MEGJEGYZÉSEK BEZERÉDJ ZSIGMOND NAPLÓJÁHOZ ÉS CSALÁDI FELJEGYZÉSEIHEZ

Mind a forrásanyag, mind pedig annak elemzése – miként a cím is mutatja – két részből áll. Az ősrégi dunántúli birtokos nemes család tagja 1665. február 18-án indult el a Szerdahelyen lévő kastélyából Rómába a húsvéti ünnepekre. Az utat oda és vissza összesen száz nap alatt tette meg. Mielőtt rátérnék útitársai ismertetésére, a Szerdahely nevű településről kell említést tennem. Több életrajzírója Dunaszerdahelyt nevezi meg a főúr születési helyének, amelyet aztán később átvett a Wikipedia is.¹ Maga Bezerédj Zsigmond is Szerdahelyt írja le születési helyéül, s talán ez téveszti meg az utókort. Ez a helység ma Győr-Moson-Sopron megyében található, s jelenlegi neve Fertőszentmiklós. Két település összevonásából keletkezett, amikor 1905-ben egyesítették az Ikva partján fekvő Szentmiklós és Szerdahely nevű falvakat, s mesterségesen új nevet állapítottak meg nekik. Maga Szerdahely a pataktól nyugatra eső rész, amelynek első okleveles említése 1261-ből maradt ránk. Elnevezése jellegzetesen magyar helynévadási móddal keletkezett, a hétnek arról a napjáról kapta a nevét, amelyen egykor a hetivásárokat tartották.² A Bezerédj család a XVI. század végén vásárolt itt birtokot. Lakóhelyük – amelyben maga Zsigmond is született – vélhetően csak egy földszintes majorház vagy úri lak lehetett. A településen ma is álló és látható kastély azonban már későbbi, a XVIII. századi állapotot tükrözi. Amikor a lentebb olvasható IV. György gyermekei 1689-ben megosztoztak a családi javakon, Mihály és Ádám kapta Szerdahelyt, Zsigmond pedig Vámoscsaládot. Mihály fia, Ferenc egy levelet írt testvérének, amelyből megtudjuk, hogy 1717-ben készült el az általa emeletesre épített, mai szerdahelyi kúria.³ Mindebből arra következtethetünk, hogy Bezerédj Zsigmond 1665-ben még az eredeti, ősi lakból kelt útra.

Mielőtt a napló ismertetéséhez kezdenénk, érdemes a feljegyzésről is szólni, s némileg kiegészíteni. Magát a naplót Marczali Henrik közölte teljes terjedelemben.⁴ Rövid bevezetőjében említi, hogy "az eredetije Bezerédj Elek úr birtokában van Kis-Sennyén egy kis 12-rét könyvben". Zsennye Vas megyei község, itt áll a Bezerédj család egyik kastélya.⁵ Az eredetileg középkori udvarházat többször átépítették, bővítették. Jelenleg alkotóházként működik. A fent nevezett Elek úr pedig Zsigmond egyenes ági leszármazottja. A később olvasható családfán Sándor ágán Zsigmond ükunokájának a fia.

Marczali nem szerencsésen választotta meg közlésének címét, ugyanis a napló két részből áll. Az első, terjedelmesebb része valóban a több mint három hónapos utazást írja le, azonban a második, rövidebb része a főúr családtörténeti adatait tartalmazza 1691-ig – s mindez kimaradt a címből. Még a napló elnevezésen is lehetne vitatkozni. Maga a szerző írja, hogy 1665. május 3-án vásárolta Olaszországban, Mantuában azt a "jedző könyvecskét", pedig mint írtuk, már február 18-án útnak indult. Tehát közel három hónap eseményeit akkor addig valami más lapokon jegyzetelte le – vagy csupán fejben őrizte meg –, nem tudjuk. Február 19-én estére ért Büdöskútra (Steinbrunn), majd másnap Pottendorfra (Kismartontól északra található), s itt állt össze véglegesen a zarándokló csapat. Tekintsük át ezek után az útitársakat abban a sorrendben, ahogy ő írja le a naplójának bevezetőjében.

Egyik társa gróf Nádasdy Ferenc országbíró volt (*1623 Csejte †1671 Bécs), akinek a pottendorfi kastélyában találkoztak az utazók. Nádasdy úti célja határozottan Róma volt, és húsvét ünnepére zarándokolt az örök városba.⁶ Az országbíró főúr leveleiben nem tesz említést, hogy többedmagával indult volna útnak. Ez valószínűleg azért történhetett, mert egyrészt más volt a célja, másrészt március 3-án elváltak az útjaik, ahogy Bezerédj írja: "ugyanazon éjszaka indúlt az úr ő nagysága Velencze felé". Bezerédj csak 6-án érkezett Mestrébe, ott hagyta a lovait, s egy gondolán ment át Velence városába.

A második nemes útitárs ifjabb Zichy István úr volt (*? †1700), császári-királyi kamarás és tanácsos, később Győr várának parancsnoka.⁷ Hármójuk kíséretében volt még Kövér Gábor "praefectus" úr is. Magának a prefektus szónak több jelentése is van, valószínűleg jelen esetben olyan papi személyről, elöljáróról van szó, aki szakmailag jártas volt az egyházi ügyekben, s kalauzolta őket a szent helyek meglátogatása során. Rajta kívül egy komornyik, két inas, egy német kapitány, egy kocsis és két lovász segítette őket az utazáskor. A felsorolásból arra gondolhatunk, hogy a hosszú utat lóháton tették meg, s kocsin vihették a poggyászukat, élelmüket, talán néha meg is pihentek benne.

Hazánkban a nemesi családok körében általános szokás volt, hogy éjszakáikat valamelyik kastélyukban töltötték, vagy ha azon a vidéken már nem volt, akkor egy-egy nemesi család fogadta be őket vendégül. Mivel jelen esetben erről szó sem lehetett, valószínűleg fogadókban szálltak meg éjszakára. Mint ahogy egy ízben tesz is erről említést, "Naimark városban, étczakára Hirt nevű vendégfogadóban" aludtak.

Bezerédj utazási feljegyzései nagyon szélsőségesek. Rengeteg benne a fölsorolás, naponta leírja a helységek, folyók nevét, amelyeken átmentek. A legritkább esetben tesz említést magáról a tájról, a havasokról vagy éppen a növényekről. Mint vallásos katonaembert elsősorban két dolog érdekelte: a meglátogatott szent helyek (városok, templomok, ereklyék), valamint a harcászattal kapcsolatos látnivalók. Mindezek közül három város adja a csomópontot, ahol hosszabb időt töltött, s a látottakat teljes részletességgel ecseteli az utókor olvasóinak.

Amint említettem, a 17. napon érkezett Velencébe, ahol öt napot töltött el. 1665-ben Velence valójában nem egy mai értelemben vett város, hanem egy államalakulat volt, amely a IX. század és 1797 között állt fönn. A krónikák általában ugyan mint városállamot említik, ám igen tekintélyes területre tett szert. Nem véletlenül illették az Adria királynője címmel a maga korában. Csupán néhányat említek mindazon látnivalókból, amiket megtekintett: a Szent Márk-templom, valamint annak a kincstára; a tengeri kikötő a gályákkal, az arzenál, a velencei herceg gályája, ágyúk, tarackok – szóval minden olyanon elálmélkodott, elcsodálkozott, ami egy katonaembert érdekelhetett abban a korban.

Az arzenál (olaszul: arsenale) szó mai jelentése fegyvertár, lerakat, hadi felszerelés. Bezerédj korában a Velencei Köztársaság hajóépítő és fegyverkészítő együttese, azaz gyára volt. Mondhatnánk: a világ első nagyméretű "ipari üzeme" a történelemben. Körülbelül 45 hektár területen működött, az akkori város területének mintegy felét foglalta el. Maga a napló írója mindezt megerősíti: "Az arsenál igen nagy helyen van, csak maga is egy város volna." "Az mester emberek száma 2300. Vagyon 300 gályának való száraz hely benne" – és idézhetnénk tovább az elképesztően nagy számokat a leírásával kapcsolatosan.

Utazásának második fontos állomása Loreto kegyhely volt, ahol két napot töltöttek el a szent ház és a kincstár megtekintésével. A 38. napon, átkelve a Tiberis vizén, megérkeztek Rómába, ahol tizenkét napig tartózkodtak. Apró részletességgel számol be arról, mit láttak a Vatikánban, a Szent Péter-templomban, a Sixtus-kápolnában és kertjében. Ez utóbbi azért nyűgözte le Bezerédjt, mert a parkban számtalan szökőkutat, "vízi mesterséget" látott, ahogy nevezte akkor a naplójában.

Húsvét napján (1665. április 5.) a Szent Péter-bazilikában hallgatták meg a pápa által celebrált misét, amelyen 38 bíboros, érsekek, püspökök és számtalan pap volt jelen a híveken kívül. Maga a ceremónia – ahogy ő írja – három óra hosszat tartott. Azt nem említi, hogy az útitársai közül személyesen kikkel vett részt a szentmisén (Nádasdy országbírót sem), bár többes számban írja ezt a mondatát. Természetesen külön kiemeli azt a felemelő eseményt, hogy április 19-én "délután volt audenciánk mindannyiunknak a pápánál".

Másnap hazaindultak Rómából; ezek a napok, kisebb események csak felsorolások részéről. Közülük csupán egy nap említendő, május harmadika, ugyanis ekkor vásárolta a kis könyvecskét, amelybe utólag följegyezte (átmásolta?) úti élményeit. Utolsó mondatában írja, hogy május 19-én érkezett haza Szerdahelyre "istennek segítségéből jó egészségben".

Eddig tartott a Marczali Henrik által közölt utazási napló rövid ismertetése, s az általam történt kiegészítések, magyarázatok bemutatása. Innen kezdődik a második rész: rövid önéletrajza, illetve családja, gyermekeinek pontosan vezetett adatsora.

Úgy vélem, az a legcélszerűbb, ha a továbbiakban mindezt egy családfarészleten ábrázolom. Természetesen csak a XVII. század közepétől, kiragadva a Bezerédj család itt ismertetett tagjait, majd röviden összefoglalva, hogy ezekről a személyekről ma mit tudunk. Az adatokat főként három helyről sikerült összegyűjtenem: a napló második része; Nagy Iván⁸ és Kempelen Béla⁹ magyar nemesi családokról megjelent kötetei (ezeket nem idézem könyv és lapszám szerint a családba beházasodott férjeknél és feleségeknél. Meg kell jegyeznem, hogy az itt található adatok is többször nem egyeznek akkor, ha a rokon családok genealógiájával összevetjük; úgy tűnik, hogy a kiadáskor nem pontosították őket). Ezeken kívül minden egyéb, általam fellelhető irodalmat beépítettem, amelyekből néha csupán egy-egy évszámot, akár csak szónyi megjegyzést találtam. Itt kell felhívnom a figyelmet, hogy Nagy Iván ismertetése néhol hiányos és pontatlan, ugyanakkor a szöveges magyarázata nagyon részletes. Az 53 évvel később megjelent Kempelen-kötet már jóval több adatot tartalmaz. Nyilván ismerhette a Marczali-féle naplóközlést is, amelyet fölhasználhatott a család történeti bemutatásához.

Bezerédj Zsigmond családi feljegyzései 1638-tól 1691-ig terjednek. (De csak 1665 után, tehát Rómából való megérkezése után íródott a napló sorrendje szerint.) Az utóbbi évszám azért lényeges számunkra, mert halála időpontjával kapcsolatban mind a mai napig sok a bizonytalanság, amelyre a későbbiekben még visszatérek.

Bezerédj Zsigmond családfája (XVII. századi részlet)

György 1656–59 Sopron vármegye alispánja és követe. Felesége: Görbey Katalin

A1. II. István Zala és Somogy vm. alispánja. Feleség: orbovai Jakusith (Jakusits) Kata(lin)

B1. János †

A2. II. Mihály Feleség: Bessenyei (Besenyei) Klára

(Ő a szerdahelyi ág őse. Innen ágazik el a két külön családi vonal.)¹⁰

A3. III. Zsigmond *1638. 02. 22. Szerdahely, † ?1691. 10. 09. Feleség: béri Balogh Klára

(Ő a vámoscsaládi ág őse.)

B1. Ferenc *1668. 11. 16. Szerdahely, †1670. 10. 28.

B2. Tamás *1670. 04. 22. Szerdahely, †1691. 08. 10. Zemlen

B3. V. György *1673. 04. 14. Vámoscsalád, †? Feleség: Beleznay Krisztina

B4. Marianka (Mária) *1675. 03. 20. Vámoscsalád, †? Férj: Rusa Miklós

B5. László *1678. 12. 08. Helye hiányzik, †?

B6. II. Imre *1679. 12. 09. Vámoscsalád, †1708. 12. 18. Sárospatak

Feleség: széplaki Botka (Bottka) Mária. Esküvő: 1705

B7. IV. Zsigmond *1682. 02. 22. Vámoscsalád, †?

A4. Judit

A5. Ádám

A6. Mária Férj: Kisfaludy Ferenc (1669–1691)

A7. Pál Feleség: Kisfaludy Mária¹¹

 

E rövid összefoglaló után érdemes megtenni azokat a kiegészítéseket, amelyeket az egyes családtagokról tudunk. Zsigmondot (III.) Nagy Iván tévesen, de következetesen II. Zsigmondként írja le, pedig ugyanő említi már korábban I. Zsigmondot (1430) és II. Zsigmondot (1483) is a családrajzon. A naplóíró III. Zsigmond eljegyzése béri Balogh Klárával 1665. augusztus 12-én volt, tehát Rómából történt hazaérkezése után körülbelül három hónapra. Esküvőjük pedig 1666. február 28-án Csempeszházán.¹² Az ifjú férj ekkor 28 éves volt. [Csempeszháza mai neve Csempeszkopács. Helység Vas megyében Szombathelytől délkeletre. Csempeszfalva(-háza) és Kopács helységek egyesülésével keletkezett.] Zsigmond halálának idejét az interneten is olvasható források más-más időpontra teszik. A főúr a családi naplóját 1691. augusztus 15-e után szakítja meg, amikor Tamás fia elestéről ír. Ebből arra következtethetünk, hogy hamarosan, még ebben az évben következett be a halála. Egyik, a Bezerédj családról szóló értekezésben 1661. október 9. szerepel a halál időpontjaként.¹³ Az évszám elírás (nyomdahiba) lehet, hisz ekkor még meg sem nősült. Ha viszont ezt 1691-re igazítjuk (megfordítjuk a 6-os számot 9-essé), akkor feltehetően helyesen áll össze ez a dátum 1691. október 9-ére, amelyet ezen írásban is elfogadunk.

Amint a családfáról leolvasható, a házaspárnak hat fia és egy leánya született. Az első gyermekük, Ferenc kétéves korában meghalt. A második fiú, Tamás is még Szerdahelyen született. Keresztelése 1670. május 27-én, pünkösd napján volt. 1691. augusztus 10-én Zemlénnél,¹⁴ a Száva vize mellett vett részt a törökök elleni csatában, ahol egy janicsár golyójától megsebesült. Öt nap múlva, 21 éves korában meghalt, s ott temették el. Nyugodjon békében – írja latinul az apa a naplójába.

V. György volt az első gyermeke, aki már Vámoscsaládon született, tehát 1670 után költözött erre a birtokra III. Zsigmond. A fiú keresztelője 1673. április 19-én volt. Két fia folytatta a családfát: Sándor és István. Az előbbinek az unokája a Zsennyén élt Elek, aki ezt a naplót őrizte. Az egyetlen leány Mária, akit apja kedvesen becézve Mariankának nevez. Az ő keresztelője 1675. február 25-én volt Vámoscsaládon. A férje nevén kívül többet nem jegyeztek föl a genealógiák.

László keresztelése 1678. december 12-én történt, azonban a születési helyét – Vámoscsalád – elfelejtette az apa följegyezni. Mivel a további életéről semmit sem tudunk, vélhetően fiatalon, de apja halálát követően hunyt el. II. Imre is Vámoscsaládon született, december 18-án keresztelték meg. Fiatalon II. Rákóczi Ferenc lovas ezredese, majd tábornoki főparancsnoka (dandártábornok) lett. Mint a császárhoz hűtlent elfogták, és sógorával (aki egyben az alezredese volt), Botka Ádámmal együtt Sárospatakon lefejezték. A családrajzok szerint a 29 éves fiatalember holttestét Patakon temették el "vasastúl" a nagytemplomban. Két fia (Lajos és Károly) még kisgyermekkorban meghalt, ezért a brigadéros utódai nem vitték tovább a családnevet.

IV. Zsigmondot 1682. február 24-én keresztelték meg,¹⁵ szintén Vámoscsaládon. A nevét csak Kempelen művében olvashatjuk, mások nem tesznek róla említést. Valószínűleg Lászlóhoz hasonlóan még fiatal korában, de szintén apja elhunyta után halhatott meg. Mint fentebb említettem, a Bezerédjek vámoscsaládi ágát György ivadékai vitték tovább. Ezért a családfákon a további években már csak az ő utódai szerepelnek. Felvetődik a kérdés: a nagy múltú, ősi család, amely oly sok híres magyart adott hazánknak, milyen emlékekben őrződött meg napjainkra? S vajon élnek-e még a vámoscsaládi ág férfi vagy női leszármazottai valahol a világban?

 

A vámoscsaládi kripta belülről (Keszei Szabolcs felvétele)

 

Tekintsük át elsőként röviden, miként és mikor lettek a Bezerédjek Vámoscsalád birtokosai. A falu első említése korai, 1221-ben még csak Család néven szerepel. Csupán 1608-ban és a Bezerédj család kámi levéltárában olvasható elsőként Vámos Család formában; előtagja a Répcén lévő vámszedőhelyre utal.¹⁶ Az 1500-as években a település a Nádasdy család birtoka volt. Nádasdy Tamás nádor lánytestvére, Krisztina kapta hozományul a fele részt, amikor feleségül ment Bezerédj Mihályhoz (aki 1526-ban Mohácsnál esett el). Majd 1760-ban – tehát több mint kétszáz év múlva a Bezerédjek megvették a birtok másik felét, ezáltal a települést már csak egy család birtokolta. Így ők lettek a templom kegyurai is. Ez utóbbi, mint később látni fogjuk, határozta meg a földesúri család temetkezési helyét. A falu ősi, Árpád-kori temploma a falun kívül, a délnyugatra elhelyezkedő temető közepén épült valamikor, egy kis magaslaton, Szent Márton tiszteletére. (A Magyar Katolikus Lexikon szerint plébániája már 1390-ben létezett.) De ezt akár meg is fordíthatjuk úgy, hogy a falu népe a templom köré temetkezett. Ezt a kis templomocskát az 1750-es években (egyes adatok szerint 1766-ban) lebontották, s helyette a falu közepén a Bezerédj család építtetett egy új, napjainkban is működő templomot. Csak 1791-ben¹⁷ indult meg az építése, de 1795-ben már tornya, 1796-ban pedig harangjai is voltak. Az új templom patrónusa szintén Szent Márton püspök lett.

Arra, hogy a Bezerédj család elhunyt tagjait hova temették a XVI–XVII. században, a faluban már senki sem emlékezett. Aprólékos kutatómunkával dr. Keszei Pál¹⁸ oldotta meg a kérdést. Tőle idézem rövidítve és tömören bemutatva az egyházi okiratokkal bizonyítható, a korábbi temetésekre utaló mondatokat. Mint említettem, az 1750 körüli években a templomot lebontották. Keszei szerint a szentély padozata alatt volt a Bezerédj család temetkezési helye. E szentély alapfalait megőrizve készült el 1804-ben egy kisebb családi kripta. Bezerédj Antal 1882-ben pedig megépíttette a jelenlegi "mauzóleumot", ekkor a régi kriptát lezárták és befalazták. Az utóbbi mind a mai napig áll. Tehát a család a XVI. századtól itt elhalt tagjait mind ide temették: ugyanarra a helyre, csupán a külső változott az évszázadok folyamán.¹⁹

Vas megye földrajzi neveinek gyűjtésekor az adatközlők még négy apró dologról tettek említést, amelyek a valamikori földesúri családdal voltak kapcsolatosak.²⁰ Az egyik a Határárok, amely a valamikori két Bezerédj-uradalmat választotta el egymástól. Valószínűleg nem az "elválasztás" volt a szerepe, hisz mindkét földtagnak ugyanők voltak a birtokosai, inkább vízelvezetés céljából áshatták. A Bértag nevű határrész a nevét azért kapta, mivel a földesúr családja huzamosabb ideig a falu népének bérbe adta a területet megművelésre. Az Urak-kertëk alla pedig azt a használt területet jelölte meg, amely a valamikori kastély alatti részen helyezkedett el.

Az utolsó, még 1982-ben is élő helynév az úgynevezett Pupos-kastél volt. Magyarázatát szó szerint idézem a kötetből: "Eredetileg lakóépület volt, ma magtár. A szájhagyomány szerint Bezerédj Imre kuruc brigadéros itt született." Ha megnézzük a fentebb közölt családfarészletet, kitűnik, hogy nemcsak a szájhagyomány alapján, de édesapja idézett feljegyzése szerint is ebben az épületben látta meg a napvilágot. Hogy miért nevezhette el a köznép a család kúriáját púpos jelzővel, ma már csak találgatni lehet. Elképzelhető, hogy a tetőszerkezete a megszokottnál, átlagosnál magasabb volt. De az is lehet, hogy csak kirítt a falu csöppnyi házai közül a dongaboltozatú pincés, emeletes épület a méreteivel.²¹ A földrajzi kötet térképe 12-es számmal a Szentivánfa–Vasegerszeg felé vezető utak találkozásától keletre jelöli a helyét. Újra Keszei Pál könyvére tudunk támaszkodni a volt kúria leírásakor. Bizonyíthatóan ez volt Vámoscsalád legrégibb kőépülete. (Szerinte régebbi, mint a temetőbeli templom, vagy az azóta szintén lebontott, Répcén működő malom.) Az 1570-es években építhették, s ez volt az itt élő Bezerédjek ősi fészke. Többször is összeírták: 1603-ban Bezerédj László köznemes tulajdonaként, 1639- ben pedig György majorházaként említik. Az utólag készített rekonstrukciók szerint két részből állt. A közös bejárattól jobbra volt az emeletes kastély, balra egy hosszasan elnyúló, földszintes épület volt, amelyek mögött nagy, ápolt, úgynevezett angolkert húzódott a mai vasútvonalig (a régi Urak-kertëk alláig). Ebben a két udvarházban éltek a Bezerédjek a XVII. század második felétől az 1800-as évek elejéig. Ekkor ugyanis IV. György megvásárolta Szentivánfán a volt Palásthy-féle kastélyt, és családjával odaköltözött. Csupán Vince nevű testvére maradt Vámoscsaládon, a régi kúria melletti földszintes épületben. A megürült és kihasználatlan udvarházat 1860-ban Bezerédj Antal magtárrá alakíttatta át terményeik tárolására. Ez a magtár a későbbi vegyesbolt mögött állt, mígnem – ma már kideríthetetlen, hogy kinek a felelőtlensége miatt – 1987-ben lebontották a falu legrégebbi és egyetlen műemlékét. (A földszintes épületrészt pedig 1945-ben a németek égették föl.) Így lett semmivé egy közel 450 éves kúria, amely a Bezerédj család vámoscsaládi ágának adott otthont több mint két évszázadon keresztül.

Az utazási naplót (és családi följegyzést) író Bezerédj Zsigmond 1670 körül költözött a születési helyéről Családra. Ezért is indítják a genealógiák tőle a Bezerédjek vámoscsaládi ágát. Már e faluban született négy (öt?) gyermeke. Konkrét adatok híján csak feltételezni tudjuk, hogy itt halálozott el 1691-ben. Őt magát még a temetőben található ősi templom kriptájába temethették el, mégpedig az első, szentély alatti részbe. Utódai örökölték a vallásosságát (amelyet az 1665-ös római zarándoklatával is bizonyított), családtagjai építették a falu új, ma is meglévő templomát, s a temetőben azt a mauzóleumot, amelyben vele együtt több híres Bezerédj holtteste nyugszik már az évszázadok elteltével.²²

   

JEGYZETEK

1	http://hu.wikipedia.org/wiki/Bezerédy_Zsigmond
2	KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai Szótára. Akadémiai Kiadó. Budapest.1988. I 470. és II. 572. old.
3	BODNÁR István–GÁRDONYI Albert: Bezerédj István (1796–1858). Magyar Történelmi Társulat. Budapest. 1918. (oldalszám nélkül).
4	MARCZALI Henrik: Bezerédj Zsigmond utazási naplója. Történelmi Tár. Budapest. 1883. 348–358. old.
5	Bezerédj Elek *1823. június 4. †1894. augusztus 23.
6	FÜLÖP László: Nádasdy Ferenc Rómában, 1665-ben. In: Vasi Szemle, 2013. 1. sz. 101–104. old.
7	NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. XII. Pest. 1865. 372. és 384. old.
8	NAGY I.: i. m. II. Pest. 1858. 92–98. old.
9	KEMPELEN Béla: Magyar nemesi családok. 2002. CD-ROM
10	1689-ben az akkor élt családtagok véglegesen megosztoztak a Bezerédj család javain. Hivatalosan akkor került végérvényesen Vámoscsalád Zsigmond, Szerdahely pedig Mihály és Ádám tulajdonába. Mindez a gróf halála előtt két évvel történt.
11	Az A4 – A7. lelőhelye: users.atw.hu/lorinte/pdf/bezeredj.pdf
12	KISS L. i. m. 316. old.
13	http://mek.oszk.hu/05800/05830/html/1kotet/01.htm#2
14	KISS L. i. m. II. 806. old. A város Belgrád peremvárosa, mai neve Zimony. 1173: Zemlen, németül Semlin. A délszláv Zèmūn későbbi átvétele. 1808-ban már a mai Zimony alakban olvasható az elnevezése.
15	Sajnos a keresztelő papok nevét nem ismerjük. Az első, név szerint említett plébános a 1687-ben Győrfi János volt.
16	KISS L. i. m. II. 729. old.
17	C. HARRACH Erzsébet–KISS Gyula: Vasi műemlékek. Szombathely. 1983. A szerzők szerint a templom 1792-ben épült. A bejárati kapu zárókövén az 1790-es évszám olvasható.
18	DR. KESZEI Pál: Vámoscsalád és környéke: visszapillantó. Vámoscsalád. Önkormányzat, 1998. 151–159. old.
19	KESZEI Szabolcs történész, helytörténeti kutató közlése szerint a jelenlegi kriptában 11 személy koporsója van befalazva, illetve márvány emléktáblával ellátva: Bezerédj Antal és felesége, valamint elhunyt leszármazottaiké. (Bezerédj Antal *1814 †1897; felesége: Sümeghy Mária *1822 †1878)
20	Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: BALOGH Lajos. Szombathely. 1982. 208–209. old.
21	DR. KESZEI P. i. m. 152. old. A kastély rekonstrukciós rajza.
22	Megjegyzés: a tanulmány írójának nem sikerült élő utódot fellelni a Bezerédj család vámoscsaládi ágából.