DR. SMIDT LAJOS, MINT MÚZEUMALAPÍTÓ

Száztíz évvel ezelőtt született Érsekújváron dr. Smidt Lajos. Az évfordulóról ünnepi előadásokkal emlékeztünk meg a Smidt Múzeumban. Prof. Dr. Széll Kálmán mint orvost méltatta egykori pályatársát, Tóth Péter a költői tevékenységéről szólt irodalomtörténész szemmel, s végül e sorok írója vette számba a Smidt doktor múzeumalapító tevékenységét formáló tényezőket. Sokoldalú személyiségének ez utóbbi vonásával alkotott ő igazán nagyot, Szombathelyre örökségül hagyva máig sok feladatot adó múzeumát!

A szombathelyi Smidt Múzeumot Dr. Smidt Lajos (1903–1975) nyugalmazott kórházigazgató, sebész főorvos alapította, aki 1968-ban Vas megyének és Szombathely városának ajándékozta teljes műkincs vagyonát, közel 40 000 darabos, nagy értékű magángyűjteményét egy önálló múzeum létesítése céljából, a magyar és egyetemes kultúra javára. ¹ Ez a múzeum jelenleg Vas megye múzeumai között a második legnagyobb műtárgyállománnyal rendelkezik. A múzeumban kiállított műtárgyak nagy része Smidt doktor önzetlen orvosi működésének emléke. Pályája során mintegy 27 ezer gyógyító sebészeti műtétet végzett. Keresetének nagy részét műtárgyvásárlásra és restauráltatásra fordította. A család, a rokonság és kiterjedt baráti köre is segítette szenvedélyes gyűjtőtevékenységét, sőt háborús körülmények között a műtárgyak mentésében is jelentős szerepük volt. Alapvetően azonban önmaga erejéből hozta létre Dr. Smidt Lajos magángyűjteményét, amely mégis nagyon hasonlít a XIX–XX. század fordulóján ismert nemesi-főúri magángyűjteményekhez.

A Smidt Múzeum azért különleges, mert egyetlen ember kitartó gyűjtőszenvedélyéhez köthető. Az írásos és szóbeli forrásokból Smidt Lajos gyűjtőszenvedélyét egészen biztosan be tudjuk határolni: kisgyermekkorától élete végéig elkísérte.² A jelen írásban azonban csak a fiatal felnőtt korától kezdve veszem számba a Smidt Lajos múzeumalapítási szándékát formáló tényezőket.

 

Dr. Smidt Lajos

 

A családi elbeszélések alapján ifjúkori álma az volt, hogy egykor közkinccsé váljon gyűjteménye, de múzeumalapítási tervei csak nyugdíjas korában valósulhattak meg. A múzeumalapítást formáló tényezők számbavételekor több hatást, eseményt kell figyelembe venni. Ezek közül az egyik, hogy nagyon szeretett világot látni. Utazásai során a múzeumlátogatások a saját anyaga rendszerezésére és bemutatására inspirálták. Szombathelyi letelepedése után, 1930-tól immár egy különleges kultúrkincs-együttes folyamatos jelenlétéről beszélhetünk a városban. Ennek első nyilvános bemutatása Szombathelyen, Hadikiállítás címmel 1936-ban olyan sikert hozott, amellyel a helyi társadalom és az országos szakma befogadó közegében nagy népszerűségre tett szert. A későbbiek folyamán a szombathelyi és más vidéki kiállításokhoz kölcsönzött műtárgyak jelentősége is megemlítendő.

 

EURÓPAI UTAZÁSAI

"Vakációimat mindig arra használtam fel, hogy Helgolandtól Pompeji-ig barangolva, minél több múzeumot lássak, tanuljak, tapasztaljak. Erre különösen olaszországi utam adott alkalmat 1926-ban."³

Orvostanhallgató korában, látókörének szélesítésében jelentős állomások voltak európai utazásai. 1923 nyarán a németországi útjáról küldött képeslapok sokaságát úgy indokolja, "hogy legyen egy csomó emlékem a világkörutamról"⁴. S valóban: július elején még Lindauból küldi üdvözletét bátyjának, Józsefnek "szigorló mérnök" címzéssel, augusztus 8-án már Helgoland szigetéről számol be a nemzeti halételekről és táncról. Majd Hamburg, Bréma, Magdeburg, Berlin, Potsdam, Drezda, Lipcse, München városaiból küldött levelezőlapokon egész nagy magyar társaság írja alá az üdvözletet. A múzeumok, a színház és a társasági programok több szempontból is nagy hatással voltak az ifjú medikus életére.

Például a helgolandi hajózás közben ismerkedett meg a budapesti egyetem sebészprofesszorával, Ádám Lajossal, akinek a hatására döntötte el, hogy sebész lesz.⁵ Az európai kultúra műhelyeit, a múzeumokat felkeresve forrt ki ízlésvilága, amely a műkincsgyűjtésben hasznosult.

Tudásvágya és zeneszeretete hajtotta Itáliába, a művészetek bölcsőjébe, ahová gyalog indult el 1926 nyarán, és zarándokútjának végén Rómába érkezve 1700 kilométert tudhatott maga mögött. Az orvostanhallgató 43 napos Budapest–Róma közötti gyalogrekordjáról a Tolnai Világlapja fényképmelléklettel együtt beszámolt, és hosszan méltatta a lelkes ifjú teljesítményét, aki még a hátizsákját sem engedte kocsira felrakni a gyalogtúra során.⁶

 

A TERMÉKENY SZOMBATHELYI '30-AS ÉVEK

A felvidéki származású orvos tudatosan döntött a szombathelyi letelepedés mellett. A régi római múlttal rendelkező város atmoszférája, a két világháború közötti szellemi élete, befogadó társadalmi közege gyűjtőtevékenységének újabb impulzust adott.

"Gyűjtésemnek harmadik és egyben legtermékenyebb szakasza orvosi diplomám megszerzése utáni időre esik. Az állandó lakhely lehetővé teszi nagyobb tárgyaknak megszerzését is. Ekkor kerülnek a gyűjteménybe bútorok, képek, szőnyegek, fegyverek stb."⁷

Az állandó lakhely fokozatosan lehetővé tette számára a nagyobb műtárgyak elfogadását, megszerzését. A sapkajelvények, érmek, pénzek vagy más történeti emlékek kis helyet foglaló, de sok információt rejtő együttesei kiegészülhettek nehezebben mozdítható értékekkel. Keresetéből rendkívül szerényen élt, hogy megtakarításait költséges gyűjtőszenvedélyére fordíthassa. Orvosként minden társadalmi réteggel kapcsolatba került, és ez a gyűjtésre is hatással volt. Szőnyegeket, festményeket, bútorokat, órákat vásárolt, sokat siralmas állapotban. Ő mégis látta őket lelki szemei előtt felújítva tündökölni. Komoly ügyfele volt a műkereskedőknek, akik még Budapestről is értesítették egy-egy jelentős darab felbukkanásáról, amiket saját pénzén vásárolt meg.⁸

Ettől függetlenül gyűjteményéből azok a darabok álltak szívéhez a legközelebb, melyekhez páciensei kedves személyét köthette.

Gróf Cziráky József, az aranykulcsos kamarás⁹ sokat szenvedett betegsége miatt. Miután Smidt doktor megoperálta, hálából két szekér régi holmit küldetett a dénesfai kastélyából (ma: Győr–Moson–Sopron megye), megrakva régi puskákkal, pisztolyokkal, karddal, katonai zubbonnyal. Máskor is előfordult. hogy birtokos nemesi családok nagy mennyiségben küldtek az orvosnak hálájuk jeléül értékes műkincs anyagot. Néha egy-egy családi ereklyével gazdagították a gyűjteményt az Erdődy, Batthyány, de az Ebergényi és Bezerédj família részéről is abban a tudatban, hogy a főorvos ezeket a kimagasló emlékeket igen meg fogja becsülni.

 

DR. SMIDT LAJOS 25 ÉVES GYŰJTŐI JUBILEUMA ÉS HATÁSA

Már 1936-ban, 33 évesen olyan jelentős műtárgyanyaggal rendelkezett, hogy 25 éves gyűjtői jubileuma alkalmával a Vasvármegyei Múzeum és a Vasi Szemle magas színvonalú időszaki kiállítást rendezett abból. A 15 000 darabot bemutató, első nyilvános kiállítása sok elismerést hozott a fiatal orvos számára, és országosan felkeltette a tudományos körök figyelmét. Smidt doktor és a szervezők nem bízták a véletlenre a sikert. Az első világháború során igen népszerűek voltak a központi hatalmak országaiban rendezett hadikiállítások, így az időszaki kiállítás elnevezése (Hadikiállítás) eleve ígéretesnek bizonyult. Gróf Takách-Tolvaj József (1876–1945) celldömölki születésű katonadiplomata, az Országos Frontharcos Szövetség elnöke, személye és megnyitó beszéde is sokakat vonzhatott az ünnepségre. A jubiláris Hadikiállításról az igényes, öt pengőért megvásárolható emléktárgyat, a bronzplakettet Sződy Szilárd (1878–1939) érem- és szobrászművész készítette.

A Vasvármegyei Múzeum négy termében Smidt doktor gyűjteményéből elhelyezett válogatást Dr. Pável Ágoston, a Vasi Szemle főszerkesztője, a Vasvármegyei Múzeum igazgatója az alábbi módon mutatta be:

"A hatalmas anyag legnagyobb része hadtörténeti, főleg világháborús volt (fegyverek, ruhák, nyomtatványok, kéziratok, hadieszközök, rajzok, hadifogoly-emlékek ...), kisebb része néprajzi, archeológiai, mű- és irodalomtörténeti. A régészeti emlékek között ott láttuk a ... hatalmas római füstölőt..., egy pompás ötrekeszes római üveget, ... s a híres mezőlaki szkíta tegeztartódíszt. Az ... anyagból kiemelkedtek: 25 db eredeti Zichy Mihály relikvia, Herman Ottónak kőszegi inaséveiből származó fényképező gépe, ősnyomtatványok, Kossuth, Deák, Jókai, Tompa, Kisfaludy levelei, Reviczky ismeretlen verssorai, Liszt Ferenc dedikált fényképe. A kiállítás... mindenkit meglepett rendkívüli gazdagságával. Valóban fanatikus szeretet és lelkesedés kellett ahhoz, hogy egyetlen ember ilyen rövid idő alatt ekkora és ilyen értékes gyűjteményt tudjon összevarázsolni.

A mind erkölcsileg, mind anyagilag nagyszerűen sikerült kiállítás során szinte közóhajként alakult ki a kívánság, hogy a gyűjteményt meg kellene szerezni Szombathely számára, s a patinás Dimicante-épületben Vasvármegyei Hadimúzeumként elhelyezni."¹⁰

A Vasvármegye lapjain hasonló sokszínűségről olvashatunk a gyűjtemény tekintetében. A cikkíró következtetései is párhuzamba állíthatóak az előzőekben megfogalmazottakkal, tudniillik hogy a gyűjteményt közkinccsé kéne tenni, idegenforgalmi attrakcióvá alakítani a folyamatos látogathatóság érdekében.

"Értékes, gondos kézzel megrendezett kiállítás zárult le vasárnap a Kultúrház termeiben. Egy hatalmas, újszerűségében, sokrétűségében és tanulságosságában szinte páratlan magángyűjtemény kerül ... dohos raktárhelyiségek ládáiba, ódon szekrényeibe.

Smidt Lajos dr. 25 évnyi fáradságos akadályokat, anyagi áldozatot nem ismerő gyűjtőszenvedélyének, ... beható tanulmányok útján szerzett ismeretek és tapasztalatok eredményének páratlan gyümölcseképpen gyönyörködtünk két héten keresztül egy anyagában szokatlan, bőségében, feldolgozásában és szemléletességében szinte meglepő gazdagságú gyűjteményben, mely célkitűzésében ugyan egyetlen átfogó eszmét, a hadtörténelmi anyagok rendszeres gyűjtését jelenti, a maga jelenlegi megvalósulásában azonban egy sokkal egyetemesebb kultúrhivatást szolgál, mert egyesít magában hisztorikus, folklórisztikus, bibliografikus, és szépművészeti értékeket is.

Nem túlzás tehát annak megállapítása, hogy ez a gyűjtemény kellő, talán még fokozottabb lendületű fejlődéssel városunk egyik legértékesebb és legkeresettebb múzeumává fejlődhetnék, és egyúttal igen számottevő idegenforgalmi közkinccsé válhatna."¹¹

Ugyancsak szakmai elismerést jelentett számára, hogy az 1938-as budapesti Eucharistikus Világkongresszuson a viselettörténeti kiállítás rendezésével bízták meg.¹² Szaktudását ezek mellett a Vasvármegyei Múzeum is kihasználta, 1936 és 1941 között régészeti anyagának felelős gondozója, a régiségtár őre volt. A Hadikiállítást követő 5 évben élte gyarapodás szempontjából története virágkorát a magángyűjtemény, amikor a duplájára növekedett. A jubiláris kiállítás vendégkönyvének prominens bejegyzéseit követik azon kommentárok, akik Smidt Lajos magánlakásába kéretőztek be, hogy kincseit megszemlélhessék. Tübingeni professzor, nyugalmazott táblabíró vagy Pável Ágoston kíséretében Dr. Tersztyánszky Jenő miniszteri tanácsos¹³, egy másik alkalommal Dr. Banner János, Dr. Bálint Alajos és Dr. Párducz Mihály¹⁴ tisztelik meg aláírásukkal a gyűjtemény emlékkönyvét.

 

 

30 éves gyűjtői jubileuma alkalmából Smidt Lajos 1941-ben így nyilatkozott a sajtónak:

"Gyűjteményem elsősorban hadtörténeti anyag. Talán nem leszek szerénytelen ha elmondom, hogy a 35 000 darabból álló anyag a budapesti hadtörténeti múzeum után a legnagyobb az egész országban. Az anyag ládákba csomagolva hever a közkórház pincéjében. ... Dr. Pető Ernő igazgató-főorvos úr kitűnő tudományos és művészi érzékét dicséri, hogy a ládáknak helyet adott."¹⁵

Fiatal felnőtt korában látjuk, hogy Smidt Lajos gyűjteményét elsődlegesen mindenképpen hadtörténeti anyagként kezelte. Ennek oka a két világháború közötti szellemiség, a korhangulat, de saját romantikus-historikus történelemszemlélete is lehet.

A háború alatti (1942 áprilisától 1943 májusáig) frontszolgálata során gyógyítás és operálás közben is sokat mesélt gyűjteményéről a környezetének. Vidám életszemléletével pozitívan hatott a sebesült pácienseire.

"Dr. Smidt Lajos a hadikórházban a fronton buzgón irányítja a sebesülteket a megfelelő kezelés után hazafelé. Az örökké vidám költő orvos a harctéren sem vesztette el kedélyét, ami jótékony hatással van a harctér poklából érkező sebesültekre. Így beszélik ezt maguk a sebesült honvédek."¹⁶

A fronton a sebesültellátásban odaadó, színvonalas gyógyító munkájáért megkapta a Signum Laudist a hadiszalagon. A sajtó szó szerinti kifejezéseivel élve: "szívet-lelket odaadó bánásmódért, amelyben bajtársait részesíti, vitéz magatartásáért és kiváló szolgálataiért".

A hivatalos elismerésen kívül magánlevélben br. Bánffy Ágnes vöröskeresztes ápolónővér írja közös munkájukról 1944. I. 28-ai levelében: "Részemről is állítom, hogy jobb gazdám nem volt, aki ilyen önzetlenül és lelkiismeretesen dolgozott volna olyan nehéz körülmények között és olyan fáradhatatlanul és ráadásul mindig olyan jókedvűen. A kurszki napok mindig a legszebb oroszországi emlékeim maradnak."

1943-ban a keleti frontról hazatérve nem érkezett üres kézzel. Ő még élet-halál harc közben is ízig-vérig gyűjtő volt. Zöld katonaládáját csaknem teljesen kitölthette az az ócirill könyv, amely a földszinti kiállításban a személyes gyűjtői világát bemutató vitrinben látható. A könnyebb textíliák közül egy 1905-ből származó selyem epitrachilion, egyházi szertartási ruhadarab begyűjtését is erre a korszakra datálhatjuk.

Ugyanakkor a már akkor országos hírű egyenruha-gyűjteménye 80 %-a megsemmisült a 2. világháború során. Ez fájdalmas veszteséget jelentett a gyűjtőnek, aki a tárgyakon keresztül életsorsokhoz is kötődött. Tehát a világháború egyrészt előrevitte, másrészt hátravetette a gyűjtést.

Az 1848/49-es szabadságharc centenáriumi emlékkiállítása Szombathelyen országos viszonylatban kimagasló volt, mivel a Smidt-gyűjtemény gazdag anyagára és ritkaságaira épülhetett fel, bár egyes darabokat a Nemzeti Múzeum is kölcsönkért. Ilyen volt pl: egy Vas vármegyei nemzetőr csákó Vas vármegye címerével és Lenkey János tábornok huszártarsolya.¹⁷

Diplomáciai érzékének és meggyőző modorának volt köszönhető, hogy miután a megszálló szovjet csapatok katonai vezetőségének bemutatta régiségeit, békén hagyták a gyűjteményét. A főképp XIX. századi és a bőven elavultnak mondható első világháborús hadtörténeti emlékek birtokosaként sikerült elkerülnie ily módon a fegyverrejtegetés vádját. Az államosítások idején az ötvenes években nyíltan kereste a múzeumalapítás lehetőségét, de ennek feltételei csak nyugdíjas korára értek meg.

Nyilatkozataiban már nem találjuk nyomát amúgy innentől fogva, hogy gyűjteménye hadi jellegét hangsúlyozná, sokkal inkább a gyűjtőszenvedélyére jellemző "mindent gyűjtés" elve került az előtérbe. Ez szerteágazó érdeklődési köréből adódott. Meghatározta ezen elvet továbbá, hogy betegei között nem tett különbséget. A szegényebbektől kapott patkónak, kisebb emléktárgyaknak ugyanúgy örült, mint a gazdag nemesi családok ereklyéinek. Nem volt az életnek olyan területe, melynek dokumentumait ne rakosgatta volna össze örömmel. Életfilozófiája ez volt: a "Múlt emléket megőrizni a jelenben a jövő számára!"

Kitartó munkájának köszönhető, hogy a bőséges 1919-es anyagával megvetette a szombathelyi Forradalmi Múzeum alapját, amely gyűjtemény-együttes ma is megtalálható a Savaria Múzeumban.

Minden jelentősebb darabjáról tudta, hogy kitől kapta, ami egy többtízezres gyűjtemény esetében fantasztikus memóriáról és szeretetről tanúskodik. Vallomása szerint: "Ebben a gyűjteményben életem minden passziója, a szép és értékes szeretete, egyszóval minden benne van." Sokszor kérdezték tőle, hogy melyik tárgy vagy téma áll a szívéhez a legközelebb. Ilyenkor a válaszaiban az órákat emelte ki, amely őt az idő múlására emlékeztette. Nem véletlenül emblémája a Smidt Múzeumnak az empire órát szájában tartó kutyuska, amit a múzeumalapító választott jelképül, és hozzá jelmondatul "Tempus fugit" azaz "Rohan, elszáll az idő". A kis méretű műtárgy kifejezi formakincsével és színszimbolikájával a múzeumalapítóra jellemző intenciót, a szép, az értékes szeretetét és megőrzését.

A kedvenc téma tekintetében a hadtörténeten belül a 48-as emlékeket külön szeretettel gyűjtötte. A szabadsággal és a szabadságharccal összefüggő tárgyakat különös figyelemmel vette körül. Történeti-muzeológiai cikkei közül ezen témakörhöz köthetők a legkiválóbb írásai. Az Olmützi levél 1851-ből, valamint a betyárok témakörében írt publikációi a 60-as évek alapos történészi-kutatói munkái. A lényegre törő feldolgozásai során a szükséges szakirodalom áttanulmányozásán kívül, ha valamiben elakadt, a kor specialistáit is megszólította.¹⁸ További súlypontoknak számítottak nála az orvostörténeti emlékek, a könyvritkaságok és a szép iparművészeti tárgyak, lakását díszítő eredeti antik bútorok, porcelánok, ötvösművek, festmények, üvegművészeti remekek, amelyek kiváló ízlésének igazi közegét adták. Az egyedi különlegességek és a sorozatok sokasága együtt alkották számára a kihívást, a gyűjteni valót.

 

SMIDT LAJOS TÁRSADALMI KAPCSOLATAI ÉS A MÚZEUMALAPÍTÁS

Dr. Smidt Lajos többezer darabos levelezést hagyott hátra. Széleskörű társadalmi kapcsolatai tapinthatók ki általuk. A kutató, műgyűjtő kérdéseire küldött válaszok a szakma legrangosabbjaitól érkezett levelek, báró Miske Kálmán, Járdányi Paulovics István, Géfin Gyula, Mindszenty József bíboros, Banner János, Oroszlán Zoltán, Thomas Edit, Makkai László és László Gyula professzorok sorai utalnak közvetlen kutatói vagy épp orvos–beteg kapcsolatukra.

Lázas kutatómunka, örök nagy szenvedély, egy hosszú orvosi pálya előtt, annak munkái mellett és után – ez volt Smidt Lajos élete. A főorvos nyugalomba vonult, az orvosi hivatástól egy szorgos élet munkája után elköszönt. 1965 után teljes odaadással gyűjteményének élhetett. Rendezte műtárgyait, s amiért egy életen át oly sokat küzdött, végre megvalósulhatott sok szakember megértő szeretete által, a város és a megye segítő hozzáállásával.

 

Dr. Smidt Lajos a II. világháborús fronton

 

A Smidt Múzeum 1968-as alapító okiratát a megye részéről dr. Gonda György, a város részéről Gyurácz János tanácselnök írta alá. Az előzetes szóbeli egyeztetések során Smidt Lajos kikötötte, hogy ajándékba kívánja adni múzeumlétesítés céljából a magángyűjteményét. Ezzel kifejezésre juttatta, hogy műkincsvagyonának értéke nem fejezhető ki pénzben. De az újságok is felbecsülhetetlen értékű komplex műtárgyállományról tudósítanak. Ezenkívül az ajándékozás feltételeit az Alapító Okiratban fogalmazta meg, amit a város és a megye, mint fenntartók tisztelettel elfogadtak, sőt a múzeumigazgatói posztra magát a múzeumalapítót kérték fel. A 11 pont kitételei közt szerepel, hogy a fenntartó múzeumként üzemelteti a létesítményt, gondoskodik az ahhoz szükséges rendszeres nyitvatartásáról, személyi és dologi kiadásairól, az épület és a kiállítás berendezéseinek jó karbantartásáról, a kiállított és a raktáron tárolt műtárgyak őrzéséről, állagmegóvásáról, restauráltatásáról. Sőt a 8. pont a későbbiekre nézve hoz egy fontos szabályt, mégpedig "Jelen okirattal alapított múzeumra mindenkor érvényes jogszabályok a jelen okiratban foglalt kikötésekkel érvényesek."¹⁹

Smidt Lajos végakarata volt, hogy családjából kikerülő szakemberek vezessék tovább az ő anyagából alapított múzeumot az ő példaadása nyomán.

A szombathelyi Smidt Múzeum 1971. október 1-jén ünnepélyes keretek között nyílt meg. Az alapító álma valóra vált.

Az ünnepélyen Dr. Szentléleky Tihamér Vas megyei múzeumigazgató méltatta Szombathely új múzeumát, és Dr. Gonda György Vas Megye Tanácsának Elnöke avatóbeszédében így szólt a múzeumról: "1971. október 1-jén vette át Szombathely Városa Dr. Smidt Lajos ny. sebész-főorvostól az ország egyik legnagyobb és leggazdagabb magángyűjteményét. Abból az emberi nagyságból és csodálatos önzetlenségből kaptuk közkincsként, hogy példa lehessen művészi értékek megmentésére, és hozzáférhető minden értéket kívánó, szerető, becsülő embernek."

A megnyitás után Dr. Smidt Lajos minden idejét múzeumában töltötte, vállalta az igazgatói teendők elvégzését, a szakmai irányítás mellett, tudományos és feldolgozó munkát végzett. Nagyon szívesen vezette a vendégeket a kiállításban, személyes kisugárzása szuggesztív erővel hatott. Akiknek módjuk volt vele találkozni, visszatérő vendégei a múzeumnak.

Dr. Smidt Lajos az utolsó napján is szeretett múzeumába indult, de már nem ért oda. 1975. június 30-án elhunyt.

A Smidt Múzeumot 2012 novemberéig múzeumként működtette a megye és a város közös fenntartásban. Mindezért köszönet és hála a megyei és városi vezetőknek, akik tiszteletben tartották az alapító Dr. Smidt Lajos életművét.

   

FORRÁSOK ÉS IRODALOM

30 éve gyűjti Smidt Lajos dr. 35.000 darabból álló hadtörténeti muzeumának anyagát. In: Vasvármegye, 1941. febr. 28.
Dr. HAVAS Imre: Megoldásra váró kultúrfeladat Vasmegyében. In: Vasvármegye, 1936. szept. 29. 5. old.
Képeslapok Smidt Lajos utazásairól. A szerző birtokában.
PÁVEL Ágoston: Dr. Smidt Lajos jubiláris hadikiállítása. In: Vasi Szemle, 1936. 3. sz. 5–6. old.
SMIDT Erzsébet: A Smidt Múzeum negyedszázada. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz.
SMIDT Erzsébet: A Smidt Múzeum 20 éve (1968–1988). In: Vasi Szemle, 1988. 4. sz.
Dr. Smidt Lajos 25 éves gyűjtői jubileumára. Első szombathelyi hadikiállítás emlékére, 1936.
SMIDT Lajos: Gyűjteményem. In: Életünk, 1964. 1. sz.
SMIDT Lajos: Így indultam el. Szombathely, 1968. (kézirat)
SZÉLL Kálmán: Dr. Smidt Lajos (1903–1975). Az orvos, a költő, a múzeumalapító műgyűjtő. In: Vasi Szemle, 2000. 4. sz.
A Szombathelyi Smidt Múzeum Alapító Okirata, Szombathely, 1968. augusztus 12.
Tolnai Világlapja, 1926. okt. 17.
Vasvármegye, 1942. július 10.

   

JEGYZETEK

1	SMIDT Erzsébet: A Smidt Múzeum negyedszázada. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz. 604. old.
2	SMIDT Erzsébet: A Smidt Múzeum 20 éve (1968–1988). In: Vasi Szemle, 1988. 4. sz. 545. old.
3	SMIDT Lajos: Gyűjteményem. In: Életünk, 1964. 1. sz. 135. old.
4	Képeslapfelirat a családi levéltárból.
5	SMIDT Lajos: Így indultam el. Szombathely, 1968. (kézirat)
6	Tolnai Világlapja, 1926. okt. 17. 4. old.
7	SMIDT Lajos: Gyűjteményem. 136. old.
8	Iyen volt például Horváth Boldizsár díszalbuma.
9	Egyenruhája a földszinti hadtörténeti kiállításban a terem közepén lévő kockavitrinben látható, a kitüntetése a fiókban. A Smidt-Alfa2, 2010-es kiállítás-megújítás óta.
10	PÁVEL Ágoston: Dr. Smidt Lajos jubiláris hadikiállítása. In: Vasi Szemle, 1936. 3/5–6. sz. 414–415. old.
11	Dr. HAVAS Imre: Megoldásra váró kultúrfeladat Vasmegyében. In: Vasvármegye, 1936. szept. 29. 5. old.
12	SZÉLL Kálmán: Dr. Smidt Lajos (1903–1975). Az orvos, a költő, a múzeumalapító műgyűjtő. In: Vasi Szemle, 2000. 4. sz. 498. old.
13	Dr. Smidt Lajos 25 éves gyűjtői Jubileumára. Első szombathelyi hadikiállítás emlékére, 1936. 53. oldalon 1937. okt. 15. napi dátum mellett.
14	Uo. 65. oldal 1939. jún. 16.
15	30 éve gyűjti Smidt Lajos dr. 35 000 darabból álló hadtörténeti muzeumának anyagát. In: Vasvármegye, 1941. febr. 28.
16	Vasvármegye, 1942. július 10. 3. old.
17	1848–1948 Centenáris kiállítás, Bp., 1948. 36. old., 82. old. A két jelentős műtárgy közül ez utóbbi a 48/49-es kiállítás egyik legértékesebb műtárgya ma is.
18	Így tett az olmützi levél kapcsán is. Az Erdély történetének feldolgozásáról híres Makkai László válaszolta meg neki a levélborítékon látható bélyeg felépítését.
19	A Szombathelyi Smidt Múzeum Alapító Okirata. Szombathely, 1968. augusztus 12. 4. old.