A Vasi Szemle előző számában a szerző a 11-es huszárezred 250 éves alapítására emlékezve adta közre és értékelte édesapja, Széll Elemér csaknem száz éves, az első világháborúból megmaradt tábori levelezését. Ennek kapcsán röviden foglalkozott a huszárság történelmi szerepével, felvázolta a levelezés történelmi hátterét, és rámutatott az első világháború történelemformáló, sorsfordító szerepére. Pálcát tört a háború felett, s hitet tett a béke mellett.

Az itt olvasható második részben a szerző nagybátyja, Széll Miklós leveleit közli, majd ismerteti a levélírók életének további alakulását.

A magyar dialektológiának számottevő nyelvföldrajzi eredményei vannak. Törekvéseit áthatja a többdimenziójúság szemlélet- és eljárásmódja, vagyis a térbeliség szempontjának az időbeliségével és/vagy a társadalmiságéval való összekapcsolása. Ilyen kutatások a NymE–SEK bölcsészkarán mintegy négy évtizede folynak. Az egyetem oktatója ebből mutat be egy szeletet, felhasználva A magyar nyelvjárások atlasza adatait is. S mivel az Atlasz adatai legalább harminc évvel korábbiak, mint a saját gyűjtés, így a két anyag mikrodiakrón jellegű összehasonlítására is alkalom adódik.

A XIX. század közepétől formálódó szombathelyi polgárság kultúrájának fontos része volt a színház mellett a koncertélet is. Az utolsó évtizedektől még ritkábban, a századfordulótól azonban országjárásuk során rendszeres megjelentek már városunkban is a korszak kiváló hazai és nemzetközi rangú zenei előadóművészei. A zongoraművészek sorában az osztrák Grünfeld Alfréd öt alkalommal is itt járt.

A szerző a "hírneves bécsi zongoraművész" életéről közöl rövid összefoglalást, és az öt nevezetes fellépését rekonstruálja a korabeli sajtó híradásai alapján.

Mindössze néhány találkozás emléke, pár levélváltás, dedikáció tanúskodik a költő és a szerző rokonszenven alapuló viszonyáról. Az összekötő szál Illés Árpád festőművész személye, munkássága, aki a költőnek földije, a művészettörténésznek pedig sírig tartó barátja volt. A rövid összeállításban találkozásaik pillanatait idézi fel a szerző, közreadva levélváltásuk dokumentumait.

A Múzeum néprajzi gyűjteménye 21 főkötőt őriz, amelyeket az első világháború előtt hordtak a fiatalasszonyok. Ennek az együttesnek több mint a felét a Vas megyei népművészeti monográfia munkálatai során elemezték, illetve a vasi köznép öltözködésének hagyományait tárgyalva publikálták. A fekete-fehér fényképfelvételek nem tudták visszaadni a tárgyak anyagszerűségét, a felhasznált textíliák esztétikáját, de hiányérzetünk lehet a színes illusztrációknál is, mégpedig az alkotó elemek összeillesztését, a főkötők szerkezetét illetően.

Általános tapasztalat, hogy többet "árul el" e tekintetben a tárgyak grafikai megjelenítése. A jelen tanulmány erre tesz kísérletet nyolc kiválasztott példány bemutatásával.

A választási rigmusok – kortesversek – alkalmi versfaragók választásokhoz kötődő alkotásai, amelyeket valamilyen közismert dallamra énekeltek, vagy egyszerűen csak skandáltak. A rigmusok a jelölt valamely ígéretét, jelszavait, esetleg személyes tulajdonságait állították pellengérre. Szerzőjük gyakran az ellenfél táborához tartozik, ilyenkor a vers lejárató célzattal készül, gúnyvers. Az összeállítás a két világháború közötti korban született versekből mutat be néhányat.