BORI ZSIDÓ MUNKASZOLGÁLATOSOK SZOMBATHELYEN ÉS KÖRNYÉKÉN

A szerbiai Borból 1944. szeptember 17-én mintegy 3600 magyar munkaszolgálatost indítottak el magyar katonai kíséret mellett Magyarországra. Köztük voltak a katonaság-megtagadásért elítélt, majd Borba vitt kisegyháztagok is (Jehova tanúk, nazarénusok, szombatisták /reformadventisták/). Ők, mintegy kétszáz munkaszolgálatos, alkották a 801-es számú különleges büntető munkásszázadot. Az összes többi munkaszolgálatos század zsidó munkaszolgálatosokból állt. A nyugat-bácskai Cservenkáig a gyalogmenet együtt haladt. A bori munkaszolgálatosok a cservenkai téglagyárban történt, kb. 800–1000 áldozatot követelő tömegmészárlás előtt és után több csoportra szakadtak. A veszteségeket nem szenvedő kisegyház-tagokat a magyar keret kísérte tovább gyalog és vonattal a szentkirályszabadjai Reptér-táborba.¹ Az életben maradt zsidó munkaszolgálatos századokat német és horvát SS-katonák kísérték Bajára és Mohácsra. A munkaszolgálatosokat mindkét helyen magyar katonák vették át. A Szálasi-puccs után Bajáról 1944. október 16-án vagy 17-én, Mohácsról pedig október 26. és október 29. között marhavagonokban érkeztek meg szintén a szentkirályszabadjai Reptér-táborba. A vasútállomáson a gyalogmenet során különösen eldurvult bori keret várta őket. A bori zsidó munkaszolgálatosok összlétszáma ekkor mintegy 1647 fő volt.² A hivatalos dokumentumokban őket nevezték "bori maradéknak", és belőlük állítottak össze hat közérdekű munkaszolgálatos századot (105/501–506. kmsz. szd.).

Nem tudjuk pontosan, hogy Szentkirályszabadján 1944 októberében és novemberében hány munkaszolgálatos század állomásozott. A "bori maradékból" összeállított hat közérdekű munkaszolgálatos századon kívül biztos, hogy itt tartózkodott további három közérdekű munkaszolgálatos század (105/507–509. kmsz. szd.). Rajtuk kívül a Reptértáborban volt – a már említett – bori kisegyház-tagokból álló és ekkor már csak kb. 150 főt számláló 801-es különleges büntetőszázad és a katonaiszolgálat-megtagadó nazarénusokból és politikai elítéltekből álló, kb. 190 főt³ számláló különleges munkásszázad (klgs. szd.).⁴ Ennek a századnak a tagja volt Hevesi János⁵ nazarénus, valamint Várnai Olivér⁶ és Seres Márton⁷ politikai okokból elítélt munkaszolgálatos is.⁸ (Utóbbiaknak sárga karszalagot kellett viselniük, ugyanúgy, mint a zsidó munkaszolgálatosoknak, de az ő sárga karszalagukon egy fekete pont volt.⁹)

A bori zsidó munkaszolgálatosok összlétszáma (1647 fő) valamint a bori kisegyház-tagok büntetőszázada (kb. 150 fő), a három közérdekű munkaszolgálatos század (kb. 639–750 fő) valamint a nazarénusokból és politikai elítéltekből álló század (kb. 190 fő) létszáma összesen mintegy 2626 –2737 főt tett ki.¹⁰ A szentkirályszabadjai Reptér-táborban tehát ebben az időszakban minimum ennyi munkaszolgálatost tartottak fogva.

A szentkirályszabadjai Reptér-tábor kiürítése 1944. október végén megkezdődött. A hat bori és a három nem bori munkaszolgálatos századot Hegyeshalomra kísérték gyalogmenetekben, és az ausztriai Zurányban (Zurndorf) átadták a németeknek. A bori kisegyház-tagokból álló századot 1944 karácsonyán Szombathelyre, míg ugyanebben az időszakban a nazarénusokból és politikai elítéltekből álló századot Sopronba kísérték.

A szovjet repülőgépek Veszprém légterében 1944. december 20-ától támadták. Szentkirályszabadja az első bombatámadást december 24-én szenvedte el.¹¹ A szentkirályszabadjai Reptér-táborban tehát 1944. december 24-e után sem egészséges, sem pedig beteg munkaszolgálatos nem maradt.

A szentkirályszabadjai Reptér-táborba kísért bori zsidó munkaszolgálatosok mintegy 15 hónapos (1943-as csoport) vagy négy hónapos (1944-es csoport) bori munkaszolgálaton voltak túl. Ehhez járult hozzá, hogy valamennyien megtettek mintegy 700 kilométeres – zömében – gyalogutat Bor és Szentkirályszabadja között. Az utat nélkülözések, kegyetlenkedések, verések és tömegkivégzések közepette tették meg. Ennek nyomán egy lelkileg és testileg egyaránt rossz állapotban lévő – valóban csak – "bori maradék" érkezett meg Szentkirályszabadjára. Az újabb gyalogmenet előtt azonban itt rájuk sem a pihenés és az erőgyűjtés várt, hanem a munkavégzés, a további atrocitások és az eldurvult bori keret. Egészségi állapotukról vagy sokkal inkább betegségeikről, kórrajzukról nem állnak rendelkezésre dokumentált, nevesíthető és számszerűsíthető adatok, mint ahogyan a többi szentkirályszabadjai munkaszolgálatosról sem. Mégis egyértelmű, hogy az itt állomásozó munkaszolgálatos alakulatok közül messze a "bori maradék" volt a legrosszabb egészségi állapotban. Ebből eredően az is valószínűsíthető, hogy a bori zsidó munkaszolgálatosok századaiból került ki a legtöbb beteg, közülük vitték a legtöbb személyt kórházba, és közülük haltak meg a legtöbben.

A Reptér-táborban voltak katonaorvosok, zsidó munkaszolgálatos orvosok és volt egészségügyi-barakk (gyengélkedő). A bori munkaszolgálatosok fogvatartásának időszaka alatt, azaz 1944. október 16. és 1944. november 3. között, valamint a Reptér-tábor teljes kiürítéséig (1944. december 24.) az alábbi megbetegedések, kórházba szállítások és halálozások dokumentálhatók.

 

A BEFOGADÓ KÓRHÁZ

A Reptér-táborba betegen érkezőket, az itt megbetegedetteket és egyben a súlyos betegségben szenvedőket először itt kezelték. A Reptér-táborban elhunytakat Szentkirályszabadján vagy egyáltalán nem anyakönyvezték. A Reptér-táborban a bori munkaszolgálatosok közül többen meghaltak. Közülük hárman végelgyengülésben, szintén hárman szívbénulásban haltak meg, egy főt agyonlőttek, egy fő pedig öngyilkos lett.¹² (Összesen nyolc fő.) Eltemetési helyüket nem ismerjük, de halotti anyakönyvezésük Szentkirályszabadján történt.¹³

A Reptér-táborban kezelhetetlen vagy súlyos betegségben szenvedőket katonai kórházba szállították. A Veszprémtől hat kilométerre lévő Szentkirályszabadjáról különböző katonai kórházakba szállíthatták a betegeket. Bori visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a Reptér-táborból a betegeket Szombathelyre szállították. A front bármilyen gyorsan közeledett is, és ezért bármennyire indokolt volt is a betegek minél nyugatabbra szállítása, nyilvánvaló, hogy a közeli veszprémi katonai kórházat is igénybe vették. A budapesti Hadtörténeti Levéltárban nem lelhető fel a veszprémi katonai kórház iratanyaga, csak az 1944 októberében Veszprémbe települt besztercei csapatkórház dokumentációja.¹⁴ Ennek a kórháznak a Betegfelvételi jegyzőkönyve szerint 1944. november 1-jén kezdték meg Veszprémben a betegek felvételét.¹⁵ A kórház számos további dokumentumának¹⁶ megvizsgálása után megállapítható, hogy a Reptér-táborból munkaszolgálatos nem került ide.¹⁷

Szombathelyen két jelentős katonai kórház működött. A budapesti Hadtörténeti Levéltárban mindkettőnek fellelhető a terjedelmes iratanyaga. Az egyik katonai kórház a szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház, míg a másik a szombathelyi 523. hadikórház. Utóbbinak a nevezett időszakra vonatkozó Betegnövedéki könyveit¹⁸ és a Betegnévjegyzékét¹⁹ áttanulmányoztam. Az első dokumentumból megállapítható volt, hogy ebbe a kórházba a Reptér-táborból 1944. december 15-ig senkit nem vittek. Utána is mindössze hat beteg katona került a Reptér-táborból ide. A második dokumentum szerint az 1944. október–január közötti időszakban összesen kilenc munkaszolgálatost kezeltek a kórházban, de ezek egyikét sem a Reptér-táborban tartották korábban fogva. Mindezek alapján és a kórház további dokumentumainak²⁰ átnézése után egyértelműen megállapítható, hogy a Reptér-tábor betegei esetében az 523. hadikórház nem volt befogadó kórház és a Reptér-táborból munkaszolgálatos nem került ide.

 

A BEFOGADÓ KÓRHÁZ

A M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház (továbbiakban: Helyőrségi Kórház) Betegfelvételi könyvének első átnézése során is egyértelműen látható volt, hogy a vizsgált időszakban számos munkaszolgálatos érkezett a szentkirályszabadjai Reptér-táborból. A Betegfelvételi könyv alapos elemzése és a további kórházi dokumentumok tanulmányozása során pedig sok minden megtudható volt a kórházba került bori munkaszolgálatosokról.

A helyőrségi kórház 1942 és 1945 közötti iratanyaga 77 dobozban őrzött, több ezer oldalt és további tíz kötetet tesz ki. A témánk szempontjából releváns iratanyagot (21 doboz) és könyveket (4 könyv) átnéztem. Ez az anyag sokféle típusú dokumentumot tartalmaz (pl. orvosi leletek, halott vizsgálati bizonyítványok, parancskivonatok), amelyet különböző módon iktattak-vezettek (pl. formanyomtatvány-típusok, kézírásos anyagok, rövidítés-használat). Összességében bármilyen nagy terjedelmű is az anyag, mégis hiányos (pl. hiába tudjuk meg az egyik könyvből, hogy ki, mikor halt meg, az elhunyt halottvizsgálati bizonyítványa nincs meg, vagy ha igen, akkor az nincs kitöltve). Az így gyűjtött adatok mégis számosak és sokatmondók, de nem egységesek, és több esetben nem teszik lehetővé az egyértelmű azonosítást (pl. számos esetben csak valószínűsíteni tudom a bori munkaszolgálatos személyét). A kórházi adatokat összevetettem a bori történet kutatása kapcsán összegyűjtött forrásokkal (pl. veszteséglistákkal, adatbázisokkal, naplófeljegyzésekkel). Mindezek nyomán lehetséges egy hiányos, de mégis átfogó képet adni és egyben adatgazdag névsort közölni a Reptér-táborból a Helyőrségi Kórházba került bori munkaszolgálatosokról. (A bori munkaszolgálatosok és a valószínűleg bori munkaszolgálatosok névsorát és a felhasznált forrásanyag tételes jegyzékét a mellékletben közlöm.)

A Helyőrségi Kórház Szombathelyen a Faludi Ferenc Gimnázium épületében működött.²¹ A háború után az épület szovjet katonai kórházként funkcionált egészen 1958-ig, míg ma felsőoktatási célokat szolgál.²² A Helyőrségi Kórház parancsnoki beosztását 1944-ben Dr. Bánfalvi Tivadar²³ orvos alezredes látta el. A beteg munkaszolgálatosok esetében a leggyakoribb felvételi osztálynak, a Belgyógyászatnak az osztályvezető főorvosa pedig Dr. Toronyi Ottó²⁴ orvos százados volt. A helyőrségi kórház különböző osztályaira 1944. október 15. és 1945. január 5. között a szentkirályszabadjai Reptér-táborból összesen 81 beteg (katonák, munkaszolgálatosok)²⁵ került. Közöttük találunk két honvédot és – egy értelmezhetetlen bejegyzés szerint – egy "mu. honv."-ot, azaz munkaszolgálatos honvédot. A kórházba került 78 munkaszolgálatos rendfokozatának jelölésére azonban hatféle rövidítést használtak.²⁶ A sokféle rövidítés önmagában véve nem jelentene problémát, ha a kórház következetesen használta volna ezeket. Ez azonban nem így történt. Így nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a beteglistán szereplő "msz." [munkaszolgálatos] és "kmsz." [közérdekű munkaszolgálatos] személy zsidó vagy nem zsidó munkaszolgálatos századból került-e kórházba. Teljes egyértelműségről kizárólag a "musz. 'zs.'" [munkaszolgálatos zsidó], a "kmsz. 'zs.'" [közérdekű munkaszolgálatos zsidó]) és a "zs." [zsidó] munkaszolgálatosok esetében beszélhetünk. A 78 munkaszolgálatos közül hárman bizonyíthatóan a bori Jehova tanúi munkaszolgálatos századból kerültek ki. További nyolc "msz." rövidítéssel jelölt munkaszolgálatos esetében feltételezhető, hogy nem zsidó munkaszolgálatos századból kerültek a kórházba. A szentkirályszabadjai Reptér-táborból tehát ebben az időszakban minden bizonnyal összesen 67 zsidó munkaszolgálatos került a Helyőrségi Kórházba.

A 67 zsidó munkaszolgálatost név szerint próbáltam azonosítani a mellékletben megnevezett névlisták alapján. Így 29 főt sikerült egyértelműen bori munkaszolgálatosként azonosítani. (A 67 fő 43 százaléka).

A 67 fő között azonban a bori munkaszolgálatosok száma ennél minden bizonnyal jóval magasabb volt. Ezt támasztja alá a "bori maradéknak" – a már korábban elemzettek szerint – a Reptér-táborban fogvatartott munkaszolgálatosok közötti magas arányszáma, a bori munkaszolgálatosok mentális és fizikai állapota, a kórházba kerülés időpontjai és a kórházba kerüléskor meghatározott kórrajzi adatok. Utóbbi vonatkozásban megállapítható, hogy a Helyőrségi Kórházba kerültek között gyakran előfordult a legyengült állapotra vonatkozó kórjelzés. A 67 fő közül 34 fő esetében került a név mellé az a kórjelzés, hogy "testi gyengeség" vagy "nagyfokú testi gyengeség" vagy "általános testi leromlás". A bizonyíthatóan bori munkaszolgálatosok csoportjában az ilyen kórjelzéssel kórházba kerültek száma 11 fő. Hat esetben maradt üres a kórjelzés rovat, pedig közülük öten belehaltak betegségükbe. A bori munkaszolgálatosok esetében három fő mellett maradt üresen a kórjelzés, és mind a hárman meghaltak. Mindezeket figyelembe véve azt feltételezem, hogy a Reptér-táborból 1944. október 15. és 1945. január 5. között a Helyőrségi Kórházba került 67 zsidó munkaszolgálatos között valószínűleg további 25 fő volt bori munkaszolgálatos (37 százalék; továbbiakban: valószínűleg bori munkaszolgálatosok). A biztosan bori és valószínűleg bori munkaszolgálatosok összlétszáma 54 fő. Vagyis a Helyőrségi Kórházba 1944. október 16. és 1945. január 5. között 67 zsidó munkaszolgálatos közül a boriak és valószínűleg boriak létszámaránya 81 százalékos volt. Elképzelhető, hogy mindezeken túl a 67 fő és a nyolc "msz." rövidítéssel jelölt munkaszolgálatos között további bori munkaszolgálatosok is voltak. Az is lehetséges, hogy a 67 fő és a nyolc fő között majdnem mindenki bori munkaszolgálatos volt, és így összlétszámuk 70 fő körüli lehetett. (Ebbe a lehetséges kategóriába soroltak névsorát a melléklet nem tartalmazza.)

 

KLEIN DEZSŐ BORI MUNKASZOLGÁLATOS

Klein Dezső²⁷ bori munkaszolgálatos, a későbbi izraeli ortodox rabbi, visszaemlékezésében említést tett a Reptér-tábor beteg munkaszolgálatosairól. A visszaemlékezés létéről és szentkirályszabadjai–szombathelyi vonatkozásairól elsőként a szintén bori túlélő és szintén Palesztinába kivándorolt Jehuda Deutsch könyve alapján tudunk.²⁸ A részleteiben azonban eddig ismeretlen, héber nyelvű visszaemlékezést sikerült elkérni Klein Dezső rokonaitól, a vonatkozó részeket pedig lefordíttatni.²⁹

Klein Dezső visszaemlékezésében beszámolt arról, hogy a "bori maradékot" két csoportban indították el Szentkirályszabadjáról. (Cáfolva ezzel a Radnóti-kánon azon megállapítását, hogy az innen induló és Zurndorfba tartó menet egyetlen egy menetből állt.³⁰) Klein azt írta, hogy "Amikor az utolsó csoport is elhagyta a tábort Németország felé az alávaló parancsnokokkal együtt, összesen 80 ember maradt a táborban – mindannyian fertőző betegek voltunk, még a járáshoz sem volt elég erőnk – kaptunk egy új parancsnokot, főhadnagyi rangban. Ő, amikor belépett hozzánk, hogy bemutatkozzon, így kezdte: 'a gonosz, aljas Marányi elment innen, és hallottam, hogy mit művelt veletek az alatt az idő alatt, amíg itt volt. Tudjátok meg, hogy én lettem a parancsnokotok, és minden erőmmel azon leszek, hogy javítsak helyzeteteken, mert részvétet érzek a rengeteg szenvedésetek láttán'. [...] A legsúlyosabb betegeket Szombathelyre küldték kórházba...".³¹ A beteg Klein 1944. "november végéig" maradt a Reptér-táborban, majd "néhány" beteg társával együtt – katonai kíséret mellett, celldömölki átszállással – vonattal vitték a Helyőrségi Kórházba. Itt, "a katonai kórházban fenntartottak egy külön osztályt azoknak a zsidóknak, akikre fegyveres őrök vigyáztak. A bori munkatáborból kb. 60-an voltunk ott. Az orvosok általában elég jól bántak velünk, sőt még diétázhatott is az, akinek szüksége volt rá."³²

Klein Dezső szerepel a Helyőrségi Kórház betegkönyvében. Valóban 1944 "november végén", azaz november 26-án került felvételre, és valóban súlyos állapotban, azaz "nagyfokú testi legyengülés, bélhurut" kórjelzéssel vették fel. Itt ápolták egészen 1945. január 1-ig, és szolgálatra képes ["Szolg. kép."] állapotban hagyta el a kórházat.³³

Klein Dezsőtől tehát tudjuk, hogy a Reptér-táborban volt orvos, orvosi vizsgálat és volt kórház-barakk. Mivel a Reptér-tábort a második csoport 1944. november 3-án hagyta el, tudjuk, hogy ekkor a táborban a fertőző betegek száma összesen 80 fő volt. A szövegből nem derül ki egyértelműen, de a szövegkörnyezet azt valószínűsíti, hogy ők mind bori munkaszolgálatosok voltak. Közülük a legsúlyosabb betegek a Helyőrségi Kórházba kerültek. Ők voltak többségben. A többi beteg viszont – emberséges parancsnok irányítása alatt, emberségesebb ellátás mellett – a Reptér-táborban maradt. Ők, néhányan, 1944. november 26-a környékén kerültek csak a Helyőrségi Kórházba. Így a Helyőrségi Kórházba került bori munkaszolgálatosok összlétszáma – Klein szerint – kb. 60 fő volt. (Nem tudjuk, hogy mi történt a kb. 20 fertőző betegségben szenvedő, feltehetőleg bori munkaszolgálatossal.)

Klein Dezső tudomása szerint a bori munkaszolgálatosok két időpontban (1944. november elején és 1944. november végén) és két csoportban kerültek a Helyőrségi Kórházba. A kórházi dokumentáció szerint azonban összesen hat időpontban kerültek bori vagy általam valószínűsítetten bori munkaszolgálatosok a Helyőrségi Kórházba. Először még 1944. október 30-án, lőtt sérülésekkel négy fő, majd 1944. november 4-én 13 fő. Novemberben még további négy időpontban (november 10.: 28 fő; november 16.: 2 fő; november 21.: 2 fő és november 26.: 3 fő). (1944 decemberében és 1945 januárjában senki nem került a Helyőrségi Kórházba.) Mindez összhangban van eddigi tudásunkkal. Tudjuk ugyanis, hogy a Baja és Mohács felől érkező bori zsidó munkaszolgálatosok közül a betegeket a szentkirályszabadjai Reptér-táborban kezelték ill. a súlyos betegek itt haltak meg. A később leírt módon lövési sérüléseket szenvedett bori munkaszolgálatosokat először szintén itt kezelték, majd 1944. október 30-án négyüket átszállították a Helyőrségi Kórházba. (Az ötödik meglőtt bori munkaszolgálatos Szentkirályszabadján belehalt sérüléseibe). A "bori maradék" első három századot október 30-án, míg a másodikat november 3-án indították el Győr–Abda–Hegyeshalom–Zurndorf irányába. A menetképtelen, beteg bori és valószínűleg bori munkaszolgálatosokat közvetlenül ez után, azaz november 4-én vitték a Helyőrségi Kórházba (13 fő). A legnagyobb számú bori és valószínűleg bori munkaszolgálatos beteg azonban hat nappal később, november 10-én érkezett a kórházba (29 fő). Ezt követően még három időpontban, összesen hét főt vittek ide kórházba. (Egy fő esetében nem tudjuk a kórházba kerülés időpontját.)

Az 54 fő közül a Helyőrségi Kórházban összesen 18-an, míg egy másik szombathelyi katonai intézményben legalább ketten haltak meg (összesen 20 fő, 37 százalék).

Megválaszolatlanul maradt azonban még egy fontos kérdés. Nevezetesen, ha a "bori maradék" munkaszolgálatosai a leírtak szerinti állapotban voltak, akkor miként volt lehetséges az, hogy létszámukból (1647 fő) 54–70 fő került kórházba, és nyolc fő halt meg Szentkirályszabadján (összesen 3.8–4.7 százalék). A helyzet és a körülmények ennél jóval nagyobb arányt "indokoltak" volna. Meglátásom szerint ennek legalább két oka lehetséges. Az egyik, hogy a Reptér-táborban többen, sokkal többen meghaltak, csak nem kerültek sehol sem anyakönyvezésre. Eltemetési helyüket pedig ugyanúgy nem ismerjük, mint az itt meghalt, de Szentkirályszabadján anyakönyvezett nyolc bori munkaszolgálatosét. A másik ok az lehetett, hogy a "bori maradék" betegei megalapozottan hihették azt, hogy a tovább haladás a megmenekülést, míg a maradás a halált jelenti számukra. Így a súlyos betegségük ellenére sokan mégis nekivágtak az útnak, nem mertek beteget jelenteni vagy gyengélkedőre jelentkezni. (Így volt ez Radnóti Miklós esetében is.³⁴) Nyilván mindez közrejátszott a végelgyengült, súlyosan beteg bori zsidó munkaszolgálatosok későbbi nagyarányú veszteségeiben (Abda, Hegyeshalom, Zurndorf és német koncentrációs táborok).³⁵

 

FÜREDI JÓZSEF, GERGELY JÁNOS, SOLTÉSZ PÁL ÉS SCHIFF IMRE BORI MUNKASZOLGÁLATOSOK

A Helyőrségi Kórházba került Gergely János,³⁶ Füredi József³⁷ és Soltész Pál³⁸ bori zsidó munkaszolgálatos. Munkaszolgálatuk és szombathelyi haláluk viszonylag jól dokumentálható, köszönhetően a hozzátartozók által megőrzött és rendelkezésemre bocsátott dokumentumoknak.³⁹

Gergely János banktisztviselő és Füredi József cipész kisiparos fennmaradt tábori levelezőlapjai alapján megállapítható, hogy ugyanabba a bori táborba, a Vorarlberg-altáborba vitték őket 1944 júliusában. A tábor parancsnoka 1943 novemberétől Juhász Pál⁴⁰ főhadnagy volt,⁴¹ akinek az aláírása a tábori levelezőlapokon egyértelműen azonosítható. Gergely Jánosról más tábori levelezőlapjai alapján azt is tudjuk, hogy Bor előtt Szentkirályszabadján volt munkaszolgálatos és közvetlenül Borba Vácról vitték. Minden bizonnyal Füredi József is ezt az utat járta meg Vácról a Vorarlberg-altáborig.

 

Füredi József bori munkaszolgálatos Bibliája (Újszövetség), ami vele volt Borban, és amit a Helyőrségi Kórházban hagyott hátra feleségének. A tárgy leírása: Fekete-barna, megkopott, kisalakú példány, piros-rózsaszín lapszínezéssel. A borító jobb alsó sarkában, két sorban, betűnyomóval: "Füredi József 1940. XII. 25.". Kiadás adatai: Budapest, Brit és Külföldi Bibliatársulat. IV. Deák Ferenc tér 4. sz. 1940. Forrás: Ifj. Füredi József. A Biblia fényképét szkennelt formában kézhez kaptam: Budapest, 2012.11.05.

Füredi József bori munkaszolgálatos Bibliájának belső oldala, rajta a hozzátartozóinak szóló végső üzenetének egy részével (a pontos szöveg a tanulmányban olvasható). Forrás: Ifj. Füredi József. A Biblia-oldal fényképét szkennelt formában kézhez kaptam: Budapest, 2012.11.05.

 

Gergely János a Helyőrségi Kórházból 1944. november 10-én, a kórházba való felvételének napján írt levelezőlapot feleségének. A nem ellenőrzött és még aznap, Szombathelyen feladott lapon beszámolt állapotáról és helyzetéről. A megmaradt, távirati stílusban, néha a mondatvégi pontok elhagyásával, gondolatjelekkel szabdalt levelezőlapján azt írta, hogy "Sok szenvedés után, de ugyanannyi reménnyel [...] kerültem be a helyőrségi kórházba. Itt talán hamarosan rendbe jövök – Sajnos minden felszerelés nélkül, pénz nélkül állok, sok mindenem hiányzik a létfenntartáshoz – Bár itt igazán csak jó emberekkel találkoztam... [...] – A betegségem általános legyengülés és bélhurut [olvashatatlan] – egyik sem veszélyes – itt a kórházban gondoskodnak rólunk – van elég eledelem ahhoz, hogy a 67 [?] kg-os testsúlyom valahogy feljavuljon. [...] Talán lehet majd csomagot is küldeni."⁴² Nem tudunk sorsának további alakulásáról, viszont alig két hónap múlva a kórházban meghalt. A Halottvizsgálati könyvben neve mellé nem írtak kórjelzést, a Halott vizsgálati bizonyítványa pedig nincs meg. Az 1945-ös "katonai halotti nyilvántartó" szerint "általános testi gyengeség" és "bélhurut",⁴³ míg a hadifogoly-adatbázisban "szívbénulás"⁴⁴ megnevezés szerepel a halál okaként.

Gergely János lányának, Gergely Anikónak⁴⁵ közlése szerint, a család megbízásából egyik jó barátjuk 1945-ben elment érdeklődni Szombathelyre. Visszatérve a jó barát nem számolt be mindenről Gergely János feleségének.⁴⁶ Több évtizeddel később mondta csak el Gergely János leányának, hogy "nem akar sebeket feltépni [...] de az ottani forrásai szerint valószínűleg nem igaz, amit a halotti bizonyítványba írtak, hanem apádat agyonlőtték, másokkal együtt."⁴⁷ Gergely Anikó mindehhez hozzátette: nem lehet tudni, hogy mindebből mi igaz. Erre vonatkozó dokumentum nem áll rendelkezésre. A forrásokból azt azonban tudjuk, hogy Gergely Jánost Szombathelyen temették el, és halálának utólagos anyakönyvezése 1958. december 30-án Szombathelyen megtörtént.⁴⁸

 

Füredi József és Gerendás Sándor munkaszolgálatosok közös sírhelye (tömegsír) a Szentmártoni temetőben. A sírhely a fénykép közepén lévő füves területen található. A szerző felvétele, 2013.04.08.	Schiff Imre bori munkaszolgálatos sírhelye az Újtemetőben. Schiff Imre sírja a kőkereszttel megjelölt sír és tuja mellett, azzal párhuzamosan található. Orbán Róbert felvétele, 2013.06.20.

 

A római katolikus vallású, tehát kikeresztelkedett Füredi József 1944. november 10-én "nagyfokú testi gyengeség, szervi szívbaj, keringési zavar" kórjelzéssel került a Helyőrségi Kórházba. Két hét múlva ő is itt halt meg.⁴⁹ A Halott vizsgálati bizonyítványa szerint szívbénulásban halt meg a "II. bel. [belgyógyász] betegosztályon" 1944. november 24-én 10 óra 35 perckor.⁵⁰ A Honvédelmi Minisztérium hadifogoly-adatbázisának nyilvántartása szerint Szombathelyen temették el.⁵¹

Füredi József fiának, ifj. Füredi József⁵² közlése szerint édesapja 1944 novemberében levélben közölte a családjával, hogy "vérhasban szenved". Füredi József felesége⁵³ Budapestről vonattal elutazott Szombathelyre, és gyógyszereket valamint csokoládét vitt magával. "Férjével azonban már csak a temetőben találkozott."⁵⁴ A Helyőrségi Kórházban átadták férje hagyatékát. A Szentkirályszabadján 1944. december 2-án kelt átadási dokumentum szerint a két tárgyból álló hagyatékot Budapestre címezve, postán adták fel.⁵⁵ A dokumentumban is számszerűsített két hagyatéki tárgy mind a mai napig megvan. Az egyik Füredi József keresztlevele, a másik a Bibliája (Új Testamentum). A család által ereklyeként őrzött utóbbi tárgy első és utolsó oldalára írta Füredi József a hozzátartozóinak szóló üzenetét, egyben szellemi-lelki végrendeletét.⁵⁶

 

Schiff Imre bori munkaszolgálatos temetési adatai az Újtemető temetőkönyvében.
Forrás: "Jáki úti temető 1945 háborúban temetettek".
Orbán Róbert felvétele, 2013.06.07.

 

A hagyatéki tárgyak átadásáról rendelkező és a Reptér-táborban 1944. november 30-án kiállított ún. Szolgálati jegy azonban további fontos információk forrásaként is szolgál. Ennek alapján megállapítható, hogy Füredi József és nyilván számos kórházba került munkaszolgálatos társa, "a volt 105/510-es század" kötelékébe tartozott, amely Szentkirályszabadján a Magyar királyi VI/3. közérdekű munkaszolgálatos század alárendeltségébe került.⁵⁷

Füredi Józsefné felkereste férje sírját a szombathelyi Szentmártoni temetőben, és visszautazott Budapestre. Ifj. Füredi József közlése szerint édesanyja a budapesti ostromgyűrű bezáródása előtt, az "utolsó vonattal" érkezett meg Budapestre.⁵⁸ Ebben az esetben a szombathelyi útra 1944 decemberében került sor és Füredi Józsefné december 24-e, a budapesti ostromgyűrű bezáródása előtt érkezett vissza.

 

Gergely János fényképe, lányával. A fénykép kb. 1939-ben készült Budapesten. Forrás: Dr. Dési Illésné született Gergely Anikó. Kézhez véve szkennelt formában: 2013.02.04.	Soltész Pál bori munkaszolgálatos fényképe (igazolványkép). Készült Budapesten, az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején. Forrás: Gőbölös Ottóné született Soltész Éva. Kézhez véve szkennelt formában: Budapest, 2013.04.16.

 

A Helyőrségi Kórházba került Soltész Pál bori zsidó munkaszolgálatos is. Ő a Budapesten megjelenő Újság című napilapnál tisztviselőként dolgozott, majd különböző helyeken, 1942. október 29-étől volt munkaszolgálatos, végül pedig Borba, az Innsbruckaltáborba vitték.⁵⁹ Felesége, Soltész Pálné született Klein Veronika 1949-ben kelt holttányilvánítási kérelmében az áll, hogy férje Borból 1944 őszén került a Helyőrségi Kórház 27. számú Belgyógyászati pavilonjába. Innen "1944. december 15. dátummal írta az utolsó lapot, azóta semmi hír róla".⁶⁰ A lap sajnos már nincs meg, a család pedig hiába érdeklődött a kórháznál és a Vöröskeresztnél, sehonnan nem kapott választ.⁶¹

A kórházi dokumentációból tudjuk, hogy Soltész Pál a Reptér-táborból "testi gyengeség" kórjelzéssel került a Helyőrségi Kórházba 1944. november 10-én. Itt ápolták egészen 1945. január 6-áig, majd két hét gyengélkedőn történő kezelést írtak elő részére, és elbocsátották. Ugyanezen a napon a bori vagy valószínűleg bori munkaszolgálatosok közül összesen még négy főt bocsátottak el a kórházból. A kórházi dokumentációból nem derül ki, hogy Soltész Pál és társai hova kerültek. Egy jóval később keletkezett dokumentumban, a Vas Megyei Levéltárban őrzött 1958-as szombathelyi halotti anyakönyvben találunk Soltész Pálra vonatkozó adatokat. Az utólagos halotti anyakönyvezés szerint Soltész Pál "szervi szívbaj, nagyfokú testi leromlottság" miatt a szombathelyi Lovassági Laktanyában halt meg 1945. március 3-án.⁶²

Az 1889-ben átadott és mintegy 20 hektáros területen fekvő szombathelyi Ferenc József Lovassági Laktanya vagy Huszár laktanya⁶³ épületegyüttese ma műemléki védelem alatt áll. Az 1067 fős létszám befogadására-ellátására tervezett Lovassági Laktanya megnyitásakor kaszárnya és csapatkórház volt egyben. Az összesen 43 db, pavilon-rendszerben emelt épület között volt a csapatkórház épülete is, amelyben a civil lakosságot is ellátták. A csapatkórház 1928-ban elköltözött az egy évvel később megnyílt városi közkórházba. (Vasvármegye és Szombathely Város Közkórháza, a mai Markusovszky Egyetemi Oktatókórház.⁶⁴) Az egy kivételével romos állapotban lévő épületek közül már csak 11 épület található meg,⁶⁵ köztük az egykor talán börtön funkciót is betöltött kórházépület.⁶⁶ Nem tudjuk, hogy a vasút közelében lévő laktanyának a kórháza a Szombathelyt ért legnagyobb bombázás (1945. március 4.) során megsérült-e, és azt sem, hogy a szovjet csapatok birtoklása alatt (1947–1990) milyen funkciót töltött be.⁶⁷ Azt sem tudjuk továbbá, hogy a Lovassági Laktanya hatalmas területén volt-e temető.

 

A Magyar Vöröskereszt értesítője Gergely János bori munkaszolgálatos haláláról. Budapest, 1946.11.11. Forrás: Dr. Dési Illésné született Gergely Anikó. Kézhez véve szkennelt formában: Budapest, 2012.10.29.	Soltész Pálné kérelme férje halottányílvánításához. Budapest, 1949.01.? Forrás: Gőbölös Ottóné született Soltész Éva. Kézhez véve szkennelt formában: Budapest, 2013.04.16.

 

Soltész Pál valószínűleg a lovassági kaszárnya kórházába került. A Helyőrségi Kórház közel két hónapos kezelés után elég gyógyultnak találta őt ahhoz, hogy két hét gyengélkedőre küldje a közeli Lovassági Laktanya kórházába. Itt azután szintén közel két hónap után, a már a Helyőrségi Kórházban meglévő betegség(ei)ben meghalt.

A Lovassági Laktanyában tartózkodott a munkaszolgálatos század. Az erről tanúskodó egyetlen egy DEGOB-jegyzőkönyv szerint 1944. december legvégén Újdörögdről Szombathelyre vezényelték a 110/64-es munkaszolgálatos századot.⁶⁸ A közérdekű munkaszolgálatos századot a Lovassági Laktanyában töltött négy nap után a közeli Ondódra vezényelték védelmi objektumok építésére.

 

Gergely János bori munkaszolgálatos feleségének címzett tábori levelezőlapja (címoldal). Bor, Vorarlberg-altábor; postázás dátuma 1944.07.04.
Forrás: Dr. Dési Illésné született Gergely Anikó. Kézhez véve szkennelt formában: Budapest, 2012.10.29.

 

Orbán Róbert⁶⁹ szombathelyi népművelő, kulturális szervező hívta fel a figyelmemet arra, hogy az Újtemetőben (Jáki úti temetőben)⁷⁰ eltemetett háborús áldozatok névsorában munkaszolgálatosok is szerepelnek (17 fő).⁷¹ Közülük 15 főt sikerült azonosítanom. Ők valamennyien közérdekű munkaszolgálatosok (kmsz.) voltak. A 15 fő közül négyen biztosan a Lovassági Laktanyában, tífuszban (3 fő) vagy szívbénulásban (egy fő) haltak meg. A Lovassági Laktanyában meghalt négy fő mindegyike az ebben a laktanyában állomásozó büntető században szolgált (raboskodott). A Lovassági Laktanyában tartózkodott munkaszolgálatos század. Ők tehát egyszerre voltak súlyos betegek és valamilyen büntetésből eredően a büntetőszázad közérdekű munkaszolgálatosai vagy pedig eleve büntetőszázadba behívottak.

Itt kell megemlíteni, hogy a 15 közérdekű munkaszolgálatos között találtam egy bori munkaszolgálatost is, akit Soltész Pálhoz hasonlóan, korábban a bori Innsbruck-altáborba vittek kényszermunkára. Schiff [Shiff] Imre⁷² budapesti munkaszolgálatos "nagyfokú testi legyengülés" és "kisfokú ideggyengeség" kórjelzéssel került a Helyőrségi Kórházba 1944. november 10-én. Itt kezelték az új év első napjáig, majd szolgálatra képes állapotban elbocsátották. Nem tudjuk, hogy hová került. A Honvédelmi Minisztérium Hadisír nyilvántartásából mindössze annyi derült ki, hogy 1945. február 28-án halt meg, és a szombathelyi "Új köztemető"-ben temették el.⁷³ Takács Ferenc szombathelyi szerző könyvéből sem derül ki, hogy mikor volt a temetés, viszont az igen, hogy hova temették el Schiff Imrét (Bombázottak parcellája, 1. sor).⁷⁴ Az Újtemető temetőkönyve szerint ez a parcella a Honvéd parcella, ahová a "34 éves" "Shiff Imre musz" a 114. szám alatt került bejegyzésre.⁷⁵ Egyedi sírján semmiyen ismertetőjel nincsen és már sírhant sem jelzi a temetkezést.⁷⁶ Sírhelye mégis könnyen azonosítható, mivel egy ismeretlen honvéd- és két ismert, ápolt és síremlékkel jelölt sír után következik. Az egyikük síremléke a budapesti Hajnóczy (Hajnóczi) Zsigmond⁷⁷ főhadnagyé, aki gépkocsibalesetben halt meg Szombathelyen, Schiff Imrével egy napon. Közvetlenül a Schiff Imre sírhelye melletti sírban a 47 évesen elhunyt Pinczker Ferenc honvéd nyugszik.⁷⁸ Az azonosított 15 munkaszolgálatos adatai alapján tudjuk, hogy ugyanebben a sorban temették el a Lovassági Laktanyában meghalt két munkaszolgálatost is, még szintén a nagy bombatámadás előtt. Ugyancsak a 15 fő közül és szintén a nagy bombatámadás előtt temettek el további öt munkaszolgálatost ugyanebbe a sorba.

 

A Helyőrségi Kórház Betegfelvételi könyvének egyik tipikus
oldala (részlet). Forrás: HM HIM HL III. 7. M. kir.
szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház 1930–1945. 7.
Betegfelvételi könyv 1944–1945. 590.

 

Schiff Imre tehát a Honvéd parcellában nyugszik munkaszolgálatosokkal és különböző rendfokozatú, más katonákkal egy sorban. Az azonosított katonák egy kivétellel, ⁷⁹ az összes munkaszolgálatos pedig kivétel nélkül a nagy bombatámadás előtt halt meg. A haláluk időpontjához közel eső, korábbi, kisebb bombatámadásokban (1945. február 21. és február 26.) sem halhattak meg, mivel balesetben vagy szervi betegségekben hunytak el. Temetésük is minden bizonnyal a nagy bombatámadás előtt volt, a halálukat követő egy-két napon belül. Schiff Imrét tehát 1945. február 28-a és március 3-a között temethették el. A Honvéd parcella következő sorába 1944. március elején, tehát még a nagy bombatámadás előtt a Lovassági Laktanyában meghalt munkaszolgálatost is eltemettek. Mindezek alapján lehetséges, hogy a Lovassági Laktanyában 1945. március 3-án meghalt Soltész Pált is valahova ide temették, vagy már a másnapi, nagy bombatámadás áldozataival együtt temették el egyedi vagy tömegsírba.

 

SZOKOLICS FERENCZ HONVÉD ÉS BALOGH ANDRÁS ALEZREDES

A Helyőrségi Kórházba került a győri születésű, de budapesti lakos Szokolics Ferencz⁸⁰ honvéd⁸¹, bori keretlegény is.⁸² Ő 1944. november 2-án, "szívizom-elfajulás", "idült térdizületi csúz" és "leromlott testi állapot" kórjelzéssel került kórházba. Szinte napra pontosan, két hónap múlva, 1945. január 3-án hagyta el az intézményt.⁸³

Szokolics Ferencz honvéd egyike azon bori keretlegényeknek, akit 1945 után a népbíróság halálra ítélt, és akin az ítéletet végre is hajtották. Az egymástól oldalszámban és tartalmában eltérő peranyagát a Budapest Főváros Levéltárában (BFL)⁸⁴ és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL)⁸⁵ őrzik. Mindezekből tudható, hogy Szokolics honvéd 1943. december 27-én vonult be Jászberénybe. Innen Borba vezényelték valamelyik bori keretlegény leváltására. Szolgált a kisegyház-tagok századánál, majd pedig a zsidó munkaszolgálatos századoknál. Utóbbi esetben a szolgálati helye az egyik bori altábor, a Vorarlberg-altábor volt. Két tanúvallomásban is "vorarlbergi hóhérnak" nevezték őt.⁸⁵ Az első lépcsőben Borból elindítottak őrszemélyzetéhez tartozott. Szentkirályszabadjáról került a Helyőrségi Kórházba, majd felgyógyulását követően ismét Szentkirályszabadjára ment vissza, ahonnét 1944. november 17-én szabadságra távozott Budapestre.⁸⁷ A főváros felszabadulása után, 1945. április 18-án tartóztatták le.⁸⁸ Gyanúsítottként történt kihallgatása során Szokolics Ferencz többek között elmondta, hogy Borban "a kikötött embereket gyomron rugdostam, ütöttem, vertem". A visszavonulás során "azokat, akik a lakosságtól enni- vagy innivalót fogadtak el, félholtra vertem". A cservenkai vérengzés után négy magyar keretlegénnyel együtt bement a cservenkai téglagyárba és ""akiket a németek nem lőttek agyon és menekülni próbáltak, azokat lőttük agyon. Kb. 100 töltényt lőttem ekkor el. Számításaim szerint ekkor kb. 70–75 embert lőttem agyon. [...] A zombori táborban tovább folytattam az emberek kínzását, de egyet sem lőttem agyon".⁸⁹ Szokolics Ferencz – a népbíróság elé idézett bori katonatársaihoz hasonlóan – a per során visszavonta vallomását, mivel szavai szerint "A rendőrségen súlyosan bántalmaztak, és kényszer hatása alatt tett vallomásomat visszavonom."⁹⁰

A népbírósági dossziéból kiderül, hogy a háborús bűntett miatt jogerősen elítélt Szokolics Ferencz perújrafelvételi kérelme során a népbíróság az elítélt kérésére kihallgatta többek között a Jehova-tanú bori túlélő Garay Mihályt, Klinyec [Klinyecz] Józsefet és Szombati Lajost, valamint a szintén bori munkaszolgálatos túlélő dr. Zoltán László orvost, továbbá Zbranek Béla őrmestert, bori keretlegényt. Az így kihallgatott tanúk (összesen hat fő) "a legcsekélyebb mértékben sem igazolták az elítélt által velük bizonyítani kívánt tényállításokat, sőt dr. Zoltán László és Klinyec [Klinyecz] József azokat a leghatározottabban megcáfolták".⁹¹ Mindezek után a jogerősen halálra ítélt Szokolics Ferencz honvédot 1947. április 25-én kivégezték.⁹² Nemzeti színű szalaggal átkötött, kopjafával megjelölt sírja a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában található.⁹³

Szokolics Ferencz a népbíróság előtt tett vallomásában maga is említést tesz a Helyőrségi Kórházba történt bekerüléséről, majd onnan való távozásáról.⁹⁴ A per során két olyan bori zsidó munkaszolgálatos is megszólalt, akik ugyanitt voltak együtt vele. Mindketten szerepelnek a Helyőrségi Kórháznak a már többször említett Betegfelvételi könyvében. Moskovits [Moskovics] József⁹⁵ budapesti játékkészítő "kötőszöveti lob [gyulladás] a jobb alszáron nyirokmirigy gyulladással" került Szokolicsnál két nappal később a kórházba (1944. november 4.).⁹⁶ Két hét múlva azonban – a kórházi bejegyzés szerint – Moskovits megszökött (1944. november 17.). Moskovits tanúvallomásában nem tett említést szökéséről és megmeneküléséről. Azt állította viszont Szokolicsról, hogy "a gyanúsított a betegsége folytán a szombathelyi heö. [helyőrségi] kórházba került, ahol a vele odavezényelt muszosokat [munkaszolgálatosokat] állandóan ütötte és az ottani katonaságot állandóan uszította, hogy ezek megbízhatatlan kommunisták és agyon kell őket ütni".⁹⁷

Moskovits Józseffel ugyanazon a napon került "testi leromlás, b. o. [baloldali] lágyéksérv, tüdőgyulladás" kórképpel a Helyőrségi Kórházba Nyiri [Nyíri] Tibor⁹⁸ bori zsidó munkaszolgálatos, író és újságíró.⁹⁹ Többek között azt mondta, hogy "Szombathelyen a 3-as heő. [helyőrségi] kórházban a pár nap múlva meghalt betegeket bottal ütötte, a jó érzésű magyar legénységet a beteg zsidók ellen lázította...".¹⁰⁰

Nyíri Tibor 1945-ben Budapesten felkereste Radnóti Miklósné Gyarmati Fannit ill., Ortutay Gyulát. Nyíri a Szentkirályszabadján általa utoljára látott Radnóti Miklósról vitt híreket. Ekkor azt mondta magáról, hogy megszökött a kórházból.¹⁰¹ Moskovitscsal ellentétben azonban ez nem dokumentálható, mivel 1944. december 10-én a kórház "Ks." [Kisegítő] bejegyzésével került fogyatékba. Tehát "Kisegítő" szolgálatra, azaz "katonai segédszolgálatra alkalmas" egészségi állapotban vezényelték valamelyik alakulathoz.

Szokolics Ferencz honvéd mellett kézenfekvő, hogy a bori keret tagjai közül más is bekerült a Helyőrségi Kórházba. Elsőként Marányi Ede alezredesre gondoltam, akiről tudjuk, hogy Szentkirályszabadjáról Szombathelyre ment,¹⁰² és aki számos betegsége mellett, 1927 óta egy vesével élte életét.¹⁰³ A kórházi dokumentációban azonban nem tűnt fel a neve, szemben a korábbi bori táborcsoport-parancsnokéval, Balogh András¹⁰⁴ alezredesével. Ő 1943. július 6-tól 1945 januárjáig volt Borban, majd ismeretlen okból – látszólag – hirtelen hazarendelték. Leváltásával kapcsolatban a bori munkaszolgálatosok körében számos nézet terjedt el. Az egyik elképzelés szerint a szakszolgálatból visszarendelt, 1943-ban már idősnek számító, 48 éves Balogh Andrásnak betegség miatt kellett megválnia beosztásától. A Helyőrségi Kórházban 1944. december 16-án kiállított Honvéd-orvosi bizonyítványának kórjelzése szerint Balogh András "idült bal térdizületi csúz"-ban szenvedett. A "panaszok" rovatba pedig az került, hogy "négy hét óta bal alsó végtagját fájlalja. A comb feszítő oldalán időnként zsibbadás és elérzéktelenedést érez". A "tárgyi lelet" rovatba pedig többek között bejegyezték, hogy a tüdő és a szív rendben van, a "fogazat javított", a bal alsó végtagon bizonyos pontok nyomásérzékenyek és "járáskor a bal alsó végtagját [a beteg] kíméli. Izület mozgatása kissé fájdalmas". A rheumatikus megbetegedések közé sorolt csúz, a bejegyzések szerint egyszerre volt tartós (idült, krónikus) és eseti (akut). A hidegrázással, lázzal és a láb feldagadásával általában együtt járó csúz gyógyulásához a gyógyszeres és egyéb kezelések mellett az egyenletes, enyhe klíma is szükséges. Utóbbiak Borban nem voltak adottak, de kérdés, hogy mindez elégséges körülmény volte ahhoz, hogy egészségügyi okokra való tekintettel váltsák le. Annál is inkább, mivel a budapesti Hadtörténeti Levéltárban rendelkezésre állnak a más kórházakban készült, korábbi orvosi papírjai. Balogh Andrást úgy vezényelték Borba, hogy 1914 óta baloldali comblövés-sérülése, 1934 óta pedig ízületi és idegpanaszai voltak, váll- és térdízületi gyulladással küszködött.¹⁰⁵ Mindezek alapján inkább az a kérdés, hogy ilyen egészségi állapotban miért kapott táborcsoport-parancsnoki beosztást Borban. A hazarendelésének egészségügyi vonatkozásaira tehát nem tudunk megfelelő választ találni.

 

A SZENTMÁRTONI TEMETŐ

A katonai és a szintén katonainak számító kórházi adminisztráció a világháború végén és a front közeledtével is jól működött. Ennek ellenére – mint láthattuk – csak hiányosan sikerül rekonstruálni a történteket, és azonosítani a személyeket. A hiányos azonosítások sorába tartozik a Helyőrségi Kórházban, illetve a Lovassági Laktanyában meghaltak temetési helyének a megállapítása is. A különböző forrásokból származó dokumentáció szerint a meghalt bori és a valószínűleg bori munkaszolgálatosok mindegyikét Szombathelyen temették el. A források közül azonban csak egyben (a Honvédelmi Minisztérium hadifogoly-adatbázisában) szerepel, összesen négy munkaszolgálatos esetében, hogy az illetőt melyik szombathelyi temetőben hantolták el. Ez a temető a "Szt. Mártoni temető".

A Szent Márton utcai (az egykori Szentmárton falu területén lévő) római katolikus temető (a továbbiakban: Szentmártoni temető) Európa egyik legrégebbi temetője, ahová a római kortól kezdődően egészen 1962-ig folyamatosan temettek.¹⁰⁶ A temetőt 1962-ben fel akarták számolni, ezért a következő években sokak földi maradványainak exhumálására sor került.

A temető "szerkezete", története, valamint a hivatalos temetőkönyvi nyilvántartás hiányosságai nem teszik lehetővé a nevezett sírok egyértelmű meghatározását. A temető "szerkezete" ugyanis olyan, hogy a parcella megnevezése (A–7.) után nincsen meghatározva, hogy a számmal ellátott sírhely (30.) melyik sorban található. A sorok szabad szemmel hol egyértelműen láthatók, hol csak bizonytalanul felfedezhetők és gyakran egyáltalán nem láthatók. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a különböző sírhely-összeírások során a sírhelyeket átszámozták, a temető a Szombathelyt ért bombatámadások során találatokat kapott, valamint 1962 után sokak exhumálásának dokumentációja hiányos.¹⁰⁷

 

Bartha László bori munkaszolgálatos sírhelye a Szentmártoni temetőben.
A sírhely valahol a fénykép közepén található. A szerző felvétele, 2013.04.08.

 

A Szentmártoni temető a személypályaudvart és a teherpályaudvart összekötő vasútvonal mellett fekszik. A temető teljes északi oldala közvetlenül határos a két pályaudvart összekötő vasútvonallal. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mivel a Szombathelyt ért bombázások során a két pályaudvar és környéke általában a célpontok között szerepelt. A források 11 alkalommal számolnak be arról, hogy a két pályaudvar és környékük bombatalálatot kapott.¹⁰⁸ Az első találatok még a beteg bori munkaszolgálatosok Szombathelyre érkezése előtt, 1944. augusztus 8-án, míg az utolsók, a Szombathelyt sújtó legnagyobb bombatámadás során, 1945. március 4-én érték a várost. Az állomásokat és környéküket ért 11 bombatámadás közül a források két esetben külön is említik, hogy a temető is bombatalálatokat kapott (1945. február 21. és 1945. március 4.). Kosztolánczy Tibor¹⁰⁹ szombathelyi helytörténész közlése szerint három alkalommal érte bombatámadás a temetőt (1944. október 21., 1945. március 4. és 1945. március 24.)¹¹⁰ A világháború ideje alatt a temetőben keletkezett összes bombakárt az 1946. január 12-én készült felmérésben 15 000 pengőre becsülték.¹¹¹

A szentmártoni plébánián őrzött Halotti anyakönyvben a Honvédelmi Minisztérium hadifogoly-adatbázisában szereplő négy zsidó munkaszolgálatos neve nincs feltüntetve.¹¹² A szombathelyi Újtemető (Jáki úti temető) Temetőkönyvében viszont mind a négyen szerepelnek. (A bori vagy valószínűleg bori munkaszolgálatosok közül több név itt sem szerepel.) Ez alapján tudjuk a Bartha László (Berta László néven) és Füredi József bori munkaszolgálatosok, valamint Gerendás Sándor valószínűleg bori munkaszolgálatos temetésére és sírhelyére vonatkozó adatokat. Feltűnő, hogy mindhármuk neve mellé a "honvéd" katonai rendfokozat került bejegyzésre, miközben addig a különböző dokumentumokba a nevük mellé "kmsz" [közérdekű munkaszolgálatos] stb. rendfokozat került.

 

"Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sírhelyek az izraelita temetőben lévő B. parcella V. sorának elején.
A sírhelyek a lucfenyő alatti területen és a jobb oldali temető út alatt találhatók. A szerző felvétele, 2013.04.09.

 

Bartha László¹¹³ honvédot halálának napján, 1944. november 11-én temették el a Szentmártoni temetőnek – a főbejárattól számított – legtávolabbi, C–2. parcellájában (30. sírhely).¹¹⁴ Ugyanezen a napon és ugyanide temették el Kocsis József leventét is.¹¹⁵ Ebben a közel ötezer négyzetméteres parcellában csak az ismert sírok száma 307 db. Az ismeretlen és jeltelen sírok közé sorolandó Bartha László–Kocsis József közös sírja is.

A Szombathelyt ért légitámadásokról könyvet írt Kosztolánczy Tibor helytörténész kérésemre légifelvételt küldött a bombázásokról. Az amerikai légierő fotófelderítő csoportja 1945. március 23-án készítette a felvételt.¹¹⁶ Ezen látható, hogy a C–2.-es parcellának ez a része kapott egy bombatalálatot. (Feltehetően 1945. március 4-én.) (Ugyanez látható a Kosztolánczy Tibor által megtartott előadásnak a légifotókat bemutató diáin is.¹¹⁷) A parcellát Orbán Róbert segítségével bejártam, és Bartha László sírjának a hozzávetőleges helyét sikerült megállapítani.¹¹⁸ A sír az északi, a vasútvonallal határos oldalától számítva mintegy 30 méterre, míg a B. parcellák felőli oldalon lévő temetőúttól mintegy tíz méterre található. A C –2.-es parcella északkeleti részében van tehát a sír, de az vagy a régen betemetett bombatölcsér, s ezért semmilyen módón nem azonosítható. Sírhantok sincsenek, így a sírhelynek csak a hozzávetőleges helye határozható meg.

Gerendás Sándor¹¹⁹ és Füredi József honvédok ugyanabban a sírban nyugszanak a főbejárathoz közelebbi A–7.-es parcellában (30. sírhely).¹²⁰ Gerendás [Gerondás] Sándor magántisztviselő "igen nagyfokú általános testi legyengülés" és "idült bélhurut" kórjelzéssel, 50 kilósan került a Helyőrségi Kórházba 1944. november 10-én. Itt halt meg "szívbénulásban" és "kiütéses tífuszban" mintegy másfél hónap múlva, 1944. december végén. A kikeresztelkedett Gerendás Sándort a szintén "szívbénulásban" és mintegy hathetes kezelés után meghalt római katolikus Füredi Józseffel azonos sírba temették el. Elhantolásukkal kapcsolatban azonban lényeges különbség, hogy Füredi Józsefet majdnem pontosan egy hónappal korábban, 1944. november 25-én temették el ugyanebbe a sírba. Kettőjük közös sírjába azonban még sokakat eltemettek. A Temetőkönyv szerint a sírhelyet 1944. november 20-án nyitották és 1944. december 26-án temettek ide utoljára. Füredi Józseffel egy napon öt főt, Gerendás Sándorral egy napon pedig három főt temettek el ide. Összesen 15 ember, köztük összesen nyolc honvéd és egy őrvezető valamint egy nő, magyarok és németek földi maradványait fogadta magába a sírhely.

 

"Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sírhelyek az izraelita temetőben lévő B. parcella V. sorának végén.
A sírhelyek a fénykép középső részén látható üres területen találhatók. A szerző felvétele, 2013. 04. 09.

 

A Füredi Józseffel és Gerendás Sándorral együtt nyugvó 15 fő közül – Füredin és Gerendáson kívül – öt főt sikerült azonosítanom a Honvédelmi Minisztérium Hadisír-adatbázisában. Közülük két honvéd szintén a Helyőrségi Kórházban, két másik honvéd pedig a szombathelyi Lovassági Laktanyában halt meg. Mindkét helyen meghaltakat temettek tehát ide. Feltűnő viszont, hogy senkinek nem egyezik a Temetőkönyvben és a Hadisíradatbázisban szereplő temetési (eltemetési) adata. Vagyis a két dokumentumban máskor volt a temetés mind az öt fő, továbbá Gerendás esetében. Az 1944. december 27-én vagy egy nappal később meghalt Gerendás Sándor esetében a Temetőkönyv szerint egyértelműen december 26-án (sic!), míg az eredeti dokumentum fényképét is közlő Hadisír-adatbázisban december 30-án történt a temetés.¹²¹ Gerendást valószínűleg december 30-án temették el. Az 1944. november 24-én meghalt Füredi Józsefet viszont eltemethették november 25-én (Temetőkönyv) és november 27-én is (Hadisír-adatbázis).

Ez az A–7.-es parcella a nagy kiterjedésű (60 265 négyzetméter) temetőnek az északnyugati sarkában, az Ótemetővel szomszédos Régi temetőben található.¹²² Ez volt az ún. "vegyes parcella", ahová eleinte azokat temették, akik nem voltak katolikusok.¹²³ Számos evangélikus és néhány református és unitárius vallású személy nyugszik itt, többek között itt található az evangélikus Hübner család nagyméretű kriptája (Hübner-mauzóleum) is.¹²⁴ A kripta környékére katonákat is temettek. Mindez egyik magyarázata lehet annak, miért temették ide a kikeresztelkedett Füredi Józsefet és Gerendás Sándort.

A Takács Ferenc által 2009-ben készített temetői névmutató szerint az A–7.-es parcellában összesen 342 sír található, amelyből 92 ismeretlen vagy jeltelen.¹²⁵ A névmutató szerint a 30-as sír nem ismeretlen és nem jeltelen, az a kereszttel ellátott és műkőkeretbe foglalt Novák család sírja. Takács Ferenc azonban az összeírás során más rendszerbe illesztette és átszámozta a sírokat. Így a Novák család sírja a Hübner-mauzóleumtól keletre található, és az nem azonos az eredeti 30. sírhellyel.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy él Füredi József 84 éves fia, aki édesanyja útmutatása nyomán többször felkereste az A–7.-es parcella 30-as sírját. Ifj. Füredi József többször megfordult Szombathelyen, mint a szombathelyi Kereskedelmi Iskola szakfelügyeletét és érettségi elnöki teendőit ellátó tanár. Ezen alkalmakkor – 1950 és 1960 között – felkereste édesapja sírját is, és egyben összeismerkedett a temető gondnokával. A sírhelyet egyedi sírként ismerte, és úgy tudta, hogy az édesapja melletti sírba szintén egy bori munkaszolgálatost temettek. Édesanyja egyszer véletlenül a sírnál találkozott az utóbbi sírban nyugvó elhunyt feleségével.¹²⁶ A Füredi-síron a honvédség által a temetéskor állított fakereszt volt, rajta a "Füredi József honvéd 1903–1944" felirattal. Ifj. Füredi József bombasérülésnek nem látta nyomát. A nyugat-keleti fekvésű sírról a fejfa később eltűnt, majd újraállították, de azt is ellopták. Ezért a család 1955 körül úgy döntött, hogy márványtáblát tetet a sírra, ugyanezen felirattal, de azt is ellopták.¹²⁷ Ifj. Füredi József az 1970-es évek elején két évig külföldön tartózkodott, és nem látogatta a sírt. Hazatérése után megdöbbenve tapasztalta, hogy az 1944-es sírok többségével együtt, édesapja sírja is eltűnt. Feltételezése szerint időközben a sírhelyre újratemettek, tehát – exhumálás nélkül – rátemetés történt.

 

"Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sírhelyek az izraelita temetőben lévő
A. parcella VII. sorban. A sírhelyek a fénykép előterében látható
üres területen találhatók. A szerző felvétele, 2013.04.09.

 

A szellemileg friss és aktív ifj. Füredi József a közös temetői bejárást családi okokból nem tudta vállalni. Telefonon és elektromos postán tartottam vele a kapcsolatot, továbbá a temetőbejárásomról elküldtem neki beszámolómat és a parcelláról készített fényképeket. Végül az ifj. Füredi Józseffel való ismételt levélváltások¹²⁸ után és Orbán Róbert helyszíni segítségével sikerült azonosítani a két munkaszolgálatos végső nyughelyét. A sír a Hübner-mauzóleumtól mintegy hat méterre északra, az A–7.-es parcellát és az A–5.-ös parcellát elválasztó úttól pedig mintegy négy méterre keletre található.¹²⁹ (A sír maga nyugat-keleti irányban volt, a Hübner-mauzóleum észak-déli irányban van.) A 4–5 sírhelynyi területen semmilyen azonosításra alkalmas tárgy vagy jel nincsen. A sír a Takács Ferenc által módosított számozás szerint nézve, a 45. számú és a 47. számú sír közötti területen fekszik. A 15 személy és az esetleges rátemetések során ismeretlen számú személy földi maradványait magába foglaló tömegsír tehát lokalizálható. A temető tervezett felszámolása miatt, 1962 után sokak földi maradványait exhumálták. A Füredi család exhumálást nem kért, és nem valószínű, hogy ebből a sírból bárkit is exhumáltak volna.¹³⁰

A Kosztolánczy Tibor által megküldött légifotó szerint az A–7.-es parcella délnyugati sarka legalább három bombatalálatot kapott.¹³¹ A bombákat minden valószínűség szerint 1945. március 4-én dobták le a várost bombázó amerikai gépek. (A parcella északkeleti része is kapott három szovjet bombatalálatot 1945. március 24-én.¹³²) A bombatölcsérek 5–6 méter mélyek voltak.¹³³ Az 1944. november 20. és 1944. december 26. között nyitott Füredi–Gerendás tömegsír éppen ebbe a délnyugati sarokba esik. A tömegsírtól mintegy hat méterre lévő Hübner-mauzóleum találatot kapott és "erősen megrongálódott". ¹³⁴ A légifelvétel bármennyire is jó minőségű, nem teszi lehetővé, hogy a tömegsírról eldöntsük, hogy a bombatalálat sugarába tartozott-e. Telitalálatot kapott-e, megsemmisülte vagy csak megsérült? Feltételezem azonban, hogy legalább megsérült.

A Szentmártoni temetőben temették el Treizinger Nándor római katolikus vallású, zsidó munkaszolgálatost is.¹³⁵(A 4/II. kmsz. századparancsnokságról került a Helyőrségi Kórházba a bori munkaszolgálatosokra jellemző "nagyfokú testi leromlás" kórjelzéssel.) Treizinger Nándor honvéd a temető középső részében lévő, B–6.-os parcella délnyugati sarkában lévő sírhelyen nyugszik (30. sírhely). Őt halálának másnapján, 1945. február 5-én temették el.¹³⁶ Az általam hozzávetőlegesen azonosított sírja137 közelében nem robbant bomba.

 

AZ IZRAELITA TEMETŐ

A Helyőrségi Kórházban meghalt három bori vagy valószínűleg bori munkaszolgálatos és egy velük együtt ott kezelt, majd meghalt zsidó munkaszolgálatos sírját sikerült azonosítani a Szentmártoni temetőben. Kérdés azonban, hogy a Helyőrségi Kórházban meghalt többi bori és valószínűleg bori munkaszolgálatost hol temették el Szombathelyen.

Szombathelyen a Szentmártoni temetőn kívül számos más temető létezett 1944-ben és 1945-ben. Éppen ezért átnéztem a szombathelyi Püspöki Levéltárban őrzött szombathelyi plébániáknak az 1944–1945-re vonatkozó halotti anyakönyveit. A kutatási témánk vonatkozásában ezekben nem találtam semmilyen adatot. Utólagos anyakönyvezést sem, miközben a "Szombathelyről elhurcolt, Auschwitzban 1944. július 7-én meghalt r. kat. vallású egyénekről" 1947-ben utólagos bejegyzés történt.¹³⁸

Logikus feltételezés, hogy a meghalt bori zsidó munkaszolgálatosokat a szombathelyi izraelita temetőben temették el. Ugyanakkor illogikus ez a feltételezés, hiszen 1944. május 8-án elrendelték a szombathelyi zsidók gettóba költöztetését, és közülük mindenkit, közel két hónappal később, július 3–4-én az auschwitzi koncentrációs táborba deportáltak. A szombathelyi zsidóság a holokauszt során szinte teljesen megsemmisült, és mintegy tíz százalékuk élte túl a deportálást és a munkaszolgálatot. A veszteség akkora volt, hogy 1945-ben mind az ortodox, mind pedig a neológ hitközséget újjá kellett alakítani.¹³⁹ A beteg bori zsidó munkaszolgálatosok kórházba kerülésekor, 1944 októberében már nem voltak zsidók Szombathelyen. Ekkor már a zsidó hitközségek és az egy helyen lévő, de elkülönülő temetőjük sem működhetett. A meghalt zsidók temetési ügyeit a vallási előírás szerint intéző Chevra Kadisa (Szentegylet) szintén nem működhetett.¹⁴⁰ A levéltári dokumentumok azonban azt mutatják, hogy mégis volt temetés az izraelita temetőben.¹⁴¹

Feiszt György főlevéltárosnak és Mayer László levéltárosnak köszönhetően előkerült néhány dokumentum a Vas Megyei Levéltárban. A szombathelyi izraelita temetőnek a Sírhelyek mutatójában, utólagos bejegyzéssel, 1944–1945-ben öt személyt anyakönyveztek. Közülük Adler József¹⁴² gyári munkás valószínűleg bori munkaszolgálatos volt. Őt halálának harmadik vagy negyedik napján (1944. november 13. vagy 14.) temették el a B. parcella V. sorába. Az ugyanitt, szintén utólag anyakönyvezettek között egy munkaszolgálatost 1944-ben, míg további munkaszolgálatosokat 1945. január 29-én (egy fő) és 1945. március 19-én (két fő) temettek el ide.¹⁴³ Nem szerepel azonban a hitközség által vezetett mutatóban a Helyőrségi Kórházban elhunyt Gáspár Lajos¹⁴⁴ bori munkaszolgálatos neve. A szombathelyi főjegyző által 1946. június 17-én kiállított Véghatározat szerint Gáspár Lajost a halálát követő harmadik napon, 1944. november 13-án a szombathelyi izraelita temetőben temették el.¹⁴⁵

 

Gerendás Sándor munkaszolgálatos kórtörténeti lapja a Helyőrségi Kórházban. Szombathely, 1944.11.10. Forrás: HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház 1930–1945. 119. doboz: Belgyógyászat 1944. Orvosi leletek E–G.	Véghatározat. Gáspár Lajos bori munkaszolgálatos halálának utólagos anyakönyvezése. Szombathely, 1946.06.17. Forrás: VML 102 b) Szombathely város polgármesteri hivatala. Szombathely város polgármestere, Közigazgatási iratok 1945–1950. Nytsz.: 693/1946.

 

A Szentmártoni temető közelében lévő 177 éves izraelita temetőben¹⁴⁶ az 1957-ben készült temetői kataszter szerint mintegy 1300 neológ és mintegy 350 ortodox sír található. ¹⁴⁷ A Szentmártoni temetőhöz hasonlóan, az izraelita temető is kapott bombatalálatokat, minden bizonnyal egy alkalommal, a Szombathelyt ért legnagyobb bombatámadás során. A szombathelyi hitközség vezetőjének, Márkus Sándornak¹⁴⁸ közlése szerint négy helyen érte találat a temetőt.¹⁴⁹ A temető délnyugati és délkeleti sarkánál, valamint az északkeleti és a középső részénél csapódott be bomba. A temető középső részén lévő bombatölcsér betemetése után, 1947-ben itt létesítették a koncentrációs táborba és munkaszolgálatra hurcolt szombathelyi és Vas megyei áldozatok emlékének szentelt emlékparkot.

A temető – az ortodox temetőt nem számítva – négy parcellából áll. A Temetői regiszter szerint ezekben összesen 104 üres hely van. Ezek azonban egyáltalán nem biztos, hogy valóban üres helyek, mint ahogyan azt sem lehet minden esetben biztosan tudni, hogy egy sírba hány főt temettek.¹⁵⁰ A négy parcellában összesen 15 ismeretlen személy nyugszik, kilenc személy sírja az 1957-es összeírásnál olvashatatlan volt, egy sírt pedig jeltelenként határoztak meg.

Az 1944-ben és 1945-ben eltemetett öt említett munkaszolgálatost az A. parcella III. sorába valamint a B. parcella V. és VIII. sorába temették. (Adler József valószínűleg bori munkaszolgálatost a B. parcella V. sorába temették.) Az öt munkaszolgálatos egyikénél sem került megnevezésre az azonosításhoz nékülözhetetlen sírhelyszám. Az öt név között nem szereplő Gáspár Lajos bori munkaszolgálatos esetében azonban nemcsak a sírhelyszámot, hanem még azt sem tudjuk, hogy melyik parcella, melyik sorába temették el.

A Temetői regiszter az A. és a B. parcellában "Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" megnevezéssel, összesen hét sírhelyet jelez. Mind a hét sírhelyet sikerült azonosítani. A temető egyetlen bejáratához egyaránt közel esik az A. és B. parcella. Az A. parcella a háború után újjáépített Ravatalozóval, a mai Gondnoki épülettel szemben található. A Gondnoki épület (temetőn belüli) bejáratával majdnem szemben, attól mintegy tíz méterre és az A. parcellát a B. parcellával elválasztó temetőúttól mintegy hat méterre található három "Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sírhely (A. parcella, VII. sor, 6–8. sír). Közvetlenül mellettük egy szintén 1944-ben elhunyt, mártírhalált halt személy sírja található.¹⁵¹ A mintegy négy méter hosszú és két méter széles, sírhalom nélküli három sírhely egybefüggő felületet alkot, azokon semmilyen azonosításra alkalmas jel nincsen.

A bejárathoz és egyben a Gondnoki épülethez közelebb esnek a B. parcellában lévő 1944-es ismeretlen munkaszolgálatos sírok. A Gondnoki épület sarkától út vezet a temetőn belüli, de elkerített ortodox temető bejáratához. Az V. sorban, az út déli oldalán, annak legelején és legvégén sorakoznak a nevezett sírok. A sor első és a második számú sírján fiatal lucfenyő áll, nekitámasztva a hármas számú sír kőalapzatának, egy kőtábla fekszik. Ezen olvashatatlan felirat, rajta valószínűleg a parcella sorszámával. Az összefüggő két sírhely a sor elejét jelző, félkörívben kirakott szegélykövekkel van megjelölve. A sírok mintegy 2x2 méteres területen fekszenek. Úgy gondolom, hogy ezek a jeltelen sírhelyek korábban nagyobb területen helyezkedtek el, a ma temetőútként használt út egy részére is kiterjedtek.

Ugyanennek a B. parcellának a legvégén található a két további "Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sírhely (B. parcella, V. sor, 22. és 23. sír). A mintegy három méter széles, valóban kb. két sírhely szélességű terület két ismert személy sírja között található. Az egyik Lőwi Jehuda rabbinak a héber betűs, szép, de sérült sírja,¹⁵² míg a másik egy 1944-ben meghalt személyé.¹⁵³ A két sír kőszegélye az ortodox temetőbe vezető út felőli oldalán hiányos,¹⁵⁴ míg a sír keleti oldalán a sírszegély ép. Ezen túlmenően semmilyen jel nem található.

Az "Ismeretlen munkaszolgálatos 1944"-es sírok azonosítása után is számos kérdőjel maradt. Valószínűleg Adler József egyike az 1944-ben eltemetett ismeretlen munkaszolgálatosoknak, és a B. parcella V. sorának az 1–2. vagy a 22–23. sírhelyén nyugszik. Még nagyobb a valószínűsége, hogy Gáspár Lajos is az 1944-ben eltemetett ismeretlen munkaszolgálatosok közé tartozik. Őt éppen úgy temethették a B. parcellába (V. 1–2. vagy V. 22–23.), mint az A. parcellába (V. 1–2.). Mindkettőjüket nagy valószínűséggel ugyanazon a napon, 1944. november 13-án temették el. Adler Józsefet és Gáspár Lajost feltételezhetően együtt, egyedi vagy esetleg közös sírba temették el. Valószínű tehát, hogy Gáspár Lajos is a B. parcella V. sorában, Adler József mellett vagy vele egy sírban nyugszik. Adler József és a hét "Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sír a temető bejáratának közelében, egy kb. 30 méteres sugarú félkörben található. Ezek a sírok részben már sok éve meglévő, részben pedig 1944-ben létesített sírok mellett találhatók. A hét "Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sír addig üres sírhelyen létesült, valószínűleg azóta sem történt rátemetés, és ma is üres sír benyomását kelti.

A helyzetből adódóan hozzátartozó nem vett részt a temetésen. Az ismeretlen eltemető (katonai kórház, város, hitközség) ismerte a temetőt, és valószínűleg semmilyen jelet nem tett a sírra, vagy ha mégis, akkor az nyomtalanul eltűnt. A vallási előírások szerint a sírt meg kell jelölni, és a síron általában a temetést követő első évforduló alkalmával kell sírkövet állítani. Ez az ismert helyzetben nem történt, nem történhetett meg.

Nem tudunk többet és pontosabbat mondani minderről, de az biztos, hogy összesen két bori vagy valószínűleg bori munkaszolgálatost ide temettek el az izraelita temetőbe 1944. november közepén. (Nem bori munkaszolgálatosokat 1945 januárjában és márciusában is temettek ide.) A szombathelyi zsidóság teljes, 1944. július eleji deportálása és a hitközségek felszámolása után megfejthetetlen, hogy mindez hogyan történhetett. Ennek ellenére megtörtént, így feltételezhető, hogy a Helyőrségi Kórházban meghalt további bori és nem bori munkaszolgálatosokat is temettek ide 1944 novemberében és decemberében, valamint 1945 januárjában.¹⁵⁵

A hat megnevezett sírral együtt azonban változatlan a kérdés, hogy hová temették el a szintén Szombathelyen meghalt további 12 bori vagy valószínűleg bori munkaszolgálatost.

A közelmúltban Dr. Garzuly Ferenc¹⁵⁶ szombathelyi főorvos írt könyvet az 1920 és 1956 között készült szombathelyi patológiai jegyzőkönyvekről.¹⁵⁷ Garzuly Ferenc a szombathelyi Markusovszky Kórház elődjében, a városi közkórházban meghaltak boncolási jegyzőkönyveit dolgozta fel. Megkeresésemre közölte, hogy 1944 novemberében és decemberében mindössze 12 esetben került sor boncolásra. A következő év januárjában pedig mindössze öt esetben készült boncolási jegyzőkönyv.¹⁵⁸ Ebben a három hónapban a boncolási jegyzőkönyvek "nagy része hevenyészett, egészen rövid" és "gyakran megtörtént, hogy [...] a talált elváltozásokat a boncolást végző megbeszélte a klinikussal, de jegyzőkönyv nem készült".¹⁵⁹ A temetkezési helyekről pedig semmit sem lehet mondani, mert nincsenek megnevezve a dokumentumokban.¹⁶⁰ Garzuly Ferenc közlése szerint meghalt munkaszolgálatosokat a közkórházban nem boncoltak, én pedig a Helyőrségi Kórház dokumentációjában patológiai jegyzőkönyveket nem találtam.

Ugyancsak Garzuly írt a Szombathely felszabadítása és egyben elfoglalása (1945. március 29.) utáni és az 1946-os kórházi állapotokról. Utóbbi év első felében annyi haláleset történt, hogy hozzátartozók hiányában gondot okozott az elszállításuk és a prosecturán úgy kellett "átlépdelni a halottakon".¹⁶¹ A szóbeszéd szerint lehetséges, hogy ezeket a halottakat a közkórház kertjében temették el, de erre vonatkozó dokumentum nincsen. Mindezt azért érdemes rögzítenünk, mert bárhogyan történt is, ezek a kutatási időszakunk után történtek, és semmilyen összefüggésbe nem hozhatók az 1944–1945-ös évvel, továbbá a bori zsidók halálával és eltemetésével.

 

BORI MUNKASZOLGÁLATOSOK KŐSZEGEN ÉS CSAJTÁN

A Bort megjárt nazarénus munkaszolgálatosok közül öt főt vittek Szombathelyre. Papp Bálint¹⁶² nazarénus közlései szerint 1945. február elején "pár száz zsidóból" álló menet mellé osztották be őket.¹⁶³ A Szombathelyről induló gyalogmenetet magyar katonák kísérték Ausztriába. A lövészárok- és tankcsapda építésére a németeknek átadott menet zsidó munkaszolgálatos férfiakból állt. A nazarénus kocsisok a menet végén haladtak, a lovakat gyalog vezették és a lovas kocsikon gépágyút szállítottak. A magyar–német (osztrák) határ közelébe, Szombathelytől kb. 20–25 kilométerre mentek, estére értek oda, és egy osztrák falu istállójában éjszakáztak. Másnap ismeretlen eredetű katonaruhákat szállítottak vissza Szombathelyre. Papp Bálint korábban nem írt és nem beszélt minderről, de a részletek megkérdezése során ismételten azt mondta nekem, hogy a Szombathelyről kísért munkaszolgálatosok bori zsidók voltak.¹⁶⁴

Mindeddig nem tudtunk arról, hogy Szombathelyre is került bori zsidó munkaszolgálatos csoport (század), akik aztán az Alpokalján húzódó erődrendszer¹⁶⁵ kiépítésén dolgoztak. Papp Bálint állítását látszik alátámasztani az, hogy az egyik bori zsidó munkaszolgálatos 1945-ös ún. DEGOB-jegyzőkönyvében leírták a Szombathelyre és nyugatra szállításának rövid történetét.¹⁶⁶ A budapesti Altmann Bertalan¹⁶⁷ lakatost, bori munkaszolgálatost Zomborból vitték Szombathelyre. Itt "1944 karácsonya felé" SS-katonáknak adták át, majd vasúton német koncentrációs táborba, Ravensbrückbe, innen pedig Barthba szállították. ¹⁶⁸ A bori munkaszolgálatost tehát 1945. február elejéhez képest jóval korábban vitték Szombathelyre, és nem gyalog hajtották az Alpokaljára hadimunkára. Az is egyértelmű, hogy Altmann Bertalant Zomborból, annak felszabadulása előtt, azaz 1944. október 21-e előtt vitték tovább a németek, és került – ismeretlen útvonalon – karácsony idején Szombathelyre.

Altmann Bertalanhoz hasonlóan a bori munkaszolgálatosok közül többen kerültek Ravensbrückbe (pl. DEGOB 2356., 3199., 3415.). Közülük viszont nem tudunk olyanról, aki nem a Hegyeshalom–Zurndorf útvonalon, hanem Szombathelyen keresztül került volna Ravensbrückbe, illetőleg Bartba. Adatok hiányában így nem tudjuk megmondani, hogy Altmann Bertalan egymaga vagy bori munkaszolgálatos társaival együtt került Zomborból Szombathelyre.

Szombathelyről számos határmenti településre kísértek zsidó munkaszolgálatosokat kényszermunkára 1945 februárjában. Papp Bálint által az osztrák településnek Szombathelyről megadott távolságát is figyelembe véve (kb. 20–25 kilométer) több úti cél is szóba jöhet. Így a Szombathelytől 19 kilométerre lévő Schachendorf (Csajta), a 22 kilométerre lévő Schandorf (Csém), a Pornóapátin keresztül haladó 25 kilométeres útvonalon Deutschschützen (Németlövő) és a 26 kilométerre lévő Hannersdorf (Sámfalva) valamint a 27 kilométerre lévő Eberau (Monyorókerék).

A DEGOB jegyzőkönyvek között több is beszámolt arról, hogy a zsidó férfi munkaszolgálatosokat 1945. február elején gyalogmenetben elindították Ausztriába. Az indulás időpontját egy fő¹⁶⁹ február 3-ára, három fő¹⁷⁰ február 4-ére és egy fő¹⁷¹ február 5-ére tette (összesen tehát öt fő adott meg dátumot). Ezek közül egy főt vittek Deutschschützen,¹⁷² két főt Schachendorf,¹⁷³ egy főt pedig Hannersdorf¹⁷⁴ faluba (egy fő nem adott meg úti célt).¹⁷⁵

 

Erdős Frigyes bori munkaszolgálatos kórtörténeti lapja a Helyőrségi Kórházban. Forrás: HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház 1930–1945. 119. doboz: Belgyógyászat 1944. Orvosi leletek. E.	Sándori Tibor bori munkaszolgálatos halottvizsgálati bizonyítványa a Helyőrségi Kórházban. Forrás: HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház 1930–1945. 2. doboz: Kórház parancsnokság. Halottvizsgálati bizonyítványok 1938–1945.

 

A Papp Bálint nazarénus visszaemlékezése nyomán felmerülő kérdésekre a korábban már idézett Klein Dezső bori munkaszolgálatos visszaemlékezése ad választ.¹⁷⁶ A háború után Izraelbe kivándorolt és életét az egyik kibucban, ortodox rabbiként leélő David Ben-Cion Klein visszaemlékezésében részletesen beszámolt a Szentkirályszamintegybadjára, innen pedig a szombathelyi kórházba, majd Kőszegre és Ausztriába kerülésének eseményeiről. A lesoványodott és beteg Klein Dezsőt számos zsidó munkaszolgálatossal együtt Szombathelyről először gyalogosan Kőszegre hajtották 1945 legelején. A szintén rossz állapotban lévő bori munkaszolgálatos társainak száma a menetben – leírása szerint – 60 fő alatt volt. A magas hóban megtett Szombathely–Kőszeg útvonalon (18 km) a betegek közül "néhányan meghaltak" és "ottmaradtak az úton".¹⁷⁷ Az életben maradt zsidó munkaszolgálatosok a Kőszegen állomásozó M. kir. III. közérdekű munkaszolgálatos pótzászlóalj (kmsz. pótzlj.) 103/304. századához kerültek.¹⁷⁸ Klein leírása szerint a kőszegi tábor parancsnoka "dühös volt, amiért olyanokat küldtek neki, akik képtelenek a munkára, s nem valók semmire sem, és már normális embereknek sem néznek ki".¹⁷⁹ Szenvedtek a hidegtől a fából készült, szalma nélküli fekvőhelyeken, és a tetvektől. A mintegy egy hónapos itt tartózkodás után – szintén gyalogmenetben – Szombathelyre kísérték őket. Itt a nyilasok mindenkit meztelenre vetkőztettek, a csendőrök pedig mindenkit megvertek. Klein Dezsőnek itt vették el és semmisítették meg (szétrúgták) az imaszíjait.¹⁸⁰ A Kőszegről való indulás napján, este érkeztek meg Schachendorfba, azaz Csajtára. Itt éheztek, és fleck-tífusztól "rengetegen meghaltak [...]. Azokkal, akikkel együtt jöttem a bori munkatáborból, mindenki meghalt, csak néhányan maradtunk. A többiekben már nem maradt erő ahhoz, hogy orvosi kezelés és gyógyszerek nélkül megbirkózzanak a betegséggel".¹⁸¹ A szintén Csajtára került zsidó – nem bori – munkaszolgálatos, Schwarz Mór asztalos DEGOB-jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy Csajtán a mintegy 2000 munkaszolgálatos közül kb. 600-an betegedtek meg.¹⁸² Egy másik túlélő szerint¹⁸³ még ennél is többen, kb. 1000–1500-an voltak a betegek. Utóbbi – szintén nem bori – munkaszolgálatostól tudjuk azt is, hogy a menetképeseket viszont tovább hajtották Grácon át a mauthauseni koncentrációs táborba.

A mintegy 35 kilóra lefogyott Klein Dezső a csajtai táborban fleck-tífuszban súlyosan megbetegedett. A csodával határos módon itt élte meg a szovjet csapatok felszabadítását Pészach napjaiban, azaz 1945. március 29-e és április 5-e között.¹⁸⁴

 

Gergely János bori munkaszolgálatos haláláról szóló beszámoló (levélrészlet, kelt: Budapest, 1945.05.30.).
A Katonai halotti nyilvántartó által, 1945-ben kiállított halotti bizonyítvány tintaírással írt, betű szerinti másolata.
A levelet Gergely György írta Gergely Jánosné született Förstner Margitnak.
Forrás: Dési Illésné született Gergely Anikó. Kézhez véve szkennelt formában: Budapest, 2012.10.29.

 

A csajtai táborba került – már idézett – két nem bori zsidó munkaszolgálatos DEGOB jegyzőkönyvéből még valami megtudható.¹⁸⁵ Nevezetesen az, hogy Schachendorfban horvát SS-ekből álló "keret" is részt vett a munkaszolgálatosok őrzésében. Az egyik DEGOB-jegyzőkönyvbe pedig az is leírásra került, hogy a "horvát SS keret" tagjai voltak azok, "akik a boriakat kísérték visszafelé. Egy Neiss nevű – félkarú, politikai megbízott pártember – százados kínozott minket, ütötte-verte a zsidókat, és ellenünk uszította a horvát SS-eket."¹⁸⁶ Bori munkaszolgálatosokat visszafelé kísérő horvát SS-ekről van tudomásunk. A cservenkai mészárlást követően a bori zsidók egyik csoportját valóban horvát SS-ek kísérték Zomborig vagy Bajáig. A horvát SS-ek által ezen az útszakaszon meggyilkolt bori zsidók száma több százra becsülhető.

 

ÖSSZEFOGLALÓ

Az 1944. szeptember 17-én Borból elindult magyar munkaszolgálatosok menetoszlopa sok viszontagság és számos tömegkivégzés után, több csoportra szakadva érkezett meg 1944. októberében Szentkirályszabadjára. A bori zsidó munkaszolgálatosok mellett a kisegyházakhoz tartozó bori munkaszolgálatosokat is idehozták. A Radnóti Miklóst is soraiban tudó menetoszlop a mintegy 3600 fős összlétszámának több mint felét elveszítette. A zsidó és kisegyházakhoz tartozó munkaszolgálatosok a szentkirályszabadjai Reptér-táborban Marányi Ede alezredes és a bori keret katonai felügyelete alatt álltak. A Reptér-táborban a bori századokon kívül legalább három, politikai elítéltekből, kisegyház-tagokból álló munkaszolgálatos, büntető század állomásozott még. Közülük a legrosszabb mentális és fizikai állapotban a "bori maradék" volt. Marányi Ede és a keret nemcsak Borban, de itt is kegyetlenül bánt a munkaszolgálatosokkal. A betegeket nem engedték kórházba vinni, és a krumplilopáson ért munkaszolgálatosokra rálőttek. A sebesülteket először a Reptér-tábor egészségügyi barakkjában helyezték el, és csak hat nappal később kerülhettek városi kórházba. A Reptér-táborban fogva tartott "bori maradék" közül összesen nyolc fő halt meg itt. Őket Szentkirályszabadján anyakönyvezték, de eltemetésük helye ismeretlen.

A bori zsidó munkaszolgálatosok október végén és november elején, két csoportban elhagyták a Reptér-tábort. A csoportok sok nélkülözés és veszteség (Abda, Hegyeshalom) után eljutottak az ausztriai Zurányba (Zurndorf), ahonnan német koncentrációs táborba szállították őket. A gyalogmenet és vasúti szállítás során, majd pedig a koncentrációs táborokban elszenvedett nagyarányú veszteség egyik oka, hogy a betegek és menetképtelenek – köztük Radnóti Miklós és az Abdánál meggyilkolt 21 társa – Szentkirályszabadján nem kaptak megfelelő orvosi ellátást, illetve nem kerülhettek kórházba.

A "bori maradékból" a Reptér-táborban maradt mintegy 80 fő. Ők valószínűleg valamennyien azok a bori munkaszolgálatosok voltak, akik nemcsak menetképtelenek és betegek voltak, de szembenéztek a kivégzésük lehetőségével is. Marányi Ede alezredes távozásával azonban a helyzetük megváltozott. Emberséges parancsnok alá kaptak beosztást, ellátásuk javult, és a második csoport távozása után a legsúlyosabb betegeket azonnal kórházba szállították. A legtöbb súlyos beteg bori zsidó munkaszolgálatos 1944. november 4-én és 10-én került kórházba. A többiek további három csoportban, szintén november folyamán kaphattak kórházi ellátást.

A Reptér-táborból számos katonai kórházba szállíthatták a munkaszolgálatosokat. Kizárható azonban, hogy a Szentkirályszabadjához közeli és Veszprémbe települt besztercei csapatkórházba vagy a szombathelyi 523. hadikórházba szállították volna őket. Egyértelműen bizonyítható viszont, hogy a Reptér-táborból 78 munkaszolgálatost vittek a szombathelyi 3. helyőrségi kórházba. Közülük 67 volt zsidó munkaszolgálatos. A döntő többségük bori (29 fő) vagy valószínűsíthetően bori (25 fő) munkaszolgálatos volt (összesen 54 fő). Az összlétszámuk minden bizonnyal ennél több volt, de további neveket nem sikerült azonosítani. Az 54 fő mindegyike súlyos betegségben szenvedett, tipikus kórjelzésükként az általános és súlyos testi gyengeség került megnevezésre. A kórházban megfelelő ellátást kaptak. Közülük 18 fő meghalt, általában a kórházba érkezésüket követő egy hónapon belül és általában december végéig. A Helyőrségi Kórház életben maradt bori vagy valószínűleg bori munkaszolgálatosok általában – sorrendben – szolgálatra képes, gyengélkedőt előíró vagy katonai segédszolgálatra alkalmas bejegyzéssel hagyták el a kórházat általában 1945. január 1. és január 6. között. Az így kórházi fogyatékba kerültek két további "útvonala" vált ismertté. A "szolgálatra képes" Soltész Pál és a két hét gyengélkedőre küldött Schiff Imre egyaránt a szombathelyi Lovassági Laktanyába került, ahol közel egy időben, 1945. február végén–március elején meghaltak. Nem tudjuk, hogy a Lovassági Laktanyában lévő kórházba, a kórház-börtönbe vagy a büntetőszázadba kerültek-e. A Helyőrségi Laktanyából 1945. január első napjaiban elbocsátott bori munkaszolgálatosok másik, kevesebb mint 60 fős csoportját Kőszegre gyalogoltatták. Köztük volt Klein Dezső rabbi is. Útközben a nagy hóban közülük néhányan meghaltak. A túlélők a kőszegi M. kir. III. közérdekű munkaszolgálatos pótzászlóalj 103/304. századához kerültek. Egy hónap után, 1945. február első napjaiban, másokkal együtt visszakísérték őket Szombathelyre. Itt magyar katonák és csendőrök alaposan megverték és kifosztották őket. A gyalogmenet az Ausztriához tartozó Csajtára tartott. A menetet lovas kocsik is kísérték, amelyeket bori nazarénus munkaszolgálatosok hajtottak. Szentkirályszabadjáról ugyanis a bori kisegyháztagokat még 1944 karácsonya előtt Szombathelyre kísérték. Itt ők különböző helyeken dolgoztak, többek között részt vettek a bombázások okozta károk – sohasem katonai jellegű – elhárítási munkálataiban. Ők Szombathely környékén szabadultak fel 1945. március végén. A mintegy 150 fősre apadt kisegyház-tagok közül öt nazarénus munkaszolgálatos, köztük Papp Bálint atyafi kísérte a menetet. A bori zsidó munkaszolgálatosok Csajtán kényszermunkát végeztek, és ismét találkoztak az őket Cservenka után megtizedelő horvát SS-alakulat katonáival. A csajtai táborban fleck-tífusz miatt csak néhány bori munkaszolgálatos, köztük Klein Dezső maradt életben. A csajtai hadimunkát végzők közül azt, aki még menetképes állapotban volt, tovább hajtották egészen a mauthauseni koncentrációs táborig. Nem tudunk arról, és nem is valószínű, hogy Csajtáról bori munkaszolgálatos Mauthausenbe került volna.

A Helyőrségi Kórházba került 54 azonosított munkaszolgálatos közül – Klein Dezsővel együtt – összesen hat főről tudunk, aki túlélte a holokausztot. A meghaltak közül 15 főt anyakönyveztek utólag Szombathelyen 1958-ban. Az izraelita temetőbe temetett két fő utólagos anyakönyvezésére 1946-ban és szintén 1958-ban került sor.

A Helyőrségi Kórházba nem került be az ebben az időszakban Szombathelyen tartózkodó, beteges Marányi Ede alezredes. Ide került viszont a bori táborcsoport élén őt megelőző főparancsnok, Balogh András alezredes. Hosszabb ideig kezelték itt a bori munkaszolgálatosok egyik rémét, Szokolics Ferencz honvédot, bori keretlegényt. A népbírósági perében meghallgatott tanúk szerint a zsidó munkaszolgálatosokat a kórházban is bántalmazta, és a személyzetet ellenük uszította. Szokolics Ferenczet a perében meghallgatott bori Jehova-tanúk sem védték meg. Szokolics tagadta a vádat. Szokolics Ferenczet a népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt halálra ítélte, és 1947. április 25-én kivégezték. Azonosítható sírja a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában található.

A Helyőrségi Kórházban meghalt 18 bori vagy valószínűleg bori munkaszolgálatost Szombathelyen temették el, akárcsak a Szombathelyen meghalt további két bori munkaszolgálatost. Közülük összesen hat fő eltemetésének helyét sikerül pontosan vagy hozzávetőlegesen azonosítani. Ők három szombathelyi temetőben nyugszanak. A többi szombathelyi temető nyilvántartásaiban nem szerepelnek bori munkaszolgálatos nevek. A római katolikus Szentmártoni temetőben nyugszik Bartha László, Füredi József és Gerendás Sándor. Utóbbiakat tömegsírba temették el, a szombathelyi bombázásoktól teljesen függetlenül. Szintén az utóbbi két bori munkaszolgálatos esetében a hitelesnek tekinthető dokumentumok az eltemetési idejüket egymásnak ellentmondó vagy eltérő időpontokra teszik. A Füredi–Gerendás sír környékét az 1945. március 4-ei bombatámadás során találat érte. Feltételezhető, hogy a sírhely is megsérült. A Füredi család az 1960-as évekig gondozta a sírt, amelyet többször is fakereszttel vagy márványkővel megjelölt. Az izraelita temetőben nyugszik Adler József és Gáspár Lajos. Az izraelita temető "Ismeretlen munkaszolgálatos 1944" sírhelyein lehetséges, hogy bori munkaszolgálatosok is nyugszanak. Az Újtemetőben a bombatámadás áldozatainak parcellájában nyugszik a Lovassági Laktanyában meghalt Schiff Imre. A Szentmártoni temetőben eltemetett bori zsidó munkaszolgálatosokat honvédként és nem munkaszolgálatosként tartották nyilván, és vélhetően azért kerültek ide, mert kikeresztelkedtek. A szombathelyi zsidók elhurcolása után érthetetlen, hogy miként volt lehetséges az izraelita temetőbe történő temetés. A három temetőben nyugvó hat munkaszolgálatos esetében közös, hogy sírhalom nélküli, jeltelen sírokban nyugszanak.

 

MELLÉKLET

A SZENTKIRÁLYSZABADJAI REPTÉR-TÁBORBÓL 1944.10.16. ÉS 1945.01.05. KÖZÖTT
A M. KIR. SZOMBATHELYI 3. SZ. HONVÉD HELYŐRSÉGI KÓRHÁZBA KERÜLT BORI
ZSIDÓ (29 FŐ) ÉS VALÓSZÍNŰLEG BORI ZSIDÓ (25 FŐ) MUNKASZOLGÁLATOSOK
ÖSSZESÍTETT NÉVJEGYZÉKE

(A lista a felsorolt források adatainak felhasználásával és összevetésével készült. Az adatok hiányosak).

Adler [Ádler] József (a. n. Max Laura; Budapest, 1909.–Szombathely, 1944.11.10. 23 óra) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", gyári munkás, valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: nincs jelölve. Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.11.10. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye és ideje: "Adler József musz.", Szombathely, Izraelita temető, B. parcella, V. sor, 1–2. vagy 22–23. sírhely; 1944. 11. 13. vagy 11. 14. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.05.21.

Bartha [Berta] László (1921.–Szombathely, 1944.11.11.) bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "általános testi gyengeség". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.11. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye és ideje: "Berta László honvéd", Szombathely, Szentmártoni temető, C–II. parcella, 30. sírhely, 1944. 11. 11. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.07.04.

Berger Miklós (a. n. Altmann Regina; Kassa, 1918. vagy 1920.03.20. vagy 03.25.–?) bori munkaszolgálatos, famunkás, budapesti lakos. Állományteste Borban: V/4. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonossági száma: 33300.18.0245. Kórjelzése: "szájzár, bélhurut" (160 cm / 47 kg). Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.12.19.

Berger Ödön (a. n. Klein Amália; Budapest, 1898.02.14.–Szombathely, 1944.12.27. 12 óra 30 perc) bori munkaszolgálatos, kereskedősegéd. Kórjelzés: "mellhártyagyulladás, tüdővizenyő", "fekélyek a végtagokon", "kiéhezés". Kórházban volt: 1944.11.16.–1944.12.27. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye: Szombathely. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.07.05.

Bragyova Ferenc "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "testi gyengeség". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.06.

Braun László (a. n. Luczárty [Lucárti] Szerén; Balassagyarmat, 1920.01.24.–?) bori munkaszolgálatos, szabó. Állományteste Borban: V/2. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonossági szám: 1432.20.0022. Kórjelzés: "lövési sérülés a jobb alszáron". Szentkirályszabadján, 1944.10.24-én 12 órakor meglőtték. Kórházban volt: 1944.10.30.–1944.12.06.

Burg Henrik "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "hörghurut", "testi gyengeség". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.06.

Erbstein László "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés, bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01.

Erdős Frigyes (a. n. Rosenspitz [Rosenpitz] Janka; Budapest, 1914.04.12.–Szombathely, 1944.11.06. 10 óra) bori munkaszolgálatos, kereskedősegéd, budapesti lakos. Kórjelzés: "szívizomelfajulás, pangásos tünetekkel" (177 cm / 72 kg). Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.11.06. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye: Szombathely. A halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.07.04.

Faltin Ernő "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01.

Ferber Miklós "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "általános testi legyengülés". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.11.26.

Fried Vilmos (a. n. Ungár Erzsébet; 1908.–?) bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.21.–1945.01.01.

Friedmann [Friedman] Lipót (a. n. Klein Teréz, Ungsasfalva /Ukrajna – Orlyava, tévesen Orlova/ 1921.10.26. vagy 10.28.–?) bori munkaszolgálatos, géplakatos. Állományteste Borban: V/4. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonossági szám: 4126.21.0098. Kórjelzés: "kötőszöveti gyulladás a b. [bal] láb fején". Kórházban volt: 1944.11.26.–1944.12.06.

Friedmann [Friedman] Vilmos (a. n. Lázár Hermina; Mikola /Mircula – Románia/, 1907.02.26.–?) bori munkaszolgálatos, mészáros. Kórjelzés: "lövési sérülés a jobb alkarján". Szentkirályszabadján, 1944.10.24-én este meglőtték. Kórházban volt: 1944.10.30.–1944.12.06.

Fritz [Frik] István (a. n. Braunus [Braun] Idia; Körmend, 1903.–1945.) "közérdekű munkaszolgálatos", valószínűleg bori munkaszolgálatos, kefekészítő. Kórjelzés: "idült gyomorhurut", "gyomorvérzés", "nyombélfekély" (165 cm / 56 kg). Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.11.26.

Füredi József (a. n. Deitch [Deics] Regina; Kamocsa /Komoča – Szlovákia, tévesen Kalocsa/, 1903.05.19.– Szombathely, 1944.11.24. 10 óra. 35 perc) bori munkaszolgálatos, cipész kisiparos, budapesti lakos. Állományteste Borban: 105/510. szd. Állományteste Szentkirályszabadján: VI/3. kmsz. szd. pk. Kórjelzés: "nagyfokú testi gyengeség", "bélhurut", "szervi szívbaj, keringési zavarokkal". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.24. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye és ideje: "Füredi József honvéd", Szombathely, Szentmártoni temető, A–7. parcella, 30. sírhely (tömegsír), 1944.11.25. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.05.21.

Gábor Ervin (a. n. Fritz Irén; Putnok, 1903.04.27.–?) bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "lázas meghűlés". Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.11.26.

Gáspár [Gáspai] Lajos (a. n. Goldstein Róza; Miskolc, 1908.08.15.–Szombathely, 1944.11.10.) bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: hiányzik. Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.10. Temetés helye és ideje: Szombathely, Izraelita temető, B. parcella, V. sor, 1–2. vagy 22–23. sírhely; 1944.11.13. Utólagos anyakönyvezés: Szombathely, 1946.06.17.

Gerendás [Gerondás] Sándor (a. n. Schwarz [Schwartz] Karolin; Zágráb, 1903.02.08.–Szombathely, 1944.12.27. 8 óra) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos, magántisztviselő, pestújhelyi lakos. Kórjelzés: "igen nagyfokú általános testi legyengülés", "idült bélhurut" (168 cm / 50 kg). Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.12.27. vagy 12.28. Halál oka: "szívbénulás", "kiütéses tífusz". Temetés helye: Szombathely, Szentmártoni temető, A–7. parcella, 30. sírhely (tömegsír), 1944.12.30. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958. 07. 04.

Gergely János (a. n. Vogel [Vogl] Eleonóra; Dévaványa, 1903.09.16.–Szombathely, 1945.01.05. 5 óra) bori munkaszolgálatos, banktisztviselő, budapesti lakos. Azonosításai száma: 1236.03.0425. Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.05. Halál oka: "általános testi gyengeség", "szívbénulás", "bélhurut". Temetés helye és ideje: Szombathely, 1944.01.08. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.12.30.

Grosszmann [Groszman / Grozmann / Grossmann] Andor (a. n. Grünbaum Mária; Budapest, 1903.09.10.–Szombathely, 1944.11.25. 4 óra) bori munkaszolgálatos, drogista segéd. Azonosítási száma: 3006.03.2327. Kórjelzés: "nagyfokú, általános testi gyengeség", "bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.25. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye: Szombathely. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.05.10.

Herczog [Hercog] Károly (a. n. Engel Antónia; Budapest, 1906.10.23.–Szombathely, 1944.11.17. 14 óra) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos, kereskedő, budapesti lakos. Kórjelzés: "nagyfokú testi elerőtlenedés". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.17. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye: Szombathely. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.05.21.

Hirschler Oszkár "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "szívizomelfajulás", "hörghurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01.

Hoffmann Endre (a. n. Hoffmann Katalin; Újpest, 1906.02.12.–Szombathely, 1944.11.14. 2 óra) "közérdekű munkaszolgálatos", valószínűleg bori munkaszolgálatos, budapesti lakos. Kórjelzés: "teljes testi leromlás". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.14. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye és ideje: Szombathely, 1944.11.15. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.07.04.

Juhász György "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut", "izületi gyulladás". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01.

Kálnai Sándor (a. n. Benner Sarolta; Szeged, 1921.01.23.–?) bori munkaszolgálatos. Állományteste Borban: V/3. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonosítási száma: 3281.21.0133. Kórjelzés: "nagyfokú testi leromlottság", "gennyes bőrsebek". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.02.07. Kőszegi állományteste 1945.02.06-tól: 103/304.-os közérdekű munkaszolgálatos század.

Katona Jenő (a. n. Katona Eszter; Nagyszőllős, 1920.03.06.–?) bori munkaszolgálatos, pék. Kórjelzés: "lövési sérülés a bal combon". Szentkirályszabadján, 1944.10.24-én délben meglőtték. Kórházban volt: 1944.10.30.–1944.12.21. Túlélte a holokausztot.

Keledi György "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi gyengeség". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.26.

Kéri László (a. n. Laszky Etel; Békéscsaba–?) bori munkaszolgálatos, könyvelő. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01. Túlélte a holokausztot.

Kirschenbaum Herman (a. n. Izraelovits Róza; Szolyva, 1907.–Szombathely, 1945.01.10.) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "szívizomelfajulás". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.10. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye: Szombathely. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.12.04.

Klein Dezső [David Ben-Cion Klein / Ben Tzion Klein / Klein Ben Cion] (a. n. Jakubovics Szidónia; Királyhelmec /Kráľovský Chlmec – Szlovákia/ 1919.11.26.–Moshav Yesodot /Izrael/, 2009.03.05.) bori munkaszolgálatos, ortodox rabbi. Csapatteste Borban: V/3. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonosítási száma Borban: 4020.19.0063. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.26.–1945.01.01. Kőszegi állományteste 1945.01.01-től 103/304.-os század közérdekű munkaszolgálatos század.

Klein József "közérdekű munkaszolgálatos". Legalább négyen voltak Klein József nevű zsidó munkaszolgálatosok Borban. Valószínű, hogy közülük való a kórházba került Klein József (valószínűleg bori munkaszolgálatos). Kórjelzés: "bélhurut", "hörghurut", "astmás szívműködés". Kórházban volt: 1944.11.21.–1945.01.01.

Krausz Imre (a. n. Szommer [Sommer] Berta; 1903.–?) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "lázas mellhártya-gyulladás". Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.12.25. Kőszegi állományteste 1944.12.25-től: M. kir. III. kmsz. pótzlj. Túlélte a holokausztot.

Lantos Pál "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "hólyaghurut". Kórházban volt: 1944.11.04.–1945.01.01.

Lampert Sándor "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut", "kötőszöveti gyulladás a háton". Kórházban volt: 1944.11.04.–1945.01.01.

Lőwy [Löwy] Sándor (a. n. Pápai Matild; Krik /?/ 1908.09.14.–Szombathely, 1944.12.05. 7 óra 30 perc) bori munkaszolgálatos, gyógyszerész. Kórjelzés: "nagyfokú általános testi legyengülés", "bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.12.05. Halál oka: "szívbénulás". Temetés helye és ideje: Szombathely, 1944.12.07. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.08.02.

Moskovits József (a. n. Friedmann Zsuzsanna; Mád, 1909.12.12.–?) bori munkaszolgálatos, pincér, játékkészítő. Kórjelzés: "kötőszöveti gyulladás a jobb alszáron", "nyirokmirigy gyulladással". Kórházban volt: 1944.11.04.– 1944.11.16. (megszökött). Túlélte a holokausztot.

Müller Miklós (a. n. Kaner [Kanner] Klára; Körösmező, 1921.12.20.–?) bori munkaszolgálatos, borbély és fodrász. Kórjelzés: "jobb alszárát a térd alatt golyó érte". Szentkirályszabadján, 1944.10.29-én 12 órakor meglőtték. Kórházban volt: 1944.10.30.–? és 1945.03.29.–1945.05.19. Túlélte a holokausztot.

Nyíri [Nyiri] Tibor (Újfehértó, 1906.12.16.–Budapest, 1977.12.30.) bori munkaszolgálatos, író, újságíró, színpadi szerző. Kórjelzése: "testi leromlás", "baloldali lágyéksérv", "tüdőtágulat". Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.12.10.

Reinitz Sándor közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut", "hólyaghurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01.

Sándori Tibor (a. n. Klein Olga; Budapest, 1907.12.19.–Szombathely, 1944.11.14. 24 óra) bori munkaszolgálatos, gépészmérnök, budapesti lakos. Kórjelzés: "testi leromlottság". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.11.14. Halál oka: "szívbénulás", "végelgyengülés". Temetés helye és ideje: Szombathely, 1944.11.16.

Schichtanz [Schichtancz] Miklós (a. n. Goldberger Melánia; Eger, 1911. vagy 1921.04.01.–?) bori munkaszolgálatos, szabósegéd. Csapatteste Borban: V/1. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonosítási száma: 1145.21.0231. Kórjelzés: "kisfokú idült izületi csúz", "kisfokú baloldali mellhártya visszanövés" (163 cm / 58 kg). Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.11.23.

Schiff [Shiff] Imre (1911.–Szombathely, 1945.02.28.) bori munkaszolgálatos, budapesti lakos. Kórjelzése: "nagyfokú testi legyengülés", "kisfokú ideggyengeség". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01. Temetés helye és ideje: Szombathely, Újtemető (Jáki úti temető), (Honvéd parcella, F/3/A. parcella). Bombázottak parcellája, I. sor. 1945.02.28. és 03.03 között.

Simó Ernő (a. n. Markovics Malvin; Budapest, 1915.12.24.–?) bori munkaszolgálatos. Csoportteste Borban: V/4. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonosítási szám: 3008.15.6721. Kórjelzés: "kötőszöveti gyulladás a bal láb negyedik ujján". Kórházban volt: 1944.11.04.–1945.01.06.

Singer István (a. n. Klein Jozefin; Budapest, 1903.04.13.–?) bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "idült bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1944.12.26.

Soltész (Fischer) Pál (a. n. Schultheis Teréz; Budapest 1915.02.19.–Szombathely, 1945.03.03.) bori munkaszolgálatos, tisztviselő, budapesti lakos. Csapatteste Borban: V/1. szd. V. kmsz. pótzlj. Kórjelzés: "testi gyengeség". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.06. Halál oka: "szervi szívbaj, nagyfokú testi leromlottság". Temetés helye: Szombathely. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.10.08.

Stark Andor (a. n. Schwartz [Schvarc] Regina; Mezőkeresztes, 1916.03.03.–Szombathely, 1944.11.10.) bori munkaszolgálatos, kereskedősegéd, szentkirályszabadjai lakos. Csapatteste Borban: V/1. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonosítási szám: 0495.16.0014. Kórjelzés: "leromlott testi állapot". Kórházban volt: 1944.11.10. –1944.11.10. A halál oka: "szívbénulás". Temetés helye és helye: Szombathely, 1944.11.13. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.07.04.

Strulovits Márton "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.21.–1945.01.01.

Székely András (a. n. Steinhard Lídia Etelka; 1907.–?) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos, pék. Kórjelzés: "testi leromlás", "vastagbélhurut", "idült hörghurut" (171 cm / 62 kg). Kórházban volt: 1944.11.04.–1944.11.19.

Tesauer Aladár "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "kisfokú szívizom elfajulás és testi gyengeség". Kórházban volt: 1944.11.04.–1945.01.06.

Weisz [Weiss] Ignácz "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "bélhurut". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.01.

Wienner István (a. n. Lusztig [Lustig] Etel; Székesfehérvár, 1919.10.24.–Szombathely, 1945.01.13. 8 óra) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos, kertész, bőrkereskedő, hentes, budapesti lakos. Kórjelzés: "általános testi gyengeség". Kórházban volt: 1944.11.10.–1945.01.13. A halál oka: "szívbénulás". Temetés helye és helye: Szombathely, 1945.01.16. Halál utólagos anyakönyvezése: Szombathely, 1958.05.21.

Wiesner [Wiezner] Lajos (a. n. Heimlich Szidónia; Petrőc /Bački Petrovac – Szerbia/, 1920.08.03.–?) bori munkaszolgálatos. Csapatteste Borban: V/1. szd. V. kmsz. pótzlj. Azonosítási szám: ?.20.0030. Kórjelzés: "félheveny izületi gyulladás". Kórházban volt: 1944.11.26.–1944.12.26. Kőszegi állományteste 1944.12.25-től: M. kir. III. kmsz. pótzlj.

Zinger István (a. n. Strasszer Hermina; 1909.–?) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", valószínűleg bori munkaszolgálatos. Kórjelzés: "nagyfokú testi legyengülés", "idült bélhurut". Kórházban volt: ?–1944.12.25. Kőszegi állományteste 1944.12.25-től: M. kir. III. kmsz. pótzlj.

 

LEVÉLTÁRI, IRATTÁRI FORRÁSOK:

ÁBTL = Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest 3.1.9. V-88503. Szokolits [Szokolics] Ferencz vizsgálati dossziéja.

BFL = Budapesti Főváros Levéltára, Budapest XXV. 1.a 2298/1946. Szokolits Ferenc [Szokolics Ferencz] népbírósági dossziéja.

HM HIM HL = Honvédelmi Minisztérium, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténeti Levéltár és Irattár, Budapest

III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház 1930–1945. 1. doboz: Kórházi parancsnokság. Általános iratok 1934–1945.; Napiparancsok 1942–1944.; Parancskivonatok 1938–1945.; Iktatott iratok 1938–1945. 2. doboz: Kórházi parancsnokság: Személyi iratok 1945.; Létszámjelentések 1945.; Halott vizsgálati bizonyítványok. 51–59. doboz: Sebészet 1944. Orvosi leletek A–Z. 62. doboz: Belgyógyászat 1941–1945. Általános iratok Orvosi leletek A–J. 118–123. doboz: Belgyógyászat 1944. Orvosi leletek A–Z.; 133. doboz: Fertőző osztály 1944–1945. Könyvek: 2. Beteg növedék–fogyaték könyv 1940–1944.; 4. Beteg növedék–fogyaték könyv (napló) 1943–1946.; 7. Betegfelvételi könyv 1944–1945.; 9. Tiszti orvosi bizonyítványok jegyzőkönyve (Belgyógyászat) 1944–1945.

41. sz. Név szerinti veszteségkimutatás (1944.09.01.–1944.10.31.) 1945. 8. ny. v. oszt. 35867 alapsz. Készült: Bódé, 1944. december 14. (Cservenka után készült veszteséglista).

Kozma utcai izraelita temető, Budapest A munkaszolgálatosok emlékére a temetőben emelt oszlopcsarnok ún. bori falán szereplő névlista

MEASZ Archívum = Magyar Ellenálló és Antifasiszták Szövetségének Irattára, Budapest "Személyilap a bori koncentrációs tábor volt lakóiról. MEASZ–NÜB névlisták (a Nácizmus Üldözötteinek Bizottságával közösen).

Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár (SZEL), Szombathely, Halottak anyakönyve 1944–1945.

Szombathelyi Szent Márton Plébánia, Szombathely Halottak anyakönyve II. 1944–1945. Halottak anyakönyve III. 1946.

Szombathelyi Zsidó Hitközség Irattára, Szombathely Izraelita Halotti Anyakönyv betűrendes mutatója (Sírhelyek mutatója) Temetői regiszter (Számítógépes nyilvántartás)

Vas Megyei Temetkezési Kft, Szombathelyi Újtemető (Jáki úti temető), Szombathely Temetőkönyv 1930–1944.; Temetőkönyv 1945–1957. 1945-ben a Jáki úti temetőben eltemetettek temetőkönyve ("Jáki úti 1945 háborúban tem.").

VML = Vas Megyei Levéltár, Szombathely Állami anyakönyvek, halotti anyakönyvek IV–446/a/1020 1944–1945. évi halotti anyakönyv IV–446/a/1021 1946–1948. évi halotti anyakönyv V–446/a/1022 1949. évi halotti anyakönyv V–446/a/1025 1958–1959. évi halotti anyakönyv 102 b/ Szombathely város polgármesteri hivatala. Szombathely város polgármestere, Közigazgatási iratok 1945–1950.

MJTA = Magyarországi Jehova Tanúi Egyház Történeti Archívuma, Budapest Életinterjúk, visszaemlékezések

NSJS = Szlovákiai Jehova Tanúi Egyház Történeti Archívuma, Pozsony Életinterjúk, visszaemlékezések

 

MAGÁN ARCHÍVUMOK, MAGÁNKIADÁSOK, KÉZIRATOK:

Battyány Gyögy bori munkaszolgálatos 1944-i notesze (napló bori munkaszolgálatosok neveivel). Battyány Katalin tulajdona.

Füredi József bori munkaszolgálatos fiának, Ifj. Füredi Józsefnek a tulajdonában lévő dokumentumok és személyes közlései (elektronikus posta, Budapest, 2012.09.12.–2013.06.05.).

Gergely János bori munkaszolgálatos lánya, Dr. Dési Illésné született Gergely Anikó tulajdonában lévő dokumentumok és személyes közlései (elektronikus posta, Budapest, 2012.10.30.–2013.06.05.).

GULYÁS Viktória: A zsidó temetkezési szokások és a gyász. A szombathelyi neológ izraelita temető "B" parcellájának részletes katasztere. Szakdolgozat (konzulens: Dr. Szántó Imréné Balázs Edit és Katona Attila), Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola, Bölcsészettudományi Kar, Történelem szak, 2003.

HORVÁTH Péter–SZÉP Gábor: A szombathelyi neológ izraelita temető "A" parcellájának monografikus feldolgozása I–II. Szakdolgozat. (konzulens: Dr. Szántó Imréné Balázs Edit). Szombathely, 1999. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Történelmi Tanszék.

Klein Dezső (David Ben-Cion Klein) bori munkaszolgálatos fiának, Yakov Haim Kleinnek a tulajdonában lévő könyv: KLEIN, David Ben-Cion: "...hirdetjük a Te dicséretedet!" (Visszaemlékezése héber nyelven.) Magánkiadás, Yesodot Halashon (Izrael) 1992. 12–19.

Papp Bálint nazarénus bori munkaszolgálatosnak és fiának, Papp Ferencnek a tulajdonában lévő fénykép- és videofelvétel.

TAKÁCS Ferenc: Szentmárton temető névmutatója. Magánkiadás, Szombathely, 2009. Soltész Pál bori munkaszolgálatos lányának, Soltész Évának a tulajdonában lévő dokumentumok és személyes közlései (telefon interjú, elektronikus posta, Budapest, 2013.04.03.–2013.06.05.)

 

INTERNETES ADATBÁZISOK:

DEGOB-jegyzőkönyvek. Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság adatbázisa. http://www.degob.hu/index.php – utolsó letöltés: 2013.05.05.

HDKE adatbázis. Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény adatbázisa. http://www.hdke.hu/emlekezes/azonositott-aldozatok/nevkereso – utolsó letöltés 2013.04.05.

HM HIM–KFKI ISYS szovjet hadifogoly-adatbázis. http://www.hadifogoly.hu/web/hadifogoly/index – utolsó letöltés: 2013.04.05.

HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály adatbázisa. Hadisír nyilvántartó. http://www.hadisir.hu/ – utolsó letöltés: 2013.05.28.

 

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A Vasi Szemle két részben közölte a Szombathelyre és környékére vitt bori munkaszolgálatosokról írt tanulmányomat. A megírást megelőző tíz hónapos kutatás során sokan segítették munkámat itthon és külföldön, a terepen és a levéltárakban stb. egyaránt. Szeretnék nekik az alábbiakban név szerint is köszönetet mondani:

Andor Ferenc ny. igazgató, Szombathely

Anton, Murín segítő, Jehova-tanú, Pozsony

B. Németh László a Szombathelyi Zsidó Hitközség tagja, Szombathely

Benczik Gyula levéltári kezelő, VML, Szombathely

Berta Mátyás segítő, nazarénus, Zenta

Dési Illésné született Gergely Anikó segítő, Budapest

Dési János újságíró, Budapest

Egervári Vera segítő, Netanya

Feiszt György főlevéltáros, VML, Szombathely

Fleischer Alexandra segítő, Budapest

Füredi József ifj. segítő, Budapest

Gál Tibor kutató, nazarénus, Budapest

Garzuly Ferenc orvos, Szombathely

Gergely István bori munkaszolgálatos, Sydney

Gőbölös Ottóné született Soltész Éva segítő, Budapest

Haffner Tibor ifj. segítő, Jehova-tanú, Zsolna

Hanák András Jehova-tanú bori munkaszolgálatos, Homonna

Hegedűs Judit levéltáros, HM HIM HL, Budapest

Horváth Mihály segítő, Felsőcsatár-Szombathely

Horváth Sándor néprajzkutató, Narda

Huhák Heléna gyűjteményvezető, HDKE, Budapest

Jankovics Tibor segítő, Jehova-tanú, Budapest

Jónás Zsolt informatikus, SE Magatartástudományi Intézet, Budapest

Katona Attila történész, Szombathely

Koltainé Németh Kornélia irodavezető, Szent Márton Plébánia, Szombathely

Kosztolánczy Tibor helytörténész, Szombathely

Kovács Dénes bori munkaszolgálatos, Budapest

Kovács Péter segítő, Budapest

Márkus Sándor, a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke, Szombathely

Mayer László levéltáros, VML, Szombathely

Mostbacher János kutató, Jehova-tanú, Pécs

Németh Tamás polgármester, Nárai

Orbán Róbert népművelő, Szombathely

Pál Ferenc levéltárvezető, SZEL, Szombathely

Papp Bálint nazarénus bori munkaszolgálatos, Budapest

Papp Ervin kulturális menedzser, Budapest

Papp Erzsébet gyűjteménykezelő, HDKE, Budapest

Papp Ferenc segítő, Budapest

Péter Horváth segítő, Stuttgart

Rétfalvi Balázs levéltáros, SZEL, Szombathely

Schauermann János plébános, Szent Márton Plébánia, Szombathely

Singer, Naomi gyűjteményvezető, Cfát

Szántó Imre segítő, nazarénus, Hódmezővásárhely

Szántó Imréné született Balázs Edit, történész, Budapest

Széll Kálmán orvos, Szombathely

Szigeti András segítő, Budapest

Szigeti Róbert bori munkaszolgálatos, Stockholm

Szilágyi Erzsébet hébertanár, műfordító, Budapest

Szinger Ádám Jehova-tanú bori munkaszolgálatos, Dunaegyháza

Szukits Veronika segítő, Becse

Takács Ferenc helytörténész, Szombathely

Török János segítő, Jehova-tanú, Királyhelmec

Török Károly Jehova-tanú bori munkaszolgálatos, Királyhelmec

Tulipánné Fügedi Erika levéltáros, HM HIM HL, Budapest

Vági József Jehova-tanú bori munkaszolgálatos, Ugod

Yakov Haim Klein rabbi, Yesodot Halashon

 

Külön szeretnék köszönetet mondani Orbán Róbert szombathelyi népművelőnek, kulturális szervezőnek, akinek a segítsége nélkül nem tudtam volna megírni a két részben közölt tanulmányt^*, továbbá Gyurácz Ferenc főszerkesztőnek, akinek az inspiráló támogatása nélkül mindez nem jelenhetett volna meg a Vasi Szemlében.

   

JEGYZETEK

*	Vö.: 102. sz. lábjegyzet!
1	A Szentkirályszabadja község területén létrehozott tábornak számos hivatalos megnevezése ismert. A hivatalos dokumentumokban ismert a "Szentkirályszabadjai tábor" elnevezés, de ebbe a repteret és a községet egyaránt beleértették, hiszen valóban egy katonai tábort alkottak. A Szentkirályszabadja halotti anyakönyvébe 1944-ben bejegyzett bori zsidó munkaszolgálatosok esetében a meghaltak neve mellé a "Reptér-tábor" vagy "Szentkirályszabadjai Reptér-tábor" megnevezés került. A szombathelyi 3. sz. Helyőrségi Kórház betegkönyvébe a Szentkirályszabadjáról odakerült betegek neve mellé a "Rep. pság. Sztkirályszabadja" [Reptér parancsnokság, Szentkirályszabadja] vagy "Honv. Repl. pság. Szentkirályszabadja" [Honvéd Repülő parancsnokság Szentkirályszabadja] bejegyzést írták. Más kórházi dokumentumokra a "M. Kir. Honvéd Repülőtér Táborparancsnokság" feliratú pecsét került. Egy másik kórház esetében a Szentkirályszabadjáról bekerült betegek nevénél a "Reptér-kiképző" vagy "Rep. akadémia" [Reptér Akadémia] megnevezés szerepel, mivel 1944 októberében Taszárról ide helyezték át a M. kir. "V. Horthy István" Honvéd Repülő Akadémiát. Fennmaradt egy körpecsét is, rajta "M. kir. honvéd reptér táborparancsnokság" felirattal. A Holokauszt Emlékközpont (HDKE) nyilvántartása a repülőtéri tábort "Reptérépítő munkaszolgálatos tábor"-ként tartja nyilván. Veress D. Csaba történész a "Szentkirályszabadjai tábor" elnevezést használja, míg a Szentkirályszabadján élők szabadi reptérnek mondták a tábort. Mindezek ismeretében a reptér és egyben a község területét is magába foglaló katonai parancsnokság (tábor) megnevezésére egységesen a Reptér-tábor elnevezést használom.
2	CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Fejezetek a bori munkaszolgálat történetéből. Budapest, Vince Kiadó, 2011. 199.
3	A különleges munkásszázadot Szegedről indították el Szentkirályszabadjára 1944.10.10-e körül. Az induló létszám 196 fő volt, de menet közben többen megszöktek. HEVESI János: "...Ki az Isten népe?" (Ifjúkorom évei a bevonulástól hadifogságom végéig). A szerző kiadása. Baja, 2000. 22. és 35.
4	HEVESI János: "...Ki az Isten népe?" Uo. 33. Mindezt Hevesi János személyes találkozásunk során megerősítette. Baja, 2006.01.17.
5	Hevesi János (a. n. Kiss Etelka; Átokháza /Ásotthalom/, 1921.01.14.–Baja, 2011.05.07.) bajai nazarénus, katonaiszolgálat-megtagadó.
6	Várnai [Worstein] Olivér (a. n. Lánger Ilona; Budapest, 1921.03.19.–Budapest, 2008.05.13.) illegális kommunista, akit 1942-ben röplap-terjesztésért elítéltek. Mint politikai elítéltet osztották be büntető munkaszolgálatos alakulatba. 1945 után könyvvizsgáló, majd a Fővárosi Adóügyi Hivatal vezetője.
7	Seres [Stein] Marcell (a. n. Mendelshon Franciska; Budapest, 1921.10.12.–?) mint politikai elítéltet osztották be büntető munkaszolgálatos alakulatba. 1945 után rendőrnyomozó százados.
8	Várnai Olivér személyes közlése. Budapest, 2006.03.17. Seres Márton, telefon interjú. 2006.03.29.
9	HEVESI János: "...Ki az Isten népe?" Uo. 22.
10	A századok létszámának kiszámítását lásd: CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Uo. 225.
11	VERESS D. Csaba: Szentkirályszabadja évszázadai (Egy Balaton-felvidéki község története). Szentkirályszabadjai Község Önkormányzata, Szentkirályszabdja, 1998. 283.
12	CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Uo. 355.
13	A Szentkirályszabadján meghalt és itt anyakönyvezett bori zsidó munkaszolgálatosok adatait közlöm. CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Uo. 1. sz. melléklet. 355.
14	M. kir. besztercei csapatkórház 1940–1945. (A 9. helyőrségi kórház egyik csapatkórháza). HM HIM HL III. 20.
15	Betegfelvételi (Betegnövedéki) jegyzőkönyv 1940–1944. HM HIM HL III. 20. 3. sz. doboz. Betegfelvételi (betegnövedéki) jegyzőkönyv 1944. 04.–1945. 10. HM HIM HL III. 20. 4. sz. doboz.
16	Kórtörténeti lapok névmutatója 1941–1945. HM HIM HL III. 20. M. kir. besztercei honvéd csapatkórház. 8. sz. doboz. Haláleset-felvétel. HM HIM HL III. 20/2. M. kir. besztercei honvéd csapatkórház. 8. sz. doboz.
17	A vizsgált időszakban egyetlenegy zsidó munkaszolgálatos halt meg a már Veszprémbe települt besztercei csapatkórházban. Ő a bori listákon nem szereplő, hanem valószínűleg Komáromban állomásozó és a 101/334. kmsz. század kötelékébe tartozó Winternitz Imre (?–Veszprém, 1944.11.18.). M. kir. besztercei honvéd csapatkórház parancsnokság 1944. sgt. 103–1524. HM HIM HL III. 20/2. M. kir. besztercei honvéd csapatkórház. 8. sz. doboz.
18	Betegnövedéki könyv (Növedéki napló) 1944.01.01.–1944.11.04. HM HIM HL III. 100. M. kir. 523. hadikórház. 4. sz. doboz. Betegnövedéki könyv (Növedéki jegyzőköny) 1944.11.08.–1945.03.26. HM HIM HL III. 100. M. kir. 523. hadikórház. 5. sz. doboz.
19	Betegnévjegyzékek (Névjegyzék). A fogyatékba került harctéri sebesültek (sic!) és betegekről. HM HIM HL III. 100. M. kir. 523. hadikórház betegjegyzéke 1942–1944. 2. sz. doboz.
20	Betűsoros névmutató 1943–1945. 8. sz doboz; Betűsoros névmutató 1944–1945. 9. sz. doboz. Szolgálatképesen kibocsátottak betűsoros mutatója. HM HIM HL III. 100. M. kir. 523. hadikórház 1938–1945.
21	A Faludi Ferenc Gimnázium, majd pedig a Helyőrségi Kórház a Székely Ferenc utca és Horthy Miklós tér sarkán lévő épületben volt.
22	Az épületben ma a Nyugat–magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja működik. Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.
23	Dr. Bánfalvi Tivadar [a. n. Koziolkovich Mária; 1900.11.09.–?) orvos alezredes. Az M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház parancsnoka 1944-ben.
24	Dr. Toronyi Ottóra, mint a munkaszolgálatos édesapját segítő orvosra emlékezik Vámosi András filmrendező. VÁMOSI András: Gondolatok Tatáról. In: Hitközségi Híradó VIII. évf. 2010. 06–07. 7. http://kehreg.files.wordpress.com/2010/07/hitkozsegihirado2010junjul.pdf – utolsó letöltés 2013.05.14.
25	A munkaszolgálatosok hivatalosan szintén katonák voltak, rendfokozatuk kmsz. stb. volt.
26	Ezek a következők: "msz" [munkaszolgálatos], "musz" [munkaszolgálatos] "musz 'zs'" [munkaszolgálatos zsidó], "kmsz" [közérdekű munkaszolgálatos], "kmsz 'zs'" [közérdekű munkaszolgálatos zsidó]), "zs" [zsidó].
27	Klein Dezső [David Ben-Cion Klein / Ben Tzion Klein / Klein Ben Cion] (a. n. Jakubovics Szidónia; Királyhelmec [Kráľovský Chlmec, Szlovákia] 1919.11.26.–Yesodot Halashon /Izrael/, 1990.03.05.) bori munkaszolgálatos, a Berlin-tábor foglya. Klein Dezső a magyar és lengyel bevándorlók által a Közép-Izraelben lévő Yesodot Halashon falu ortodox rabbija lett.
28	DEUTSCH, Jehuda: Bor. Rabszolgavásár a második világháborúban. (A szerző fordítása, lektorálta: Neumann György.) Kézirat. Netanya (Izrael), magánkiadás (Eredeti, héber nyelvű kiadása 1998-ban jelent meg.) 124. oldalon lévő 61. jegyzet. Deutsch, Juda [Jehuda / Yehuda; Deutsch Lajos Gyögy] (a. n. Czeizler Sarolta; Újpest, 1926.02.20.–Netanya [Izrael], 2009.09.28.) bori munkaszolgálatos a Rhön-altáborban. Munkás, az izraeli hadsereg alezredese, a bori munkaszolgálat történetének kutatója.
29	KLEIN, David Ben-Cion (Klein Dezső): "...hirdetjük a Te dicséretedet!" (visszaemlékezése héber nyelven). Magánkiadás, Yesodot Halashon (Izrael) 1992. Összesen 19 szkennelt oldalt kaptam kézhez (2012.04.07.). A tanulmányban felhasznált – 12-től 18-ig terjedő – oldalakat héberről magyarra fordította Szilágyi Erzsébet (a. n. König Jolán; Szekszárd, 1970.10.03.–) hébertanár, műfordító.
30	CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Uo. 222–225.
31	KLEIN, David Ben-Cion (Klein Dezső): "...hirdetjük a Te dicséretedet!". Uo. 13.
32	KLEIN, David Ben-Cion (Klein Dezső): "...hirdetjük a Te dicséretedet!". Uo. 14.
33	Betegfelvételi könyv. Uo. 9304. szám alatt.
34	CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Uo. 217.
35	CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Uo. 289–315.
36	Gergely János (a. n. Vogl Eleonóra; Dévaványa, 1903.09.05.–Szombathely, 1945.01.05.) bori munkaszolgálatos, magántisztviselő, bankfiókvezető.
37	Füredi József (a. n. Deitch [Deics] Regina; Kamocsa, 1903.05.19.–Szombathely, 1944.11.24.) bori munkaszolgálatos, tanár.
38	Soltész (Fischer) Pál (a. n. Schultheis Teréz; Budapest 1915.02.19.–Szombathely, 1945.03.03.) bori munkaszolgálatos, tisztviselő.
39	Szeretnék köszönetet mondani a hozzátartozóknak, így Füredi József fiának, ifj. Füredi Józsefnek, Gergely János leányának, Dr. Dési Illésné született Gergely Anikónak és Soltész Pál lányának, Gőbölös Ottóné született Soltész Évának.
40	Juhász Pál (a. n. Bugyi Anna; Földeák, 1906.03.02.–Budapest, 1947.03.18.) tartalékos főhadnagy, bori keretlegény, OTI-tisztviselő, a Vorarlberg-altábor parancsnoka. A népbíróságág háborús bűncselekmények elkövetése miatt halálra ítélte, és kivégezték. Sírja a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában van (22. sor, 25. sírhely).
41	Juhász Pál főhadnagy kihallgatási jegyzőkönyve. Budapest, 1946. 11. 26. Nytsz.: 1946. Nü. 13283. BFL XXV.1.a 4948/1946. Nb. Juhász Pál. 82.
42	Gergely János levelezőlapja feltehetőleg Gergely Jánosnénak Budapestre (olvashatatlan címzés). Szombathely, III. sz. Helyőrségi kórház Belgyógyászat. 1944.11.10. (Feladás: Szombathely, 1944.11.10.) Autográf ceruzaírással (nehezen olvasható), autográf keresztnév aláírással. Szkennelt formában láttam. Kézhezvéve: 2012.10.29.
43	A Katonai halotti nyilvántartó által, 1945-ben kiállított halotti bizonyítvány ceruzaírással írt, betű szerinti másolata. A másolatot Gergely György készítette Budapesten, 1945.05.30-án. A másolaton az szerepel, hogy Gergely János 1945.01.05-én reggel 5 órakor halt meg. Forrás: Dési Illésné született Gergely Anikó. Kézhez véve szkennelt formában: Budapest, 2012.10.29.
44	IQSYS–HM HIM Központi Irattár és Hadsírgondozó Iroda II. világháborús nyilvántartásai. Hadifogolyadatbázis. Személyes adatok. Gergely János. http://www.hadifogoly.hu/web/hadifogoly/searchdetails?table=T&id=38536 utolsó letöltés 2013. 03. 04.
45	Dr. Dési Illésné született Gergely Anikó (a. n. Förstner Margit; Budapest, 1938.01.31.–) szerkesztő.
46	Gergely Jánosné született Förstner Margit (a. n. Herczeg Ilona; Heves, 1904.05.09.–Budapest, 1989.10.16.) magántisztviselő.
47	Gergely Anikó elektronikus levele Csapody Tamásnak. Budapest, 2012.10.30.
48	VML V–446/a/1025 1958–1959. évi halotti anyakönyv. 744. folyószám alatt. Szombathely, 1958.10.08.
49	HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház. 7. segédkönyv. Betegfelvételi Könyv. 1944.02.25-től 1945.01.05-ig. 8406. oldal 528. folyószám.
50	Füredi József Halott vizsgálati bizonyítványa. Szombathely, 1944.11.24. Nytsz.: nincs. HM HIM HL M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház. III. 7. 2. doboz. Személyi lapok. Parancsnokság halottvizsgálati bizonyítványok 1938–1945.
51	IQSYS–HM HIM Központi Irattár és Hadsírgondozó Iroda II. világháborús nyilvántartásai. Hadifogolyadatbázis. Személyes adatok. Füredi József. http://www.hadifogoly.hu/web/hadifogoly/searchdetails?table=T&id=38528 – utolsó letöltés 2013.06.07.
52	Ifj. Füredi József (a. n. Győrffy Anna; Budapest, 1929.03.25.–) középiskolai és főiskolai tanár, szakfelügyelő.
53	Füredi Józsefné született Győrffy Anna (a. n. Farkas Zsuzsanna; Nagyernye /Románia/ 1899.06.24.–Budapest, 1979.10.02.) laboratóriumi asszisztens.
54	Ifj. Füredi József közlése. Elektronikus posta, Budapest, 2012.09.24.
55	Szolgálati jegy. Szentkirályszabadja, 1944.12.02. Nytsz.: 608/1944. Fénykép formájában kézhez véve: 2013.03.05.
56	Az Újszövetség első oldalán álló, pontok és vesszők nélküli szöveg: "Budapest Rákóczi u 36. Az Úr Jézus nevében kérem ezen címen értesítse feleségem és gyermekem ez a kérése egy sokat szenvedett keresztény apának. Jézus legyen velünk." A Biblia utolsó oldalán pedig ez áll: "Szeretett feleségem és fiam. Legyen mellettetek az úr Jézus és csak benne éljetek apu".
57	Szolgálati jegy. Szentkirályszabadja, 1944.11.30. Nytsz.: nincs. Ifj. Füredi József tulajdona. Láttam, ill. lefényképezett formában a birtokomban van.
58	Ifj. Füredi József közlése. Elektronikus posta, Budapest, 2012.09.24.
59	Az információk és a vonatkozó dokumentumok Soltész Pál lányától származnak. Gőbölös Ottóné született Soltész Éva (a. n. Klein Veronika; Budapest, 1942.05.08.–) okl. vegyészmérnök, szociológus, oktatás-tervező.
60	Soltész Pálné született Klein Veronika kérelme. Soltész Pál holttányilvánítási kérelem. Budapest, 1949.01.? Szkennelt formában kézhez véve: Budapest, 2013.04.11.
61	Soltész Pálné született Klein Veronika kérelme. Soltész Pál holttányilvánítási kérelem. Uo.
62	VML V–446/a/1025 1958–1959. évi halotti anyakönyv. Uo.
63	Szombathely, 11-es Huszár út 40.
64	Szombathely, Markusovszky Lajos utca 5.
65	1/2001. (I. 19.) NKÖM rendelet egyes ingatlanok műemlékké nyilvánításáról. 6. § (1).
66	KUTASI Nikoletta: Rozsdafoltok Szombathelyen – a huszárlaktanya. A Vasi Múzeumbarát Egylet honlapja: http://vaskarika.hu/hirek/reszletek/4941/rozsdafoltok_szombathelyen_a_huszarlaktanya/ – utolsó letöltés 2013.05.23.
67	KUTASI Nikoletta: Rozsdafoltok Szombathelyen – a huszárlaktanya. Uo.
68	DEGOB jegyzőkönyv 3637.
69	Orbán Róbert (a. n. Vörös Veronika; Kercaszomor, 1955.10.30.–) szombathelyi népművelő, kulturális szervező.
70	Szombathely, Ferenczy István utca 1.
71	TAKÁCS Ferenc: Végtelen csönd. Uo. Nyilvántartás. A Hősi és Jáki úti temetőbe temetettekről, akik az 1944–1945. évben Szombathelyen a II. világháború áldozatai. 187–190.
72	Schiff [Shiff] Imre (1911–Szombathely, 1945.02.28.) bori munkaszolgálatos, budapesti lakos. A katonai veszteség-nyilvántartások két Schiff Imrét tartanak nyilván. Az egyik adathiányos adatlap szerint Schiff Imre Borban volt az Innsbruck-altáborban, és Kőszegen halt meg ( http://www.hadisir.hu/popup.php?t=1&i=725973744876682984 – utolsó letöltés 2013.06.03.). A másik szintén adathiányos adatlap szerint Schiff Imre kmsz. Szombathelyen halt meg, és az Új köztemetőben temették el (http://www.hadisir.hu/?bejegyzesek=adatlap&id=147262722719461576&p*=5&*=0 – utolsó letöltés 2013.06.03.). Takács Ferenc Végtelen csönd című könyvében az Új köztemetőben eltemetett "Shiff Imréről" tesz említést. Úgy gondolom, hogy mindhárom esetben ugyanazon bori munkaszolgálatos Schiff Imréről van szó, aki Szombathelyen halt meg.
73	HM Hadisír nyilvántartó. http://www.hadisir.hu/?bejegyzesek=adatlap&id=147262722719461576&p*=5&*=0 utolsó letöltés 2013.06.02.
74	Schiff Imre Shiff Imre néven a 114. szám alatti bejegyzéssel. Takács Ferenc: Végtelen csönd. Uo. 188. Schiff Imre sírhelye a jelenleg használatos temetői kataszter szerint az F/3/A. parcellában van.
75	Honvéd (Honvéd–alsó) parcella. Vas Megyei Temetkezési Kft, Szombathely, 1945-ben a Jáki úti temetőben eltemetettek temetőkönyve ("Jáki úti 1945 háborúban tem.").
76	Schiff Imre sírját nem láttam, arról Orbán Róbert kutatásai és az általa készített fényképek alapján számoltam be. Kézhez kapott adatok és fényképek: 2013.06.03.
77	Hajnóczy [Hajnóczi] Zsigmond (a. n. Varga Vilma; Csurgó, 1919.08.08.–Szombathely, 1945.02.28.) főhadnagy (Honvéd parcella / Bombázottak parcellája/, 1. sor, 116. szám alatti bejegyzéssel).
78	Pinczker Ferenc honvéd. (Honvéd parcella / Bombázottak parcellája/, 1. sor, 115. szám alatti bejegyzéssel.)
79	A Takács Ferenc által közölt névsor alapján minden nevet megnéztem a HM Hadisír-nyilvántartó adatbázisában.
80	Szokolics [Szokolits] Ferencz [Ferenc] (a. n. Józsa Mária; Győr, 1912.03.25.–Budapest, 1947.04.25.) honvéd, majd szakaszvezető, bori keretlegény, cipész, az FTC boxolója. A népbíróság háborús bűncselekmények elkövetése miatt halálra ítélte, és kivégezték. Sírhelye a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában található.
81	Szokolics Ferencz nevét a különböző dokumentumokban és nyilvántartásokban különbözőképpen írják. A saját kezű aláírása alapján használom egységesen a Szokolics Ferencz formát, attól függetlenül, hogy melyik dokumentumot idézem. ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. Szokolics Ferencz gyanúsított vallomása. Budapest, 1945.04.21. Nytsz.: nincs. 20.
82	A Honvéd-orvosi bizonyítvány szerint Szokolics Ferencz magas termetű, lesoványodott (177 cm / 72 kg) honvéd, aki betegségét "tényleges katonai szolgálat alatt", "ellenséges fegyver vagy hadiszer által" kapta. Szombathely, 1944.11.05. Nytsz.: 2219/1944. III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház 1930–1945. 123. doboz: Belgyógyászat 1944. Orvosi leletek A–Z.
83	HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház. 7. segédkönyv. Betegfelvételi Könyv. 1944.02.25-től 1945.01.05-ig. 501. oldal, 8051. folyószám.
84	BFL XXV. 1.a 2298/1946. Szokolics Ferencz. Az összesen 126, utólag számozott oldalból álló dosszié, tartalomjegyzék és betűsoros mutató nélküli, szétszedett állapotban van. A BFL-ben lévő dosszié jelentősen több dokumentumot tartalmaz, mint az ÁBTL-ben lévő, de a két dosszié összehasonlítása alapján és a szövegekből kikövetkeztethetően a BFL dosszié is hiányos.
85	ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz összesen 33 oldalas Vizsgálati dossziéjában nincs tartalomjegyzék és betűsoros mutató, továbbá hiányzik legalább hat fő tanúvallomásáról készült jegyzőkönyv, hiányzik vagy hiányoznak a tárgyalási jegyzőkönyv vagy jegyzőkönyvek, és nem található meg az első és másodfokú (NOT) ítélet sem.
86	Moskovits József bori munkaszolgálatos tanúvallomása. Budapest, 1945.04.19. Nytsz.: nincs. ÁBTL 3.1.9. V-88503. 3.; Szigeti István bori munkaszolgálatos tanúvallomása. Budapest, 1945.04.20. Nytsz.: nincs. ÁBTL 3.1.9. V-88503. 15.
87	ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. Szokolics Ferencz gyanúsított vallomása. Budapest, 1945.04.21. Nytsz.: nincs. 19–20.
88	ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. Szokolics Ferencz nyilvántartási lapja. Budapest, 1945.06.20. Nytsz.: 8063. 1.
89	ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. Szokolics Ferencz gyanúsított vallomása. Budapest, 1945.04.21. Nytsz.: nincs. 19.
90	Szokolics Ferencz-cel felvett jegyzőkönyv. Budapest, 1945.06.12. Nytsz.: Nb.IV.722/1945. BFL XXV. 1.a 2298/1946. 44.
91	Végzés. Budapesti népbíróság. Budapest, 1947.04.21. Nytsz.: Nb.XVII.2298/1946/5.sz. ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. 9.
92	Szokolics Ferencz haláláról szóló hivatalos értesítés. ? 1966.02.17. Nytsz.: III/2. D. 78328. ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. 33. Szokolics Ferencz népbírósági ítéletétének és annak másod fok általi jóváhagyásának szövegét nem, csak ezek számait és tartalmait ismerjük. Első fok ítéletének száma: Nb. IV. 722/1945/5. Az ítélethozatal időpontja: Budapest, 1945.08.01. Tartalma: Halálra ítélték háborús bűntett (Nbr. 11. § 5.) és rablás bűntett (Btk. 344. § és Btk. 349. § 2.) elkövetése miatt. A másodfokon eljáró Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) az elsőfokú ítéletet jóváhagyta (NOT. II. 685/1945/11. Budapest, 1946.05.04.). A NOT elutasította a perújrafelvételt (Nb. XVII. 2298/1946/5. Budapest, 1947.04.21.).
93	Szokolics Ferencz a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájának a 8. sorában lévő 7. sírhelyén nyugszik. Ebben a sírban összesen négy főt temettek el. Két főt 1947. 05. 02-án és Szokolics Ferenczel azonos napon (1947.05.07.) még egy főt temettek ide. Közülük a sírhelyen senkinek a neve nincs feltüntetve. A 298-as parcellában eltemetett személyek névsora. ÁBTL 2.1. X/29/1. 67. Ma a 298-as parcellába a "Nemzeti pantheon" feliratú székelykapun, mint jelképes bejáraton keresztül lehet belépni.
94	ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. Szokolics Ferencz gyanúsított vallomása. Budapest, 1945.04.21. Nytsz.: nincs. 19.
95	Moskovits József (a. n. Friedmann Zsuzsanna; Mád, 1909. 12. 12.–?) bori munkaszolgálatos, játékkészítő, budapesti lakos.
96	HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház. 7. segédkönyv. Betegfelvételi Könyv. 1944.02.25-től 1945.01.05-ig. 509. oldal, 8158. folyószám.
97	Moskovits József tanúvallomása. Budapest, 1945.04.19. Nytsz.: nincs. ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. 3.
98	Nyíri Tibor (Újfehértó, 1906.12.16.–Budapest, 1977.12.30.) bori munkaszolgálatos, író, újságíró, színpadi szerző.
99	HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház. 7. segédkönyv. Betegfelvételi Könyv. 1944.02.25-től 1945.01.05-ig. 509. oldal, 8154. folyószám.
100	Nyíri [Nyiri] Tibor tanúvallomása. Budapest, 1945.04.21. Nytsz.: nincs. ÁBTL 3.1.9. V-88503. Szokolics Ferencz. 17.
101	A történteket részletesen leírom Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Naplója (1945.03.18. 175.) alapján. CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Uo. 217–218. A naplórészleteket Ferencz Győző irodalomtörténész bocsátotta rendelkezésemre.
102	CSAPODY Tamás: Bori munkaszolgálatosok Szombathelyen és környékén (Bori kisegyház-tagok története 1944 végén és 1945 elején). In: Vasi Szemle LXVII. évf. 2013.1. sz. 12.
103	Bori munkaszolgálatosok. Uo. 149.
104	Balogh András (a. n. Schmidt Irma; Gyöngyös, 1895.11.30.–?) alezredes, a bori táborcsoport első parancsnoka. A szombathelyi Helyőrségi Kórházba a felsőoszkári 28. kiképző leventeparancsnokságról került 1944 novemberében. (Felsőoszkár vagy Oszkár nevű települést nem találtam.) Balogh Andrást bizonytalan források szerint a háború után felelősségre vonták, és két évet töltött börtönben.
105	Honvéd-orvosi bizonyítvány. Rozsnyó, 1941.06.04. Nytsz.: 4/1941. HM HIM HL VIII.6. HM Igazoló bizottság. 518. Balogh András alezredes.
106	Szombathely, Szent Márton utca 40.
107	A Szentmártoni temetőnek volt exhumálási jegyzéke, de annak nyoma veszett.
108	Dr. KÖVÉR István: A szombathelyi vasútigazgatóság a második világháborúban. Emlékkönyv II. Vas Megyei Honismereti Egyesület és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kiadványaként. Szombathely, 1997. 161–175.
109	Kosztolánczy Tibor (a. n. Tárnoki Ilona; Szombathely, 1934.01.25.–) okleveles villamosmérnök, szombathelyi helytörténész, a szombathelyi bombázások átélője és kutatója.
110	Kosztolánczy Tibor levele Csapody Tamásnak. Szombathely, 2012.11.28.
111	Összehasonlításképpen: a szombathelyi II. számú polgári fiúiskolának vagy a Borsits Béla utcai bérháznak a bombakárát ugyancsak ennyire becsülték. Forrás: A második világháborúban bombázások következtében megsérült városi épületek jegyzéke és azokat ért károk 1938-as árakon, pengőben. 3. sz. Függelék. 127–129.
112	Szombathelyi Szent Márton Plébánia, Szombathely, Halottak anyakönyve II. 1944–1945. Halottak anyakönyve III. 1946.
113	Bartha [Berta] László (1921.–Szombathely, 1944.11.11.) bori munkaszolgálatos. Dokumentációja nagyon hiányos, így esetében a vallására vonatkozó rovat is üresen maradt.
114	Berta [Bartha] László honvéd 685. szám alatt. Szombathelyi Újtemető (Jáki úti temető), Temetőkönyv 1930–1944.
115	Kocsis József levente a 684. szám alatt. Uo.
116	Az Amerikai Egyesült Államok 15. légi hadseregének (15. AAF) 5 PG fotófelderítő csoportja által 1945.03.23-án készített kép. A képen látható bombatalálatok (bombatölcsérek) a háború alatt a temetőt ért összes amerikai, ill. angol repülőgépek által ledobott bombák találatait mutatják. Kosztolánczy Tibortól kézhez kapva: 2012.11.30.
117	KOSZTOLÁNCZY Tibor: Szombathely bombázása. (előadás, 2012.06.16.) Légifelvételek: http://www.youtube.com/watch?v=p1w1CaDeY4U utolsó letöltés: 2013.05.26.
118	A Szentmártoni temető bejárásának időpontja: 2013.04.08. és 04.09.
119	Gerendás [Gerondás] Sándor (a. n. Schwarz [Schwartz] Karolin; Zágráb, 1903.02.08.–Szombathely, 1944.12.27. 8 óra) valószínűleg bori munkaszolgálatos, magántisztviselő.
120	Füredi József honvéd bejegyezve a 728. szám és Gerendás Sándor honvéd bejegyezve a 859. szám alatt. Szombathelyi Újtemető (Jáki úti temető), Temetőkönyv 1930–1944.
121	Gerendás Sándor nyilvántartási lapja. HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály adatbázisa. Hadisír nyilvántartó. http://www.hadisir.hu/popup.php?t=1&i=491945712827146536 utolsó letöltés 2013.06.24.
122	TAKÁCS Ferenc: Porladó kövek árnyékában (Vas megye jelentős személyiségei). Magánkiadás. Szombathely, 2006.11.
123	Orbán Róbert elektronikus levele, Szombathely, 2012.09.29.
124	A Hübner-mauzóleumot Hübner János (1825.09.01.–1905.01.12.) építész építette a XIX. században (A–7. 1. sír).
125	TAKÁCS Ferenc: Szentmárton temető névmutatója. Magánkiadás, Szombathely, 2009.
126	Ha Füredi Józsefné Gerendás Sándor bori munkaszolgálatos feleségével találkozott, akkor ő Süsmann Margit volt.
127	A Szentmártoni temetőnek a vasúttal érintkező részén sokáig nem volt semmilyen kerítés, és a Szent Márton utcától távolabb eső részen ma sincs.
128	Ifj. Füredi Józseffel 2012.09.12. és 2013.05.28. között összesen 42 elektronikus levelet váltottam.
129	Az A–45. számú sír (műkő keret és hátfal / gondozott): Takács István (1892–1952) és Takács Istvánné 1890–1962.). A–7. 46. számú sír (műkő keret és hátfal / elhanyagolt) Augustich Viktorné (1878–1960). Forrás: TAKÁCS Ferenc: Szentmárton temető névmutatója. Magánkiadás, Szombathely, 2009. 172.
130	Az Újtemető (Jáki úti temető) Temetőkönyvében nincs nyoma az exhumálásnak.
131	Az Amerikai Egyesült Államok 15. légi hadseregének (15. AAF) 5 PG fotófelderítő csoport által készített képek.
132	Kosztolánczy Tibor levele Csapody Tamásnak. Szombathely, 2012.11.28.
133	Kosztolánczy Tibor levele Csapody Tamásnak. Szombathely, 2012.11.28.
134	TAKÁCS Ferenc: Porladó kövek árnyékában. Uo. 42.
135	Treizinger Nándor (a. n. Cinner Mária; Székesfehérvár, 1895.08.15.–Szombathely, 1945.02.04. 6 óra) zsidó munkaszolgálatos, tisztviselő. "Szívizomelfajulás" és "nagyfokú testi leromlás" kórjelzéssel került a Helyőrségi Kórházba.
136	Treizinger Nándor honvéd bejegyezve a 135. szám alatt. Szombathelyi Újtemető (Jáki úti temető), Temetőkönyv 1945–1947.
137	A temetőbejárás és azonosítás időpontja: 2013.04.09.
138	Szombathelyi Jézus Szíve Plébánia. Utólagos anyakönyvezés a szombathelyi püspök 1946.07.12-én kelt 1350/1947. sz. rendelete alapján. Bejegyzés időpontja: Szombathely, 1947.12.31. Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár (SZEL), Halottak anyakönyve 1944–1945.
139	Zsidó temetők, Szombathely. http://www.chevra.mapline.hu/index.php?option=com_content&view=article& id=36&Itemid=106– utolsó Letöltés: 2013.05.28. és GECSE Veronika: A zsidóellenes rendeletek hatásai a szombathelyi közösségre (1944.03.09.–04.28.). In: Vasi Szemle, 2009. LXIII. évf. 6. sz. 692–698.
140	Chevra Kadisa (Chevra Kadhisa) (Szentegylet) intézi a temetési ügyeket. "Ha valakinek zsidó hozzátartozója hal meg, be kell jelenteni a kórházban, hogy zsidó temetést kívánnak adni. A kórházak ilyenkor a szokásos eljárásoktól eltérően azonnal kiadják az elhunyt iratait. Az iratokkal a Chevra Kadisához kell menni, amely biztosítja a vallási szabályok szerinti temetést. Itt kell kiválasztani a temetést végző rabbit, kántort, a sírhelyet, megbeszélni a temetés időpontját, megvásárolni a halotti ruhát." http://www.zsido.hu/guide/guide_bud.htm
141	Szombathely, Bercsényi Miklós utca 28.
142	Adler [Ádler] József (a. n. Max Laura; Budapest, 1909.–Szombathely, 1944.11.10.23 óra) "közérdekű munkaszolgálatos, 'zsidó'", gyári munkás, valószínűleg bori munkaszolgálatos.
143	Szombathelyi Zsidó Hitközség Irattára, Szombathely. Izraelita Halotti Anyakönyv betűrendes mutatója (Sírhelyek mutatója).
144	Gáspár [Gáspai] Lajos (a. n. Goldstein Róza; Miskolc, 1908.08.15.–Szombathely, 1944.11.10.) bori munkaszolgálatos.
145	Véghatározat. Gáspár Lajos volt munkaszolgálatos halálesetének utólagos anyakönyvezése. Dr. Németh József főjegyző. Szombathely, 1946.06.17. VML 102 b) Szombathely város polgármesteri hivatala. Szombathely város polgármestere, Közigazgatási iratok 1945–1950. Nytsz.: 693/1946.
146	Szombathely, Bercsényi Miklós út 26. (korábban: Temető út 17.).
147	Horváth Péter–Szép Gábor: A szombathelyi neológ izraelita temető "A" parcellájának monografikus feldolgozása I–II. Szakdolgozat. Szombathely, 1999. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Történelmi Tanszék. (konzulens: Dr. Szántó Imréné Balázs Edit). 14.
148	Márkus Sándor (a. n. Benedek Magdolna; Körmend, 1950.07.10.–) a Szombathelyi Zsidó Hitközség elnöke.
149	Márkus Sándor személyes közlése. Szombathely, 2013.04.08.
150	A vallási előírások szerint a zsidó temetőkben a rátemetés szigorúan tilos.
151	Az "Ismeretlen munkaszolgálatosok 1944" sírhelyek melletti sír: Neumark Sándor (1902–1944) mártírhalált halt (A. parcella, VII. sor, 5. sír / műkő keret és műkő sírkő, beillesztett kőlapon, felirattal / gondozott). A másik oldalról határos sír: Rehberger Róza (szegényház) 84 évesen, 1940.10.01-én meghalt személy (sírfelirat: Rehberger Edéné 1857.; A. parcella, VII. sor, 9. sír /gondozatlan).
152	Lőwi Jehuda szombathelyi rabbi sírja (B. V. 24.). A sírkő hátoldala sérült.
153	Özv. Friedrich Sándorné született Schönheit Róza (a. n. Neumann Ilona; 1860.– Szombathely, 1944.03.10.) Meghalt végelgyengülésben. (B. V. 21.)
154	A két sírhely szélén összesen négy db. sírkőszegély található (egy hiányzik).
155	A bombatalálat helyén keletkezett bombatölcsérbe nyilván nem temettek 1944.03.04-ig, így a később ennek helyén létesült emlékparkban sem nyugszanak munkaszolgálatosok. Az itt felállított, 67 ismeretlen meggyilkolt mártírnak emelt obeliszk jelképes sír.
156	Dr. Garzuly Ferenc (a. n. Limbacher Zsuzsanna; Pozsony, 1937. 12. 20.–) neurológus, neuropatológus, a szombathelyi Markusovszky Kórház nyugalmazott osztályvezető főorvosa, címzetes egyetemi tanár.
157	GARZULY Ferenc: "Fekete víz, örvénylő idő" (Szombathelyi patológiai jegyzőkönyvek üzenete 1920–1956). Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2006.
158	Garzuly Ferenc levele Csapody Tamásnak. Szombathely, 2012.11.12.
159	Garzuly Ferenc levele Csapody Tamásnak. Uo.
160	Garzuly Ferenc elektronikus levele Csapody Tamásnak. Szombathely, 2012.11.09.
161	GARZULY Ferenc: "Fekete víz, örvénylő idő". Uo. 56.
162	Papp Bálint (a. n. Boros Julianna; Dévaványa, 1921. 11. 26.–) nazarénus bori munkaszolgálatos, gépkocsivezető, budapesti lakos.
163	Papp Bálint telefoninterjú. 2012. 11. 26. Továbbá PAPP Bálint: Fogságom története. A szerző kiadása. Budapest, 1999. 38.
164	Papp Bálint telefoninterjú. 2012.12.10. és 2013.01.03.
165	A magyar–német (osztrák) határ mentén építették ki a Birodalmi Védőállást (Reichs-schutzstelleng) vagy Keleti falat (Ost Wall), amelynek részét képezte az Írottkőtől a Dráváig tervezett védelmi vonal, a Steiermark-vonal. Ennek északi része esett Szombathely környékére (Steiermark-Nord).
166	DEGOB: Magyarországi Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság képviselője előtt elmondott, egyben leírt jegyzőkönyv.
167	Altmann Bertalan [Szina (Abaújszina, Seňa – ma Szlovákia), 1919. 09. 13.–?] lakatos, budapesti bori munkaszolgálatos. DEGOB 700. Budapest, 1945.07.17. A DEGOB jegyzőkönyv szerint Altmann Bertalan Szombathelyről Ravensbrückbe, majd Barthba került.
168	DEGOB 700.
169	DEGOB 2315.
170	DEGOB 1986., 2735., 2739.
171	DEGOB 2286.
172	DEGOB 2739.
173	DEGOB 2286., 2735. Az utóbbi jegyzőkönyvben nyilvánvalóan tévesen szerepel a Sopron melletti Schattendorfnak (Somfalvának), mint célállomásnak a neve. Átnéztem mindazon DEGOB jegyzőkönyveket (30 db), amelyekben Schattendorf neve szerepelt. A 2735. jegyzőkönyvön kívül egyetlenegy olyan esettel sem találkoztam, hogy Szombathelyről vittek volna zsidó férfi munkaszolgálatost Schattendorfba sánc ásására. Esetünkben is minden bizonnyal Schachendorfról van szó.
174	DEGOB 1986.
175	DEGOB 2315.
176	KLEIN, David Ben-Cion (Klein Dezső): "...hirdetjük a Te dicséretedet!" (Visszaemlékezése héber nyelven.) Magánkiadás, Yesodot Halashon (Izrael) 1992. 12–19.
177	KLEIN, David Ben-Cion (Klein Dezső): "...hirdetjük a Te dicséretedet!" Uo. 14.
178	M. kir. szombathelyi 3. sz. honv. heő. kórház (Belosztály) átadási jegyzőkönyve a Kőszegre küldött zsidó munkaszolgálatosokról. Szombathely, 1944. 12. 25. Nytsz.: nincs. Kórházparancsnokság jelentése. Szombathely, 1945. 02. 12. Nytsz.: 388/1945. HM HIM HL III. 7. M. kir. szombathelyi 3. honvéd helyőrségi kórház 1930–1945. 62. doboz: Belgyógyászat 1941–1945. Általános iratok Orvosi leletek A–J.
179	KLEIN, David Ben-Cion (Klein Dezső): "...hirdetjük a Te dicséretedet!" Uo. 14.
180	Hétköznap (munkanapokon) reggel a férfiak fekete imaszíjjal egy-egy kis fekete dobozkát is erősítenek homlokukra és bal karjukra, amelyekben kézzel írt pergamentekercsen bibliai szent szövegek találhatók. Ez a tfilin, amelynek az a lényege, hogy ezzel lelki és fizikai kötődésüket fejezik ki az Örökkévaló iránt. Ahogyan azt a Szentírás mondja: kösd azokat karodra, és legyenek homlokkötőül szemeid között. (Mózes V. könyve, 6. fejezet 8. vers). Magyar Zsidó honlap: http://www.zsidó.hu/synagogue/zsinag.htm" Utolsó letöltés: 2013.05.07.
181	KLEIN, David Ben-Cion (Klein Dezső): "...hirdetjük a Te dicséretedet!" Uo. 14.
182	Schwarz Mór (Sátoraljaújhely, 1911. 05. 29.–?) zsidó munkaszolgálatos, asztalos. DEGOB 2735.
183	Siklóssi Endre [Susák (Sušak? – Fiume), 1915. 04. 01.–?] zsidó munkaszolgálatos, műszerész-segéd. DEGOB 2286.
184	A Pészach 1945-ben március 29-e és április 5-e között tartott.
185	DEGOB 2287. 2735.
186	DEGOB 2735.