BALOGH PÉTER: SALAMON NÁNDOR – MINT VENDÉGSZERKESZTŐ

Salamon Nándor (1935–2014) ny. képtárigazgató, jeles művészeti író 2001 óta publikált rendszeresen a folyóiratban, s baráti kapcsolatot ápolt a szerkesztőséggel. Javaslatára került sor a lap bemutatkozására 2013 szeptemberében a szombathelyi Berzsenyi Könyvtárban, ahol a folyóirat mindenese, Kapócs Tibor szólt munkájukról és törekvéseikről. A lap nyitottságát mutatja, hogy időnként "vendégszerkesztőt" is meghívnak, aki a saját elképzelései szerint állít össze egy számot. Ez történt az Atelier 2014. évi 2. száma esetében is, amelyben Salamon Nándor kapott lehetőséget a bemutatkozásra és szerkesztésre. Ő a nyugat-pannon térség művészetéből, illetve kiemelkedő, többnyire kortárs képviselőiből állított össze egy "galériát". A jelzett témával Salamon már évtizedek óta foglalkozott, gyűjtötte az adatokat, ismeretségeket kötött, műtermeket és kiállításokat látogatott, tapasztalatairól, élményeiről pedig rendszeresen publikált. E munkálkodása eredményeit már két kötetében is közrebocsátotta (Kisalföldi művészek lexikona, 1998, Kisalföldi művészeti lexikon, 2012). Mindkettő egyedülálló a maga nemében. – Most az Atelier 2014/2. számában is ezt a területet járja körül: Kortárs művészek Nyugat-Pannóniából címmel. Salamon az említett régiót több földrajzi egységből álló, változatos tájként jellemzi, s lényegében a Bakony-Vértes hegyvonulattól nyugatra elterülő vidéket érti alatta, felelevenítve az egykori római provincia elnevezését. Három megye, öt jelentősebb – Győr, Sopron, Pápa, Mosonmagyaróvár, Szombathely – és több kisváros, Kőszeg, Sárvár stb. tartozik ide. A szerző-szerkesztő bevezetőjében érdekes megállapításokat tesz: "Az elmúlt századok művészetét meghatározó kettősség ma is érvényes. A művészi feladatok nagy részét más tájakról érkező művészek végezték. Az itt született tehetségek pedig a fővárosban vagy külföldön keresték az érvényesülés útját." (Ez a megállapítás még a szerzőre is érvényes, hisz maga is Győr–Sopron megyéből került Szombathelyre 1984-ben.)

Salamon Nándor kutatásaival és írásaival egyaránt igyekezett bizonyítani, hogy nemcsak a "centrumban", hanem vidéken is, a "peremen" is van élénk művészeti élet és születnek valós értékek.

A "vendégszerkesztő" a szám kialakításáról a következőket bocsátja előre: "Összeállításunk, nem tagadva a szubjektív válogatásból adódó esetlegességeket, a XX. század második fele és a jelen idő »kortárs« művészetéből vázol fel a teljességet eleve kizáró képet. Arra törekedtünk, hogy valóban egyéniségeket mutassunk be, akik munkásságukkal a provincia határain túl is figyelmet keltettek, sikereket értek el." – A tartalomjegyzékben 22 művész neve sorjázik, ebből 13 vasi kötődésű. A válogatás minden korosztályt igyekezett figyelembe venni, és műfajilag is változatosságra törekedett (festő, szobrász, keramikus stb.). A sor elejére érthető módon ma már nem élő, de meghatározó "kortárs" művészegyéniség – a kőszeginek tekinthető Bartha László, a győri Cziráki Lajos festőművész és a tősgyökeres soproni Renner Kálmán éremművész került. (Bartha L. bemutatását Zsámbéky Monika művészettörténész vállalta.) A vasi művészek közül a következők nevével találkozunk: Bartek Péter Pál, Geszler Mária, Kamper Lajos, Kondor János, Mészáros György, Németh Mihály, Lakatos József, Mészáros Szabolcs, Horváth János, Veres Gábor, Tóth Csaba és Garas Kálmán. A többiek – mint Cziráki Lajos, Renner Kálmán, Barabás László, Heitler László, Horváth Lajos, Giczy János, Szalkai Károly, Radoza Attila, Ughy István – Győr, Sopron és Pápa művészeinek tekinthetők.

Salamon nemcsak szerkesztette a szóban forgó folyóiratot, hanem a legtöbb bemutatást is, szám szerint tizennégyet maga írt, támaszkodva gazdag adatbázisára. Rajta kívül Cebula Anna, Zsámbéky Monika (Rumi Rajki Kör), Almási Tibor és a jó barát Hütler László írásai érdemelnek figyelmet. Az összeállításban valamennyi művész 1-1 oldalt kapott, amelyben rövid életrajzi ismertetés, művészetének bemutatása és jellemzése szerepel, fényképekkel kiegészítve. Az illusztrációkat – műtárgyfotók, művészportrék – nagyobbrészt a "munkatársként" is bemutatott Garas Kálmán készítette színes változatban, ezzel is elősegítve a leírtakban való tájékozódást és elmélyedést.

Ha az olvasó figyelmesen lapozgatja e tematikus szám oldalait, meggyőződhet arról, hogy milyen gazdag és ígéretes életművek húzódnak meg az ország ezen szegletében, amire mindenképpen fel kell figyelni, sőt később is érdeklődéssel kísérni. Salamon Nándor érdeme, hogy hatalmas adattára és ismeretanyaga révén a közönség elé tárta ezt a tablót, eszünkbe juttatva Egry József mondását, miszerint: "Egy nemzetnek nem csak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői." Természetesen a központi témán kívül vannak más figyelemre méltó írások is a lapban, pl. a pozsonyi művészekről, Kurucz D. Istvánról, Bohumil Hrabalról, vagy a márciusban megnyílt budapesti Vigadó Makovecz- és Schrammel-kiállításairól. Érdemes még elolvasni SZAKOLCZAY Lajos: Határon innen, határon túl – érték-e a magyar művészet, ha külföldi? című eszmefuttatását, valamint azt a beszámolót, amely a Magyar Művészeti Akadémia küldöttségének felvidéki látogatásáról és az ott elhangzott gondokról és javaslatokról szól.

Az Atelier kiadójának és Kapócs Tibornak köszönet jár azért, hogy lehetővé tették ennek a rendhagyó lapszámnak a létrejöttét, amely mind tartalmában, mind megjelenésében csak elismerést érdemel. Sajnos a lap időközben Salamon Nándor halála miatt immár emlékszámmá vált.

Utóirat: Ezzel az írással, amelyre még Salamon Nándor kérte fel e sorok íróját, emlékezünk a közelmúltban eltávozott jeles szerzőre és – a Rumi Rajki István Műpártoló Egyletben – tagtársunkra. (B. P.)^*

JEGYZETEK

* Nekrológ-rovatunk (nem véletlenül) nincs, de e helyt megrendülten csatlakozunk írásunk szerzőjéhez, s fájdalommal búcsúzunk Salamon Nándortól, aki törzsszerzőnk, jóbarátunk, a Vasi Szemle nívódíjasa volt s marad. (A szerkesztőség)