A szerző előzetes kutatásai alapján kirajzolódtak a kőszegi szőlőtermesztés történetének főbb fordulópontjai: egykori nagy gazdasági jelentősége, majd háttérbe szorulása, s a napjainkban történő újjáéledése. A vizsgálandó mintaterület kiválasztását történelmi változatossága adta. A tájkarakter tényezőinek összegző értékeléseként a dolgozatból megállapítható, hogy a XIX. század közepén a kőszegi szőlőtermő területeknek a tájkarakterben betöltött szerepe jelentős, esetenként domináns volt. Napjainkra a szőlőterületek tájkarakterben betöltött szerepe elvesztette jelentőségét. A tájképet gazdagító, de nem meghatározó elemként jelennek meg.

                                                                                   Fényes Elek leírása (1851) a megye településeinek csupán egy hatodánál emeli ki a szőlőtermesztést és a borászatot. A századvégi megyerajz már a települések több mint 60 százalékát nevezi bortermő községnek. A Fényes-féle történelmi-földrajzi adattár tanúsága szerint a megye szőlőtermesztésére és borkultúrájára is hatással volt a későbbi határváltoztatás: a trianoni békediktátum következtében azokban a térségekben, ahol a szőlőtermesztésnek volt versenyképes alternatívája, a mezőgazdasági termékstruktúra átalakult.

                                                                                   A szerzők által vizsgált terület a kőszegi Rövid-lövészárok dűlőben található. Kutatási eredményeik szerint az anticiklonális napok számaránya és fennmaradási tartama mind összesítve, mind pedig a szüret előtti 30 napban meghatározó szerepet játszik a jó minőségű bor készítése szempontjából. Függvényszerű kapcsolat azonban nem mutatható ki; megállapításuk azokra az évekre vonatkozik, amelyekben kiugróan magas vagy alacsony az anticiklonális helyzetek százalékos aránya a szüretet megelőző egy illetve két hónapban.

                                                                                   Ez az írás egy jáki gyertyamártó edény bemutatása kapcsán számba veszi a hagyományos világító eszközöket, a gyertya készítésének módját és nyersanyagait, és bemutatja az ehhez használt edényeket, amelyeket iparosok és családok egyaránt használtak. A gyertya főleg faggyúból készült, ez szinte minden háztartásban megtalálható volt.
                                                                                   A gyertyamártók közül egy típus csak a nyugati határszélen fordult elő. Ezek egyike a bemutatott, 1782-ből, Jákról származó darab. Különlegessége az egyik keskenyebb oldalán lehelyezett cső, amelyen át leereszthető volt a hűlő faggyú.

                                                                                   Az elődök 1979-ben ünnepelték a Vas Megyei Markusovszky Kórház 50 éves évfordulóját, vagyis az intézmény alapításának az 1929. évi, Horthy Miklós részvételével megtartott kórház-megnyitást tekintették. Ennek apropóján az ismert főorvos, az intézmény jelenlegi vezetője visszatekint a szombathelyi gyógyászat mintegy 8oo évére, a Szent Antal ispotálytól a Csapatkórház alapításáig és tovább. Felsorolja a közelmúltból azokat a már nem élő kórházi szaktekintélyeket, akikről az adott szakterület külön ünnepségen emlékezett meg.

                                                                                   A szombathelyi művészeti író a művészeti könyvkiadás egy jeles darabját mutatja be, amely egy korszak és egy művészeti ág metszetét adja egy magán kollekció keretében. A szombathelyi gyűjtők – néhai Pittmann László és felesége, Pittmann Ildikó – évtizedekig gyarapították műgyűjteményüket, amely nemcsak grafikákat őriz, de meghatározó része házi múzeumuknak. Mindvégig törekedtek arra, hogy kincsüket az emberek nagyobb közössége számára is befogadhatóvá tegyék.

                                                                                   A Balaton közelében, Tapolcán élő jeles költő, villanásnyi esszéjében ezúttal a Balaton partjának idilli szőlőtermő bazalthegyét, a Badacsonyt idézi. S a Badacsony költőjét, a XIX. század első felében alkotó Kisfaludy Károlyt. Továbbá Szombathely költőjét, Bárdosi Németh Jánost (1902–1980), aki az 1950-es évek csúnya diktatúrája idején írt gyönyörű verset a Badacsonyról.