KUTSZEGI ISTVÁN

 

 

EGY LEHETSÉGES KIÚT

A KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉRTÉK-ÁTÖRÖKÍTÉS MAI VÁLSÁGÁBÓL

"Annál teljesebb az ember,
minél hiánytalanabbul szétosztja magát szüntelenül"
"Látni is akarni kell."

(Ancsel Éva)

 

 

A kulturális értékeink átörökítését, azon belül a képzőművészeti értékeinkről történő gondoskodást, a megőrzésük, átörökítésük érdekében kezdeményezett eszmecserét igencsak időszerűnek és lényegesnek gondolom. Megnyugtató, hogy olyan személyiség adja közre ez ügyben aggodalmát, aki hosszú évek óta szívügyének tudja ezt. A Vasi Szemle most is partnerként nyújt nyilvános szakmai fórumot a közös gondolkodásra, a vélemények és javaslatok megismertetésére. Magam is azt remélem, hogy felelős és hozzáértő véleménycsere alakul ki az alkotó művészek, az egyes művészeti műhelyek, társaságok és a képzőművészeti programok, projektek szervezői, támogatói között.

 

A HELYZET VÁLSÁGOS

"Az eltelt több mint [kétszer] tíz év során jelentősen változott a megyében a művészeti tevékenységet, az alkotói műhelyeket, a művészeti intézményeket körülvevő társadalmi környezet. Változások zajlottak a művészet szervezeteinek működésében, az intézményrendszer struktúrájában, és döntően változott a támogatási mechanizmus, annak forráslehetősége. A demokrácia kibontakozásának előnyei és a nagyobb alkotói autonómia ellentmondásos helyzetet teremtett: megszűnt a művészet ideológiai befolyásoló szerepe, a kevesebb korlátozó szabály nagyobb szabadságot kínált, ugyanakkor a korábbi támogató, intézményesített központi szervezetek elvesztették erejüket, a hatáskörükbe adott művészeti támogatási források »elolvadtak«. Az újonnan alakult szervezetek nem rendelkeztek, rendelkeznek kellő anyagi forrásokkal, szervezeti és érdekérvényesítési erővel."1

Aktív munkám során – közel tíz évvel ezelőtt – fogalmazódtak meg a fenti megállapítások, melyek konkrét tapasztalatokra épültek. Úgy vélem, hogy a valóságos helyzet az azóta eltelt időszakban nem javult, sőt talán még kedvezőtlenebbé vált. Jogos és megalapozott Tóth Csaba aggodalma a képzőművészeti értékeink sorsát, jövőjét illetően. A huszonnegyedik órában vagyunk!

A kultúra és a művészet értékei iránt elkötelezett emberként és – mai trendi stílusban fogalmazva – a "művészeti termékek fogyasztójaként" kívánom megosztani néhány észrevételemet és javaslatomat abban a reményben, hogy elősegíthetem a válságból kivezető út megtalálását, valamilyen lehetséges és szükséges cselekvések elindítását. Az alábbi gondolatok sora még nem teljeskörűen kimunkált, csupán az egész komplex problémakör egy-egy szegmensére fókuszáló, általam lehetségesnek vélt javaslat a terápiára.

 

JAVASLATOK, LEHETŐSÉGEK

Az alább felvázolt javaslatok nem fontossági sorrendet jelentenek, de alapos értékelés és további átgondolás, elemzés után kialakítható egy cselekvési rangsor.

a.,       A kályhától indulva ma úgy látom, hogy az aktív kvalitásos, vagy ha úgy tetszik a profi képzőművészek és csoportjaik közötti kommunikáció igen gyenge, talán túlzás nélkül szólva nem működik a párbeszéd. Nincs érdemi kapcsolat és szándékolt információáramlás a megye alkotóműhelyei között. Egymástól függetlenül ki-ki a maga programja szerint dolgozik, építi a kapcsolatait. Gyenge az együttműködési készség és hajlam a megyében működő másik körrel, műhellyel. Minden bizonnyal azért is így van, mert ezek a körök – némelyik már a közösség szintjére sem jutva – talán generációs okból, vagy személyes (un)szimpátia alapján nem igazán tekintik partnerüknek a másikat. Ilyen helyzetben nagyon sok kiváló kezdeményezés, értékes alkotói szándék próbál érvényesülni párhuzamosan egymás mellett, egymásról tudomást sem véve, a lehetséges kapcsolódásokat nem keresve, és így jelentős szellemi, szervezeti és alkotói energiák vesznek el különösebb tartós és hatást kifejtő eredmény nélkül. A mai gyakorlatban szép számmal tevékenykednek kisebb-nagyobb alkotói csoportok, műhelyek, egy-egy képzőművészhez kapcsolódó kör, vagy jelentős munkásságot folytató szuverén művészek a megyénkben. Példaként csak néhányat említek: Körmenden (Elizabeth Lédersberger), Vasváron (Nádler László), Kőszegen (Mednyánszky Kör), Szentgotthárdon (Gerics Ferenc vezette nemzetközi alkotótábor), Sárvár (Galéria Arcis), Zsennye – Rum (Cicelle Egyesület, Rumi Rajki Kör), Répcelak (Nyitott Tér Galéria), Kisléghi Nagy Ádám, Németh Mihály, Kamper Lajos, Veres Gábor, MAOE Vas Megyei szervezete, stb. Nagyon kellene, hogy a valamilyen – akár laza baráti kör – szervezeti formában működők megtalálják egymást, egyáltalán szóba álljanak egymással! A megtaláláson túl már a legnagyobb siker lehetne, ha a körök, műhelyek, alkotók kialakítanák egymás között a rendszeres szakmai összejöveteleik formáját, a közös társas együttlétük módját – félretéve a szakmai és személyes, féltékenységi, vagy más jellegű egymás iránti előítéleteiket. Csak az összefogás, az együttes megjelenés és fellépés, a kölcsönös és hiteles információáramlás adhat esélyt arra, hogy a művészeti kérdésekben, döntéseket kívánó ügyekben egységesen képviselhessék az alkotók, a képzőművészet megbecsülésének ügyét, ha kell, a politikai döntéshozó fórumokon is! Minden bizonnyal képzőművészeti közéletünknek hasznára válna, ha alkotóink öntevékeny kezdeményezésére létrejöhetne egyfajta formális vagy informális, ugyanakkor kellő szakmai súllyal és hitelességgel bíró képzőművészeti "asztaltársaság", "fórum", "kerekasztal" – nevezhető bárminek.

b.,       Az előbbiek szerint kialakítható (megyei szintű) szakmai szerveződés válhat a politika, a közigazgatás, a művészeti intézményfenntartók és a hivatalos szervezetek döntéshozói számára érdemi szakmai véleményező, javaslattevő, kezdeményező partnerré, "testületté", amelynek megkerülése nélkül nem ildomos, nem célszerű képzőművészetünket érintő döntést hozni. Ez a művészeti szerveződés – miután kellő szakmai elismertségét és kompetenciáját megalapozta – válhat a megyében a képzőművészet szakmai érdekképviseletévé, érdekérvényesítőjévé.

c.,       Térségünknek kiemelkedő és különleges sajátosságot ad a Képtár léte. Eredendően a képzőművészet és a textilművészet legfőbb gyűjteményi és bemutató intézménye. A megélt és bekövetkezett társadalmi, kulturális változások arra a véleményre ösztönöznek, hogy alapjaiban újra kellene gondolni ennek a jelentős művészeti intézménynek a küldetését, a szakmai funkciórendszerét, a művészetben betöltendő szerepét. A kortárs képzőművészeti alkotások és a kortárs textilek adják az értékes gyűjteményt az állományba tartozó külön gyűjteményekkel, egyedi hagyatékokkal együtt. Az intézményben összpontosulhat az a szakmai, szervezeti erőforrás, amelynek munkája ösztönző, kezdeményező, szakmai támogató partnere lehet a megye alkotóinak, alkotói műhelyeknek. Ha valahol, akkor a Képtárban indokolt kialakítani azt a "hivatalos" teendő-sort, melynek keretében az intézmény alapfeladatként

– szakszerű figyelmet fordít a képzőművészeti életünk történéseire, sajátos intézményi eszközeivel segíti azok megvalósítását;

– követi és lehetőség szerint dokumentálja a művészek és közösségeik munkásságát,

– kezeli, bővíti, naprakészen tartja a képzőművészeti szakmai információs és adatbázist;

– a művészeti szakmai fórumokkal együttműködve, azok javaslatait kérve gyűjti, szerzeményezi, gondozza és folyamatosan bővíti a Vas megyei kortárs képzőművészeti gyűjteményét;

– rendszeresen lehetővé teszi a megye alkotóinak egyéni, csoportos, tematikus bemutatkozását, [2 – 3 évente megyei Szalon-kiállítás; Műhely-tárlatok, jelentős életművek, jubiláló alkotók bemutatásai stb.];

– támogatja és partnerként ösztönzi a megye művészeinek hazai és nemzetközi együttműködését, megismertetésüket;

– megyei alkotótábor(ok) szervezése, "falujáró" művésztelepi projekt elindítása, "nyitott műtermek" program, stb.;

– forrás- és támogatás-szerző akciók, események szervezése [aukciók, grafikai börzék, festményvásár stb.];

– információs, módszertani, szakmai segítséget nyújt helyi, hazai és nemzetközi pályázatok elkészítéséhez az érdekelt művészeknek, műhelyeknek.

A javasolt – korántsem újnak tűnő – feladatok az intézménytől a mainál mindenképpen eltérő szemléletmódot kívánnak. Továbbá változó munkamódszert, a kapcsolati rendszer gyökeresen intenzívebbé tételét is feltételezik, természetesen lényegesen nagyobb hangsúlyt adva a területünk, a megyénk képzőművészetének. A Képtár mindenkori fenntartójának el kell fogadnia, a megértésen túl támogatnia kell az intézmény ilyen célú funkcióját annál is inkább, mert a Képtár nagyságrendje, a szakmai presztízse jóval túlmutat a megyeszékhely lokalitásán! Mi több, regionális és a szélesebb földrajzi térségünkben – Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Észak-Olaszország, Csehország, a textil okán Lengyelország és a világ más országai – nemzetközi hatókörű művészeti intézmény a Képtár. Megítélésem szerint a Képtár működésének, feladatának megújítása, változtatása lenne az egyik sarkalatos megoldási lehetőség az értékőrzés, az érték-átörökítés terén.

A legsürgetőbb feladatok sikeres elvégzése után további lehetőségek segíthetik képzőművészeti életünket. Tovább szőve a felvázolt gondolatokat, el lehet érni idővel azt is, hogy a térségünk kulturális vonzerejében méltó helyet kapjon az élő, kortárs képzőművészetünk is! A tematikus turisztikai programkínálatba illeszthetők lehetnek a megyén belüli kistérségi, táji, vagy éppen településhez kapcsolódó képzőművészeti értékhelyek. Néhányat említve csak például: Zsennye művészei és műtermeik, Szentgotthárd a szlovén szervezésű nemzetközi alkotótábor és a gyűjtemény, a formálódó értéktár Vasváron, Kőszeg a sokrétű kapcsolatait kamatoztató bemutatóival, Sárváron a várban Németh Mihály két önálló állandó kiállítása, Veres Gábor malom-műterme Hegyfaluban stb. Ez a program nem nélkülözheti a művészeti marketinget, a tervezett és tudatos PR-munkát sem.

 

ÖSSZEGZÉS

A fentebbi javaslat- és gondolatvázlat bármilyen elemének megvalósulása hitem szerint döntő módon és elsősorban a művészek öntevékeny cselekvőkészségén, kitartó és tudatos tenniakarásán, a művészeti közéletünkben vállalt aktivitásán múlik. Ideje van a közös gondolkodásnak és az arra épülő együttműködésnek. Túl kellene jutni a pusztán egymás mellett élésen, mert pótolhatatlan művészeti értékek veszhetnek el, süllyedhetnek el a feledés mocsarába.

A képzőművészeti értékmentésben másik lényeges, nem kihagyható elem meggyőződésem szerint a Képtár helyzetének és feladatának – ha kell, akkor radikális – innovatív tisztázó átszervezése.

Feltételezem, hogy az ebben az írásban foglaltakkal a szűkebb körű képzőművészeti szakma érintettjei, érdekeltjei nem mindenben értenek egyet, vagy éppen irreális, esetleg dilettáns javaslatnak értékelik őket. Nem a "belső körhöz", vagy valamelyik "szekértáborhoz", sem nem művészbarát társasághoz tartozóként írtam a fentieket. Remélem, hogy valamilyen reakciót, megszólalási hajlandóságot, talán vitát is kiválthatok. Egyszerű és tiszta szándék vezetett, mert fontos számomra, hogy milyen szülőmegyémben a kultúra, a művészet állapota, helyzete és a megszületett, létrehozott értékeire milyen jövő vár.

 

Sárvár, 2014. szeptember 6.

   

JEGYZETEK

1 KUTSZEGI István: "Művészvilág". Egy felmérés értékelése. Adatok, vélemények és javaslatok Vas megye művészeti élete fejlesztésének koncepciójához. Szombathely, 2005. Vas Megyei Önkormányzati Hivatal (Kézirat)