KUTSZEGI ISTVÁN
A KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉRTÉK-ÁTÖRÖKÍTÉS MAI VÁLSÁGÁBÓL
"Annál teljesebb az ember,
minél hiánytalanabbul szétosztja magát szüntelenül"
"Látni is akarni kell."
(Ancsel Éva)
A kulturális értékeink átörökítését, azon belül a képzőművészeti értékeinkről történő gondoskodást, a megőrzésük, átörökítésük érdekében kezdeményezett eszmecserét igencsak időszerűnek és lényegesnek gondolom. Megnyugtató, hogy olyan személyiség adja közre ez ügyben aggodalmát, aki hosszú évek óta szívügyének tudja ezt. A Vasi Szemle most is partnerként nyújt nyilvános szakmai fórumot a közös gondolkodásra, a vélemények és javaslatok megismertetésére. Magam is azt remélem, hogy felelős és hozzáértő véleménycsere alakul ki az alkotó művészek, az egyes művészeti műhelyek, társaságok és a képzőművészeti programok, projektek szervezői, támogatói között.
A HELYZET VÁLSÁGOS
"Az eltelt több mint [kétszer] tíz év során jelentősen változott a megyében a művészeti tevékenységet, az alkotói műhelyeket, a művészeti intézményeket körülvevő társadalmi környezet. Változások zajlottak a művészet szervezeteinek működésében, az intézményrendszer struktúrájában, és döntően változott a támogatási mechanizmus, annak forráslehetősége. A demokrácia kibontakozásának előnyei és a nagyobb alkotói autonómia ellentmondásos helyzetet teremtett: megszűnt a művészet ideológiai befolyásoló szerepe, a kevesebb korlátozó szabály nagyobb szabadságot kínált, ugyanakkor a korábbi támogató, intézményesített központi szervezetek elvesztették erejüket, a hatáskörükbe adott művészeti támogatási források »elolvadtak«. Az újonnan alakult szervezetek nem rendelkeztek, rendelkeznek kellő anyagi forrásokkal, szervezeti és érdekérvényesítési erővel."1
Aktív munkám során közel tíz évvel ezelőtt fogalmazódtak meg a fenti megállapítások, melyek konkrét tapasztalatokra épültek. Úgy vélem, hogy a valóságos helyzet az azóta eltelt időszakban nem javult, sőt talán még kedvezőtlenebbé vált. Jogos és megalapozott Tóth Csaba aggodalma a képzőművészeti értékeink sorsát, jövőjét illetően. A huszonnegyedik órában vagyunk!
A kultúra és a művészet értékei iránt elkötelezett emberként és mai trendi stílusban fogalmazva a "művészeti termékek fogyasztójaként" kívánom megosztani néhány észrevételemet és javaslatomat abban a reményben, hogy elősegíthetem a válságból kivezető út megtalálását, valamilyen lehetséges és szükséges cselekvések elindítását. Az alábbi gondolatok sora még nem teljeskörűen kimunkált, csupán az egész komplex problémakör egy-egy szegmensére fókuszáló, általam lehetségesnek vélt javaslat a terápiára.
JAVASLATOK, LEHETŐSÉGEK
Az alább felvázolt javaslatok nem fontossági sorrendet jelentenek, de alapos értékelés és további átgondolás, elemzés után kialakítható egy cselekvési rangsor.
a., A kályhától indulva ma úgy látom, hogy az aktív kvalitásos, vagy ha úgy tetszik a profi képzőművészek és csoportjaik közötti kommunikáció igen gyenge, talán túlzás nélkül szólva nem működik a párbeszéd. Nincs érdemi kapcsolat és szándékolt információáramlás a megye alkotóműhelyei között. Egymástól függetlenül ki-ki a maga programja szerint dolgozik, építi a kapcsolatait. Gyenge az együttműködési készség és hajlam a megyében működő másik körrel, műhellyel. Minden bizonnyal azért is így van, mert ezek a körök némelyik már a közösség szintjére sem jutva talán generációs okból, vagy személyes (un)szimpátia alapján nem igazán tekintik partnerüknek a másikat. Ilyen helyzetben nagyon sok kiváló kezdeményezés, értékes alkotói szándék próbál érvényesülni párhuzamosan egymás mellett, egymásról tudomást sem véve, a lehetséges kapcsolódásokat nem keresve, és így jelentős szellemi, szervezeti és alkotói energiák vesznek el különösebb tartós és hatást kifejtő eredmény nélkül. A mai gyakorlatban szép számmal tevékenykednek kisebb-nagyobb alkotói csoportok, műhelyek, egy-egy képzőművészhez kapcsolódó kör, vagy jelentős munkásságot folytató szuverén művészek a megyénkben. Példaként csak néhányat említek: Körmenden (Elizabeth Lédersberger), Vasváron (Nádler László), Kőszegen (Mednyánszky Kör), Szentgotthárdon (Gerics Ferenc vezette nemzetközi alkotótábor), Sárvár (Galéria Arcis), Zsennye Rum (Cicelle Egyesület, Rumi Rajki Kör), Répcelak (Nyitott Tér Galéria), Kisléghi Nagy Ádám, Németh Mihály, Kamper Lajos, Veres Gábor, MAOE Vas Megyei szervezete, stb. Nagyon kellene, hogy a valamilyen akár laza baráti kör szervezeti formában működők megtalálják egymást, egyáltalán szóba álljanak egymással! A megtaláláson túl már a legnagyobb siker lehetne, ha a körök, műhelyek, alkotók kialakítanák egymás között a rendszeres szakmai összejöveteleik formáját, a közös társas együttlétük módját félretéve a szakmai és személyes, féltékenységi, vagy más jellegű egymás iránti előítéleteiket. Csak az összefogás, az együttes megjelenés és fellépés, a kölcsönös és hiteles információáramlás adhat esélyt arra, hogy a művészeti kérdésekben, döntéseket kívánó ügyekben egységesen képviselhessék az alkotók, a képzőművészet megbecsülésének ügyét, ha kell, a politikai döntéshozó fórumokon is! Minden bizonnyal képzőművészeti közéletünknek hasznára válna, ha alkotóink öntevékeny kezdeményezésére létrejöhetne egyfajta formális vagy informális, ugyanakkor kellő szakmai súllyal és hitelességgel bíró képzőművészeti "asztaltársaság", "fórum", "kerekasztal" nevezhető bárminek.
b., Az előbbiek szerint kialakítható (megyei szintű) szakmai szerveződés válhat a politika, a közigazgatás, a művészeti intézményfenntartók és a hivatalos szervezetek döntéshozói számára érdemi szakmai véleményező, javaslattevő, kezdeményező partnerré, "testületté", amelynek megkerülése nélkül nem ildomos, nem célszerű képzőművészetünket érintő döntést hozni. Ez a művészeti szerveződés miután kellő szakmai elismertségét és kompetenciáját megalapozta válhat a megyében a képzőművészet szakmai érdekképviseletévé, érdekérvényesítőjévé.
c., Térségünknek kiemelkedő és különleges sajátosságot ad a Képtár léte. Eredendően a képzőművészet és a textilművészet legfőbb gyűjteményi és bemutató intézménye. A megélt és bekövetkezett társadalmi, kulturális változások arra a véleményre ösztönöznek, hogy alapjaiban újra kellene gondolni ennek a jelentős művészeti intézménynek a küldetését, a szakmai funkciórendszerét, a művészetben betöltendő szerepét. A kortárs képzőművészeti alkotások és a kortárs textilek adják az értékes gyűjteményt az állományba tartozó külön gyűjteményekkel, egyedi hagyatékokkal együtt. Az intézményben összpontosulhat az a szakmai, szervezeti erőforrás, amelynek munkája ösztönző, kezdeményező, szakmai támogató partnere lehet a megye alkotóinak, alkotói műhelyeknek. Ha valahol, akkor a Képtárban indokolt kialakítani azt a "hivatalos" teendő-sort, melynek keretében az intézmény alapfeladatként
szakszerű figyelmet fordít a képzőművészeti életünk történéseire, sajátos intézményi eszközeivel segíti azok megvalósítását;
követi és lehetőség szerint dokumentálja a művészek és közösségeik munkásságát,
kezeli, bővíti, naprakészen tartja a képzőművészeti szakmai információs és adatbázist;
a művészeti szakmai fórumokkal együttműködve, azok javaslatait kérve gyűjti, szerzeményezi, gondozza és folyamatosan bővíti a Vas megyei kortárs képzőművészeti gyűjteményét;
rendszeresen lehetővé teszi a megye alkotóinak egyéni, csoportos, tematikus bemutatkozását, [2 3 évente megyei Szalon-kiállítás; Műhely-tárlatok, jelentős életművek, jubiláló alkotók bemutatásai stb.];
támogatja és partnerként ösztönzi a megye művészeinek hazai és nemzetközi együttműködését, megismertetésüket;
megyei alkotótábor(ok) szervezése, "falujáró" művésztelepi projekt elindítása, "nyitott műtermek" program, stb.;
forrás- és támogatás-szerző akciók, események szervezése [aukciók, grafikai börzék, festményvásár stb.];
információs, módszertani, szakmai segítséget nyújt helyi, hazai és nemzetközi pályázatok elkészítéséhez az érdekelt művészeknek, műhelyeknek.
A javasolt korántsem újnak tűnő feladatok az intézménytől a mainál mindenképpen eltérő szemléletmódot kívánnak. Továbbá változó munkamódszert, a kapcsolati rendszer gyökeresen intenzívebbé tételét is feltételezik, természetesen lényegesen nagyobb hangsúlyt adva a területünk, a megyénk képzőművészetének. A Képtár mindenkori fenntartójának el kell fogadnia, a megértésen túl támogatnia kell az intézmény ilyen célú funkcióját annál is inkább, mert a Képtár nagyságrendje, a szakmai presztízse jóval túlmutat a megyeszékhely lokalitásán! Mi több, regionális és a szélesebb földrajzi térségünkben Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Észak-Olaszország, Csehország, a textil okán Lengyelország és a világ más országai nemzetközi hatókörű művészeti intézmény a Képtár. Megítélésem szerint a Képtár működésének, feladatának megújítása, változtatása lenne az egyik sarkalatos megoldási lehetőség az értékőrzés, az érték-átörökítés terén.
A legsürgetőbb feladatok sikeres elvégzése után további lehetőségek segíthetik képzőművészeti életünket. Tovább szőve a felvázolt gondolatokat, el lehet érni idővel azt is, hogy a térségünk kulturális vonzerejében méltó helyet kapjon az élő, kortárs képzőművészetünk is! A tematikus turisztikai programkínálatba illeszthetők lehetnek a megyén belüli kistérségi, táji, vagy éppen településhez kapcsolódó képzőművészeti értékhelyek. Néhányat említve csak például: Zsennye művészei és műtermeik, Szentgotthárd a szlovén szervezésű nemzetközi alkotótábor és a gyűjtemény, a formálódó értéktár Vasváron, Kőszeg a sokrétű kapcsolatait kamatoztató bemutatóival, Sárváron a várban Németh Mihály két önálló állandó kiállítása, Veres Gábor malom-műterme Hegyfaluban stb. Ez a program nem nélkülözheti a művészeti marketinget, a tervezett és tudatos PR-munkát sem.
ÖSSZEGZÉS
A fentebbi javaslat- és gondolatvázlat bármilyen elemének megvalósulása hitem szerint döntő módon és elsősorban a művészek öntevékeny cselekvőkészségén, kitartó és tudatos tenniakarásán, a művészeti közéletünkben vállalt aktivitásán múlik. Ideje van a közös gondolkodásnak és az arra épülő együttműködésnek. Túl kellene jutni a pusztán egymás mellett élésen, mert pótolhatatlan művészeti értékek veszhetnek el, süllyedhetnek el a feledés mocsarába.
A képzőművészeti értékmentésben másik lényeges, nem kihagyható elem meggyőződésem szerint a Képtár helyzetének és feladatának ha kell, akkor radikális innovatív tisztázó átszervezése.
Feltételezem, hogy az ebben az írásban foglaltakkal a szűkebb körű képzőművészeti szakma érintettjei, érdekeltjei nem mindenben értenek egyet, vagy éppen irreális, esetleg dilettáns javaslatnak értékelik őket. Nem a "belső körhöz", vagy valamelyik "szekértáborhoz", sem nem művészbarát társasághoz tartozóként írtam a fentieket. Remélem, hogy valamilyen reakciót, megszólalási hajlandóságot, talán vitát is kiválthatok. Egyszerű és tiszta szándék vezetett, mert fontos számomra, hogy milyen szülőmegyémben a kultúra, a művészet állapota, helyzete és a megszületett, létrehozott értékeire milyen jövő vár.
Sárvár, 2014. szeptember 6.
JEGYZETEK
1 | KUTSZEGI István: "Művészvilág". Egy felmérés értékelése. Adatok, vélemények és javaslatok Vas megye művészeti élete fejlesztésének koncepciójához. Szombathely, 2005. Vas Megyei Önkormányzati Hivatal (Kézirat) |