IPARVÉDELEM ÉS A TULIPÁNKERT MOZGALOM VAS MEGYÉBEN

IPARVÉDELMI MOZGALMAK MAGYARORSZÁGON

Napjainkban egyre-másra hallhatjuk a hazai médiumokban a magyar ipar védelmével kapcsolatos ismételt felhívásokat és reklámokat. A magyar termékek megkülönböztetésére azonosító védjegyeket használnak, amelyek bizonyítják, hogy a minőségi terméket helyi munkaerővel és helyi alapanyagokból állították elő. A hazai iparvédelem előzményeiről azonban kevés szó esik, pedig sok tanulságot vonhatnának le a XIX–XX. század ilyen jellegű mozgalmainak történetéből.

A külföldi textilárukkal való harc, de egyáltalán a magyar ipar elmaradottsága már a reformkorban mozgalom indítását ösztönözte a hazai ipar támogatására, fejlesztésére. Az Országos Védegylet Pozsonyban, 1844. október 6-án alakult meg Batthyány Kázmér elnöklete és Kossuth Lajos igazgatása alatt. A központi igazgató választmányban helyet foglaltak a nemzeti haladás és a reformmozgalom olyan jeles alakjai, mint Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Klauzál Gábor, Szemere Bertalan, Pulszky Ferenc, Vörösmarty Mihály, Fényes Elek, Wesselényi Miklós, továbbá sok vármegye követe, gyárosok, mesteremberek. Az egyesület alapszabálya szerint a védegylet "czélja az ország piaczát belföldi iparművek fogyasztásával a honi műipar számára biztosítani..."¹

 

Tulipán jelvény

 

A jelzők és jelszavak közül a honi, a nemzeti, az egyetértés, "éljen a haza", a honi divat feliratok hamarosan megjelentek a magyar termékeken. A koronás címer és felirat, de a később használt címer 3 Kossuth-címer – is a lelkesítő motívumok közé került. 1846-ban a Védegyletnek már 145 vidéki osztálya volt, Árva megye kivételével minden vármegyében, néhol több is.² A szabadságharc bukása után hosszú évekig szó sem lehetett a magyar ipar védelméről. Az 1860-as évek elején azonban egy rövid időre az országban mindenütt és mindenben a "honi" járta. De ez a hazafias mozgalom is, amely a magyarországi kereskedelem és ipar föllendítésére keletkezett, csak "aféle magyar szalmaláng volt".³

Az 1867-es kiegyezéssel létrehozott Osztrák–Magyar Monarchiában az 1890-es évektől a válság jelei mutatkoztak. Egyrészt kiéleződtek a közjogi ellentétek a magyar és az osztrák érdekszövetségben bekövetkező változások miatt. Elsősorban a gazdasági kiegyezésről és a hadseregfejlesztésről alkotott elképzelések különbözősége képezte a vita tárgyát.⁴ Magyarországon – jogosan vagy jogtalanul – a dualista Monarchia létrejöttének pillanatától elfogadott az az álláspont, mely szerint a Monarchia közös piaca gyakorlatilag nem szolgált magyar érdekeket, ezért a nemzet teljesen szabad fejlődése az önálló vámterületet követeli meg. Ennek létrejöttéig pedig a fejlődés zálogát a fogyasztás "nemzeti" szelektivitása képezi. Ez a meggyőződés felerősödik a dualizmus válságának korszakaiban, kivált a századforduló után, s a Fejérváry Géza által irányított ún. darabont kormány⁵ utolsó hónapjaiban, heteiben új, az eddigieknél is közvetlenebb politikai tartalommal telik meg, melyet egy új intézmény, a reformkori Védegyletet utánzó Tulipán Szövetség jelenít meg. A tulipánmozgalomhoz való csatlakozás, a nemzeti ügy felkarolása, azaz egy kifejezetten politikai érték mögé lopja be magát a marketing a XX. század első évtizedének második felében. Mindezt tükrözik azok a reklámok, ahol a hirdetések hangsúlyos szavai a magyar munkájú, magyar gyártmány, magyar stílben, magyar gyárból, magyar munkások.⁶

 

Tulipánjelvényes képeslap 1906-ból

 

A honi iparpártolás általában szabadkereskedelmi időszakokban és/vagy olyan helyzetekben alakul ki, amikor a hazai terméket nem lehet – nem szabad – protekcionista technikákkal védeni. A kiegyezés után alapvetően iparosok-gyárosok alakítanak ki ilyen mozgalmat, ami tulajdonképpen nem folytat nagyon látványos tevékenységet. 1906 elején elit társadalmi támogatást kap a mozgalom, amikor arisztokrata hölgyek és ellenzéki politikusok feleségei megalakítják – az 1844-es Védegyletet utánozva – a Tulipán Szövetséget. Ez "zsírjába akarja fojtani Ausztriát", azaz nyakán hagyni a termékeit, hiszen úgy vélték, hogy a Birodalom nyugati fele akadályozza meg az 1905-ös választásokon győztes ellenzék kormányra kerülését. Abban a pillanatban, mikor a tulipánjelvénytől függetlenül az addigi ellenzéki koalíció kormányra kerül, a lelkesedés is elszáll a mozgalomból. Az olyan apróságok, hogy a tulipánt nem lehet védjegyeztetni, csak gyorsítják a folyamatot.⁷

A tulipánmotívum használatát a XVIII. századi hollandiai tulipomániához hasonlóan nálunk is felbolydulás, szokatlan társadalmi események kísérték 1905-ben. A politikai tiltakozási hullám nyomában a hazai ipar pártolása is, ami mintegy hazafias kötelességként fogalmazódott meg, új lendületet kapott. 1906-ban létrehozták a magyar népművészet és a magyar ipar támogatását kitűző Tulipánkert Szövetséget. Gondolata a Vasárnapi Újság tudósítója szerint 1906. március 15-én, a magyar úriasszonyok társaságában született meg. Jelvényül a tulipánt választották, azt remélve, hogy olyan elfogadott szimbólum lesz, mint az írek által Szent Patrik napján kitűzött zöld lóhere. Károlyi Mihályné visszaemlékezése szerint édesanyjának, Andrássy Tivadarnénak "támadt az az ügyes ötlete, hogy a társaság sznobizmusát ki lehessen használni pénzforrásként politikai célra. Ő indította meg a tulipán mozgalmat a honi ipar támogatása céljából; mindenki, aki lépést akart tartani a divattal, tulipános melltűt viselt a ruháján vagy tulipános jelvényt kabátja hajtókáján, és ezzel elkötelezte magát, hogy csak magyar gyártmányt vásárol. A Váci utcai ékszerészek rubin- és smaragdkőből kirakott tulipánokat készítettek, a kalaposok tulipánnal díszítették a női kalapokat."⁸

 

Tulipánkert gyufa

 

A jelvény elkészítésére Burger lajos művész vállalkozott, elterjesztésére Fischer Emil fővárosi porcelángyáros ajánlkozott fel.⁹ A jelvény el is készült háromféle változatban; a legdrágább a 3 koronás volt, melynek préseléssel, domborítással kialakított virágát – a Steiner Ármin- és Ferenc-féle ércáru-telepen – zománcfestékkel színezték. Több lap fotón is bemutatta Fischer Emil cégének váci utcai kirakatát, ahol a jelvényeket árulták. Benczúr Gyula, akinek felesége a főszervezők közé tartozott, jelvényt vagy emblémát, illetve a szövetség közlönye számára fejlécnek vagy címlapnak szánt rajzot készített. Dariel Henrik is tervezett egy kitűzőt, valamint tulipán ékszereket, amelynek vázlatai az Iparművészeti Múzeumban találhatók. Orczy Gyula tulipános bélyegét a magyar koronából kinövő tulipánok díszítik. Készültek tulipános levelezőlapok, rajtuk piros és zöld szárú tulipán látható nemzetiszínű szalaggal átkötve, s 48-as eszményekre utaló versikét is nyomtattak rá. Számos kiadvány is született a tulipán jegyében; a mozgalom emlékeit a Tulipánkert emlékalbumban gyűjtötték össze.¹⁰

1906-ban az ország legjelentősebb pártjai – a Szövetkezett Ellenzék¹¹ – nem egymás ellen, hanem közösen léptek fel. Az ellenség vagy ellenfél kijelölésének ekkor át kellett alakulnia, vagy legalábbis súlypontjában módosulnia kellett. Az új kormány egy olyan időszak után, s olyan politikuscsoportból jött létre, melynek meghatározó jelszava és részben magatartásformája az ún. nemzeti ellenállás volt. Az összefogó erő és szimbólum a dualizmus klasszikus problémáiból következett: versengés, avagy szembeállás a másik oldallal. Magát az uralkodót nem lehetett bevonni az ellenségképbe, függetlenül attól, hogy nyilvánvaló volt, hogy nagyrészt az ő ellenállásán bukott meg minden korábbi kormányalakítási kísérlet, lehetett viszont ellenségnek beállítani az osztrák oldalt. Ezért adatott jó jelképnek a tulipán, amely a kormányzati válság utolsó hetében jelentkezett – nem véletlenül március 15-ére antedatálva –, mint az osztrákellenes harc szimbóluma, praktikusan a magyar iparpártolás jelképeként. A harci virágot elő lehetett venni a választások idején, és ebbe csomagolták a magyar önállóság szimbólumát. Röviden levezetve, ha magyar árut vásárolunk, megerősödik az iparunk, kialakul az örökös tartományoktól független gazdaságunk, lehetővé válik a vámelkülönülés, s aztán ki tudja, tán még a függetlenség is.¹² A huszadik századi Magyarországon is egyre általánosabbá vált, hogy egy-egy termék hirdetésekor nem közvetlen, hanem közvetett hangulati, társadalmi stb. értékeket kapcsoltak az adott árucikk konzumálásához. Ezek sorában megjelent a hazai ipartámogatás mint kiegészítő érték, tehát egy-egy árucikk fogyasztásával a vásárlónak lehetősége volt "politikai cselekvésre" is. Ez az érték, ami a Tulipánkert mozgalom létrejöttével megerősödött, nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódhatott a választási segédeszközökhöz, hiszen azokat egy kimondott politikai rítusnál alkalmazták. A legismertebb választási segédeszköz a zászló volt, amelyet a pártállásnak megfelelően a választó kitűzött a házára, a szavazókat a választásokra szállító szekereket díszítették vele, s a jelöltek zászlókkal vették körül magukat programbeszédük, politikai hitvallásuk elmondásakor.¹³

A zászlóhirdetésnek a legelterjedtebb politikai-nemzeti vonatkozása, más áruhirdetésekhez hasonlóan, a gyártmány hazai voltára való hivatkozás: aki az illető cég áruját vásárolja, az a honi ipart támogatja, s így eleve hazafias tettet hajt végre. Nem véletlenül jelenik meg a hirdetések során ábrázolt zászlókon a "Hazai Ipar" és az "Éljen a hazai ipar!" felirat, a nemzeti lelkületű választókat és főleg a zászlóvásárlással foglalkozó korteseket vonzva, s egyben jelezve, hogy feliratos zászlók forgalmazását hirdetik.¹⁴

1906-ban a koalíció kormányra jutásával a magyar politikai életet egységesen és kizárólagosan a nemzeti hangulat uralta. Természetesen az egyes választási szervezetek is szigorú esküvéseket tesznek: ha nem tudnak beszerezni magyar gyártmányú nemzetiszínű lobogót, akkor fehér zászlót fognak használni, zöld zsinórral, piros fölírással és természetesen piros tulipánnal, a magyarság pillanatnyilag meghatározó jelvényével. A harci jelvényként született tulipán, a kormányalakítás idejének békeszimbólumából a választások idején hadi jellegűvé válik, de nem a különböző pártok közötti összecsapás jelvényévé, hanem a Béccsel való nem-létező összecsapás szimbólumává. A tulipánban tükröződő politikai "nemzeti egység" azonnal tükröződik a hirdetésekben is.¹⁵ A legnagyobb tülekedés természetesen a pillanat szimbóluma körül volt. Több vállalat azonnal felveszi például a Tulipán Zászlógyár nevet, mások csak tulipános díszítést ígérnek a zászlókra, termékekre. ¹⁶

 

A petánci Széchenyi-forrás számolócédulája

 

Budapesten valóságos mozgalom indult a tulipánjelvények megjelenése után, hiszen 25 ezer darabot pillanatok alatt szétkapkodtak.¹⁷ De az osztrákoknak nem tetszett a nemzeti összefogás, és mindent elkövettek annak ellehetetlenítésére. Mindez azzal kezdődött, hogy elhíresztelték – nem minden alap nélkül –, hogy a tulipánjelvényeket osztrák gyár készítette. Majd az Alkotmány című lapban az jelent meg, hogy a tulipán az antiszemitizmus jelvénye. De rajtavesztett – írja a korabeli sajtó – a katolikus néppárti újság, mert az összes hazafias lap és a Szabadelvű Párt is elítélte ezt a feltételezést. Ennek a lapnak a hasábján nyilatkozott Zichy Aladár gróf, a Katolikus Néppárt vezetője, hogy a tulipánnak semmi köze nincs az antiszemitizmushoz. Andrássy Gyula gróf, a Tulipánkert egyik megteremtőjének véleménye szerint is, ha a tulipán jelvény antiszemita jelkép lett volna, "akkor én ezt a jelvényt sohasem tűztem volna fel. Mi a nemzetet nem szétválasztani, hanem egy táborba hozni akarjuk, és a tulipán azt jelenti, hogy aki feltűzi, hű magyar embernek vallja magát."¹⁸

A Tulipánkert mozgalom indulásakor nagy sikert aratott, különösen a "hölgy- és úri közönség" karolta fel, s igen gyorsan országos méretűvé szélesedett. 1906 májusában egymás után jelentek meg a szerveződésre szólító plakátok, és megalakultak a helyi szövetségek Székesfehérváron, Szombathelyen, Kiskunfélegyházán, Nyitrán, Zilahon és máshol is. A kaposvári mozgósító plakáton "rang-, osztály-, vallás- és pártkülönbség nélkül" kérték a lakosokat, különösen a hölgyeket az alakuló gyűlésen való megjelenésre. Nagykanizsán és vidékén az alakuló értekezletet az Izraelita Jótékonysági Nőegylet választmánya és a Keresztény Jótékonysági Nőegylet választmánya szervezte. A megalakulási ünnepségeket a városok vigadójában vagy a városházán tartották, a védnökök között a helyi előkelőségek és polgármesterek mellett országgyűlési képviselőket, a Batthyány-, az Andrássy- és a Széchenyi-család tagjait találjuk. Székesfehérvárott Prohászka Ottokár püspök is a védnökök közt volt, előadást is tartott A tulipán címmel, melyet a Tulipánkert Szövetség Hivatalos Közleményében adtak közre. Az eseményt gyakran kísérte kiállítás és vásár, valamint színházi előadás. Hasonló szövetségek már léteztek, mint a Magyar Védő Egyesület, a Sorompó Ifjúsági Liga és az Országos Iparpártoló Szövetség, amelyek szintén az osztrák áruk bojkottját, a hazai boltokból való kiszorítását akarták elérni.¹⁹

 

MAGYAR VÉDŐ EGYESÜLET SZOMBATHELYEN

A tulipán mozgalom céljait illetően, később szervezetileg is összekapcsolódott a Magyar Védő Egyesülettel; a tisztánlátás érdekében ezért vissza kell nyúlnunk egészen 1904-ig. Ekkor került sor a Kossuth Lajos nevével fémjelezhető, 1844-ben életre hívott Védegylet megújításaként – annak 60 éves évfordulóján – a Magyar Védő Egyesület megalapítására. Az egyesület egyedüli céljaként a honi ipar pártolását, erősítését, fejlesztését jelölte meg. A feladat megoldásához egységes, erős országos szervezet létrehozását kívánták létrehozni. Szabályozni akarták a hazánkban készült iparcikkek felismerésének és megtalálásának módját; ezt szolgálta az egyesületi "Védőjegy" és a "Kirakati Védőtábla" kibocsátása.²⁰

A Magyar Védő Egyesület megalakulásának előzményeiről a helyi sajtó már 1906 februárjában azt írta, hogy a nagyváradi nők egy országos mozgalmat indítottak, amely Vas megye asszonyai között is lelkes fogadtatásra talált. Egy liga alakítását vették tervbe, amelybe az összes társadalmi erőt szerették volna bevonni. A szervezet céljaként azt jelölték meg, hogy megakadályozzák az osztrák ipari termékek beözönlését, és a magyar ipart és kereskedelmet felfejlesszék. A szabályzatuk néhány pontból állt, és mindenki a tagjuk lehetett, aki kötelezte magát arra, hogy csak magyar terméket vásárol. "E kötelezettséget megszegni nem szabad", és bojkottálni kívánták azokat a kereskedőket is, akik – ha csak részben is, de – osztrák árut kínáltak a boltjukban.²¹

 

A Magyar Védő Egyesület pecsétlenyomata	Benczúr Gyula: Tulipánjelvény vázlata, papír, ceruza, 380x260 mm, London, mgt.

 

A Magyar Védő Egyesület néven elindult új szerveződésbe tömegesen jelentkeztek az emberek. A legerősebb mozgalom egyikét Zala megyében jegyezték fel, amelynek élén Batthyány Pál gróf, Veszprém megyében dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő, Erdélyben Wesselényi Miklós báró és Apáthy István dr. kanonok álltak. Vas megyében Gyöngyössy Tivadar ügyvéd, a Vasmegyei Független Hírlap főszerkesztője és Oláh László voltak ekkor már a tagjai az egyesületnek.²² E hírlap felhívása a Magyar Védő Egyesület megalakítására nem maradt eredménytelen, mivel az alakuló gyűlést 1906. március 4-ére tűzték ki.²³ Ezekben a napokban közzétették az egyesület alapszabályának néhány részletét is, hogy megismertessék azt a közönséggel. A Magyar Védő Egyesület céljaként azt fogalmazták meg, hogy a hazai ipart és mezőgazdaságot a külföldi versennyel szemben megvédjék és fejlesszék. Egyesületi feladatként fogalmazták meg, hogy a jó iparcikkek megerősödjenek, és a hazai kereskedők közreműködésével nemzeti vásárokat rendezzenek, és ún. mintaáru-gyűjtemények, kiállítások útján ismertessék meg a hazai termékeket. Támogatni kívánták még a kis- és a háziipart, illetve az iparosokat. ²⁴

Egy szombathelyi kereskedő a sajtóban megjelentette véleményét, mely szerint a magyar ipar megteremtése nem lehetetlenség. A felsorolt példái szerint az osztrák gyártmányú Schicht, vagy az ún. Szarvas szappan igen elterjedt volt az országban, annak ellenére, hogy egyedüli előnye az volt, hogy az a hidegvízben is habzott. A kereskedő szerint a magyar kisiparosok ennél jobbat is képesek voltak gyártani, és az osztrák szappan csak a reklám miatt vált a legelterjedtebbé. Megemlítette még, hogy rengeteg húsáru érkezik Bécsből Szombathelyre, pedig a virslit, kolbászt helyben is be lehetett szerezni. A helyi pékek az osztrák élesztőt használtak, de a sörrel is gond volt. A kereskedő feltette a kérdést, hogy "miért kell nekünk puntigámi, bécsújhelyi, pilzeni", ha a közvetlen közelben, Sopronban, Kőszegen és Nagykanizsán magyar sörfőzdék is működnek.²⁵

Ez az üzletember néhány nappal később tovább folytatta hozzászólását az újságban, amelyben óvatosságra intett a gyáralapításnál, mondván a "ravasz osztrák szomszédaink néha-néha ráadják fejüket, hogy Magyarországon gyárat alapítsanak."²⁶ De nem minden hátsó szándék nélkül teszik ezt, mivel ezekben az üzemekben csak másod- és harmadrangú termékeket gyártanak, hogy a jó minőségű árukat Ausztriában szerezzék be. Az összes munkavezetőt, mestereket magukkal hozzák, a magyar munkással pedig csak a legalantasabb munkát végeztetik.²⁷ Ehhez a témához szólt hozzá a herényi Gothard Sándor, későbbi országgyűlési képviselő is, aki szerint: "Nem kell megvenni az osztrák árut! Inkább legyen a ruhánk szegényesebb, bútorunk kényelmetlenebb és hölgyeink kalapja kevésbé tollas. Fogjunk össze, emeljük fel hazánk iparát, tüntessük ki kereskedőinket, akik magyar árut hoznak forgalomba és kímélet nélkül bojkottáljuk azt, aki bécsi rongyot akar a nyakunkba kötni."²⁸ A nyilatkozat utáni napokban Gothard Sándort a Testvériség című helyi lapban megvádolták azzal, hogy osztrák kocsival járt, angol kabátot, belga puskát és svájci órát hordott, amit a sajtó hasábjain elismert. Gothard ugyanakkor elmondta, hogy 30 évig szabadelvű volt, de 1904. november 18-a óta nyíltan beismerte tévedését, és azóta a Függetlenségi és 48-as Párt lelkes híve és kijelentette, hogy ezután kizárólag csak hazai iparcikkeket vásárol majd.²⁹

Egy gyári munkás is panasszal fordult Gyöngyössy Tivadarhoz, a Magyar Védő Egyesület elnökéhez, mert a Gothard Sándor országgyűlési képviselő által vezetett szombathelyi gyárban olyan mérnököket, művezetőket alkalmaztak, akik nem tudtak magyarul, mivel "sült osztrákok" voltak. Annak a Gothard Sándornak vezetése alatt álló Mayer-féle gépgyárban, aki azokat a cikkeket írta, amelyben az osztrákokat a pokolba kívánta. De megemlíti még Széchényi Péter gróf haraszti földbirtokost is, aki "bizonyosan elől-hátul tulipánt hord", kastélyába Bécsben készíttetett csigalépcsőt, és azt 20 osztrák munkás szerelte fel. A cikkíró véleménye szerint "hazaáruló az, aki a külföldi ipart támogatja", amikor az országban ezrével sétálnak a munkanélküliek.³⁰ Gyöngyösi Tivadar válaszolt a Testvériség című lapban közzétett vádakra, szerinte a Mayer gépgyárban csak egy osztrák származású mérnök dolgozott, a motorosztály vezetője, akit azért alkalmaztak, mert magyar motormérnököt nem találtak. Ezen az osztályon volt még egy osztrák származású előmunkás, aki viszont már jól értett magyarul. Széchenyi Péter gróf "se elől, se hátul" nem hordott tulipánt, mivel nem vett részt a hazafias mozgalmakban, sőt Kossuth Ferenc politikai irányzatának leghatározottabb ellenzőjeként ismerték.³¹

Közben 1906. március 4-én a szombathelyi Iparos Olvasókör nagytermében sor került a Magyar Védő Egyesület szombathelyi fiókjának az alakuló közgyűlésére, melynek célját Oláh László ismertette. Elnöknek Gothard Sándort választották meg, aki beszédében a hazai ipar felvirágoztatását emelte ki. A jegyzőkönyv szerint Gothard "mint iparos beszélt iparos társaihoz, mint kiválóan képzett nemzetgazda a kereskedői karhoz és a nagyközönséghez s a nemzeti jólét emelését a hazai ipar felvirágoztatásában jelöli meg. A Magyar Védő Egyesületet, mint ezen czél megvalósítására legalkalmasabb hatalmas fegyvert ajánlotta."³² Gyöngyösy Tivadar az egyesület célját bemutatva hangsúlyozta, hogy minden egyes magyar ház legyen egy önálló vámterület, amelynek sorompóin ne engedjék be az osztrák árut.³³ A következő napon az egyesület felhívással fordult a megyében élő nőkhöz, hogy a bálok és hangversenyek alkalmával, de egyébként is mondjanak le a külföldi ipar termékeibe való öltözésről, és ne idegenkedjenek a hazai termékektől.³⁴ Felhívták még a figyelmet arra is, hogy minden szükségletüket csak olyan helyen vásárolják meg, ahol már "védőtáblán" jelzik, hogy ott milyen honi termék kapható. Kérték a szülőket is, hogy a gyermekeik ruházatát hazai vászonból, szövetből állítsák össze.³⁵ Március végén a Magyar Védő Egyesület választmányi alakuló ülést tartott, ahol ügyvezető titkárnak választották Oláh Lászlót, pénztárosnak Farkas Istvánt, míg ellenőrnek Pick Györgyöt. Felmerült a gondolat ekkor, hogy Nyugat-Magyarország területére kiterjedően kereskedelmi múzeumot létesítsenek Szombathelyen.³⁶

 

A sóskúti Paula-forrás számolócédulája

 

1906 márciusában többször ülésezett Szombathelyen a Magyar Védő Egyesület, amelyről a helyi szociáldemokrata újság, a Testvériség című lap – nem kis iróniával – tájékoztatta az olvasókat. "De mintha sejtette volna a hazafiaskodó társaság, hogy ugyancsak Szombathelyen külföldi gyárosok gyártelepet akarnak létesíteni. A legérdekesebb az, hogy a kereskedelmi miniszter nem csak üzemengedélyt, hanem állami szubvenciót is ígért. Most már bizonyára sokakat érdekel, hogy az osztrák és egyéb gyárakban miképpen és miért védik a magyar ipart. Nagyon egyszerű a dolog. Az osztrák gyár élére állítanak egy magyar iparvédő férfiút és rögtön átvedlik az osztrák ipar magyarrá" – jegyezték meg gúnyosan az újság hasábjain.³⁷

Közben a Magyar Védő Egyesület iránt fokozott mértékben nyilvánult meg az érdeklődés, egyre többen kívántak csatlakozni és belépni a soraiba. Vas vármegye előkelő hölgyei is megindították a mozgalmat, hogy megalakítsák az egyesület női osztályát, ezért 1906. április 18-án a vármegyeháza dísztermében gyűltek össze a megye minden részéből.³⁸ A női osztály alakuló gyűlésén a szombathelyi elnök, Gothard Sándor felkérte Batthyány Lajosnét az egylet védnökének, majd utána megválasztották a tisztikart. Elnöknek Bezerédj Istvánné Puteáni Paulát, alelnöknek Sarlay Ferencnét, Gothard Sándornét, míg titkárnak Oláh Lászlót választották meg.³⁹

1906 tavaszáig viszonylag szűk körben mozgott a Magyar Védő Egyesület, de így is jelentős eredményeket értek el. Májusra a szombathelyi kereskedők többsége bevezette az üzletébe a hazai termékeket, a vevők pedig fölkarolták az iparosaikat, vendéglőseiket, így sikeresen kiszorították az üzletekből az osztrák sört, és a különféle édes- és keserű szeszes italokat. Közben persze mindez nem maradt visszhangtalanul Ausztriában, ahol azt írták a lapokban, hogy akkor nem kell nekik a magyar liszt, az ökör és a sertés sem.⁴⁰

Ezzel párhuzamosan Vas megye területén kibontakozóban volt a Tulipán Szövetség megalakítása is. Ebben az időben még két külön vonalon szerveződő – hiszen mindkét szervezet budapesti központjából irányította terjeszkedő, tagtoborzó, az ország területén minél több helyi szervezet létrehozására törekvő akcióit –, de hasonló célokat megfogalmazó mozgalomról beszélhetünk.⁴¹

 

A VAS MEGYEI TULIPÁNKERT

A magyar ipart pártoló és osztrákellenes légkörben érkezett meg Szombathelyre a Tulipánkert mozgalom gondolata. 1906. április elején Vas megyében is élénken folyt már a készülődés a Tulipánkert helyi bizottságainak szervezésében. A mozgalom élén Batthyány Lajosné grófnő, Szegedy Györgyné Gerliczy Irma bárónő és Bezerédj Istvánné álltak, akik a Tulipánkert megalakítására gyűlést hívtak össze a szombathelyi megyeházára. ⁴² Szegedyné felhívással fordult a "Honleányok" felé, és kérte őket, hogy "nemcsak érzelemmel és szóval, hanem tettekkel is támogassanak minden nemzeti eszmét és intézményt..." ⁴³ A bárónő szerint a Tulipánkert mozgalom a megyében és a városban is sikeresen megalakulhat, és "támogatója fog lenni mindenféle társadalmi, vallási, vagy politikai különbségektől függetlenül minden igaz honleány."⁴⁴ ezért felkérte a hazafias érzelmű hölgyeket, hogy április 18-án a megyeháza dísztermében alakítsák meg a vasi Tulipánkertet.⁴⁵ A szervezet országos szövetséggé alakulásáról Budapesten ekkor már javában folytak a tanácskozások, és húsvét hétfőre alakuló gyűlésre hívták a mozgalomhoz csatlakozókat.⁴⁶

 

A sóskúti Mariska-forrás számolócédulája

 

Az 1906. április 17-én Budapestről érkező Batthyány Lajosnét a szombathelyi vasútállomáson Szegedyné a Magyar Védő Egyesület küldöttségével együtt fogadta, ahol jelképesen egy díszes tulipáncsokorral köszöntötték az illusztris vendéget.⁴⁷ Batthány Lajosné – az országos Tulipánkert mozgalom egyik alapítója – megkeresésére Szegedyné felhívást intézett a vármegye hölgyeihez, és ennek hatására nagy számban jelentek meg az alakuló gyűlésen. Az összejövetel elnökévé Szegedynét választották, aki a megnyitó beszédében felvázolta, hogy a "tulipánkert nem egyéb, mint a hon gyökere, ott él minden honfi szívében, de hogy ez a virág teljes szépségében kifejlődhessen, távol kell tőle tartani minden nemét a gyűlöletnek. Miután a tulipánkert a szeretet jelképe, az a virág benne virít, naggyá, erőssé csak ott fog fejlődhetni, ahol kitartással, tiszta légkörben lesz ápolva. Kívánom, hogy Magyarország Nagyasszonya és Szt. István király védelme alatt a Tulipánkert mindinkább erősödve, még századokon át virítson."⁴⁸ Majd Oláh László öt pontban foglalta össze a tulipánkert célját, amely szerinte tüntető állásfoglalás a nemzeti eszme és mozgalom mellett. Hangsúlyozta a nemzeti érzés ápolásának a fontosságát, különösen a családi életben, a nevelés terén. Kérte a jelenlévőktől a fényűzésnek és a nélkülözhető kedvtelésnek mellőzését mindaddig, amíg a nemzetre szakadt nyomor enyhítésére van szükség. Oláh fontosnak tartotta a nemzeti jellegű társadalmi, kulturális vagy gazdasági vállalkozások támogatását. Hangsúlyozta még, hogy minden magyar ember csak magyar terméket vásároljon, s ebben a jelenlévők mutassanak példát.⁴⁹

Az alakuló gyűlésen, melyet jelenlétével megtisztelt Batthyányné is, nagy számban jelentek meg a vármegye hölgyei. Megválasztották a szervezet vezetőségét. A vasi szervezet elnöke Szegedy Györgyné, a Tulipánkert elnöke Bezerédj Istvánné, az alelnökök Gothard Sándorné, Borsics Béláné, Eredits Ferencné, Radó Gyuláné, míg a titkár Oláh László és a jegyző Ostffy Lajos lett. A megye járásaiban nagyobb hölgybizottságot szervezett és választott meg a gyűlés, amely Bezerédj István javaslatára a Tulipánkert Szövetség április 21-ei budapesti gyűlésére Széli Ignácné, Sarlay Ferencné és Mayer Ferencné bizottsági tagokat kívánta delegálni.⁵⁰ ezzel párhuzamosan megalakult a szombathelyi Magyar Védő Egyesület nőosztálya, amelynek választmányába a Vas megyei Tulipánkert szombathelyi választmányának tagjait javasolták beválasztani.⁵¹

Az országos mozgalom, amely a hazai ipartermékek pártolását célozta, egymás után hozta létre a magyar ipart védő fiókegyesületeit. Celldömölkön a Korona szállóban április 8-án tartották a Tulipánkert alakuló gyűlését, melynek elnökévé Berzsenyi Jenő földbirtokost, volt országgyűlési képviselőt választották.⁵² Berzsenyi beszédében felvázolta a tulipán mozgalom nemzeti hivatását, és felhívta a megjelenteket a tulipán jelvény viselésére, és a hazai termékek fogyasztásának fontosságára. A megjelentek ezért fogadalmat tettek arra, hogy csak magyar terméket vásárolnak. A mozgalom helyi vezetésére, a Tulipánkert elnöknőjévé Berzsenyi Dezsőnét választották meg.⁵³

Közben az 1906. áprilisi országgyűlési választásra számos hazafias, ún. tulipános kortes dalt és rigmust költöttek, amelyekből néhányat a sajtóban is közöltek:

 

Gotthard Sándor lesz követünk,

Ha Isten is akarja,

Érdekünket képviseli

Elveinket ő védje.

Ki ellene adja szavát,

– Drága hon! –

Meg ne tűrjed a schvarcgelbet

Hátadon.

Ki nem szavaz a jelöltünkre,

Azt kívánjuk mi annak:

Tulipános fehér zászlót

Ne lásson az sohanap!

Ha látja is

Nyelével a púpjára!

Mért született mind e világ

Csúfjára!⁵⁴

 

A vasi iparosok lelkesedésére jellemző, hogy 1906 áprilisában a soproni kereskedelmi és iparkamara titkára, Kirchkopf Frigyes már a harmadik tulipánvédjegyet iktatta be Vas megyéből. A sorban az első Wieser József báró, a szentgotthárdi kasza- és sarlógyár tulajdonosa volt, aki a tulipánt választotta a gyáripari készítményei védjegyéül. "Ily módon talán megéri azt, hogy kaszáit és sarlóit a magyarok is megveszik, mivel eddig jórészt Ausztriába kellett gyártmányait szállítani, hogy onnan osztrák cikkek gyanánt küldve magyar földre, becsülete legyen nálunk is a magyar kaszának és sarlónak. Mert hát lelkes hazafi a magyar, de ha kaszát, vagy sarlót vásárol, mégis csak jól megnézi, nehogy valami hitvány hazai gyártmányt sózzanak a nyakába."⁵⁵ A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület kezébe vette az akciót azok ellen a külföldi áruk ellen, amelyeket magyar mezbe burkolva kínáltak, és amelyeket magyar történelmi nevek, jelszavak, jelvények alatt csempésztek a vevők kezébe. Az egész országból érkeztek a szervezethez a bejelentések a hamis árukkal kapcsolatban. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület fel is sorolt egy csomó gyárost, akik a nemzeti jelképek segítségével igyekeztek gyártmányaikat eladni.⁵⁶ A Magyar Védő Egyesület az áprilisi országgyűlési választások alkalmából fölhívta a politikai körök és képviselőjelöltek figyelmét, hogy zászlót, jelvényt, tolldíszt és általában véve a választáshoz szükséges eszközöket ne osztrák vagy külföldi, hanem hazai gyáraktól szerezzék be.⁵⁷ A vas megyei Tulipánkert is arra kérte a tagjait, hogy a tulipán jelvényeket a helybeli Iparos Takarékpénztártól vásárolják, mivel csak ott lehetett hozzájutni a valódi Fischer-féle kitűzőkhöz.⁵⁸ Ugyanekkor már a helyi sajtóban megjelent hirdetés szerint tulipánmintás ruhakelméket reklámozott Bauer L. Lajos szombathelyi kereskedő.⁵⁹ De tulipános képes levelezőlapokat is vásárolhattak 10 fillérért Seiler Henrik utódainak szombathelyi könyvesboltjában.⁶⁰ Számos reklám hirdeti ekkor a sajtóban a magyar termékeket a "Pártoljuk a hazai ipart!" jelszóval. Így hirdették a Kőszegi sört is, és azt kérték az olvasóktól, hogy a vendéglőkben, kávéházakban "mindenütt a jóhírnevű Kőszegi sört" kérjék, amelynek minősége felülmúlta az osztrák sörökét.⁶¹ A szombathelyi Szent István-parki KIOSZK tulipán reggelit kínált a vendégeinek, amelyet korábban bécsi reggeliként hirdetett.⁶² De a bécsi szelet sem hangzott már jól, ezért a vendéglősöknél divatba jött az ún. Tulipán szelet elnevezés.⁶³ Az április 10-ei sajtóban pedig a szombathelyi Magyar Védő Egyesület értesítette a nagyközönséget, hogy valódi – 1 és 2 koronás – tulipánjelvényeket lehet beszerezni az Iparosok Takarékpénztárában és számos üzletben.⁶⁴ De a Görög utcában, Kemenesy Jolánnál is lehetett vásárolni tulipánt mindenféle színben, gomblyukba és női kalapra darabonként 30 és 50 fillérért.⁶⁵

 

Endrei Zalán: Tulipánkert. 48 nemzeti dal és
magyar gondolat című kötetének belső borítója

 

Május első napjaiban Kőszegen is létrejött a Tulipánkert Chernel Istvánné elnökletével. A mozgalom célját laehne Hugó országgyűlési képviselő ismertette és hangsúlyozta a nők fontosságát az ipar fejlesztése során. Chernelné beszédében különösen az idegen eredetű fényűzési cikkek mellőzésére hívta fel a megjelentek figyelmét.⁶⁶ A kőszegi egylet elnökének Chernel Istvánnét, míg titkárának Huszár Mihályt választották meg.⁶⁷ A magyar ipar védelme érdekében – a tulipán égisze alatt – egymás után alakultak a vármegyében a tulipánkertek. A szombathelyi, celldömölki, kőszegi egyletek létrejötte után május 15-én, Körmenden a Korona vendéglő nagytermében is megalakították a járási Tulipánkert bizottságot. Céljuk itt is az volt, hogy a kereskedők csak magyar gyártmányú termékeket árusítsanak, és a Tulipánkert tagjai belépésükkel kötelezték magukat a hazai áru vásárlására. A körmendiek díszelnökévé Babos Kálmánnét, elnökévé Turcsányi Andornét, alelnökökké Szigetváry Gézánét, Kovács Sándornét, pulay Ferencnét választották.⁶⁸ Az egylet hivatásául tűzte még ki a körmendi járás nemzetiségi vidékeinek magyarosítását, és a későbbiekben tulipán majális rendezését tervezték. ⁶⁹

A Testvériség című lapban május folyamán is megjelent egy cikk a tulipán mozgalommal kapcsolatosan. véleményük szerint az uralkodó osztály hatalmának biztosítására mindig kitalál különféle frázisokat, amelyek hangoztatásával elaltatják a néprétegek öntudatát, ezt célozta az "úri dámák" által indított törekvés is, amely a megalakulása után különféle célokat szolgálva "evezett a hazafias frázisok tengerén, míg végre kikötött a magyar iparpártolás kikötőjébe. És itt vásári komédiások módjára ugyancsak verik a nagydobot, hogy így meg úgy pártoljuk a hazai ipart."⁷⁰ A nemzeti szólamoktól elbolondított polgárság pedig sietett teljesíteni a hazafias kötelességét. Így lehetett kapni már Ausztriában készített tulipán kelmét, Brünnben (ma: Brno, Csehország) gyártott tulipán szövetet, Csehországból importált és Lajtaszentmiklóson (ma: Neudörfl an der Leitha, Ausztria) lebélyegzett tulipán ponyvát és tulipán zsákokat, Grazban főzött tulipán sört, de a kereskedők pincéjében előállított bort, és volt a kocsmákban már tulipán snapsz is, amitől az "utcasarkon tántorgó István bácsi" tulipánosan be is rúghatott.⁷¹ De a cikk szerint a művészetbe is belopódzott a tulipán, mivel a balerinák már tulipános ruhában járták a tulipán csárdást. A szociáldemokrata lap szerint a munkások "szakszervezeti védjegy" alkalmazását látták volna szívesen a termékeken, amelyeket a szervezett munkások tisztességes bérek mellett készítettek. A munkások a "tulipán svindli" helyett a méltányos bérfizetés jelvényét szerették volna látni az árukon, mivel szerintük "e két jelvény közül könnyű a választás. Az urak tulipán jelvénye a szolgaságé és a kizsákmányolásé, a munkások védjegye a haladás és az emberiesség szimbóluma!"⁷²

 

Apponyi Albert tulipánmintás képeslapja 1906-ból

 

Ausztriában is élénk figyelmet keltett a magyarországi tulipán mozgalom és a hozzákapcsolódó iparvédelmi törekvések. "Olyan hangok hallatszanak át hozzánk a Lajta túlsó partjáról, mintha Ausztria iparának komoly veszedelmét kezdené látni a magyar szalmalángnak csúfolt tulipánkertben. A május 22-ikei bécsi iparos kongresszuson jajdította el magát a csúfondároskodó osztrák szomszéd."⁷³ egész Ausztrián egy-két nap alatt végigfutott a tulipánellenes jelszó, hogy vissza a magyar búzával, sertéssel, értékpapírokkal! ⁷⁴ Batthyány Lajos gróf a Vasvármegye című újságban leközölt nyilatkozatában kifejtette, hogy megütközéssel szemléli azt a mozgalmat, amelyet a Tulipánkert Szövetség tevékenysége ellen az osztrák iparosok, az osztrák társadalom, sajtó és a parlament kifejtett. A tulipán mozgalom a magyar munkának kívánt becsületet szerezni, s ettől semmiféle gyűlölködéssel a szövetség nem engedi eltéríteni magát. Batthyány szerint a tulipán mozgalom egyébként is jelentős hasznot hozott az osztrák textil- és papíriparnak, vegyi gyáraknak. Az osztrák iparosok akciója sem nem őszinte, sem nem lojális, s ezért le kell mondani arról, hogy őket őszinteséggel és lojalitással meggyőzzük.⁷⁵

A magyarországi tulipános akció kezdetben riadalmat okozott a Monarchia osztrák felében. Egy bécsi egyesület, a Verein Reisender Kaufluete Oesterreich–Ungarn a magyar kereskedelemügyi miniszternek egy beadványt juttatott el, melyben véleményt formált a Magyarországon a tulipán jegyében megindult iparpártolással szemben, és arra kérte a magyar kormányt, hogy minden erejével törekedjen arra, hogy e szerveződés a kellő határok között maradjon. A kérdéssel az osztrák kormány is foglalkozott, ugyanis az osztrák kereskedelemügyi minisztertől Wekerle Sándorhoz, az osztrák miniszterelnöktől pedig Kossuth Ferenchez érkezett átirat, amelyek a magyar kormányt állásfoglalásra késztették. Kossuth tagadta a mozgalom politikai voltát, tehát hivatalosan nem állt mellé, de azért kacérkodott vele, hiszen mégis apja kezdeményezésének megújítását tagadta volna meg a látványos elutasítással, illetve az esetleges ellenséges fellépéssel. Csupán apró gesztusokat tett a Tulipánkert mozgalom irányába.⁷⁶

 

A Wekerle-kormány tagjai 1906-os tulipánmintás képeslapon

 

A Vas vármegyei Tulipánkert 1906 júliusában bocsátotta ki a felhívását, hogy a megye összes járási székhelyén tulipánünnepélyt rendezzenek. A felhívás megjelenése előtt már értekezletet tartott a sárvári Tulipánkert bizottsága, ahol jelen volt Batthyány Lajos gróf és felesége Andrássy Ilona grófnő, az Országos Tulipánkert elnöke. Svastits Zoltán dr. kir. közjegyző üdvözölte a résztvevőket, ismertette az összejövetel célját, és bejelentette, hogy az ikervári kastélyban már megállapodtak, hogy Sárváron augusztus 20-án a Tulipánkert részére népünnepélyt rendeznek. Az esemény védnökévé Batthyány Lajosnét kérték fel. Ezután kitért a Tulipánkert céljainak ismertetésére, és heves beszédben kelt ki Ausztria ellen. Az ünnepség előkészítésére Maróthy Lászlót kérték fel elnöknek, de ő azt elhárította, mondván, helyesli a tulipán mozgalom céljait, de ő következetes kívánt maradni a politikai múltjához, ezért Förster Ottó országgyűlési képviselőt javasolta maga helyett. Elhatározták még, hogy a népünnepélyre 1 koronás belépő ellenében minden résztvevőnek egy tulipánjelvényt és egy sorsjegyet adnak.⁷⁷ A tulipánünnepélyre kibocsátott felhívásra az egész megyében élénk volt az érdeklődés, nemcsak a járási székhelyeken, hanem a körjegyzőségeken is szervező bizottságok alakultak.⁷⁸ Kőszeg fiatalsága is a kezébe vette a tulipánünnep szervezését, és elhatározták, hogy nagy nyári mulatságot rendeznek, ahová felkérték a dalárdát is szerepelni.⁷⁹

A tulipán jegyében a nyár elején a sajtóban felvetették a magyar fürdők ügyét is, mondván, nemzetgazdaságilag hatalmas értéket jelentenek a magyarországi fürdők és ásványvizek. A cikk szerzője szerint nincs a világon olyan ország, amely ásványos vizekben és fürdőkben olyan gazdag lenne, mint hazánk, és mégis Ausztriának fizetünk ásványvízfogyasztás címén. A giesshübli vízből évi 1 millió palackot, a bilini vízből 70 ezret, a krondorfiból 250 ezret fogyasztottak el az országban, pedig a magyarországi bikszádi, tarcsai, málnási, luhi, polenai és répási vizek felülmúlták az osztrák és cseh testvéreiket. Az Országos Magyar Balneológiai Egyesület is évek óta küzdött a magyar fürdők látogatásáért, de csekély eredménnyel, pedig ekkor már 180–200 magyar fürdő létezett az országban.⁸⁰ A Testvériség című lapban is megemlítik, hogy "Tulipán-vásár" lesz Szombathelyen szeptemberben, amelynek célja szerintük nem más, mint az osztrák árut kiszorítani osztrákostul. Kissé cinikusan még megjegyzik, hogy "hiába tulipánvásár nélkül nem boldog a magyar!"⁸¹ A fővédnökként felkért Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter – aki megígérte a jelenlétét –, csúzos lábai miatt előreláthatólag az osztrák Karlsbad fürdőben fog időzni. "Pártoljuk a hazai fürdőket" – jegyzik meg a cikk végén –, a miniszternek úgy látszik szabad az osztrák fürdőkbe menni.⁸²

Körmenden a "közönségnek a tulipánmozgalom iránt tanúsított közönye" miatt egy hölgybizottságot alakítottak, akik a települést végigjárva kísérelték meg a taggyűlés megszervezését. A sajtó szerint, ha kellő számban jönnek össze, akkor az egyesületet megalakítják, addig pedig Fülöp József református lelkész vezeti az egylet ügyeit. Augusztus 20-án Körmenden népünnepélyt kívántak rendezni Kapy Béla evangélikus lelkész vezetésével.⁸³

 

ZÁSZLÓSZENTELÉS ÉS ÁRUMINTA-KIÁLLÍTÁS SZOMBATHELYEN

"Nagy ünnepélyre készülnek Szombathelyen, a Dunántúl e rohamosan fejlődő, izmosodó városában" – írták a helyi sajtóban 1906. június 3-án. Szombathely város polgársága elhatározta, hogy a tulipán jegyében zászlószentelési ünnepet tartanak, és erre az alkalomra "hazai selyemből, hazai kezekkel hímzett Tulipános zászlót" készítenek. Az országban ez volt az első ilyen zászló, amelynek megtervezésére az Országos Iparművészeti Múzeumot kérték fel. A zászló védnökségét Batthyány Lajosné grófné, Andrássy Ilona grófnő, Szegedy Györgyné bárónő és Gothard Sándorné vállalták el, míg zászlóanyának Pohl Sándornét kérték fel. Ugyanekkor, szeptember 8-án a Magyar Védő Egyesület Vas megyei osztálya hazai iparcikkekből Tulipán vásárt tervezett rendezni, amelynek érdekében megkeresték a hazai gyárosokat és iparosokat. Nem kiállítást készültek megvalósítani, hanem egy vásárt, hogy megismertessék a hazai iparcikkeket.⁸⁴

 

A szentgottárdi
Tulipán kasza
reklámja

 

1906. július 29-én jelent meg a hír a Vasvármegye című lapban, hogy a szombathelyi Magyar Védő Egylet és a Tulipánkert szeptember 8–9-én hazai áruminta- és tulipánvásárt rendeznek Szombathelyen. A kiállításnak az kölcsönzött országos jelentőséget, hogy a fővédnökséget Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter vállalta el, míg Batthyány Lajosné grófnő, Szegedy Györgyné, Gotthard Sándorné, Sarlay Ferencné, Pohl Sándorné mint védnökök szerepeltek a rendezvény lebonyolításában. A rendezőség a kiállításon az összes hazai ipari termékből mintákat kívánt bemutatni, hogy az érdeklődők láthassák a magyar gyáripar, a kis- és háziipar munkáit. Az összes magyar gyárhoz és iparoshoz felhívást bocsátottak ki, hogy készítményeikből mintagyűjteményt és árjegyzéket küldjenek augusztus 15-ig.⁸⁵ valószínűleg nem érkeztek megfelelő számban a kért anyagok, ezért ezt a dátumot meghosszabbították augusztus 25-ig.⁸⁶ A vásár után egy hazai ún. áruminta-raktár, vagy iparcsarnok létrehozását tervezték, ahol a beküldött, illetve a megmaradt árukat szerették volna elhelyezni, és egyben a magyar áruk kereskedelmi képviseletét óhajtották létrehozni a Dunántúlon.⁸⁷ A lapokban közzétett felhívás nyomán országszerte élénk érdeklődés nyilvánult meg a Szombathelyen tervezett vásár iránt. A rendezők megalakították a lebonyolításhoz szükséges fő-, fogadó-, elszállásoló, vigalmi, kiállítási és pénzügyi bizottságokat.⁸⁸ Az ünnepélyre kb. hatezer vidéki vendéget vártak a városba, akik közül mintegy 800 vendég lakhatásáról az elszállásolási bizottságnak kellett gondoskodnia.⁸⁹ A kiállítás alkalmával a fehér ruhás koszorús- és elárusító leányokat tulipános övvel és tulipán jelvénnyel kívánták ellátni. A "valóságos műremek" plakátot a szombathelyi Szabó József arcképfestő készítette el.⁹⁰ Augusztus közepén már nagy számban érkeztek a termékminta küldemények, ugyanakkor már megtették a lépéseket a plakátok sokszorosításra.⁹¹ Az ünnepi alkalomra készülő zászlóról megjegyezték, hogy "maga a műipar egyik remeke lesz, melynek egyik oldalán a magyar címer, a másik oldalán az összes iparágak egyesített jelvénye lesz művészi tökéllyel kihímezve. A tulipánszegély, mely a zászló selymét övedzi, rendkívül ízléses tulipángirlandot ábrázol, szóval a zászló kivitele a legkényesebb művész igényeknek is megfelel."⁹² Augusztus végén a műszaki bizottság úgy döntött, hogy két nagyobb és negyven kisebb pavilont állítanak fel a vásár területén. A rendezvény érdekességének kiáltották ki, hogy a nagykanizsai patria gyár üzemének kicsinyített mását építik fel, ahol a két nap alatt 800 ingyen kávét akartak felszolgálni.⁹³

1906. szeptember 8-án Szombathely már a kora reggeli órákban ünnepi hangulatban várta az eseményeket. A házakat nemzeti színű zászlókkal lobogózták fel, díszes fogatokon közlekedtek a városban, és a koszorúslányokat kísérték a megyeházára. Délelőtt kilenc órakor már 90 koszorúspár vonult végig a városon a Sabaria szállóig, hogy Pohl Sándorné zászlóanyát meghívják az ünnepségre. A visszavonulás után a megyeháza udvaráról a nagytemplomba mentek, hogy ott részt vegyenek a szentmisén. A főoltárnál dr. Gaál Sándor plébános a mise után megszentelte a tulipánzászlót, majd elmondta az ünnepi beszédét. ezután a megyeháza udvarán folytatták a zászlóavatást, ahol a díszes pódiumon foglalt helyet Bezerédj István főispán, Lersch Vilmos minisztériumi osztálytanácsos, Herbst Géza alispán, Brenner Tóbiás polgármester, Gothard Sándor és Beck Lajos országgyűlési képviselők, Pohl Sándorné zászlóanya, Sarlay Ferencné és Szegedyné Gerliczy Irma védnökök. Az emelvény körül a koszorúspárok álltak sorfalat, és az iparos kör dalárdája elénekelte a Himnuszt. A beszédükben a felszólalók hangsúlyozták a magyar ipar támogatásának fontosságát, majd következett az 500 szög elhelyezése az iparosok zászlójának a nyelében.⁹⁴

 

A szentgottárdi Tulipán kasza reklámja

 

A szombathelyi áruminta-kiállítás rendezősége szakított a korábbi hagyományokkal, és sokkal szerényebb külsőségek között rendezte meg iparpártoló rendezvényüket. elsődleges céljuk az volt, hogy a közönség megismerje a magyar árukat. A kiállítást szombaton délután nyitotta meg Lersch Vilmos miniszteri osztálytanácsos, aki Kossuth Ferenc üdvözletét tolmácsolta a közönségnek, és megjegyezte, hogy "Szombathely városa, íme fölismerte és átérezte a társadalmi iparpártolás nagy jelentőségét és országszerte méltán feltűnést keltő példát adott arra, hogy mit tehet a társadalom az iparpártolási törekvések terén."⁹⁵ A kormány képviselője ezután sorra járta a pavilonokat, és délután 5 órakor megkezdődött az áruvásár.⁹⁶ A millenniumi park kezdetétől a Kálváriáig 50 darab pavilont állítottak fel, amelyekben a magyar ipar termékeit mutatták be és értékesítették is őket. A néprajzi kiállítást Kárpáti Kelemen állította össze, de Lewisch Róbert orgonakészítő pavilonja is rendkívül látványosra sikerült. Az újságíró szerint az egész kiállítás beosztása, rendezése igazán mintaszerű volt.⁹⁷

E jól sikerült vásár és kiállítás után 1906 szeptemberében Sarlay Ferencné, a Tulipánkert ünnepély védnöke a bagolyvári kastélyában estélyt adott azoknak a hölgyeknek, akik az ünnepség megszervezésében segítették. A megjelentek köszönetüket fejezték ki a védnöknőnek, hogy a Tulipánkert sikerét előmozdította.⁹⁸ Gothard Sándor a következőket nyilatkozta a vásár után: "Két hatalmas célunk volt. Felhívni a figyelmet arra, amink van, magyar iparunk közszükségletet képező egyszerű termékeire. Oda terelni a figyelmet azokra a forrásokra, ahol ezen magyar ipartermékek kaphatók. Megmutatni és kaleidoszkóp-szerű változatos, színes képben, amink van és példát állítani, hogy ezt mások hogyan tegyék. Másodszor egy családias, barátságos szűk keretbe összehozni a vármegye és város minden rétegét, oly szűk keretbe, hol ember, ember mellett állva, érintkezzék egymással a társadalom minden rétege, és baráti, testvéri jobbot nyújtson egymásnak a mágnás, birtokos, tőkés, iparos, kereskedő, pór, munkás, napszámos és mindenki, aki a társadalomnak számottevő alkotó eleme."⁹⁹

Végezetül Gothard Sándor megköszönte mindenkinek a munkáját, aki részt vett a szervezésben, rendezésben.¹⁰⁰

 

A TULIPÁNKERT MOZGALOM "HALÁLA"

1906 áprilisa a magyarországi politikai életben még a kormányra kerülés euforikus hangulatát tükrözte, bár a koalíció pártjai közötti feszültségek, sőt az egyes pártokon belüli ellentétek már ekkor jelentkeztek. A következő években még néha fellángolt a vita, hogy ki vagy mely szervezet képviseli igazán vagy jogosan a "magyar érdekeket". Az áruhirdetés területén is lezajlik ugyanez a folyamat, hiszen a különböző cégek pénzre menő küzdelmet folytatnak egymással a "magyar jelvény", a tulipán kisajátításáért.¹⁰¹ Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök az ottani kiállítás kapcsán beszélt a magyar iparpártolásról, és szerinte "a munka társadalmát" kell megteremteniük, amelyet csak az ipar felvirágoztatásával, az ipar pártolásával tartotta lehetségesnek elérni.¹⁰² November közepén már arról írnak a sajtóban, hogy "újuljon fel és ne hervadjon el a tulipán". Ne hagyják elaludni a lelkesedést, amely a tulipán jegyében megmozgatta az országot.¹⁰³ December elején a Magyar Védő Egyesület felhívással fordult a honfitársakhoz és a honleányokhoz, hogy a közelgő karácsonykor jusson mindenkinek az eszébe a "sok ezer kivándorolt, aki messze idegenben" kénytelen élni, ezért kérték, hogy "szüntessük meg az általános nyomort azzal, hogy pénzünkön csak hazai iparcikkeket vásárolunk karácsonyra."¹⁰⁴

 

A szentgottárdi Tulipán kasza levédetett
emblémája (MNLVaML gyűjteménye)

 

1906 decemberében, a karácsony közeledtével pedig arról írt a Vasvármegye, hogy a "szegény piros tulipán" mintha nem is lett volna, nyoma veszett Szombathelyen, hatása egy-két kocsmai boros poháron kívül ekkor már nem nyilvánult meg semmiben. Másutt az országban még akcióban voltak a tulipán-szövetségek, így Temesváron a Magyar Védő Egyesület kereskedő tagjai közös árjegyzéket bocsátottak ki gyártmányaikról, míg Budapesten, Komáromban és még 30 városban tulipán kiállításokat rendeztek karácsony előtt, de az újság szerint "Szombathelyen a közönség magára maradt!"¹⁰⁵ általános panasz volt a szombathelyi kereskedők körében, hogy a tulipán mozgalom kapcsán megrendelt áruik javarésze a raktárukban hevert, eladhatatlannak bizonyultak, mivel nem volt, aki megvásárolja őket.¹⁰⁶

 

A Tulipánkert mozgalom célja

 

A Tulipán-Szövetség–Magyar Védő Egyesület alakuló közgyűlésére, a két egyesület összeolvadására 1907. február 3-án került sor, amelynek székhelye továbbra is Budapest maradt. Az egyesület célja a nemzeti eszme és törekvés melletti állásfoglalás volt, továbbá a megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápolása a családi életben és főként a nevelés terén. Célként határozták meg azt is, hogy az ország mezőgazdasági és minden más iparát fejlesszék, azt a külföldi versennyel szemben megvédjék. Az egyesület szervezete a korábbiakhoz hasonló felépítésű volt, ezután is rendelkezett vidéki fiókokkal. Az egyes vármegyék, illetőleg országrészek területén megalakult vidéki fiókok a vármegyére, illetve az országrészre kiterjedő általános érdekű egyesületi feladat ápolására egymás közötti szövetségi viszonyt létesíthettek. Az egyesület az 1907 februárjában létrehozott formájában 1909 végéig működött. Eddig használta a Tulipán-Szövetség–Magyar Védő Egyesület szövegű emblémás cégjelzést.¹⁰⁷

 

Tulipános képeslap Molnár József gyűjteményéből

 

A következő évben már csak nagy ritkán közöltek híreket a helyi tulipán mozgalomról. 1907 októberében a vasi vármegyeházán megtartott gyűlésen egyesült a Tulipánkert Szövetség a Magyar Védő Egyesület szombathelyi fiókjával. A rendezvényen Batthyány Lajos gróf elnökölt, aki részletesen ismertette azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a két egyesület fúzióját. A megjelent tagok elfogadták az elnök indoklását, és megszavazták az egyesülést. Ennek hatására a korábbi vezetők – Gothard Sándor országgyűlési képviselő és elnök, Szegedy Györgyné társelnök, Oláh László titkár – elfoglaltságukra való hivatkozással – lemondtak a pozíciójukról. ezután került sor az egyesület vezetőségének megválasztására. Az új elnök Sarlay Ferencné és Bezerédj István főispán, míg a társelnök Gothard Sándor lett. A számos alelnök mellett ügyvivő igazgatókat, titkárokat, jegyzőket, pénztárosokat, ellenőröket is választottak. A megalakulás után, lelkes éljenzés közepette, Bezerédj István főispán elfoglalta az elnöki széket, megköszönte a bizalmat. Majd Kovács Antal őriszentpéteri műtakács arról panaszkodott, hogy a munkájához szükséges nyersanyagot Ausztriából kénytelen beszerezni. Batthyány Lajos gróf megnyugtatta a felszólalót, hogy az ekkor megalakult egyesületnek az a legfontosabb feladata, hogy ezeken a problémákon segítsen.¹⁰⁸

A vármegyei házi- és kézműipari kiállítás várakozáson felül sikerült. Csak mintabemutatást hirdetett meg a rendezőség, és valóságos mintadarabokat mutatott be a pár száz darabból álló gyűjtemény. A megyeháza kisterme kicsinek bizonyult a falvakból összehordott tárgyak befogadására, de ekkor már csak egy napig mutatták be a vasi kézmű- és háziipar termékeit.¹⁰⁹ A kiállításon láthatták az érdeklődők a rumi gyümölcskosarakat, a zsennyei hímzéseket, a csöngei kézzel faragott fényképkereteket, a szombathelyi árvaházban készült játékokat, a tanai kosarakat, a jáki fazekasok munkáit és az őrségi műszövők törülközőit és asztalterítékeit. Igen figyelemre méltónak találták még a szombathelyi Horváth Bálint óraszekrényét, a körmendi Zajec Gyula hintalovát, Bartos Jánosné szombathelyi taplómunkáit.¹¹⁰ A későbbiekben a sajtóban ismertették az egyesület céljait. E szerint a Tulipán-Szövetség–Magyar Védő Egyesület Vas megyei fiókja kötelességének érezte a megyei kézmű- és háziipar pártolását és fejlesztését. Sarlay Ferencné ezért az egész megyét beutazta, hogy a háziipart művelőket összehozza a budapesti kereskedőkkel, és megrendelést szerezzen számukra. Tulajdonképpen ezzel a mozzanattal ki is múlt Vas megyében az oly nagy hévvel megalakított iparpártoló mozgalom.¹¹¹

 

Tulipános képeslap Molnár József gyűjteményéből

 

A Tulipán-Szövetség–Magyar Védő Egyesület vasi bizottsága a fővárosi egyesület nyomdokain haladva, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva munkálkodott az ügyrendjük összeállításán. A fővárosi szervezet mintájára három részre oszlott, amelyek társadalmi, iparvédelmi, háziipari és iparművészeti szakosztály elnevezést kapták. A társadalmi szakosztályhoz tartozott a magyar nemzeti ünnepek megrendezése, az alsóbb társadalmi osztályok asszonyainak a gyakorlati életre, hasznos dolgokra oktatása. Az iparvédelmi szakosztály célja volt a magyar termékek megismertetése vásárok és kiállítások rendezése során és hírlapi cikkekben. Hivatása volt még a kereskedőket a "honi" áruk tartására bírni. A háziipari szakosztály céljaként a régi magyar hímzés, szövés, csipkekészítés reklámozását határozták meg.¹¹² Az egyesület 1907 novemberében tovább buzgólkodott azon, hogy a megye házi és kézműiparát minél szélesebb körben terjessze, és azoknak állandó piacot szerezzen. Ezért a december elején Komáromban rendezendő Tulipán-vásárra nagyobb mennyiségű szerpentin faragványt, tanai kosárfonást és játékgyűjteményt küldtek el.¹¹³

A Tulipán-Szövetség–Magyar Védő Egyesület vasi osztálya 1907. december közepén közgyűlést tartott a városházán, amelyen jelen volt Dobieczky Sándor, az egyesület egyik országos vezetője, aki méltatta az iparvédő mozgalom jelentőségét. Utána Bezerédj István főispán szólalt fel, majd megállapították a közgyűlés ügyrendjét, és három szakosztály létrehozását határozták el. A társadalmi szakosztály szervezésével Brenner Tóbiás polgármestert, az iparvédelmi szakosztály megalakításával Herbst Gézánét, a háziipari szakosztály vezetésével Radó Gyulát bízták meg. Ezek megszervezését a karácsonyi ünnepek utánra tervezték, de a közgyűlésen az egyesület tagjait beosztották a különböző szakosztályokba.¹¹⁴ 1908 nyarán a Tulipánszövetség háziipari és iparművészeti szakosztálya választmányi ülést tartott, amelyen megjelentek az elnökök, Radó Gyuláné és Kárpáti Kelemen is. A gyűlésen szóba került a szakosztály által létesítendő kézimunka iskola ügye, melynek tervezetét Jakabyné Farkas Marika ismertette. Az iskola az intelligensebb szegény lányokat kívánta ingyenes oktatásban részesíteni. A tervezet szerint olyan iparművészeti kézimunkákat kívántak előállítani, mint a halasi, a solti csipke. A választmány úgy határozott, hogy szeptembertől 2-3 hónapig tartó próbaiskolát indít, és siker esetén állandósítani kívánták. elkészítették még a szakosztály téli munkatervét, amelynek a keretében kosárfonási ismereteket kívántak megtanítani az érdeklődőknek. Felmerült még egy tanulmányi kirándulás lehetősége is az őrségbe, hogy a meglátogatott vidék háziiparát megismerhessék.¹¹⁵

 

Hirdetés a Vasvármegye című lapból 1906-ban

 

A "nemzeti ellenállásba" a nők a tulipánmozgalom keretében kapcsolódtak be. vas megyében e civil kezdeményezés mellé nemesi és polgári származású hölgyek és a férfiak is egyaránt felsorakoztak. A mozgalom elsődleges célja kezdetben a politikai válság megoldása volt, amely a zászlajára tűzte a honi ipar pártolásának és fejlesztésének rendkívül népszerű gondolatát. A vasi tulipán mozgalom legaktívabb időszaka – mely 1906 tavasza és ősze közé tehető – nem értékelhető sikertörténetként. Jelentős eredményekkel nem büszkélkedhettek, csupán számos rendezvénnyel, összejövetelekkel, amelyek leginkább közösségformáló, társasági funkciót töltöttek be. A mozgalom jó példája volt annak, hogyan sikkad el egy civil kezdeményezés megfelelő politikai támogatás hiányában. A kezdeti lelkesedés mind az egyesület tagjainak, mind vezetőinek körében viszonylag hamar alábbhagyott. ennek okaként az 1907-ben Ausztriával tíz évre megkötött vámszerződés kapcsán létrejött megállapodás okozta keserűség, másfelől a honi gyártmányok hamisítása során elkövetett visszaélésekből adódó csalódások jelölhetők meg. A negatív tapasztalatok sorozata folytán támogatói ugyanúgy kiábrándultak belőle, mint ahogyan az évtizedek óta hangoztatott elveit a hatalomra kerülésért felrúgó koalíciós kormányból is. Az 1905–1906-os kormányzati válságnak az áprilisi paktummal történő felszámolása – bár azt a látszatot keltette, hogy a dualista állam rendje helyreállt – az Osztrák–Magyar Monarchiát nem mentette meg az összeomlástól, csak elodázta a végső bukását.¹¹⁶

A következő, az 1910-es választásra megszűnt a koalíció pártjai iránti lelkesedés. Az 1910-es választáskor ugyan még akadt valami, ami emlékeztessen a tulipánra. A Magyar Védő Egyesület 1910 elején visszavette régi nevét, megszabadult a Tulipán-Szövetség névtől, amely hirtelen felbuzdulásból született szervezet még a koalíciónál is gyorsabban járatta le magát. A raktárakban megmaradt 300 ezer tulipánjelvény eladásából megpróbáltak egy újabb "Nemzeti alapot" létesíteni. Az érdeklődés azonban olyan elenyésző volt, hogy a legnagyobb mennyiséget, 50 darabot a fővárosi VI. kerületi kereskedelmi iskola tanulói rendelték meg.¹¹⁷

 

Tulipános képeslapok 1906-ból

 

Prohászka Ottokár 1917-ben megjelent kötetében a következőképpen emlékezett vissza a tíz évvel korábban kialakult mozgalomra: "...akkor megszállt minket valami csodálatos érzés, hogy szeressük a magyarságot, és kivirágzott a hazai föld rögéből egy csodálatos virág, és belenőtt a szívünkbe: a tulipán. Ez a tulipán máskor is nőtt, de meg nem értették, ott díszelgett azon a fiókládán, ott láttuk a szegedi bicskán, de nem értettük szavát: hogy szeresd fajodat, szeresd a magyart, mentsd meg, segítsed meg, ne folyjon ki a vére és az ereje, nyúlj a hóna alá, munkád a tied, a pénzed a tied, hazádat csak úgy tartod meg, ha gazdaságilag erős leszel!

Ez volt a magyarság tíz év előtti szeretete. Szégyellem magamat, hogy a tulipán elhervadt, hogy az a szó elnémult, de a magyarság szeretete egy más szimbólummal lép elénk, egy más magyar virággal: az árvalányhajjal. Tíz év előtt tulipán, ma árvalányhaj."¹¹⁸

   

JEGYZETEK

1	DR. DOMONKOS Ottó: A pápai Kluge-féle kékfestő üzem 200 éves jubileumára. In: Textilipari Múzeum Évkönyve. 5. Szerk.: Oszetzky Gábor, Bp., 1983. 43–44. old.
2	Uo.
3	Tulipán-világ. In: Vasvármegyei Független Hírlap (továbbiakban: VFH), 1906. máj. 3. 1. old.
4	ZSOLDOS Ildikó: Szabolcs vármegye ellenzékisége az 1905–1906. évi kormányzati válság idején. In: http://tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta200661/200661_66.pdf (Megtekintve: 2014. nov. 17.)
5	A Fejérváry-kormány az 1905-ös választások eredményeit negligáló Ferenc József király kinevezésével alakult meg 1905. június 18-án. A "darabontkormánynak" gúnyolt kabinet beiktatása súlyos belpolitikai válságot okozott Magyarországon. A kormány a válság feloldásának egyik utolsó mozzanataként 1906. április 8-án lemondott.
6	SZABÓ Dániel: Hirdetési kultúra a századfordulón. In: Budapesti Negyed 16–17. (1997/2–3.) http://bparchiv.hu/id-295-szabo_daniel_hirdetesi_kultura.html (Megtekintve: 2009. 05. 14.)
7	SZABÓ Dániel: Sajtóhirdetések a régi Magyarországon. In: http://www.korunk.org/?q=node/8&honap=4&cikk= 10505 (Megtekintve: 2009. 05. 14.)
8	GELLÉRT Katalin: A tulipánkert-mozgalom. In: Angyalokra szükség van. Tanulmányok Bernáth Mária tiszteletére. Szerk.: András edit Bp., 2005. 56–57. old.
9	Tulipán-kert. In: VFH, 1906. márc. 27. 1–2. old.
10	GELLÉRT 2006. 57–58. old.
11	Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Országos Alkotmánypárt, Katolikus Néppárt, Új Párt, Nemzeti Párt, Polgári Demokrata Párt
12	SZABÓ Dániel: In hoc signo vinces! (Egy nem versengő választás történetéhez) Vera (nem csak) a városban. Rendi társadalom – Polgári társadalom: Supplementum. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Szerk.: Á. Varga László Debrecen, 1995. 392. old.
13	SZABÓ 1995. 399. old.
14	SZABÓ 1995. 400. old.
15	SZABÓ 1995. 402. old.
16	SZABÓ 1995. 404. old.
17	Tulipánkert. In: VFH, 1906. márc. 27. 2. old.
18	Tulipánkert. In: VFH, 1906. ápr. 4. 2. old.
19	GELLÉRT 2006. 59. old.
20	ZSOLDOS Ildikó: Pártviszonyok és országgyűlési képviselő-választások Szabolcs vármegyében 1905–1906-ban. Doktori (PhD) értekezés tézisei. Miskolc, 2008. 156. old. In: http://midra.uni-miskolc.hu/?docId=5778 (Megtekintve: 2014. nov. 17.)
21	Magyar nők. In: VFH, 1906. febr. 21. 1. old.
22	Iparvédelem. In: VFH, 1906. febr. 22. 2. old.
23	Magyar Védő Egyesület Szombathelyen. In: VFH, 1906. febr. 26. 2. old.
24	A magyar Védőegylet. In: VFH, 1906. márc. 2. 1. old.
25	Pusztuljon, – ami osztrák! In: VFH, 1906. márc. 2. 1. old.
26	Pusztuljon, – ami osztrák! In: VFH, 1906. márc. 5. 2. old.
27	Uo.
28	GOTHARD Sándor: Iparvédelem. In: VFH, 1906. márc. 6. 1. old.
29	Magyar Védőegyesület Szombathelyen. In: VFH, 1906. márc. 6. 1–2. old.
30	BENICZA József: Levél dr. Gyöngyössy Tivadar úrnak... In: Testvériség, 1906. jún. 23. 7. old.
31	Válasz Benicza József úrnak. In: VFH, 1906. jún. 26. 2. old.
32	Magyar Nemzeti Levéltár (továbbiakban: MNL) Vas Megyei Levéltára (továbbiakban: VaML) Szombathely Város Polgármestere irata. Közigazgatási iratok 9979/1906.
33	Uo.
34	Kérelem a nőkhöz. In: VFH, 1906. márc. 7. 2. old.
35	A női osztály a magyar védőegyesületben. In: VFH, 1906. márc. 23. 1. old.
36	Magyar Védő egyesület. In: VFH, 1906. márc. 29. 2. old.
37	Miért védik a magyar ipart? In: Testvériség, 1906. márc. 17. 6. old.
38	Magyar Védő egyesület... In: VFH, 1906. ápr. 11. 3. old.
39	Magyar Védő Egyesület Szombathelyen. In: VFH, 1906. ápr. 20. 2. old.
40	A Magyar Védőegyesület Szombathelyen. In: VFH, 1906. máj. 29. 2. old.
41	ZSOLDOS 2008. 157. old.
42	Tulipánkert Szombathelyen. In: Vasvármegye (továbbiakban: Vvm.), 1906. ápr. 7. 3. old.
43	SZEGEDY Györgyné: Honleányok! In: VFH, 1906. ápr. 13. 1. old.
44	Uo.
45	Uo.
46	A tulipánkert országos szövetséggé alakul. In: VFH, 1906. ápr. 15. 2. old.
47	OLÁH László: Tulipánkert Vasvármegyében. In: VFH, 1906. ápr. 18. 2. old.
48	A vasmegyei tulipánkert. In: Szombathelyi Friss Újság (továbbiakban: SzFÚ), 1906. ápr. 19. 2. old.
49	A tulipánkert megalakulása. In: Vvm., 1906. ápr. 19. 2. old.
50	Uo.
51	A Védőegyesület hölgybizottsága. In: SzFÚ, 1906. ápr. 19. 2. old.
52	Tulipán-kert Celldömölkön. In: SzFÚ, 1906. ápr. 10. 3. old.
53	Tulipánkert Celldömölkön. In: Vvm., 1906. ápr. 10. 2. old.
54	Választási rigmusok. In: VFH, 1906. ápr. 25. 2. old.
55	Virágzik a tulipán. In: SzFÚ, 1906. ápr. 6. 2. old.
56	Külföldi áru magyar mezben. In: VFH, 1906. máj. 19. 3. old.
57	A Védő-Egylet fölhívása. In: VFH, 1906. ápr. 11. 3. old.
58	A vasmegyei tulipánkert. In: VFH, 1906. ápr. 27. 3. old.
59	Tulipán minta... In: SzFÚ, 1906. ápr. 10. 3. old.
60	Tulipán képes... In: SzFÚ, 1906. ápr. 15. 6. old.
61	Reklám. In: VFH, 1906. máj. 20. 4. old.
62	Reklám. In: VFH, 1906. máj. 29. 4. old.
63	Tulipán-szelet és osztrák sör. In: VFH, 1906. máj. 30. 3. old.
64	A szombathelyi védőegyesület... In: SzFÚ, 1906. ápr. 10. 3. old.
65	Tulipánok minden... In: Vvm., 1906. ápr. 5. 3. old.
66	A Tulipán-kert. In: SzFÚ, 1906. máj. 3. 2. old.
67	Tulipánkert Kőszegen. In: Vvm., 1906. máj. 11. 3. old.
68	A magyar ipar védelme. In: SzFÚ, 1906. máj. 16. 2. old.
69	Tulipánkert Körmenden. In: Vvm., 1906. máj. 18. 3. old.
70	Igazmondó: legyen nekünk is védjegyünk! In: Testvériség, 1906. máj. 26. 8. old.
71	Uo.
72	Uo.
73	A tulipán diadala. In: Vvm., 1906. máj. 27. 1–2. old.
74	Uo.
75	BATTHYÁNY Lajos: Tulipán és az osztrákok. In: Vvm., 1906. jún. 12. 1. old.
76	ZSOLDOS 2008. 157–158. old.
77	A sárvári tulipánünnepély. In: Vvm., 1906. júl. 25. 2. old.
78	Tulipánünnepély a vármegyében. In: Vvm., 1906. júl. 25. 3. old.
79	Tulipán ünnep Kőszegen. In: Vvm., 1906. júl. 28. 3. old.
80	A magyar fürdők. In: Vvm., 1906. máj. 17. 1. old.
81	Tulipánvásár lesz Szombathelyen. In: Testvériség, 1906. aug. 4. 6. old.
82	Uo.
83	A körmendi tulipánkert. In: Vvm., 1906. júl. 29. 4. old.
84	A tulipán jegyében. In: VFH, 1906. jún. 3. 1. old.
85	A magyar iparért. Kiállítás és tulipán vásár Szombathelyen. In: Vvm., 1906. júl. 29. 3–4. old.
86	Áruminta kiállítás és tulipánvásár. In: Vvm., 1906. aug. 17. 3. old.
87	OLÁH László, GOTHARD Sándor: Áruminta kiállítás és tulipánvásár Szombathelyen. In: VFH, 1906. júl. 29. 1. old.
88	Zászlószentelés–Áruminta kiállítás–Tulipánvásár. In: VFH, 1906. aug. 2. 2. old.
89	A szombathelyi iparoskör tulipános... In: VFH, 1906. aug. 12. 3. old.
90	Zászlószentelés. Árumintaraktár. Tulipánvásár. In: VFH, 1906. aug. 14. 2. old.
91	Zászlószentelés. Árumintaraktár. Tulipánvásár. In: VFH, 1906. aug. 15. 2. old.
92	Zászlószentelés. Árumintaraktár. Tulipánvásár. In: VFH, 1906. aug. 16. 2. old.
93	Zászlószentelés. Árumintaraktár. Tulipánvásár. In: VFH, 1906. aug. 26. 2. old.
94	Iparosok zászlószentelése. In: Vvm., 1906. szept. 11. 2. old.
95	A kiállítás. In: Vvm., 1906. szept. 11. 3. old.
96	Uo.
97	A szombathelyi kiállítás. In: Vvm., 1906. szept. 8. 3–4. old.
98	Tulipán-estély. In: SzFÚ, 1906. szept. 12.
99	GOTHARD Sándor: A szombathelyi árumintakiállítás és tulipánvásár. Utóhang. In: VFH, 1906. szept. 16. 1. old.
100	Uo.
101	SZABÓ 1995. 405. old.
102	Megszívlelésre méltó szavak. In: VFH, 1906. okt. 3. 1. old.
103	A Tulipán Szövetség feladata. In: VFH, 1906. nov. 16. 1. old.
104	Honfitársak, honleányok! In: VFH, 1906. dec. 4. 1. old.
105	Karácsony és a tulipán. In: Vvm., 1906. dec. 15. 1. old.
106	A szombathelyi kereskedőkért. In: Vvm., 1906. dec. 16. 1–2. old.
107	ZSOLDOS 2008. 160–161. old.
108
109	A tulipánkiállítás... In: Vvm., 1907. okt. 29. 5. old.
110	A házi- és kézműipar bemutatása. In: Vvm., 1907. okt. 22. 3. old.
111	A vasmegyei tulipánszövetség. In: Vvm., 1907. okt. 30. 1. old.
112	A "Tulipánszövetség Magyar védőegyesület munkálkodása." In: Vvm., 1907. nov. 12. 2. old.
113	Vármegyénk házi- és kézműipara. In: Vvm., 1907. nov. 27. 2. old.
114	Tulipánszövetség-védőegyesület. In: Vvm., 1907. dec. 16. 2. old.
115	A Tulipánszövetség választmányi ülése. In: Vvm., 1908. júl. 17. 4. old.
116	ZSOLDOS 2008. 12. old.
117	SZABÓ 1995. 406. old.
118	PROHÁSZKA Ottokár: Hervadt tulipán örök árvalányhaj. Szombathely, 1917. 10–11. old. (prohászka püspök talán arra gondol itt, hogy az árvalányhajat a hűség jelképének szokták tartani? – A szerk.)