SZOMBATHELY A MODERN VÁROS, MODELLVÁROS.
VÁROSTÖRTÉNETI KONFERENCIA ÉHEN GYULA EMLÉKÉRE
Szombathely, Városháza, 2013. október 17.
Az Éhen Gyula Emlékév egyik záró eseményeként a Vas Megyei Levéltár, az Éhen Gyula Kör és a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület rendezésében fontos várostörténeti konferencián vehettünk részt. A szervezőket két dolog késztette a konferencia megtartására: a jeles polgármester 160 éve született Szőlősön, s 25 éve alakult meg az Éhen Gyula Kör. A rendezvény címe Éhen Gyula kiemelkedő városfejlesztő tevékenységére utalt, s a megtartott előadások is ezt a témát járták körül.
Megnyitójában dr. Puskás Tivadar arra emlékeztetett, hogy az Éhen által folytatott várospolitika ma is sok tanulsággal szolgálhat mind gazdasági, mind építészeti szempontból. – Az első előadó Gyáni Gábor akadémikus, a konferencia elnöke volt, aki A vidéki városok modernizációja a 19. század végén címmel részletesen taglalta a kor urbanizációs folyamatait: miként indultak el Angliából az ipari forradalom következtében, hogyan terjedtek el Európában, s miként jutottak el az Osztrák–Magyar Monarchiába, s benne Magyarországra a XIX. század végére? Elemezte azokat a városformáló és -fejlesztő tényezőket – vasút, ipar, kereskedelem, népesedés, polgárosodás stb. –, amelyek megváltoztatták a városok életét és arculatát. Bemutatta a dualizmuskori Magyarország városainak fejlődését, összehasonlítva azok népmozgalmi és gazdasági adatait. A fejlődésben ugyan Budapest járt az élen, de rajta kívül is volt modern városi élet; elég, ha Győr, Sopron, Szombathely, Pozsony, Temesvár vagy Kecskemét viszonyait vizsgáljuk. Megkísérelte bebizonyítani, hogy nem csupán a vasút megjelenése és az ipartelepítés volt az a tényező, amely hozzájárult a városok fejlődéséhez, hanem a települések polgárainak szemlélete, igényessége, a kereskedelem, a szolgáltatások (pl. bankok) minősége, a földrajzi elhelyezkedés, egyes esetekben az intenzív mezőgazdaság (pl. Hódmezővásárhely, Szeged), vagy éppen egyes kiemelkedő városvezetők – mint pl. Szombathelyen Éhen Gyula, Kecskeméten Kada Elek, Marosvásárhelyen Bernády György – tevékenysége játszott meghatározó szerepet a modernizációban. Negatív példaként említette Debrecent, ahol a cívis város maradi vezetése elutasította a modernizációt segítő lépéseket, így messze lemaradt a többi várostól. Ilyen kontextusban helyezte el Szombathelyt, mint a magyarországi városfejlődés kiemelkedő példáját, utalva a közművesítés, villamosítás, városrendezés terén elért eredményeire. Mindehhez kellett egy olyan előrelátó és merész polgármester, mint Éhen Gyula, aki maga mellé tudta állítani a képviselőket és szakembereket, s nem riadt vissza a kölcsönök felvételétől sem a modernizáció érdekében. Nem volt még lényegtelen persze a város nyugati fekvése sem, aminek erős kihatása volt a polgárság szemléletére és igényeire. A dualizmus korabeli Szombathely növekedése volt a legerőteljesebb, 1870-ben kb. 6 000 lakosával a régió 10. helyezettje volt, a XX. század elején kb. 30 000 lakosával az 5. helyre került a városok között.
Érdekfeszítő előadást tartott dr. Winkler Gábor építész, egyetemi tanár, aki A századforduló városépítő stílusa címmel mutatta be a XIX. század végén uralkodó későhistorizmus jellegzetes vonásait. Ezt a korszakot sokáig nem tartották értékteremtőnek, s még ma sincsen egészen a helyén. Kiemelten foglalkozott egy korabeli teoretikus, Camillo Sitte (1843–1903) bécsi építész várostervezési nézeteivel, amit ő A városépítészet művészeti alapelvei (Bécs, 1889) című nagyhatású munkájában fejtett ki, és a Städtebau című folyóiratban is képviselt, miszerint az új, gyakorlatias városépítési megoldások megfosztották a városlakókat a változatos közösségi terek élményétől, és háttérbe szorították az építészet művészi szempontjait. Winkler Gábor, mint a korszak kiváló ismerője és kutatója, vetített képeken is bemutatta azokat a jellegzetes vonásokat, melyeket a korszakban meghatározónak tart. Így kiemelte a gazdag motiváltságot, amelyek befolyásolták a városképet, pl. a saroképületek kiemelése toronnyal vagy kupolával (ld. Fő tér 16. szám Szombathelyen), kapu motívum alkalmazása egy-egy utca indításánál (ld. Budapest, Klotild-paloták a Ferenciek terénél). Kedvelt volt a függőleges elemek alkalmazása, ami főleg az épülő városházaknál jelentkezett torony vagy kupola formájában, pl. Győr, Pécs, Nagyvárad vagy Kaposvár esetében. Ekkor kezdtek el városrendezési és szabályozási terveket készíteni, igyekeztek a görbe utcák vonalvezetését kiegyenesíteni, kialakulnak a sugárutak, mint Budapesten az Andrássy út, vagy Szombathelyen a Széll Kálmán utca. Az új beépítéseknél a derékszögű utcahálózatot tartják célszerűnek. Megjelenik az "építészeti táj" fogalma – a városi zöld sávok és a bennük tudatosan elhelyezett épületek együttese.
A polgármesterek egyéniségének városfejlesztő szerepét mutatta be Bana József, Győr város levéltárának igazgatója Zechmeister Károly (1852–1910) munkásságának példáján. Ő is jogi végzettséggel rendelkezett, belépett a város tisztikarába, 36 éves korában választották meg polgármesternek. Fiatal, tettre kész gárdával vette körül magát, és jelentős eredményt ért el a város modernizációja terén. Megháromszorozta a város bevételét, kidolgoztatta Győr rendezési tervét, átalakította a jegyzői kart, beindította a szegénygondozást stb. Jó kapcsolatokat ápolt Baross Gáborral – az ő idejében lett Győr vasúti gócpont. Hidak épültek a városban, 1891-ben itt is megjelent a telefon, 1892-ben nagy vasúti áruraktárt építettek; még ez évben elérték, hogy idekerüljön az ítélőtábla, valamint a kereskedelmi és iparkamara. Jelentős középületekkel is gazdagodott Győr a dualizmus idején, mint pl. az új közkórház (1894), új városháza (1897), felső kereskedelmi iskola, főreáliskola, Frigyes laktanya, színházbővítés, Kisfaludy Károly szobor, stb. Zechmeister Károly 1906-ban vonult nyugdíjba 18 évi polgármesterség után, tevékenysége mély nyomot hagyott Győr fejlődésében.
Szombathely jeles polgármesterét és munkásságát Melega Miklós levéltáros, a téma felkészült kutatója méltatta. Felidézte pályakezdését, amely 1876-ban ügyvédi irodájának megnyitásával indult. Egyre jobban bekapcsolódott a város közéletébe, 1879-től képviselő, 1880-ban már választott tanácstag lett. Varasdy Károly polgármestersége alatt már hat bizottságban tevékenykedett. Mikor 1895 novemberében polgármesternek választották, elérkezettnek látta az időt arra, hogy modernizációs programját megvalósítsa. Mindenekelőtt a közegészségügyet kívánta fejleszteni, amihez pedig az infrastruktúra kiépítése volt szükséges. Elindította a víz- és csatornahálózat építését, aminek keretében 1898-ban új víztorony épült, s 1900-ig kb. 21 km hosszú beton csatornát fektettek le. Ezt követte az út- és járdaburkolási program, amelynek keretében az utcák igénybevételüktől függően kockakő-, makadám- vagy aszfaltburkolatot kaptak, ami a köztisztaságra is jelentősen kihatott. Éhen Gyula komplex módon igyekezett kezelni a fejlesztéseket, hisz az előbbiekkel párhuzamosan a közvilágítás, a közlekedés, a köztisztaság és a parkosítás, fásítás is napirenden volt. Melega referátumában kiemelte Éhen felfogásából azt a gondolatot, hogy a fejlesztéseket egyenletesen valósította meg, s nem voltak kivételezett területek. Kimondta továbbá, hogy a közműveknek a közösséget kell szolgálniuk, és nem a profitszerzést. Természetesen a modernizációhoz pénz is kellett, de Éhen Gyula nem riadt vissza a kölcsönök felvételétől. Ezért később sokat bírálták, de az idő őt igazolta. Tevékenységét széleskörű tájékozottságára alapozta, amelyről írásaiban is számot adott. Kiemelkedik közülük A modern város című munkája, amely egyben a hazai urbanisztikai szakirodalom úttörő alkotása lett. Működése nyomán joggal érdemelte ki Szombathely a "modern város – modellváros" említést, ami a konferencia címe is volt.
A korszerű városhoz a közlekedés fejlesztése is hozzátartozott. Erről Kalocsai Péter tartott előadást. Meglátása szerint a dualizmus idején a városi közlekedés modernizációja nagyjából párhuzamosan három területen zajlott:
– a korszerű közlekedési infrastruktúra (út- és járdaburkolás, hidak, alul- és felüljárók stb.) kiépítése;
– a közlekedési szabályozás (törvények, rendeletek, utasítások) kidolgozása;
– a járműforgalom növekedése és a motorizáció fejlődése
Szombathely a modernizáció ezen követelményeinek eleget tett, hisz Éhen Gyula elindította az utak és járdák kiépítését és burkolását, hidak épültek (Széll K. u., Óperint u.), szabályrendeleteket alkottak, s a villamosvasút 1897-es üzembe helyezésével csak Budapest és Pozsony előzte meg a várost.
Mayer László levéltáros a város társadalmi életéről, ezen belül az egyesületek és Éhen Gyula kapcsolatáról értekezett. A civil szerveződések szaporodása a dualizmus kori polgárság egyik fontos megnyilvánulása volt. Már régóta működött pl. a városban a Dalos Egyesület, amelynek Éhen is tagja, sőt 1878-ban elnöke is volt. Jelentős szerepet játszott abban, hogy 1896-ban létrejött a városi kaszinó a Zöldfában. Támogatta a Kultúregyesület megalakulását, és mindvégig jó kapcsolatot ápolt annak elnökével, Kárpáti Kelemennel. Felkarolta a Szépítő Egyesületet, amelynek elnöke, Farkas Ferenc Éhen minden városszépítő elgondolását segítette megvalósítani. Tagja volt az Önkéntes Tűzoltó Egyletnek, és több asztaltársaság megalakulását és működését segítette.
A konferencia harmadik blokkját az Éhen Gyula Körről szóló megemlékezés és méltatás képezte. Először Kozma Gábor újságíró, a Kör elnöke idézte fel a 25 éve alakult civil szerveződés fontos állomásait. A társadalmi változások előszelei már az 1980-as években jelentkeztek. Bár volt némi kockázata, mégis megalakult 1988. november 11-én az Éhen Gyula Kör főleg értelmiségiekből, és foglalkozni kezdett a reformokkal, a város jövőjével. Másokkal együtt létrehozták az ellenzéki kerekasztalt, levelet írtak a városi pártbizottságnak. Figyelemfelhívó cselekedetük volt a Leninszobor letakarása és a Trianon-ünnepségek megszervezése minden év június 4-én a Szent István parkban. Emléktáblát avattak Éhen Gyula emlékére a Szily János utcában, és fontos relikviákat szereztek a Kirmer családtól. Különösen emlékezetes volt az 1989. március 15-ei ünnepség – az ellenzéki pártokkal közös – megszervezése, amelyen több ezer ember gyűlt össze a Fő téren.
Kovács Jenő, a Kör alapító tagja vetítéssel mutatott be sok fontos, ma már történelminek számító dokumentumot, köztük az alapító okiratot, a tagság névsorát, az első gyűlésekről készült fényképeket, meghívókat, az MSZMP levelét a Trianon-ünnepségekkel kapcsolatban, amelyben a szomszédok "érzékenységére" figyelmeztettek, az Éhen-emlékszoba kialakítására tett lépések iratait, a megyei jogú városi címért folytatott levelezést, és még más iratokat.
A jól megszervezett konferencia és a kitűnő előadások méltóak voltak Éhen Gyula emlékéhez. Sajnálatos, hogy a város közönsége és értelmisége csekély érdeklődést mutatott a téma iránt. (Balogh Péter építészmérnök)
SZENT MÁRTON – ÖRÖKSÉG ÉS HAGYOMÁNY
Tudományos ülés, Szombathely, 2013. december 16., AGORA Szalon
2016-ban lesz Szent Márton születésének 1700. évfordulója. A szimpózium a jubileumi ünnepévre való készülés nyitórendezvényének tekinthető.
Prof. Dr. Vig Károly, a MTA Vas Megyei Tudományos Testülete (VATT) elnökének köszöntője után Dr. Puskás Tivadar polgármester tájékoztatta a hallgatóságot, hogy Dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter révén kérte a kormányt, hogy nyilvánítsa Szent Márton-évnek a 2016-os esztendőt, továbbá, hogy hívja meg Ferenc pápát, hogy az ünnepi évben látogasson el Szombathelyre (is). A pápa a vatikáni tervek szerint ellátogat Szombathelyre – erősítve azt a szándékot, hogy az ünnepelt szent példája, a segítés szellemisége Szombathely alapértéke legyen. Szombathelyen hamarosan formális (ernyő)szervezet alakul a Szent Márton-kultusszal kapcsolatos sok-sok tudás összegyűjtésére. Szent Márton-tervet terjesztettek a kormány elé, mely tartalmazza a Szent Márton-templom környékének rendbetételét, kiállítások szervezését, a Látogatóközpont továbbfejlesztését, a Székesegyház tornyainak renoválását, a Romkert gondozását és egy lovas szobor megalkotását. (Ez utóbbit többen hibás ötletnek ítélték.)
Csapláros Andrea múzeumigazgató "az AGORA utolsó nagy rendezvényén" a kutatás fontosságát emelte ki a tudományos feladat sikeres teljesítése érdekében. A VATT és a Savaria Múzeum közötti együttműködési egyezményt írt alá a VATT elnökével. Mint mondta, gyorsan kell cselekedni, hogy az örökségéhez méltó kiállítása legyen az ünnepelt szentnek.
Dr. Tóth Endre régész (Magyar Nemzeti Múzeum) Szent Márton és az ókori Savaria című előadásában megállapította, hogy a város születése összefügg Szent Márton személyiségével, illetve a szent kultusza alapvetően meghatározta a Nyugat-Dunántúlon a szakrális folyamatosságot – jellemzően a Karoling-korban is. Példaként Dohnányi Ernő – a szegedi dóm felszentelésére írt – miséjét és Kodály Psalmus Hungaricusát említve fogalmazta meg egy Szent Mártonról szóló oratorikus mű megkomponálása iránti igényt.
Dr. Kiss Gábor régész, muzeológus (Savaria MHV Múzeum) A szombathelyi Szent Márton-templom története című előadásában korábbi munkái, kutatásai alapján foglalta össze a választott témát, bőségesen illusztrálva felvételekkel, térképekkel. Nagy Károly az avarok elleni hadjárata idején (791-től) Arrabona, Bassiana felől érkezett Sabaria–Szombathely–Steinamanger területére; 30–40 méterre ment el a templom mellett. Draskovics II. György a domonkosokat hozta a plébániatemplomba; Batthyány Erzsébet jelentős adománnyal segítette a templom építését. A két világháború között alkotott Rumi Rajki-szobor a szent legméltóbb emlékműve.
Dr. Zágorhidi Czigány Balázs levéltáros, történész (Vas Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodája) dolgozata (Szent Márton-hagyomány a középkori Szombathelyen) kapcsolódott az előző előadás gondolataihoz. A Szent Márton-templom, mint római/őskeresztény emlék, régi kultuszhely volt. Temetőjét az 1960-as évekig használták. Szombathely léte csak a szent kultuszával magyarázható; ez jelenti az igazi kontinuitást. Az ő személye köti össze az ókort a középkorral. A városban az egyházi és adminisztrációs központ rehabilitációjával ezt a folyamatosságot kell felmutatni.
Dr. Horváth Sándor néprajzos-muzeológus (Savaria MHV Múzeum) Szent Márton Nyugat-Pannónia néphagyományában címmel beszélt a nyírfaágból készült Szent Márton-vesszejéről, melynek rituális használata – a Luca-napi szokásokhoz vagy a regöléshez hasonlóan – a bőség, szaporodás jókívánságát célozta. A vesszőt nagy becsben tartották: télire a mestergerendára tették, s ebből lett a következő évben az ostornyél. Az előadó további hasonló néprajzi adalékok összegyűjtésével azt mutatta be, hogy a sok kicsi hagyomány hogyan kapcsolódik a nagy, szakrális jellegű hagyománykörhöz.
Dr. Tóth Ferenc történész (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont) előadása – Szombathelyi várospolitika és a Szent Márton-kultusz – szervesen kapcsolódott a korábban elhangzott tanulmányok kérdésfelvetéseihez, megállapításaihoz, hangsúlyozva szintén a folytonosságot: Szent István országa védőszentjének választotta, mert egyaránt tisztelte benne a katonát és a szentet. Kultusza így vált a latin Pannóniát és a keresztény Magyarországot összekötő szellemi híddá. Szombathely város esetében különösen érdekes a kultusz e szerepe, amely a késő antik Savaria és a középkori település, valamint a későbbi megyeközpont és püspöki székhely közötti kontinuitás egyik lehetséges bizonyítéka. A római helytartói palota, a Karoling-kori vár, majd az erre ráépülő püspöki vár, később a barokk püspöki negyed nem véletlenül hozta létre Magyarország egyik legrégibb eredetű és leglátványosabb városi terét.
Szent Márton szellemiségével áll összefüggésben továbbá az a tény is, hogy a szegénygondozás már régóta igen hatékonyan működött a városban – szolgálva ezzel a társadalmi stabilitást –, s ez a szent hagyatékának egyik legértékesebb ajándéka. (K. F.)