EGY FELFEDEZŐ FÖLDRAJZTUDÓS ÉLETE ÉS EMLÉKEZETE

Több mint negyven éve halt meg a Belső-Ázsia-kutató, felfedező földrajztudós, Prinz Gyula, aki a molnári vasútállomáson (1907-től: Rábamolnári, ma: Püspökmolnári) látta meg a napvilágot 1882-ben.

A kolozsvári egyetem történetéről írt műben Prinz Gyulát – aki professzorként 1940–44 között itt oktatott – zsidó származásúnak tüntetik fel.¹ A mű szerzője arra hivatkozik, hogy a tudós az 1929-es kiadású Zsidó Lexikonban is szerepel.² Prinz Gyula saját kezűleg írt, 1940. november 7-i keltezésű önéletrajzában azonban családja katolikus kötődését hangsúlyozza: "Szüleim sok nemzedéken át Pécsett éltek és minden ágban r. kat. családból származtak. Nagyatyám Prinz Antal székesegyházi zenész, később orosz udvari kamarai zenész, majd szentpétervári operai karnagy volt, s mint ilyen Zichy Mihálynak barátja. Ennek felesége, Gungl Borbála Gungl János pécsi székesegyházi karnagy leánya és Gungl József zeneszerző húga. Anyai nagyatyám Angyal Alajos pécsi molnármester és földbirtokos, hosszú ideig városi törvényhatósági bizottsági tag, kinek felesége Weidinger Júlia, Weidinger Ferenc pécsi molnármester leánya volt."³

A családból Prinz József vasutas került Vas megyébe, aki a Déli Vasút nevű társaság 1865-ben megnyitott Sopron–Kanizsa vonalán a molnári állomásnak lett az állomásfőnöke. A társaság német nyelvterületről érkezett hozzánk, így főleg német anyanyelvű vasúti személyzetet alkalmaztak. Prinz József 1881–84 között töltötte be a molnári állomásfőnöki tisztséget. Felesége a nemesi családból származó síkabonyi Angyal Franciska tisztviselőként dolgozott. A pár harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot Prinz Gyula 1882. január 11-én.⁴ Ő maga később így írt erről: "1882 január 11-én születtem a Vas megyei Molnári kis vasúti DSA⁵-épületében Prinz József állomásfőnök, s ennek neje sz. Angyal Franciska harmadik gyermekeként. Így lettem »vasi« és »vasúti« gyerek."⁶

 

Prinz Gyula ifjúkori képe a Vadászat és állatvilág című lap
1903. március 15-i számának 79. oldalán

 

A család – követve a családfőt az új szolgálati helyére – 1884-ben Nagykanizsára költözött. A kis Prinz a nagykanizsai katolikus főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, ám nagyon rossz tanuló volt: több ízben megbukott. [Így pl. harmadik osztályban latinból, számtanból, rajzoló mértanból és földrajzból (!), majd negyedikben latinból kénytelen ismételni, de egyszer még anyanyelvéből, németből is megbuktatják...] Emiatt édesapja kivette az iskolából, így végül Budapesten, az I. kerületi gimnáziumban érettségizett 1900-ban (ahogy apja mondta: "nem a gyerekkel van a baj").

 

A tudós szülei: Prinz József és síkabonyi Angyal Franciska.
(A tudós unokája, dr. Prinz Gyula tulajdona)

 

Az édesapja révén kapott vasúti szabadjegy birtokában beutazta az egész Monarchiát. Egy, a Garda-tóról és az Alpok jégárainak völgyeiről készített útleírásával 1900-ban – 18 évesen – első helyezést ért el a Magyar Turista Egyesület pályázatán – megelőzve több földrajztanárt. A 20 aranykoronás díjat az Alpok szerelmese, báró Eötvös Loránd, az Akadémia akkori elnöke adta át neki. Az ő tanácsára iratkozott be a budapesti tudományegyetem földrajz szakára. Első tanítómesterei a nemzetközileg is elismert szaktekintélynek számító Lóczy Lajos és Koch Antal voltak. Prinz Gyula elképesztő aktivitással, napi 14–16 órát tanult és dolgozott: mindvégig ő volt a legjobb tanuló az évfolyamon. Lóczy ajánlólevelével Münchenben, Berlinben és Breslauban (ma: Wroclaw) is folytatott tanulmányokat. Ekkor azonban még nem annyira a leíró földrajz, mint inkább az őslénytan érdekelte. 1904-ben a breslaui egyetemen megvédett diplomamunkájában pl. az északkeleti-Bakony jura időszaki képződményeiről írt.

Ugyanebben az évben Argentínába hívták a Tucumani Egyetem Geológia Tanszékére professzornak, ám ő inkább a budapesti egyetem Földrajzi és Őslénytani Intézetében az őslénytan területén adódó tanársegédi állást választotta.

 

AZ 1906-OS ÉS 1909-ES FELFEDEZŐUTAK

1906-ban korábbi tanára, Lóczy Lajos ajánlotta őt Almásy György Közép-Ázsia-expedíciójába. Prinz később így emlékezett meg erről: "Minden jó katona csatáról álmodik, geográfusnak pályája elején mi lehet a legnagyobb vágya? Részt venni abban a nagy munkában, abban a szívós küzdelemben, amit a tudomány folytat a sötét ismeretlen ellen. Eljutni azokra a határokra, ahonnan kezdve már nincsen semmi útbaigazítás, nincsen térkép. Benyomulni oda, ahol nem tudja, mit hoz a holnap. Kipróbálni erejét, tudását ott, ahol segítséget, támaszt csak saját magától várhat. Felfedezni új országot: aminél nagyobb gyönyör nincs."⁷

Az expedíciót vezető és finanszírozó, de főleg állattani és néprajzi gyűjtéssel foglalkozó Almásy György mellett az expedíció tudományos munkáját Prinz Gyula végezte. Feladatát mestere, Lóczy így szabta meg: meg kell határoznia a nagy kiterjedésű tönkösödött hegységek és az állítólagos gyűrt vonulatok egymáshoz való viszonyát, vizsgálnia kell az eljegesedés kérdéseit, a gleccsereket, a löszös formakincset és folyóteraszokat, végül fel kell térképeznie a környék vízhálózatát.

Prinz Gyula – Almásy és herbert Archer társaságában, a kirgiz Kurmanbek vezetésével – számos természetföldrajzi probléma megoldására jött rá: tisztázta a terület folyóinak eredetét és vízgyűjtő területeik kiterjedését, feltárta a Tien-san hegység középső és déli részét. Az út másik nagy eredménye a Száridzsász folyó áttörésének felkutatása, amelynek szűk szurdoka nyáron a gleccserek olvadékvizének áradata miatt teljesen megközelíthetetlen. Prinz Gyula eltökéltségét és bátorságát jellemzi, hogy elvált karavánjától, és egyetlen vezetővel, farkascsordáktól kísérve, szinte legyőzhetetlen akadályokkal dacolva indult tovább, amelynek eredménye a terület első (egyben tudományos igényű) leírása, feltérképezése – ezzel kivívta magának a szakma elismerését is. Az egyik 6000 méter fölé magasodó csúcsot mesteréről Lóczy-csúcsnak nevezte el. Az út során fényképezőgépe egy szurdokba esett, de nem esett kétségbe, hanem az illusztráció sajátos módját választotta: kitűnő panorámarajzokkal szemléltette jegyzeteit. 1907 januárjában ért vissza Magyarországra. Hazatérve adjunktussá léptették elő.

A út során elért eredményeinek hatására 1909-ben az Akadémia és a nemzeti Múzeum támogatásával saját expedíciót vezethetett Közép-Ázsiába. Ennek költsége mintegy 10 000 korona volt, melyből 4000-et az akadémia állt, a többit Prinz teremtette elő különmunkákból, bányaszakértői jelentésekből, újságcikkek honoráriumából. Indulás előtt alaposan tanulmányozta a jeles Ázsia-kutató, Stein Aurél úti beszámolóit. Útja során a Tarim-medencéből indulva a Pamír vidékét járja be, és megállapítja a hegyvidék szerkezetének legjellemzőbb vonásait, valamint rájön, hogy az a harmadidőszakban 2000 méterrel magasabb volt, mint napjainkban. Felfedez egy ismeretlen tavat is, amelynek felesége után a Lily-tó nevet adja, egy hegycsúcsot pedig Cholnoky-csúcsnak keresztel el. Míg a legtöbb expedíció a völgyekben, azok hosszában haladt, addig Prinz Gyula felmerészkedett a hágókra. Útjának legmagasabb pontja az 5300 méter magas Atojnok-hágó volt.

Második útja is osztatlan elismerésre talál tudományos körökben, hiszen felfedezésein túl ő hoz először részletes térképet Belső-Ázsia pleisztocén eljegesedésének nyomairól. Vizsgálta a hegységek jeges formakincsét, a nagy folyók vízgyűjtő területeit, de a tájról készült szintvonalas hegyszerkezeti panorámarajzai is páratlan értékűek. A geográfián túl a néprajz is sokat köszönhet neki: a nomád életmódról, viseletről, temetkezési szokásokról szóló leírásai máig páratlan értékűek.

Prinz Gyula Belső-Ázsiában olyan helyeken járt, ahol előtte európai ember még soha. Két útjának leírását – számos cikk mellett – Utazásaim Belső-Ázsiában című könyvében 1911-ben tette közzé. Később a szovjet geográfusok Prinz tanulmányait Kirgizia és Kazahsztán földrajzának alapvető irodalmaként becsülték.

 

Prinz Gyula, az MTA levelező tagja.
Arckép a Búvár című folyóirat 1935/6.
számának 427. oldalán

 

Ő maga az említett könyve előszavában ekként foglalja össze kutatóútjainak jelentőségét: "Két esztendőnek, 1906 és 1909-nek javarészét nappal nyeregben, éjjel sátorban töltöttem. Magamban, egy-két kirgiz legény kíséretében barangoltam be összesen mint egy 280 000 négyzetkilométernyi területet. (...) Nyeregben tettem meg összesen 9150 kilométert. (...) Ennek az útvonalnak több mint a felén nem járt előttem művelt ember. (...) Magyar László, Reguly Antal, Széchenyi Béla és Lóczy Lajos, Teleky Samu, Almásy György és Déchy Mór nevei (...) hirdetik, hogy a magyar kultúra elküldötte képviselőit a földmegismerés nagy explorátorai közé is. Ezek a nevek utódokat követelnek. Az én könyvem azt akarja mondani a magyar ifjúságnak, amit minden magyar mű mond: Utánam!"⁸

 

A KATEDRÁN

Prinz Gyula 1912-től az Erzsébet Tanárképző Főiskola tanára volt. 1914-ben Izlandon a jeges formakincset tanulmányozta, amikor kitört az I. világháború. Mint ellenséges ország állampolgárát letartóztatták, Skóciába internálták, de rövidesen hazatérhetett. 1917-ben Skóciában járt tanulmányúton. 1918-ban az Erzsébet Tudományegyetem oktatója lett. Az intézmény Pozsonyban működött, ám Trianont követően átköltözött Magyarországra. Prinz Gyula ennek megfelelően 1921 és 1923 között Budapesten, majd – az universitas végleges letelepedését követően – 1923-tól Pécsen tanított egészen 1940-ig. Ez utóbbi városban – felmenőinek lakhelyén – ért oktatói pályafutása csúcsára: a bölcsészkari dékáni tisztség többszöri betöltésére⁹ után 1935–36-ban az Erzsébet Tudományegyetem rektora volt.

A pécsi bölcsészkar 1940-es megszüntetése miatt kolozsvári állást pályázott meg: a visszatért észak-erdélyi város tudományegyetemének Matematikai és Természettudományi Karán lett az általános és fizikai (mai szóhasználattal természet-) földrajz nyilvános rendes tanára, egyúttal a TTK Földrajzi Intézetének, illetve a Csillagászati és Légkörkutató Intézetnek az igazgatója. 1944-ben elhagyta Kolozsvárt (áprilisban, a szélsőjobboldal előretörésekor már szabadságolását kérte, de még visszajárt a városba, 1944 őszén is meghirdetett órákat).¹⁰ 1945-től nyugdíjba vonulásáig, 1957-ig a szegedi tudományegyetem tanszékvezető professzora volt, ezen belül az 1948/49-es tanévben a Bölcsészettudományi Kar dékánja.

 

Prinz Gyula hallgatókkal a Gellérthegyen
(forrás: http://www.bibl.u-szeged.hu/exhib/evfordulo/prinz/prinzcs.jpg )

 

Prinz Gyula pedagógusként szakítani tudott az ő korában még kötelezőnek számító enciklopédikus-leíróföldrajzi szemléletmóddal, és tanítványait az oknyomozó világszemléletre nevelte. Előadásai színesek, érdekesek voltak, pedig a térképen kívül más szemléltetést alig használt. A terepen is kiváló pedagógus volt: még 70 évesen is maga vezette a terepgyakorlatokat, és napi 15–20 km-t gyalogolt. nyugdíjazása után is szívesen látta tanítványait budapesti otthonában, és nyomon követte munkásságukat. A zsidóüldözések idején diákjaiért mindig kiállt. A hivatalos előírásokat félretolva papír nélkül oktatott, a marxista oktatáspolitikusok részéről emiatt is sok kritikát, sőt személyes sértést kapott.

1955-ben szerezte meg az akadémiai doktori fokozatot. A városmorfológiai felvetés alapvetése című dolgozatának egyes tételeit vitatták ugyan a földrajztudósok, de javasolták disszertációjának elfogadását. Véleményük eredményeként elnyerte a földrajztudományok doktora címet. 1957-ben vonult nyugdíjba a szegedi tudományegyetemről. Még ez után is – jóllehet már túl volt a 70-en – gyakran tett napi két-három órás sétákat.

Az ötvenes évek elejétől éles bírálatok hangzottak el munkásságával szemben. Egyes földrajztudósok szerint a korábbi gazdaságföldrajz eredményei elvethetők, mert a marxista geográfia ebből nem tud semmit sem hasznosítani. A – néha személyeskedésbe torkolló – bírálatok azonban munkásságának utolsó éveit megkeserítették. A vitára, nézeteinek megvédésére már nem volt sem ereje, sem kedve, ezért a támadások zömét válasz nélkül hagyta. Mivel szimpatizált az '56-os forradalmi ifjúsággal, ezért 1958. január 15-én nyugdíjazták¹¹. (Akadémiai tagságától már 1949-ben megfosztották. Rehabilitációjára csak 1990-ben került sor – Cholnoky Jenővel együtt.)

1970-ben a szegedi egyetem díszdoktorává avatta. Utolsó tanulmánya a Magyar Földrajzi Társaság jubileumi kiadványában, 1973-ban jelent meg.

 

SZERVEZETI TAGSÁGOK, ELISMERÉSEK

A sokoldalú földrajztudós számos szakmai szervezetben tevékenykedett. Már 1904-ben tagja lett a Magyar Földrajzi Társaságnak, ahol 1920-tól két évig alelnöki, 1923–1924-ben főtitkári funkciókat is betöltött. 1930-ban lett a Társaság tiszteletbeli tagja, 1952-ben pedig megválasztották a szervezet örökös tiszteletbeli elnökének. 1935-től 1949-ig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Választmányi tagként tevékenykedett a Magyar Földtani Társulatnál és a Magyar Meteorológiai Egyesületnél, főtitkára volt a Magyar Adria Egyesületnek. Tagja volt a Magyar Turista Egyesületnek, a Magyar Meteorológiai Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Kőrösi csoma Társaságnak. Pécsi évei alatt lett tagja az Országos Felsőoktatásügyi Tanácsnak és az Országos Ösztöndíjtanácsnak.¹² Szegedi tartózkodása alatt a TTIT csongrád megyei szervezete földrajzi szakosztályának elnökeként is tevékenykedett. Pécsen és Szegeden egyaránt részt vett az Országos Állami Tanárvizsgáló Bizottság pécsi és szegedi csoportjának, illetve az egyetemek Testnevelési Bizottságának munkájában.¹³

 

Prinz Gyula a katedrán (valószínűleg Szegeden).
Fotó az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban

 

Tevékenységét több kitüntetéssel is elismerték: 1908-ban klímatörténeti vizsgálódásaiért Kitaibel Pál emlékérmet kapott, 1936-ban – mint leköszönő egyetemi rektor – a kormányzótól az egyetemi oktatás és tudományos irodalom terén szerzett érdemei elismeréséül a Magyar Érdemrend középkeresztjét nyerte el.¹⁴ A Magyar Földrajzi Társaság belső-ázsiai kutatómunkájának elismeréseként 1939-ben Lóczy Lajos emlékéremmel¹⁵, a Magyar Meteorológiai Társaság 1942-ben Hegyfoky Kabos emlékéremmel tüntette ki. Szegedi tartózkodása idején, 1950-ben kapta meg a József Attila emlékérmet, négy év múlva pedig a Munka Érdemrendet.

 

PUBLIKÁCIÓK

Prinz Gyula tudományos munkáinak száma tetemes, melyek között mintegy 90 könyv és szakmai tanulmány van, kisebb írásainak száma 142 (ezek főleg a pécsi évek alatt, közszereplőként írt újságcikkek, illetve földrajzi ismeretterjesztő írások).¹⁶

Tudományos munkásságának első időszakában főleg őslénytani, rétegtani és geológiai kérdésekkel foglalkozott. Később a földrajz valamennyi ágát aktívan művelte. Az említett témakörökön kívül írt felszínalaktani, földtani, tájföldrajzi, közlekedés-földrajzi, városföldrajzi és néprajzi publikációkat is. A négykötetes Magyar föld, magyar faj című természet-, gazdaság- és társadalomföldrajzi összefoglaló munka megírásában olyan nagyságok voltak szerzőtársai, mint Teleki Pál, Cholnoky Jenő és Bartucz Lajos.

 

Sírja a Farkasréti temetőben
(A szerző felvétele)

 

1914-ben a Kárpát-medencéről alkotott első munkájában körvonalazta a később híressé vált Tisia-elméletet, melyet 1926-ban a Magyarország földrajza című műve első kötetében fejtett ki. Ázsiai tapasztalatait alapul véve dolgozta ki elméletét, melynek lényege, hogy a karbon időszaki hegységek elsüllyedt romjaiból összetapadt, kemény kőzetekből álló ún. Tisza-tömb (masszívum) – mint belső rideg tömb – mozgásai alakították ki a Kárpátok ívét. Ez az elmélet fél évszázadon át, a globális lemeztektonikai elmélet hazai elterjedéséig uralta a magyar geotektonikai szemléletet. Abban is újat hozott, hogy nem a felszíni formakincsből következtetett a földtörténeti múltra, hanem fejlődéstörténetével magyarázta a Kárpát-medence mai nagyformáit.¹⁷

Legismertebb művei: Ázsia szívében, Utazásaim Belső-Ázsiában, Erdély, Európa természeti földrajza, Magyar föld, magyar faj, Dunavölgyi fővárosok, Magyarország földrajza, Hat világrész földrajza, Szeged, Budapest földrajza.

Szerkesztői tevékenysége is említést érdemel: a Turán című folyóirat társszerkesztője, a Tenger főszerkesztője volt 1918 és 1921 között. 1955–56-ban Szegeden az Acta Geographica 1–2. évfolyamának kurátori és felelős kiadói tisztét látta el.

 

HALÁLA ÉS TEMETÉSE

Prinz Gyula 1973. december 31-én hunyt el Budapesten, 91 éves korában. hosszú életét, szellemi frissességét annak is köszönhette, hogy földrajzosként 90 éves koráig hosszú gyalogtúrákat tett. Szenvedélyesen szerette a természetet. Ahogy a Magyar Turista Egyesület fennállásának negyedszázados jubileumán írta: "Nincs olyan emberi művészet, mely oly végtelenül hatalmas, rengeteg méretű és mégis arányos, gyönyörű reliefeket tud teremteni, mint a Föld felülete"¹⁸.

Temetésére 1974. január 9-én került sor a Farkasréti temetőben. A szegedi József Attila Tudományegyetem nevében Krajkó Gyula, a földrajztudományok doktora búcsúztatta, a Magyar Földrajzi Társaság és az Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete nevében pedig Somogyi Sándor, a Társaság főtitkára méltatta az elhunytat. A kortársak és pályatársak gyászát Bendefy László, a földtudományok doktora tolmácsolta. A tanítványok háláját mesterük iránt Székely András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető tanára fejezte ki.¹⁹ (A Vasi Szemle hasábjain Fodor Henrik búcsúztatta a profeszszort.) ²⁰

Prinz Gyula sírján a földrajzra utaló földgömb látható.

 

PRINZ GYULA EMLÉKEZETE

A tudós születésének 100. évfordulója kapcsán egy olvasói levél hívta fel Püspökmolnári lakóinak és vezetésének (továbbá a Vas Népe olvasóinak) figyelmét Prinz Gyulára. Ebben dr. Kecskés Tibor mérnök-geológus nehezményezte, hogy szülőfaluja sehogy sem emlékezik meg Prinz Gyuláról.²¹ (Kecskés Tibor a Vasi Szemlében méltatta a tudós életútját.)²²

 

Prinz Gyula pipás képe
(Magyar Földrajzi Múzeum, Érd)

 

A megyei napilap 1982. február 6-i számában az akkori Vasvári Nagyközségi Közös Tanács (ahova Püspökmolnári is tartozott) vezetője, Varga János tanácselnök válaszolt. Elismerte, hogy ez az újságcikk hívta fel a figyelmüket Prinz Gyulára, akiről időközben a falugyűlésen megemlékeztek, egyúttal megbízta a helyi tanácstagi csoportot, hogy egy emlékparkot alakítsanak ki. Ennek ötletét a tudós azonos nevű fia, dr. Prinz Gyula is szívesen vette, mivel (ahogy a megyei lapban közölt levelében írta) apja nagy rajongója volt a természetnek. ²³

 

A Pécsi Tudományegyetemen alapított Prinz Gyula-díj
(Forrás: http://www.univpecs.pte.hu/files/tiny_mce/_MG_7024%20copy.jpg )

 

A Vas Népe 1982. május 22-ei száma már az emlékpark avatásáról tudósít. A cikk szerint a park kialakítása még 1974-ben kezdődött az akkori tanácselnök, Szele Pál irányításával. Már akkoriban szóba került névadóként Prinz Gyula. Az 1982. januári újságcikket követően a tanács és a hazafias népfront körzeti bizottsága "társadalmi munkaakció" keretében tette rendbe a területet, Jáger Imre helyi lakos pedig fából egy emlékoszlopot faragott. A május 20-án tartott avatáson részt vett Prinz Gyula fia és lánya is. A parkot gondozó általános iskolások adtak műsort. A vasútállomáson lévő szülőházra is ekkor került emléktábla. A cikk írója megjegyzi: "Szép számmal jöttek érdeklődők a környékről, a helybeliek közül viszont jöhettek volna többen is. Sokuknak új dolog az ilyen. A faluból elszármazott neves ember emlékét idáig még nem őrizték, s talán nem is mind értik, hogy mit számít egy tábla az állomás épületén."²⁴

A május 20-ai avató ünnepség után a tudós családja köszönőlevelet küldött Püspökmolnáriba a hazafias népfront Községi Bizottságának. Ebben meghatódva, meleg hangon emlékeztek meg a rendezvényről.²⁵

 

Prinz Gyula fiának köszönőlevele 1982-ből

 

A Prinz-park (benne a fa emlékoszloppal) Püspökmolnáriban a Kossuth u. 87. szám alatt állt, amit az önkormányzat 1995-ben házhelyként értékesített. A fa emlékoszlop ekkor a főutcától távolabb, a közeli Béke utcába, egy sövénnyel körbevett háromszög alakú területre került. Innen helyezték át 2005-ben a helyi általános iskola elé, amikor a Püspökmolnáriért Egyesület kezdeményezésére az iskola felvette a földrajztudós nevét. Az intézmény a 2005-ös tanévnyitó óta viseli Prinz Gyula nevét (először iskola, majd ÁMK, 2013 óta újra Prinz Gyula Általános Iskola néven).

Nem sokkal a névfelvétel után, még 2005 őszén kereste meg a püspökmolnári önkormányzatot Prinz Gyula Svájcban élő unokája, Guha Péter azzal az ötlettel, hogy – a fa emlékoszlop helyett – egy maradandóbb, kőből készült emlékművet szeretne állíttatni nagyapjának. A falu vezetése partner volt az ötlethez, így a család és az önkormányzat közös anyagi áldozatvállalásával indult meg a kivitelezés. Az emlékmű alapját egy hárskúti robbantott – de faragatlan – mészkőtömb adja. A tudós életútját összefoglaló bronztáblát Kiss Kovácsné Tóth Emőke zsennyei szobrászművész készítette el.

 

A Prinz Gyula Földrajzverseny résztvevői a 2006-ban felavatott emlékműnél a
Prinz Gyula Általános Iskola előtt (2012. január 28.)

 

Az emlékmű avatására 2006. május 28-án került sor, a családtagok, falubeliek és nagyszámú vendég jelenlétében. Az általános iskola előtt Keresztényi Zoltán iskolaigazgató köszöntője utána a tudós két unokája kapott szót. Guha Péter elmondta, hogy mérnöki munkája során mennyit merített földrajztudós nagyapja látásmódjából. A névörökös unoka, dr. Prinz Gyula pedig arról beszélt, hogy az egykori molnári állomásfőnök, Prinz József által kapott vasúti szabadjegy nyitotta ki a világot Prinz Gyula előtt, s hogy a mai fiataloknak is keresniük kell az ilyen lehetőségeket. Az önkormányzat nevében Kuglics Gábor alpolgármester a hegy-méretű akadályokat is leküzdeni képes embert állította példaképként a jelenlévők elé. A beszédek után sor került az emlékmű leleplezésére és megkoszorúzására. Végül a Püspökmolnáriért Egyesület által szervezett földrajzverseny díjainak kiosztása, majd állófogadás zárta a napot. Az 1982-ben készült fa emlékoszlop is megmaradt: az iskola udvarán, egy ottfelejtett úttörő-emlékmű helyére került át.

A Püspökmolnáriért Egyesület 2012-ig minden évben koszorúzással és földrajzversennyel egybekötött megemlékezést tartott, azóta pedig az általános iskola tematikus projektnappal emlékezik meg a községben született tudósról, az intézmény névadójáról.

Prinz Gyuláról oktatói munkásságának két helyszínén is rendszeresen megemlékeznek. A pécsi tudományegyetem Prinz Gyuláról elnevezett díjat alapított 1998-ban. A kitüntetés célja a föld- és földrajztudomány területén végzett kiemelkedő oktatói, nevelői és tudományos kutatómunkát végző oktatók, kutatók és hallgatók tevékenységének elismerése. A díjat az intézet oktatóinak jelölése alapján az Intézeti Tanács ítéli oda, mégpedig két kategóriában: egy professzori és egy ifjúsági kategóriában. Az előbbiben olyan kutatók kaphatják meg, akik tudományterületükön kiemelkedő eredményeket értek el, oktatói, nevelő munkásságukkal is hozzájárultak a hazai geográfia és földtudományok épüléséhez, és tevékenységükkel kapcsolódnak a JPTE TTK Földrajzi Intézetéhez. Az ifjúsági kategória díjazottjai olyan hallgatók, akik tehetségüknél fogva a jövőben meghatározzák majd a hazai és pécsi földrajztudomány fejlődését, és tudományterületükön már eddig is eredményekkel is bizonyították rátermettségüket.²⁶ A díj első odaítélésével egy időben Prinz Gyuláról elnevezett tantermet avattak az egyetem Földrajzi Intézetében. 1999. december 13-án pedig felavatták a tudós mellszobrát az egyetem Botanikus Kertjében (Trischler Ferenc pécsi szobrászművész alkotása).²⁷

A Szegedi Tudományegyetemen Prinz Gyula emléknapot tartottak 1982. január 11-én a tudós születése 100. évfordulóján. A szegedi akadémiai bizottság székházában emlékülést tartottak, ahol öt előadásban méltatták tudományos munkásságát. A városi tanács pedig elhatározta, hogy utcát nevez el a tudósról.²⁸ A természeti földrajzi tanszék előadótermét, ahol évekig tanított, róla nevezték el.²⁹ Ma Prinz Gyuláról elnevezett számítógépterem is található az intézményben.³⁰

Érden, a magyar utazók, felfedezők életművét bemutató Magyar Földrajzi Múzeumban gazdag kiállítási anyag ismerteti Prinz Gyula munkásságát. A közép-ázsiai útjai során készített panoráma tusrajzai is megtekinthetők itt. A múzeum szoborparkjában 1993 óta mellszobor állít neki emléket, mely Domonkos Béla alkotása (ezzel együtt avatták fel kor- és szerzőtársa, Teleki Pál szobrát is.).³¹

   

JEGYZETEK

1	GAAL György: Egyetem a Farkas utcában. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Kolozsvár, 2001. Online: http://mek.oszk.hu/01800/01864/01864.htm#5
2	UJVÁRI Péter (szerk.): Magyar Zsidó lexikon. Budapest, 1929. 725. old.
3	Megtalálható a Szegedi Tudományegyetemen, ahol Prinz Gyula 1945–57. között oktatott. Idézi: GAAL György: i. m. Zsidó és zsidó származású tanárok a kolozsvári egyetemen c. fejezet 36. számú jegyzetében.
4	Az életrajzi adatok forrásai: A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóvállalat kiadása. Budapest, 1930. 456. old.; Magyar Utazók Lexikona. Panoráma, Budapest, 1993. 311–315. old.; Magyar utazók, földrajzi felfedezők. Tankönyvkiadó. Budapest, 1973. 291–298. old.; Prinz Gyula életrajza a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának honlapján: http://foldrajz.ttk.pte.hu/files/intezet/Prinzeletrajz.pdf, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének honlapján: http://lazarus.elte.hu/~zoltorok/Discovery/PrinzGyula/prinzmain.htm és a Budapesti Műszaki Egyetem honlapján: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/p/prinz.htm
5	DSA: Duna–Száva–Adria Vasúttársaság. Prinz Gyula születése idején azonban még Cs. Kir. Szab. Déli Vaspálya Társaság, röviden Déli Vasút volt a neve.
6	Prinz Gyula élete utolsó hónapjaiban írt visszaemlékezéseit idézi KUBASSEK János: Prinz Gyula középázsiai utazásainak földrajzi eredményei. In: Tésits Róbert és Tóth József (szerk.): Prinz Gyula a tudós és az ember. Emlékkonferencia Prinz Gyula földrajztudós tiszteletére. Konferenciakötet. Egyetemi Kiadó, Pécs, 2000. 34. old.
7	Idézi KUBASSEK János: i. m. 36. old.
8	PRINZ Gyula: Utazásaim Belső-Ázsiában. Kertész József Könyv-nyomdája. Bp. 1911. 5. old.
9	A korszakban a földrajz a bölcsészettudományok közé tartozott.
10	BARTOS–ELEKES Zsombor: Geográfusképzés a kolozsvári egyetemen (1940–1945). Tiszteletkötet dr. Tövissi József 85. születésnapjára. Collegium Geographicum különszám. 54. old. Kolozsvár, 2012. Online elérhető: http://hagyatek.cholnoky.ro/terkepek/tanulmanyok/geografus40-44.pdf
11	DR. TÓTH Imre: A Szegedi Tudományegyetem földrajzi tanszékeinek működése 1921–től 1964–ig. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok. Szerk.: Balázs Dénes. 12. Magyar földrajzi gyűjtemény, érd, 1993. 70. old.
12	HAJDÚ Zoltán: Prinz Gyula közigazgatás–földrajzi munkássága. In: Földrajzi Értesítő XXIX. évf. 1. szám (1980.) 117. old.
13	SRAGNER Márta: Prinz Gyula bibliográfia. Pécs, 1998. 14. old.
14	Az MTI 1936. augusztus 19-én 22 óra 15 perckor kiadott tudósítása szerint: http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx?Pmd=1
15	Pécsi egyetemi tanár kitüntetése. In: Dunántúl, 1939. május 3. 5. old.
16	Lásd: SRAGNER Márta: i. m. Online elérhető itt: http://mek.oszk.hu/05400/05418/05418.pdf
17	A Tisia-elméletet részletesebben lásd: PRINZ Gyula: Magyarország földrajza. Bp., Danubia Kiadás. 16–36. old.; PRINZ Gyula: Magyarország tájföldrajza. Magyar föld, magyar faj. Magyar Földrajz 1, Bp., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 97–121. old.; PRINZ Gyula: Az országdomborzat földszármazástani magyarázata, Földrajzi Közlemények, VI (LXXXII) 213–225. old.
18	Idézi: Huszárné Mosonyi Éva: Prinz Gyula (1882–1973). In: Emlékkönyv a Nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola fennállásának 225. évfordulójára (1765–1990). Szerk.: Ördög Ferenc és Szebenyi Mária. (Nagykanizsa, 1990.) 60. old.
19	Eltemették dr. Prinz Gyulát. In: Magyar Hírlap, 1974. január 10. 8. old. Somogyi Sándor emlékbeszéde olvasható a Földrajzi Közlemények 1974/1. számában a 85–88. oldalon Búcsú Prinz Gyulától cím alatt.
20	FODOR Henrik: Prinz Gyula (1882–1973). In: Vasi Szemle, 1974/2. szám. 254–257. old.
21	DR. KECSKÉS Tibor: Prinz Gyula emléke. In: Vas Népe, 1982. január 17.
22	KECSKÉS Tibor: Prinz Gyula Ázsia-kutató professzorunk emlékezete. In: Vasi Szemle, 1982/3. sz. 460–466. old.
23	Püspökmolnári lakói szeretettel várják őket. In: Vas Népe,1982. március 6.
24	Emléktáblát avattak a püspökmolnáriak. In: Vas Népe, 1982. május 22.
25	Az elküldött levél másolati példányát a tudós unokája, dr. Prinz Gyula bocsátotta rendelkezésemre.
26	http://foldrajz.ttk.pte.hu/prinz
27	TÉSITS Róbert és TÓTH József (szerk.): i. m. 117–119. old.
28	Rövidhír a Magyar Nemzet 1982. január 12-ei számának 6. oldalán.
29	Rövidhír a Népszabadság 1982. január 12-ei számának 8. oldalán.
30	http://www.fft-geo.hu/content/17/infrastruktura
31	http://www.foldrajzimuzeum.hu/content/view/5/32/lang,hu/