BEVEZETŐ GONDOLATOK

Az Eötvös Józsefről elnevezett, fogalommá vált Eötvös-kollégium egykori diákjaként is szólok Önökhöz. Az Eötvös-kollégium, ahol ugyanebben az időben szintén emlékező konferenciát tartanak Eötvös József születésének 200. évfordulója alkalmából, a két világháború közti időben a majdani magyar szellemi elit bölcsője volt. Ez a szerepe némileg csökkent a szocializmus elitellenes korszakában, bár a kollégium az 1960-as évektől – a legjobb diákjainak nyújtott szakmai támogatása és az Eötvös-kollégiumi szellemiség kisugárzása révén – fokozatosan közeledett a hagyományokhoz, hogy aztán a rendszerváltozás utáni évtizedekben újra a régi fényében tündököljön.

 

1.

 

A közelmúltban megszületett Genius Savariensis Szabadegyetem felolvasó ülését az első – egyszersmind kétszeres – magyar közoktatási miniszternek, a politikusnak és az írónak, azaz a 200 éve született Eötvös Józsefnek szenteljük.

A soron következő előadásokból ki fog rajzolódni a ma talán már nem érdeme szerint ismert és elismert író, politikus munkássága. A mai rendezvény után legalább a jelenlévők számára világos lesz, miért választottuk éppen Eötvös József születésnapját a Genius Savariensis Szabadegyetem tervezett konferenciasorozatának első állomásául.

 

2.

 

Eötvös József megfogalmazása szerint a közoktatás "szellemi hadjárat, melyben a törvényhozó test népfölkelés segélyével legnagyobb ellenünket, a tudatlanságot akarja legyőzni."

Hangzatos jelszavak születtek a kiművelt emberfőkről, a tudásalapú országról, Eötvös óta bevezették a tankötelezettséget, az ország egésze részt vesz az oktatási folyamat különböző fázisaiban, a rendszerváltozás óta a korábbinak sokszorosára nőtt a felsőoktatási hallgatók száma. Ugyanakkor keserűen tapasztalom – s ezzel a tapasztalással valószínűleg nem vagyok egyedül –, hogy a kedvező mennyiségi mutatókkal nem jár együtt ugyanolyan fokú minőségi változás. Az eltömegesedés nem kedvez a minőségnek. A nagyobb merítés láthatóan nem hozza meg a kívánt eredményt.

Ennek több okát látom.

Az egyik ok a társadalom nagy részének mentalitása. Addig, amíg azt tapasztaljuk, hogy a tisztességes munka sokkal kevésbé kifizetődő, mint az ügyeskedés, a tisztességtelen magatartás, nem csodálkozhatunk azon, ha a fiatalság jelentős része is ezt a modellt követi – akár a felsőoktatásban is. Sajátos leképeződése ennek a fiatalok egyetemi, főiskolai szakválasztása. A természettudományi szakok zömén nincs hallgató, annál több van a könnyebben elvégezhetőnek vélt bölcsészettudományi, társadalomtudományi szakokon. Ennek következménye, hogy ez utóbbiak telítődnek, a természettudományi területeken pedig krónikus munkaerőhiány lépett fel. Jogos a reálszféra követelése, hogy az egyetemek, főiskolák az iparban felhasználható tudást adjanak a hallgatóknak.

Itt azonban azonnal beleütközünk a másik okba: nincs meghatározva, mert talán nem is lehet definiálni, mi a tudás, milyen tudásra van szükség a XXI. században. A reálszféra igénye az azonnal felhasználható, pragmatikus tudás, amelyből akarva-akaratlan kiszorul a "felesleges tudás"-ként értékelt humán műveltség nagy része. A felsőoktatásban a diákság részéről nem egyszer felmerült az a követelés, hogy csak az általuk azonnal hasznosítható ismereteket tanítsák meg nekik, s ki kell gyomlálni a haszontalan elemeket, tantárgyakat. A tudáshoz való ilyen – társadalmi méretekben megnyilvánuló – korlátozó viszonyulás miatt egyre erőteljesebben szorul vissza a humán műveltség, az ilyen tudás iránti igény. Palánkai Tibor így fogalmaz (A globális átalakulás kihívásai – Elkerülhetők-e a kataklizmák? Magyar Tudomány 2007/2): "»Kiművelt főket« kell képezni, s nem a szűk munkaerő-piaci keresletnek kell megfelelni. A tudásalapú társadalom igénye, hogy az oktatásból minél több önállóan gondolkodni tudó ember kerüljön ki. A felsőoktatásra különösen vonatkozik ez a megállapítás: gondolkodó elméket, problémamegoldó, innovatív, rögtönzésre képes szakértelmiségieket kell képezni, akiknek intuíciói vannak." Mintha a reálszféra igényeinek minden áron való kielégítésére törekvő mindenkori kormányzati politika megfeledkezne arról, amit Eötvös József így fogalmazott meg még 1846-ban a Pesti Hírlapban: "A törvény sokat tehet az ipar és kereskedés minden ágainak kifejlődésére, de bármiként gondoskodjék is a törvényhozó. hogy a nép az ipar űzésére képes legyen, ... ez csak akkor remélhető, ha az értelmi műveltség egy bizonyos fokán áll. Az iparnak fő eszköze az ember, nem anyagi ereje, ... hanem értelmi tehetségei által." Ha az immár egy-két évtizede tartó folyamat belátható időn belül nem szakad meg, hatalmas tudásdeficit halmozódik fel, aminek társadalmi méretű káros hatása azonban csak néhány választási ciklus múltán lesz érzékelhető.

 

3.

 

Mit hoz a jövő?

A megítélésem szerint túlságosan elburjánzott felsőoktatási hálózat egyre nehezebben éli meg mindennapjait. Az ország nem bír el annyi intézményt, mint amennyi jelenleg működik. Látszik ez a támogatások – akármilyen indokkal is történő – csökkentésében, a hallgatói jelentkezések számának alakulásában is. A mindenkori kormánynak előbbutóbb radikális lépésre kell elszánnia magát. Egyes intézmények igyekeznek kiutat keresni és találni ebből a válságos helyzetből. Könnyű belátni, hogy egy-egy felsőoktatási intézmény bezárása önmagán túlmutató esemény – kihat az adott város, megye szellemi és gazdasági életére is.

Jelentős szerephez juthatnak az alulról jövő kezdeményezések, az olyan intézmények, amelyek mind a széles rétegek, mind a szűkebb szakmai közösségek számára közvetítik a tudást. A Genius Savariensis Szabadegyetem éppen ilyen célok megvalósítása érdekében jött létre.

Filozófiánk szerint szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy – egyelőre Szombathelyre korlátozva tevékenységünket – városunk minden magát képezni, továbbképezni kívánó polgára számára biztosítva legyen új ismeretek közvetítése, a humán műveltséghez tartozó témakörökben éppúgy, mint más tudományszakok szakmai kérdéseiben. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy minél többen kapcsolódjanak be az élethosszig tartó tanulás folyamatába, aminek során a szakmai előmenetelükhöz hozzájáruló tudást éppúgy megszerezhetik, mint a napi érdek nélküli, de az életet teljesebbé tevő ún. "felesleges" tudást.

Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Szombathely lakói minél nagyobb arányban a város tudatos, öntudatos, a lakóhelyüket jól ismerő és annak értékeire büszke polgárokká, azaz hogy igazi Civis Savariae-vé, Savaria/Szombathely polgáraivá váljanak.

A Genius Savariensis Szabadegyetemmel több, Szombathelyen működő intézmény nyilvánította ki együttműködési szándékát, így a Martineum, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, s ennek keretében az Iseum, amely már második alkalommal bocsátja rendelkezésünkre előadótermét (s tervezett kurzusainkat is zömmel itt fogjuk tartani).

A Genius Savariensis Szabadegyetem egy majdani municipális felsőoktatási intézmény mintájává, esetleg előzményévé válhat. Ez az az intézménytípus, amilyen a következő években várhatóan több magyarországi városban kényszerűségből létrejön a ma még állami felsőoktatási intézmény helyén. A municipális felsőoktatási intézmény a helyi közösségek igényein túl magas szintű képzési feladatokat is elláthat, szervesen beépülve az adott város szellemi és közéletébe.

Ilyen intézményre kiváltképpen az olyan, felsőoktatási és tudományos szempontból hátrányos régiókban van szükség, mint amilyen Vas megye. Az ilyen tekintetben három részre - Budapestre, Alföldre és Észak-Magyarországra, valamint a Dunántúlra - szakadt országban a gazdasági mutatók ellenére a Dunántúl, azon belül éppen a Nyugat-magyarországi régió, s benne Vas megye a felsőoktatásban dolgozó tudományosan minősítettek száma alapján kedvezőtlen helyzetben van. Mind a szegedi, mind a debreceni egyetem lényegesen nagyobb szakmai potenciállal rendelkezik, mint a Dunántúl egyetlen universitasa, a Pécsi Tudományegyetem, miközben Pécsett több a tudományosan minősített oktató, mint a Dunántúl többi felsőoktatási intézményében együttvéve. Arról nem beszélve, hogy a Dunántúlon nincs egyetlen egy olyan jelentőségű akadémiai kutatóintézet, mint pl. a debreceni Atomki, vagy Szegeden a biológiai kutatóközpont. Éppen ezért innen, a Nyugat-Dunántúlról kell kiindulnia a kedvező változást kiváltó folyamatnak.

A Genius Savariensis Szabadegyetem és a hasonló kezdeményezések országos hálózattá erősödve hozzájárulhatnak ahhoz, hogy - ellentétben a jelen állapottal - a társadalom többsége igazodjon az értelmiségi lét nyújtotta mintához, és ne a szürkeállomány kényszerüljön idomulni a szürke tömeghez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Tanulságos konferenciát kívánok.

   

*	A Genius Savariensis Szabadegyetem konferenciája 2013. szeptember 6-án zajlott le a szombathelyi Iseumban. Az elhangzott előadások többségét közöljük itt. (A szerk.).