A NEOLOGIZMUSOK ÉS AZ ARCHAIZMUSOK KORRELATÍV VISZONYA

Minden élő nyelvben kétirányú folyamat zajlik a szókincs terén: egy időben történik a bővülés és a kikopás. Az előző mindig erőteljesebb, ugyanis minden nyelvben több új szó születik, mint amennyi kihal.

A két szócsoport, a neologizmusok és az archaizmusok több szempontból is korrelatív viszonyba állíthatók egymással. Egyrészt a hagyományos felosztás alapján, mivel mindkettőt három csoportba sorolják jellegük szerint a korábbi szakirodalmi források. A fogalmi archaizmusok, azaz szavak mint archaizmusok (pl. nádorispán); jelentésbeli archaizmusok, azaz szójelentések mint archaizmusok (pl. agy 'koponya, koponyacsont'); formai archaizmusok, azaz szóalakok mint archaizmusok (pl. tere 'teher').

A hagyományos felosztás hasonlóképpen három csoportját állapítja meg a neologizmusoknak: fogalmi (pl. slam poetry, villámköltészet 'olyan alulról szerveződő esemény, ahol a résztvevők saját verseiket, műveiket előadják pár percben, és ezek után értékelik egymást'); jelentésbeli (pl. ikon 'valamely területen kiemelkedő egyéniség; szimbólum'); alaki (pl. bloggerina 'a blogger női változata').

Íme, néhány friss példa még a neologizmusokra főiskolai hallgatók gyűjtéséből:

– Szívességbank (összetétel) 'ajándékozási rendszer az interneten'. ("Szívességbankok Magyarországon. Képzeljünk el egy közösséget, ahol az emberek sokféle tudásukat és képességüket felhasználva munkát végeznek egymás számára. Erőfeszítéseikért pedig nem kérnek pénzt, mert tudják, hogy hamarosan a közösség másik tagja segíti majd ki őket egy nekik szükséges dologban. De vajon milyen sikerrel működhet egy ilyen bizalomra építő, közösség centrikus kezdeményezés ma Magyarországon?")

– Randikommandó (összetétel) 'olyan stáb, amely szépségápolással foglalkozik, magyar televíziós műsorban'. ("A Randikommandó visszatér a negyedik évaddal, és ezúttal nem csak fiatal lányokat, hanem fiatal anyákat is kezelésbe vesz, megszépít és tökéletes formába hoz.")

– Kétforma (összetétel) 'különböző, nem egyforma' (Ez a zokni kétforma.)

– Szörgölődzik (szóösszerántás) 'dörgölőzve szőrt hagy' ("A cicám rendszeresen szörgölődzik, így csupa szőr leszek.")

– Nyakasztó (szóösszerántás) 'nyakba akasztható tok' ("Hála a nyakasztónak, sosem hagyom el a telefonomat ezután.")

– Digitális detox (szószerkezet) ("Lássuk, alanyunk hogy bírja az egy napos digitális detoxot, amikor is elvesszük tőle az okostelefonját, laptopját és minden internet-hozzáférését.")

Az archaizmusok keletkezésének az alapvető oka az, hogy az élet változásával bizonyos tevékenységek megszűnnek, egyes tárgyak használata háttérbe szorul vagy teljesen megszűnik. A Régi szavak szótára (KISS 2012: 7) a címszavakat régiségük szerint három csoportba sorolja: a) kihalt szavak, amelyek teljes egészében ismeretlenek napjaink beszélői számára (pl. aszó 'kiszáradt völgy'); b) elfeledett szavak, amelyek ma már önállóan nem használatosak, de alakjuk, formájuk miatt következtethetünk korábbi jelentésükre (pl. csuszkondó 'korcsolya'); c) kiveszőben lévő szavak, amelyek az elmúlt évszázad paraszti gazdálkodásának a szavai, az idősebb nemzedék számára még ismertek, a fiatalabbak esetében azonban a passzív szókincsnek is a peremére szorultak (pl. szakajtó, iga).

A magyar nyelv nagyszótára régies és kissé régies minősítéseket alkalmaz. Íme néhány kifejezés az a betűsekből: abcúg (kissé régies) 'le vele! pusztuljon!'; ábécista régies (főnév) 'első osztályos elemi iskolai tanuló', 'valamiben járatlan, gyakorlatlan ember, kezdő'; ablakadó (régies) 'az ablakok száma alapján kivetett adónem'; ábrál (régies) 'rajzban felvázol, ábrázol, bemutat valamit'; ábrány (régies) 'illúzió, megvalósíthatatlan, csalóka vágyálom, ábránd'; ácsi (régies) 'ácsmesterséggel kapcsolatos, ács által végzett (tevékenység), illetve ács által készített (tárgy)'; ádámalmája (régies) 'ádámcsutka'.

A hétkötetes A magyar nyelv értelmező szótára régies és elavult minősítéseket használ az archaizmusokra. Nem véletlen, hogy nem a "régi" minősítéssel élnek a fenti szótárak, hiszen joggal állapítja meg Nádasdy Ádám, hogy "Az archaizmusnak a közkeletű felfogása nem egyszerűen azt jelenti, hogy 'régi', hiszen számos nyelvi elem van, amely régi, mégsem archaizmus, mert használata ma is természetes, stílusértéke semleges, normális. A római jog régi, de nem nevezzük archaikusnak." (NÁDASDY 2004: 38) (Ugyanakkor zárójelben megjegyezhetjük, hogy senki nem érti félre a régi szó szószerkezetet az archaizmusok megjelölésére, ezért sem kifogásolhatjuk a Régi szavak szótára címet.)

A neologizmusokat nem lehet hasonlóképpen, pontosabban hasonló szempontból, de ellentétes értelemben árnyalni, azaz az újdonságuknál fogva. Tehát nem létezik kissé új vagy teljesen új minősítés például. Inkább a nyelvhasználó egyén szempontjából közelíthető meg a neologizmus fogalma. Az új szó ezen aspektusára Sólyom Réka meghatározása világít rá a legjobban: "A neologizmus nézetem szerint tehát olyan, gyakran újszerű szerkezeti felépítésű nyelvi jelenség, melynek egy adott közlő és/vagy egy adott befogadó adott szituációban előzetes (vagy ilyen hiányában előzetesként értelmezett) tapasztalataihoz, ismereteihez és az ezekből fakadó elvárásaihoz viszonyítva újszerű jelentést és/vagy újszerű stílust tulajdonít." (SÓLYOM 2012: 268)

Ugyanakkor itt kell megemlíteni, hogy maga a neologizmus minősítés, azaz egy szónak az újdonság volta nem is található meg a szótárakban, és ez összefügg azzal, amit Fábián Zsuzsa említ a Neologizmusok és szótárak című tanulmányában: "Fontos információ ugyanis egy-egy szóról, hogy például az »ősi finnugor elem«-e, vagy éppen egy »nyelvújításkori szó«-e, vagy frissen felbukkant elem-e. Erre az »új« státuszra tehát a várakozások szerint egy jelölés kellene, hogy felhívja a figyelmet, már csak azért is, mert szótárhasználóként tudjuk, hogy az ellenkező irányú változás lexikai termékeit, a kihalt szavakat általánosan jelölik a szótárak (arch, kiavult, KERESZT stb.)." (FÁBIÁN Zsuzsanna 2009: 106)

Az általam felállított újabb neologizmusrendszerezésben a létrejöttük célja szerint megkülönböztetünk szükségszerű és stilisztikai neologizmusokat (MINYA 2003: 15). A szükségszerű neologizmusok gyakorlati céllal jönnek létre, jól tükrözik a társadalmi, politikai, kulturális élet változásait. Többségük szótárakban is szerepel idővel, pl.: árfolyamgát, végtörleszt. A stilisztikai neologizmus egyszeri előfordulás, amelyet a pillanatnyi tartalmi és stiláris szükségesség hoz létre. A szépirodalomban hapax legomenonnak nevezett kifejezés más stílusrétegben és szövegtípusban is előfordul, a sajtónyelvben és a társalgási stílusrétegben többek között. Nem szótárérettek, és szövegkörnyezet nélkül igen nehezen értelmezhető. Például: űrnapraforgó 'a NASA most tervezett, virág alakú csillagfényárnyékolója'; gifszínház 'rövid animált filmek, amelyeken színészek az érzelmeket teátrálisan megjelenítik, majd ezeket a rövid felvételeket felteszik az internetre, és bárki elküldheti, megoszthatja mintegy üzenetképpen'.

A stilisztikai neologizmus elnevezést alkalmazta rendszerezésében az olasz Aprile is, azonban tőlem függetlenül született meg a terminusa (neologismo stilistico). Ugyanis Aprile nem hivatkozott rám a 2005-ben megjelent művében, az én munkám pedig 2003-ban jelent meg, tehát nem ismerhettem az ő munkáját (APRILE 2005: 56–67).

Ezt a felosztási szempontot érvényesíthetjük az archaizmusok körében is. Szükségszerű archaizmusok azok a kifejezések, amelyek elavult, régies szavak voltak, de napjainkban ismét bekerültek az alapszókincsbe, például: kúria körjegyzőség, számvevőszék, községháza. Az a paradox helyzet állhat elő, hogy ezek a kifejezések a nyelvhasználó szemszögéből akár tekinthetők neologizmusoknak is, elsősorban a fiatalabb korosztály körében. A kifejezés a későbbiekben sem nem archaizmus, sem nem neologizmus nem lesz, hanem e tekintetben semleges szócsoport. Más szempontból ugyanakkor szükségszerű archaizmusoknak tekinthetjük a szépirodalmi és a történelmi művekben, valamint történelemkönyvekben szereplő archaizmusokat (pl. nádorispán, dézsma).

Stilisztikai archaizmusok azok a kifejezések, amelyek a kortárs szépirodalomban jelentkeznek, ritkábban a sajtóban. Ilyen például (Esterházy Péter) Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk című műve. (Már a címében is egy formai archaizmussal szembesülünk, a számnév után használt többes számmal.) A műben az író végig érzékelteti az ódon hangvételt, természetesen nem csak a szavak szintjén: "Én, Csokonai Lili löttem e nyívvel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris virradólag Csepel szürke lapályában, az igaz római hitben és hitetlenségben megmaradván hóttig." Itt kell megemlíteni, hogy az archaizmusok célja lehet egy letűnt kor felidézése vagy a régiesítés, illetve az ünnepélyesség hangulatának megteremtése.

A stilisztikai neologizmus különleges csoportjának lehet tekinteni a következő Weöres Sándor-imitációkat. A Napút folyóirat Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett meg egyszavas versek szerzésére. A lap 2013. év szeptemberi száma nem kevesebb, mint 74 pályázó szólelemény-versét közli. Íme, néhány: Sünpilla, Rémbonbon, Lélekitató, Angyalcsülök, Valcerbakancs, Hajnalhas, Tulipánkacaj, Varjúborosta, Kaviárkommunizmus, Frufrubú, Felhőlétra, Időbegy, Magzatbár, Gyászsláger, Szekérszonáta, Hangyasztrájk, Kígyótangó, Zúzmarazsivaj, Sóhajbörze.

A neologizmusok és az archaizmusok korrelatív viszonya, azaz ellentétes kölcsönössége abban nyilvánul még meg, hogy míg a neologizmusok a szinkróniában idővel elveszít(het)ik neologizmus mivoltukat, és köznyelvi kifejezéssé vál(hat)nak, addig az archaizmusok egy esetleges közbülső lépcsővel (friss archaizmusok, kevéssé régies kifejezések) azok is maradnak, sőt egyre inkább azokká válhatnak. Ritkán ugyan, de mint korábban láthattuk, felelevenülhetnek, s a köznyelv szókincsének részévé válhatnak. (Mint ismert, a nyelvújítás korában az egyik szókincsbővítési mód volt a régi szavak felelevenítése.) A neologizmus köznyelvivé válása viszont természetes folyamat.

A régi szó felelevenedésének jellegzetes példája a fapados kifejezés. A magyar értelmező kéziszótár legújabb, 2003-as kiadása szerint vasúti kifejezés, elavult, '1950 és 1956 között a párnásnál olcsóbb, nem párnázott ülésekkel ellátott vasúti kocsi, illetve osztály'. Azonban ez a meghatározás mára már nem helytálló, és ez korántsem csoda, hiszen minden nyelvben a szókészlet és a jelentések a legváltozékonyabbak, nem olyan állandóak, mint a hangzókészlet vagy az alaktani rendszer. A fapados kifejezés és jelentés ma már újra a reneszánszát éli a fapados repülőjáratoknak köszönhetően; mondhatjuk, hogy az archaizmusból neologizmus lett. Érdemes megemlíteni a szó etimológiáját, azaz kialakulását. Ebben Burget Lajos Retró szótára segít, amelyben a következőket olvashatjuk: "Az osztályharcos korszakban úgy vélték, hogy a vasúti kocsik osztályba sorolása sem idézheti a múlt rendszert. Így az 1. osztály elnevezés helyett, az orosz megjelölés tükörfordításaként, a fapados (zsjotszkij) és a párnás (mjágkij) megjelölést vezették be." Kezdetben tehát a légitársaságoknál alakult ki az új jelentés. Íme egy példamondat: "Az úgynevezett fapados légitársaságok többek között azzal is spórolnak, hogy csak kevés ellátást biztosítanak a fedélzeten." Aztán a fapados divatszó lett, mi több reklámszó, úgy, mint az akciós, diszkontár, árzabáló, árzuhanás kifejezésünk az olcsóság jelölésére. Létezik fapados étterem, szállás, futárszolgálat, esküvői videó, bukósisak(!). Sőt forradalom is: "Drasztikusan csökkentek a repülőjegyárak az elmúlt években Magyarországon is: győzött a fapados forradalom!"

A neologizmusok és az archaizmusok korrelatív viszonya tehát a köznyelviség felé, illetve az attól való eltávolodásban jelentkezik.

A két szócsoportról a szókészletben elfoglalt helye szerint elmondhatjuk, hogy a neologizmusok a kezdetben a peremszókincsben fordulnak elő, (az egyén szempontjából a passzívban), majd szükségességüktől és fontosságuktól függően kerülnek be különböző gyorsasággal az alapszókincsbe (az egyén szempontjából az aktívba). Az archaizmusok esetében fordított ez az út: az alapszókincsből kerülnek a peremszókincsbe, majd idővel a teljes feledés homályába vesznek.

Összegzésképpen egyrészt megállapíthatjuk, hogy az archaizmus és a neologizmus nem abszolút, hanem relatív, illetve viszonyfogalom. Másrészt a neologizmusok és az archaizmusok a saussure-i kategóriákban elhelyezve megjelenhetnek a langue (nyelv) és parole (beszéd) szintjén. A langue szintjén akkor, amikor a szótárakban jelölt archaizmusokról és nem jelölt neologizmusokról beszélünk, illetve amikor a szinkron nyelvállapothoz viszonyítva adjuk meg őket. A parole szintjén pedig az egyén nyelvhasználatához viszonyítva beszélhetünk neologizmusokról és archaizmusokról. Ugyanúgy: a hangok esetében megkülönböztetjük a fonémát és beszédhangot, a szavak szintjén a lexémát és gloszszémát, a mondatok szintjén pedig a rendszermondatot és szövegmondatot. Ennek árnyalása azonban egy következő tanulmány feladata.

   

FELHASZNÁLT IRODALOM

APRILE, M. 2005. Dalle parole ai dizionari. Bologna: Il Mulino, (Itinerari), 56–67. Idézi Fábián Zsuzsanna: Neologizmusok és szótárak. In: Bárdosi Vilmos (szerk.):
      Quo vadis philologia temporum nostrorum? Korunk civilizációjának nyelvi képe. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2009. 115.
BALÁZS János (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára. I. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1959.
BURGET Lajos: Retró szótár. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2008.
FÁBIÁN Zsuzsanna: Neologizmusok és szótárak. In: Bárdosi Vilmos (szerk.): Quo vadis philologia temporum nostrorum? Korunk civilizációjának nyelvi képe.
      Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2009. 106.
ITTZÉS Nóra (szerk.): A magyar nyelv nagyszótára. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest. 2006.
KISS Gábor (főszerk.): Régi szavak szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2012.
MINYA Károly: Mai magyar nyelvújítás. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 2003.
NÁDASDY Ádám: Az archaizmus. In: Magyar Narancs, 2004/1.
SÓLYOM Réka: Fórumszövegek vizsgálata: neologizmusok elemzése. In: Tátrai Szilárd, Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): A stílus szociokulturális tényezői. Budapest. 2012. 268.