KŐSZEGI GONDOLATOK
EGY SZOBORAVATÓ KAPCSÁN

"Ott, ahol az anyatermészet szűzen tiszta és érintetlen, ott nincsen sem káros, sem hasznos madár, mert csak szükséges van." (HERMAN, 1901). Ez a Herman Ottótól származó gondolat a XX. században és napjainkban is mind szükségesebbé váló, a Kőszegen jó szinten élő természetvédelem alaptézise lehet!

Herman Ottó gazdag életének rövid két évét töltötte Kőszegen. Felmerülhet ezért a kérdés, hogy miért oly fontos, hogy szobrának felállításával adózzunk az utolsó magyar polihisztor emlékének halála 100. évfordulóján.

A polihisztor kifejezés olyan tudósembert jelöl, aki többféle tudományághoz is ért, és ezekben kiemelkedőt alkot. Herman Ottó – bár sohasem szerzett egyetemi diplomát – a Magyar Ornitológiai Központ létrehozásával, madártani kutatásokkal, a magyar pókfauna és halászat könyvének megírásával, a pattintottkőkorszaki ősember-kutatással érdemelte ki e megtisztelő titulust.

A városhoz fűződő sokrétű kapcsolatainak megértéséhez ismernünk kell Herman Ottó életének Kőszeggel kapcsolatos részletét és néhány előzményt is. 1835-ben született a Felvidéken, Breznóbányán. Iskoláit Miskolcon kezdte. Az 1848/49-es szabadságharc honvédseregébe jelentkezett, de fiatal kora miatt nem vették fel. Hazafias érzelmei élete végéig kísérték. Kossuth feltétlen híve volt, idős korában többször meglátogatta a "turini remetét", Kossuth Lajost. Róla kevesen tudják, hogy botanikusként is kiváló volt. Nevét a dunai hölgymál (Hieracium kossuthianum) is őrzi. Herman magyarságát azzal is jelezte, hogy német származású nevét megkurtítva rövid r és n betűkkel írta. Minden bizonnyal Kőszegen változtatta meg nevének írásmódját. A Kőszegi Városi Múzeumban őrzött Wagner és Herman címfeliratú fotók között van olyan, amelyen Herman neve még két "n"-nel olvasható. Az 1863 szeptemberében Kőszegen koncertet adó Reményi Edéről készített fényképén már csak egy "n"-betűt használ nevében. A szabadságharc után büntetésből (mert egy korábbi sorozáson nem jelent meg) besorozták a császári seregbe.

 

Veres Gábor szobrászművész Herman Ottó-portréja Kőszegen (Keszei Balázs felvétele)

 

Katonaévei után 1863-ban Kőszegen telepedett le – mint fotográfus. Társaival fényírda műhelyt nyitott. A műhely címfeliratán ez állt: Wagner & Herman. A vállalkozást Dax János kőszegi birtokossal és Wagner József besztercebányai fényképésszel társulva indították. Pontosító információ, hogy Lambrecht Kálmán (1920) – Herman egyik legteljesebb életrajzának írója – Wagner keresztnevét tévesen Jánosnak írta (Csaba, 1980). A műterem Dax házában volt (ma a helyén emléktábla található), valószínűleg ő viselte a vállalkozás pénzügyei terheit is. Ő maga lelkes madárvédő volt, Vas megyében elsőként függesztett ki kertjében mesterséges madárodúkat (Csaba, 1980). Dax festőakadémiát végzett Bécsben (Söptei Imre ex verb.), és a fényképészet térhódításával a festők általában, és ő is, váltottak a fényképészetre.

Kőszegi tartózkodása alatt ismerte meg Hermant chernelházi Chernel Kálmán kőszegi földbirtokos, az ornitológus Chernel István édesapja; ez az ismeretség volt Herman Ottó életének sorsdöntő eseménye. Chernel Kálmán rajongó természetbarát, elkötelezett magyar és a függetlenség harcosa volt, s így lelkük csakhamar találkozott. Chernel Kálmán naplójában olvasható, hogy Herman "nyomasztó anyagi körülmények között" fényképészként próbálta előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagiakat, a piactéren felállított bódéjukban fényképeztek (Csaba, 1958). A vállalkozás nem jövedelmezett jól, a megszűnését követő per jegyzőkönyvében is olvasható, hogy "ez időben Herman Ottó teljesen pénztelen szegény volt", ami egyre inkább a váltásra, továbblépésre ösztönözte (MNL VaML KFL 1864–1865). Herman, aki a madártömést még atyjától tanulta meg, Kőszegen is vadászgatott. Apja, Herrmann Károly, kamarai orvos (kirurgus) volt, aki maga korában jelentős ornitológusnak számított. Megfigyeléseket végzett, madárpreparátumokat készített, és a korszak vezető tu dó sa i val (pl. Christian Ludwig Brehm, Petényi salamon János) tartott fenn levelező kap csolatot (Lambrecht, 1920). Egy alkalommal Herman Ottó egy Kőszeg környékén ritkaságszámba menő ugartyúkot ejtve el, kitömte, és Chernelnek ajándékozta. Chernel fölismerve a Hermanban rejlő tehetséget, sokban támogatta; vendégül látta, és azon volt, hogy sorsán könnyítsen. Ekkor történt, hogy Brassai sámuel, a Kolozsvárott székelő Erdélyi Múzeum Egylet igazgatója pályázatot hirdetett konzervátori állásra. Herman Ottó Chernel Kálmán kísérő levelével együtt elküldte jelentkezését Brassainak. Brassai pedig az Erdélyi Múzeum Egylet ülésén bejelentette Herman Ottóra vonatkoztatva, hogy "egy kőszegi egyént fogadott" konzervátorul (Lambrecht, 1920). Chernel Kálmán ajánlása indította tehát Kőszegről – 2014-től visszafele számolva éppen 150 éve – a tudomány útján Hermán Ottót!

A Chernel családdal való kapcsolata nem szakadt meg. Chernel Istvánnal szakmai kapcsolatot tartott fenn. Ő szerteágazó madártani kutatásai mellett szervezte meg Magyarországon először Kőszegen, 1902-ben, a gimnáziumi ifjúság bevonásával A Madarak és Fák Napját. Ezt az örökséget máig őrizzük. Herman halála után Chernel lett a Magyar Ornitológia Központ vezetője. Érdekes adalék, hogy az intézet egy későbbi igazgatója – Vönöczki-Schenk Jakab, aki szintén Herman Ottó ösztönzésére kezdett madártannal foglalkozni – a kőszegi temetőben alussza örök álmát. schenk Jakab 1898-tól kapcsolódott be a tudományos színtéren akkor születő madárvonulás-kutatásba. 1908-ban javasolta a fémgyűrűs madárjelölési módszer bevezetését. Herman Ottó pedig elfogadta, és schenk Jakabot bízta meg a részletek kidolgozásával. Ezzel a világon harmadikként (Dánia és Németország után) Magyarországon is megindult, és azóta megannyi értékes tudományos eredményt szolgáltatott a madárgyűrűzéses vonuláskutatás (Csörgő és mts, 2009).

 

A Herman Ottó-szobor avatása. Keszei Ildikó felvétele

 

Chernel István anyai nagyapja az a gróf Festetics Imre, aki 1819-ben – 46 évvel gregor Mendel előtt – világelsőként tette közzé közleményét a genetikai törvényszerűségekről. A Brünnben megjelent cikkben Festetics szó szerint a "természet genetikai törvényeiről" beszél, azokról a szabályszerűségekről, amelyek jellegek öröklődését irányítják a nemzedékek egymást követő sorozatában (Szabó T. és Pozsik, 1989). Ez azért is szenzációnak számít, mert a genetika szót csak 1905-ben fogadtatja el az angol Bateson az új tudomány (örökléstan) megnevezésére. Festetics Imre eredményeit empirikus úton ismerte fel, a család birtokain lovakról, juhokról pontos törzskönyveket vezettek.

A hermani hagyományokkal kikövezett úton Kőszeg város elkötelezettsége a madarak védelme iránt a XX. században is megmaradt. 1974-ben, éppen negyven éve, Kőszegen alakult meg a Magyar Madártani Egyesület 8. számú helyi csoportja egy újabb kiemelkedő ornitológus és kőszegi lokálpatrióta, Bechtold István vezetésével.

Herman Ottó alakja tehát összekapcsol jeles kőszegi természettudósokat, és így szimbolikussá válik!

Kőszeg eddig két emléktáblával emlékezett Herman Ottóra. Az egyik tábla a volt fényképész műhely helyén épített ház falán található (Kőszeg, Várkör 34.), a másik a Kőszeget Velemmel összekötő hegyi út Herman-szikláján. Most pedig, 2014. szeptember 18-tól a Bencés székház mögötti szoborparkban, Liszt Ferenc és Ottlik géza társaságában felállított szobor is hirdeti, hogy Kőszeg nem feledkezhet meg, nem feledkezett meg az "utolsó magyar polihisztorról"!

Tiszta erdőt, szép mezőt!

   

FELHASZNÁLT IRODALOM

Csaba József (1958): Herman Ottó kőszegi kapcsolatai – Vasi Szemle 30 (1): 122–123. old.
Csaba József (1980): Adatok Herman Ottó és a kőszegi Chernel-család kapcsolataihoz – Vasi Szemle 56 (4): 595–607. old.
Csörgő T. és mts. (szerk.) (2009): Magyar madárvonulási atlasz – Kossuth Kiadó, Budapest, 49–55. old.
Herman Ottó (1901): A madarak hasznáról és káráról – Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat LXVII. kötet, Budapest (hasonmás kiadás 2014), 29. old.
Lambrecht Kálmán (1920): Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora – Bíró Miklós Kiadása, Budapest (http://mek.oszk.hu/04300/04326/html 2014.11.02)
Szabó T. A. – Pozsik L. (1989): I. A magyar genetika első tudományos emléke. II. Festetics Imre (1819), a beltenyésztésről (A természet genetikai törvényei) – Tudomány 2 (12): 45–47. old.
Varga Domokos (1967): Herman Ottó. A kalandos és küzdelmes sorsú nagy magyar tudós élete – Doba Nyomda és Kiadó, Budaörs (hasonmás kiadás 2014), 275 old.
MNL VamL KFL: Kőszeg Város visszaállított Törvényszékének iratai. Jegyzőkönyvek (1864, 1865)
MNL VamL KFL: Peres iratok. 1 doboz (1865)