BENDEFY LÁSZLÓ ÉS A DOMONKOS REND

Kevesen tudják, hogy Bendefy Lászlót nem csak Vasvárhoz, hanem Vasváron keresztül a magyar domonkosokhoz is szoros szálak fűzték! A tudós nagyapja, Barabás István ugyanis klasszikus kántortanító volt, s mint ilyen nemcsak az egyházközségi elemi népiskola igazgatója, hanem a domonkosok által vezetett vasvári plébániatemplom kántora is. (Érdemes lenne számba venni Barabás kántori tevékenységének eredményeit is, mindenekelőtt az általa szerkesztett és többnyire Vasváron kiadott egyházi énekeskönyveket!).¹ Nem lehet véletlen csupán, hogy Bendefy éppen egy domonkos téma, a Juliánusz-kérdés apropóján került kapcsolatba a magyar őstörténettel. Mikor pedig előállt a Juliánusz-szobor felállításának ötletével, a domonkosok ismerősként fogadták, hisz a rend tartományfőnöke, Badalik Bertalan is azt tudta róla, hogy "gyermekkorában vasvári zárdánk kertjének fái alatt játszadozott."²

Az alábbiakban nem kívánom újratárgyalni a Juliánusz-kérdés jelentőségét és ezen belül Bendefy László szerepét, sem a szoborállítás körülményeit részletezni – azt már sokan és sok helyütt megtették! –, inkább arra kívánom ráirányítani a figyelmet, hogy milyen fontos volt a magyar domonkosok szempontjából egy ilyen népszerű téma beemelése a korabeli magyar tudományos és közbeszédbe.

Az 1930-as években a magyar domonkosok hosszú évszázadok stagnálása után felvirágzásuk korát élték. A XIX. század második felére válságba jutott szerzetesrendet egy Franciaországból kiindult reformmozgalom újította meg, amely Magyarországon és a Monarchiában a XX. század elejére hozta meg első gyümölcseit. Itt, Vasváron fontos elmondani, hogy a rend új nemzedékének első és egyben legtekintélyesebb képviselője éppen egy vasvári születésű szerzetes, Szabó Szádok (1869–1956) volt (a vasvári elemi iskolában bizonyára Barabás István diákja volt!), aki több alkalommal töltötte be a rend osztrák–magyar rendtartományának tartományfőnöki posztját, sőt, közben a római nemzetközi főiskolájának, az Angelicumnak is alapító rektora, majd pedig a svájci Fribourg egyeteme domonkos vezetés alatt álló teológiai karának tanára lett.³

 

A Juliánusz szobor makettje és a szobor támogatására szóló felhívás Bendefy könyvében

 

A XIX. század végén az ún. Birodalmi Rendtartománynak (amelyhez az osztrák és magyar rendházak mellett ideiglenesen a csehek is csatlakoztak) gyakorlatilag nem volt magyar anyanyelvű tagja – a vasvári rendház elöljárója és a község plébánosa pl. hosszú időn keresztül egy karintiai származású, szlovén anyanyelvű szerzetes, Glasics Egyed volt.⁴ Erről a szintről jutott el a rend az 1930-as évekre oda, hogy már mintegy 40 aktív (felszentelt pap) magyar tagja volt, köztük olyan tekintélyes emberek, mint Horváth Sándor (1884–1956) teológus-filozófus, Badalik Bertalan (1890–1965), a későbbi veszprémi püspök vagy Bőle Kornél (1887–1961), a neves szónok és közéleti ember, a CREDO mozgalom szervezője. A rend 1936-ban Budapesten főiskolát alapított, ettől kezdve (a korábbi grazi stúdium helyett) itt tanulhattak a magyar anyanyelvű rendtagok, sőt innen irányították a provinciát is, hisz ekkor ismét magyar ember, Badalik Bertalan töltötte be a tartományfőnöki tisztet.⁵

 

A Juliánusz-szobor leleplezése

Ennek a folyamatnak természetes következménye volt, hogy 1938-ban önállóvá vált a magyar rendtartomány, és több évszázados szünet után ismét létrejött a Provincia Hungariae, a Szent Domonkos-rend Magyar Tartománya. Ennek a rendtartománynak ekkor öt rendháza és 90 tagja volt (a rendtagok közel fele volt felszentelt pap, másik fele növendék, illetve tanuló és segítő testvér). Ennek az új intézménynek nemcsak tekintélyes képviselőkre volt szüksége, hanem sajátos célokra és önálló arculatra is. A sajátos témákat jól megtalálták: a domonkos – tomista – filozófiát nemcsak a rendi főiskolán, hanem a budapesti egyetemen, sőt nemzetközi fórumokon is képviselték; irányították a hagyományos vallásosság keretei között nagy népszerűségnek örvendő rózsafüzér társulatokat, és olyan újszerű témát is találtak, mint az amerikai példák alapján létrehozott CREDO-mozgalom, amely a vallásos férfiakat szólította meg.⁶ Ebben a felfutó helyzetben a rend arculatának alakítása – mondhatnánk imázsépítése – szempontjából nagyon jól jöttek az olyan témák, mint a Juliánusz-kérdés – különösen is, ha az egy emlékmű, egy történelmi mementó felállításával kapcsolódott össze!

A szoborállítás körülményeiről itt csak vázlatosan annyit mondanék el, hogy az már Bendefy 1935. évi római tartózkodása és a Juliánusz-kéziratok újrafelfedezése alkalmával felvetődött. A kutató ugyanis itt ismerkedett meg a fiatal művészeti ösztöndíjas Antal Károly szobrászművésszel, akit olyannyira felcsigázott a téma, hogy felajánlotta: anyagköltségen elkészíti Juliánusz szobrát, ha megfelelő támogatókat és méltó helyet találnak hozzá.⁷ A fiatal tudós hazatérve megkereste Badalik Bertalan tartományfőnököt az ötlettel, aki örömmel állt a kezdeményezés mellé, és rövid időn belül számos támogatót szerzett:

 

Előkelőségek a szoboravatáson

"S akkor elmentünk dr. Cholnoky Jenő őméltóságához, a Földrajzi Társaság elnökéhez és azzal fogadott: Hiszen ez az én régi álmom!

S akkor elmentünk dr. Hóman Bálint kultuszminiszter úr őnagyméltóságához és megértéssel találkoztunk.

A Fővároshoz. Hogyan fejezzem ki magamat? Többet kaptunk, mint amennyit kértünk és reméltünk.

S akkor elmentünk az Actio Catholica országos igazgatójához s a gondolatot általa az A. C. rögtön magáévá tette.

S ime, alig néhány hónap mult el s itt áll Julián és Gellért testvér alakja, mint a hazaszeretet ércbeöntött eszményképe.⁸

Bendefy rövid időn belül terjedelmes könyvet írt a Juliánusz-kérdésről, és lemondva szerzői honoráriumáról, a bevételt a szoborállítás költségeire ajánlotta fel. A könyvet a rend, pontosabban a rend által vezetett CREDO mozgalom kiadója adta ki, már a kötet címoldalán reklámozva a tervezett szoborállítást,⁹ amit aztán a két rendi folyóirat, a CREDO és a Rózsafüzér Királynője is széles körben terjesztett.¹⁰ A szépen szerkesztett, gazdagon illusztrált kötet – amelybe a szerző egy terjedelmesebb domonkos rendtörténetet is beillesztett – nemcsak a költségek előteremtéséhez, hanem Juliánusz és a domonkos rend ismertségének növeléséhez is nagyban hozzájárult. Így a rövid időn belül megvalósult szoborállítás valóban társadalmi és politikai eseménnyé vált. Az 1937. június 27-én lezajlott ünnepségen megjelent a kormány, a főváros, az esztergomi érsekség képviselője, több szerzetesrend és egyházi szervezet vezetője, a domonkos rend pedig Badalik Bertalan mellett nagyszámú fiatal szerzetessel vonult fel. Az eseményről – jelentőségének megfelelően – filmhíradó összeállítás is készült.¹¹

Mi tette Juliánusz barátot ennyire népszerűvé és aktuálissá az 1930-as évek második felében? Mit jelentett a kor tudományos, politikai és egyházi szereplői, s mindenekelőtt a domonkosok számára?

A tudomány számára mindenekelőtt az "elsőséget" jelentette Juliánusz barát tevékenysége. A szobor leleplezését megelőző este a Központi Katolikus Kör által szervezett emlékesten Cholnoky Jenő, a kor neves földrajztudósa elmondta, hogy "Julián barát útja és az általa a pápai udvarhoz beterjesztett jelentések voltak a megindítói azoknak a nagyarányú kutatásoknak, amelyek a tatárveszedelem elmulta után a Kelet feltárásához vezettek... Marco Polo utazásai is végeredményben azokon a pontos földrajzi leírásokon indultak meg, melyek Julián barátnak a pápai udvarhoz rendje útján beterjesztett jelentései tartalmaztak." ¹²

A politikum számára Juliánusz a keresztény nemzeti egység szimbóluma, a nemzeti célokért magát feláldozó hazafi jelképe. Ahogy a szoboravatáson a kormányt képviselő Sziky Kálmán államtitkár mondta: "Hirdesse Julián barát szobra a magasztos célért való küzdés minden akadályt legyőző erejét, hirdesse a magyarságnak és a kereszténységnek szétválaszthatatlan egybeforrását és hirdesse Európa testvértelen népének, a szegény magyarságnak lelki egységét."¹³

Az egyház számára Juliánusz mindenek előtt misszionárius volt, s azok közül is az egyik első, akik Krisztus parancsát teljesítették: "Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet." Madarász István prelátus a Juliánusz-emlékesten ezt így fogalmazta meg: "Julián a legnagyobb magyar misszionárius, Krisztus katonája s a magyar haza szülötte, s ezért vált bátor, kitartó hőssé."¹⁴

Juliánusz rendkívüli hatását tükrözi az a tény is, hogy protestáns körökben is érdeklődést keltett. A korabeli – még eléggé kezdetleges – ökumenikus gondolat szép példája, hogy a CREDO folyóirat közölte egy protestáns költő versét is az alábbi megjegyzéssel: "Protestáns testvéreink is bekapcsolódtak Julián testvér emlékének ünneplésébe. Tőlük való ez a vers, amelyet a Rákóczi Egyesület Julián ünnepélyén nagy hatással szavaltak." Markos Gyula Juliánusz, a szittya Táltos szent Barát című verse elsősorban nem a keresztény egységről, hanem a magyarság keleti gyökereiről és az elfeledett testvérnép felfedezéséről szól.¹⁵

 

Domonkos kispapok csoportja az ünnepségen

Természetesen a domonkos rend számára Juliánusz sokkal összetettebb jelkép volt: jelentette mindenekelőtt a rend eredeti céljaival, a prédikálással – azaz a pogányoknak, az eretnekeknek és a keresztény híveknek szóló igehirdetéssel – való azonosulást és a történelmi folytonosság helyreállítását. Ebből a szempontból rendkívüli jelentőséggel bírt a szobor helyének kiválasztása, azt ugyanis a koronázó főtemplom mellett, a Halászbástya északi szögletében, a középkori budai domonkos kolostor maradványai fölött helyezték el. Badalik Bertalan tartományfőnök avatóbeszédében ezt úgy értelmezte: "...mintha Julián testvér szobrával Budán ismét otthont nyertünk volna".¹⁶ Ami természetesen nemcsak azt jelenti, hogy a rend Budán egy szép emlékhelyet kapott, hanem azt is, hogy ezzel a rend ismét bekapcsolódott a nemzet és az egyház életébe, és fontos nemzeti és egyházi célok megvalósítását vállalhatta. Az 1930-as években a távolra szakadt magyar testvérek felkutatása és hazahozatala a trianoni határokkal elszakított nemzetrészek egyesítését jelentette; a pogány magyarok megtérítése a korabeli ateizmus elleni harcot jelképezte, a fenyegető keleti veszedelem, a tatárok mögött pedig egyértelműen a vörös és barna diktatúrák fenyegetése kereshető. De kapott Juliánusz egy egészen új jelentést is: a lankadó társának utat mutató szerzetes az ifjúság vezetője lett. Nem véletlen, hogy Badalik Bertalan a szoboravatáson a domonkos kispapok népes csapatával jelent meg. Ezek a fiatalok valóban fogékonyak voltak Juliánusz példájára, amiről számos írásuk tanúskodik.

Wéber (Végvári) Egyed studens (főiskolai tanuló) testvér a rendi főiskola évzáró ünnepségén, amely a szoboravatást követő napon zajlott, így beszélt: "Évzáró ünnepélyünk keretében akarunk hódolni annak a Juliánnak, akinek neve ma már fogalom, megtestesítője mindannak, ami egy embert magyarrá, egy szerzetest dominikánussá tesz."¹⁷ Patyi Jenő domonkos kispap Taníts, Julián című versében a letepert és szétszabdalt nemzetről szól Juliánusznak:¹⁸

 

Néped rokontalan... Ereje fogytán.

Bár leteperték, szárnyait megnyesték;

A keresztjét vinni, jövőjét hinni

Tanítsd, Julián."

 

A később termékeny íróvá vált Fenyvessy Jeromos kissé modoros versében – Óda Julián Atyához – pedig egyenesen aktuálpolitikai kérdéseket feszeget:¹⁹

 

"Ércujjad a fénybe mártod, s fénylő örömöd volna

a Győzelem a barna és vörös rém fölött. Hordozod

Gellért atyát s sok vak-lelket. Pogány már csak ne volna."

 

Juliánusz neve valóban jelképpé vált: az évforduló kapcsán fiatal szerzetesek vették fel a Julián, Gellért és Ottó neveket,²⁰ a rendi plébániákhoz kapcsolódó cserkészcsapatok viselték a Julián Barát vagy a Gellért Barát nevet, de róla nevezték el az egyik rendi intézményt, a soproni konviktust, a rendi utánpótlás nevelésének egyik legfontosabb helyszínét, amely új épületének 1943. évi felépítése után a "Julianeum" néven vált ismertté.

A számos kezdeményezés ellenére, amelyet még egyéb külső impulzusok – pl. Kodolányi János regényének megjelenése – is segítettek, Juliánusz nem vált egyértelműen domonkos jelképpé (ezt a Domonkos Rendtörténeti Gyűjteményben szerzett tapasztalataink is megerősítik: bár a múzeumlátogatók többsége ismeri Juliánusz nevét, de azt nem kapcsolja a domonkos rendhez!) Ennek több oka is lehet. Az egyik kétségtelenül az, hogy 1937-től 1950-ig viszonylag kevés idő állt rendelkezésre – és azt is jó pár háborús év terhelte – a rend számára ahhoz, hogy határozott képet alakítson ki magáról. A másik az, hogy Juliánusz szobrának felállítása után alig egy évvel, 1938-ban a rend hozzálátott egy másik jelentős magyar domonkos személyiség, Árpád-házi Boldog Margit kultuszának felépítéséhez és szentté avatásának felgyorsításához. Ez a folyamat, amely jóval intenzívebb volt, és sokkal szélesebb társadalmi csoportokat mozgatott meg, rövid időn belül – 1943 végére! – meghozta a kívánt eredményt, de kétségtelenül háttérbe szorított más kezdeményezéseket, így Juliánusz kultuszának ápolását is.²¹

Ettől függetlenül Juliánusz szobra ma is áll a budai várban, sőt a Hilton szálló építése kapcsán rekonstruált "Dominikánus udvarral" igazi domonkos emlékhely jelleget nyert. (Nem véletlen, hogy a domonkosok napjainkban tevékenykedő tartományfőnöke, Barna Máté atya 1998-ban itt mondta az újmiséjét!) És Sopronban is áll a Julianeum, s ha maga az épület ma már nem is szolgál egyházi célokat, egykori kápolnája helyén új templom épül napjainkban. A templom védőszentje ugyan Szent Margit, de a fiatal egyházközség büszkén viseli a Julianeum nevet is!

A Juliánusz baráthoz kapcsolódó emlékhelyek tehát ma is megvannak, s eleve kínálják a lehetőséget a magyar domonkosok számára, hogy beléjük kapaszkodva újragondolják identitásukat és újrafogalmazzák céljaikat. Ehhez a szellemi alapvetéshez Bendefy László munkái ma is biztos alapokat szolgáltatnak!

   

JEGYZETEK

*	Elhangzott Vasváron, 2014. szeptember 26-án, a Bendefy László Városi Könyvtár által szervezett Bendefy-emlékkonferencián. Felolvasta: Dr. Kiss Gábor régész.
1	Barabás Istvánról többnyire, mint a vasvári önkéntes tűzoltóság megszervezőjéről esik szó (ld. A vasvári Tűzoltóság 125 éve. Szent Flórián katonái Vasváron. Szerk.: Bozzai Lajos. Vasvár, 2007.), kántor-tanító tevékenysége kevésbé ismert. Az általa szerkesztett ima- és énekes könyvekre példa: Szent Koszorú. Katholikus ima- és énekkönyv. A szombathely-egyházmegyei hatóság engedelmével szerkesztette és kiadja: Barabás István egyházi énekvezető. Vasvár, 1909.
2	Julián testvér szobrának a leleplezése (P. Badalik Bertalan Szent Domonkos-rendi tartományfőnök beszéde a Julián-szobor leleplezésén 1937. június 27-én) CREDO 15, 1937, 101. old.
3	A magyar domonkosok történeti névtára I. A Magyar Rendtaromány (Provincia Hungariae) 1939–1950. A rendi névtárak adatai alapján összeállította: Danilovics Eszter. Szerkesztette: Zágorhidi Czigány Balázs. Vasvár, 2003. (Kézirat a vasvár Domonkos Rendtörténeti Gyűjteményben). 15. old.
4	ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: Rendi élet a XIX–XX. század fordulóján. Glasics Egyed OP krónikája nyomán. In: A domonkos rend Magyarországon. Szerk.: Illés Pál Attila – Zágorhidi Czigány Balázs. Piliscsaba–Budapest–Vasvár, 2007. 148–176. old.
5	DANILOVICS Eszter: A domonkos rend történeti névtára 1938-tól 1950-ig. Szakdolgozat. Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK. 2003.
6	Uo.
7	BENDEFY István: Juliánusz szobrának megálmadója, Bendefy László; SZATMÁRI Gizella: A Julianus-szobor alkotója, Antal Károly. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. Szerk.: Mácsai Anetta – Kubassek János. Magyar Földrajzi Múzeum, 2007.
8	CREDO 15, 1937, 101. old.
9	BENDEFY László: Az ismeretlen Juliánusz. A legelső magyar Ázsiakutató életrajza és kritikai méltatása. Budapest, 1936. A könyvben szereplő felhívást lásd a mellékelt képeken.
10	Bendefy ismertetése a könyvről a szoborállításra szóló felhívással: CREDO 14, 1936, 103–106., 173–174. old.; Rózsafüzér Királynéja 53, 1937, 5–9. old.
11	http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2385
12	CREDO 15, 1937, 113. old.
13	CREDO 15, 1937, 105–106. old.
14	CREDO 15, 1937, 97–100. old.
15	CREDO 15, 1937, 107. old.
16	CREDO 15, 1937, 101. old.
17	CREDO 15, 1937, 102–104. old.
18	CREDO 15, 1937, 53. old.
19	CREDO 15, 1937, 100. old.
20	Varga Julián, Kornyik Gellért, Jákfalvi Ottó. Ld. a 3. jegyzetben idézett történeti névtár megfelelő adatait!
21	Ld. erről részletesen: BŐLE Kornél: Gyöngyvirágok és margaréták Árpádházi Szent Margit oltárán: Születése 700 éves jubileumának és szenttéavatásának ünneplése. Budapest, 1944. (Szent Domonkos virágoskertje 8.)