Különös hungarikumra hívja fel a figyelmet a szerző: a céhkorsó, amely formáját tekintve lehet kancsó, kanta, esetleg korsó vagy bokály is, ebben a formában a nyugat-európai céheknél ismeretlen. A kőszegi gombkötő mesterek itt bemutatott korsójának érdekessége, hogy nem egy van belőle. Az öt korsó adatait összevetve a "nyomozás" során választ kapunk a felvetődő kérdésre: hogyan viszonyulnak egymáshoz ezek a tárgyak, és – ha van ilyen – melyik lehet az eredeti?

A vasvári kántortanító, sokoldalú tevékenységével értékes közéleti személyiséggé vált a városban és megyeszerte is. Megszervezte a helyi önkéntes tűzoltóságot, melynek nyomán számos hasonló egyesület született; szerkesztette a megyei tűzrendészeti lapot. A lelkiismeretes tanítás és oktatás mellett elérte, hogy a szülők és a térség sok gazdája jutányos áron földhöz juthasson. Híres volt zenei képzettségéről és abszolút hallásáról, ami az új harangok átvételekor is hasznosnak bizonyult. Az írás méltó emléket állít a jeles férfiúnak, s mintegy két évszázados visszatekintéssel a család más kiemelkedő tagjait is megismerhetjük.

Vasvár domonkos rendi kolostorának udvarában, 2009-ben Pap Ildikó Katalin, a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának régésze, középkori sírokat tárt fel. A világi jellegű temető sírjainak embertani vizsgálata alapján az ide eltemetettek antropológiailag, a magyar népességen belül, osztrák és német embertani kapcsolatokkal is bírhattak. Sérüléseik a korra jellemző harcmodorra utalnak; a koponyákon és vázcsontokon túlélt és halált okozó sebzések és törések nagy számban előfordulnak. Daganatos folyamatok és szifilisz okozta csontelváltozások is azonosíthatóak.

Korunk és a közelmúlt árvizeivel, árvízvédelmi munkálataival számos könyv, tanulmány foglalkozik. Keveset tudunk azonban a XIX. század végi, XX. század eleji nagyvizekről. A Rába vízrendszere meghatározza az Alpokalja, a Kemenesalja és a Kisalföld életét, ezért árvizei még a Trianon előtti Magyarország életében is jelentős eseménynek számítottak. A XIX. század végén és a XX. század első évtizedeiben is számos olyan árhullám vonult le a folyón, mely jelentős károkat okozott. Ezek adatait és a hozzájuk kapcsolódó munkákat dolgozza fel ez a tanulmány.

Folyóiratunk előző számában a szerző a Brenner János katolikus lelkész brutális meggyilkolását (1957) követő nyomozati eljárást, a nyomozásban részt vett személyeket és az ekkor keletkezett iratanyagot mutatta be. Jelen tanulmány vizsgálati tárgyai a nyomozati eljárással párhuzamosan keletkezett "titkos" rendőrségi jelentések, a szentgotthárdi járás területén működő rendőrőrsökről származó hangulatjelentések és különböző ügynökjelentések. A tárgyhoz tartozó korabeli dokumentumok ismertetésére, publikálására itt kerül sor először; a jelentések pontos ismerete a történelmi rekonstrukció szempontjából elengedhetetlen.