességből müködnek közre" az előadáson, majd hozzáfűzi: "Élvezetdus estét merünk jósolni a zenészet barátainak." Kísérője a művész Plotényi Nándor.9
           A Reményi koncertje előtti napon érkezett a megyeszékhelyre és a "vendégszeretetéről általában ismert premontrei tanári kar házába szállott."10 A hírneves művész koncertjére a vármegye minden pontjáról érkeztek az érdeklődők. A méltatás szerint az utolsó, hat év előtti (1863) szerepléséhez képest művészetében tökélyre emelkedett. "Kételkedünk, hogy a jelenben volna sok hozzáfogható hegedümüvész, ki a mestermüveket annyi tüz, finom árnyalat és minden ízében oly kifejezéssel tudná előadni, mint ő. Hát népdalaink? Azok az édes fájó hangok, azok a méla-bus dallamok ugy omlottak vonója alól, hogy árjuk önkéntelenül magával ragadta mámoros lelkünket."11 Reményi és kísérője, Plotényi Nándor mellett dicséretben részesültek a szombathelyi szereplők, Mezei Henrietta és a dalárda is. Számaikat megismételtette a közönség.
           Már a márciusi koncert alkalmával jelezte a Vasmegyei Lapok híradása, hogy áprilisban ismét Szombathelyre érkezik a hegedűművész, aki az épülő állandó színház javára koncertezik. Április helyett május 31-én tartotta meg hangversenyét ezúttal a vármegyeháza dísztermében. Május 30-án köszöntötte a lap a jeles eseményt, ismertette a korábbi jótékonysági előadását, majd közölte a műsort is. A művész a magyar népdalok kivételével nem ismétli márciusi programját, hanem újabb darabokat mutat be az előzetes szerint. A műsor:

1   Hegedüverseny (Concerto), szerzé Mendelssohn, előadja Reményi Ede.
2   Nagy ária Ördög Róbert (Robert le diable G.J) czimü operából, szerzé Meyerbeer, zongora kisérettel előadja Mezei Henrietta k. a.
3   Magyar népdalok átirá és előadja Reményi Ede.
4   Költemény, szavalja (?)
5   Hegedü kettős Spohr Lajostól, előadják Reményi Ede és tanitványa Plotényi Nándor.
6   Magyar népdalok, énekli Mezei Henrietta k.a.
7   a. Nocturne /F-dur) szerzé Chopin F.
    b. Romance (F-dur) szerzé Beethoven L.
    c. Mazurca (cis-mol) szerzés és mindhármat előadja Reményi Ede
8   Változatok a ”Velenczei carneval” dallamai fölött, szerzé és előadja Reményi Ede

           Ezúttal is jelzi az előzetes, hogy Mezei Henrietta szívességből lép föl.
           A műsor befejezéseként – nyilván, hogy nagyobb legyen a koncert vonzereje – egy cigányzenekar, Vajda Ferenc zenekara játszik majd.12
           Reményi előadásáról meglepő szűkszavúsággal tudósított a lap. "Játéka most is mint mindig, sűrű tapsra ragadta a közönséget. Az előadott darabok között a legnagyobb tetszést aratott az »Éji dal« Chopintól és a »Velenczei Carneval.«" Zongorakísérője ezúttal is Plotényi Nándor volt, ki "jeles hegedű játékával is bizonyságát adta" tehetségének. A szereplők közül terjedelmesebb méltatást Mezei Henrietta kapott, aki "Kellemes hanggal rendelkezik, mely azóta hogy legutóbb hallottuk jelentékenyen fejlődött, hangján kivül is sok kellem áll a kisasszony rendelkezésére, mi mindent összevéve igazolja azon elismerő fogadtatást és lelkes tapsot, melyben a hallgatóság a kedves műkedvelőnőt részesiti." A beszámolóból kiderült, hogy az előzetesen még névtelen versmondó Németh József volt, aki "szépen hangsúlyozva és értelmesen szavalá nagy Vörösmartynk egyik költeményét."13 Az épülő állandó színház javára rendezett koncert tiszta bevétele 54 ft 70 krajcár volt.14
           Az ötödik, utolsó (1891) szombathelyi hangversenye iránt is nagy volt az érdeklődés. Az eredetileg tervezett helyszín, a Sabaria Szálló díszterme szűkösnek bizonyult, ezért a vármegyeháza nagytermét jelölték ki a rendezvény színhelyéül. A fokozódó érdeklődés miatt attól tartottak a rendezők, hogy ide sem férnek be az érdeklődők. Ezért tárgyalni kezdtek Czifrák Nep. Jánossal, a Sabaria Szálloda tulajdonosával, hogy a dísztermet és a mellette található kaszinó helyiségét nyissa egybe.15 Mivel a tárgyalások nem jártak eredménnyel, a zsúfoltságot is vállalva a megyeházán tartották meg a koncertet. A világhírű hegedűművész föllépése a megyeszékhelyen is a három évtizedhez hasonlóan ismét nagy ünnep volt, amelyet segítettek a városi, megyei lapok előzetes írásai. A legnagyobb terjedelemben a Vasmegyei Lapok foglalkozott az eseménnyel.
           A "Harmonia" ügynökség által szervezett koncertkörút föllépését 1891. március 15-én tartotta meg Reményi.16 Az előadás napjának reggelén érkezett az előző hangverseny színhelyéről, Nagykanizsáról.17 Műsorát már március 1-jén közölte a Vasvármegye. Eszerint az estély műsora:

1   ”Andante és Finale” a hegedüversenyből, Mendelssohn. Zongorakisérettel játsza Reményi Ede ur.
2   a/ ”Paraphase de Concert”... Schuberttól
    b/ ”Habanera” ”Carmen” dalmüből Bizettől, magán-hegedüre átirta és játsza Reményi Ede ur
3   a/ ”Nocturne” Schuberttól
    b/ ”Menuette” Paderewskitől
    c/ ”Bercuse” (Bölcsődal) Huber Károlytól
    d/ ”Perpetuum mobile” C.M.Webertől.
Előadja Bodó Alajos ur.
4   ”Pleyera” (halászdal), Zapateado (vargatánc) spanyol táncok Sarasate-től. Játsza Reményi Ede ur.
5   a/ ”Rigolettó” Ábránd
    b/ XV. Magyar rapszódia Liszttől. Zongorán előadja Bodó Alajos ur.
6   Magyar nemzeti népdalok Reményitől, játsza Reményi Ede ur.
7   ”Hommage a Paganini” (hódolat Paganininek). Magán-hegedüre szerzé és játsza Reményi Ede úr.
    Jegyek Frankl és Ledofsky valamint Grántiz Vilmos uraknál.18

           A hangverseny napján terjedelmes cikkben köszöntötte a Vasmegyei Lapok a világhírű művészt. Ismertette életútjának fontosabb állomásait, aki büszkén vállalta kötődését magyarságához. "..nem mutatott magyar typust, de tetőtől talpig magyarban járt mindig, a viseletéből, beszédéből és játékából eleven magyarság áradt." Előadóművészetét így jellemzi: "Csapongó vére nem engedte egészen klasszikus zenésszé fejlődni, mert tüzes subjectivitása mellett nem birt teljesen tárgyias maradni, erős magyarsága pedig indulóink, bús nótáink és friss csárdásainak játszásában eredetien szilajjá tette."19
           A koncertről három kritika jelent meg a vasi sajtóban. A Vasmegyei Lapok visszafogottan, a Vasvármegye és a Dunántúl világosabban tette szóvá enyhe csalódottságát. Igaz, a Vasmegyei Lapok koncertnapi köszöntőjében már előre is arról beszélt, hogy "A mint a politikai élet nagy hullámzása megindult: a művészetek légkörében megcsappant a fölbecsülés elöbbeni hőfoka... A pártok szószólói léptek előtérbe s az uj kormányférfikon csüggött minden szem. A virradat élesztői ... árnyékba kerültek". "A művészet midőn nem szolgálhatta a nemzeti tüntetéseket, hanem a maga ura, czélja lett, egyszersmind szűkebb körre szoritkozott, a müértők körére."20 A hallgatóság azonban "most is a régi Reményit látta maga előtt – írja a Vasvármegye –, ki a Repülj fecském andalitó zenéjével magával ragadott mindenkit, azt a régi Reményit ki a Rákóczy indulójával az egész világot tudta lelkesíteni, s nem vett semmit sem észre – talán udvariasságból – abból a kis szemfényvesztésből, a mit a mostani Reményi produkált (kiemelés G. J.). Nagy technikával rendelkezik, teljesen uralja a hangszerét és ez természetes is nála."21 (Reményi. Vvm, 1891. márc. 22. 4–5. old.)

A legnépszerűbb Reményi-dalok kottájának címlapja
(Liszt Ferenc Emlékmúzeum tulajdona)

           A Dunántúl kritikusa szerint "Reményi fellép és a közönség sajnálattal konstatálja, hogy Reményi ugyanaz a virtuóz maradt, a ki volt, nem változott, de nem is haladt."22 Ő a műsor összeállításával sem értett egyet. Véleménye szerint Mendelssohn "örök szép" concertjét és a "Habanera"-t "kár volt ...átirni" szóló hegedűre. Elmarasztalja a Mendelssohn-darab előadásmódját is, a mű "andantejának abszolut hiányos felfogását, valamint vonókezelésének, ama sajátszerü modorát, melyet ma már dilettánsok sem alkalmaznak." Elmarasztalja a Reményire jellemző virtuóz fogásokat is, "melyek inkább a szemet kápráztatják, és nem a fülre hat/nak/ üditőleg."23 Még keményebb kritikát kapott a kísérő Bodó Alajos, aki agresszív kíséretével "teljesen tönkretette a darabot." A Vasvármegye kritikusa viszont igen változatosnak találta a programot, alkalmasnak arra, hogy Reményi "minden müvészetét megmutathatta." Legjobban a spanyoltáncok nyerték meg tetszését, különösen a "gyönyörű pianissimok." A Mendelssohn-darab előadásának andante-ját, különösen a finom pianissimo-k megszólaltatását ő is ugyanúgy elmarasztalta, mint a Dunántúl kritikusa. Indokát Bodó Alajos "az érzéketlenségig indiszkrét" zongorakíséretében látta.24 A Vasmegyei Lapok méltatója szerint is mind a Schubert, mind Mendelssohn, mind Bizet darabok előadásából hiányzott a "klasszicitás", a közönség azonban hoszszantartó tapssal köszönte meg az előadást. A két Sarasate-szám azonban azt bizonyította, hogy Reményi most is a "pianissimok nagymestere."25
           A magyar dalok bemutatását azonban mindhárom kritikus elragadtatva dicsérte. A Vasvármegye méltatója szerint "Itt aztán Reményi virtuozitása a művészet magaslatára emelkedik. Itt magával ragadja a hallgatót, mert nem a szemre, hanem a szivre hat. Annyi kellem, annyi melegség, annyi bubánat, annyi öröm ömlik a négy hurból, oly kedves közvetlenséggel, hogy teljesen megfejthetőnek" látszik az a rendkívüli hatás, amely Reményi pályafutását kísérte.26
           A zongorakísérő Bodó Alajos teljesítményét csak a Vasmegyei Lapok méltatója találta dicséretesnek. Szerinte Bodó "bámulatos bátorsággal, erőteljességgel, meg olvadó finomsággal kezelte a hangszert."27 A Vasvármegye kritikusa is megállapítja, hogy "meglepő technikával rendelkezik, játéka elég lágy és skálája igen folyékony. Annyi bizonyos. hogy lejátszani tud: technikája van olyan, hogy legyőzhetetlen nehézségeket alig tud eléje tenni egy darab. De az előadása még igen sok kivánni valót hagy fönn, nem is számitva az ijesztő gimnasztikát, a mit testével játék közben véghez visz. Zongorázni csak az ujjakkal lehet, a mi azon tul megy, az már akrobataság."28 Mephisto (Dunántúl) megállapítása szerint viszont a "szokott nivón nem emelkedik felül." Még nagyon érezhető rajta a "konzervatóriumillat." Amiben eredetit mutatott, az az előadás alatti testtartás, "melyet bárminőnek lehet nevezni, de zongoraszerűnek vagy szépnek bizonyára nem."29

A szombathelyi díszpolgári cím adományozása, 1861. Jegyzőkönyv-részlet.
(A Vas Megyei Levéltár tulajdona)

           A legnagyobb hatásúnak a Vasmegyei Lapok kritikusa is a magyar dalok előadását tartja. A beszámoló szerint ezek idézték meg igazán az egykori Reményit. Így látta/láttatta: a magyar népdal-ábrándokat követő nagy tapsra "belekapott a Repülj fecském ábrándos nótájába. A közönség soraiban végig zugott a moraj, mely valami várva várt nagy dolognak az előszele. A veterán müvész, ahogy lehunyt szemekkel, mélységes nyugodtsággal vitte végig a vonót az alsó húrokhoz, úgy állt ott, mint a régi idők, az elnyomatás fájó napjainak emléke, mikor a tétlenségre szoritott magyar vér ettől a csodálatos daltól kapta meg a pezsgést, mikor ezt a kis ördöngős muzsikust rajongással hallgatta a busuló hazafi, s a nóta végeztével benne éljenezte a megkötött kezü magyar geniet. Sok szólt ki akkor abból a nótából, a mit ma a megváltozott kor már nem ért meg. Hanem azért a Repülj fecském ellenállhatatlan hatása ma is megvolt ugy hogy a következő Ezt a kerek erdőt járom én kezdetű dal akkordjait majdnem elnyelte a kitörni készülő lelkesedés. Reményi egyik saját szerzeményével (bizonyára a Hommage a Paganini) fejezte be a hangversenyt, mely után hosszú tapssal, éljennel bucsuzott tőle a közönség."30

   

JEGYZETEK
1 SZABOLCSI Bence–TÓTH Aladár: Zenei Lexikon. A zenetörténet és a zenetudomány enciklopédiája. Budapest, 1931. II. kötet, 395–396. old. Győző Andor kiadása.; LESTYÁN Sándor: Repülj fecském. Budapest, 1942. Renaissance Kiadó. Reményi haláláról a 193–202. oldalán olvashatunk.; http/www.szineszkonyvtar.hu/contents/ p-z/remenyielet.htm
2 id. ÁBRÁNYI Kornél–REMÉNYI Ede: Jellemképek a magyar zenevilágból. Öt arcképpel. h. n., 2003., Neum Zeneműkiadó, 22. old.
3 REMÉNYI Ede Szombathelyen. In: Vasvármegye (A továbbiakban: Vvm), 1891. március 16. 4. old.
4 Vas Megyei Levéltár, Szombathely Város Közgyűlésének iratai Jegyzőkönyvek 72/1861. 1861. július 17.
5 1860-ban egy müvész... Vasmegyei Lapok (A továbbiakban: VmL), 1869. május 30. 2. old.
6 Uo.
7 LESTYÁN 95–96. old.
8 Kőszegen 1863. szeptember 26-án hangversenyezett Plotényi Nándorral. A műsorlap szerint saját átiratában a Lammermoori Luciából, a Lohengrinből játszott, valamint egy Chopin-etüdöt és természetesen "eszményített magyar népdalokat". Nem maradt el a Rákóczi-induló sem. A helyi zenei életet a Zeneegylet dalai képviselték. Vö.: Schrott Géza: Reményi Ede díszpolgárságáról. In: Történelmi és művészeti antológia II. Szerk.: Tóthárpád Ferenc, Kőszeg, 1998. 139. old.
9 Reményi Ede jeles... In: VmL, 1869. 10. sz. 1. old.
10 Reményi Ede hangversenye. In: VmL, 1869. március 14. 2. old.
11 Uo.
12 1860-ban egy müvész... In: VmL, 1869. május 30. 2. old.
13 Reményi Ede... In: VmL, 1869. június 6. 2. old.
14 Viszonyításul a VmL májusi számaiban olvasható árak: 1 q fehér kenyérliszt 6 ft, 1 q fehér zsemleliszt 7 ft.
15 Reményi Ede hirneves... In: VmL, 1891.március 12. 4. old.
16 Reményi. In: VmL, 1891. március 1. 6. old.
17 Reményi hangversenye. In: Dunántul, 189l. március 15. 2. old.
18 Reményi Ede hangversenye. In: Vvm, 1891. március 1. 5. old.
19 Reményi Ede. Mai hangversenye alkalmából. In: VmL, 1891. március 15. 2–5. old.
20 Uo.
21 Reményi. In: Vvm, 1891. március 22. 4–5. old.
22 MEPHISTO: Reményi hangversenye. In: Dunántul, 1891. március 22. 2. old.
23 Uo.
24 Reményi Ede Szombathelyen. In: Vvm, 1891. március 16. 6. old.
25 Reményi Ede. Mai hangversenye alkalmából. In: VmL, 1891. március 15. 2–5. old.
26 Reményi Ede Szombathelyen. In: Vvm, 1891. március 22. 4–5. old.
27 Reményi Ede. Mai hangversenye alkalmából. VmL, 1891. március 15. 2–5. old.
28 Reményi Ede Szombathelyen. In: Vvm, 1891. március 22. 4–5. old.
29 MEPHISTO: Reményi hangversenye. In: Dunántul, 1891. március 22. 2. old.
30 Reményi Ede. Mai hangversenye alkalmából. In: VmL, 1891. március 15. 2–5. old.