FODOR ISTVÁN: A KIOE SZOMBATHELYI CSOPORTJA TÖRTÉNETE

A huszadik század társadalmi átalakulásainak történetét végignézve megállapítható, hogy nem kapott kellő nyilvánosságot az a törekvés, melyet a Katolikus Egyház kifejtett a munkásság lelki felszabadításáért. A különböző politikai és szakmai szervezetek csak a szociális helyzet orvoslására tettek erőfeszítéseket. Történt mindez annak fényében, hogy a XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott Rerum Novarum kezdetű enciklikájában pontosan megfogalmazta azokat a következményeket, melyeket a kialakuló kapitalizmus majd okozni fog. A fellendülő társadalmi fejlődés azonban eltakarta a gondokat, melyeket a szegénység, a tanultság hiánya, a "negyedik rend", a munkásság elnyomása eredményezett. XI. Pius pápa az enciklika negyven éves évfordulójára kiadott Quadragesimo Anno című pápai körlevelében még egy kísérletet tett, hogy a világ vezetőinek figyelmét felhívja a halaszthatatlan gondok megoldására. A tennivalók között hangsúlyos helyet kapott az egyház szerepe is a munkásság felemelésében, mind anyagi, mind szellemi, mind vallási téren.

Ennek nyomán fordult az egyház vezetőinek a figyelme a munkásság felé. A kezdő lépéseket Belgiumban Joseph Cardijn tette meg már 1924-ben, amikor magalapította a Keresztény Ifjúsági Szervezetet (Jeunesse Ouvriàre Chretienne – JOC). Mozgalmát követték Franciaországban, Európában, majd világszerte. Hazánk sem maradt érintetlen, mert 1921-ben a jezsuiták szervezni kezdték a magyar ifjúmunkás mozgalmat (Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete – KIOE). A kezdeti nehézségek után a fellendülést Dr. Ikvay László, a Fribourgban végzett, négy nyelvet beszélő fiatal, tenni akaró r. k. pap főtitkári kinevezése hozta meg, a negyvenes évektől a háború végéig. Az alakuló új hatalom azonban nem tolerálta a katolikus egyház ifjúság körében folytatott tevékenységét. Így a Szövetséges Ellenőrző Bizottság – SZEB – szovjet elnöke 1946-ban követelte a KIOE feloszlatását, más három katolikus szervezettel együtt. Majd ezt követően a kommunista belügyminiszter 1946 júliusában 1800 katolikus egyesületet oszlatott fel. A KIOE három titkárát 1948-ban internálták. Főtitkárát 1950-ben tíz évi börtönre ítélték, majd 1961-ben ismét letartóztatták, és további hat évre ítélték. A mozgalom mártírja Sándor István szalézi testvér, a rákospalotai csoport vezetője, akit 1953-ban kötél általi halálra ítéltek, majd kivégeztek. A titokban tovább működő KIOE új irányítóit az 1961. februári nagy letartóztatási hullám során vették őrizetbe. A négy papi és két civil vezető összesen 26 évi börtönt kapott. "A Fekete Hollók" fedőnevű BM dossziéban az egyházi reakcióhoz tartozó csoportok között nyilvántartott KIOE-t így számolták fel 1961-ben. A mozgalom a még megmaradt tagokkal újraindult az 1989-es rendszerváltozás után.

A KEZDET

A szombathelyi egyházmegyében Grősz József megyéspüspök¹ a Magyar Munkásifjú című, a Katolikus Iparosifjak Országos Egyesülete – KIOE – által kiadott újságra hívta fel az egyházmegye papjainak figyelmét.² Jól gondolta a főpásztor, hogy az iparosodó városban figyelmet kellene fordítani a növekvő munkásság felkarolására. Erre jó eszmei alapot teremtett a Quadragesimo Anno³ kezdetű pápai enciklika, melyben XI. Pius⁴ újrafogalmazta az egyház szociális tanítását, a huszadik század követelményeinek megfelelően. Európában hamarosan jelentkezett a körlevél hatása. Belgiumban Cardijn abbé⁵ 1924-ben már megszervezte a katolikus fiatal munkásokat összefogó mozgalmát, a JOC-ot,⁶ mely meghatározó szervezetté nőtte ki magát nemcsak Európában, hanem más kontinenseken is.⁷

Hazánkban már a húszas évek elején kezdték szervezni a jezsuiták a munkás fiatalokkal való foglalkozást. 1921-ben Elsasser Gyula SJ⁸ az egyetemi kongregáció bekapcsolásával megalakította a Katolikus Iparos és Munkásifjak Egyesületét⁹ azzal a feladattal, hogy a mind jobban növekvő inas rétegnek valamilyen támogatást nyújthasson. Arra buzdította egyetemistáit, hogy menjenek el a munkás kerületekbe, és minél több fiatalt szervezzenek be az egyesületbe. A lelkes kezdeményezés hatására sok inast sikerült összegyűjteni, akikkel az egyetemisták rendszeresen foglakoztak. Az eredmény mégis vegyes volt, ugyanis a fiatal értelmiségiek nem tudtak megfelelő hangot találni az inasokkal. Olyan nagy volt a társadalmi különbség, hogy a legnagyobb jóakarat sem tudta áthidalni. A megoldást az jelentette, hogy sikerült megnyerni olyan fiatal munkásokat, mint Haklik Lajos¹⁰ lakatos, akik azonos osztályból jőve, szót tudtak érteni társaikkal, s ez lehetővé tette az addig csak vegetáló egyesület fellendülését. Ezzel megvalósult az a követelmény, amelyet a Quadragesimo Anno úgy fogalmazott meg, hogy "a munkások apostolai maguk a munkások legyenek". A KIOE, elválva az egyetemistáktól, kinevelte saját vezetőit, és megindult a fejlődés útján.

1939–40-ben a fővárosban már ötvenhárom csoportja, kilenc tanoncotthona, hatékony vezetősége, elismert egyházi kapcsolata, 18 000 példányban megjelenő újságja volt¹¹. Ebben a kedvező, fellendülő szakaszban indult el a szombathelyi csoport.

AZ INDULÁS

Oross István, a KIOE akkori titkára 1940 márciusában levelet küldött Grősz József szombathelyi megyéspüspöknek,¹² melyben kérte engedélyét és támogatását, hogy a város papjainak előadást tarthasson az általa vezetett ifjúmunkás mozgalomról, a KIOE-ról. A kedvező válasz eredményeképpen 1940. március 27-én¹³ a Szombathelyi Hittudományi Főiskola előadótermében a teológiai hallgatók és a szombathelyi plébániák papjai, hitoktatói részére Oross István megtarthatta tájékoztatóját arról a munkáról, amelyet az egyház a munkás fiatalok körében végzett, valamint a KIOE mozgalom célkitűzéseiről. Ezen az előadáson vett részt Dr. Göndöcs László,¹⁴ a főplébánia fiatal káplánja, aki az előadóban innsbrucki egyetemi társára ismert. Nyilván a személyes ismeretség, valamint a megfogalmazott célkitűzések arra indították Göndöcs Lászlót, hogy egy KIOE-csoportot szervezzen. Nagy előnyére vált, hogy a mozgalmi élet nem volt ismeretlen számára, mert ő vezette a KLOSZ¹⁵ szombathelyi csoportját. Lelkesedésére és tenni akarására jellemző, hogy már egy hónap múlva együtt volt egy kisebb számú közösség.¹⁶ Ennek vezetésére jó érzékkel választott ki egy fiatal lakatossegédet, Badics Józsefet,¹⁷ aki ismertségével, elkötelezett vallásos meggyőződésével alkalmas volt világi vezetőnek.

Göndöcs László a közösségi élethez megfelelő helyiség biztosítására törekedett, melyet az egyik egyesületi házban talált meg.¹⁸ Így írt erről a város polgármesterének küldött levelében:¹⁹

Nagyságos Polgármester Úr!

A helybeli EMSZÓ helyiségében (Hollán Ernő u. 4. sz.) ez év áprilisa óta vezetésem alatt tanoncotthon áll fenn, melyben iparos és munkásifjak részesülnek hazafias és szociális nevelésben. A tanonc egyesületünk 25 tagot számlál, és hetenként kétszer jön össze vezetésem alatt.

Polgármester Úrhoz fordulok azzal a kéréssel, szíveskedjék a helyiség fűtéséhez a szükséges tüzelőanyag kiutalásával fennmaradásunkat lehetővé tenni. Az egyesületünk megerősödésével szélesebb körbe terjedhet ki az a jó szellem, melyért a KIOE=Katolikus Iparos-és Munkásifjak Országos Egyesülete küzd.

           Tisztelettel

Dr. Göndöcs László

KIOE-vezető²⁰

A csoport hetenként, kedden gyűlt össze, Göndöcs László vezetésével. Egyrészt vallási ismereteiket bővítették, másrészt a Magyar Munkásifjúban megjelent cikkeket beszélték meg. Göndöcs László egy karácsonyi tárgyú színdarab betanítását is tervbe vette, mivel azonban nem talált megfelelőt, maga írt egyet^21. A csoport nagy lelkesedéssel fogadta a kezdeményezést, és szorgalmasan jártak a próbákra. A kezdetekről Göndöcs László így számolt be a KIOE titkárának, Oross Istvánnak, 1940. október végén írott levelében:²²

"Kedves Pista

Már vagyunk! 21–25 fiú csatlakozott a csoporthoz. Választottunk világi vezetőt Badics József lakatos személyében. Van már pénztárosunk is. A tagok havi 10 fillér tagdíjat szavaztak meg. Kellene több Magyar Munkásifjú c. újság. Továbbá valamilyen mozgalommal kapcsolatos brossura, könyv. Kellenének még színdarabok, amelyek a fiatalokkal foglalkoznak. A keddi összejövetelek sikeresek, most a vasárnap délelőtti összejövetelt szeretném megszervezni. Köszönettel veszünk minden támogatást.

           Üdvözlettel: Laci"

A karácsonyi műsor előkészületei folytak. Helyszínül a Püspöki Iskola nagytermét sikerült megszerezni. A jelmezekről a tagok közös munkával gondoskodtak. Az előadás izgalmát még fokozta a püspöki részvétel híre is. Göndöcs László munkája meghozta a nem is remélt óriási sikert, melyet még a püspök dicsérő szavai is emeltek.

Mint jó vezető, Göndöcs László azonnal felismerte, hogy a lelkesedést ki kell használni, ezért egy munkásifjakat szerepeltető színdarab betanításába kezdett²³. Ennek bemutatására ugyancsak a Püspöki Iskola nagytermében került sor. A siker most sem maradt el. A fiatal csoport most már összeszokottá, együvé tartozóvá erősödött. A fizikai munka után a közös kulturális munka jótékonyan növelte önbizalmukat. A további összekapcsoló erő, a kirándulások, a játékos összejövetelek sem maradtak el. A Kőszegi-hegy kínálta magát, és az együtt megélt élmények még jobban összehozták a KIOE-csoportot.

ÚJ VEZETŐ

Göndöcs Lászlót 1941. augusztus 11-én kinevezték teológiai tanárnak a Szombathelyi Hittudományi Főiskolára,²⁴ ezért a megyéspüspök a Körmendről Szombathelyre helyezett Pintér Lászlóban²⁵ találta meg Göndöcs László utódját. A jó választást bizonyította az a tény, hogy Pintér László káplánként szervezett KIOE-csoportot Körmenden. A belépettek tagavatására 1940. június 23-án került sor.²⁶ Így a szombathelyi KIOE tagjai a mozgalmat jól ismerő vezetőt kaptak. A világi vezető továbbra is Badics József maradt.

Pintér Lászlóval nemcsak új vezető érkezett, hanem új tagok is jelentkeztek. Először azok jöttek, akiket Pintér László, mint hitoktató tanított.²⁷ Majd jöttek újabb inasok is. Külön ki kell emelni ezt a csoportot, mert egyrészt már működő mozgalomba kerültek be, továbbá személyes adottságaik is jók voltak. Jöttek a repülőtéri tanműhelyből, volt cukrász, könyvkereskedő inas, vasesztergályos, illetve kereskedő tanuló. Pintér László tehát a meglévő, működőképes csoportot kiegészíthette még 5–6 vezetésre is alkalmas fiatallal. Nem is tétlenkedett. A színjátszás háttérbe szorult, de szaporodtak a rendszeres kőszegi kirándulások, a cserkészformákat is felölelő foglalkozások. A tábortűz körüli eligazító és tudást, szellemi, vallási felkészültséget növelő beszélgetések megváltoztatták az addigi légkört. A vasárnap délelőtti foglalkozások rendszeressé váltak, és megtöltődtek új tartalommal. Pintér László következetesen mindig az aktuális evangéliumról beszélt és kérdezett először. Így mindenki megismerte az evangéliumot. Később mindig felkért valakit, hogy a következő vasárnapra készüljön fel valamilyen megadott témából. Erről kellett előadást tartania.

Ekkor figyelt fel Pintér László egy fiatal kereskedősegédre, Pék Károlyra,²⁸ aki értelmes és jó hozzászólásaival kiemelkedett a többi felszólaló közül. Úgy döntött, hogy vele külön foglalkozik. Így a jó felfogású, kissé félrehúzódó, félszeg fiatalból vezetőt nevelt.

Az 1942-es esztendő fontos eseménnyel kezdődött. A KIOE-központ meghirdette a II. Országos Tanoncmunka Kiállítást.²⁹ Mivel ez komoly rendezvény volt, a szombathelyi csoport is fontosnak tartotta a részvételt. Pintér László biztatta a tagokat, hogy minél többen vegyenek részt a pályázaton. A kiírás semmi korlátot nem szabott, egyedül az volt a kikötés, hogy csak saját munkával, ötlettel lehet pályázni. Érdekes volt megfigyelni, mennyi ötlet, jó elgondolás merült fel hirtelen. Németh József³⁰ puskaműves például egy "gyorsítót" tervezett, mellyel a vadászpuskák elsütését lehetett szabályozni. A Rumankó testvérek³¹ bejelentették, hogy egy működő gőzgépet szándékoznak építeni. Azt kérték mindössze, hogy ha szükségük lesz segítségre, kapják meg. A tavasz nagy része az előkészület és a munka lázában telt el, hiszen közelgett a májusi megmérettetés. Németh József "gyorsítója" már nem csak terv volt, hanem kész bemutató darab lett. A Rumankó testvérek gőzgépe is kezdett formát ölteni.

A pályamunkákat elszállították a kiállítás színhelyére, a budapesti Vigadóba.³² A csoportból többen elkísérték a szállítmányt, és segítettek a rendezésben. A Szombathelyen maradtak izgatottan várták az eredményhirdetést. A budapesti rádió ugyanis helyszíni közvetítést adott a kiállításról. Ebből értesültek az itthon maradtak, hogy az első díjat – 100 pengőt – a Rumankó testvérek gőzgépe nyerte. Hatalmas volt a lelkesedés a hír hallatára. Németh Józsefnek sem volt oka szégyenkezésre, mert pályamunkájával a negyedik helyet szerezte meg. Igazán elismerésre méltó volt a szombathelyi csoport szereplése, számításba véve, hogy az ország huszonhárom városából ötszáz jelentkező versenyzett a kitűzött díjakért.

A Magyar Munkásifjú³³ című lap első oldalon hozta a kiállításról szóló ismertetőt. Az újság tudósítója interjút is készített az első díjas Rumankó Jánossal.

– Hát Jancsi, mit vesztek a 100 pengőn?

– Mit? Semmit! – volt a válasza.

– Semmit? – csodálkozott a kérdező.

– Igen – mondta. – Elhatároztam ugyanis, ha pénzbeli jutalmat kapok, azt a csoportnak adom.

– Ugyan Jancsi, hiszen eleget költöttél, a díjat te megérdemled. – De tovább makacskodott:

– Mégis, én a csoportnak adom!³⁴

S ha meggondoljuk, hogy 1942-ben mennyit ért száz pengő, akkor érthetjük meg Rumankó János önzetlenségét. Pintér László büszke volt fiaira.

Közben a háború elérte Magyarországot is, és megküldték az első behívókat. Így történt, hogy mind Badics József, mind Pék Károly megkapták a behívójukat, és rövid kiképzés után kikerültek a frontra. Sajnos így kiestek a csoport életéből, jelenlétük hiánya érezhető volt. Badics Józsefről háborús emlék nincsen. Sajnos ő nem tért haza. 1944-ben hősi halált halt az orosz fronton.

Pék Károly háborús múltjáról valamivel több emlék maradt fenn. Két alkalommal küldött üdvözlő tábori levelezőlapot Dr. Göndöcs Lászlónak³⁵. A cikkeit a frontról is küldte a Magyar Munkásifjú című lapnak. Végül 1944-ben jött haza Oroszországból, szerencsére egészségesen. Hazatérése nagy segítséget jelentett Pintér Lászlónak, akinek eddig egyedül kellett végeznie a csoport irányítását. Most érett be a munkája, melyet a Pék Károllyal való intenzív foglalkozás jelentett. Így Pék Károly lett a világi vezető.

A háború azonban mind jobban rányomta bélyegét a mozgalmi életre. Sajnos lassan a csoport fiatalabb tagjait is behívták katonának, vagy leventeként kényszerítették ki Németországba. A mozgalmi élet egyelőre szünetelt; de szünetelt azért is, mert a Szombathelyt 1945. március 4-én ért bombatámadás megrongálta azt a Hollán Ernő utca 4. szám alatti épületet is, ahol a KIOE-otthon volt. Az újrakezdésre csak a háború befejezése után kerülhetett sor.

AZ ÚJRAKEZDÉS

A háború vége után lassan hazakerültek azok a KIOE-tagok is, akiket a nagy világégés szétszórt Európában. Ők voltak azok, akikkel újra lehetett kezdeni a mozgalmi életet. Velük vette szemügyre Pintér László, mi is maradt az egykor jól felszerelt otthonból. Egy törött lábú széken és egy elárvult padon kívül nem maradt semmi. Alig ocsúdtak fel a szemléből, már ismét az utcán voltak, mert a hatóságok a még ép, üresen álló helyiséget is lefoglalták lakásnak.

Pintér László tenni akarása azonban nem ismert határt. A Hollán Ernő utca 4. alatti ház udvarán lévő egyik fészer épületet kapta meg a püspökségtől, és abban kezdődött el a csoport élete. Szinte csodával volt határos, ahogy ismeretségét felhasználva összeszedte a legszükségesebb bútorokat. A csoport tagjai kaptak egy-egy címet, ahonnét könyveket, asztalt, székeket, szekrényt kellett elhozni. Az ifjúság szemében Pintér László legnagyobb szerzeménye egy pingpongasztal volt. Ez lett a legtöbbet használt bútordarab.

A termelés a háborút követően még nem indult meg, a fiatalok nagy része munka nélkül volt. Ez főleg a 14–15 éves korosztályt érintette, akik továbbtanulni nem tudtak, inasnak meg nem vették fel őket. Így maradt az utca. S ekkor jött el a KIOE egyik fontos küldetése, hogy ezeket a csellengő, még romlatlan fiatalokat összegyűjtse. Ez a tevékenység kiválóan sikerült. Harminc, negyven fiatal jött el az egyesületbe. A szervezést az idősebbek kezdték, személyes megszólítással. A belépett fiatalok pedig hozták a barátaikat, hiszen nekik is hiányzott egy jó közösség, amit a KIOE megadott. Nem is gondolták, amikor az "Egylet" udvarán – ahogyan nevezték – pingpongoztak, hogy egy olyan országos ifjúsági szervezet tagjai lettek, amelynek 7000 tagja, 221 szervezete, 17 tanoncotthona, központi székháza,³⁶ a hercegprímás által kinevezett főtitkára³⁷ van. Az egyházi elnöke báró Apor Vilmos,³⁸ a vértanúhalált halt győri megyéspüspök volt. Az újonnan belépők csak azt látták, hogy jó helyre kerültek.

A KIOE munkáját nem a látványosság jellemezte. Volt egy jól kimunkált rendszerük, a JOC-tól átvett elv magyar változata: "Láss, ítélj, cselekedj". Az ebben a szellemben nevelkedett idősebb tagok feladata volt, hogy egyénileg foglalkozzanak az újonnan belépő fiatalokkal olyan személyes foglalkozás keretében, amelyben semmi kötöttség vagy hivatalos forma nem volt. A belépő egyszer csak azt vette észre – szemben a műhelyben megszokottakkal, ahol az öreg inasok vagy a segédek lenézték a kezdőket –, hogy az idősebb megszólítja, beszélget vele. Érdeklődik a műhelyi helyzetéről, tanácsot ad neki. Könyveket ajánl olvasásra, s egyáltalán, törődik vele. Így alakult ki az a szorosabb kapcsolat, mellyel a nevelés és az irányítás megkezdődhetett.

Az új világi vezető, Pék Károly, könnyen szót tudott érteni a fiatalokkal. Az életkora, a megjelenése, a beszédstílusa egyrészt tiszteletet parancsoló, mégis kedves és vidám volt. Nem hallotta senki hangoskodni, mégis, ha valamit kért, mindenki természetesnek tartotta az engedelmességet. Volt érzéke a tehetségesek felismerésére, kiválasztására. Ha látta valakiben a tehetséget, a tanulni vágyást, azzal többször is beszélgetett. Így kiválasztódott az a 6–8 fő, aki alkalmas volt a továbbképzésre. Velük Pék Károly már külön foglalkozott. Elvitte őket közös beszélgetésre, közben tanította őket irodalomra, történelemre. Eszmei és filozófiai alapokat adott nekik. Tanított dogmatikát, pótolta a hiányos vallási ismereteket. Fontos hangsúlyt kapott a beszélni tudás, s amikor már elég jól kialakult a fiúk megszólalási képessége, feladatokat adott nekik. A vasárnap délelőtti foglalkozáson nyilvánosan meg kellett szólalniuk. Ez volt az utolsó megmérettetésük. Akik megfeleltek, azoknak a fiataloknak a képzését vállalták. Elküldték őket a központ által szervezett tanfolyamokra, továbbképzésre. Ezeket a fiatalokat a KIOE-ban "úttörőknek"³⁹ nevezték. Kaptak mozgalmi kérdésekkel foglalkozó könyveket, írhattak cikkeket a Pék Károly által szerkesztett újságba.⁴⁰

A szombathelyi csoport első igazi mozgalmi élménye a budapesti KIOE-központ által a zalai Almásházán 1946 nyarán szervezett tábor volt. Ott találkozhattak először az ország különböző részeiről, valamint Budapestről jött KIOE-beli fiatalokkal. Itt ismerkedtek meg a mozgalom két vezetőjével, Hollai Ferenccel⁴¹ és Bodai Jenő⁴² jezsuitával. A tábor tulajdonképpeni célja az élményeken túl a mozgalmi képzés volt. Hollai Ferenc az aktuális tudnivalókról, Bodai Jenő a lelki táplálékról gondoskodott. Az esték tábortűzzel záródtak, ahol mozgalmi dalokkal, indulókkal ismerkedtek, és reggelente a falu végén lévő táborból zárt sorokban, énekelve vonultak a szentmisére. A mozgalmas és hasznos, három hetes tábori élet véget ért. A szombathelyiek élményekkel töltekezve tértek haza.

A csoportmunka a vasárnap délelőtti foglalkozásokkal folytatódott. Úgy tűnt, hogy minden megy tovább, így váratlanul érte a tagságot Pintér László hirtelen elhelyezése 1946 végén. Helyére Hosszú József⁴³ főplébániai káplán került. Hamar beilleszkedett a fiúk közé, mert előző helyén, Bántornyán, tanonciskolában tanított, így ismerte az inasok mentalitását. Az ő idejében lendült fel újra a szombathelyi csoport munkája.

Még egy komoly feladat várt a csoportra: a november 9-én megrendezett Egyházközségi Munkásifjúsági Nap. Ennek keretében a szombathelyi egyesületeknek a Premontrei Gimnázium udvarán tartott nagygyűlésen Pék Károly ismertette a katolikus egyház munkás ifjúsággal foglalkozó munkáját, a KIOE mozgalom elveit, gyakorlati tevékenységét. A délutáni program a Szombathelyi Savaira Múzeum nagytermében folytatódott. Az ünnepi műsor keretében a csoport előadta Kalló Ferenc,⁴⁷ ismert ifjúsági író "Nincs hely"című színművét. Az előadás nagy sikert aratott; a nézők sokáig ünnepelték a megjelent szerzőt.

A rendezvény örömét megkeserítette a KIOE-nek a belügyminiszter által történt feloszlatása.⁴⁸ A mozgalom azonban nem szűnt meg, hanem a Munkásifjak Egyházközségi Csoportja – MECS – néven újjáalakult, és folytatta a tevékenységét. Erre egy püspöki körlevél⁴⁹ adott lehetőséget. A névváltozás következtében a rendezvény előre kinyomtatott emléklapján közölt KIOE imában a "mozgalom" kifejezést "munkásifjúságra" kellet kézírással átjavítani. A csoport tagjai akkor nem tudták megérteni, erre miért volt szükség. Nem is érthették meg a valódi indítékokat, hiszen a dokumentumok csak a rendszerváltás utáni években nagy nehezen megnyitott levéltárakban voltak fellelhetők.

A történeti kutatás nyomán ma már részben ismertté vált a múlt. Így derült fény arra, hogy a Szombathelyi KIOE csoportot már 1945-ben politikai támadás érte a város Nemzeti Bizottsága részéről⁵⁰. Az ebben képviselőként résztvevő Dr. Szendy László apátplébános távollétét kihasználva, a koalíciós pártok a KIOE és a Dolgozó Lányok (DL) feloszlatását javasolták a belügyminiszternek. A javaslatról tudomást szerző Szendy László levélben tájékoztatta Kovács Sándor megyéspüspököt⁵¹ a katolikus egyesületek elleni fellépésről. Ennek nyomán a főpásztor erélyes hangú tiltakozó levelet küldött Nagy Imre⁵² belügyminiszternek, ⁵³ továbbá értesítette Varga Bélát,⁵⁴ a Nemzetgyűlés elnökét. A tiltakozásnak meglett az eredménye, mert a belügyminiszter államtitkára arról biztosította Kovács Sándor megyéspüspököt, hogy a helyi Nemzeti Bizottságnak csak javaslattételi joga van, a feloszlatásról csak a belügyminiszter dönthet. Így maradhatott fenn 1945-ben két katolikus egyesület, de csak rövid időre: 1946 végén mindkét egyesületet feloszlatták.

1948–49–50

A csoport számára jól kezdődött az 1948-as év, amikor Hosszú József ismét megszervezte a batyki tábort. Ezen a táboron a központ részéről Kertész László vett részt, tovább bővítve a mozgalommal kapcsolatos ismereteket. Sokat beszélt azokról a javaslatokról, melyeket a különböző csoportok tagjai részben a Magyar Munkásifjúhoz küldött cikkeikben, részben neki személyesen mondtak el. Sok megszívlelendő volt a hallottakban.

A sikeres tábor után komoly változás történt az egyesületi életben. A Hollán Ernő utca 4-ben megüresedett az egyik utcai lakás, és az egyházi vezetés úgy döntött, hogy ezt a KIOE kapja meg használatra. A feltétel az volt, hogy a teljes felújítást el kell végezni. Az iparos fiúknak ez nem okozott gondot. A feltételt pontosan teljesítették. Az átvételnél a vezetők annyira elégedettek voltak a munkával, hogy a KIOE megkapta műhely részére az udvari fészer épületet. A műhely berendezését a tagok hozták, de a legnagyobb szerzemény egy kölcsönbe kapott esztergapad volt.⁵⁵ Így válhatott teljessé a KIOE új otthona.

Az átalakítási munkák befejezése után jó kikapcsolódást jelentett egy futballmeccs a kisszeminaristákkal, melyet a szalézi rendház pályáján vívtak meg az ellenfelek. A KIOE csapata a győzelem biztos tudatában kezdte a játékot, de hamar rá kellett jönniük, hogy a leendő papnövendékek is tudnak futballozni. A 10:0 arányú győzelmük fényesen igazolta tehetségüket.⁵⁶

Az 1949-es év már kevesebb örömet hozott. Elmaradt a már megszokottá vált nyári táborozás. Az egyesületi tevékenység és a műhelymunka folytatódott. A csoport nagyobb része készült a nagy megmérettetésre, a szakmunkásvizsgára. Öt fiú végül nem nyugodott bele, hogy a nyár tábor nélkül teljen el. Elhatározták, hogy egy hét alatt biciklivel megkerülik a Balatont. Tervüket siker koronázta. Az idő is kedvezett, szállást is találtak maguknak.

1950-ben már nagyon gyülekeztek a felhők a mozgalom felett. Hosszú József még próbálkozott egy kisebb programmal. Két tagot⁵⁷ sikerült elküldenie Borsodpusztára, ahol a ciszterci rend egy kisebb kolostora működött. A két munkásfiú egy általuk eddig ismeretlen világba került. Otthon elmondták, mennyire furcsa volt, amikor az önellátó kolostor szerzetesei a földeken vagy az istállóban dolgoztak. Nem a munka volt furcsa, hanem az, hogy az éjszaka közepén ugyanezekkel a szerzetesekkel találkoztak, amint egy harang jelzésére hangtalanul vonultak a kápolnába zsolozsmázni. Az ima után ismét szótlanul vonultak vissza a celláikba. Mindez megindító élmény volt a két fiatal munkás számára. Itt szembesültek az imádkozzál és dolgozzál valóságával.

A KIOE központ még egy utolsó vezetőképző tábort szervezett Balatonboglár-Jankovich telepen. A Szociális Testvérek Társasága lelkigyakorlatos házát⁵⁸ kérte el a mozgalom számára Ikvay László. Szombathelyről három fő vehetett részt, akik az utat kerékpárral tették meg. A bejelentkezés után a vezetők azt javasolták, hogy ne csoportosan, hanem kettesével, hármasával menjenek a közeli kápolnába, ahol a foglalkozások voltak. Hozzáfűzték: valószínű, hogy figyelik a házat. Akkor ezt nem vették komolyan a résztvevők, de figyelembe vették a kérést. Ha nagyobb csoport akart beszélgetni, jó messze beúsztak a Balatonba, kikerülve a figyelő szemeket. Ez volt sajnos a szombathelyiek utolsó részvétele egy olyan rendezvényen, ahol még találkozhattak a központ titkáraival, a budapesti és vidéki KIOE-tagokkal.

Arról ismét csak a történeti kutatások adatai tanúskodnak, hogy vezetőik felismerték a veszélyt. Az 1950-ben a Bulányi⁵⁹ és társai perben letartóztatott Jolsvay Hedvig vallomásáról készült jegyzőkönyvben⁶⁰ megtalálható az ott lévők névsora, pontos adataikkal. A lefolytatott perben az ugyancsak letartóztatott Ikvay László KIOE-főtitkár tíz év⁶¹, Jolsvay Hedvig nyolc év börtönt kapott⁶².

A SZÉTSZÓRATTATÁS

A szombathelyi KIOE-csoport végső szétverésére 1950. november 4-én került sor. Pék Károly hívta össze a csoportot, és közölte, hogy még aznap fel kell számolni mindent, mert jön a rendőrség. Csak az üres terem maradhatott. Minden írásos anyagot, fényképet meg kellett semmisíteni, nem volt elég elrejteni. A felszerelést, a bútorokat át kellett vinni a főplébániára. A könyveket azok vitték el, akik el tudták jól rejteni. A műhelyt is fel kellett számolniuk. Az esztergapadot vissza kellett vinni a tulajdonosának. A következő mondatokat mondta Pék Károly: "Fiúk! Engem ne keressetek. Ha találkoztok velem, menjetek át az utca másik oldalára. Ne köszönjetek. Ne lepődjetek meg, ha nem fogadom a köszöntésetek. Engem figyelnek! Ti se keressétek egymást. Isten legyen veletek."⁶³ Azután sorba megölelt mindenkit, és szótlanul elment. A döbbenet után a csoport tagjai elvégezték a rájuk bízott feladatot. Megölelték egymást, és elindult ki-ki egyedül haza. Pék Károly 1990. novemberi temetésén gyűltek össze újra, a herényi temetőben.

UTÓSZÓ

Pék Károly 1990. évi halála és temetése a gyász és az emlékezés ideje volt. A szeretett vezető eltávozása ismét összehozta a csoportot. Ott a sírnál megfogadták, hogy minden évben összejönnek halála évfordulóján, s nem hagyják sem Pék Károly, sem a KIOE emlékét elfeledni.

2003 novemberében emléktábla került arra a Hollán Ernő utca 4. számú házra, ahol annak idején a KIOE otthona volt. 2005-ben, Pék Károly halálának 15 éves évfordulóján kopjafát állítottak a Hollán Ernő utcai ház udvarán, a szeretett vezető emlékére.

2010 májusában a csoport megünnepelte alapításának 70 éves évfordulóját. A Szombathelyi Székesegyház Madonna-kápolnájában tartott ünnepi szentmisét Dr. Konkoly István ny. megyéspüspök celebrálta. A tizenegy még élő⁶⁴ tagból heten tudtak megjelenni. Jelen volt a vendégek közt Hollai Ferenc, a KIOE még élő, 87 éves tikára. Az ünnepség a Hollán Ernő utca 4. alatt folytatódott, ahol leleplezték Marosfalvi Antal festőművész Pék Károlyt ábrázoló festményét, melyet a KIOE-tag művész a kiemelkedő vezető emlékére alkotott. A kép a püspökség engedélyével az épület kapualjába került végleges elhelyezésre.

2010. október végén Pék Károly KIOE-vezető sírjánál, halála 20. évfordulóján, heten helyezték el az emlékezés koszorúját a herényi temetőben.

FORRÁSOK, IRODALOM

A KIOE története. Hollai Ferenc visszaemlékezései. Kézirat.
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár, Szombathely
Egyházmegyei Könyvtár, Szombathely
Félbe maradt reformkor. A Katolikus Szemlében megjelent tanulmányok gyűjteménye. Róma, 1990.
FÖLDESI Margit: A megszállók szabadsága. Budapest, Kairosz, 2002.
HOLLAI Ferenc: Ki volt Ikvay László? Magánkiadás, 2009.
Jezsuita Levéltár, Budapest
Magyar Életrajzi Lexikon
Magyar Katolikus Lexikon
Magyar Munkásifjú, félhavi lap
Magyar Országos Levéltár
Politikatörténeti Intézet
Szombathelyi Katolikus Tudósító, havilap
Szombathelyi Püspöki Levéltár
Vas Megyei Levéltár
Vasvármegye, napilap
Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár
Wikipédia Szabad Lexikon
Wikipedia The Free Enciklopedia
www.joc.hu KIOE
www.kamaszegyesulet.hu KIOE
www.tankonyvtar.hu (KIOE)

JEGYZETEK

1 Grősz József: Féltorony, Moson vm. 1887 dec. 9. – 1961. okt. 3.; érsek. 1929. február 24-én győri segédpüspökké szentelték. 1936. január 10-étől szombathelyi apostoli adminisztrátor. 1939. július 10-én szombathelyi megyéspüspökké, 1943. május 7-étől kalocsai érsekké nevezték ki. Címszó a Magyar Katolikus Lexikonból (MKL).

2 Szombathelyi Püspöki Levéltár. (SzPL) Püspöki körlevelek 1938. IV. 1014. sz.

3 MKL, 1931. május 15. XI. Pius pápa szociális enciklikája.

4 Pius, XI., Achille Ratti. Desio, Lombardia, 1857. május 31. Rómában pappá szentelték 1879. XII. 20-án. A milánói szeminárium tanára, Ambrosiana könyvtárosa, apostoli visitator. 1921. III.: milánói érsek, pápává választják 1922. február 6-án. Meghalt pápaként Rómában 1939. február 10-én.

5 MKL. Cardijn Joseph, Brüsszel, Belgium, 1882 – Leuven, 1967; bíboros.

6 Jeunesse Ouvrière Chretienne. – JOC

7 A JOC mozgalomnak 1967-ben hatvankilenc országban 2 000 000 tagja volt. (Wikipedia The Free Encyclopedia)

8 MKL. P. Elsasser Gyula SJ. Budapest, 1879 – Pannonhalma, 1958., egyetemi lelkész, az Egyetemi Kongregáció vezetője

9 KIOE

10 Haklik Lajos, Pásztó, 1902 – Budapest, 1980., lakatos. KIOE tanoncotthon vezetője, majd KIOE titkár

11 Magyar Munkásifjú, Bp. 1938. márc. 1. – 1944. dec. 1., a KIOE félhavi lapja. Felelős szerkesztő: Kostyelik Ferenc, Székesfehérvár, 1898 – Budapest, 1979, fogorvos, újságíró.

12 SzPL. 1940. március 13. Szeminárium iratai. 82/1940. sz. Dr. Orros István, a KIOE titkára, teológiai tanár. Moson, 1912 – Csesznek, 2002; szemináriumi rektor, majd plébános.

13 Szombathelyi Katolikus Tudósító (a továbbiakban: SzKT) 1940. április hó. IV. évf. 4. szám. 3. old.

14 SzPL. A Szombathelyi Egyházmegye Névtára. Schematismus Diocensis Sabariensis. 1972. (Schemetismus Sabariensis. 1972.) Dr. Göndöcs László. Strém, 1912 – Nagysimonyi, 2000; teológiai tanár, plébános Sitkén.

15 Katolikus Leányok Országos Szervezete.

16 SzKT, 1940. május hó. IV. évf. 5. szám. Egyesületi hírek, 3. old.

17 Badics József, lakatos. Szombathely, 1922; az orosz fronton hősi halált halt 1944-ben.

18 Egyházközségi munkásszakosztály – EMSZÓ – Szombathely, Hollán Ernő utca 4. szám.

19 Vas Megyei Levéltár. (VaML.) V. 173. c. Polgármester iratai. Közigazgatási iratok. 330–20/1940. sz.

20 VaML. Kivonat az 1940. október 31-én kelt levélből. Lásd: 16-os jegyzet.

21 "Karácsonyi történet". A fénymásolat a szerző birtokában.

22 A levél a KIOE megmaradt irataiból került a szerző birtokába.

23 SzKT, 1941. június hó. V. évfolyam. 6. szám. 4. old.

24 SzPL. Szemináriumi iratok. 145/1941. sz.

25 SzPL. Schematismus Sabariensis. 1972. Pintér László r. k. pap. Szombathely, 1911 – Szombathely, 1966; hitoktató. A Szombathelyi Szent Kvirin plébánia segédlelkésze.

26 SzKT, 1940. április hó. IV. évfolyam. 7. szám. 3. old.

27 Szombathelyi Állami Horváth Boldizsár Kereskedelmi Középiskola Évkönyve. Az intézet jelenleg Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola néven működik.

28 Pék Károly, kereskedő. Táplánfa, 1922 – Szombathely, 1990; osztályvezető. A szombathelyi KIOE-csoport világi vezetője.

29 Magyar Munkásifjú, 1942. február 1., 1. oldal.

30 Németh József, puskaműves. Szombathely, 1927 – Budapest, 1988; lakatos.

31 Rumankó Károly, cukrász. Szombathely, 1923 – 1996, műszerész. Rumankó János, lakatos. Szombathely, 1924.; önálló autószerelő mester.

32 Magyar Munkásifjú, 1942. április 15., 1. old.

33 Magyar Munkásifjú, 1942. június 1., 1. old.

34 Magyar Munkásifjú, 1942. június 1., 2. old.

35 SzPL. Papi hagyaték. Dr. Göndöcs László iratai. 4. doboz. Missilisek. III. 2. U/4.

36 KIOE központi székháza, Budapest XII. Gát utca 6.

37 MKL Dr. Ikvay (1945-ig Pfeiffer) László. Budapest, 1911 – Weinfelden, Svájc, 1976; plébános, magyar lelkész Svájcban.

38 MKL. Apor Vilmos. B., altorjai, br. Segesvár, Nagy-Küküllő vm., 1892 – Győr, 1945; megyés püspök, vértanú.

39 Ezt az elnevezést a KIOE az 1940-es évektől hivatalosan használta.

40 A szombathelyi KIOE-csoport Kukucs című időszakos, géppel írott lapja.

41 Hollai Ferenc műszerész. Budapest, 1923–. A KIOE szervező titkára. Másfél évre internálták 1948-ban.

42 Bodai Jenő SJ. Budapest, 1912 – Budapest, 2006; a KIOE központ lelkésze. (Jezsuita Levéltár, Budapest)

43 Hosszú József, Batyk, 1915 – Becsehely, 1989; hitoktató, lelkész, majd plébános Becsehelyen. (Schematismus Sabariensis, 1972.)

44 Kertész László, szabó. Székesfehérvár, 1912 – Budapest, 1985, a KIOE titkára.

45 Ragoncsa István, tímár. Mohács, 1922 – Budapest, 1977; a KIOE titkára. Három évre internálták 1948-ban, Buda-Délre, Kistarcsára, majd Recskre.

46 A romjaiból helyreállított Szombathelyi Székesegyház újraszentelése 1947. szeptember 7-én történt.

47 Kalló Ferenc néven publikáló Dr. Kostyelik Ferenc, több ifjúsági regény szerzője.

48 Magyar Közlöny 1947. november 27. szerda, 271. szám. 3. old. A belügyminiszter a 7330/1946. M.E. sz. rendelet 1. §-a alapján, a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete szombathelyi csoportját feloszlatta. (259.841/1946. IV./14. BM sz.) A feloszlatás Szviridov altábornagynak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnökének levelére történt. Vö. FÖLDESI Margit: A megszállók szabadsága. Kairosz, 2009. 447. old.

49 SzPL. Püspöki körlevél. 1948. január 6. II–52 sz. 6. old.

50 VaML. XVII. 301/1. doboz. 1945. 09. 20. Szombathelyi Nemzeti Bizottsági jegyzőkönyvek.

51 SzPL. Acta Cancellarie. (Act. Canc.) 1265/1945. Kovács Sándor, Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1893. június 11. Pappá szentelték 1915. X. 14-én. Káplán Vácon, plébános Kecskeméten. 1944. márc. 17-től szombathelyi megyéspüspök. Meghalt Bp. 1972. XII. 24.

52 Magyar Életrajzi Lexikon, Nagy Imre. Kaposvár, 1896 – Budapest, 1958; politikus, miniszterelnök.

53 SzPL. Act. Canc. 2639/45. sz.

54 Magyar Katolikus Lexikon. Varga Béla. Börcs, 1903. – Budapest, 1995; kanonok, az országgyűlés elnöke.

55 Ferenczi Gyula, tanár. Olad, 1914 – Szombathely, 2010; igazgató. Ő volt a kölcsönadó.

56 Dr. Konkoly István nyugalmazott megyéspüspök szíves közlése.

57 Hosszú István szabó, számviteli főiskola. Kőszeg, 1930; főkönyvelő. Marosfalvi Antal órás, technikus. Szombathely, 1930; osztályvezető, festőművész, restaurátor.

58 MKL. Jolsvay Hedvig SZTT. Budapest, 1910 – Csobánka, 2013; a lelkigyakorlatos ház gondnoka.

59 Wikipedia. Szabad Lexikon. Bulányi György, Budapest, 1919 – Budapest, 2010; piarista tanár, a Bokor katolikus bázisközösségek vezetője.

60 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. (ÁBTL) 3. 1–9. V. 140907/a számú Vizsgálati dosszié. Jolsvai Hedvig vallomása, 28. old.

61 ÁBTL. Ikvay László ítélete 3. 1. 9. Bulányi és társai per. V. 140907/a 336–341/a old.

62 ÁBTL. Jolsvay Hedvig ítélete. 3. 1. 9. Bulányi és társai per. V. 140907/a 336–341/a old.

63 A még élők emlékezetéből összeállította a szerző.

64 1945-ben 35 fős volt a csoport

1	Grősz József: Féltorony, Moson vm. 1887 dec. 9. – 1961. okt. 3.; érsek. 1929. február 24-én győri segédpüspökké szentelték. 1936. január 10-étől szombathelyi apostoli adminisztrátor. 1939. július 10-én szombathelyi megyéspüspökké, 1943. május 7-étől kalocsai érsekké nevezték ki. Címszó a Magyar Katolikus Lexikonból (MKL).
2	Szombathelyi Püspöki Levéltár. (SzPL) Püspöki körlevelek 1938. IV. 1014. sz.
3	MKL, 1931. május 15. XI. Pius pápa szociális enciklikája.
4	Pius, XI., Achille Ratti. Desio, Lombardia, 1857. május 31. Rómában pappá szentelték 1879. XII. 20-án. A milánói szeminárium tanára, Ambrosiana könyvtárosa, apostoli visitator. 1921. III.: milánói érsek, pápává választják 1922. február 6-án. Meghalt pápaként Rómában 1939. február 10-én.
5	MKL. Cardijn Joseph, Brüsszel, Belgium, 1882 – Leuven, 1967; bíboros.
6	Jeunesse Ouvrière Chretienne. – JOC
7	A JOC mozgalomnak 1967-ben hatvankilenc országban 2 000 000 tagja volt. (Wikipedia The Free Encyclopedia)
8	MKL. P. Elsasser Gyula SJ. Budapest, 1879 – Pannonhalma, 1958., egyetemi lelkész, az Egyetemi Kongregáció vezetője
9	KIOE
10	Haklik Lajos, Pásztó, 1902 – Budapest, 1980., lakatos. KIOE tanoncotthon vezetője, majd KIOE titkár
11	Magyar Munkásifjú, Bp. 1938. márc. 1. – 1944. dec. 1., a KIOE félhavi lapja. Felelős szerkesztő: Kostyelik Ferenc, Székesfehérvár, 1898 – Budapest, 1979, fogorvos, újságíró.
12	SzPL. 1940. március 13. Szeminárium iratai. 82/1940. sz. Dr. Orros István, a KIOE titkára, teológiai tanár. Moson, 1912 – Csesznek, 2002; szemináriumi rektor, majd plébános.
13	Szombathelyi Katolikus Tudósító (a továbbiakban: SzKT) 1940. április hó. IV. évf. 4. szám. 3. old.
14	SzPL. A Szombathelyi Egyházmegye Névtára. Schematismus Diocensis Sabariensis. 1972. (Schemetismus Sabariensis. 1972.) Dr. Göndöcs László. Strém, 1912 – Nagysimonyi, 2000; teológiai tanár, plébános Sitkén.
15	Katolikus Leányok Országos Szervezete.
16	SzKT, 1940. május hó. IV. évf. 5. szám. Egyesületi hírek, 3. old.
17	Badics József, lakatos. Szombathely, 1922; az orosz fronton hősi halált halt 1944-ben.
18	Egyházközségi munkásszakosztály – EMSZÓ – Szombathely, Hollán Ernő utca 4. szám.
19	Vas Megyei Levéltár. (VaML.) V. 173. c. Polgármester iratai. Közigazgatási iratok. 330–20/1940. sz.
20	VaML. Kivonat az 1940. október 31-én kelt levélből. Lásd: 16-os jegyzet.
21	"Karácsonyi történet". A fénymásolat a szerző birtokában.
22	A levél a KIOE megmaradt irataiból került a szerző birtokába.
23	SzKT, 1941. június hó. V. évfolyam. 6. szám. 4. old.
24	SzPL. Szemináriumi iratok. 145/1941. sz.
25	SzPL. Schematismus Sabariensis. 1972. Pintér László r. k. pap. Szombathely, 1911 – Szombathely, 1966; hitoktató. A Szombathelyi Szent Kvirin plébánia segédlelkésze.
26	SzKT, 1940. április hó. IV. évfolyam. 7. szám. 3. old.
27	Szombathelyi Állami Horváth Boldizsár Kereskedelmi Középiskola Évkönyve. Az intézet jelenleg Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola néven működik.
28	Pék Károly, kereskedő. Táplánfa, 1922 – Szombathely, 1990; osztályvezető. A szombathelyi KIOE-csoport világi vezetője.
29	Magyar Munkásifjú, 1942. február 1., 1. oldal.
30	Németh József, puskaműves. Szombathely, 1927 – Budapest, 1988; lakatos.
31	Rumankó Károly, cukrász. Szombathely, 1923 – 1996, műszerész. Rumankó János, lakatos. Szombathely, 1924.; önálló autószerelő mester.
32	Magyar Munkásifjú, 1942. április 15., 1. old.
33	Magyar Munkásifjú, 1942. június 1., 1. old.
34	Magyar Munkásifjú, 1942. június 1., 2. old.
35	SzPL. Papi hagyaték. Dr. Göndöcs László iratai. 4. doboz. Missilisek. III. 2. U/4.
36	KIOE központi székháza, Budapest XII. Gát utca 6.
37	MKL Dr. Ikvay (1945-ig Pfeiffer) László. Budapest, 1911 – Weinfelden, Svájc, 1976; plébános, magyar lelkész Svájcban.
38	MKL. Apor Vilmos. B., altorjai, br. Segesvár, Nagy-Küküllő vm., 1892 – Győr, 1945; megyés püspök, vértanú.
39	Ezt az elnevezést a KIOE az 1940-es évektől hivatalosan használta.
40	A szombathelyi KIOE-csoport Kukucs című időszakos, géppel írott lapja.
41	Hollai Ferenc műszerész. Budapest, 1923–. A KIOE szervező titkára. Másfél évre internálták 1948-ban.
42	Bodai Jenő SJ. Budapest, 1912 – Budapest, 2006; a KIOE központ lelkésze. (Jezsuita Levéltár, Budapest)
43	Hosszú József, Batyk, 1915 – Becsehely, 1989; hitoktató, lelkész, majd plébános Becsehelyen. (Schematismus Sabariensis, 1972.)
44	Kertész László, szabó. Székesfehérvár, 1912 – Budapest, 1985, a KIOE titkára.
45	Ragoncsa István, tímár. Mohács, 1922 – Budapest, 1977; a KIOE titkára. Három évre internálták 1948-ban, Buda-Délre, Kistarcsára, majd Recskre.
46	A romjaiból helyreállított Szombathelyi Székesegyház újraszentelése 1947. szeptember 7-én történt.
47	Kalló Ferenc néven publikáló Dr. Kostyelik Ferenc, több ifjúsági regény szerzője.
48	Magyar Közlöny 1947. november 27. szerda, 271. szám. 3. old. A belügyminiszter a 7330/1946. M.E. sz. rendelet 1. §-a alapján, a Katolikus Iparos és Munkásifjak Országos Egyesülete szombathelyi csoportját feloszlatta. (259.841/1946. IV./14. BM sz.) A feloszlatás Szviridov altábornagynak, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnökének levelére történt. Vö. FÖLDESI Margit: A megszállók szabadsága. Kairosz, 2009. 447. old.
49	SzPL. Püspöki körlevél. 1948. január 6. II–52 sz. 6. old.
50	VaML. XVII. 301/1. doboz. 1945. 09. 20. Szombathelyi Nemzeti Bizottsági jegyzőkönyvek.
51	SzPL. Acta Cancellarie. (Act. Canc.) 1265/1945. Kovács Sándor, Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1893. június 11. Pappá szentelték 1915. X. 14-én. Káplán Vácon, plébános Kecskeméten. 1944. márc. 17-től szombathelyi megyéspüspök. Meghalt Bp. 1972. XII. 24.
52	Magyar Életrajzi Lexikon, Nagy Imre. Kaposvár, 1896 – Budapest, 1958; politikus, miniszterelnök.
53	SzPL. Act. Canc. 2639/45. sz.
54	Magyar Katolikus Lexikon. Varga Béla. Börcs, 1903. – Budapest, 1995; kanonok, az országgyűlés elnöke.
55	Ferenczi Gyula, tanár. Olad, 1914 – Szombathely, 2010; igazgató. Ő volt a kölcsönadó.
56	Dr. Konkoly István nyugalmazott megyéspüspök szíves közlése.
57	Hosszú István szabó, számviteli főiskola. Kőszeg, 1930; főkönyvelő. Marosfalvi Antal órás, technikus. Szombathely, 1930; osztályvezető, festőművész, restaurátor.
58	MKL. Jolsvay Hedvig SZTT. Budapest, 1910 – Csobánka, 2013; a lelkigyakorlatos ház gondnoka.
59	Wikipedia. Szabad Lexikon. Bulányi György, Budapest, 1919 – Budapest, 2010; piarista tanár, a Bokor katolikus bázisközösségek vezetője.
60	Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. (ÁBTL) 3. 1–9. V. 140907/a számú Vizsgálati dosszié. Jolsvai Hedvig vallomása, 28. old.
61	ÁBTL. Ikvay László ítélete 3. 1. 9. Bulányi és társai per. V. 140907/a 336–341/a old.
62	ÁBTL. Jolsvay Hedvig ítélete. 3. 1. 9. Bulányi és társai per. V. 140907/a 336–341/a old.
63	A még élők emlékezetéből összeállította a szerző.
64	1945-ben 35 fős volt a csoport