Megragadható-e, s ha igen, miként, a "nemesi költészeten" belül és sajátosan a XVII. századi magyar költészettörténetben egy par excellence arisztokratikus regiszter vagy verstartomány? Van-e fogódzónk ahhoz, hogy valamely nyelvi-poétikai jelenséget egyértelműen arisztokratikusnak vagy populárisnak tekintsünk? Esetleg maga a kérdés nem helytálló?

A kérdést az irodalomtörténész szerző nagy szakmai felkészültséggel megírt, alapos tanulmánya egy levél és a hozzá szorosan kapcsolódó három régi magyar költemény (formai) értelmezésével kísérli meg pontosabbá tenni.

Batthyány László szociális beállítottsága meghaladta a korát. Bizonyosan ismerte a Rerum novarum pápai enciklikát, melynek elveit a gyakorlatban valósította meg. Valaki találóan mondta róla, hogy szívében gyakorlatilag már megszületett a társadalombiztosítás intézménye.

Pénzbeli és természetben adott juttatásairól nem akart semmiféle kimutatást. Sokszor számolatlanul adott pénzt, hogy osszák ki a szegényeknek. Ugyanakkor a rászorulók helyzetét át akarta tekinteni. Tudni akarta, hogy kik szorulnak rá leginkább a támogatásra, s őket rendszeresen segítette. Ennek értékes dokumentuma az az egyszerű Elemi irka, amelyet e tanulmány mutat be az olvasó számára.

A szombathelyi művelődéstörténész korabeli források – és elsősorban a helyi sajtó átböngészése – révén tárja föl az elmúlt századforduló körüli évtizedek egyik elfeledett értelmiségi pályáját. A rendkívül tevékeny életutat bejárt Gerlits Sándor a kiegyezés utáni Magyarország megnövekedett lehetőségeivel élve számos területen igyekezett előmozdítani és szolgálni – saját szavaival élve – a "társadalmi érdek"-et. A magyar gyermekvédelem kialakulása és Szombathely rohamos fejlődése idején, 23 éves korától nyugdíjba vonulásáig igazgatta a Vas megyei árvaházat. Sok más munkája közül kiemelkedett a tuberkulózis elleni egyesület létrehozása, vezetése és az első erdei iskola működtetése. Széleskörű szakmai és közéleti publikációs tevékenységét jónéhány kötet és sokszáz cikk jelzi. A kétrészes tanulmány révén Gerlits Sándor végre elfoglalhatja méltó helyét a pedagógiai és helytörténeti emlékezetben.

A néprajzkutató szerző a szabadtéri múzeumok (pl. a Vasi Skanzen) tevékenységéhez fűzi gondolatait szellemes esszéjében. Régi korok életmódját, eszköztárát, lakáskultúráját, a természet és a munka viszonyát csak úgy lehet hitelesen bemutatni, ha ellentmondásaikat is számbavesszük. Csak a többoldalú megközelítés ad hiteles képet a természetközeli életmód szépségeiről és nehézségeiről. Az ökológiai szempontoknak megfelelő életforma áldozatokat kívánna meg a mai embertől.

Egy 1983-ban feltárt bronzkori halomsír embertani anyagát vizsgálta meg – Farkas Csilla régész felkérése alapján – a szerző. A hamvasztásos sírból előkerült leletek paramétereinek megállapítása hozzájárul a későbronzkori halomsíros kultúra ismeretéhez.

 

 

 

 

 

 

 

SZÉLL KÁLMÁN
A HIT ÉVÉBEN A HITRŐL
(Egy mezítlábas hívő gondolatai)