"A HAZA JÖVŐJE AZ ISKOLÁTÓL FÜGG..."

Eötvös József báró páratlanul sokoldalú és gazdag életművének meghatározó eleme oktatáspolitikai tevékenysége, amit csak nyomatékosít, hogy pályája utolsó éveiben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot is irányította. A világos elvi princípiumokkal rendelkező politikusnak a népiskolai törvénye az egyik legnagyobb hatású alkotása, amely hét évtizedre meghatározta a magyarországi modernizáció kulturális trendjét. Éppen ezért első hallásra talán paradoxonnak tűnik, hogy a szó klasszikus értelmében pedagógiai írásokat nem hagyott ránk.²

Ismert, hogy Eötvös báró nemcsak a "dicsőséges esztendő" Batthyány-kormányának, hanem az újrakezdést "kiharcoló" Andrássy-kormányzatnak is vallásügyi és kultuszminisztereként serénykedett. Ez utóbbi kabinetnek nemcsak ideológusa, ötletadó-tervezője, kulcsembere, és lényegében a "szép akasztott ember"³ helyettese volt, hanem a kívánatos modernizáció éllovasa is⁴ igazságügyi miniszteri társával, az egyébiránt szombathelyi születésű Horváth Boldizsárral együtt.⁵ A sikerekkel, kudarcokkal, kompromisszumokkal teli páresztendős gyakorlati ügyködése állandó össztűz alatt állt, s ez roppant módon megviselte szervezetét, s talán ez is hozzájárult korai halálához. Érzékeny terület irányítására vállalkozott, amely alapjaiban szabta meg a társadalmi átalakulás minőségét; elég itt most csak három neuralgikus elemet kiemelni; a népoktatás ügyét, a vallási-felekezeti problémákat⁶, valamint a nemzetiségi kérdést⁷.

A neveléstörténeti szakirodalomból, elsősorban Felkai László munkájából nemcsak az 1868-as népiskolai törvény vitájának minden fordulata, frontvonala ismert, de ismertek a két évtizeddel korábbi törvényjavaslat erényei és gyengeségei is.⁸ A felvetődött problémákra nem térek ki, csupán ezek szombathelyi elméleti és gyakorlati reflexióira szorítkozom, részben a korabeli helyi sajtó, részben a városi és vármegyei közgyűlési iratanyagok segítségével.

A vasi megyeszékhely alkotmányos átalakítása – tegyük hozzá óriási sebességgel – 1864 szeptemberében indult el.⁹ A nagy metamorfózis egyik örvendetes eseménye 1867 februárjában az a hír volt, hogy a város képviselőjét, egykori jegyzőjét kinevezték igazságügy-miniszterré, s elérhető közelségbe került a kompromisszum Béccsel és a császári udvarral.¹⁰ A megváltozott közhangulatot érzékeltette, hogy 1867 szeptemberének közepétől Szombathelyen Bertalanffy Imre kiadó és Balogh Gyula laptulajdonos, felelős szerkesztő közreműködésével minden kedden egy gazdászati, ipari, kereskedelmi, társas-életi és szépirodalmi hetilapot jelentettek meg, Vasmegyei Lapok címen. Az elkövetkezendő két évtizedben nemcsak a vasi megyeszékhely, de a vármegye vezető liberális fórumaként működött, ahonnét egyszerre lehetett tájékozódni a "haladott kor kívánalmairól", főbb eseményeiről, s egyszerre lehetett meggyőzni a honpolgárokat a nemzet legszükségesebb feladatáról.

A Vasmegyei Lapok, mint a lokális nyilvánosságban helyét kereső orgánum, idővel sok mindenben átalakult, hivatalos közlöny jellege elhalványult.¹¹ Amatőr újságírói, közreműködői a nemes dilettantizmust testesítették meg, színvonalában távol állt századfordulós utódaitól. Az oktatás kérdéseiről, a népoktatás problémáiról olyanok írtak, akik személyükben is érintettek voltak, és szorosan kötődtek e szférához, részben ott serénykedtek, vagy azt hivatalból irányították, ellenőrizték. (Az előbbihez "a tanítók tanítója" Róder Adolf, Goldstein Adolf, idővel Barabás György, Heffermán József; az utóbbihoz Tulok János egykori szolgabíró, vagy Libertény Gusztáv tanfelügyelő helyettes tartozott.) Alapvetően szabadelvű álláspontjuk a kormány szubvencionálásával párosult, gondolataikat, írásaikat a mozgósítás szelleme és tudata hatotta át. Pennájukat az oktatáspolitikai kurzus támogatására használták, holott, mint az jól ismert, mind szellemi, mind tartalmi értelemben komoly ellenzéke akadt az eötvösi törekvésnek.¹² Elsősorban a katolikus egyház részéről, de az oppozíció – helyben is – csendesen hallgatott, most bennük öltött testet az ötvenes évek passzív, hallgatag öröksége. Az utókor számára persze szerencsésebb lett volna, ha véleményüket a lap hasábjain jelenítik meg, de hát ez nem így történt.

Mivel az írások szerzői tanítók voltak (néha a főelemi tanító titulust használták), ezért a cikkek legtöbbje – természetesen ízlésesen – a tanítóság anyagi helyzetét taglalta, amire a szerény jövedelmezésük alapján Vas Gereben népének minden oka megvolt. Bár a hetilap megyei volt, és vélhetően olvasóközönsége is, témáiban mégis szombathelyi problémákra fókuszált. A kb. kilencezer¹³ lakosú megyeszékhelynek szerény oktatási infrastruktúráját egy katolikus teológia és egy gimnázium, valamint egy katolikus, illetve izraelita elemi és egy vasárnapi tanonciskola fémjelezte a négy magán leányiskola mellett. Az itt dolgozók adták a település intelligenciájának javát.

Az oktatásügyi problémák közül az első, ami sajtóvisszhangot kapott, az a népnevelési egyletek kérdése volt. Eötvös József még 1867 nyarán tette közzé ezzel kapcsolatos elképzelését. Felhívása a Pesti Naplóban, a Honban, majd a következő esztendőben induló Néptanítók Lapjában látott napvilágot. Lényege, hogy a közügyek legfontosabbika a népnevelés. "Annyit azonban ki kell mondanom – írta Eötvös József –, hogy nézetem szerint a nevelés szabadsága, alkotmányos országban épp oly lényeges, mint a sajtószabadság, ugyanazon okból s ugyanazon feltételek alatt. . Az állam nem mondhat le befolyásáról a közoktatásra, de a befolyást nem rendeletek, hanem azáltal gyakorolja legsikeresebben, ha az oktatást egy bizonyos irányba vezetve, a siker által, melyet előmutathat, másokat is azon irány követésére kényszerít. Ha van feladat, melynek megoldására az állam minden hatalma elégtelen – ez a népnevelés. Oly feladat ez, melyet a nép csak maga oldhat meg."¹⁴ Egyben hangsúlyozta, hogy – tekintettel arra, hogy a népnevelés mostanság a felekezetek kezében van – ezt a teendőt, szerepet magánegyleteknek kell átvenni. A jelzett népnevelési egyletekbe tömörült volna az intelligencia, a vagyonosok és a nép, közösen buzgólkodva a kulturált nemzet megteremtésében. Eötvös szerint e forma garantálhatja egyedül a nevelés demokratizálását. A miniszter az oktatás színvonalának emelését legalább olyan súlyú feladatnak látta, mint a sajtószabadság ügyét, fennen hirdetve: az alkotmányosság fundamentuma a művelt nép.¹⁵ A fővárosi lapokban megjelent elképzeléséről és tervezetéről komoly sajtópolémia alakult ki, amelyben álláspontját Eötvös József így summázta: "Azon meggyőződésből indulva ki, hogy miután hátramaradásunk a népnevelés mezején tagadhatatlan, és alkotmányos szabadságunk, sőt nemzeti létünk biztosítása azt kívánja, hogy sokat tegyünk egyszerre és sokat rövid idő alatt, a kormány és törvényhozás maga e roppant feladatnak eleget nem tehet. Itt az egész nemzetnek akarni s cselekedni kell, (...) Minden, amit hallottam s olvastam, nem ingatott meg nézetemben."¹⁶

Eötvös József felhívását Vas vármegye közgyűlése 1867. november 4-én vitatta meg, s egyetértve a törekvésekkel, a feladat organizálásával megbízta Zarka Sándort.¹⁷ Széll József főispáni helytartó fel is szólította a várost, hogy csatlakozzon a folyamathoz.¹⁸ A munka valószínűleg vontatottan haladhatott, mert '68 áprilisában – a Néptanítók Lapjában megjelent miniszteri írásra is reflektálva¹⁹ – az említett lap egyik szerkesztője, Török Dénes egy cikkében a tanítók feladatáról értekezett. A Kiáltó szó a néptanítók érdekében című felhívásában előbb a múltat értékelte – "A bukott rendszer alatt ez az ügy olyan ferde irányba tereltetett, mely ha hosszan tart, céljában ránk nézve igen keserű gyümölcsöket termett volna."²⁰ –, majd azzal folytatta, hogy miután az alkotmányos gyeplő a kormány kezébe került, lényeges fordulat állt be e területen. Szerinte "reményre jogosít azon kiváló gond és forró ügyszeretet, mellyel báró Eötvös József vallás és közoktatási miniszter e hazai fontos ügyet felkarolta."²¹ Egyben ösztönözte a néptanítók érdemi összefogását. Számottevő reakció kevés helyről érkezett a felvetésre; előbb Goldstein Adolf, majd Róder Adolf főelemi tanító fejtette ki álláspontját.²² Mindketten a helyi izraelita elemi tanítói voltak, s mindketten osztották a miniszter álláspontját az egylet szerepét illetően. Róder Adolf válasza hosszabbra sikeredett; két részletben közölte a hetilap. Hangsúlyozta, hogy "A társulások századában élünk. Nagy eszme az egyesülési eszme, hódít az egész országban." ²³, így természetes, hogy e téren is így kell utat törni. A népnevelési eszmének, amely egy éve lett bedobva a köztudatba Eötvös József miniszter által, fontos alapelve, hogy "vallás és nemzetiségi különbség nélkül" működjön a szervezet. "Használjuk fel tehát az üdvös alkalmat, melyet a korszellem és egy bölcs kormány jóakarólag nyújt. Mit e téren teremtünk, az maradandó leend, mert azt későbbi ivadékainkra örökítjük át."²⁴ Írásának befejező részében – látván a nép és az intelligencia passzivitását – nem tett mást, mint az eötvösi gondolatot újfent a pusztába kiáltotta: "Az állam virulását csak is a nép jó és czélszerű nevelése eszközölheti. ... Föl tehát, Vasvármegye értelmisége, pártoljuk a népnevelési egyletet! Rakjuk le az alap követ, melyen a nagyszerű mű felépüljön!"²⁵

Miként az országban, úgy a vármegyében sem hozott a népnevelési egyletek szervezése frenetikus sikert. Bár gyűjtöttek támogatókat, de a közöny diadalmaskodott. 1870-ig 25 ilyen egylet alakult a törvényhatóság területén, de ezek is tiszavirág életűnek bizonyultak. A megalakulási nyilatkozásnál messzebb alig jutottak.²⁶ A szervezés során látható nehézségek és gondok miatt maga a miniszter is visszakozott az elképzelésétől, s népoktatási törvénytervezetben e feladatot az iskolaszékek, illetve iskolatanácsok felállításával kívánta megoldani (116–131. §).²⁷

Ismert, hogy a népiskolai törvény előkészületei 1868 tavaszáig elhúzódtak. Eötvös József báró – bírván Ferenc József rábólintását – 1868 júniusában nyújtotta be a képviselőházba törvényjavaslatát, s hosszas bizottsági és plenáris viták után decemberben szentesítette az uralkodó, hogy aztán az 1868. évi 38. törvényként vonuljon be a Corpus Jurisba.²⁸ E jogszabály hetven éven keresztül szabályozta a magyar elemi népoktatás ügyét, bár a dualista korszakban több ponton módosították, de alapszerkezetét lényegében nem változtatták. ²⁹ Már maga a törvénykoncepció is több kompromisszumot tartalmazott, kényes egyensúlyt teremtett az állam, az egyházak, a törvényhatóságok, községek és a honpolgárok érdekei között. A korabeli megyei sajtó nem bonyolódott bele a törvénytervezet vitájának követésébe, hanem inkább azokról a gondokról szólt, amelyek a végrehajtás során előtérbe kerültek, kerülhettek, illetve azt tartották szem előtt, hogy ez mennyiben jelenti majd a helyi oktatás színvonalának az emelését.

Még épp hogy elkezdődött a törvény vitája 1868 nyarán, amikor Tulok János egy cikkében – hivatkozva a Kádos Rudolf győri kerületi főigazgató a városhoz küldött korábbi leveleire – arról írt, hogy Állítsunk városunkba alreál iskolát.³⁰ Azaz nagyon pragmatikusan összekapcsolt két dolgot: a régóta húzódó elemi iskola megújításának kérdését a törvény kínálta lehetőségekkel. Ezzel olyan irányba terelte a diskurzust, aminek egyszerre volt célja a helyi gondok orvoslása és a helyes alternatívák kiválasztása. Nyilván ez volt az a mező, ahol a városi és a megyei vezetést cselekvésre lehetett ösztönözni.³¹

A törvényjavaslat kritikus pontjairól – a korabeli lokális sajtó öndefiníciójával és küldetéstudatával összhangban – nem kívántak szólni, miként az oktatás tartalmi megújulásáról sem írtak.³²

Az eötvösi törvény végrehajtása aztán 1869 késő tavaszán és nyarán komoly feladat elé állította a helyi közigazgatás vezetőit. Ha tetszett, ha nem, újragondoltatta a népoktatás kérdését a megyeszékhelyen. Az ekkori tudósítások részben tényszerűen szóltak a személyi változásokról, pl. Szelestey László tanfelügyelővé történt kinevezéséről,³³ valamint a városi iskolaszék megszervezéséről. A törvény 116. és 117. § értelmében megválasztották előbb a kilenc, majd tizenkét tagú iskolaszék társadalmi tekintélynek örvendő tagjait³⁴, ahová a szombathelyi fő és elemi iskola tanári kara titkos szavazással Barilich Mátét küldte.³⁵ A törvénynek megfelelően aztán megkezdhették munkájukat, pl. az iskolai kiadások (tanítói fizetések, technikai feltételek) számbavételét³⁶ vagy az iskolakötelesek összeírását 1870-ben.³⁷

Az új szemléletű jogszabály "jóvoltából" három komoly problémával szembesülhettek a városatyák 1869 nyarán. Az egyik az elhelyezés kérdése. Lassan három évtizede (1840), hogy a városháza abba az épületbe költözött, ahol a városi iskola is üzemelt. Most kínálkozott alkalom a kényszerházasság felbontására, de nyilván ennek meg kellett teremteni az anyagi alapjait. Ahogy illett, a kérdés megvizsgálására egy bizottságot küldtek ki Tulok János vezetésével, miközben értesítették a főszolgabírót.³⁸ Klein Mihály képviselő az augusztusi közgyűlésen azt javasolta, hogy a Kietzlingstein-féle házat vegyék meg 50 ezer forintért, és kölcsön segítségével építsék fel az új városházát.³⁹ Megosztotta a képviselőket az ötlet, a hitel felvételétől ódzkodtak, inkább a vármegyéhez fordultak. A döntés egyértelmű volt, a prolongálással csak 1879-ben lett új városháza Szombathelyen.

A másik neuralgikus pontnak a tankötelezettség miatt várhatóan emelkedő tanulói létszámok tűntek. Első lépésben közölték a főszolgabíróval, hogy a zsúfoltság miatt Óperint és Szentmárton gyermekeit a következő tanévben már nem tudják felvenni a városi népiskolába.⁴⁰ Talán hasonló indokok miatt utasították el a fúziót a zsidó iskolával is. Az intézmény 1857-es megújulása után épp ekkor bővítették négy évfolyamossá.⁴¹ A hitközség felajánlását a város vezetése elutasította: "1869 szeptemberében, szabadelvűsége bizonyitékául, a társadalmi ellentétek állítólagos kiegyenlitésének előmozdítása végett felekezeti iskoláját [kész] feloszlatni, ha az ujonnan alapított városi iskola tanítóit átveszi."⁴² – írta az intézmény történetét taglaló munkájában Bernstein Béla. Miként korábban utaltunk rá, a zsidó iskola tanítói nagyon szerették volna, ha megtörténik az "összeolvadás"⁴³, nemcsak anyagi és infrastrukturális tényezők, hanem a társadalmi kooperáció, a felekezeti válaszfalak leomlása miatt⁴⁴, vagy a korabeli szóhasználattal élve az asszimiláció elősegítése céljából. Ezt túl nagy ugrásnak tartották egy evolúció mellett elkötelezett korszakban. Gondot jelenthetett még az átszerveződő protestáns iskola ügye⁴⁵, illetve a legégetőbb volt a városi intézmény jogállása.

Az utóbbiról, hogy a "a helybeli népiskola községi vagy felekezeti legyen-e"⁴⁶, még a júniusi közgyűlésen úgy határoztak, hogy az előterjesztéssel Kronecker Józsefet bízzák meg. Az iskola eddig egyházi-községi volt, de a város vezetői úgy tudták, hogy a telek és az épület, amiben működik, az a város tulajdona.⁴⁷ Hosszas vizsgálódás után kiderült, nekik lett igazuk. Így jogszerűen formáltak igényt a községi címre. Az 1869. augusztus 16-ai városi közgyűlésen többoldalúan megvitatván kimondták, hogy "a helybeli népiskola községinek vagyis felekezet nélkülinek kimondatván". Az ülésen Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter személyesen megjelenve adott nyomatékot a verdiktnek.⁴⁸ A határozat ellen Bitnitz Lajos székesegyházi kanonok és címzetes püspök tiltakozott, de elfogadta egy öt fős bizottság kiküldését.⁴⁹ Ami a város álláspontját erősítette meg, "s így mind a jogi, mind a tényleges állapot kétségtelenné teszi, hogy az iskolai helyiségek a városi közönség tulajdonát képezik."⁵⁰ Hogy a történet ilyen simán zárulhatott, abban szerepe lehetett az egyházmegye augusztusban kinevezett – Deák Ferenccel is baráti viszonyt ápoló – püspökének, Szabó Imrének, aki inkább azt látta bölcsnek és hasznosnak, ha egy külön elemit hoz létre.⁵¹ Így csökkenti a városi iskola zsúfoltságát.⁵² Ez szerencsésebb változat volt, mint a vég nélküli pereskedés, amire paptársai hajlandóságot mutattak.

1869 eredményeiről a következő esztendő januárjában jogosan jegyezte meg Tulok Imre a Vasmegyei Lapok hasábjain, hogy Szombathelyen sikerült felekezet nélküli iskolát teremteni, jobb berendezéssel és magasabb tanítói fizetésekkel.⁵³

Az új népiskolai törvény természetesen megkövetelte a tantervek összehangolását, a tapasztalatok összegyűjtését és a módszerek tökéletesítését; ezt segítették a tanítók továbbképzései. 1870 nyarán – Szelestey László rendeletére⁵⁴ – Felsőlövőn és Szombathelyen tartottak ilyen találkozókat. Egy esztendő alatt a tanítók egyletbe szervezése is megtörtént (147. §). 1871-ben Szombathelyen alakult meg az Általános Segélyező Tanító Egylet, míg Rohoncon a katolikus, Kemenesalján az evangélikus tanító egylet.⁵⁵ A törvény – felvilágosult és liberális – szellemére hivatkozva hangsúlyozták, hogy nem lehet közömbös senkinek sem a tanítóság anyagi helyzete, pozíciója. "Polgárok! Akarjátok-e gyermekeiteket a társadalom becses tagjává neveltetni? Ha igen adjatok nekik gondolatmentes következőleg hivatás hű és buzgó tanítókat!"⁵⁶ Megkezdődhetett az 1869/70-es tanévben az operatív időszak, a törvény alkalmazása és annak folyamatos korrekciója.

A kormányzat oktatási reformtörekvéseinek – a sajtó és közgyűlési anyagok alapján – óriási aktív tábora nem mutatkozott⁵⁷, csak elvétve exponálták magukat helyi közszereplők, ők is a zsidóság soraiból kerültek ki. A társadalmi passzivitás itt is tetten érhető volt, de az is biztos, hogy termékeny talajra hulltak a liberális kezdeményezések. Szombathely város közgyűlése és vezetése komolyan vette feladatát, az iskolaszékbe ismert, köztiszteletben álló helyi potentátokat emelt.⁵⁸ Azt a döntést, hogy felekezetnélkülivé alakítsa elemijét, úgy tűnik, nem merték meglépni, de az is bátor tettnek számított – s ez közel állt Eötvös József koncepciójához –, hogy községesítette elemi iskoláját. A felek kompromisszumkereső magatartásának köszönhetően a feszültség ez ügyben nem nőtt a városlakók között, de azért a rosszallás megmaradt. A "városi iskolának némelyek által ferde szemmel nézett községi jellege a felolvasott kegyes miniszteri rendelet által óhajtott megerősítést nyert."⁵⁹ Láthatjuk, Szombathelyen valóban sikerült új szellemiséget hozni a népoktatásban. Pár évvel később kicsit keserűen írta a helyi hetilap: "Míg népiskolai törvényünk nem vala, mindig annak szükségességét vitatták. Azt hitték, mihelyt az meg leendett hozva, azonnal művelt, okos tudományos nemzetté leszünk varázsolva."⁶⁰ A csoda valóban elmaradt, és még sok kemény munka és feladat várt a tanítóságra, de a kívánatos cél felé már nagy léptekkel elindultak.

   

JEGYZETEK

1	Járassuk gyermekeinket iskolába. In: Vasmegyei Lapok, 1871. november 9. 1. old.
2	FELKAI László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége. Bp., 1979. 247. old.
3	Gróf Andrássy Gyulát Világos után távollétében ("in effigie") felakasztották.
4	SCHLETT István: Eötvös József. Bp., 1987. 248. old.
5	NM Horváth Boldizsár miniszter. In: Vasmegyei Lapok, 1868. szeptember 2. 1. old.
6	Eötvös "szabad egyház – szabad állam" koncepciója nem az általa remélt változatban valósult meg. Lásd: A törvényesen bevett keresztény felekezetek viszonosságáról szóló törvényt. 1868. LIII. tc, vagy a katolikus autonómia sikertelenségét. KATUS László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711–1914. 474–475. old. Vasmegyei Lapok, 1869. június 13. 3. old. Vasmegyei Lapok, 1870. január 2. 3. old. Vasmegyei Lapok, 1870. február 20. 3. old. Az izraelita felekezet esetében elképzelése a szétválási folyamat egyik gerjesztője lett. KATZ, Jakov: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Bp., 1999. 126–127. old.
7	Természetesen nem az eötvösi változat lépett hatályba. GALÁNTAI József: Nemzet és kisebbség Eötvös József életművében. 1995. 97–104. old.
8	FELKAI: i. m. 83–103. old. és 149–183. old.
9	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1864. szeptember 1. 1. és 2. sz.
10	Szombathelyen 1867. február 23-án a községi képviseleti ülésen üdvözölték Horváth Boldizsár igazságügyminiszter urat és a "boldogság jegyében felszólítják őt, hogy képviselje továbbra is a kerületet". Egyben döntöttek közköltségen egy díszalbum elkészítéséről, szövegének megírását Hetyey József Istvánra, Nagy János tanárra, a főjegyzőre és Haiden Imrére, valamint Szabó Lászlóra bízták. Vas Megyei Levéltár Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1867. február 23. 1. sz. Egyben a város a létrehozott Horváth Boldizsár alapítvány ösztöndíjainak támogatásáról döntött. VaML Szombathely város közgyűlési jkv., 1867. február 23. 2. sz. Évekkel később közölték Horváth Boldizsár 1867. február 27-ei, édesapjához írt levelét. Vasmegyei Lapok, 1870. február 13. 1. old.
11	A lap kezdetben még egy-két helyi és megyei egyesület hivatalos és félhivatalos közlönyeként is funkcionált, a megjelenés napja keddről vasárnapra tevődött át. Vasmegyei Lapok, 1869. január 3. 3. old.
12	FELKAI László – ZIBOLEN Endre: A magyar nevelés története. Bp., 1993. 87. old.
13	A népszámlálási adatok szerint Szombathely mezővárosában 7860 fő élt (3914 férfi és 3946 nő), amelyhez Óperint 1458 főnyi (699 férfi, 759 nő), és Szentmárton 737 lakosa kapcsolódott (369 férfi, 368 nő). Az említett települések szorosan kapcsolódtak a városhoz, ráadásul a nebulók a megyeszékhely iskolájába jártak. Kimutatás. In: Vasmegyei Lapok, 1870. 10. sz. március 6. 2. old.
14	EÖTVÖS József: Felhívás a népnevelési egyletek alakítására. In: Kultúra és nevelés. Bp., 1976. 330–331. old.
15	EÖTVÖS József: Felhívás a népnevelési egyletek alakítására. In: Kultúra és nevelés. 332. old. Az alakuló "Népnevelési Egyletek" elsődleges tervrajza. In: Kultúra és nevelés. 334–338. old.
16	EÖTVÖS József: Népnevelési Egyletek ügyében. In: Kultúra és nevelés. 349. old.
17	Ujdonságok. In: Vasmegyei Lapok, 1868. december 3. 3. o. REGŐS János: Az elemi népoktatásügy Vas megyében 1867–1890. é. n. 25. old.
18	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyve, 1867. december 16. 90. sz.
19	A Néptanítók Lapja heti közlöny a magyarországi kisdedóvodák, elemi- és felső-nép-iskolák számára, első száma 1868. február 6-án jelent meg. A vezércikket a miniszter maga írta, s belátja, hogy rövid időn belül a honi népoktatásunk még nem éri el a nyugati népek szintjét, de a cél ez. Az infrastruktúra fejlesztése a tanítási feltételek javítása, a főszereplők azonban a tanítók lesznek/maradnak. EÖTVÖS József: A néptanítókhoz. In: Kultúra és nevelés, 351–355. old.; –h –a: Mit tett Vasmegye hatósága a népnevelési egylet kérdésében? In: Vasmegyei Lapok, 1868. április 1. 1. old.
20	TÖRÖK Dávid: Kiáltó szó a néptanítók érdekében. In: Vasmegyei Lapok, 1868. április 1. 2. old.
21	Uo.
22	Róder Adolf negyven évig volt tanító, és pályájának utolsó negyedszázadát Szombathelyen töltötte. Dunántúl, 1893. február 19. 3. old.
23	RÓDER Adolf: A népnevelési egylet érdekében. In: Vasmegyei Lapok, 1868. május 20. 2. old.
24	Uo.
25	In: Vasmegyei Lapok, 1868. május 27. 2. old.
26	REGŐS: i. m. 30. old.
27	A szövegben külön nem jelölöm a népoktatási törvény számát, csak a paragrafusokét adom meg. A XXXVIII. törvénycikk. A népiskolai közoktatás tárgyában.
28	Eötvös elképzeléseit és sarokpontjait lásd: NAGY Péter Tibor: Járszalag és aréna. Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon. Bp., 2000. Új Mandátum kiadó. 54–56. old.; MÉSZÁROS István: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Bp., 2000. 206–207. old.
29	Két fontos kérdésben is visszakozni kellett Eötvösnek, részben az ingyenes oktatás ügyében. Ezt a dilemmát – hogy ti. kötelező a rendszer, és tandíjat kell fizetni – az Apponyi-törvény oldotta fel. Eötvös csak a legszegényebbeknél tudta a mentességet elérni. A másik az osztálylétszámok nagysága (a XX. századra már felé re csökkentették). Ahol komoly előbbre lépés történt, az a humánerő fejlesztése. A későbbi lépések elsősorban nemzetpolitikai érdekeket szolgáltak, pl. a magyar nyelv kötelező bevezetése, az 1879. évi XVIII. tc., az Apponyi-féle törvények 1907–1908-ból. BŐDY Pál: Eötvös József. Bp., 2004. 126–127. old.
30	TULOK János: Al reál iskolát. In: Vasmegyei Lapok, 1868. július 1. 2. old.; Vasmegyei Lapok, 1868. október 29. 2. old.
31	A győri tankerületi vezető levele alapján a miniszter az algimnáziumot reáltanodává kívánta átalakítani. VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1867. november 13. 85. sz. A tankerület felhívta a helyiek figyelmét arra, hogy egy reálintézet felállítása szükséges, mivel az algimnázium túlzsúfolt; vagy párhuzamos osztályt kell nyitni, vagy reáltanodát felállítani. Sem az osztályok bővítésére, sem új épületre nem volt pénz. A város azt kérte, állami pénzen állítsanak fel. VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1868. január 13. A reáltanoda kérdése aztán elhúzódott; a vármegye vezetői is bekapcsolódtak a szervezésbe, de mindez eredménytelen lett. Vasmegyei Lapok, 1872. január 7. 2. old.; január 18. 1. old.; január 21. 1. old.; január 25. 2. old.
32	In: Vasmegyei Lapok, 1868. július 29. 1. old.; 1869. augusztus 29. 1. old.
33	Szelestey László. In: Vasmegyei Lapok, 1869. május 9. 2. old.
34	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. június 26. 31. sz.
35	A 12 tagú iskolaszék tagjai a titkos szavazás után: Haiden Imre 36, Feldmann Tivadar 31, Ritter Gusztáv 31, Mayer Enoch 31, Kronecker József 28, Pillich Ferenc 27, Alexy Tóbiás 26, Beck György 26, Goldschmidt Vilmos, 23, id. Markovits József 22, Székely József 19, Németh András 16. Szavazatot kapott még Tulok János 14, Fück János 13, Mayer Ferenc 12, Eredics Ferenc 11, Zimmermann Károly 9, Baumann Frigyes 6, Rudolf Alajos 5, Zámbory Rezső 4, Gyöngyössy Vilmos 4, Ritter József 4, Knebel Ferenc 4. VaML Szombathely város képviselőtestületi közgyűlése 1869. június 26-án. Szombathely város képviselőtestülete. In: Vasmegyei Lapok, 1869. augusztus 22. 1. old. A szombathelyi fő és elemi iskola tanári kara. In: Vasmegyei Lapok, 1869. szeptember 5. 3. old. Az iskolaszék tagjai szeptemberben tették le az esküt. VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. szeptember 2. 37. sz.
36	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. november 17. 56. sz.
37	Vasmegyei Lapok, 1870. március 6. 3. old. Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyve 1869. szeptember 25. 48. sz.
38	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1868. július 18. 29. sz.
39	A konstrukcióba beiktatták a takarékot is, amely az épületet megvásárolja. VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1868. augusztus 1. 36. sz.
40	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. augusztus 16. 33. sz. A háttérben az is meghúzódott, hogy gyakoriak voltak a települések között korábban az ilyen természetű viták, ti. a tanulók igénybe vették a szolgáltatást, de a települések nem fizettek. VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1866. január 2. 5. sz. Természetesen a községek egyesítése állandó téma volt. H. P. Itt az idő! In: Vasmegyei Lapok, 1872. február 29. 1–2. old.
41	Megyei Hírek. In: Vasmegyei Lapok, 1868. szeptember 23. 2. old.; 1869. május 30. 2. old.
42	BERNSTEIN Béla: A Szombathelyi Izraelita Népiskola története 1846–1896. In: Bernstein Béla emlékkönyv. Szombathely, 1998. Partes populorum monires alienigenae. 1998. 4. sz. 251. old. Ekkor a hitközségeket a szakadással kapcsolatos vitája erősen megosztotta.
43	Alakítsunk közös iskolákat. In: Vasmegyei Lapok, 1869. július 25. 1. old.
44	RODER Adolf: Állítsunk közös iskolákat. In: Vasmegyei Lapok, 1868. augusztus 28. 1–2. old.
45	A hatvanas években felállított intézmény a népiskolai törvény értelmében átszervezésre szorult. Az iskola javára 1867 során 368 forintot gyűjtöttek. In: Vasmegyei Lapok, 1868. január 29. 3. old. A szombathelyi protestáns. In: Vasmegyei Lapok, 1869. augusztus 29. 2. old. KÁRPÁTI Kelemen: Szombathely-Savaria rend. Tanácsú város monographiája. Szombathely, 1894. 2. kötet. 416. old. 1869-ben már a fúzióról tárgyaltak. VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. december 9. 64. sz.; 1870. május 28. 22. sz.
46	Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. június 26. 31. sz.
47	A város úgy tudta, hogy 1579-től folyamatosan működött iskolája, 1780-ban Szily János püspökkel szervezték át közös intézménnyé. Vasvármegye legrégibb "községi" iskolája. In: Dunántúli Tanítók Lapja, 1940. május 1–15. 42. old.
48	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. augusztus 16. 33. sz.
49	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. november 17. 51. sz.
50	VaML Szombathely város közgyűlési jegyzőkönyvei, 1869. november 17. 54. sz.; KÁRPÁTI: i. m. 259. old.
51	Szenczy Ferenc 1869. február 19-én halálozott el. In: Vasmegyei Lapok, 1869. február 17. Pótlap 1. old.; Szabó Imrét nevezték. In: Vasmegyei Lapok, 1869. augusztus 15. 3. old.
52	1872. október 1-én nyílt meg a püspöki elemi. KÁRPÁTI: i. m. 417. old.
53	T. I:[Tulok Imre] Közállapotaink. In: Vasmegyei Lapok, 1870. 1. sz. január 2. 1. old.
54	Vasmegyei Tankerület néptanítóihoz! In: Vasmegyei Lapok, 1870. május 27. 2. old.
55	In: Vasmegyei Lapok, 1872. január 1. 1. old. Katolikus Tanító Egylet jött létre Felső Vas megyében. Tanügy. In: Vasmegyei Lapok, 1871. 1–2. old. Vasmegyei Lapok, 1872. április 28. 1. old.
56	Mi több, még azt is bevetette, ha jól tanítanak, akkor a börtönök is kiürülnek, lényegesen kevesebb lesz a rendészeti kiadás (sic!). RODER Adolf: Állítsunk közös iskolákat. In: Vasmegyei Lapok, 1868. augusztus 28. 2. old.
57	A Vasmegyei Deákpárt 1868. június 8-iki értekezletén a célok között a nyolcadik helyen szerepelt a népnevelési egyleteknek a támogatása. In: Vasmegyei Lapok, 1868. június 17. 3. old.
58	Pl. Sárvárott még 1870 februárjára sem alakult meg az iskolaszék. In: Vasmegyei Lapok, 1870. február 20. 3. old.
59	In: Vasmegyei Lapok, 1870. május 1. 1. old.
60	Járassuk gyermekeinket iskolába! In: Vasmegyei Lapok, 1871. november 9. 1. old.