TUDÓSÍTÁSOK, HÍREK

XXXI. VAS MEGYEI LEVÉLTÁRI NAP
Utak, utazók, utazások Vas vármegyében az 1–20. században
Szombathely, 2014. április 24.

A levéltár előadó- és kiállítótermében immár harmincegyedik alkalommal megszervezett konferencia elnöke Frisnyák Zsuzsa tudományos munkatárs volt (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest). Tyekvicska Árpád (elnök, Magyar Levéltárosok Egyesülete, Budapest) megnyitójában utalt arra, hogy Magyarországon nagy átalakuláson ment át az egész levéltári rendszer. A jövő szempontjából nagy kérdés, hogy végvárai leszünk csupán a központnak, vagy a helyi értékteremtésben és értékmegőrzésben vehetünk részt. Ez utóbbi feladat realitásában bízva kívánt jó szelet a levéltáros társadalomnak.

Tóth Endre Utak és utazások a császárkori Rómában címmel elhangzott előadását "ab urbe condita" kezdte: az utak, az úthálózat kiépülése a város alapításától nyomon követhető, míg igazi jelentőségét a császárkorban érte el – kiemelve a 2000 éve elhunyt Augustus császár uralkodását. A birodalmi főutak jelentősége nem a mai sztrádák rendeltetéséhez fogható, s nem is hadászati szempontból értelmezhető elsősorban: a mérnöki precizitással megtervezett, útállomásokkal kiépített és karbantartott úthálózat tette lehetővé a hírek, parancsok eljuttatását a legtávolabbi provinciákba is (birodalmi posta, hírszolgálat), vagyis a birodalom igazgatását, kormányzását szolgálta.

Kiss Gábor Középkori utak nyomában Szombathely környékén címmel tartotta meg referátumát. A térkép-rekonstrukció nehézségeiről és lehetőségeiről szólva – mások mellett – megemlítette Gláser Lajos 1929/30-ban megjelent, A Dunántúl középkori úthálózata című művét, melyben régi útleírások és XVIII–XIX. századi térképek adatait használta fel. Az ilyen művek és módszerek alapot szolgáltatnak a további mai munkákhoz. A Szombathely környéki római úthálózat rekonstrukciója esetében szükséges a középkori úthálózat vizsgálata.

Feiszt György oldottabb, "akciós" témát választott: Utazók és útonállók Vas vármegyében a középkorban. A bűnözés, útonállás nem ismer határokat: összeköt megyéket, országokat. Nem ismer társadalmi korlátokat sem: a szerző néha humoros, gyakrabban véres és tragikus eseteket felsorolva mutatta be, hogy a bűn – elkövetőként és áldozatként – a nemeseket és nem nemeseket egyaránt érinti egészen az államilag támogatott banditizmusig, mely állapotot feudális anarchiaként szoktuk emlegetni.

Dominkovits Péter konszolidáltabb, de nem mindig békésebb témája: Város és piachely között. Kereskedő szombathelyiek a 17. században. Győri példái azt mutatják, hogy a vásározók nem egyszer megharcoltak egymással a helyért, s elégtételt vettek a kocsmában. Szombathely az észak–déli kereskedő útvonal közbülső állomása volt, ahol megálltak a kereskedők. A szombathelyi kereskedők háborús viszonyok között is vállalták az utazást, a veszélyeket, akár hadianyaggal is segítve a végvári rendszert.

Tilcsik György a vasút előtti korszak gazdasági szereplőinek kis létszámú, de sikeres társaságát mutatta be dolgozatában: "H(Arccal a vasút felé." A szombathelyi személyszállító vállalkozók konfliktusai a soproni és a kőszegi bérkocsis céhek tagjaival az 1840-es években. Az érintett három város "versenyfutásából" az alig egy évtizednyi időszak végére Szombathely került ki győztesként. Vállalkozó személyiségei (Brenner, Haller, Strasser) minden bizonnyal a legjobban tudtak alkalmazkodni a korai kapitalizmus lehetőségeihez.

Melega Miklós tanulmánya Szombathely városfejlődésének és vasúttörténetének egy "szárnyvonalát" rajzolja elénk, amely számos érdekességgel és tanulsággal szolgál. ("A várost építő vasút, a vasutat építő város". A Szombathely–Pinkavölgyi vasút terve, 1896–1929) Szombathely történetében közismert tény: ha nincs vasút, akkor nem így, s nem ilyen gyorsan fejlődött volna a város. (A Király utca és az épülő vasútállomás között – a Monarchia egyik legszebb állomásépülete! – mezőgazdasági területek voltak.) Nem lett volna Széll Kálmán sugárút sem.

A Pinkavölgyi vasút terve a millennium idején merült fel. Az első elképzelés szerint a keskenyvágányú vasút a városon a villamos által le nem fedett részeken ment volna át, s Szombathelytől Nárai, Pornóapáti érintésével haladt volna egészen Pinkamindszentig. A harmincegynéhány éves történet során számos tervváltozat született – egyiken Ják is állomás lett volna –; '14 előtt küszöbön állt a megvalósítás, de az ismert körülmények – elsősorban financiális okok – miatt megtorpant a lendület. Végül is 1929-ben vetették el a tervet. Nem sikertörténet, de tanulsága – az elképzelt műszakitechnikai megoldásokon túl –: a város hogy akart bekapcsolódni az építésbe.

Mayer László a múlt fantáziavilágába vezette a hallgatóságot Utazás a jövőbe(n). Elképzelt közlekedési eszközök a 20. század eleji képeslapokon című előadásával. Az ismert városok (Jánosháza, Sárvár, Körmend, Szombathely, Kőszeg) ismert utcáiról, tereiről készült képeken ismétlődő motívumok (bicikli, autómobil, biplán, függővasút, léghajó) jelentek meg karambol előtti/utáni sűrűségben. Érdekes az akkori elképzelt világváros és a száz évvel későbbi, azaz mai állapot összehasonlítása: a mai tendencia inkább az, hogy a belvárosi terek, utcák kevésbé zsúfoltak és zajosak, s kevésbé veszélyesek legyenek.

Kalocsai Péter a szombathelyi polgári repülés XX. századi történetéről beszélt. Szombathelyen a modernizációs törekvéseknek megfelelő adottságok közt a reptér építésére is kedvező feltételek voltak, s a kiképzett magyar pilóták hamarosan nemzetközi hírnévre tettek szert – az említettek közül nem hiányozhatott Almásy László, "az angol beteg". Néhány évvel a trianoni békeparancs korlátozásai után újraindult a pilótaképzés, és egyre-másra létesültek járatok Budapestről az ország nagyvárosaiba, de néhány európai nagyvárosba is.

A második háború utáni újjáépítésben a repteret is elérte a szovjetesítés a Magyar–Szovjet Légiforgalmi Rt. (MASZOVLET) megalakulásával; 1946. október 15-én indult (elsőként!) a Budapest–Szombathely járat. Ma csak sportrepülőket látni légterünkben.

Czirók Zoltán, a katonai repülés kutatója, most civil témával készült, de nem függetlenül eredeti kutatási területétől. Dolgozata címe: Az első légiposta-járatok Szombathelyen, 1920–1921. A békediktatúra tiltó rendelkezése a katonai jellegű repülésre vonatkozott; tudva levő, hogy előzőleg a Román Királyság csapatai szinte teljesen lerabolták/lerombolták a magyar repülőgépgyártást – több száz vagonnyi anyagot vittek ki. Nem volt más választás és lehetőség: a légiposta cégére mögött elrejteni a megmaradt és titokban még legyártott katonai repülőket, majd pedig ténylegesen elrejteni tanyákon, pajtákban – Szeged, Budapest, Szombathely környékén.

Gyarmati György Szabadság légijárat: A Szombathely–Ingolstadt repülőgép-eltérítés 1956 nyarán címmel adta elő az ismert eset részleteit. A kalandtúra a Budapest–Szombathely–Zalaegerszeg belföldi járattal történt. Győr és Szombathely között, Szil térségében tért el a gép északnyugati irányba, Hainburgnál lépte át a határt, s kis magasságban haladt a Duna vonala fölött, míg aztán egy NATO-repülőtéren tudott leszállni.

A gépeltérítők szociológiai elemzése helyett egy utas személyét emelte ki a kutató: Dénes Tibor 49 éves tanár, a színházhoz is vonzódó irodalomtörténész visszatért Magyarországra. 1956. október végén Obersovszky Gyulával együtt szerkesztette az Igazság című újságot, majd nyugatra, Svájcba távozott. (Róla alapos tanulmánnyal emlékezik meg Tüskés Tibor a Jelenkor 2007/9-es számában, Dénes Tibor ébresztése címmel.)

A konferenciát záró előadásával Söptei Imre, kapcsolódva az előző előadóhoz, (lég)térben szűkebb területen, de időben kitágítva folytatta a témát: Utak a szabadságba. Sikeres és sikertelen határsértések a Vas megyei határszakaszon, 1946–1989. Aki látta Erdélyi János Nyomsávon című dokumentumfilmjét – megalkotásában komoly segítségére volt a filmrendezőnek Söptei Imre –, annak számára nyomon követhetőbb, átélhetőbb volt mindaz, ami elhangzott. Az előadásból is számtalan tragédiát ismerhettünk meg; találkozhattunk tisztességes emberekkel ugyanúgy, mint elvakult, haszonleső személyekkel: a rendszer áldozataival és kiszolgálóival. (Kapiller Ferenc)

SZENTGOTTHÁRD – VASVÁR 1664. HÁBORÚ ÉS BÉKE ZRÍNYI MIKLÓS KORÁBAN
Nemzetközi konferencia a szentgotthárdi csata és a vasvári béke 350. évfordulója alkalmából
Szentgotthárd – Vasvár, 2014. május 15–17.

2014-ben ünnepeljük a szentgotthárdi csata és a vasvári béke 350. évfordulóját, ez alkalomból Szentgotthárd és Vasvár városok önkormányzatai összefogtak a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával, és egy nemzetközi tudományos konferencia keretében emlékeztek meg ezekről az Európa történelmében is jelentős eseményekről. A rendezvényünkön számos külföldi és magyar történész tartott előadást, ennek köszönhetően különböző nézőpontból eleveníthették fel a csata és a béke emlékezetes történéseit.

A tudományos programot megelőző "nulladik napon" a nagyfalvai (mogersdorfi) Schlösslberg emlékhelyen a konferencia résztvevői jelenlétében osztrák–magyar ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét az emlékév. A szentgotthárdi Hotel Lipában 16-án reggel kezdődött meg a tudományos tanácskozás. A két vasi történelmi kisváros polgármestere köszöntését követően megtartotta előadását többek között Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) főigazgatója, aki az Oszmán Birodalom általános XVII. századi helyzetét ismertette. Ezután hangzott el Jean Bérenger, a neves párizsi Sorbonne egyetem professzorának expozéja, amelyben felvázolta I. Lipót császár keleti politikájának főbb vonalait. Czigány István alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet munkatársa a magyarországi katonaság korabeli helyzetéről szólt. A konferencián igazi tudományos csemegének számított a török előadó, Özgür Kolcak (University of Istanbul) oszmán hadseregről szóló színes előadása. A délelőtt második felében Kelenik József (HM Hadtörténeti Múzeum) előadásával kezdődött a szekció. Az előadás a ZrínyiÚjvár védelme és a szentgotthárdi csata folyómenti hadászati és harcászati jelentőségére mutatott rá. Négyesi Lajos alezredes (Közszolgálati Egyetem) a csatatérkutatás legismertebb magyar képviselője a korszakra vonatkozó régészeti kutatásainak legfontosabb eredményeit osztotta meg a közönséggel, Nagy Levente (ELTE Budapest) pedig Montecuccoli és a magyarok bonyolult viszonyát taglalta. A délelőtt utolsó előadója, Hausner Gábor a magyar történetírás és irodalomtörténet változó Zrínyi Miklós-képéről beszélt. A szentgotthárdi tanácskozás délutáni szekcióját Jean Garapon, a Nantes-i Egyetem professzora nyitotta, aki a szentgotthárdi csatában résztvett francia segélycsapatok fővezérének visszaemlékezéseit ismertette. A második előadó, Pascal Arnoux, a Sorbonne doktorandusza pedig a csatában elesett francia nemesek gyászhíreivel kapcsolatos kutatásait ismertette. Ezt követően Harai Dénes, fiatal franciaországi magyar történész Charles Le Maistre abbé szemtanú visszaemlékezéseit elemezte, majd e sorok szerzője tartott előadást Lotaringiai V. Károly herceg csatában való részvételével kapcsolatos valós és legendás történetekről. A nap hátralévő szekciójában Yann Lignereux (Nantes-i Egyetem) előadását hallhattuk, aki a csatában résztvett, majd egy évvel később Kanadába áthelyezett Carignan-ezred példáján keresztül hozott példákat a királyi hatalom különféle reprezentációjára. Etényi Nóra (ELTE) az 1664-es év eseményeit bemutató hírközlés módozataira és változásaira irányuló kutatásait osztotta meg a közönséggel. Sudár Balázs (MTA BTK) nemcsak az események oszmán forrásairól beszélt, hanem rámutatott az 1663–64-es török háború valószínűsíthető céljaira és Zrínyi Miklós téli hadjáratának ezt befolyásoló hatására. Az előadásokat élénk vita követte, amelyben a hadi események különféle forrásait jól ismerő szakemberek véleménye is megjelent.

Vasváron, május 17-én, szombaton, a Békeházban tíz órától folytatódott a tudományos előadások sora. Az érdeklődők itt meghallgathatták Jean-Pierre Bois (Nantes-i Egyetem) profeszszornak a béke eszméjének korabeli változásairól szóló gondolatait. Ezután R. Várkonyi Ágnes akadémikus asszony vasvári békét bemutató nagyívű előadására került sor. Pálffy Géza (MTA BTK) a Szent Korona 1663–64-es háború során átélt ismeretlen kalandjával keltette fel a közönség érdeklődését. A második vasvári szekcióban Tóth Hajnalka (Szegedi Tudományegyetem) a vasvári béke előkészítése és a tárgyalási folyamat változásaira hívta fel a figyelmet. Ezután Sarlai Szabolcs Marsili hadmérnök Rába-vidékre vonatkozó térképét és megfigyeléseit ismertette. Végezetül Zágorhidi Czigány Balázs (Vas Megyei Kormányhivatal) és Benczik Gyula (Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára) előadásukban a helyi háborús pusztulás jelenkorig ható következményeire hívták fel a figyelmet. Az előadásokat követő vita a közönség bevonásával segítette a vasvári béke problémáinak szélesebb körű megértését. A rendezvény megvalósításában nagy segítséget nyújtott a két város önkormányzata, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja. (Dr. Tóth Ferenc, MTA BTK)

AZ ISEUM SAVARIENSE: AZ ÉV MÚZEUMA 2013-BAN!

A 19. Múzeumok Majálisán, 2014. május 17-én a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében adták át "Az Év Múzeuma" és "Az Év Kiállítása" díjakat. A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület másfél évtizede minden évben meghirdeti pályázatát Az Év Múzeuma kitüntető cím elnyerésére. Az elismerés a muzeális intézmények működésének átfogó elemzése alapján kivívható rang. Az eredményességet – a pályázati kiírásnak megfelelően – az elmúlt évek teljesítményéhez viszonyítva értékelték a bírálók, mivel így érzékelhető az adott pályázati év kiugró teljesítménye. Az évek során kialakult gyakorlat szerint a testület a pályázó múzeumok beküldött információit és anyagait, valamint a helyszíni látogatások során szerzett tapasztalatokat együttesen értékelte. Az Év Múzeuma bíráló bizottságát ebben az évben is a Pulszky Társaság és a társkiíró szervezetek (az ICOM/Múzeumok Nemzetközi Tanácsa/Magyar Nemzeti Bizottsága, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma) képviselői alkották.

Az Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház az "AZ ÉV MÚZEUMA 2013" elismerést nyerte el, a római kori értékek tudományos alapú feldolgozásáért és az eredeti helyszínen történő komplex bemutatásáért.

Az Év Kiállítása díjjal a Pulszky Társaság célja, hogy elismerje és kitüntesse a legeredetibb, magas színvonalon megvalósított állandó vagy időszaki kiállítást. Az Iseum Isis savariai otthona című állandó kiállítása a bíráló bizottság döntése alapján elismerő oklevelet kapott, ahogy az indoklásban olvasható: "... a kiállítás az eredeti helyszínen komplexen, innovatív formában, izgalmasan mutatja be a választott témát".

Köszönjük szépen a segítséget mindenkinek! Az Iseum Savariense munkatársai továbbra is arra törekednek, hogy megszolgálják a kitüntető címeket! (Balázs Péter – Iseum Savariense)

"ADRIA – A KÖZELSÉG TENGERE"
Kiállítássorozat a szombathelyi múzeumokban

A múzeumok világnapján, május 18-án nyitották meg azt a szombathelyi kiállítássorozatot, mely az Adria élővilágát, a tengermellék gazdag történelmi és kulturális hagyatékát kívánja bemutatni. A Szombathelyen több helyszínen megrendezendő sorozat szeptember végéig lesz látogatható. "Oly távol vagy tőlem, és mégis közel" – idézhetnénk az István, a király című rockoperából, miközben magyarként az Adriai-tengerre gondolunk. Bár földrajzilag kilométerek választanak el bennünket a végtelennek tűnő kékségtől, történelmi, kulturális és természeti bősége a mai napig tudatunkban élénken velünk él. Legalábbis erre hívja fel a figyelmet a sokszínűséget és örökséget bemutatni kívánó nyolc szombathelyi kiállítás.

A sorozat első kiállításának helyszíne a Savaria Múzeum, ahol a tenger élővilágát mutatják be, és a víz alatti régészetből nyújtanak ízelítőt. "Az Adriának számos olyan régiója van, aminek élővilágát nem tudjuk bemutatni, gondolok itt elsősorban a mélységek élőlényeire" – mondja Vig Károly természettudós, a múzeum tudományos igazgatóhelyettese a tárlat természettudományi részéről. A kiállított állat- és növényfélék az Adria élővilágának gazdagságát érzékeltetik, különösen azokét, amelyekkel a fürdőzők is gyakran találkozhatnak.

"A múzeum büszkesége, hogy saját tengeri anyagunk is elegendőnek bizonyult volna a tér méltó módon való kitöltésére" – teszi hozzá Vig Károly. A tengeri élővilágból különböző csigafajták, tengeri sünök, rákok, halféleségek, polipok, zsákállatok láthatók, sőt egy cápát is szemügyre vehetünk a víz alatti világot megjelenítő kiállítótérben.