AKI DR. BATTHYÁNY-STRATTMANN HERCEGGEL IS OPERÁLT

Az Orvosi Hetilapban 1910-ben Sectio cesarea post mortem címmel nem mindennapi közlemény jelent meg Limbacher Rezső dr. tollából. Az előzmények: 1909. március 27-én éjjel fél tizenegykor a pozsonyi Állami Kórház segédorvosa telefonon hívta a szerzőt, segítségét kérve. Egy 44 éves, nyolcadszor várandós nő állapota – akit három napja vettek fel tüdőtuberculosis gyanúja miatt – fokozatosan roszszabbodott, az említett éjszakán eszméletlenné vált, haldoklott. Limbacher dr. – gyalog – 15 percen belül a kórházba ért, s megkezdte az állapotos nő vizsgálatát.¹

A közleményből – különlenyomatának címlapját az 1. ábra szemlélteti – megtudjuk, hogy "a néhány pillanatig tartó külső vizsgálat alatt a nő meghalt. A halálnak általam s a jelenlévő másodorvosok által történt konstatálása után – félbehagyva az előkészületeket és eltekintve a most már lényeges időveszteséget jelentő belső vizsgálattól – egy gyors metszéssel a hasüreget és két következővel a kigördített méhet megnyitjuk s burkot repesztve kiemeljük az ingvinalis hajlatba akasztott ujjakkal az apnoeban lévő magzatot, melyet bőringerekkel néhány másodperc múlva hangos sírásig felélesztünk. A jól fejlett fiúmagzat súlya 3000g, hossza 51 cm..."²

 

1. ábra. Sectio cesarea post mortem
– a különlenyomat borítólapja

 

A cikk a továbbiakban – tudományos közlésektől szokatlan módon – érzelmi megnyilvánulással folytatódik: "... be kell vallanom, hogy közel tíz éves szülészeti gyakorlatom alatt sohasem járták át hasonló érzelmek bensőmet, mint ezen az elhalt nőnél végzett császármetszés alkalmával s talán sohasem éreztem nehéz s felelősségteljes munkánk után azt a belső megelégedést, amit egy emberi élet megmentésének tudata ébreszt a lelkünkben s valóban soha senkinek sorai oly élénken nem érintettek, mint annak a szegény napszámosnak a levele, aki egy évvel a műtét után hálálkodva arról értesít, hogy Rezső nevű fia már szalad s teljesen egészséges!

De nem ezen személyes motívumok késztetnek az eset közlésére, mint inkább azon körülmény, hogy ezen szinte ősidőktől ismert szülészeti műtét a lehető legritkább orvosi beavatkozások egyikét képezi."

Ez volt valószínűleg a második post mortem császármetszés Pozsonyban, az elsőt 1890-ben, húsz évvel megelőzően, Schmidt Hugó sebészfőorvos, docens végezte, ugyanebben a kórházban.³

Limbacher Rezső Pozsonyban született 1872-ben, németajkú, sokgyermekes evangélikus családból – amin nem lehet csodálkozni, hiszen a pozsonyiak többsége akkoriban német volt és evangélikus. Apja kovács, majd kulcsár az Apponyiak Szekszárd és Dombóvár között fekvő lengyeli birtokán. Apponyi Sándor gróf apja halála után, 1876-ban tér haza külföldről, két év múlva feleségül veszi Esterházy Alexandra grófnőt, de gyermekük nem születik. Ez lehetett talán egyik oka annak, hogy pártfogásukba veszik a birtokukon élő eszes, ügyes és találékony kis kovácsinast, és lehetővé teszik számára, hogy felvételt nyerjen Magyarország egyik legrégibb líceumába, a pozsonyi evangélikus líceumba, amelynek Kossuth Lajos és Jókai Mór is a diákjai közé tartozott. 1894-ben érettségizik, majd a gróf támogatásával elvégzi a budapesti orvosi egyetemet is, diplomáját 1898-ban kapja kézhez. Egy fennmaradt egyetemi jegyzete bizonyítéka szép írásának és rajzkészségének, valamint a pályára való rátermettségének és elkötelezettségének. (2. és 3. ábra)

 

2. ábra. Egyetemi szemészeti jegyzetfüzetének kezdő lapja	3. ábra. A jegyzetfüzet két oldala

 

Limbacher Rezső az egyetem elvégzése után a Semmelweis-tanítvány dr. Velits Dezső által vezetett pozsonyi m. kir. Bábaképezdében kezdett dolgozni, ahol rövidesen tanársegédnek nevezték ki. Orvosi munkájának első tíz évében kongresszusokon vett részt, előadásokat tartott, és közleményeket is írt, így A rendes helyen tapadó lepény idő előtti leválásáról (Gyógyászat, 1907), A magas fogóról (Orvosi Hetilap, 1908) és 1910-ben a már ismertetett közleményt a post mortem császármetszésről.

Ígéretes karrier előtt állt, hiszen várható volt, hogy a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Egyetem a közeljövőben megnyitja kapuit, és Dr. Velits Dezső tanár lesz a szülészeti tanszék vezetője. Mégsem így döntött, rendelőt és lakást vásárolt ismételten Pozsonyban, legutoljára egy nagy bérház második emeletén, amelynek ablakai a Fő térre, a városházára nyíltak. (4. ábra) Lehet, hogy az anyagi megfontolások vezették, hiszen három gyermeke volt már ekkor, de az is lehet, hogy másik két szenvedélye, a fényképezés–filmezés és a rózsák patronálása volt az ok, amelyekre így több idő jutott. Bár változatlan lelkesedéssel végezte tovább is orvosi munkáját, tartott előadásokat, és írt cikkeket, szenvedélyesen és legalább olyan sikerrel művelte kedvenc "hobbijait" is.

 

4. ábra. Kilátás lakásának ablakából
a Főtérre és a városházára

 

Következő közleménye az Orvosi Hetilapban 1916-ban jelent meg: Egyidejű intra és extrauterin terhesség esete. Közlemény Batthyány-Strattmann László herczeg dr. köpcsényi Kórházából címmel.⁴

Batthyány-Strattmann László herceg 1890-ben szerezte meg orvosi diplomáját, majd nem sokkal később, 1902-ben építtette fel Köpcsényben (jelenleg Kittsee, Ausztria) magánkórházát, elsősorban a szegény betegek ellátására. (Gróf Batthyány László 1915-ben, nagybátyja halálakor örökölte meg a hercegi címet és a Strattmann nevet). A kórház felszereltsége korszerű volt, vetekedett a fővárosi kórházakéval. Kezdetben a herceg a betegségeket válogatás nélkül gyógyította, és operált is kórházában. Sebészeti és szemészeti szakvizsgát tett, Basedow-kórja és szívpanaszai miatt később, Körmenden, előszeretettel szemészeti műtéteket végzett.

A fenti közleményből a következőket tudhatjuk meg: "1916. március 8-án M. J. köpcsényi földmíves keresett föl rendelőórám alatt, és arra kért, hogy hirtelen és súlyosan megbetegedett nejét lehetőleg azonnal nézzem meg, mert a köpcsényi kórház assistense a betegnek a pozsonyi klinikára való szállítását rendelte el, de felesége annyira gyenge, hogy nézete szerint még az úton meghalhatna. Katonai szolgálatom miatt csak délután 5 órakor látogathattam meg a beteget... A tünetekből a bal oldali terhes tuba repedése által okozott belső vérzésre következtettem.

Minthogy a köpcsényi magánkórházban gynecologiai laparatomiák végzésével ritkábban foglalkoznak és a kórház sebésze a harctéren teljesít szolgálatot, a betegnek a pozsonyi Bábaképezdébe való sürgős szállítását javasoltam...

Minthogy azonban onnan azt a telefonértesítést kaptuk, hogy a tanár gyengélkedik, Batthyány herczeg dr. őfőméltóságával megállapodtunk, hogy a műtétet az ő magánkórházában fogjuk végrehajtani. Erre az elhatározásra annál is inkább szükség volt, mert a nő elszállítása az igen rossz utakon még automobillal is nagy kockázattal járt.

Mialatt az előkészületek folytak, este hat órakor megtartottam a pozsonyi orvosegyletben »Uterusinversio« esetéről szóló előadásomat, amely után ismét Köpcsénybe tértem vissza automobilon és éjjel 12 órakor Batthyány-Strattmann herceggel együtt megoperáltuk a beteget. (Műtő Batthyány herceg, asszisztáló orvos Limbacher, segédek Batthyány hercegné és egy irgalmas nővér, altató Lindhof svéd orvos volt)...

A műtét igazolta a diagnózist: valóban méhen kívüli terhességről volt szó, csak az volt a feltűnő, hogy a véralvadékok közt talált másfél centiméteres magzat a terhesség idejének nem felelt meg. A rejtély pár nap múlva oldódott meg, amikor a nő egy 8 cm hosszú magzatot vetélt el – nemcsak a méhen kívül, a petefészekben, hanem magában a méhben is fejlődött egy magzat."

Köpcsény megközelítőn 10 kilométernyire van Pozsonytól (5. ábra), így bár rosszak voltak az utak, és kezdetlegesek az automobilok, lehetséges volt, hogy a két helység között kétszer is megforduljon.

 

5. ábra. Köpcsény, kastély. M. Greischer metszete, 1680 körül

 

Nem lehet tudni, hogy Limbacher dr. a műtét előtt ismerte-e a herceget. Ha ez volt az első találkozásuk, a súlyos helyzet megoldásában egymásra találtak. Elvileg viszont előzőleg is találkozhattak már, hiszen a herceg 1900-ban végzett, Limbacher dr. két évvel előtte, 1898-ban, két évig így, bár nem azonos tanfolyamon, de ugyanarra az egyetemre jártak. Az is lehetséges, hogy a herceg Limbacher dr.-t más alkalommal is hívta már konziliumba, mivel a különböző Pozsony környéki kastélyokba és kúriákra is gyakran hívták.⁵

Érdekes, hogy a Limbacher dr. által megőrzött egyetlen egyetemi jegyzetfüzet Ottava Ignácz magántanár – egyebek között a Szemészeti műtéttan könyv írója – előadásait rögzíti, aki ugyanabban az időben kellett, hogy legyen a tanára a hercegnek is. Valószínűnek látszik, hogy mindkettőjük Ottava hatása alá került, talán a herceg is ezért fordult különös érdeklődéssel a szemészeti orvoslás felé. Ottava tevékenysége kifejezetten sokrétű volt, de elsősorban az országos szegénységet tömegében megtámadó szembetegségnek számító trachoma leküzdésére irányult, és szegény betegeit ő is ingyen ápolta, "ezért rá a szegények orvosa megnevezés teljességgel helytálló" – állapítja meg róla keresztfia, Keresztury Dezső, a költész, nyelvész, irodalomtörténész akadémikus⁶ – egy másik közös vonás Batthyány-Strattmann László dr. herceg munkásságával.

Limbacher dr. nevét legismertebb hobbija, a rózsákkal való foglalatossága őrzi leginkább. Ezzel kapcsolatosan számos közleménye jelent meg, és egy könyve is A rózsa világa címmel.⁷ Pozsonyligetfaluban kezdeményezte majd létrehozta a Városszépítő Egylet támogatásával Európa egyik legnagyobb rozáriumát, rózsaligetét, húsz-harmincezer rózsával. (6. ábra) Gruppokat létesített, rózsa állványzatokat, kapukat, a fajtákat külön táblákkal jelölte meg. Orvosi munkája után naponta ellátogatott rózsáihoz a hídon át, gyalog, jelvényekkel feldíszített botjával. A háború után, 1946 márciusában egyik levelében a következőket írta: "Újság gyanánt meg kell említenem, hogy a hidat megnyitották, s most már legitimatio nélkül mehetünk át a ligetbe. Amint az első tavaszi nap beköszönt, én is átnézek oda, mert kiváncsi vagyok arra, milyen állapotban vészelte át kedvenc alkotásom, a rozárium a háborús eseményeket. Egyesek szerint teljesen tönkrement, mások szerint nagyobb kár nem érte, csupán kertészetileg el van hanyagolva. Egyesek majd rossz néven veszik tőlem, hogy törődöm e gazdag rózsagyűjtemény sorsával, mások viszont alig várják, hogy ismét gyönyörködhessenek benne, köztük persze elsősorban jómagam." A borúlátó tudósítónak lett sajnos igaza, a rózsaliget teljesen elpusztult.

 

6. ábra. A pozsonyligetfalui rozárium egy részlete

 

Másik szenvedélye a fotografálás, filmezés volt. Alapító tagja és elnöke volt a pozsonyi fotográfus klubnak; átütő szerepet játszott a Lumière testvérek által kifejlesztett üveg-diapositivumokkal történő fényképezés majd a keskenyfilmekkel (8 mm) történő filmezés elterjesztésében. Színes üveg-diapozitívjeivel (7. ábra) számos népszerűsítő előadást tartott, ezeknek művészeti irányvonaláról a vezető avantgárd művész, Moholy-Nagy pozsonyi látogatása során elismerőleg nyilatkozott. 1912-ben I. díjat nyert Berlinben egy fényképészeti versenyen a "Pozsonyi kikötők"-et ábrázoló munkájával, és díjazott volt a budapesti országos kiállításon is.⁸ Keskenyfilmeket készített családjáról, Pozsonyról, pozsonyi emberekről, hétköznapokról. Az elsők között volt, akik színes filmet készítettek, a legismertebb ezek közül a rozárium megnyitásáról készült filmje lett. Előadásait a 9x12 cm-es üvegpozitívumokkal illusztrálta, így az Uránia Tudományos Egyesületben tartottakat is, mint amilyenek például A női szépség a festészetben vagy A reneszánsz nő típusa című előadása volt.

 

7. ábra. Limbacher dr. lányai

 

Negyedik szenvedélyének a közéletben való részvételt nevezhetjük. Alelnöke volt a Pozsonyi Városszépítő Egyesületnek, amelynek segítségével sikerült például a Rozáriumot is felépítenie.

A Pozsonyi Orvos- és Természettudományi Társulatot Trianon utáni szunnyadásából Limbacher Rezső agitálása ébresztette fel. 1922-ben új alapszabályzatot dolgoztak ki, és újra-indították előbb a természettudományi, majd az orvosi szakosztály előadásait. A társulatnak egészen 1945-ös megszűnéséig elnöke lett. 1931-ben megszervezte a 75 éves egyesület jubileumát, és annak addigi munkájáról évkönyvet jelentetett meg.

Vezetőségi tagja volt az Uránia Tudományos Egyesületnek. Az egyesület a pozsonyi magyar és német szabadkőművesség kultúrát támogató szervezete volt. A pozsonyi szabadkőműves páholyokban különösen Limbachernek volt nagy tekintélye, aki az 1930-as években, 1942-es feloszlatásáig, az Uránia utolsó igazgatója volt.⁹ Az Urániában évente 20–25 irodalmi, művészeti, zenei, filozófiai, természettudományos témájú előadást tartottak, rendszerint magyarul vagy németül, de vezetői között voltak szlovákok is. Az előadók a magyarországi és európai tudomány, irodalom és művészet kiemelkedő alakjai voltak, így pl. Babits Mihály vagy Bartók Béla.

 

1922-ben két pozsonyi orvosnak sikerült útjára indítani a Therapia című orvosi havilapot. (8. ábra) Limbacher is támogatója, szerzője, majd szerkesztője lett a lapnak. Fő szervezője volt, majd elnöke lett a XXXIV-ik zsupának (zsupa szlovákul megyét jelent), amely Szlovenszkó nem szláv nemzetiségű orvosait tömörítette. Limbacher 60. születésnapját a zsupa 34. választmányi ülésén megünnepelték, az erről szóló jegyzőkönyvet a lap is ismertette. Ebben a következőket olvashatjuk: "A XXXIV. zsupa választmánya nevében Dr. Pless plasztikus vonásokban ecseteli Limbacher 6-ik deceniumának bekapcsolódását orvosgazdasági életünkbe. Neve, egyénisége, vezető és teremtő szelleme 8 éves egyesületi múltunkkal, annak minden fontosabb mozdulatával és említésre méltó dátumaival oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a legobjektívebb krónikás is egyesületi életünk ezen korszakát Limbacher-korszaknak fogja nevezni. A lepergett 8 év átütően konstruktív és termékeny volt. Számos kérdés, bár programmunkban bent foglaltatott, még megoldásra vár. Így az orvosözvegyek és árvák segélyalapja. Mivel ezen szép és nemes eszmének minduntalan pártfogója és szószólója maga Limbacher volt, minden éremnél és márványnál maradandóbban örökítenénk meg a mai nap örömét, ha ezen eszmét rögtöni cselekedetekkel valóra váltanánk."¹⁰

 

8. ábra. A Therapia havilap címlapja (1932)

 

1910-ben született – két lánya után – fia, aki apjával megegyező nevét, a zavaró összetéveszthetőség miatt, anyja, Peéry Anna családi nevére cserélte, és így Peéry Rezsőként vált ismert újságíróvá, íróvá. Legalább olyan szerepet játszott a pozsonyi magyarok életében, mint apja. Pomogáts Béla a Peéry Rezső és Szalatnai Rezső levelezését tartalmazó könyvről szóló értekezésében többek között a következőket írja róla: "Azt maga Fábry Zoltán ismerte el később... hogy a szlovákiai magyarság második világháborús kálváriájának a két Rezső, Szalatnai és Peéry írásai voltak a legfőbb vigaszai. Ez időben magyarul kevesen szólhattak és írhattak... Mindazok képviseletében szóltak akkor, akik hallgatásra, némaságra voltak ítélve, ...akiknek bujdosás és bujkálás volt ezidőtájt az osztályrészük."¹¹

Limbacher Rezső németnek született, magyarrá vált, majd elveszítve hazáját csehszlovák, fasiszta irányzatú szlovák, majd az újraéledt csehszlovák állam keretei közé szorult, átélve két világháborút. Rendkívül nehéz körülmények között maradt talpon, kivételes teljesítményt nyújtva orvosként, szervezőként, kultúremberként, a szép csodálójaként. Minden érzelmi szálával Pozsonyhoz kötődött, egy pillanatig sem merült fel benne, hogy elhagyja szeretett szülővárosát.

1947-ben halt meg, magyarok számára a szlovákok között a legnehezebb időben. Mivel magyar volt, a szlovákok könnyen elfelejtették, és mivel Trianon óta nem élt Magyarországon, nemigen vettek róla tudomást a magyarok sem. Dr. Kiss László orvostörténész fedezte fel a Pozsonyi Casinóban róla tartott előadással 2005. április 9-én, részletekbe menően áttekintve valamennyi területet, amelyen tevékenysége nyomot hagyott. Az előadás írásos formában is megjelent,¹² a jelenlegi összefoglaló elsősorban erre épül. Dr. Kiss László gyűjtötte össze Limbacher dr. irodalmi hagyatékát is.

 

9. ábra. Unokájával. Pozsony, 1941.

 

Én jól ismertem; most is látom kabátja gomblyukába tűzött rózsával, nyakába akasztott fényképezőgépével, ahogy barátságosan megütögeti a vállamat. – A nagyapám volt. (9. ábra)

   

JEGYZETEK

1	Dr. KISS László: Limbacher Rezső doktor (1872–1947). In: AICH Péter (szerk.): Pozsonyi Casino Évkönyv 2006, 74–88. old.
2	LIMBACHER Rezső dr., tanársegéd: Sectio cesarea post mortem. Orvosi Hetilap 1910, Gynecologia 3–4. szám, 1–5. old.
3	Dr. KISS László: A szülészet felvidéki kiválósága, a sokoldalú Limbacher Rezső. In: GAZDA István (szerk.): Az orvostudomány felvidéki történetéből. Magyar tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2010. 251–261. old.
4	LIMBACHER Rezső dr., nőorvos Pozsonyban: Egyidejű intra és extrauterin terhesség. Orvosi Hetilap 1916; 60: 441–445. old.
5	TÓTH Zoltán: Adalékok Peéry Rezső élet- és pályakezdéséhez. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2010/2; 12: 63–93. old.
6	VÉRTES László dr.: Emlékezés Ottawa Ignác szemésztanárra. Orvosi Hetilap 1997, 138: 2419–2421. old.
7	Dr. KISS 2006, 74–88. old.
8	Uo.
9	Uo.
10	Dr. Limbacher Rezső 60 éves. Therapia 1932; 9: 77–79. old.
11	POMOGÁTS Béla: Egy barátság regénye. Peéry Rezső és Szalatnai Rezső levelezése. Kortárs, 2007; 7–8. sz.
12	Lásd: 1. és 3. lábjegyzet