CSARANKÓ KRISZTINA: A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA VAS MEGYÉBEN

A két világháború közötti időszak egyik legvitatottabb miniszterelnökéről és pártszervezéséről ma már nagyon sokrétű és gazdag irodalom áll a rendelkezésünkre. Megjelent az életrajza, a Nemzeti Egység Pártjáról dokumentumgyűjteményt adtak ki, olvashatók legfontosabb beszédei és írásai, és számtalan tanulmány is napvilágot látott. Ugyanakkor az 1935-ös választásokat kivéve viszonylag keveset tudunk arról, hogy a korabeli magyar politikai hagyományoktól annyira elütő pártszervezés az egyes megyékben a gyakorlatban miként valósult meg, mennyire sikerült átültetni az Országos Központ terveit a helyi viszonyok közé.¹ Munkámban elsősorban a megyei sajtó anyagára támaszkodva kíséreltem meg a vasi pártszervezés 1932–1936 közötti menetét, helyi sajátosságait, illetve Marton Béla országos főtitkár elképzeléseinek adaptációját néhány adalékkal megvilágítani. Köszönettel tartozom szakdolgozatom témavezetőjének, dr. Vonyó Józsefnek írásom mentorálásáért, továbbá opponensemnek, dr. Katona Attilának a diplomamunkámhoz fűzött kritikai észrevételeiért.

SAJTÓIRÁNYÍTÁS GÖMBÖS MINISZTERELNÖKSÉGE ALATT

Gömbös Gyula hatalomra kerülése a sajtót inkább rendvédelmi kérdésként kezelő bethleni gyakorlathoz képest lényeges változásokat hozott. Antal István idézi fel, hogy a miniszterelnök szerint a kormány sajtópolitikájának alapvető feladata: gondoskodni a "közvélemény azonnali, helyes felvilágosításáról, az én politikám szellemiségének, céljainak, s esetleges eredményeinek megfelelő beállításáról, az ellenérveknek ugyancsak ellenérvekkel való megerőtlenítéséről, egyszóval a modern értelemben vett politikai propaganda állandó, folytonos és erőteljes üzemben tartásáról".² Gömbös alatt a vélemény-irányításra, illetve a lappiac politikai szempontok szerinti átrendezésére tett erőfeszítések a sajtó szigorúbb szabályozásának igényével kapcsolódtak össze.³

A kormány kiemelt figyelmet fordított a vidéki sajtóra. A NEP Országos Központja és a miniszterelnökségi sajtóosztály szorosan együttműködött egymással, a helyi szervezetek pedig rendszeresen tájékoztatták a pártközpontot újságjaik helyzetéről.⁴ A Nemzeti Egység Országos Központi Irodája keretében felállított Propagandaosztály feladata lett a "közvéleményt alakító tényezők" bevonása a propagatív munkába, kapcsolódva a pártszervezést irányító és felügyelő Szervezési Osztályhoz.⁵ A vidéki sajtó széleskörű ellenőrzésének harmadik pilléreként – a miniszterelnökség sajtóosztálya és a NEP országos központja mellett – a Magyar Vidéki Lapok Országos Egyesülete (MVLOE) szolgált. A több évtizedes múltra visszanyúló egyesület az 1930-as években mintegy ötven vidéki napilapot és kétszáz hetilapot tömörített, elnöke valamelyik tekintélyes vidéki lap főszerkesztője egészen 1933-ig, amikor Marton Béla maga állt a szervezet élére, s úgy tűnik, megkísérelt nagyobb vidéki sajtó-csomópontokat létrehozni, a kevésbé lényegesnek ítélt orgánumok dotációjának csökkentése mellett. A vidéki sajtócentrumok központi ellenőrzése – szemben a sok kis helyi lappal – sokkal könnyebben megvalósítható lett volna a MVLOE-n keresztül.⁶

Vas vármegyében Gömbös miniszterelnöksége alatt két napilapot, három, illetve – a sárvári és a vasvári hiányosabb orgánumokat beleszámítva – öt járási és két Szombathelyen kiadott, de más megyékben is terjesztett hetilapot és néhány rövidebb ideig élő, különféle típusú sajtóterméket találunk. Döntő hányaduk – a napilapok és a járási újságok mindegyike – kormánytámogató, de a Vasvármegye és a Dunántúli Néplap esetében Lingauer⁷ átlépése után is számolni kell a mérsékelt legitimista eszmék képviseletével. A Nyugatmagyarországban nagyobb teret kaphattak ellenzéki, kisgazda vagy éppen legitimista vélemények, valamint határozott szembeszegülés figyelhető meg a Harmadik Birodalommal. Csupán egy, kifejezetten a NEP-hez kötődő lapalapításról tudunk: a körmendi Nemzeti Egység Ifjúsági Szervezete 1935. február 2. és 1936. április 12. között adta ki a havonta kétszer megjelentetni kívánt Körmend és Vidékét, melyet "közgazdasági és szépirodalmi" jellegűnek szántak. A fennmaradt három számban egyetlen politikai megnyilvánulás sem található, ami jól mutatja a sajtóforrások korlátozottságát. A járási hetilapok ugyanis az előfizetők szempontjait szem előtt tartva nem a pártszervezés iránt érdeklődtek elsősorban, hanem szűkebb közösségük társadalmi-kulturális életéről s a húsbavágó gazdasági intézkedésekről tudósítottak. Ráadásul a vizsgált időszakban csak Celldömölkön, Kőszegen és Körmenden jelent meg szisztematikusan újság, Szentgotthárdon és Őriszentpéteren egyáltalán nem, Sárváron rendszertelenül, Vasváron szinte alig-alig.⁸

GÖMBÖS HATALOMRA KERÜLÉSE ÉS A PÁRTSZERVEZÉS ELŐKÉSZÍTÉSE

1932. szeptember végén Gömbös kinevezését követően rögtön megkezdődtek a találgatások a politikai élet jövőbeli irányát illetően. A Hír már a kinevezés másnapján alkotmányjogi reformokról és főispáncserékről írt,⁹ továbbá erősen tartotta magát az a – főleg a Kisgazdapárt háza táján elterjedt – szóbeszéd is, hogy "Gömbös zsebében már ott van a házfeloszlatásra való felhatalmazás, ha nem mennének simán a dolgok".¹⁰

Gömbös első megnyilatkozásait, különösen az október 4-ei rádióbeszédét, a Nyugatmagyarország kivételével¹¹ a lapok lelkesen fogadták. Csaknem minden újság – a Vasvármegyével az élen – üdvözölte a kormány fiatal és "grófmentes" összetételét.¹² A Kőszeg és Vidéke, illetve a Kemenesalja a Duce és Gömbös közti párhuzamról írt, remélve, hogy "Magyarország a fasizmus gazdasági, szociális szervezetét fogja példának tekinteni". ¹³ A vasi orgánumok közül a celldömölki lapban jelent meg először a Vezér titulus, sőt, néhány héttel Gömbös kinevezése után a Vezért küldött Isten c. vers díszelgett a címlapon. ¹⁴ A miniszterelnök rádiószózatának újszerűségéről és közvetlenségéről is megemlékeztek a zsurnaliszták.¹⁵ Lingauer október 2-án tette közzé első értékelését Gömbösről, amely eredetileg 1929-ben, a honvédelmi miniszteri kinevezéskor keletkezett, de a "lepergett három esztendő nem cáfolt rá erre a cikkre". Természetesen a főszerkesztő nem tagadhatta le, hogy "magam is állottam vele a legszorosabb barátság mindennapos érintkezésében, de voltam ellenfele is az egymás letörésére induló legelkeseredettebb politikai birkózásban..." Lingauer azonban úgy gondolta, a húszas évek elejétől eltelt idő alatt a "tüzeskedő fajvédő", "szélsőséges szabadkirályválasztó" Gömbösön "az időnek és a tapasztalásnak a csiszoló ereje" alapos munkát végzett. Még azt sem tartotta kizártnak, hogy respektálná a legitimisták érdekeit a "nemzet gyakorlati előnyei kedvéért". Azt viszont elképzelni sem tudta felőle, hogy "más politikai célok előkészítésére kapható, mint amely célokat Bethlen István és Vass József reprezentálnak. Éppen elég alkalma volt már meggyőződni, hogy mely utak járhatók és melyek a járhatatlanok".¹⁶ A Kőszeg és Vidéke lelkesedett, mert "Magyarországnak még egy miniszterelnöke sem volt, aki ennyire közel állott Kőszeghez".¹⁷

Kőszegnek el is kelt mindenféle segítség: az egykori megyeközpont 1932 végére csődbe ment, polgármestere és helyettese ellen fegyelmi eljárás indult, autonómiáját két évre felfüggesztették, közigazgatási- és pénzügyeinek továbbvitelére megyei biztost neveztek ki 1933 elején.¹⁸ Rövidebb–hosszabb formában minden újság foglalkozott a Nemzeti Munkatervvel, elsősorban az előfizetők mindennapjait érintő gazdasági és szociális pontjaival.¹⁹ A kormánypárt "átkeresztelése", a NEP megalakulása azonban nem keltett különösebb figyelmet, csak a – szemmel láthatóan jól értesült – Hír tudósított pár sorban arról, hogy az új alakulat "a közeli jövőben nagyarányú szervezkedést kezd a vidéken is, és Sztranyavszky irányítása mellett kerületi párttitkárok lesznek..."²⁰ Ezenkívül utalás sincsen a pártszervezetek kiépítésének előkészítéséről, ami azt bizonyítja, hogy Martonék igyekeztek azt titokban tartani.

A közvélemény még nem is tapasztalhatott nagyszabású átalakítást, mert akármilyen terveket dédelgetett a miniszterelnök, egyelőre saját pártjában Bethlen volt a vezér, nem beszélve a közigazgatási apparátusról. Kénytelen-kelletlen tehát a régi kormánypártot kellett átalakítani úgy, hogy abban a Gazdához igazodó konzervatívok alkottak többséget. Gömbös 1932 végén mindössze hat főt válthatott le a törvényhatóságok éléről, nagyobb változásokra csak 1935–1936-ban, a Bethlennel való szakítás után került sor.²¹ Ugyanakkor rögtön sikerült a keresztény pártok által dominált Vas megyében²² a nyugdíjba vonuló katolikus Tarányi Ferenc helyére a gömbösi politikához jobban kötődő evangélikus Ostffy Lajost kinevezni.²³ A helyi sajtót novemberben – érthetően – a főispán-váltás tartotta lázban. Ezzel, illetve a kormánypárttal kapcsolatban már meg is mutatkozott az első repedés a KGSZP és Lingauer viszonyában. A főszerkesztő kezdettől amellett kardoskodott, hogy a kereszténypárt lépjen kormánykoalícióra a NEP-pel, amely "kifejezetten keresztény, nemzeti és polgári mentalitásúnak vallja magát", s együttesen szálljanak a gazdasági-politikai liberalizmus és az osztályharc kétirányú szorításával szembe. Elhibázott lépésnek tartotta a "testvérpártból" való kilépést, mert ezzel éppen azt a két tárcát, a népjólétit és a kultuszminiszterit engedték ki a kezükből, "amelyeken keresztül keresztény kultúrpolitikát és keresztény szociálpolitikát csinálhatott" a KGSZP.²⁴ A főispán-váltás ügyében sietett megjegyezni, hogy "maga a Keresztény Gazdasági Párt volt ennek a változásnak a felidézője. Azzal a bizony kritikára szoruló, kissé hirtelen született párthatározatával, amellyel az ingerültség pillanatában kimondta, hogy nem óhajt a kormányzásban részt venni".²⁵ Az Ostffyt méltató és a Tarányitól búcsúzó szokásos cikkek közül egyedül – az 1931-es nemzetgyűlési választásokon kisgazda színekben induló vasvári ügyvéd – Mozsolits Istváné fejezte ki az ellenzéki irányzatok néhány fenntartását amellett, hogy biztosította Ostffyt a megelőlegezett bizalomról.²⁶

Az év utolsó hónapjaiban Marton Béla és munkatársai a Központi Irodában az új pártszervezetek megalakítását készítették elő. Ennek során egyelőre nem nélkülözhették a közigazgatás helyi szereplőinek közreműködését. A helységek pártállását, politikai hangulatát felmérő kérdőívek kitöltésénél, a lokális pártszervezetek különböző szintjein vezető szerepet játszó személyek kijelölésében egyaránt a közigazgatási apparátusra támaszkodtak elsősorban.²⁷

A pártszervezés e korai szakaszának szerves részét képezte Gömbös országjárása, amely Miskolcon vette kezdetét 1932. november végén. December 17-én este Celldömölk és Sárvár érintésével érkezett Szombathelyre, s első útja Mikes püspökhöz vezetett. Az éjszakát a püspöki palotában töltötte,²⁸ majd másnap az eredeti tervektől eltérően nem utazott fel Kőszegre, hanem ott tanuló fiait autóval hozatta magához a megyeszékhelyre. Vasárnap délelőtt tizenegykor kezdődött a nagygyűlés, Antal szerint a "szokott tartalommal és stílusban".²⁹ A látogatás egyben a NEP Vas megyei zászlóbontását is jelentette, a párt megyei elnöke – az országos tendenciába illeszkedve – a főispán lett.³⁰

A Vasvármegye úgy interpretálta a megye és Gömbös találkozását, hogy "Gömbös el volt ragadtatva Vas megyétől, Vas megye pedig Gömböstől", igaz, a főszerkesztőnek minden oka meg is volt az elégedettségre. Lingauert soron kívül, személyesen kereste fel egykori ellenfele a nagygyűlést követően. A hivatalos verzió szerint a miniszterelnök "maga is szenvedélyes vadászember lévén, különösen Lingauer szép fegyvergyűjteményében gyönyörködött".³¹ Ennél azonban több történhetett a megbeszélésen. Lingauer ugyanis szűk egy hónap múlva átlépett a NEP-be, s lapjai lojálisan, de nem túl harsányan, legitimista vonalukat megtartva támogatták Gömböst. Cserében a főszerkesztő saját tulajdonába kapta vissza nyomdáját.³² 1933 decemberében Lingauer a Szombathelyre érkező és az adásvétel lebonyolításában segédkező Antalt személyesen fogadta a vasútállomáson, s szinte mindenhova elkísérte, a Vasvármegyében pedig a sajtófőnököt méltató, többhasábos cikk látott napvilágot.³³ Amikor azonban fordult a kocka, és a háta mögött tudhatta Kozma Miklós belügyminiszter támogatását, ugyanolyan vehemenciával támadt rá.³⁴

A főszerkesztő átállása nem volt váratlan és előzmény nélküli. Már az októberi pártértekezleten a kormánypártba való visszatérés mellett foglalt állást, majd Gömbös látogatásakor kijelentette, hogy aki a keresztény politikán alapuló világnézetet elfogadja, "attól mi nem sokat kérdezgetjük, hogy formailag milyen pártnak a kötelékében áll". Azzal érvelt, hogy össze kell fogni – értelmezése szerint elsősorban szociális és gazdasági jellegű – sorsdöntő feladatok elvégzésére, mert "ez a kérdés ez idő szerint nem ok arra, hogy skrupulizálhassunk".³⁵ Lingauer Albin 1933. január 22-én, nyílt levélben tudatta választóival, hogy kilépett a KGSZP-ből, és átült a kormánypárt padsoraiba.³⁶

A NEP HELYI SZERVEZETEINEK KIÉPÍTÉSE

1933 elején a helyi sajtót is élénken foglalkoztatta Hitler kancellári kinevezése, amely időben csaknem egybeesett a legitimista irányzat vezéralakja, a Vas megyéhez több szállal kötődő gr. Apponyi Albert elhunytával. Ezzel lépett előtérbe – a Sigrayt és Csekonicsot is soraiban tudó – Apponyi passzív, közjogi formulákba ágyazott elvi legitimizmusával szemben egy új generáció, amely – a gazdasági válság, a német események és Gömbös törekvéseire is reagálva – aktív bel- és külpolitikai, illetve szociális, gazdasági koncepció megteremtését tartotta szükségesnek.³⁷ A Pethő-féle program bázisán megszületett Nemzeti Néppárt, illetve az 1931-es választásokon négy vasi kerületben diadalmaskodó KGSZP között a formálisan párton kívüli Sigray vezetésével 1934 nyarán megállapodás született az egységes, összehangolt legitimista fellépésről, melynek jegyében a gyűléseken közösen vettek részt.³⁸

A NEP-szervezés ugyancsak az év elején vett nagyobb lendületet: a főispánok, a jegyzők és a főszolgabírók ajánlásai nyomán, többszöri egyeztetést követően került sor a kinevezhető vármegyei titkárok; választókerületi, illetve községi és városi elnökök, vezető titkárok névsorának összeállítására. Ők áprilisban kapták kézhez Gömbös Gyula megbízólevelét és a mellékelt sablon-válaszlevelet, melyben kötelezték magukat, hogy mindenben a Vezér utasításait követik.³⁹ A Vas megyei szervezet élén a főispán, Dr. Ostffy Lajos állt, mellette központi vármegyei titkárként előbb Horváth István egyedül, majd – a megye területét megosztva – az őt váltó vitéz Árvay Ferenc és Gayer Endre, akik fizetett pártfunkcionáriusokként járták a megyét, ellenőrizték a község és a kerületi szervezetek munkáját, amiről az országos főtitkárnak tartoztak beszámolóval. Marton törekedett e fontos posztokra lehetőleg állás nélküli, azaz egzisztenciális gondokkal küszködő, de a gömbösi mentalitásnak megnyerhető embereket kinevezni.⁴⁰ Ostffy 1936. november 19-ei leveléből éppen az derül ki, hogy mindkét vármegyei titkár megélhetését erősen befolyásolta a pártközponttól kapott fizetés. A vármegyei adminisztratív titkár saját főispáni titkára, dr. Csöndes Ádám lett.⁴¹ A Nyugatmagyarország a megélénkülő szervezkedést értékelve úgy látta: "ismét felszakadnak majd a pártszenvedélyek zsilipjei, ismét mozgalmas idők fognak elkövetkezni, melyekben az ellenzékbe vonult kereszténypárt erős küzdelmet fog megvívni régi pozíciójáért a Nemzeti Egység Pártjával".⁴²

Marton Béla arra utasította a főispánokat, hogy a pártszervezetek élére a Vezér iránti hűség mellett a helyi közösségben vitt aktív szerepvállalás, népszerűség és tekintély legyen a fő kiválasztási szempont. Ennek érdekében az addig más, "szimpatikus" pártokban tevékenykedő emberektől sem zárkóztak el.⁴³ Kifejezetten személyes tulajdonságai – és Gömbös iránti rajongása – miatt lett a kőszegi kerület titkára a katolikus vitéz Szabadváry Ferenc, aki Kincs István környezetéhez tartozott, sőt a KGSZP kőszegi szervezetének titkári posztját is betöltötte.⁴⁴ Az országos politikában homo novus báró Roszner Istvánt – legitimista meggyőződése és mély katolikus vallásossága ellenére – agilitása, politikai nézetei és Gömbös-szimpátiája ugyancsak a NEP-hez sodorta.⁴⁵ Ugyanakkor a katolikusok – összességében véve – számarányuk alatt vállaltak szerepet a NEP elnökségében. Celldömölkön a nagyközség és a kerület két–két elnöke és titkára egy kivételével – a lakosság ötödét kitevő – evangélikus felekezet tagja volt,⁴⁶ Őriszentpéteren és Körmenden a kerületi elnökséget a református lelkész töltötte be,⁴⁷ sőt, Körmend három körzetéből kettőt ugyancsak protestáns alelnökök vezettek.⁴⁸ Kőszegen kimondottan ügyeltek arra, hogy a katolikus Szabadváry mellé az evangélikus Czeke Gusztáv ágyterítőgyárost nevezzék ki elnöknek, így gondolták biztosítani mindkét felekezet szimpátiáját.⁴⁹ A női szervezet felállításakor ugyancsak hangsúlyozták az evangélikus és a katolikus nőegylet elnökének vezető pozícióját.⁵⁰

Az országos pártközpont a megfelelő előkészületek után elhatározta, hogy – a vidéki szervezeteket kiépítendő – lehetőleg június 15-én, több mint háromezer településen egyidejűleg bontják ki a Nemzeti Egység "kerékbetört" búzakalászos zászlaját.⁵¹ Martonék elképzeléseinek megfelelően Úrnapja környékén Vas megyében is megalakultak a NEP szervezetei, legalábbis a városokban és a választókerületek központjaiban, majd 1933–1934-ben folyamatosan jöttek létre a községekben is. 1934 tavaszától egészen októberig minden kerület ünnepélyes, a főispán részvételével zajló nagygyűlésen értékelte és ünnepelte a NEP szervezésében elért eredményeket.

1933. június 15-étől kezdve a helyi lapokban megsokasodtak a NEP propagandaanyagai: Gömbös felhívása, Sztranyavszky Sándor, Marton Béla írásai, illetve néhány név nélküli, több újságban közölt, valószínűsíthetően ugyancsak központi sajtóanyag.⁵² Javában folytak a zászlóbontó gyűlések, amikor Gömbös szembetalálta magát Mikes püspökkel. A főpásztor a költségvetési vita során, 1933. június 23-án fejtette ki ellenérzéseit a pártszervezéssel kapcsolatban,⁵³ melyet egy évvel később még keményebb hangnemben megismételt.⁵⁴ Gömbös egyelőre nem engedhette meg magának, hogy a Vas megyei NEP-szervezés kellős közepén a püspököt maga ellen hangolja. Másnap autóba ült, a megyeházán találkozott Mikessel és Ostffyval, az éjszakát Ostffyasszonyfán, a főispán házában töltötte. A bizalmas, magánjellegű találkozóról csak semmitmondó frázisokat olvashatott a nagyérdemű: "a királykérdésről is folytattak ez alkalommal megbeszélést, amely mindvégig igen szívélyes jellegű volt, és a nagyközönség részéről feltételezett felfogásbeli különbségeknek a kiegyenlítéséhez nagyban hozzájárult".⁵⁵ Beszédesebbnek tűnik Mikes egy héttel későbbi távolmaradása a legitimisták szombathelyi nagygyűlésétől, ahol a KGSZP éppen az ellenzékbe vonulását jelentette be.⁵⁶

Ettől eltekintve a júniusi zászlóbontó gyűlések a választókerületi központokban rendben lezajlottak. Különösen a kőszegi és a szombathelyi eseményről cikkeztek többet a lapok. Kőszegen a helyi lap főszerkesztői posztját 1934 végéig betöltő, számos társadalmi egyesületben aktívan tevékenykedő vitéz Szabadváry Ferenc írásaiból és beszédeiből – úgy tűnik – egyértelműen a fasiszta szervezetekkel rokonította a Nemzeti Egység Pártját, Gömbös végső célját az olasz állapotok elérésében látta. A többpártrendszert és a választásokat csak széthúzást generáló, szükségtelen koloncnak vélte, miközben hangsúlyozta az olasz minta idomítását a – pontosan nem definiált – "magyar nép természetéhez és hagyományaihoz". ⁵⁷ Ostffy – a Mikes felsőházi beszédében megfogalmazott aggályokra reagálva – kijelentette: "Értsék meg, nincs hivatalos nyomás." Igyekezett megnyugtatni a legitimistákat is: "...a Nemzeti Egység lobogója alatt felsorakozhatnak nyugodtan úgy a legitimisták mint a szabad-királyválasztók".⁵⁸

A városi elnöki és titkári posztot Kőszegen egyelőre nem töltötték be, ez utóbbi feladatköre is Szabadváryra hárult. A városi elnöki tisztség egészen 1934 novemberéig üres maradt, ekkor Szabadváry átmeneti visszavonulása miatt a városi elnök Marasztó Ferenc polgári iskolai igazgató lett, a kerületi titkár teendőit Sárossy István tanítóképezdei tanár látta el egészen addig, amíg a szappangyáros egy hónappal később vissza nem tért tisztségébe. Ekkor sem került sor azonban a városi vezetőtitkári státus betöltésére, mert ezen állás "fenntartását a központi vezetőség mellőzendőnek tartván, ennek hatáskörét is a kerületi titkár tölti be".⁵⁹

Már a zászlóbontó nagygyűlésen életre kelt a városi ifjúsági csoport harminc választmányi taggal, s a megyében elsőként Kőszegen alakult meg a Nemzeti Egység női szervezete 1933. november 3-án, Ostffy Lajos jelenlétében. Az ünnepélyen a Vezér kinevezési okiratát a csoport élére került Péteri Béláné vehette át, a titkári feladatkört Szabadváry kapta.⁶⁰ Beszédében a szekció feladatául – összhangban a központi utasítással – a "szegénygondozás, csecsemővédelem, és a jótékonysági mozgalmak" lebonyolítását szabta.⁶¹ Péteri Béláné mindössze fél évig maradt a női csoport élén, majd katonatiszt férjének áthelyezése miatt az 1934. április 8-i nagygyűlésen búcsúzni kényszerült.⁶²

1933 nyarán javában zajlottak a Kőszeg környéki falvak zászlóbontó gyűlései, és sorra láttak napvilágot a propaganda-ízű, elsősorban a kételkedők meggyőzését szolgáló cikkek. Ezek szerint 1933 novemberében Kőszeg város választópolgárságának 57%-a csatlakozott a mozgalomhoz, és a kerület 31 településéből 30-ban működtek a községi pártsejtek. 1934 elején már 75%-os kőszegi aránnyal és minden egyes község beszervezésével dicsekedtek, néhány hónappal később pedig 81%-kal. 1934 tavaszán a falvakban népgyűlésekre került sor, többekben ifjúsági és/vagy női csoportot is életre hívtak.⁶³ Az 1934-es gyűlés- sorozat nyitánya a Kőszeg városi volt, melyen betegség miatt nem vehetett részt a főispán és Czeke Gusztáv. Ostffyt Csupor Sándor, a szombathelyi kerület elnöke helyettesítette. Csupor méltatta Szabadváry tevékenyégét, melyet "éjt-napot eggyé téve végez", s ez "nemcsak a főispán előtt teszik különösen kedveltté e kerületet, nemcsak az országos központban figyeltek fel erre, hanem maga a Vezér is a miniszterelnöki palotában".⁶⁴

A NEP vasi sikertörténetét a korabeli sajtó szerint egyértelműen Kőszeg szolgáltatta, ezt alátámasztandó, buzgón citálták Gömbös sablonos köszönetnyilvánítását, melyet 1933 őszén intézett a szervezethez.⁶⁵ 1934 elején egy Szabadváry Ferenccel készített interjú felvezetője árulkodott a vasi pártszervezés nehézkességéről: "...mindenki tudta, hogy itt egynéhány nyugati vármegyében, különböző okok folytán a Nemzeti Egység mozgalma nem haladt olyan tempóban, mint az ország többi részeiben", ám "kezdettől fogva kivétel volt a kőszegi választókerület, ahol a Nemzeti Egység mozgalmának mindjárt az elejétől fogva döntő átütő sikere volt".⁶⁶ A Kőszeg és Vidéke – Szabadváry főszerkesztésében – a többi hetilapnál jóval nagyobb terjedelemben számolt be a kőszegi NEP működéséről, az általa végzett tevékenységről.⁶⁷ A NEP a városháza földszinti helyiségeiben minden nap délután 4–7 óra között fogadóórát tartott, ahol a tagsági igazolványokat, pártjelvényeket, gyűjtőíveket vehették át a párttagok, illetve felvilágosítást kaphattak az érdeklődők. Még 1933 folyamán bővítették az iroda tevékenységét; voltak napok, amikor délelőtt és délután egyaránt a polgárok rendelkezésére álltak.⁶⁸ Az újságban többször részletezték a helyi NEP társadalmi célú erőfeszítéseit:⁶⁹ elérték pl., hogy a posta és a városi hatóság közreműködésével a másnapi időjárás-előrejelzést a városháza kapujára kitűzzék. Szorgalmazták a közvilágítás kiterjesztését, az utak felújítását, padok elhelyezését, márványtáblák felszerelését, az iskolák felújítását, a gyümölcstermesztés támogatását. A szervezet eljárt "a hadiözvegyek orvosi kezelése, a Czeke-gyár munkásainak házépítési akciója, a kőszegi barakk–telep bérlete és kezelése, a madárvárta létesítése, a Rezső–tér rendezése, autóbusz beállítása, a Kálvária-utca karba helyezése, az aszfalt kijavítása... érdekében".⁷⁰

Úgy tűnik azonban, a kőszegi NEP működése sem volt zökkenőmentes. A városi ifjúsági szervezetet még az 1935-ös választások előestéjén is "csak papíron szereplő"-ként emlegették.⁷¹ Ugyancsak erre utal Szabadváry Ferenc – végül is átmenetinek bizonyult – lemondása 1934 októberének végén.⁷² Lépését a központi vezetőség nem fogadta el, Ostffy, Marton és Sztranyavszky többszöri közbenjárására és felszólítására egy hónappal később visszatért kerületi titkári posztjára. Nem vette viszont vissza a Kőszeg és Vidéke főszerkesztését, s egy sor társadalmi szervezetből is kivált, a nyilvános magyarázat szerint magánélete és a pártszervezés feladatainak zavartalan ellátása érdekében.⁷³

Szombathelyen – ellentétben Kőszeggel, ahol két év alatt a kormánypárti kezdeményezéseket nem számítva egyetlen nagyszabású politikai gyűlést tartottak⁷⁴ – a legitimisták mellett a szociáldemokraták, Bajcsy-Zsilinszky Nemzeti Radikális Pártja, sőt a nyilasok is igyekeztek megmutatni magukat, szervezett tömegpárt kiépítésének kísérlete nélkül.⁷⁵

A NEP zászlóbontására Szombathelyen 1933. június 18-án, egy esős vasárnapon került sor. A gyűlésen, amelyen a megye és a város teljes köztisztviselői kara megjelent, három fő témára koncentrált a főispán és a kerületi elnök, mintegy jelezve a Nemzeti Egységbe tömörülés előtt álló akadályokat: "Magyar testvéreim! Mi három határkövet állítunk. Egyet a turáni átoknak, a pártoskodásnak, egyet a mindenáron való ellenzékieskedésnek, és egyet a magyar közönynek". Szombathely városát a 14 szavazókörnek megfelelően felosztva, a zászlóbontó gyűlésen sor került a körzeti elnökök és titkárok egyhangú megválasztására.⁷⁶

A lapok – csakúgy, mint a kőszegi falvak többségénél – felsorolták mindnyájuk nevét és foglalkozását, sőt, 1934 márciusából is van adatunk a szombathelyi szervezet vezetőségéről.⁷⁷ Ezek arra utalnak, hogy a helyi NEP vezetők Gömbösék által kívánatosnak vélt társadalmi összetételét a falvakban – különösen Vas megye apró községeiben – nem sikerült biztosítani. A korlátozott lehetőségeket mutatja a községi bírók és a tanítók magas aránya az elnöki, illetve a titkári posztokon.⁷⁸ Szombathelyen azonban nagyjából sikerült a Martonék által előírt társadalmi–foglalkozási szempontok szerint megoldani az elöljárók kinevezését, mivel ezt a városok társadalmi struktúrája lehetővé tette. 1933-ban a szombathelyi elnökök egyötöde, a titkárok 15%–a ügyvéd, illetve elsöprő arányban képviseltette magát a magán- és köztisztviselői kar, különösen a MÁV-nál szolgálatot teljesítők. Ennek az a magyarázata, hogy az állami alkalmazásban álló vasutasokat és postásokat adminisztratív úton párttaggá nyilvánították.⁷⁹ Csak a XIV. kerület mutat "falusias" jelleget, melyet az magyarázhat, hogy a Szombathelyhez csatolt Gyöngyösszőlős község alkotta. A névsorok arra is rávilágítanak, hogy rövid időn belül kisebb átrendeződés történt a pártszervezetek élén. Négy elnök és ugyanennyi vezető titkár (28%) cserélődött ki, egy esetben a titkár elnökké lépett elő. A fluktuáció egyik lehetséges magyarázata, hogy Marton Béla 1933. november 25-én kelt körlevelében felszólította a főispánokat a közömbösséget és passzivitást tanúsító vezetőség lecserélésére.⁸⁰ Mindenesetre Szombathelyen egészen 1933 késő őszéig alig történt előrelépés a pártszervezés terén, ezt maga Csupor Sándor is elismerte Toborzó című írásában, amikor ismételten csatlakozásra hívta fel a legitimistákat, "a szociáldemokrata munkásságot" és az 1932-es helyi választásokat megnyerő KKP-t.⁸¹

A szombathelyi NEP 1934. június 3-án tartotta Antal István részvételével a nagygyűlését. Előtte a miniszterelnök békülékeny hangon törte meg a csendet királykérdésben: "Szabad-királyválasztó elvi álláspontom teljes fenntartása mellett nem zárkózom el a másik álláspont mérlegelésétől, ha az ország érdeke ezt megkívánja. Magát a kérdést semmiféle vonatkozásban aktuálisnak nem tartom".⁸² A miniszterelnök kijelentéseivel összhangban Csupor Sándor – címlapra került írásában – Széll Kálmán-i viszonyokat emlegetett, ⁸³ Lingauer pedig a NEP és a KGSZP összeolvadását jövendölte.⁸⁴ Bár a gyűlésen a legitimisták megnyerése valóban napirendre került,⁸⁵ a KGSZP lojalitását nem sikerült megszerezni. A keresztény pártiak 1934 folyamán több gyűlést is tartottak a megyében, melyeken kemény kritikával illették Gömböst és a NEP-et.

Szombathelyen – a központi irányelveknek megfelelően – a Nemzeti Egység igyekezett körhelyiségeket felállítani.⁸⁶ 1934 kora tavaszán megkezdte működését a Fő térre nyíló Király utca 19. szám alatt, napi négy órában fogadva az érdeklődőket, továbbá minden egyes kerületben az elnökök fogadóórákat tartottak.⁸⁷ 1934 nyarán a körhelyiséget délután 6–8 óra között megnyitották a tagok részére, akik itt díjmentesen olvashattak újságokat, köztük a két szombathelyi napilapot is.⁸⁸ A Március 15. tér 13. szám I. emeletén szintén működött körhelyiség, hasonló nyitvatartással.⁸⁹ A szombathelyi ifjúsági csoport 1934 végén alakult meg,⁹⁰ illetve néhány környékbeli községben, pl. Náraiban és Kámonban szintúgy működött.⁹¹

Bár a sajtóban megjelent cikkek – már csak a meggyőzés érdekében is – pozitívan értékelték a pártszervezés eredményességét, alkalomadtán a nehézségekről, s ezzel együtt hitelesebbnek tűnő számokról is tájékoztattak. Szombathely vonatkozásában pl. még 1934 késő tavaszán is említenek olyan körzeteket, ahol a választópolgárok alig 20%–át sikerült beléptetni.⁹² Tény, hogy Marton Béla sem volt éppen elégedett 1933. augusztusi vizitje során,⁹³ az ifjúsági, illetve a női szervezet felállítása pedig elég későn történt meg. Mivel az 1935-ös választásokon Kozma Miklóst egyhangú jelöléssel juttatták mandátumhoz, az 1934-es törvényhatósági bizottsági választások eredményei jelenthetnének némi támpontot. A NEP azonban közös listán indult más pártokkal, és így a nyilvánosság előtt a kudarcot a paktum többi szereplőjének a nyakába varrták. Figyelemre méltó Boross Imre fiának a visszaemlékezése, aki szerint az 1935-ös városi választások során a kormánypárt "népszerűtlensége révén" nem nevezte magát NEP-nek, hanem Polgári Egység Pártnak.⁹⁴

A többi járási székhelyen is hasonló menetrendet követett a pártszervezés 1933–1934 folyamán. Az alakuló ülések – nem különösebben ünnepélyes körülmények között – 1933 júniusában zajlottak,⁹⁵ és kezdetét vette a környező falvakban a NEP kiépítése. Őriszentpéteren és Körmenden⁹⁶ Vörös Lajos, illetve Fülöp József református lelkészek, Celldömölkön dr. Hethéssy Elek járásorvos lettek a vezetők.⁹⁷ Vasváron Roszner István kerületi elnök mellett találjuk dr. Novák Béla ügyvédet és Szita Elemér mérnököt a nagyközség vezető pozícióiban.⁹⁸ Sárváron a kerületet Bezerédj Dénes nagybirtokos irányította, titkára vitéz Csermely István lett.⁹⁹ Eőry Vilmos városbíró előbb nagyközségi titkárként, majd elnökként szerepelt a hírekben.¹⁰⁰ A szentgotthárdi kerület élére az ügyvéd dr. Kőnig Sándor, a titkári székbe dr. Frühwald István járásorvos került.¹⁰¹ 1934–ben – a helyi szervezetek kiépülését megkoronázandó – mindenütt tartottak ünnepélyes gyűléseket a fősipán részvételével, többnyire a szokásos, összefogásra buzdító, revíziót sürgető és a legitimistákat megnyugtatni szándékozó témákban.¹⁰² Az őriszentpéterin a szomszédos jugoszláviai magyar kisebbség is képviseltette magát, s a mintegy 3000 érdeklődőt vonzó rendezvényen tizenkét őrségi község díszpolgárává választotta Gömbös Gyulát.¹⁰³

A legitimista képviselők a vasvári, körmendi és a sárvári választókerületben tar- tottak gyűléseket 1933–1934 folyamán,¹⁰⁴ s a kormány külpolitikai orientációja mellett elsősorban a pártszervezés módszereit nehezményezték. Sigray Körmenden kijelentette: "Bár Magyarországon nincs diktatúra, gyakran hallatszanak hangok, hogy erős kézre, vezérre, vagyis tulajdonképpen diktátorra van szükség. Nekünk nem kell vezérség... Diktatúrából nem kérünk és diktatúrát el nem fogadunk!"¹⁰⁵ A kemény szavak nem kis port vertek fel: Lingauer csak a német–orientáció kritikáját rótta fel,¹⁰⁶ de a Hír előbb általában a legitimista ellenzéki politikát, majd Sigray diktatúra–ellenes beszédét részesítette heves bírálatban.¹⁰⁷

A Kisgazdapárt Szentgotthárd és Őriszentpéter környékén igyekezett megvetni a lábát. Szentgotthárdon a nagy tekintéllyel bíró helyi pártelnök, Dr. Pászthory István a megyegyűléseken többször is kifogást emelt a közigazgatási apparátus semlegességének megsértése miatt.¹⁰⁸

Bár Celldömölkön 1933-ban sor került egy nyilas gyűlésre Meskó és dr. Kausz Gyula részvételével,¹⁰⁹ azok inkább az észak–zalai területekkel szomszédos Vasváron szervezkedtek, az 1934-es törvényhatósági és a következő évi parlamenti választásokat elnézve nem is teljesen eredménytelenül.¹¹⁰ Roszner minden esetre az 1934-es községi választások előtt levélben fordult a főispánhoz, hogy a hatóság a választások napján a "szokott módszerekkel" lépjen fel a nyilasokkal szimpatizáló szavazók ellen.¹¹¹

A sajtóforrásokkal jobban megvilágított Kemenes–vidéken a pártról szóló hírek a szokásos, lelkesítőnek szánt adatokkal láttak napvilágot: 1934 végén már 60–80, sőt, egyes helyeken 100%-os csatlakozási aránnyal, és minden község beszervezésével.¹¹² Az 1934. október 14-i nagygyűlésére már úgy kerülhetett sor, hogy a NEP a kerület minden egyes községében rendelkezett szervezettel, legalábbis papíron.¹¹³

A Nyugatmagyarország által megszellőztetett kínos epizód viszont egyes területeken a szervezés nehézkességére utal. Marton Béla 1933. augusztus végén Körmendre is ellátogatott, ahol megbeszéléseket folytatott a vezetőkkel, majd maga elé rendelte a körmendi főszolgabírót, dr. Tulok Lajost, és megkérdezte tőle, szívből vagy színből támogatja-e a Nemzeti Egység mozgalmát. Ostffy a megyegyűlésen bevallotta, hogy Körmenden meglehetősen "ideges hangulat uralkodott" Marton látogatásakor.¹¹⁴ A rövid közjáték rávilágít arra, hogy a pártszervezés – idő és megfelelő személyek hiányában – kénytelen volt a hagyományos összetételű, Bethlen által létrehozott közigazgatási apparátusra támaszkodni, amely azonban nem lehetett elragadtatva az új feladatoktól. Németh Imre a választások után érzelmileg túlfűtött hangú levelében a problémákra utalva kijelentette: "Tudvalevő..., hogy a vármegye autonóm tisztviselői kara, az alispántól lefelé 90%-ban legitimista, mégpedig a javából..."¹¹⁵ Roszner levelezéséből kiderül, hogy néhány község rendkívül passzívnak mutatkozott: Pácsonyban pl. a NEP plakátjait "elfújta a szélvihar", a szomszédos Olaszfán pedig a bárónak magának kellett azokat felragasztania.¹¹⁶

A NEP SZEREPLÉSE A VÁLASZTÁSOKON

1934 őszére, a NEP ünnepélyes gyűlés-sorozatainak lezárulására, az országban és Vas megyében – hivatalosan – többé-kevésbé kiépültek a pártszervezetek. A Központi Iroda ezek után hozzáfoghatott az eddigi munkálatokban felhasználni kényszerült közigazgatási apparátus befolyásának leépítéséhez, illetve a hatalmi pozíciók megszerzéséhez a községi képviselő-testületektől a törvényhatósági bizottságokon át a képviselőházig.¹¹⁷

Vas megyében a törvényhatósági választásokon a NEP nem önállóan mérette meg magát, hanem közös listákat állítottak más, "nemzeti és konstruktív pártok" bevonásával. A lapokban külön felhívásban kérték a szavazópolgárokat, hogy voksaikkal támogassák a paktumot. Szombathelyen pl. a NEP az 1932-es városi választásokon levitézlett Keresztény Gazdasági Párttal, illetve az akkor kiütéses győzelmet arató Keresztényszocialista Párttal (Boross–Tóth Párt) lépett szövetségre, Kőszegen a Nemzeti Egység, a kereszténypárt és a kisgazdák alkották a paktumot, illetve ilyen összetételt mutatott a hivatalos virilislista is.¹¹⁸

Először a virilis tagok választására került sor 1934. december 3-án. Csuporék eredeti elképzelésének megfelelően a 144 megválasztott tagból 109-et (76%) a NEP, 26-ot a Keresztény Gazdasági Párt (18%) adott. Kisgazda vagy párton kívüli volt 9 képviselő (6%). A megyei NEP olyan illusztris személyei foglalhattak helyet a bizottságban, mint Szabadváry Ferenc, Czeke Gusztáv, Eőry Vilmos, dr. Szekeres Pál, Bezerédj Dénes.¹¹⁹

December 8-án zajlottak az általános választások, melyet Kőszegen egybekötöttek a városi képviselőtestületi választással is. Kőszeg szanálását követően ugyanis, 1935 elejétől, újra működhetett a helyi önkormányzat. A megállapodásokat több helyen, pl. Kőszegen és a Kemenes-vidéken sem tartották be minden szavazókörben, a NEP azonban vidéken – a híradások szerint – átütő sikert aratott. Kőszegen a háromból két szavazókörben rúgta fel a paktumot valamelyik párt, de a NEP Kőszegen a városi voksoláson 83%-ot, a törvényhatósági bizottságin 75%-ot szerzett, holott az egyezség szerint csak 65%-ot kapott volna.¹²⁰

Szombathelyen betartották a paktumot, ám óriási kudarc lett a végeredmény: Csupor Sándor kibukott, a Háztulajdonosok Pártja és a Frontharcosok Szövetsége szerezte meg a helyek nagy részét, sőt, még a szociáldemokratáknak is jutott egy mandátum, a NEP-listának viszont egy sem.¹²¹ A Vasvármegye a december 11-ei számában a szövetségeseket tette felelőssé, illetve azzal próbálta magyarázni a bizonyítványt, hogy a nem listán indulók között is voltak NEP-tagok, továbbá a NEP nem is tekintette valódi erőpróbának a választást.¹²² A Nyugatmagyarország főszerkesztői posztját éppen ekkor átvevő Geszner Márton,¹²³ aki a szombathelyi NEP XIII. körzetének választmányi tagja is volt, nem értett egyet a "hivatalos" magyarázatokkal. Cikkében általánosságban is rávilágított a Marton-féle pártszervezés buktatóira: "Nem mehetünk el szó nélkül azon jelenség mellett, hogy a lezajlott megyebizottsági választások során az egységespárt [sic!] Szombathelyen súlyos vereséget szenvedett. Mert hiába minden szépítő igyekezet, ha egyszer egy párt helyi vezére a választás során kibukik, ez a párt bukását jelenti. És hiába a hivatkozás arra, hogy a más listán megválasztottak legtöbbje is tagja a Nemzeti Egység Pártjának, mert ez egyrészt arra mutat, hogy ezen pártbeliek csak idegen lobogó alatt tudtak a választók bizalmához hozzáférkőzni, másrészt pedig a kartoték-nyilvántartás nem jelenti a lélekben való lekötöttséget". Bár a jegyzékek jelentős NEP-tagságot mutatnak, de hogy a "nyilvántartottak tényleg lélekben is odatartoznak-e, avagy csak külső okokból nem mernek színt vallani nyílt kilépéssel – ez nagyon is kérdéses".¹²⁴

Az eredmény tehát a következően alakult: az általános választások során a törvényhatósági bizottságba bejuttatott 72 fő közül 45 (62,5%) a NEP, 22 (30%) a Keresztény Gazdasági Párt tagja volt. 1–1 képviselőt a kisgazdák¹²⁵ és a szociáldemokraták delegáltak. A nyilasoknak addig egy szószólójuk akadt a bizottságban Kausz Gyula személyében, most azonban – bár Kausz kiesett – hárman is bekerültek a vasvári járásból, ami egyben jelzi Meskó Vas megyei bázisát.¹²⁶

1935 elején a sorozatos Bethlen–Gömbös pengeváltásokat figyelve a megyei sajtó belpolitikai fordulatot jövendölt,¹²⁷ a Vasvármegye főszerkesztését négyhavi kényszerszünet után folytató Lingauer, február 24-ei beköszönő írásában élesen bírálta Eckhardt kirohanásait, melyeket az erdélyi gróf ellen intézett.¹²⁸

A felfokozott várakozások végére tett pontot a képviselőház feloszlatása, melyet a Vasvármegye már aznap, rendkívüli különkiadásában közzétett. A főcímlapon vastagon szedett betűkkel ez állt: "A képviselők általában úgy kommentálják az eseményeket, hogy azoknak egyes egyedül Bethlen Istvánnak és csoportjának az egységespártból [sic!] való kitessékelése volt a célja",¹²⁹ amit a Hír lelkesen üdvözölt.¹³⁰ A Kőszeg és Vidéke, illetve a Kemenesalja ugyanabban a – feltehetően a sajtóközpontból érkező – cikkben tájékoztatta olvasóit arról, hogy bizonyos, nem nevesített "rágalmazók" miatt lesz választás.¹³¹ A Nyugatmagyarország, élén Geszner Mártonnal, nagy várakozással tekintett Gömbös reformjai elé, melyektől a közélet megújulását várta.¹³² A Rábavidék óvott a személyeskedésektől, és a kampány során egyik jelöltet sem támogatta látványosan.¹³³ A választási hadjáratban született meg a Nemzeti Legitimista Néppárt helyi lapja, a Legitim Királyság, Deme László szombathelyi pártelnök vezetésével, bár a választásokig mindössze egyetlen szám került az utcára.¹³⁴ Az 1931-től alig-alig megjelenő Vasvári Újság finanszírozási problémái átmenetileg megoldódtak: március 10. és április 2. között mind a három hétvégén megjelent, és Roszner István mellett kampányolt.

A keresztény legitimista képviselők – különösen az esélyesebbnek talált Sigray és Huszár – ellen a legerőteljesebb támadásokat a Hír intézte,¹³⁵ a járási hetilapok néhány kortesnótától eltekintve megelégedtek a kormánypárti jelölt érdemeinek hosszadalmas felsorolásával, és azzal, hogy alig írtak a riválisok megmozdulásairól. A Vasvármegye pedig – ha kevesebbet cikkezett is az ellenzéki gyűlésekről – jórészt mentes maradt a személyeskedéstől. Lingauer egykori párttársaival szemben visszafogta magát, csak Kozma Miklós egyhangú megválasztásának érdekében fejtett ki nagyobb erőfeszítést.¹³⁶

A többi párt még fel sem ocsúdott a házfeloszlatás keltette meglepetésből, amikor március 6-án Ostffy főispán vezetésével összeült a vármegyei választmány előkészítő értekezlete. Ezen a nemzeti egység kerületi elnökei és titkárai is részt vettek. A szombathelyi kerületi szervezet – elsőként a NEP-kerületek közül – már ezen a napon megtalálta képviselőjelöltjét Kozma Miklós belügyminiszter személyében. A döntést a központi vezetőség szinte azonnal tudomásul is vette.¹³⁷ Ez a gyorsaság arra utal, hogy Martonék már jóval a házfeloszlatás előtt eljuttatták a választási útmutatót a vidéki szervezetekhez, akik lábhoz tett fegyverrel várakoztak.¹³⁸ Március 10-én a napilapok már közölhették az egyes vasi választókörzetek hivatalos NEP-jelöltjeinek nevét.¹³⁹ Szinte azonnali megegyezés született Takách-Tolvay József szentgotthárdi, Szentmártoni Radó Lajos celldömölki és Eőry Vilmos sárvári indítását illetően. Roszner Istvánt kezdetben az őriszentpéteri kerület szerette volna megnyerni magának, Kőszegen pedig Szabadváryék nem a reformifjúság exponensét, Németh Imrét, hanem Tahy László miniszterelnökségi államtitkárt, volt törökországi nagykövetet nevezték meg. Körmenden felröppent a hír, miszerint Sigray ellen a kerületben a NEP nem indít senkit.¹⁴⁰ Végül Őriszentpéteren Asztalos Miklóst, Kőszegen pedig – miután Tahy László nem vállalta a küzdelmet – Németh Imrét jelölte a NEP, Roszner pedig a vasvári kerület jelöltje lett.¹⁴¹ A főispán vezetésével március 8-án a kerületek elnökei ismét összeültek, véglegesítették a Nemzeti Egység indulóinak névsorát, és a kerületi jelölőgyűlések időpontját.¹⁴²

A NEP – helyzeti előnyét kihasználó – gyors akciója eredményeként a Vasvármegye már 10-én közölte a kerületi gyűléseken állított hivatalos jelöltek névsorát, sőt, Roszner István ekkor már meg is kezdte körútját a Vasvár környéki falvakban.¹⁴³

A szombathelyi jelölőgyűlésre március 10-én, vasárnap került sor ünnepélyes külsőségek mellett a zsúfolásig megtelt Kultúrház nagytermében. Az eseményen a jelölt, Kozma Miklós nem vett részt. Az ülés befejeztével – a kor szokásainak megfelelően – népes küldöttség vitte a jelölés hírét a belügyminiszternek, akivel megállapodtak, hogy március 17-én tarja meg programbeszédét Szombathelyen.¹⁴⁴

A szükséges ajánlások összegyűjtésére is nagy hangsúlyt helyezett a NEP Országos Központja. A jelölteknek ugyanis már jó előre íveket küldtek, egyben utasították őket a járásbíróságokon kapható ajánlóívek gyors felvásárlására.¹⁴⁵ A NEP indulói néhány körzetben elsöprő mennyiségű ajánlást gyűjtöttek, s ezeket az eredményeket – az ingadozókat meggyőzendő – vastagon szedve közölték a lapokban. A szervezettséget mutatja, hogy – bár az adatoknak propaganda-jellege is van – Németh Imre már első nap 5000 aláírást gyűjtött össze, Rosznernek egy hét alatt közel 10 000 szerepelt az ívein. Ugyanakkor a legitimista Sigray – sokkal szűkebb apparátusra támaszkodva – két hét alatt 7000 ajánlást tudott bemutatni, Tornyos pedig mindössze százzal többet.¹⁴⁶ A jelölőcédulák szervezett megszerzése nem jelentett automatikusan szavazatot is: Németh Imre közel 7000 ajánlásából 5500, Roszneréből 7782 szavazat maradt április 3-ra. Sigrayra viszont közel 8000-en adták le a voksukat, Huszár apát az alig több mint 1000 ajánlása ellenére csaknem 10 000 szavazatot kapott.¹⁴⁷

Egyetlen kerületben, a szombathelyiben került sor egyhangú választásra. Csekonics Iván már Kozma jelölésekor kijelentette, "ha a belügyminiszter úr a jelöltséget vállalja és megválasztása esetén a mandátumot meg is tartja, akkor a jelöltségtől visszalépek". Miután Kozma erre ígéretet tett, Csekonics nyílt levélben tájékoztatta választóit, hogy Kőszegen lép fel.¹⁴⁸ Lingauer ingerült hangú kritikáját kiváltva váratlanul jelöltette ugyan magát dr. Kausz Gyula Meskó-párti programmal, március 27-én végül ő is visszalépett.¹⁴⁹

A Kisgazdapárt három helyen léptetett fel – végső győzelemre is esélyes – jelöltet: Szentgotthárdon dr. Pászthory István körmendi ügyvédet, Celldömölkön Szabó Károly helyi gőzmalom-tulajdonost, Őriszentpéteren dr. Gercsák Richárd ügyvédet. A KGSZP mindössze három körzetben mérette meg magát – szemben az 1931. évi hat jelöltjével: Vasváron, Sárváron és Kőszegen. Az 1926-os és 1931-es választásokhoz hasonlóan párton kívüli legitimistaként szállt harcba gróf Sigray Antal Körmenden.¹⁵⁰ A nyilasok végül csak a vasvári kerületben indultak, bár rögtön két aspiránssal: Meskó Zoltán mellett Urbanovics Ottó lépett fel Festetics-párti programmal, aki a szükséges aláírásokat is összegyűjtötte, ám nem sokkal a választások előtt visszakozott.¹⁵¹ Ugyancsak a Festetics-párt színeiben próbált szerencsét Mátrai István szombathelyi magántisztviselő Sárváron, végül azonban nem került sor sem a március 24-ére meghirdetett gyűlés megtartására, sem az ajánlószelvények benyújtására.¹⁵² Lingauer Albin nem is gondolkodott az induláson: másfél évtized után – betegségére és az egyéni képviselőséggel járó "protekciózásra" hivatkozva – elbúcsúzott kőszegi választóitól.¹⁵³ Az Őriszentpétert szintén tizenöt éve képviselő Beck Lajos – bár a szükséges ajánlásokat megszerezte – visszalépett.¹⁵⁴

Az országos választások eredménye közismert: 170 mandátum lett a NEP-é (70%), 23 a Független Kisgazdapárté (9,3%), 14 a kereszténypárté (5,7%), 11 a szociálde- mokratáké (4,4%). Ehhez képest Vas megyében a nyolc választókerületből ötöt hódított el a NEP¹⁵⁵ (62,5%), ha pedig a NEP-képviselőkre leadott összes szavazatok arányát nézzük, akkor az nincs még 51% sem. Mindamellett Martonék eredeti szándékaitól eltérően a NEP jelöltjei a hatóság támogatását sem nélkülözhették a választások alatt, bár kirívó esetek nem fordultak elő a megyében.¹⁵⁶ Kétségtelenül döntő változás történt, elvégre a keresz- ténypárt egyeduralmát sikerült megtörni, bár Szombathelyen nem mérettetett meg igazán a NEP, Körmenden, Sárváron és Őriszentpéteren viszont nem tudott eredményesen szere- pelni, míg Celldömölkön és Szentgotthárdon a Kisgazdapárt szorította meg őket, Vasváron a szavazatok ötödét a nyilasok gyűjtötték be.¹⁵⁷ Különösen a sárvári választási harc hagyott mély sebeket az érintettekben: Eőry Vilmos városbíró azonnal lemondott tisztségéről, és csak egy év után tért vissza oda.¹⁵⁸

TÁRSADALOMSZERVEZÉS ÉS KUDARC

A megyei és az országos választások végeredménye, a kereszténypárt másfél évtizedes uralmának megroppanása és a NEP nagyarányú győzelme az okok feltárására késztette a publicistákat. Lingauer Albin egykori pártjának szánt figyelmeztetése leszögezte: "Megerősödtek azok a párok, melyek az utolsó évek folyamán szervezeteket építettek ki. Ellenben legyengültek azok, amelyek elmulasztották a szervezkedést, és amelyek pusztulni engedték sajtójukat".¹⁵⁹ A Legitim Királyság a kereszténypárt Vas megyei kudarcáért a "fülbesúgó legitimistákat" okolta, akik arról igyekeztek meggyőzni a választókat, hogy a Nemzeti Egység és a legitimizmus jól megfér egymás mellett.¹⁶⁰

Az országosan elért jelentős párttaglétszámot és választási sikert a pártvezetés úgy értékelte, élvezik a társadalom nagy többségének támogatását, s eljött az idő eredeti terve- ik megvalósítására. Ugyanekkor Martonék hozzáfogtak a társadalom életének NEP által történő teljes körű megszervezéséhez. Konkrétan a település jóléti, közművelődési, ifjú- ságnevelési, gazdasági és propaganda tevékenységének irányítását tették a helyi pártszer- vek legfőbb feladatává. Külön felhívták a figyelmet a női és az ifjúsági tagozatoknak a Nemzeti Egység utánpótlásában betöltött fontos szerepére. A munka megkezdését őszre időzítették, addigra a vezetőségnek át kellett gondolnia, hogy a felállítandó öt munkacso- port élére és kiépítésére kiket talál alkalmasnak.¹⁶¹

Vas megyében azonban, úgy tűnik, csak 1936 márciusában kezdtek hozzá az utasítások végrehajtásának.¹⁶² E jelenségek a vasi szervezetek gyengeségét jelezték, miként a következő hónapokban bekövetkezett személyi változások is. A kőszegi pártkerület elnöke az idős, betegeskedő Czeke Gusztáv visszavonulását követően Szabadváry Ferenc kerületi titkár és helyettes elnök lett. A titkári posztot egyelőre nem töltötték be, helyettes elnökké ifjabb Czeke Gusztávot nevezte ki Gömbös. Ezzel egy időben több Kőszeg környéki község élére új elnököket, alelnököket, titkárokat neveztek ki. A cseréket nem indokolták a lapok,¹⁶³ mindenesetre tény, a választások alatt több párttag is cserbenhagyta a Nemzeti Egységet, melyre Marton – eltávolításukat követelve – utalt is júliusi körlevelében.¹⁶⁴ Bár a párt történetében Kőszeg országos jelentőségre tett szert azzal, hogy 1935. szeptember 15-én Antal és Marton jelenlétében, országos sajtóvisszhangot kiváltva, fasiszta külsőségek közepette felavatták az ország első, katonai jellegű, ifjúsági NEP- századát,¹⁶⁵ Szabadváry Ferenc sorozatos támadások kereszttüzében állt.¹⁶⁶ A helyzetet bonyolította, hogy éppen ekkoriban omlottak össze – a NEP-elnök cégeihez is több szállal kötődő – Kincs István gazdasági érdekeltségei.¹⁶⁷

Az 1935-ös választásokat követően a Nemzeti Egység szervezetei megyeszerte működtek, választmányi üléseket tartottak, viszont nincs információnk arról, hogy Marton Béla elképzeléseiből, akár a tagtoborzás fokozása, a különféle tagozatok létrehozása – a kőszegi kerület kivételével –, a járási szervezetek kiépítése vagy a társadalmi egyesületek kisajátítása terén nagyobb eredményt értek volna el. Ezt támasztja alá, hogy a NEP várme- gyei választmányán 1936. március 9-én Ostffy Lajos, akit 1935 őszén Sopron vármegye főispánjává is neveztek ki, rámutatott: "a szervezkedés az egyes községi szervezetekben egy ideig kicsit szünetelt..." Szükségesnek tartotta a községi és körzeti választmányi tagok mellé egy-egy "fiatalabb ember" beosztását, aki a tagtoborzást eredményesen végezhet- né.¹⁶⁸ Kőszegen is csak későn, nem sokkal Gömbös halála előtt került sor a propaganda, gaz- dasági, népművelési csoportok felállítására, láthatóan nem kis társadalmi ellenállás mel- lett.¹⁶⁹ Szombathelyen egyetlen részsikert könyvelhetett el a NEP: a városi választásokat Polgári Egység Párt-ként – hangsúlyozottan nem a NEP helyi tagozataként – indulva, a Frontharcosok Szövetségével koalícióban, közel 62%-os eredménnyel megnyerte.¹⁷⁰

A képviselőházi választásokat követően ráadásul a Vasvármegye és a Nyugatmagyarország is nyílt bírálatban részesítette a megélénkülő pártszervezést. Az első disszonáns hangot Lingauer ütötte meg 1935. április 9-ei vezércikkében, Antal István sajtófőnöknek a legitimista politikát érintő bírálatára reagálva.¹⁷¹ Geszner Márton a titkos választójog bevezetésének elhalasztását sérelmezte és a pártatlan közigazgatás megsértéséről cikkezett,¹⁷² Lingauer pedig egyre hevesebben vádolta Antalt és Martont azért, mert a "szépen elgondolt egység helyébe a párt-totalitás elméletétől megvadult parlamenti zenebona lépett".¹⁷³ A főszerkesztő különösen élesen fogalmazott a pártszervezés martoni koncepcióját leállító Kozma Miklós látogatásakor: "Ez a vármegye... barátságos arccal fogadta a nemzeti egységben való összetalálkozás tervét, abban a reményben, hogy annak kedvéért nem fogják tőle azt követelni, hogy politikai milyenségének alapszínéről: a keresztény világszemléletről és a jogfolytonosság kultuszáról mondjon le... Nem tagadható, hogy Vas megyében... a NEP-terjeszkedésnek antalistváni és martonbélai [sic!] módszerei nem lesznek lenyelhetők".¹⁷⁴

Vélhetően az 1935-ben felgyorsuló párt- és társadalomszervezés a nyugati végeken erős ellenállásba ütközött, a Marton-féle totális szervezkedéstől több – a gömbösi reformtörekvéseket egyetértéssel fogadó – közéleti szereplő határozottan elfordult. Ebben támaszt jelentett Kozma Miklós belügyminiszter, szombathelyi képviselő nyílt kiállása a főtitkár elképzeléseivel szemben. A központ által előírt munkálatokkal eleve fél évet késtek, és Gömbös Gyula haláláig csak alig néhány elemét tudták megvalósítani az elképzeléseknek. A konzervatív, legitimista politikai erők és a katolikus egyház befolyása már 1933-1934-ben is fékezte a szervezőmunkát. Bár az ellenzéki megmozdulások csak rendszertelenül megtartott politikai gyűlésekre, illetve képviselői beszámolókra korlátozódtak, és a főispán is a miniszterelnök hívének számított, a vasi pártsejtek gyengék maradtak. Kétségkívül működtek azonban, többek között ennek volt köszönhető az 1935-ös választási siker. A NEP gyakorlatilag ellenzéki sajtó nélkül, riválisainál jóval nagyobb és szervezettebb apparátussal, a közigazgatás jóindulatú támogatásával ért el áttörést. A további társadalomszervező munkához azonban mindez kevésnek bizonyult, és úgy tűnik, a megye társadalmában az évtizedes politikai beidegződések is működtek, vagyis a választások után nem újabb szervezésre, agitálásra, hanem nyugalomra, békességre vágytak.

JEGYZETEK

1 GERGELY Jenő: Gömbös Gyula. Politikai pályakép. Vince Kiadó, Bp., 2001. (GERGELY J. 2001); VONYÓ József: Gömbös pártja. A Nemzeti Egység Pártja dokumentumai. Szerk.: Vonyó József. Dialog Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 1998. (VONYÓ 1998); GÖMBÖS Gyula: Válogatott politikai beszédek és írások. Szerk.: Vonyó József. Osiris Kiadó, Bp., 2004. (GÖMBÖS 2004); VONYÓ József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2001.; TÓTH Imre: Stílusváltás – elsöprő győzelemmel (?) Országgyűlési képviselőválasztások Sopronban 1935. Soproni Szemle, 2000/3. (TÓTH I. 2000/3) http://epa.oszk.hu/01900/01977/00208/pdf/EPA01977_Soproni_ Szemle_2000–liv–3.pdf (2011. december 7.), PAKSY Zoltán: Nagypolitika kicsiben: parlamenti választás és társadalmi háttere Zalaegerszegen 1935-ben. Korall, 17. szám, 88–106. old.; TIMÁR István: Országgyűlési választások Vas megyében az 1930-as években. In: Vas megyei levéltári füzetek 9. Előadások Vas megye történetéről III. Szerk.: Tilcsik György. A Vas Megyei Levéltár kiadványa, Szombathely, 2000. (TIMÁR 2000), 39–49. old.; uő.: Az 1935. évi országgyűlési választások Vas megyében a helyi sajtó tükrében. Vasi Szemle, 1990/4 (TIMÁR 1990/4), 538–545. old.

2 GERGELY Jenő: Adatok az Antal–Gömbös-féle "dömpingsajtó" megteremtéséhez. Részletek Antal István emlékirataiból. Múltunk, 2004/2. (GERGELY J. 2004/2.), 247–248. old.

3 SIPOS Balázs: Sajtó és hatalom a Horthy-korszakban. Politika- és társadalomtörténeti vázlat. Argumentum, Bp., 2011. (SIPOS 2011), 43., 148–150., 160–170. old.

4 ERŐSS Zsolt–VONYÓ József: Gömbös kormánya, kormánypártja és a vidéki sajtó. Egyenlítő 2011/5. 36. old. (ERŐSS–VONYÓ 2011)

5 VONYÓ 1998, 120–123. old.

6 ERŐSS–VONYÓ 2011, 40–41. old.

7 Életéről lásd BÉKÉS Márton: Egy vidéki "újságkirály" sorsa. Lingauer Albin (1877–1962) politikai pályavázlata és népbírósági pere I–II. Vasi Szemle 2006. 1. és 2. sz. (BÉKÉS M. 2006/1–2.) 15–34., 171–185. old.; Sajtóbirodalmáról: KUNTÁR Lajos: Vas megyei nyomdák és nyomdászok. Vas Megyei Nyomdaipari Vállalat, Szombathely, 1969. (KUNTÁR 1969); KATONA Attila: Hátrányos helyzet vagy kölcsönös függőség? A főispán és egy helyi sajtócézár viszonya Vas vármegyében a századelőn. Partes Populorum Minores Alienigenae 2006. 10. sz. (KATONA A. 2006) 115–137. old.

8 KRAJEVSZKY Gizella – TAKÁCS Miklós: Vas megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1777–1963. Szombathely, 1964. http://193.225.149.5/vdkweb/vm_hirlapbibl/bibliografia.html (KRAJEVSZKYTAKÁCS 1964.) (2011. január 20.)

9 Hír 1932. szeptember 29.; 1932. október 1.

10 Hír 1932. október 2. Ugyanilyen értesüléseket szellőztetett más lap is. (Nyugatmagyarország 1932. október 3.)

11 A liberális színezetű lap elsősorban az Egységes Párton belüli disszonáns hangokat szólaltatta meg. (Nyugatmagyarország 1932. október 3.)

12 Vasvármegye 1932. október 2.

13 Kőszeg és Vidéke 1932. november 6.; Kemenesalja 1932. október 9.

14 Kemenesalja 1932. október 9., 16. A Hírben október végén jelent meg Tompa Kálmán: A Vezér c. verse (Hír 1932. október 23.)

15 Rábavidék 1932. október 9.; Hír 1932. október 6.

16 Vasvármegye 1932. október 2.

17 Kőszeg és Vidéke 1932. október 2. Gömbös dezignálása előtt nem sokkal lett Kőszeg díszpolgára, fiai pedig a városban tanultak. (Kőszeg és Vidéke 1932. szeptember 11.)

18 Az ügy 1932 októberében pattant ki. Részletesen foglalkoztak vele a lapok is. Lásd Kőszeg és Vidéke 1932. október 30.; 1932. november 13.; 1933. január 1., 8., 15., 22., 29.; 1933. február 16.; 1933. április 2., 9., 23.; Vasvármegye 1933. január 22.

19 Vasvármegye 1932. október 26.; Hír 1932. október 27.; Dunántúli Néplap 1932. október 29.; Rábavidék 1932. október 30.; Kőszeg és Vidéke 1932. november 6.; Kemenesalja 1932. október 30.; Nyugatmagyarország 1932. október 31.

20 Hír 1932. október 29.

21 TAKÁCS Tibor: A főispáni kar társadalmi összetételének alakulása a két világháború közötti Magyarországon. Századok 2000. 5. sz. (TAKÁCS T. 2000), 1038–1043. old.; VONYÓ József: A kormánypárt és a közigazgatás a Dunántúlon a totalitárius törekvések idején (1932–1936). In: VONYÓ József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2001. (VONYÓ 2001a), 88. old.

22 A keresztény pártok befolyásának földrajzi, illetve szavazótáboruk felekezeti és társadalmi szempontú elemzésére lásd: GERGELY Jenő: A keresztény pártok és a választások 1920–1947. Századok 1996/3. sz. 615–638. old.

23 TAKÁCS T. 2000, 1040–1043. old.

24 Vasvármegye 1932. október 11.; 1933. január 22.

25 Lingauer Albin: Új főispán Vasmegye élén. Vasvármegye 1932. november 16. Hasonló értelemben ír hetilapjában is. Dunántúli Néplap 1932. október 29.

26 Mozsolits István: Az új főispán. Nyugatmagyarország 1932. november 21.

27 VONYÓ 1998, 18–20. old.; ANTAL I. 2004, 165–167. old.

28 Mikes vendéglátását sokan, köztük Sigray sem nézte jó szemmel. Bővebben: SZÉKELY László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2009. (SZÉKELY 2009), 142–144. old.

29 ANTAL I. 2004, 174. old.

30 Vasvármegye 1932. december 20.

31 Uo.

32 KUNTÁR 1969, 51–52. old.

33 Vasvármegye 1933. december 2.

34 LINGAUER Albin: Jelenségek. 1936. január 26.

35 Vasvármegye 1932. december 18.

36 LINGAUER Albin: Kilépés a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártból. Vasvármegye 1933. január 22.; Kőszeg és Vidéke 1933. január 22. Levelében leszögezte: "...nem a program, hanem a párttaktika és a pártvezetés miatt válok ki a pártból".

37 BÉKÉS Márton: A legitimisták és a legitimizmus. In: A jobboldali magyar hagyomány, 1900–1948. Szerk.: Romsics Ignác. Osiris Kiadó, Bp., 2009 (BÉKÉS 2009), 217–234. old.; uő.: A becsület politikája. Gróf Sigray Antal élete és kora. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2007., 142–143. old. KARDOS József: Legitimizmus. Legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között. Korona Kiadó, Bp., 1998. (KARDOS 1998), 170–184. old.

38 1934 októberében gr. Csekonics Iván beszámolóján Huszár Mihály, Sigray és Griger is megjelent. (Nyugatmagyarország 1934. október 1.; Vasvármegye 1934. október 2.; Hír 1934. október 2.; Dunántúli Néplap 1934. október 6.)

39 VONYÓ 1998, 18–19.; 22–23.; 99–100. old.

40 VONYÓ József: A Nemzeti Egység Pártja a magyarországi polgári kormánypártok sorában. In: VONYÓ József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2001. (VONYÓ 2001b), 19. old.

41 VONYÓ József: Marton Béla utolsó kísérletei és kudarca a Nemzeti Egység Pártja szervezésében. Dokumentumok a Vas Megyei Levéltárból. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1992/2. (VONYÓ 1992/2.), 74–75. old.

42 Nyugatmagyarország 1933. július 10.

43 VONYÓ 1998, 54–56. old.

44 GROZDITS Károly H.: Kincs – pap, író, bankár, politikus, kereskedő, utazó, mecénás... Akó Kiadó, Bp., 2004. (GROZDITS 2004), 169. old.

45 VONYÓ József: Báró Roszner István politikai pályája a második világháború kezdetéig. In: Vas Megyei Levéltári Füzetek 3. Szerk.: Tilcsik György. Szombathely, 1990. (VONYÓ 1990) 152–157. old.

46 (Nagy)községi elnök az evangélikus dr. Bisitzky András gyógyszerész és községi bíró, vezető titkár Berzsenyi Janosits Miklós mérnök, az Evangélikus Ifjúsági Egyesület korábbi vezetője, a kerületi elnök a szintén evangélikus dr. Hetthéssy Elek járásorvos, a titkár dr. Szekeres Pál ügyvéd lett. (Vasvármegye 1933. június 18.; Kemenesalja 1933. június 18.) A vallásra és foglalkozásra vonatkozó adatokat Vas vármegye és Szombathely megyei város általános ismertetője és Címtára az 1931–32. évre. Főszerk.: F. Szabó Géza. Vármegyei Tisztviselők Országos egyesülete, Bp., 1931. c. kötetből gyűjtöttem ki a későbbiekben is.

47 Körmenden Fülöp József, Őriszentpéteren Vörös Lajos. (Rábavidék 1933. július 2.; Vasvármegye 1934. augusztus 28.) A mintegy 80%-ban református Őriszentpéteren nem különösebben meglepő a református vezetés, Körmenden viszont éppen fordított volt a felekezeti arány.

48 A református dr. Tornyos György ügyvéd, aki 1931-ben Egységes párti programmal indult a választásokon Sigray Antallal szemben, illetve az evangélikus Kluge Pál ipartestületi mérnök. (Rábavidék 1933. július 2.)

49 GROZDITS 2004, 186–187. old.

50 Özv. dr. Kováts Istvánné, a katolikus, dr. Lauringer Jánosné, az evangélikus nőegylet vezetője egyaránt társelnökök lettek. (Kőszeg és Vidéke 1933. november 5.; Vasvármegye 1933. november 5.)

51 ANTAL I. 2004, 193. old. Martonék rendkívül aprólékosan szabályozták a gyűlések tárgysorozatát, és beszédmintát küldtek a helyi NEP-elnökök részére (VONYÓ 1998, 96.; 104–107. old.)

52 Vitéz Gömbös Gyula felhívása minden magyarhoz. Kőszeg és Vidéke 1933. június 18.; Rábavidék 1933. június 25.; Vitéz Marton Béla: Zászlóbontás. Vasvármegye 1933. június 15.; Hír 1933. június 15.; Kemenesalja 1933. június 15.; Sztranyavszky Sándor: Emlékezzünk! Vasvármegye 1933. június 10.; uő.: Gyorsabb tempót. Vasvármegye 1933. június 22.; Előre a nemzeti egység jegyében! Hír 1933. június 18.; Kőszeg és Vidéke 1933. június 18.

53 A teljes szöveget lásd: http://www3.arcanum.hu/onap/opt/a101223.htm?v=pdf&q=WRD%3D%28mikes%20j%E1nos%29&s=SO RT&m=134&a=rec (2010.11.12.) A beszédet ismerteti: Vasvármegye 1933. június 24.

54 http://www3.arcanum.hu/onap/a101223.htm?v=pdf&a=pdfdata&id=FN–1931_3&pg=0&l=hun (2010. december 20.)

55 Vasvármegye 1933. június 27. Lásd még: Vasvármegye 1933. június 24., 25.; Nyugatmagyarország 1933. június 26.; Hír 1933. június 27.; Kőszeg és Vidéke 1933. július 2.

56 BÉKÉS M. 2007, 141. old.

57 "A szervezkedés nagyjában az olasz fascista rendszer mintájára történik, hozzásimulva a magyar nép szokásaihoz és természetéhez... A szervezetek megalakulása és működése után új alapokra kívánja majd helyezni a miniszterelnök a választási és a parlamenti rendszert is". (Kőszeg és Vidéke 1933. június 11.) Lásd még: Kőszeg és Vidéke 1933. október 8.; 1933. november 19.; 1934. április 15.

58 Vasvármegye 1933. június 25.

59 Vasvármegye 1934. november 11.

60 Megalakult a Nemzeti Egység női szervezete. Kőszeg és Vidéke 1933. november 5. A témáról lásd még: Vasvármegye 1933. november 5.

61 Kőszeg és Vidéke 1933. november 19.

62 Kőszeg és Vidéke 1934. április 15.

63 A Nemzeti Egység szervezetei a kőszegi kerület községeiben. Kőszeg és Vidéke 1933. július 9. Ugyanerről: Vasvármegye 1933. július 2., 4.; Kőszeg választópolgárságának 57%-a a Nemzeti Egység szervezetében. Kőszeg és Vidéke 1933. november 5.; A későbbi szervezkedésre: Vasvármegye 1934. január 6.; Kőszeg és Vidéke 1934. január 7.; Vasvármegye 1934. április 10; Hír 1934. április 11.; Vasvármegye 1934. február 4.; Kőszeg és Vidéke 1934. április 8., 29.

64 Kőszeg és Vidéke 1934. április 15.

65 Kőszeg és Vidéke 1933. szeptember 2.; Dunántúli Néplap 1933. szeptember 9.

66 Kőszeg és Vidéke 1933. szeptember 2. Hasonlóan ír: Kőszeg és Vidéke 1934. január 28.

67 Kőszeg és Vidéke 1933. augusztus 27.; 1934. április 15., 22.; 1934. május 6.; 1934. július 8.; 1934. november 4.

68 Kőszeg és Vidéke 1933. július 9.; Vasvármegye 1934. január 6.

69 Martonék elvárása a következő volt: "... a községben megnyilatkozó minden akció, amely a község egyetemes érdekét szolgálja – legyen az politikai, jótékonysági, vigalmi, közegészségügyi, vagy bármilyen más vonatkozású – a Nemzeti Egység szervezeteiből induljon ki, illetve a vezető szerep a Nemzeti Egység szervezete számára biztosíttassék".(VONYÓ 1998, 137. old.)

70 Kőszeg és Vidéke 1934. április 22.; 1934. május 6.; 1934. július 8.; 1934. november 4.

71 Vasvármegye 1935. február 5.

72 Vasvármegye 1934. október 30.

73 Vasvármegye 1934. december 4., illetve Kőszeg és Vidéke 1934. december 2.

74 A kisgazdapárti gyűlésről szóló beszámolókat lásd: Nyugatmagyarország 1933. július 24.; Hír 1933. július 25.; Kőszeg és Vidéke 1933. július 30.

75 A KGSZP 1933. július 2-i gyűlésén deklarálta ellenzékbe vonulását Vasvármegye 1933. július 2.,4.; Dunántúli Néplap 1933. július 8.), 1934-ben Csekonics beszámolóján Sigray, Huszár Mihály és Grieger Miklós is megjelent. (Nyugatmagyarország 1934 október 1.; Vasvármegye 1934. október 2.; Hír 1934. október 2.; Dunántúli Néplap 1934. október 6.) A Nemzeti Legitimista Néppárt 1934 decemberében bontott zászlót Szombathelyen, Deme László ny. százados elnökletével. (Nyugatmagyarország 1934. december 24.) A szociáldemokraták 1933-ban kétszer, 1934-ben egyszer tartottak nagyobb gyűlést. (A beszámolókat lásd: Nyugatmagyarország 1933. június 19.; 1933 szeptember 25.; 1934. szeptember 24.) A NRP gyűléséről: Nyugatmagyarország 1934. május 14.; Hír 1934. május 12.; A nyilas gyűlésekről: Hír 1933. június 23.; Vasvármegye 1934. június 24.; Nyugatmagyarország 1934. február 5., 12.

76 A Nemzeti Egység hatalmas arányú zászlóbontó gyűlése Szombathelyen. Vasvármegye 1933. június 20. Ugyanerről: Hír 1933. június 20.; Nyugatmagyarország 1933. június 19.

77 Kőszegre vonatkozóan: Vasvármegye 1934. február 4.; Kőszeg és Vidéke 1934. április 8., 29. Szombathelyre: Vasvármegye 1933. június 20.; Nyugatmagyarország 1933. június 19.; Vasvármegye 1934. március 22.

78 Elsősorban a vitézeket, katonákat és az értelmiségieket látták szívesen a helyi szervezetek élén. Bővebben: VONYÓ József: Elitváltás szervezetváltással. Kísérlet Magyarországon a hatalmi elit cseréjére egy új pártelit által (1932–1936). http://old.btk.pte.hu/tanszekek/tortenelem/doc/mkor/vonyo/Jobboldali_radikalizmus/ (2011. január 20.)

79 VONYÓ József: A nemzeti egység pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933–1935). In: Vonyó József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2001. 116. old.

80 VONYÓ 1998, 140. old.

81 CSUPOR Sándor: Toborzó. Vasvármegye 1933. november 12.

82 Idézi: GERGELY J. 2001, 267. old.

83 CSUPOR Sándor: Ne járjatok a széleken! Vasvármegye 1934. június 3.

84 LINGAUER Albin: Átalakulások küszöbén. Vasvármegye 1934. június 2.

85 Vasvármegye 1934. június 5.; Hír 1934. június 5.; Kemenesalja 1934. június 10.

86 A községi/városi pártszervezetek központi helyiségeiről szóló utasítást lásd: VONYÓ 1998, 76. old.

87 Vasvármegye 1934. március 22.

88 Hír 1934. július 6.

89 Vasvármegye 1934. október 21.

90 Vasvármegye 1934. november 30.

91 Vasvármegye 1934. október 2.; 1934. december 13.

92 Vasvármegye 1934. május 1.

93 Vasvármegye 1933. augusztus 27.

94 BOROSS Imre: Visszaemlékezés a változó világra. Gondolat Kiadó, Bp., 2007. 13. old.

95 Az őriszentpéteri kerület zászlóbontó gyűlését ugyan nem említik az újságok, de az 1933 őszén már biztosan működött. (Hír 1933. november 14.; Vasvármegye 1933. november 14.)

96 Rábavidék 1933. július 2.

97 Vasvármegye 1933. június 18.; Kemenesalja 1933. június 18.

98 Vasvármegye 1933. június 17.

99 Sárvári Élet 1933. szeptember 3.

100 Vö. Sárvári Élet 1933. szeptember 3.; Vasvármegye 1934. június 12.

101 Vasvármegye 1933. június 21.

102 A celldömölkiről beszámol: Nyugatmagyarország 1934. október 15.; Vasvármegye 1934. október 16.; Hír 1934. október 16.; Kemenesalja 1934. október 21. A körmendiről: Rábavidék 1934. augusztus 26.; Nyugatmagyarország 1934. augusztus 21.; Vasvármegye 1934. augusztus 22.; Hír 1934. augusztus 22. A vasváriról: Vasvármegye 1934. június 19. A sárváriról: Vasvármegye 1934. június 12. A szentgotthárdiról: Vasvármegye 1934. szeptember 18.; Hír 1934. szeptember 18.

103 Nyugatmagyarország 1934. augusztus 27.; Hír 1934. augusztus 28.; Vasvármegye 1934. augusztus 28.; 1934. október 2.

104 Apponyi György 1933-ban és 1934-ben két–két beszámolóval egybekötött nagygyűlést tartott Vasváron, illetve Rumban. (Vasvármegye 1933. június 23.; Hír 1933. június 25.; Nyugatmagyarország 1933. augusztus 28.; illetve Vasvármegye 1934. augusztus 7.; Nyugatmagyarország 1934. augusztus 6.; Vasvármegye 1933. augusztus 17.) Sigray 1934. augusztus 12-én beszélt körmendi választóihoz (Vasvármegye 1934. augusztus 14.; Nyugatmagyarország 1934. augusztus 13.; Rábavidék 1934. augusztus 19.; Hír 1934. augusztus 14., 15.), Sárváron Huszár Mihály 1933 augusztusában (Nyugatmagyarország 1933. augusztus 7.)

105 Vasvármegye 1934. augusztus 14. További beszámolók: Nyugatmagyarország 1934. augusztus 13.; Rábavidék 1934. augusztus 19.; Hír 1934. augusztus 14.

106 Lingauer Albin: Jelenségek. Vasvármegye 1934. augusztus 14.

107 A körmendi gyűlés. Hír 1934. augusztus 14. ; A körmendi diktatúrás rémlátás. Hír 1934. augusztus 15.

108 Nyugatmagyarország 1933. szeptember 25.

109 Kemenesalja 1933. október 29.

110 VONYÓ József: Meskó pártja Zalában. Adatok a nyilasok Zala megyei szerepéről és társadalmi bázisáról (1933–1935). In: Vonyó József: Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus. Tanulmányok. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2001. 154 old.

111 Paksy Zoltán: A nyilaskeresztes mozgalom tevékenysége és társadalmi bázisa a Dunántúlon 1932 és 1935 között. In: Az antiszemitizmus alakváltozatai. Tanulmányok. Szerk.: Paksy Zoltán. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2005. 146–147. old.

112 Vasvármegye 1933. június 27.; 1934. április 17.; 1934. július 3.; 1934. szeptember 18.; Kemenesalja 1933. szeptember 17., 24.; 1933. október 8., 29.; 1934. július 1.; 1934. szeptember 18.; Hír 1934. december 1.

113 Hír 1934. október 16.

114 Pászthory István érdekes interpellációja a megyegyűlésen. Nyugatmagyarország 1933. szeptember 25.

115 GROZDITS 2004, 189. old.

116 GIBBA Edit: A Nemzeti Egység Pártja vasvári kerületének tevékenysége 1933-ban. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1988/2. 70–71. old.

117 VONYÓ 1998, 22.; 194. old.

118 Vasvármegye, 1934. december 2., 4., 12., Kőszeg és Vidéke 1934. december 2.

119 Vasvármegye 1934. december 4.; Dunántúli Néplap 1934. december 8.

120 Vasvármegye 1934. december 4., 9., 12.; Kőszeg és Vidéke 1934. december 16.

121 Vasvármegye 1934. december 9.

122 Választási tanulságok. Vasvármegye 1934. december 11.

123 Gerő Manótól vette át 1934. december 31. – 1935. július 2. között az ügyvéd és újságíró, Geszner Imre fia a lap főszerkesztését. (KRAJEVSZKY–TAKÁCS 1964.)

124 GESZNER Márton: Nemzeti Egység szervezet vagy Nemzeti Egység Párt? Nyugatmagyarország 1934. december 10.

125 Érdekes, hogy a kisgazdák egyik legjelesebb vasi képviselője, Pászthory István sem a szentgotthárdi, sem a csörötneki körzetből nem tudott mandátumhoz jutni. (Vasvármegye 1934. december 9.)

126 Rábahídvég és Győrvár kerületekből jutottak be. (Vasvármegye 1934. december 11.)

127 Nyugatmagyarország 1935. január 6.; Hír 1935. január 10.

128 Vasvármegye 1935. február 24. Lingauer 1934. november közepétől egészen 1935. február 24-éig nem írt lapjaiba, mert "bevérzésből eredő agyhártya-irritációt" állapítottak meg nála, és orvosi kezelés alatt állt. (Nyugatmagyarország 1934. november 5.; Vasvármegye 1934. november 14.; Dunántúli Néplap 1934. november 17.)

129 Vasvármegye 1935. március 5.

130 Lélektiprás. Hír 1935. március 10.

131 Miért lesz választás? Kőszeg és Vidéke 1935. március 10.; Választások előtt. Kemenesalja 1935. március 10. A két szöveg szó szerint megegyezik.

132 Nyugatmagyarország 1935. március 11.

133 Rábavidék 1935. március 10.

134 Legitim Királyság, 1935. március.

135 Lásd: Hír 1935. március 22., 30.; 1935. április 3.

136 Az 1935-ös választásokról lásd TIMÁR 1990/4, 538–545. old.

137 Rábavidék 1935. március 10.

138 VONYÓ 1998, 227–240. old.

139 Vasvármegye 1935. március 10.

140 Vasvármegye 1935. március 7.

141 Vasvármegye 1935. március 10.

142 Hír 1935. március 8.

143 Vasvármegye 1935. március 10.; Vasvári Újság 1935. március 17.

144 Vasvármegye 1935. március 12. A programbeszédet lásd: Vasvármegye 1935. március 19.

145 VONYÓ 1998, 238–240. old.

146 A jelöltek ajánlásaira lásd: Vasvármegye 1935. március 13.; Vasvári Újság 1935. március 17.; Hír 1935. március 24., 28.

147 Vasvármegye 1935. április 4.

148 Vasvármegye 1935. március 13.

149 Vasvármegye 1935. március 12., 27.

150 HUBAI László: Magyarország XX. századi választási atlasza 1920–2000. II. kötet. Választókerületi adattár. Napvilág Kiadó, Bp., 2001. (HUBAI 2001/II.)

151 Vasvármegye 1935. március 30.; 1935. április 4.

152 Vasvármegye 1935. március 17., 28.

153 Vasvármegye 1935. március 15.

154 Vasvármegye 1935. április 4.

155 Őriszentpéteren kisgazda, Körmenden párton kívüli legitimista, Sárváron kereszténypárti győzelem született. Igaz, dr. Gercsák Richárd kisgazda képviselő alig két hónappal később átült a NEP padsoraiba.

156 Dr. Pászthory István nyílt levélben sorolta fel, hogy milyen visszásságokat tapasztalt a választások napján. (Nyugatmagyarország 1935. április 8.)

157 HUBAI 2001/II.; Vasvármegye 1935. április 4.; Hír 1935. március 24., 28.

158 Vasvármegye 1935. április 25.; 1936. március 15.

159 Vasvármegye 1935. április 14. Hasonló témát érint: Vasvármegye 1935. április 2. A Hír – sajnálkozás helyett nem kis kárörömmel – ugyanezt fogalmazta meg. Hír 1935. április 26., 27.

160 Fülbesúgó legitimisták. Legitim Királyság 1935. április.

161 VONYÓ 1998, 24.; 240–246.; 287–336. old.

162 VONYÓ 1992/2., 67. old.

163 Vasvármegye 1935. július 25.

164 VONYÓ 1998, 241. old.

165 Kőszeg és Vidéke 1935. szeptember 15., 22., 29.; Vasvármegye 1935. szeptember 17.

166 A Szabadváry elleni támadásokról bővebben: VONYÓ 1992/2., 79. old.; Legitim Királyság 1935. október.; Kőszeg és Vidéke 1936. február 23.; 1936. március 8.; 1936. szeptember 20.; 1937. november 14.

167 SÖPTEI Imre: Kincs István kőszegi apátplébános pénzügyei 1899–1938. In: Előadások Vas megye történetéről IV. Szerk.: Mayer László–Tilcsik György. Felelős kiadó: Tilcsik György. Szombathely, 2004. 375–388. old.

168 VONYÓ 1992/2., 69. old.

169 Kőszeg és Vidéke 1936. szeptember 20.

170 Vasvármegye 1936. december 1., 5., 14., 17., 20., 25.

171 LINGAUER Albin: Harci jelenségek. Vasvármegye 1935. április 9.

172 Nyugatmagyarország 1935. április 15.; 1935. május 13., 20.

173 Vasvármegye 1936. január 26. Lásd még: Vasvármegye 1935. május 19.; 1935. szeptember 17.

174 Vasvármegye 1936. január 21.