István Vilmos püspök személyiségéről az eddig megjelent munkák meglehetősen eltérő képet mutatnak. Működésének ideje – a századvég és a XX. század első évtizede – a katolikus reneszánsz azon időszaka, amelyben a társadalom aktivitásának koordinálása, a szociális kérdés ellentmondásossága és a politikai katolicizmus térhódítása kezelendő problémaként merült fel. A társadalmi, politikai háttér elemzésével együtt a dolgozatban árnyaltabb képet kapunk az elfeledett püspökről.

                                                                                   A lékai templom és plébánia története szempontjából fontos és érdekes az itt bemutatandó levél tartalma. A ma már nyelvtörténeti dokumentumot Nádasdy gróf Bottyány Magdolna asszonynak írta, amelyben meghívja a nevezetes eseményre, a templom alapkőletételére, melyet július 2-ára, Sarlós Boldogasszony napjára terveztek.

                                                                                   A magasra vetett díszágy kellékeiről , Vas megye környékéről származnak a bemutatott, reneszánsz virágtöves motívumokból helyi ízlésben fölépített, száliránytól független rajzú laposöltéses hímzések. Az 1. és 2. tárgy az ágyat letakaró lepedő hosszanti hímzett széle a XVIII. század végéről. Az 1. tárgyra rávarrta a nevét a készítő: KATA. – A 3. és 4. tárgy egy párnahéj és egy párnahéj-töredék a XIX. század első feléből. A 4. tárgy díszítésébe keskeny sávban keresztszemes (szálszerinti) hímzést is beépítettek.

                                                                                   A Tapolcán élő kiváló költő ezúttal két klasszikus költő hasonló tárgyú versét hasonlítja össze. A Vas megyében élt, jezsuita Faludi Ferenc (1704–1779) és a tapolcai illetőségű, aufklärista Batsányi János (1763–1845) összetalálkoztak a magyar költészet csúcsain. Ennek filológiai bizonyságát adja ez az elemzés.