SZILÁRDFY ZOLTÁN
Sulpicius Severus (†420) történetíró Márton tanítványa volt, aki megírta példaképének életét, halálát. Ez az irodalmi forrás 397 tavaszára készült el, magyar nyelven hozzáférhető teljes kritikai kiadását Vanyó László nemzetközi patrológus tudós, képzőművész munkásságának köszönhetjük.1 Ez a fordítás több értékes tanulmány között, a Szent Márton élete, és a Levelek Szent Márton utolsó éveiről és haláláról című fejezetben található. Itt a katona, a szerzetes, a csodatevő, a püspök eszményképét Márton alakjában foglalja össze a szerző. Hőse mégis mindvégig katona marad, Krisztus katonája, még a halálos ágyán is.
A következő század legnagyobb latin költője, Venantius Fortunatus (530–600), aki szembetegségéből kigyógyulva, hálából zarándokolt el Szent Márton sírjához, a Sulpicius Severus-féle életrajzot De vita S. Martini című költeményében dolgozta fel.
Már Balogh Albin Pannónia őskereszténysége című könyvének Pannóniai szentek, mint idegen országok szentjei címet viselő fejezetében megemlékezik Mártonról.2 Bálint Sándor nagyszabású művében nemcsak etnográfiai szempontból – ahogy magát nevezte: "népéletkutatóként" –mutatja be részletesen Szent Mártont, hanem kárpát-medencei kultusztörténetének és ikonográfiájának összegzését adja, nyelv- és irodalomtörténeti vonatkozásaival, kitekintve a korábbi külföldi párhuzamokra is.3
Jelentőségteljes a Zsámbéky Monika által rendezett kiállítás katalógusa, ami a Szombathelyi Képtár kiadványaként "...és megosztotta köpenyét..." Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei címen jelent meg. A IV. századtól napjainkig minden műfajt felölelő, tudományos igénnyel készült munka alapvető kutatási eredménynek számít.4 A legújabb eredményeket pedig szintén a Szombathelyi Képtárban tartott konferencián, 2009-ben elhangzott előadások kötete tartalmazza.5
Figyelemre méltó Jacobus de Voragine a középkori Európában mindenütt közismert művében, a Legenda Aurea-ban Szent Márton püspökről írott életrajza.6
Az a különleges rézmetszet, amit ismertetek, a műkereskedelemből vétel által került gyűjteményembe.7 Jelzete szerint a Klauber testvérek, Joseph Sebastian (1700–1768) és Johann Baptist (1712–1787) augsburgi műhelyéből származik, Johann Adam Stockmann (1720–1783) rajza után. Kvalitását tekintve csupán műhelymunkának tartom, az ábrázolás viszont a mesterek különleges invencióját tükrözi. Az egyházi év minden napjára készült máriás sorozat része Szent Márton ünnepének érdekes lapja, amely, amint a két félévet tartalmazó kiadvány címlapján olvasható, 1760-ban készült.8 A kép a Szentet Szűz Máriával hozza kapcsolatba, és a saját korának enteriőrjébe helyezi a Sátánt legyőző szent püspök halálát. A rocaille-os kartus latin szövege szerint a haldokló Szent Márton démonnal való harcát Mária segítségével, a dicsőséges, győzedelmes, nagyhatalmú Szűz erejében vívja meg, aki a Szentet irgalmasságának érdemére való tekintettel, a szegényekhez való könyörülete miatt, nem hagyta el. A térdeplő fölött a Szűzanya képét libbenti föl a szellő. A püspöki infula nyitott könyvvel együtt az asztalon pihen. A felhők fogatán alászálló Mária kezében a keresztet nyújtja, melytől az ördög rettegve futamodik meg. Szűz Mária jobbján a keresztjét magához ölelő Krisztus, minden diadém nélkül, díszruhát tart, amint az ítéletkor elhangzó igét idézi a felettük hullámzó szalag irat: "Mezítelen voltam és felöltöztettek engem." Márton pannóniai eredetét jelzi a hosszú, törökmintás ruha, melyet Nyugat-Európa méltóságai "hongroline" néven ismertek. A legrendhagyóbb az ábrázoláson a barokk ágyban fekvő szent alakja, mivel Sulpicius Severus nyomán a Legenda Aurea is azt írta, hogy a puszta földre, vezeklő ingben, hamuba fektettette magát tanítványai körében, kiknek zokogása közben hangzottak el közismert szavai: "Non recuso laborem". A metszeten a szent fehér ingben, nyakában hosszú stólával várja utolsó perceit. Márton halálának ábrázolása meglehetősen ritka. A hazai emlékanyagban Johannes Aquila mártonhelyi falképeinek (1392) egyike örökítette meg, melynek csak kartonra festett akvarelljei maradtak meg.9 Szent Márton látomásaira csak a Legenda Aureában találunk utalást, mely szerint egyszer, amikor egyedül ült a cellájában, és tanítványai az ajtón kívül várakoztak, hirtelen különös jelenség riasztotta fel őket: hallották, hogy a cellában egyszerre többen beszélgetnek. Amikor később faggatni kezdték Mártont, azt mondta nekik: "Elárulom nektek, de kérem, hogy senkinek ne mondjátok tovább! Ágnes, Tekla és MÁRIA jött el hozzám." Bevallotta, hogy nemcsak aznap, hanem igen gyakran meglátogatják, és elmesélte, hogy Péter és Pál apostolokat is gyakran látja.10 Utolsó napjaiban imádságai az ifjú katonát idézik: "... a Te zászlód alatt akarok harcolni."
A hosszú élete során számtalan csodával tündöklő Szent Márton 397. november 8-án költözött az Örökkévalóságba, s mint a legkorábbi nem vértanú szentet az Anyaszentegyház november 11-én ünnepli. A ravennai San Apollinare Nuovo ókeresztény bazilika vértanúk felvonulását bemutató mozaikja az első ábrázolás, melyen Márton, főpapi viseletben, mártírok között szerepel.
JEGYZETEK
| 1 | A III. század szentjei. Budapest, 1999. 151–208. old; Ókeresztény írók lexikona. Budapest. 2004. 158–159. old. |
| 2 | BALOGH Albin: Pannónia őskereszténysége I. Budapest, 1932. 141–145. old. |
| 3 | Ünnepi kalendárium II. Budapest, 1977. 452–471. old. |
| 4 | "... és megosztotta köpenyét ..." Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei. Szerk.: Zsámbéky Monika. Kiállítási katalógus. 2008. november 6. – 2009. február 2. Szombathely, 2009. |
| 5 | A Szent Márton-kutatás legújabb eredményei. Szerk. Zsámbéky Monika. Szombathely, 2009. |
| 6 | VORAGINE, Jacobus de: Legenda Aurea. Budapest, 1990. 270–276. old. |
| 7 | 148 x 92 mm |
| 8 | Pinacotheca Mariana, exhibens per singulos anni des antiquitatem, sanctitatem, et utilitatem, cultus Mariani (...) Augsburg, 1760. |
| 9 | "... és megosztotta köpenyét ..." Szent Márton kultuszának közép-európai emlékei. Szerk.: Zsámbéky Monika. Szombathely 2009. 81–83. old. |
| 10 | VORAGINE, Jacobus de: Legenda Aurea. Budapest, 1990. 273. old. |