Közismertek az elmúlt évtizedek hivatalos magyarországi nézetei a "mintaszerű" osztrák nemzetiségi politikáról. Az őrvidéki magyarság államfordulat (1922) utáni sorsa egyértelműen cáfolja ezt a hamis képet. Hány magyar köztisztviselőt (körjegyzőket, irodatiszteket), közalkalmazottakat (orvosokat, postamestereket, vasutasokat, vámosokat), köztük tanítók, tanárok, papok, lelkészek tucatjait üldözték Magyarországra – mindjárt az első években? Mi módon vált nemzetárulóvá számos baloldali kötődésű, itthon leszerepelt aktivista? Miért s hogyan roppant meg az őrvidéki magyarság nemzeti tudata a német birodalmi korszak hét éve alatt? Miért csak 1968-ban alakult meg az őrvidéki magyarság érdekképviseleti szerve, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület? Ezekre és sok más kérdésre ad választ tanulmányában a szerző, szigorúan dokumentált tények alapján.

A száz éve született nagy Vas megyei származású költő Valse triste című költeményének forrásai és a vers főbb jellemzői kerülnek szóba a sorozat e darabjában. Weöres Sándor Ősz Iván szombathelyi költő egyik elégiáját nevezte meg a műve ihletőjeként. A Weöres-vers a Nyugat folyóiratban 1935-ben Őszi melódia címmel jelent meg először.

Sajnálatos módon a művészeti társadalom méltatlanul bánik a korszakos jelentőségű művész tárgyi és szellemi hagyatékával. Mostanáig nem történt meg az életmű teljességre törekvő számbavétele, s nem akadt monográfusa sem a szobrászat és az iparművészet – nevezetesen az ötvösség – kérdéseivel foglalkozó szakírók körében. A szerző ezt a méltánytalan helyzetet igyekszik feloldani tanulmányával. Az írásban nyomon követhetjük az életmű kiteljesedését és az életutat egészen a "hazatérésig": 2008-ban a híres répcelakiak közül elsőként szülővárosa díszpolgárává avatták Engelsz Józsefet.

Gerlits Sándor szerteágazó munkássága két nagy területen bontakozott ki: az árvaházban és a tuberkulózis elleni küzdelemben, de kezdeményező szerepet vállalt a Vakok Intézetének megalapításában is. Az intézmények megismertetésében fontos szerepet töltött be az általa szerkesztett Gyermekvédelem című folyóirat. Munkásságát a tanulmány II. részében Vas ármegye árvaháza történetének abban az időszakában mutatja be a szerző, amikor személyisége meghatározta az intézmény tevékenységét.

Markusovszky Lajos, Magyarországon a XIX. század egyik legjelentősebb orvosa a vasegerszegi 128-as helyrajzi számon található kegyeleti parkban van eltemetve. A megemlékezők sokszor utalnak a "családi sírboltra", jelezve, hogy a kitűnő orvos, 1848-as honvédtiszt és szaklap-alapító nem egyedül alussza itt örök álmát. Valóban, a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánított emlékhelyen Markusovszky nevén kívül még nyolc nevet olvashatunk; valójában a "családi sírbolt" a keményegerszegi Kis családé, akik közé benősült a híres orvos. A szerző a sírboltban nyugvó személyek élettörténetén keresztül két családról is érdekes adatokat közöl.

 

 

 

 

 

 

 

FÜLÖP LÁSZLÓ
TULAJDONNEVEK A RÁBA SZABÁLYOZÁSÁNAK 1699-ES JEGYZŐKÖNYVÉBEN

 

 

 

 

 

 

 

PÁL FERENC
IRATOK A "VEND AKCIÓ" TÖRTÉNETÉHEZ