WEÖRES SÁNDOR LEVELEI AZ ÉLETÜNKBEN

Gál István szerkesztő, irodalomtörténész, a Babits-filológia jelentős képviselője a harmincas évektől több szálon épített ki Vas megyei kapcsolatokat. A két világháború között Pável Ágostonnal levelezett; délszláv vonatkozású tanulmányokat, könyvismertetőket, fordításokat kért tőle az általa gondozott kiadványokba. A hetvenes években Kulcsár Jánosnak és Rózsa Bélának ajánlott fel írásaiból, forrásközléseiből. Az Életünkben adta közre Pável Ágostonnak Babitshoz írt két levelét.¹ ebből az 1933. május 28-ai keltezésű üzenet Weöres Sándor első könyvéhez kapcsolódik. A pályakezdő költő tizenkilenc éves korától (1932) tervezte verseinek kötetbe rendezését. Ez ügyben több kiadóval, szerkesztőséggel tárgyalt. Fogyatkozó reményeiről Pávelnek is beszámolt, aki Babitsot kérte, hogy lehetőség szerint a Nyugat jelentesse meg a könyvet. Közbenjárása eredménytelen volt; a Hideg van 1934-ben magánkiadásban látott napvilágot. Az 1939. január 8-ai keltezésű Pável-levél szintén összefügg Weöressel. Benne többek között Gazdag Erzsi Üvegcsengőjének ismertetőjét közvetítette a Nyugat számára.

Gál István a hetvenes években sokat tett azért, hogy a zsennyei származású, tragikusan fiatalon elhunyt Békássy Ferenc életművét az érdeklődők elé tárja. Utánajárt kiadatlan dokumentumainak, feldolgozta a költő, műfordító, esszéista kapcsolati hálóját, foglalkozott írásainak fogadtatásával. kutatásainak eredményei részben az Életünkben jelentek meg.

Úttörő volt abban is, hogy Weöres Sándor korai levelezéséből két tekintélyes méretű, kivételes értékű korpuszt rendezett sajtó alá.² 1972 tavaszán értesítette arról a szombathelyi folyóirat szerkesztőségét, hogy a Babits-hagyatékban megtalálta Weöres leveleit. Rövid időn belül a Kosztolányinak küldött üzenetek feltárása is elérhetőnek tűnt fel. Gál István lelkesen számolt be a dokumentumok jelentőségéről. Tájékoztatásaiban, előzetes vázlatában, végül a forrásközlés előszavában értékelte a kéziratok életrajzi hozadékait, az utazásokhoz kapcsolódó ismereteket és a poétikai újdonságokat. A költő 60. születésnapja jó alkalomnak ígérkezett a húszas–harmincas évekbeli vallomások kiadásához. Weöres ekkor már túl volt a kényszerű szilenciumokon; 1970-ben kiadták kétkötetes versgyűjteményét, megkapta a Kossuth-díjat. 1972-ben napvilágot látott a Psyché. A róla szóló értékelések közül Tamás Attiláé, Bata Imréé és Kenyeres Zoltáné csak évek múlva született meg. a Nyugat harmadik nemzedékének korabeli dokumentumaiból (például Jékely, Takáts Gyula, Csorba Győző, Vas István autográfjaiból) jelentős anyagok voltak még ismeretlenek.

Gál István és Rózsa Béla reménykedett abban, hogy a költő házaspár támogatja a kéziratok megjelenését. Ebben nem kellett csalódniuk. A hitelesség szempontjából fontos, hogy mindössze néhány részlet törlését kérték. Ha ezt a közreadó jelzi, különösebb aggály nem merülhet fel. Az egészségügyi, életvitelbeli vagy a kortársak minősítésével összefüggő tapintat természetesen méltányolható, olykor egyenesen kívánatos. Az Életünk hasábjain közölt dokumentumok a közreadó bevezetőjével, a kihagyott mondatok jelölésével láttak napvilágot. (A Bata Imre és Nemeskéri Erika által gondozott levélkiadásban kendőzetlen formában szerepelnek.³)

A levelek Gál István és Rózsa Béla hagyatékában maradtak fenn. A válogatott dokumentumokat a nyilvánvaló gépelési hibák, elírások javításával, a legszükségesebb jegyzetekkel közlöm. mivel az üzenetváltásokban sok más téma és ismétlés is szerepelt, ezeket értelemszerűen kihagytam. Ezúton köszönöm meg Gál Ágnes és Gál Julianna, illetve †dr. Kuntár Lajos önzetlen segítségét.

JEGYZETEK

1	Pável Ágoston levelei Babits Mihályhoz. In: Életünk, 1972. júl.–aug. 4. sz. 348. o. [GÁL István: Babits Mihály. tanulmányok, szövegközlések, széljegyzetek (szerkesztette: Gál ágnes és Gál Julianna); Bp. 2003. 606–607. o. a továbbiakban: GÁL, 2003.]
2	Weöres Sándor levelei Babitshoz és Kosztolányihoz. In: Életünk, 1973/3. 195–199. o. [GÁL, 2003. 619–624. o.] Weöres Sándor Levelei Babits Mihályhoz (közli: Gál István). In: Életünk, 1973/3. 200–218. o. [GÁL, 2003. 624–645. o.] Weöres Sándor levelei Kosztolányi Dezsőhöz (közli: Gál István) In: Életünk, 1973/4. 294–316. o.
3	WEÖRES Sándor: Egybegyűjtött levelek I –II. [szerkesztette: Bata Imre és Nemeskéri Erika] Bp., 1998. a továbbiakban: WSLev.

 

*

Gál István az Életünk szerkesztőségének

Budapest, 1970. szeptember 22.

Tisztelt Szerkesztőség!

Békássy Ferenc családjától kaptam kölcsön az Életünknek azt a két-három év előtti számát, amelyben a vasi származású kitűnő író irodalmi működését méltatta egy munkatársuk.¹ Nagyon kérem, küldjenek nekem ebből a számból egy példányt csekklappal, megjelölve az árát. Érdekelne az is, kicsoda ennek a cikknek a szerzője, és mi a címe?

Közlöm Önökkel, hogy hosszabb ideje nagy anyaggyűjtést végeztem a XX. század több kimagasló angol írójának és tudósának az utóbbi években megjelent életrajzai, emlékiratai és levelezései tömegében. Rendkívül értékes és érdekes szövegekre bukkantam Békássy Ferencre vonatkozóan. 1910 és 1914 között Cambridge-ben ahhoz a baráti körhöz tartozott, amely a húszas-harmincas években az angol irodalomnak olyan meghatározó mozgalma lett, mint nálunk a Nyugaté. Legjobb barátja pedig Keynes volt, a világhírű közgazdász, a II. világháború szövetséges hadi gazdaságának legfőbb irányítója, és a háború utáni gazdasági világszervezetnek kiötlője. De hogy mást ne mondjak, egyik diákkori ismerőse, Virginia Woolf 1924-ben maga szedte és nyomtatta Békássy angol nyelvű verseit. Ebben a kötetben többek között egy adriai és dalmáciai utazás verses naplója is megjelent.² Nem tudom, nem érdekli-e Önöket ennek az anyagnak egy része, mert az egész tanulmány legalább 20–25 gépelt oldal lesz.³ Persze ezeknek a nagy angol íróknak rá vonatkozó idézeteivel együtt.

Békássy Ferencnek még öt testvére él 70–80 között, és hónapokon keresztül kivallattam őket emlékeikről. Örülnék, ha értesítenének állásfoglalásukról.

             Üdvözlettel: Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	Syposs Zoltán: "És hát nem lesz idő!" In: Életünk, 1968/1. 103–108. o.
2	Adriatica and Other poems. London, 1925. A költő, esszéíró – eddig részben kiadatlan – művei a közelmúltban jelentek meg: Békássy Ferenc egybegyűjtött írásai. szerkesztette: Weiner Sennyey Tibor; Bp.–Zsennye, 2010.
3	GÁL István: Békássy Ferenc a magyar és az angol irodalomban. In: Életünk, 1976/3. 241–253. o.

 

*

Gál István Kulcsár Jánosnak¹

Tisztelt Főszerkesztő Úr!

[...] A Babits-hagyatékot rendezgetve Pável Ágostonnak egy Babitshoz intézett levelét találtam meg, amelyben Weöres Sándornak az első kötetéhez kéri a Nyugat támogatását. Ez ebben a formában már irodalomtörténeti értékű levél. Még ennél is fontosabb és érdekesebb magának Weöres Sándornak vagy hatvan Babitshoz intézett levele kisdiák korától csaknem Babits haláláig. Persze nem mindegyik közöl fontos adatokat, sok levél éppen csak melléklet a megküldött közlendő versekhez. Viszont két témakörben valóságos esszé-remekléseket végez Weöres, az egyik csoportba külföldi utazásairól (Norvégia és a távol-keleti út, Kína stb.) szóló beszámolók, a másik csoportba pedig stilisztikai és poétikai fejtegetései tartoznak. Weöresék nagyon örültek annak, hogy ezek a levelek megmaradtak, és természetesen hozzájárulásukat adják ezek jegyzetes publikálásához. (Szerintük Kosztolányihoz még ennél is több levelet írt Sanyika, de sajnos a Kosztolányi-hagyaték rendezését a M. Tud. Akadémia Könyvtára még csak meg sem kezdte.)

Szíves válaszát kérve vagyok

szorgalmas olvasójuk: Gál István

Budapest, 1972. március 27.

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	Kulcsár János (1935–1983): a Vas Népe főmunkatársa, dr. Palkó István után az Életünk szerkesztője

 

*

Kulcsár János Gál Istvánnak

Budapest, 1972. április 5.

Tisztelt Gál István! [...] Örömmel fogadtam a Weöres-anyaggal kapcsolatos javaslatát is. Ennek elbírálására egymagamban nem vagyok illetékes, ezért levelét még a mai napon továbbítom illetékes rovatvezetőnkhöz, Rózsa Bélához,¹ aki remélhetőleg szintén felkeresi Önt levelével a közeljövőben. [...]

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

1	Rózsa Béla (1936–1985): könyvtáros, az Életünk munkatársa

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely, 1972. április 21-én

Kedves Munkatársunk! [...] Mivel kéziratával a főszerkesztő foglalkozott, levele csak megkésve került hozzám, amit nagyon sajnálok, mert amit a Babits–Weöres, illetve a Babits–Pável levelezésről ír, az roppantul érdekes számunkra, közlésére feltétlenül számot tartunk. [...]

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

 

*

Gál István Rózsa Bélának

[...] További cikkjavaslataimra vonatkozóan a következőket közlöm. Pável Ágoston két levelét Babitshoz már lefényképeztettem, állítólag holnapra el is készül. Az egyik Weöres Sándor pártfogása, a másik a szlovén regényirodalomra való fölhívás. Ezekhez rövid magyarázatot írok, úgy, hogy az egész cikk nem lesz több három gépelt oldalnál. [...] Weöres Sándornak több mint hatvan levele van Babitshoz. (Feleségétől hallom, hogy Kosztolányihoz még ennél is több levelet intézett.) Minthogy ez így túl nagy anyag, az Önök részére bizonyos témakör kiválasztása lenne a legjobb. Még nem alakult ki előttem, hogy külföldi útirajzai, különösen a norvégiai és a távol-keleti lenne a legjobb, vagy Csöngéről szóló helyzetképei vagy pedig költészetelméleti fejtegetései. Legjobb lenne, ha Önök közölnék, hogy milyen terjedelmű lehet ez a tanulmány.

A Babits-hagyaték egyik értékes és Önöknek való része az ottani Békássy családdal való levelezés. A Művészet egyik őszi számában közöltem Békássy Istvánné fölajánlását 1919-ből, amikor is zsennyei kastélyát és parkját író és művészüdülőnek akarta megtenni. ¹ Az ő fia volt Békássy Ferenc, akinek angol verseit Virginia Woolf maga szedte és nyomtatta ki.

[...] Üdvözli készséges híve:

Budapest, 1972. május 2. Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

1	GÁL István: A zsennyei művésztelep 1919. évi terve. In: Művészet, 12. (1971.) 10. 15. o.

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely, 1972. május 16-án

Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

Köszönettel nyugtázom a Babits–Pável levelezésről küldött közleményét, és várom szíves értesítését a Babits–Weöres kapcsolat feldolgozására vonatkozó döntéséről.

Azt javaslom, hogy képezzen három tematikus egységet. Egyet–egyet hozzávetőlegesen 18–20 oldalon elemezzen és közöljön (egészében vagy szemelvényes válogatással). Ha az idei 5. számban kezdenénk meg a publikálást, s az 1973. évi 1. és 3. számmal folytatnánk, úgy éppen Weöres Sándor 60. születésnapjára érne véget a sorozat. Az első közlemény kéziratát augusztus első felében szeretném megkapni.

A téma és az Ön közreműködése egyaránt becses számunkra. Kérem mielőbbi válaszát.

Az Ön őszinte híve: Rózsa Béla

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1972. augusztus 11.

Kedves Kolléga Úr!

Egy hónapos szabadságom megkezdése előtt értesíteni szeretném az Ön által már most őszre tervbe vett Weöres-dokumentumközlésem jelenlegi állásáról, illetve inkább az újabb fejleményekről tájékoztatni. A kb. 50 egynéhány darabot kitevő Babitshoz intézett levélen és levelezőlapon kívül most került elő a másik két ilyen nagy terjedelmű Weöreslevelezés. Az egyik a Kosztolányi-hagyatékból, erről a földolgozó Sáfrán Györgyi révén értesültem, és tőle ígéretet is kaptam, hogy mihelyt az Akadémiai Könyvtár szeptember második felében megint normálisan működik, kiválogatja, és lefényképezteti nekem az anyagot. A másik egészen váratlan nagy anyag Füst Milán most megvásárolt hagyatékában van a Petőfi Irodalmi Múzeum friss tulajdonában. Ezt a napokban vették meg, de Taxner Ernő máris értesített engem róla. Mindenesetre mind a három anyag elolvasására és egybelátására csak nekem lesz módom, úgyhogy viszont töröm is a fejem, hogyan lehetne a háromból a legértékesebb elvi, vagyis irodalomelméleti anyagot Önöknek biztosítani. Hogy úgy mondjam, elővételi joguk van úgy, hogy Ön azonnal fölajánlta, hogy akár egy teljes éven át is folytatásokban közli a Weöres–Babits-levelezést. Sanyika nem tart föltétlenül mindent szentírásnak, amit ő papírra vetett, sőt Babits kiadatlan műveinek közlését sokkal sürgősebbnek találja. Én viszont már most a mi nemzedékünk legfontosabb és legszínvonalasabb poétikai megnyilatkozásait látom ebben az anyagban. Talán az egyéni, biológiai, hogy ne mondjam, orvosi vonatkozású intim leveleket el lehetne hagyni, a többi azonban rendkívül fontos, annál is inkább, mert most rendezik sajtó alá Weöres összes műfordításainak még nem tudni hány kötetét.¹ Szeptember második felében mindenesetre többet tudok már arról, mit és hogyan javasolok Önöknek közlésre.

Üdvözlettel: Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	WEÖRES Sándor: Egybegyűjtött műfordítások I-III. Bp., 1976.

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely, 1972. szeptember 8.

Mélyen tisztelt Munkatársunk!

Valósággal lelkendezve olvastam levelét. Örömmel tölt el pusztán a tény is, hogy ezek a becses irodalomtörténeti dokumentumok fennmaradtak, s tudományos gyűjteménybe kerültek. Nagyszerű, hogy ennyire egy időben, s hogy éppen Ön végezheti el a sajtó alá rendezés nagy felkészültséget és tapintatot igénylő feladatát.

A feldolgozást, tagolást, kommentálást illetően teljes bizalommal fogadom az Ön eljárását, és szeretném biztosítani arról, hogy közleményeit a legnagyobb előzékenységgel várom, és mindent – ami módomban áll – megteszek mielőbbi megjelenésükért. Az természetesen rendkívül kellemesen érintene, ha időközönként értesülhetnék a munka állásáról, a választott megoldási módokról, az egyes részek várható terjedelméről.

Tisztelettel köszönti: Rózsa Béla

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1973. január 16.

Kedves Kolléga Úr!

Köszönöm türelmét az idei évfolyamra tervezett Weöres Sándor-sorozat elhalasztásáról. Örömmel jelenthetem, hogy egy nagy lépéssel előrejutottam az anyaggyűjtésben. Úgy a Babits-, mint a Kosztolányi-hagyatékból elkészült xerox-másolatban Weöres Sándor összes hozzájuk intézett levelének fölvétele, és itt van íróasztalomon. Az egész anyagból angol nyelvű publikációra kiválasztottam egy tíz gépelt oldalnyi idézettömeget Sanyika érdeklődésének történetéhez az Európán kívüli, elsősorban az egyiptomi, az indiai, a kínai és a japán irodalmak iránt és a Gilgames-fordításaira vonatkozó jegyzeteit. Ez nem keresztezi az anyag Önöknél történő teljes magyar nyelvű közlését, viszont nagyban emeli a külföldi fordítások révén egyre nagyobb költői tekintéllyé növő Weöres Sándor megértését.

Egy-két észrevételt már most tehetek az anyag természetére vonatkozóan. Óriási önéletrajzi és lélektani-fejlődésrajzi dokumentáció ez a levelezés, merem állítani, egyedülálló az egész modern irodalomban. Az is érdekes, hogy indul Kosztolányival, a vele való intenzív levelezés 1929 és 1932 között történik, azután következik a Babitshoz intézett levelek tömege, 1932-től úgy 1938-ig. Tegnap jegyzeteltem ki Babits zárt anyagként kezelt, halála előtti jegyzeteiből két vitáját Weöressel. Előző levelemben arról írtam, hogy a Babitshoz intézett későbbi levelekben túl sok fizikai-orvosi jellegű megfigyelés is van, ez azonban, az anyag ismeretében merem állítani, eltörpül, és el is hagyható. A fontos a lélek fejlődésének rajza, a nagy költő kibontakozása, ez pedig fenomenálisan van megírva.

A Babits-hagyaték egyes részeinek sürgős földolgozása kötelességem az Akadémia részéről, de párhuzamosan csinálom ezt is. Megkérdem, elképzelhető-e, hogy ha egy Önöknél 50–60 nyomtatott oldalas közlemény jelenik meg, hogy a végén abból különlenyomatot kapjak? Rövid válaszát kérem.

Üdvözlettel: Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely, 1973. január 22-én.

Igen tisztelt Munkatársam!

Nagyon vártam már híradását kutatásai állásáról. Lapunk ez évi 3. számában készülünk köszönteni Weöres Sándort, s itt kezdenénk el közölni az Ön által feldolgozott levelezését.¹ A kéziratot tehát április közepéig szeretném megkapni. [...]

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában
 
Weöres Sándort Gál István forrásközlésein kívül Takáts Gyula és Sonkoly István írásaival köszöntötte az Életünk (1973/3. 269–275. o.; 1973/4. 291–293. o.).

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1973. február 28.

Kedves Barátom!

Január 22-i levelére visszatérve tudomásul veszem kérését, hogy Weöres Sándor Babitscsal és Kosztolányival való levelezésének kéziratait április közepéig kéri. Azóta előkerült Babits és a Baumgarten-alapítvány jogtanácsosához, dr. Basch Lóránthoz írt leveleinek sorozata; ¹ ez annál is érdekesebb kiegészítése a Babitscsal való levelezésnek, mert 1945 és 1950 között íródott, részben Rómából. Ezt a hagyatékot még rendezés előtt nézhettem át az Országos Széchényi Könyvtárban, és Sanyikának is csak ma írok arról, hogy ez az anyag megvan, és félre is tettem lefényképezésre. Persze mind a három nagy levelezést átadom neki és Amynak, hogy a végleges lemásolás előtt ők döntsék el, és válogassák ki a közzétehető szövegeket. A szexuális témájú mondatokat mindenképpen elhagynám, vagy kipontoznám, ² még akkor is, ha Weöres Babitshoz mint idősebb tanácsadójához fordult hozzá mindennel, amit csak egy középiskolás diák bizalmában és szeretetében föl tud vetni. Rajtuk kívül csak Füst Milánnal volt neki nagyobb levelezése, de a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonába került anyagra az özvegy a zárt letét szigorú rendelkezését adta úgy, hogy az esetleg két és fél évtizedig nem lesz hozzáférhető.³ [...]

Üdvözli Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	Bata Imre és Nemeskéri Erika Weöresnek Basch Lóránthoz írott leveleiből nyolcat közölt. In: WSLev. II. 465–475. o.
2	Valóban kimaradtak a szövegközlésből.
3	Weöres Sándor levelei Füst Milánhoz. In: WSLev. II. 217–263. o. (az összeállításban az 1935. április 6. és 1949. február 10. között írt levelek szerepelnek. LP.)

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1973. március 27.

Kedves Barátom!

Értesíteni szeretném, hogy Weöres Sándor Kosztolányihoz írt levelei nyomdakész állapotban vannak, most kezdik másolni a Babitshoz írottakat. A kettő együtt kb. 70–80 gépelt oldal lesz. Először a levelek keletkezésének időrendi sorrendjében akartam őket közölni, de jobbnak látom, ha egyvégtében jelennek meg a két nagyhoz írt levelek. Szervesen összetartoznak, és így jobban kidomborodik Weöres hozzájuk való viszonya. Igazi fölfedezője tulajdonképpen Kosztolányi volt, kezdeti lépéseinél ő nyújtott gyakorlati útmutatásokat, Babits inkább csak elfogadta a kész költőt, legföljebb a keleti irodalmak értékelése körül vitatkozott vele néha. Bevezetőm kb. 8–10 gépelt oldal lesz. Ahogy látom, az egész anyagot egyszerre tudom elküldeni, és nem kéthavi adagokban, ahogy először elképzeltem. Így Önök bizonyára könnyebben tudják majd elosztani. Egy-egy gépelt oldal az Önök szedésében talán még egy fél nyomtatott oldalt sem tesz ki, úgyhogy számításom szerint 40–50 nyomtatott oldalt kell rászánniok, de nagyon is meg fogja érni. A levelekből csak egyes, túl intim, vagy a betegségekre vonatkozó részleteket hagyunk el, vagy pontozunk ki, egyébként mindent leadunk. De a szöveg végleges kiválogatása és jóváhagyása Weöreséktől függ. Ma ők megkapják a Kosztolányihoz írt levelek másolatát. Az egész anyag feleségének, Károlyi Amynak is újdonság lesz, hiszen ő még nem volt Sanyika felesége, amikor ezeket írta. Kosztolányihoz 21, Babitshoz 52 levél szól. Hasonló méretű levelezése Weöresnek későbbi évekből még Füst Milánnal volt, de a Füst-hagyaték évtizedekig zár alatt lesz még a Petőfi Múzeumban. Ezt az özvegy nagyképűségének tartom, mert hisz milyen titkot írhatott le Füst önmagáról, amit nem írt meg műveiben? Sajnos az irodalomtörténeti kutatást a családtagok megsemmisítő vagy tagadó álláspontja erősen megnehezíti. [...] Üdvözli: Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely, 1973. április 5.

Mélyen tisztelt Kolléga Úr!

Nagyon kellemesen érintett tudósítása, mely szerint már-már elkészült a Weöreslevelezés feldolgozásával. Talán Sándor is gyorsan átnézi az anyagot, s mert május 3-án (csütörtökön) kell az új szám kéziratait nyomdába küldenem, csupán arra kérem, hogy néhány napom legyen a roppantul érdekes és jelentős közlemény előzetes áttanulmányozására.

Szeretettel köszönti: Rózsa Béla

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Kedves Barátom!

Weöres Sándor-ügyben közlök Önnel örvendetes híreket a húsvéti ünnepek előtt. Úgy Kosztolányihoz, mint Babitshoz írt levelei le vannak gépelve, éspedig több példányban, hogy párhuzamosan tudjunk dolgozni rajtuk. Weöresék nagyon be voltak fogva a mostani pesti költőtalálkozó teljes időtartama alatt, éjjel-nappal vendégeik voltak, vagy ők voltak valahol. Ennek ellenére a másolatok felét már elolvasták, megígérték, hogy a húsvéti ünnepek alatt mindennel végeznek, és a húsvét utáni hét közepén összeülnek velem, hogy ismertessem bevezető tanulmányom szempontjait és tartalmát. Elképzelésem szerint a leveleket magukat, ha Sanyika jóváhagyta a közlendő szövegeket, és remélem, nem sokat kér kihagyni, azonnal elküldöm Önnek, hogy munkába vegye az anyagot. A kézzel írt levelek legépelve összébb szorultak, mint gondoltam, az először jelzett 90–100 oldal helyett nem lesz több 65–70 gépelt oldalnál. [...] Máris nagy érdeklődés nyilvánul meg a levelek közlése iránt, mert hiszen nemzedékünkből többek között Weöres Sándor a legnagyobb mint levélíró is.

Két hét múlva a Magvetőnél megjelenik tanulmánykötetem, küldök majd belőle.

Üdvözli: Gál István

Bp. 1973. IV. 18.

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1973. április 25.

[...] Weöresékkel tegnap átbeszéltem saját figyelmes olvasásuk eredményét, ti. május 1-jén Svédországba utaznak, mert Sanyikának megjelent ott egy nagy svéd nyelvű kötete.¹ A hét végéig tehát jóvá kellett hagyatni szövegét, de nem akartam Önt addig váratni, amíg az ő csekély kihúzásaik nem lesznek kezemben. Ez Önt már nem fogja zavarni, bár a jövő hét elejére ezt a jegyzéket is megküldöm. Nem sok marad ki, és ezért kár lett volna az egész anyagot még egy hétig nálam tartani. Bevezető tanulmányom vázlatát ma küldöm el nekik jóváhagyás végett. [...] Üdvözli: Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	[WEÖRES Sándor]: Tystnadens torn. Dikter i urval av Géza Thinsz. Tok. av Werner Aspenström, Reidar Ekner et al. Bonniers. Stockholm, 1973.

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely,

1973. április 27-

én

Igen tisztelt Munkatársam!

A megküldött levelezés roppantul érdekes és igen sok vonással gazdagítja vagy motiválja mindazt, amit eddig Weöres Sándorról tudtunk. Az elrendezéssel egyetértek. Én is remélem, hogy Sándorék nem találnak sok kihagynivalót. Szinte bűn lenne megcsonkítani ezt az önéletrajzzal, fejlődésképpel felérő gyűjteményt. (Csak most sajnálom igazán a Füst-levelek zárolását.) Várom a bevezető tanulmányt is, amely az Ön pontosságát ismerve bizonyára időben megérkezik. [...]

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1973.

május 1. du. 3.

Kedves Kolléga Úr!

Mint láthatja, még az ünnepnapot is munkára használom föl. Weöresék tegnapelőtt Stockholmba utaztak egy hónapra a nemzetközi PEN kongresszusra, ahogy ezt a rádió és a sajtó is bejelentette. Az utolsó napokban még volt idejük átolvasni az Önnek már megküldött teljes anyagot, Babits és Kosztolányi címére küldött leveleit. Némi vita és latolgatás után Weöres Sándor úgy döntött, hogy egyetlen helyen kér kihagyást, ez pedig az Önnél lévő Kosztolányi-anyag 36-ik gépelt oldalának első sorában található. Ebből az első sorból a következő szavak maradnak meg: "Azután a sok... vers után," – tehát a két élő költő neve marad ki, nehogy megsértődjenek.¹ [...]

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	A levélből Erdélyi József és Illyés Gyula neve maradt ki.

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1973. május 9. szerda, déli 1 órakor

[...] Nem akartam a levelek valamennyi témájának részletes elemzésébe menni, hiszen akkor éppen az olvasás gyönyörétől fosztanám meg az érdeklődőket. Véleményem szerint elég konkrét hátteret rajzoltam Sanyika kb. egy évtizedes levelezésének motívumaihoz és azok sorsához. Itt a legfontosabb a keleti irodalmak iránti érdeklődése, és ez megmásítja az eddigi véleményeket is. Nem akarok senkit megsérteni, aki saját érdemének tulajdonítja Weöres Európán kívüli érdeklődésének megindítását. Itt a szövegek önmagukért beszélnek.

[...] A kihagyás elég kevés, ahogy már megírtam, Károlyi Amy ugyan megemlítette, hogy Sanyika egy helyen Petőfiről erős szavakat használt, de közöltem vele, hogy ugyanezt most még élesebben megírta az Irodalomtörténet idei újévi Petőfi-számában.1 A költő maga nem kérte, hogy hagyjuk el a Petőfiről szóló sorokat, ő csak Erdélyit és Illyést említette. Ehhez én még hozzáteszem az egyik betegségéről szóló 4–5 sor törlését. Üdvözli: Gál István

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	WEÖRES Sándor: Petőfi Sándor helye a mai szellemi életben. In: Irodalomtörténet, 1973/1. 169–172. o.

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely, 1973. május 21-én

[...] A Weöres–Kosztolányi–Babits levelezés teljes anyagát a legjobbkor kaptam meg, fele már nyomdában is van. A lap összeállításakor a rovatvezetők között a szokásos harc folyt az oldalakért. A tervezett 3 Weöres-közleményből csak kettőnek sikerült teret biztosítanom, de ezt is csak megalkuvás árán. Az Ön anyaga a szám nyitó írása lesz, előtte – a belső címlapon – Sándor portréjával; de terjedelmi okokból az előszót követően nem a Kosztolányihoz írott leveleket közöljük, hanem a Babitshoz szólókat, mert ezek 10 oldallal kevesebbet tesznek ki. Kérem szíves hozzájárulását e sorrendi változtatáshoz. (Igaz ugyan, hogy a Kosztolányival folytatott levelezés korábban kezdődött, de a Babitshoz írottak gazdagabbnak tűnnek, s éppen ezért célszerűbb is ezeket hozni a köszöntésnek szánt összeállításban.)

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában

 

*

Gál István Rózsa Bélának

 

Kedves Kolléga Úr!

Csak így futtában és ilyen papíron tudok írni ágyam szélén ülve, de a legfontosabb kérdésekre sietek válaszolni.

Nagyon örülök a Weöres-anyag előbbi elhelyezésének. Igazat adok mindenben, persze, hogy jobb és jelentősebb a Babits-anyag, Pesten nagy izgalommal várják.

A lelőhelyek sietségemben maradtak ki; nemcsak így illik, de szükséges is feltüntetésük.

A Babitshoz írt levelek az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának Babitsarchívumában vannak, a K[osztolányi]-hoz írtak pedig a M. Tud. Akadémia Kézirattárának most feldolgozás alatt álló K[osztolányi]-hagyatékában. Az első helyen Bata Imre, a 2-on Sáfrán Gyöngyi volt segítségemre a kiválogatásban és a xerox-másolatok készítésében. Ezt mind kérem egy jegyzetbe bevenni. (Pesten a pontos számok is megvannak, de ez talán nem szükséges. [...]

JEGYZETEK

Dátum nélküli autográf levél, Rózsa Béla hagyatékában. Címzése: Rózsa Béla, az Életünk irodalmi szerkesztője Berzsenyi D. Megyei Könyvtár 9701 Szombathely Rákóczi u. 3. II./12. Pf. 168. F.: Gál István 8231 Balatonfüred Állami Kórház. Postabélyegző: 73. Besorolása a hiányos postabélyegző és a tartalom alapján.

 

*

Gál István Rózsa Bélának

Budapest, 1973. augusztus 23.

Kedves Barátom!

Lassacskán meg kell jelennie annak a számuknak, amelyben Weöres Kosztolányihoz írt levelei kerülnek közlésre. A Babitshoz írt levelek lassan elterjedtek. Sajnos a vártnál kisebb példányszám érkezett lapjukból Pestre, a hírlapárusító boltokban volt ugyan pár példány, de az utcára nagyon kevés került. Lehet, hogy az a véleményük, elég, ha a tájhazában olvassák a lapot. Pedig volna érdeklődés iránta. Lehet azonban, hogy nincs elég példányszám a számonkénti árusításra és az előfizetés jobban kifizetődik Önöknek. Érdekelne, hogy mikor jelenik meg a most várt szám?

Értesíteni szeretném, hogy egy érdekes helyi vonatkozású családi anyag földolgozását készítem elő. A zsennyei Békássy-család két kitűnő tagjáról van szó. Az egyik Békássy Istvánné, az édesanya, egy rendkívül fölvilágosult század eleji földbirtokos asszony, aki fél tucat gyermekét az első koedukációs iskolába küldte Angliába (a századfordulón persze), és még örökbe fogadta Duczynska Ilonát. Mint a Babits-hagyatékból megállapítottam, a Békássy-mama volt álnéven a Nyugat fő angolszakértője.¹ Fia, a Babits-tanulmányból ismert Békássy Ferenc (Kosztolányi és Tóth is magasztaló cikkeket írt róla) az 1910-es években Angliában a 20–30-as évekre a legnagyobbakká nőtt írókkal és tudósokkal volt együtt az egyetemen szoros barátságban. Ezeknek az életrajzai, levelei, naplói pár éve jelengetnek meg, és Békássy Ferencről nagyon szépen írnak. Mindez össze van gyűjtve és össze is egyeztettem a többi élő testvér emlékeivel. (A többi testvér 70 és 80 között van, tragikus, hogy éppen Ferencnek kellett, 22 éves korában, elpusztulnia, bár addigi termése négy nyomtatott kötet.) [...]

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Rózsa Béla hagyatékában

1	GÁL István: "Rosti Magdolna", a Nyugat rejtélyes angol szakértője. In: Irodalomtörténet, 1976. 942–951. o.

 

*

Rózsa Béla Gál Istvánnak

Szombathely, 1973. augusztus 27.

[...] Ismerőseim körében a Weöres–Babits-levelezést az irodalomtörténeti szenzációknak kijáró örvendezéssel fogadták mindenütt. Persze ez nem mond ellent az Ön meglátásának: lapunk fővárosi terjesztése igencsak nem kielégítő. A legrosszabb az, hogy a helyzet megváltoztatására alig tehetünk valamit –, legalábbis adminisztratív úton. Egyetlen lehetőségünk az olyan kiemelkedően izgalmas írások megjelentetése, mint amilyen az Öné is volt. Ilyen közleményekért a pokolból is felhajtják az Életünket.

JEGYZETEK

Írógéppel írt levél, autográf aláírással, Gál István hagyatékában