"ASSZONYBESZÉD" – NŐTÖRTÉNETI KONFERENCIA
Diskurzusok a nők a történelemben, művészetben és irodalomban betöltött szerepéről
Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, 2014. március 7.
A nőnap "előnapjára" időzítve rendezték meg a konferenciát. Elnökasszonya Dr. Acsády Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének munkatársa. Ismertetve a napirendet, köszöntötte Dr. Hende Csaba honvédelmi minisztert, országgyűlési képviselőt, az esemény fővédnökét; Dr. Puskás Tivadar polgármestert, dr. Takátsné dr. Tenki Máriát, Szombathely kulturális tanácsnokát és az érdeklődő közönséget.
Dr. Hende Csaba megnyitójában utalt a Szent Márton-tervre, amelyben jelentős városrekonstrukció szerepel 2016-ra, benne a múzeum épületének felújításával. A kormány képviseletében szólt a szervezőkhöz és a vendégekhez, kiemelve a nők nélkülözhetetlen szerepét az élet minden területén.
Dr. Puskás Tivadar a nők iránti köszönet és hála szavait fogalmazta meg.
Dr Acsády Judit szerint a cím, "Asszonybeszéd", idézőjeles formában, jelzi azt, hogy fel van függesztve a szó eredeti jelentése – 'fölösleges csacsogás' –, mert itt és most pozitív énképpel bíró, erős identitású nők társadalomban betöltött szerepéről lesz szó. Dr. Vig Károly, a múzeum igazgatóhelyettese virággal köszöntötte a női előadókat.
Elsőként Csapláros Andrea régész, ókortörténész, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum igazgatója tartotta meg előadását A nők jogi helyzetének változása a Római Birodalomban címmel. A téma feldolgozásának nehézségét jelzi, hogy az ókori időkre vonatkozó, női sorsokat célozó kutatások csupán az utóbbi 20–30 évben indultak meg. Kevés régészeti anyagra lehet támaszkodni, továbbá az auktorok (Livius, Plutarchos, Suetonius) műveit lehet alapul venni. A női sorsok legtöbbször csak közvetve, utalásokban rajzolódnak ki – a férfi oldalán –, de a római jogban sok esetben jelentős védelmet illetve szerepet is kapnak a nők.
Dr. Basics Beatrix PhD művészettörténész, a szentendrei Ferenczy Múzeum munkatársa választott témája: Festőnők – Nagybánya, Gödöllő, Szentendre. A festőiskolákban a nőket általában nem egyenrangúként fogadták. Külön nőosztály volt; vendéglátogatás esetén négyszeres díj terhelte őket. Mint műkedvelők, többnyire művek másolása volt a feladatuk. A kiemelt művésztelepeken – kolóniákon – azonban megbecsült tehetségekkel is találkozunk, és harmonikus életet élő művész házaspárról is tudunk.
Dr. Tóth Eszter Zsófia PhD történész, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosa, az ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténet Doktori Iskola oktatója kényesebb témát dolgozott fel: Az élet léha, könnyebbik oldala? A prostitúció és prostituáltak ábrázolása a szocialista időszakban. Részben szociográfiai indíttatású vizsgálata arra a kérdésre kereste a választ, hogy kik voltak a prostituáltak. Mely társadalmi rétegekből sodródtak az éjszakai élet kiszolgáltatottabb bugyraiba? Vizsgálódásának időszakasza az 1950-től 1993-ig tartó bő négy évtized, amikor hatóságilag, törvényileg nem működhettek a kuplerájok.
Dr. Sárai Szabó Katalin PhD történész, a Ráday Gyűjtemény munkatársa A konzervatív nő az I. világháború előtt címmel írta meg dolgozatát. A cím az elhangzott előadásnak csak egy részét fedte; a szerző sokkal szélesebb merítéssel tárgyalta témáját, nem kis súllyal szerepeltetve a modern nőt is, mint ideált. A hallgató számára mindenesetre kiderült, hogy a konzervatív–modern szembenállás nem fekete-fehér alapon létezett: a valóban szélsőséges álláspontok mellett létezett számtalan árnyalat, finom megkülönböztetés.
Dr. Acsády Judit szociológus dolgozatában (Emancipációs törekvések az első világháború előtt, különös tekintettel a nemzetközi szüfrazsett szervezetekkel való kapcsolatra és a Budapesti IWSA kongresszusra) a feministákról, nőszervezetekről, mozgalmukról kialakult egysíkú kép árnyalására tett kísérletet: a férfi jogon alapuló társadalmakat vizsgálják a feministák; a női választójog nem cél, hanem eszköz a jobb, igazságosabb élet elérése érdekében, stb. Az előadó külön fejezetet szentelt az 1913-ban Budapesten szervezett nőkongresszusnak, melynek kiemelt helyszíne volt a Vigadó, az Epreskert és a Halászbástya.
Dr. Kereszty Orsolya PhD, habil., az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet adjunktusa 1914-ig vizsgálta a nők szellemi/társadalmi lehetőségeit, amikor a legintenzívebb volt a feminista mozgalom. Részben folytatva az előző két előadás témáját, arra a kérdésre kereste a választ, hogy a nők körében a közös tudás milyen fórumokon, milyen eszközökkel alakult ki. A művelődésnek három szintjét, lehetőségét különböztethetjük meg: van a formális (oktatás) és az alulról szerveződő nem formális illetve informális tanulási folyamat.
Dr. Czetter Ibolya PhD intézetigazgató, a Nyugat-magyarországi Egyetem SEK Irodalomtudományi Intézeti Tanszék főiskolai tanára az elrejtett női irodalmi hagyományokról beszélt. A kanonizációs mechanizmusból a feminista szemlélet szinte teljesen hiányzik. (A fogalommal kapcsolatban negatív konnotáció terjedt el: "kékharisnyák", "zsíros hajú leszbikusok", "rámenős radikális szinglik".) A nőirodalom feldolgozása nem történt meg: néma hagyomány. Nem beszélünk róla, s így a női identitásnak jószerint nincsenek könyvből vett mintái.
Kelbert Krisztina történész, PhD-hallgató (Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum Történettudományi Osztály) kutatása csupán néhány évre terjedt ki (Átmenetek és kapcsolatok. A szombathelyi nőegyesületek útkeresése az 1910-es–1920-as évek fordulóján), de az ország számára sorsfordító időszakban a nőmozgalmak is változatos képet mutatnak: tovább léteznek az emancipációs törekvésekkel jellemezhető feminista szervezetek, és jelen vannak a szocialista nőmunkások. Új színt jelentenek a nemzeti, keresztény alapon szerveződő egyesületek. A más és más eszmeiséget valló nőegyesületek párhuzamosan alakultak és működtek Szombathelyen is.
Az előadássorozat két utolsó dolgozata a nők világháborúkban vállalt önkéntes munkájára hozott szép példákat. Keppel Csilla történész, PhD-jelölt (Smidt Múzeum, Szombathely) Kourim Gizella önkéntes vöröskeresztes ápolónővér tevékenysége az első világháborús Szombathelyen címmel számolt be kutatása eredményeiről. Az ápolónővér az első világháború kitörésétől dolgozott a szombathelyi Tartalékkórházban. Áldozatos munkájának megható dokumentumai az ápolt sebesültektől később érkező hálálkodó levelek.
Árvai Tünde történész, PhD-jelölt (Pécsi Tudományegyetem) előadása (A magyar nők önkéntes honvédelmi munkájának szervezeti keretei a második világháborúban) elsősorban pécsi/baranyai levéltári dokumentumokra támaszkodott. A hallgatóság azt ismerhette meg az elhangzottakból, hogy hogyan mozgósították és képezték ki a nőket a honvédelmi feladatokra a második világháborúban.
Az előadóteremben három oldalt vitrinekben lehetett megcsodálni a tíz híres szombathelyi nő személyes tárgyaiból és koruk jellegzetes dokumentumaiból rendezett kiállítás anyagát. (Kapiller Ferenc)
AZ ISTVÁN LAJOS-DÍJ ÉS AZ IDEI DÍJAZOTTAK
Már hét éve, hogy eltávozott a Vas megyei és az országos közéletből István Lajos orvosprofesszor, hiánya mégsem csökken, sőt egyre növekszik az időben. Annak a saját korával összhangban élő, de korát javítani törekvő, ma már sajnos időszerűtlennek tűnő értelmiségi típusnak a kiváló példája volt ő, amelyből mindig nagyon kevés termett, de amelyből egy is katalizáló erő, közösséget szervező és vezető, éltető energia. István Lajos, mint senki ezen a világon, bizonyosan nem volt tévedhetetlen, de mindenkor, egészen 85 éves korában bekövetkezett haláláig szakmai és személyes tekintélyének, befolyásának, tudásának teljességét mozgósítani volt képes az emberért, a hazáért, különös szeretettel pedig Szombathely és Vas megye méltó helyéért a nap alatt. Mi, a Vasi Szemle szerkesztői külön is hálásak vagyunk az emlékének, mert – más, többségükben sajnos szintén elhunyt jeleseinkhez (Gonda György, Kuntár Lajos stb.) hasonlóan – rendszeres figyelemmel kísérte munkánkat, e sorok íróját például gyakran felhívta, hogy elmondja véleményét egy-egy számunkról, kifejezze támogatását a lap körül az ezredvégen és az ezredforduló táján tapasztalható fejleményekkel kapcsolatban.
Ezért is örömmel értesültünk arról, hogy Dr. Pusztay János nyelvészprofesszor, aki már István Lajos életében osztozott eszményeiben és sok gyakorlati vállalásában is, néhány éve díjat alapított a nagy orvosprofesszor és közférfiú nevével és emlékére. A díjat – amelynek két "változata" egy életműdíj és egy innovációs díj – első ízben 2011-ben adták át. Akkor az életműdíjat Prof. Dr. Garzuly Ferenc neurológus, az innovációs díjat Koltay Péter fejlesztőmérnök kapta meg. 2012-ben Prof. Dr. Rácz Péter szemész, illetve az innovációs díjat – megosztva – egy speciális napkollektor három feltalálója: Csonka László, Csonka Zoltán és Harrer Norbert kapta, míg 2013-ban az életműdíj folyóiratunk szerkesztőbizottságának tagját, Dr. Gráfik Imre néprajzkutatót, az innovációs díj pedig Dr. Fűzfa Balázs egyetemi oktatót, irodalomtörténészt, tankönyvírót illette.
Az idei díjátadóra immár hagyományosan Dr. István Lajos születésnapjának tájékán került sor. Az életműdíjat ezúttal Dr. Gál József tanár, szerkesztő, művelődéstörténész kapta, aki az indoklás szerint "alapvetően járul hozzá Szombathely kulturális emlékezetének fenntartásához". Gál József egy izgalmas és nehéz átmeneti időszakban, 1987–1994 között volt folyóiratunk főszerkesztője, és a korábbi, végül már megmerevedett szerkezetű és szellemiségű lapból értékes műhelyt alakított ki. Az azóta eltelt két évtizedben pedig szinte ontotta a város művelődéstörténetével kapcsolatos feltáró könyveit és tanulmányait, melyekből nem kevés ugyancsak éppen a Vasi Szemlében jelent meg. 2008- ban elnyerte a Vasi Szemle – azóta kényszerűen szüneteltetett – nívódíját. Az idei innovációs István Lajos-díj nyertese Hivessy Géza gépészmérnök lett, az alternatív ultrakönnyű járművek nemzetközi visszhangot kiváltó fejlesztéseiért (munkájáról ugyancsak hírt adhattunk lapunkban).
Szívből gratulálunk, és további eredményes munkát kívánunk a díjazottaknak – és a díj létrehozójának is! (A szerk.)