Kiránduló gyermekek a Hármashatárnál (1930)
GRÁFIK IMRE
E sorok tűnődő íróját vissza-visszatérően érdekelte a magyar–osztrák–szlovén hármas határ vidéke, mind társadalmi, gazdasági, kulturális szempontból, mind közéleti vonatkozásban, mégpedig tudományos (néprajzi, kulturális antropológiai) elemzés tárgyává téve a térséget (lásd GRÁFIK 2000a; 2001a; 2001b; 2001c; 2004; 2005; újabban 2013).
Induljunk ki abból, hogy "A régió latin szó, jelentése vidék, tájék, városnegyed, városkerület. Olyan kisebb vagy nagyobb terület, amelyet valamely közös tulajdonság választ el a környezetétől: a régió lehatárolás és különbözés. Ami regionális, az helyhez kötötten sajátos és más." (SIMON 2000) Vagy akár abból a meghatározásból, hogy: "Régió alatt olyan különálló területi–közigazgatási egységet értünk, mely egyedi sajátosságok, közös jellemzők alapján szerveződik és földrajzilag jól elhatárolható. Rendszerint politikai és gazdasági okokból jönnek létre, a kulturális értékek azonossága révén, mely alkotóelemeinek összetartása fontos szempontja lehet a különálló szerveződésnek. Ilyen és ehhez hasonló területi egységeket többnyire a hatékonyabb fejlesztés/fejlődés érdekében hoznak létre." – amiből következően: "A regionalizmus alulról felfele mutató területszervezési kezdeményezéseket, törekvéseket jelent, melyek egy adott terület sajátosságának, kulturális vagy etnikai adottságának érvényesítésére irányulnak." (GRÁFIK 2010. 186.; vö. JOÓ 1984) Egy társadalomtudományos meghatározás azonban sosem kizárólagos és főként nem örökérvényű. Így van ez a régió fogalmával kapcsolatban is.
A fenti alapvetéseken túl – a címben jelzett téma tárgyalásánál – azonban érdemes figyelembe vennünk a következőket: "Az utóbbi tíz-tizenkét évben Magyarországon is egyre divatosabbá, felkapottabbá vált a 'régió' fogalma." A kérdés kapcsán politikai csatározások alakultak ki államigazgatási döntések előtt és után, heves lobbitevékenység folyt (és folyik) különböző kistérségekben az egyes régióktól való elszakadás, más régiókhoz történő csatlakozás érdekében. Tudományos tanácskozások, gyűjteményes kötetek is egyre gyakrabban foglalkoznak ezzel a problémával. Ha körülnézünk Nyugat-Európában, még színesebb a kép: régiók tűnnek fel, amelyek politikai önállóságra is igényt tartanak, egyre erőteljesebbé és meghatározóvá válnak bizonyos régiókban a határon átívelő gazdasági együttműködések, míg más esetekben kulturális szinten bukkan fel valamiféle igény a regionális sajátosság elismerésére. Azaz: "A 'régió'-fogalom szilárdan a politikai retorika részévé vált, közmegegyezés alakult ki arról, hogyan szokás/illik a 'régióról' beszélni. (SZIJÁRTÓ 2002. 7.)
Bármely meghatározást tekintjük elfogadottnak, a legfontosabb, hogy a régió történeti folyamat révén jött létre, s alakulástörténetében számtalan tényező játszik szerepet. Erre nézve és a fogalomhasználat jelenlegi állapotára nézve tanulságos az a szakértői körökben közelmúltban végzett véleménykutatás, amely a régió-fogalom értelmezésére kérdezett rá. A határozott véleményt nyilvánítók szerint az egyes tényezők aránya az alábbi:
| – a régiók lényege a gazdasági együvé tartozás | 89% |
| – a régió sajátos szellemiséget föltételez | 82% |
| – a régió lényege a közös történelmi múlt, tradíció | 70% |
| – lényege a régiónak a nyelvi-kulturális összetartozás | 66% |
| – fontos az igazgatási-önkormányzati intézményesültség | 64% |
| – lényeges a táji-természeti egyveretűség | 50% |
| – a vallás régióképző ereje | 31% |
Valószínűsíthető, hogy olyan régió, amely minden fentebbi kritériumnak együttesen teljes mértékben megfelel, nincs is, ezt fejezte ki az alábbi vélemény: a régió fogalomra nincs egyetlen, kizárólagos meghatározás – 91% (NEMES NAGY 1997. 408). A kapott arányok, önmagukban is elgondolkodtatóak, de különösen számba veendők jelen korreferátumunk szempontjából, azaz egy lehetséges újonnan alakuló nemzetközi kistérség formálódása tárgyában.
Tanulságos megemlíteni, hogy: "A kontinens egészét tekintve ma mintegy háromszáz területi egység található – nagyon különböző önállósági fokon, méretekkel, fejlettséggel és intézményesültséggel – az országos szintek alatt, abban a zónában, ahol »régiókról « leginkább beszélhetünk. Ahelyett, hogy itt ezt az európai mozaikot részleteiben elemeznénk (Európa országainak történelmi régióiról lásd HAJDÚ-MOHAROS 1988., aktuális gazdasági jegyeiről PROBÁLD szerk. 1994., vagy a nemzetközi irodalomból pl. JORDAN T. G. 1996.), csupán egy sajátos mozgásra hívjuk fel a figyelmet. Miközben a természeti, kulturális, történeti alapú regionalizálódás nagy múltra tekint vissza, az európai regionalizmus (a tudatosult és megszervezett régiók) felerősödésében kiemelkedő fontosságú szerepe van az európai nemzetek feletti integrációs folyamatoknak, ami bizonyos tekintetben és mértékben csökkentette a nemzeti-országos szint kompetenciáját, aminek következtében az alatta lévő (szunnyadó) térségi szinteknek is új fejlődési pálya nyílott." (NEMES NAGY 1997. 417).
Általánosságban a kezelhetőség szempontjából talán M. Keating és J. Loughlin típusmeghatározása a legelfogadhatóbb (idézi KRUPPA 2003. 21–23):
1/ Gazdasági régió – olyan terület, amelyik valamilyen gazdasági jellemző alapján lehatárolható a tér egészében.
2/ Történeti, etnikai régió – olyan terület, amelyik történelmi, kulturális és nyelvi különbséget mutat egy nemzetállam domináns kultúrájához képest.
3/ Tervezési, statisztikai régiók – a térfelosztásban gazdasági, fejlesztési és/vagy adatgyűjtési céllal lehatárolt területek.
4/ Politikai/közigazgatási régiók – politikai jelzővel minősíthető, közigazgatási rendszerhez kapcsolódó hatalmi területi megosztás eredménye.
Terepi tapasztalatok alapján úgy vélem, hogy az általunk vizsgált nyugat-magyarországi nagytérségben nem lenne lehetetlen egy – több "régióalkotó" előzményre épülő – új nemzetközi kisrégió életre hívása. Arra ugyanis aligha lehet számítani, hogy a XXI. században, jelen körülmények között, természetes úton jöhetne, és/vagy spontán erők hozhatnák létre.
Ám ha a fenti módon, azaz természetes alakulás, netán spontán módon nem, akkor mesterségesen (kívülről, felülről) vajon kialakítható-e, s egyáltalán érdemes-e e kérdéssel foglalkozni, e lehetőséggel számolni? Annál is inkább, mert mióta mindhárom ország az Európai Unió tagja, semmi nem akadályozza az érintett/érdekelt települések és lakóik – egykor volt – térkapcsolatainak újraéledését/újjáélesztését, illetve dinamikájának megnövelését, netán kiterjesztését (vö. SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI 2011). Meglátásom szerint igen, ugyanis a térség – érzékelhetően és aligha vitathatóan – több vonatkozásban is a periféria része, ennek minden hátrányával. Fogalmazhatnék akár úgy is, hogy így van ez a térség (korlátozott) adottságai ellenére, illetve az érdektelenség következtében. Mindezekre való tekintettel: vajon melyek lehetnek a térségben lakók életének azon területei, melyek úgynevezett "régióteremtő" erőkké válhatnak?
1/ Mindenekelőtt a természeti/táji adottságok. Ebben a vonatkozásban már olyan működő – talán még több vonatkozásban nem kellő mértékben kiteljesedő, de működő – törekvésekről tudunk, amelyek felerősítése és bekapcsolása más folyamatokba, jelentős alap-tényező lehet. Gondolunk itt elsősorban az úgynevezett természetvédelmi területek (Raab – Goriċko – Őrség) együttműködésére (lásd BAGDY 1999; GRÁFIK 2000a. 140–141.; GYURÁCZ 1996; ROTHER 2013; továbbá vö. "A vizsgált terület a szlovén– magyar határ mentén fekszik, 2002 óta természetvédelmi terület, 2003-tól pedig trilaterális Őrség – Raab – Goričko Naturpark területe is. Fontos megjegyezni, hogy a Nemzeti Park területe jóval kiterjedtebb, mint az Őrség. A Nemzeti parkban eltérő fejlettségű és múltú területek találkoznak, melyek közül az Őrség az elmaradottabb területek közé tartozik." BARANYAI – BARANYAI 2014. 37).
2/ Mintegy a fenti (és más) lehetőségekre épülve a turisztikai adottságok. Ez mind a tágabb, mind a szűkebb térségre is érvényes Vas megyében. "A megye leginkább perspektivikus ágazata a vonzó és változatos adottságok alapján a turizmus." (LENNER – PALKOVICS 2014. 94.; Az Őrségre vonatkozó fölmérések pedig azt mutatják, hogy az ott lakók 47,7%-a viszonyul leginkább pozitívan és bizakodva a turizmus kínálta lehetőségekhez. (Vö. BARANYAI – BARANYAI 2014. 39–41.)
A turisztikai lehetőségek tekintetében a térséget érintően figyelmet érdemlő az a turizmusföldrajzi szemlélet, amely egy disszertációban fogalmazódott meg, s melyben a tájföldrajzi adottságokon túl, illetve azok mellett jelentős szerepet kapnak a néprajzi örökség elemei, a néprajzi értékek, mint úgynevezett néprajzi vonzerők (lásd GYURICZA 2013).
Az előző pontban említett trilaterális Naturpark kapcsán ez természetesen hangsúlyosan jelenik meg a különböző idegenforgalmi kiadványokban, prospektusokban, mégpedig oly módon, hogy utal a következő pontban tárgyalandó nyelvi és kulturális vonatkozásokra is, mint az például egy dél-burgenlandi információs füzetben olvasható: "Gleich über drei Länder – nämlich Österreich, Slowenien und Ungarn – erstreckt sich der Naturpark Raab–Örség–Goričko. Diese grenzüberschreitende Lage sorgt natürlich für eine besonders beeindruckende sprachliche, kulturelle und landschaftliche Vielfalt." (http://www.suedburgenland.info/static/files/image_2012_web_small.pdf Natur 16. old. (letöltve 2014. november 5.)
Kiránduló gyermekek a Hármashatárnál (1930)
Az úgynevezett "Hármashatár emlékhely" azonban önmagában is vonzó lehet. Ezt bizonyítják azok a tények, hogy a hármas határon található határkő felkeresése különböző időszakokban, különböző indíttatás, motiváció révén gyakran volt célpontja kirándulásoknak, látogatásoknak, megemlékezéseknek. (Lásd DEZSŐ 1930, és az ezzel kapcsolatos – korabeli és későbbi – fényképdokumentumokat!) Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kellene azonban, hogy a szűkebben vett hármas határ térség életében 1989 látványos fordulatot hozott. "Magyar oldalról a Hazafias Népfront járási hivatala kezdeményezte az ún. Barátság találkozót." A szlovéniai magyarok szemléjének eseménynaptára a május hónapban történtekkel kapcsolatban a következőket jegyzi fel: "Barátság találkozót szerveztek a hónap végén a jugoszláv–osztrák–magyar hármashatáron. Muraszombat, Körmend és Fürstenfeld vezetői s a három község polgárai a rövid művelődési műsort követően üdvözlő táviratot küldtek mindhárom ország vezetőinek." (NAPLÓ 1989. 165)
'Am 27. Mai 1989 haben sich hier bei einem
Internationalen Friedenfest
Die Bürgermeister der Staedte
| Körmend | Murska Sobota | Fürstenfeld |
| Kercsmár Jenő | Gerencer Andrej | Kospach Erich |
Getroffen und haben in Anwesenheit zahlreicher Ehrengaeste und vieler Mitbürger aus den 3 Laendern Ungarn-Jugoslawien-Österreich in feierlicher Form die gemein samen Bemühungen ihrer Staedte und Laender um Frieden und Freundschaft in unse rer gemeinsamen Heimat Europa bekundet.'
Az egykori jugoszláv (ma szlovén) oldalon egy kőtáblára vésve ugyanez a szöveg olvasható teljes terjedelmében szlovén nyelven. A magyar oldalon kopjafás oszlopok közé foglalt fa táblába vésve rövidebb szöveg olvasható: 'Határmenti találkozó a Békéért – Muraszombat, Fürstenfeld, Körmend 1989. május 27.'
Az 1989-es találkozó emléke a fenti tárgyi emlékeken túl élénken él a résztvevők emlékezetében is. Ez a találkozó sok tekintetben azonosságot mutat a később európai hírnévre szert tett soproni ún. páneurópai piknikkel. Ott az osztrák–magyar határon 1989. augusztus l9-én: "Több száz Magyarországon tartózkodó német menekült vágtázva, futva tört át az őrizetlenül hagyott határszakaszon Ausztriába." (POZSGAY 1993. 170)
A történeti hűség megköveteli, hogy felidézzük: Felsőszölnökön, ha nem is ilyen látványosan, de mintegy három hónappal korábban tehát:
– ugyancsak megvalósult egymást rég nem látott (tiltott határátkelést végrehajtott) rokonok – elvileg tiltott – találkozója.
– Felsőszölnökön is sor került előzetes hatósági engedélyek nélkül a határok szimbolikus és valóságos átlépésére.
– Felsőszölnökön is megértően, engedékenyen, toleránsan viselkedtek mindhárom ország hivatalos szervei, határőrei.
– S végül Felsőszölnökön is felforrósodott a levegő, egyfajta euforikus érzés ("az emberek és az eszmék szabad áramlása") vett erőt az embereken.
Lényeges különbség azonban a felsőszölnöki és a soproni események között, hogy:
1) A hármas határ térségében az előzmények évek óta folyamatosak voltak, s a mikro-regionalitás keretei között érlelődtek, illetve formálódtak.
2) A találkozót egyrészt a megismételhetőség igényével készítették elő, másrészt az mindvégig a szervezettség keretei között zajlott.
3) Továbbá nélkülözte a Magyarországon tartózkodó kelet-német turisták lökéssze rű, s a spontaneitás ellenőrizhetetlen eluralkodását eredményező – országos, illetve nemzetközi kihatású – menekült-ügyi problematikáját.
4) Ilyenformán a hármas határ térségének találkozója megmaradt "regionális jellegűnek." (lásd GRÁFIK 2000a. 131–132; továbbá GRÁFIK 2013. 215–216., ez utóbbi újabb közléssel kapcsolatban e tény jelentőségét Andrásfalvy Bertalan is hangsúlyozza: "Az 1980-as évektől e pont a három ország békeszerető lakóinak találkozási pontja lett, melyen részt vettek a három legközelebbi város polgármesterei is, Körmendről, Muraszombatról (Murska Sobota) és Fürstenfeldből (Fölöstömből), később Szentgotthárdról és Gyanafalváról (Jennersdorfból) is. A 'Határmenti találkozó a Békéért' Felsőszölnökön három hónappal megelőzte a soproni 'Páneurópai Pikniket'. A világtörténelemben teljesen új jelenség színhelyévé lett a hármashatár. Különböző országokban lakó, különböző nyelvű és műveltségű népcsoportok békés találkozója, személyek, családok, helyi közösségek között, a politika, a közélet, gazdaság, kereskedelem, kultúra, sport, turizmus, természetvédelem és a mindennapi gondok megtárgyalására – békés együttműködés és a kölcsönös gazdagodás jegyében. Lehet, hogy ez az új társadalmi- politikai-kulturális együttműködési forma 'megfertőzi' az egész világot? Mint tudományos kutatási téma is merőben új a politikai és a néprajzi szakirodalomban." (ANDRÁSFALVY 2014. 366.)
Mindemellett kívánatos a helyszínre vonatkozó, a "Hármashatárkő" emblematikus jellegét kiemelő, rendezvénycentrikus vonzerő – távolabbi vidékekre kiterjedő és ható – megfelelő reklámmal (egyfajta jól fölépített Hármashatár és/vagy Hármashatárkő márkanév, illetve brand kidolgozásával, használatával) való köztudatba vitele. E téren is vannak kezdeményezések, például kerékpárút kiépítése, de itt sok még a lehetőség, a tennivaló. Csak szlovén részről megoldott az autós turizmus fogadása (közeli parkoló kiépítése). A gyalogos turisták részére szolgáló létesítmények (pihenők) is a szlovén oldalon a legjobbak, magyar oldalon elfogadhatók, osztrák oldalon hiányoznak. Az infrastruktúra és a fogadó, szolgáltató egységek terén szükséges a különböző országok összehangolt tervezése és kivitelező, karbantartó programjának kidolgozása és biztosítása. Mindezek hiánya a kevés, de létező rendezvény/ek látogatottságát szinte protokollárissá szűkíti.
3/ Adott a kulturális együtthatások és különbözőségek bemutatásának lehetősége. A közérdeklődés számára vonzó lehet – az egyébként köztudott, de nem eléggé ismert – történeti, etnikai, nyelvi, kulturális, néprajzi örökség sokoldalúsága, sokszínűsége. A multikulturális hagyományok minimum háromnyelvű: német, magyar, szlovén, de – talán egy modern közvetítő nyelven – angol nyelven is elérhető módon való újjáélesztése, rendezvények, programok keretében. Nem gondolnék nagyobb beruházásokat igénylő "skanzen-szerű" megjelenítésre. Meg lehetne találni a megoldást szolidabb és költségkímélő, akár vándor-, vagy úgynevezett "fregoli-", illetve kamarakiállítások időszakos, esetleg állandóbb jellegű objektumban való befogadására, melyeket a naptári évhez igazodó életszerű akciók, népszokások bemutatása egészíthetné ki.
4/ Külön kiemelném a fentiekhez szorosan és több szállal kapcsolódó, termelési és fogyasztási tradíciók felelevenítését. Különösképpen fontos szerepe lehetne e téren a kulináris sajátosságoknak. Az alapanyagok helyben való termesztése, az étel- és ital-specialitások (vadhús, gomba, hajdina, tökmagolaj, hogy csak néhányat említsek) helyben való készítése és a kapcsolódó helyszíni szolgáltatás (büfé, étterem) gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő is lenne!
5/ Szinte minden föntebb fölvázolt ún. "régióteremtő" erőben, illetve azok cselekvési terében különleges és növekvő szerepet kaphatnak a különböző szolgáltató vállalkozások, valamint az alulról és önkéntesen szerveződő társadalmi egyesületek, civil fórumok (vö. REISINGER 2011).
6/ Végül nem térhetek ki az elől, hogy megemlítsem: a fentiek egyenkénti, de főként összehangolt, összekapcsolt megvalósítása, a komplex (nemzetközi) kisrégió kialakítása érdekében jelentős – mindhárom országot érintő – organizációt és kisebbnagyobb állami, valamint magántőke bevonását is föltételezi. Ennek megvalósulása, megvalósítása olyan kérdéseket vet föl, melyekre a választ a térség politikai, gazdasági és kulturális vezetőinek, a közélet irányítóinak, mérvadó szereplőinek feladatvállalása adhat. Anélkül, hogy e téren teljességre törekednék, csak a legfontosabb kérdéseket vetem föl. Nevezetesen:
– Szükség van-e tudományos megalapozottságú előkészületekre, a motivációs igények fölmérésére?
– A közélet (politika, gazdaság, kultúra) mely szereplői (ki és kik, intézmények, civil szervezetek stb.) kezdeményeznek, hozzák létre és működtetik?
– Mi lehet az ideális kiterjedése az újonnan létrehozandó s revitalizált kisrégiónak? (Avagy a kisrégió fölfogható flexibilis módon, egyfajta elasztikus kiterjedésként?) Szerénytelenség nélkül hivatkozhatom arra, hogy valójában már e fenti kérdésfelvetéseket célozta meg, s jelen korreferátumunk szemléletébe illeszkedett az a kutatási program, amelynek eredményei a szerény terjedelmű, és korlátozott példányszámban megjelent Tradició és regionalizmus. Néprajzi örökség, helyi hagyományok és térségi kapcsolatok Nyugat-Dunántúlon című kötetben jelentek meg (Lásd PUSZTAY János szerk. – GRÁFIK Imre összeáll. 2001).
A térségi kapcsolatok struktúrája
Érdemes és tanulságos fölidézni, milyen kérdésekre fókuszáltunk akkor. A néprajzi/ antropológiai projekt célja kettős volt, azaz két alprogramban megfogalmazott célkitűzés megvalósítását tartalmazta:
Turistična pot Tromejnik (Hármashatárkő)
1) Egyfelől feltárni azokat a földrajzi-táji és történeti keretek között kialakult kistérségi néprajzi és etnikai hagyományokat, amelyek alapvetően az I. világháborúig (s bizonyos vonatkozásokban a II. világháborúig) meghatározták a nyugat-magyarországi régióban élő emberek életét. Ebben az alprogramban a klasszikus néprajzi ismeretek és kutatási-feldolgozási módszerek domináltak. (Megjegyezzük, hogy a néprajztudomány – mondhatni – a kezdetek óta figyelmet fordított és fordít ma is a kultúra területi-táji-etnikai tagolódására, s ez sok vonatkozásban összefügg a régió és a regionalizmus kérdéskörével, lásd KÓSA – FILEP 1975; PALÁDI-KOVÁCS 1980; vö: Néprajzi látóhatár 2002. 11. évf. (1–4) tanulmányaival, továbbá a régió, zóna, area fogalmakkal kapcsolatban PALÁDIKOVÁCS 2011. 439–440.).
Kistérségi kalauz
2) Másfelől megvizsgálni, hogy a XX. század második felétől érvényesülő globalizációs folyamatok milyen kihívást jelentenek (vö. SZIRMAI – BARÁTH – MOLNÁR – SZÉPVÖLGYI 2011), de főként a napjainkban ható európai integrációs törekvések milyen lehetőségeket nyújtanak a történetileg kialakult régiók identitásának megőrzésében. Ezen alprogramon belül főként a kulturális antropológia szemlélete és kutatási-feldolgozási metódusai érvényesültek.
Emléktárgy
Az eredmények az alábbi tanulmányokban kerültek összegzésre (lásd BICZÓ 2001; GRÁFIK 2001a; HORVÁTH 2001; NAGY 2001):
– Természeti-táji értékek és a fenntartható környezeti kultúra.
Radfahrkarte (kerékpáros térkép)
– Hármashatár – Közép-európai nemzeti traumától a népek találkozási helyéig. Dreiergrenze – Vom mitteleuropäischen nationalen Trauma zum Treffpunkt der Völker / Tromeda.- Od nacionale traume srednjo-europskih nacija do sastanka naroda / Triple frontier – From Central European national Trauma to meating-Place of Peoples. (A többnyelvűség, az érintett országok nyelvhasználata itt is, miként később: "egyben tisztelgés is a Nyugat-Magyarországon megtelepedett különböző népek, etnikumok, nemzetiségek, kisebbségek együttélésének története és hagyományai előtt. Reményeink szerint a multikulturális régióban végzett vizsgálódások tanulságai – az új feltételekhez igazodó értelmezéssel – követendő/követhető példát szolgáltathatnak a lehetséges/kívánatos jövő számára is." GRÁFIK 2013. 6.)
Névjegykártya
– Egy búcsú metamorfózisai: A vasvári búcsújárás történeti antropológiai elemzése.
– Hagyomány – Turizmus – regionalizmus.
Talán nem kell hangsúlyozni, hogy a fenti vizsgálódások a kultúra fogalmán voltaképpen az úgynevezett népi kultúrát értették, ha úgy tetszik, szűkítették a problematikát. De csak látszólag! A régió fogalma és tartalma, mint azt fentebb részleteztük, sokkal összetettebb és komplexebb megjelenési módja, formája a társadalmi együttélésnek.
Vadásztársaság
A térség revitalizálása csökkenthetné, netán meg is szüntethetné a peremterületi helyzetet, pontosabban ellensúlyozhatná annak negatív hatásait. Optimális fejlemények és körülmények között pedig egy új regionális identitást is eredményezhetne.
Megjegyzem azonban, hogy a regionális identitással kapcsolatban vannak szkeptikus/ abb vélemények is. Bőhm Antal A lokális és a regionális identitás című tanulmányában a következőket írja: "... csak a lokális identitásról beszéltem, de nem a helyi társadalom iránti elfogultságom miatt, hanem azért, mert regionális identitás jelenleg nem létezik Magyarországon." (BŐHM 2002. 32.) Bőhm véleménye azonban túlzottan az állami területrendezési, illetve területszervezési elképzelésekre és az azokhoz kapcsolódó adminisztratív törekvésekre (ötletekre) koncentrálva fogalmazódott meg.
Meglátásom szerint nem ennyire negatív a kép. Példaként csak azt hozom föl, hogy az úgynevezett "Hármashatár" térséggel kapcsolatos kutatásaim (GRÁFIK 2000; 2004; ) során azt tapasztaltam, hogy a vizsgált mikrorégió nemzeti, nemzetiségi, etnikai identitása fölé vagy amellett, s a történelmi múlt eseményei által terhelt "Közép-Európa" entitás felújítása mellett (lásd: BUSEK – BRIX 1986, BUSEK 1992), valamint a térségben is (latens módon) meglévő és ható "Pannon-régió" tudatot (vö. GAÁL 1971, PUSZTAY 1996. 9–19.) a harmadik évezredben kiegészíti, egyes viszonylatokban felülrétegezi, esetleg bizonyos összefüggésekben fel is válthatja egyfajta multikulturális, új típusú "territoriális identitás" (vö. HAUPT – MÜLLER – WOOLF 1998. 19).
A határkő a Hármashatár Kft. honlapján
Ennek a folyamatnak azonban az általam vizsgált térségben – megítélésem szerint – az elején vagyunk. Reálisan szemlélve a történéseket a remélt végeredmény még távol van. A kezdeti lendület mintha vesztett volna erejéből, s a nagypolitika is időnként máshova helyezi a hangsúlyokat. Vissza-visszatérően kísért a centrum és periféria viszonylat negatív hatása (vö. ÉGER 1996).
Tanulságosak e vonatkozásban a nemzetközi tapasztalatok, melyek azt mutatják, hogy: "A hármas határok vidéke – éppen a kultúrák sajátos keveredése miatt – különleges értékű, hiszen minden etnikum számára gazdasági, politikai és kulturális felhajtóerőt jelenthet. A fejlett nyugat-európai országok hasonló találkozási pontjain legalábbis ez tapasztalható: nyitottság, kölcsönhatások, sokszínűség. A fejletlen régiókban viszont a határmentiség a hátrányok halmozódását jelenti. Ezek a területek ugyanis a periféria perifériájaként működnek, szinte teljesen elzártak, többnyire elhanyagoltak, egymást rontó viszonyok között éltek napjainkig." (BOTLIK 1994. 7.)
Tudományos tanácskozás résztvevői a Hármashatárnál (1986)
Hozzátehetjük a fentiekhez még azt a tényt is, hogy a térségben a rendszerváltás után: "... a továbbra is fennmaradó közlekedés-földrajzi árnyékhelyzet ugyanakkor továbbra is egyre fojtóbb gátja a fejlődésnek." (LENNER – PALKOVICS 2014. 87.)
A fékező trendek ellenében a térségre vonatkozó legújabb, hosszú távú területfejlesztési elképzelés az ún. multi- és interregionális kapcsolatban fogalmazódik meg. Ebben a koncepcióban a mikrotérség távlatosan szerves részévé válhat egy, Graz – Maribor – Zalaegerszeg – Szombathely központokkal meghatározható potenciális eurorégiónak (lásd CSAPÓ 1996. 406; vö. RECHNITZER 2011).
Természetismereti Tábor résztvevői a Hármashatárnál (2011)
Esetünkben – mint arra már korábban az ún. "régióteremtő" erők 1. pontjában, az Őrségre vonatkozóan utaltunk – nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy térségünkben a társadalmi-gazdasági fejlettség különböző szintjén álló országok területeinek, valamint nagyon eltérő életszínvonalú és különböző nyelvi-kulturális hagyományokkal rendelkező közösségeinek együttműködési törekvéseiről van szó. Még inkább érvényes ez a magyar–osztrák–szlovén életvitel, életmód viszonylatában, és életstratégia, mentalitás vonatkozásában (lásd GRÁFIK 2000a. 142–143).
Nem szeretném azonban azt a látszatot kelteni, hogy túlértékelem (bár nem titkolom, kissé elfogult vagyok/lehetek), vagy éppen alábecsülöm egy lehetséges új kisrégió kialakulásának/kialakításának jelentőségét, s majdani szerepét a térség életében. Figyelmeztet bennünket erre a regionalizmussal kapcsolatos elméleti kutatás is!
Pozdrav iz Kuzma
Az állam, a gazdaság és a társadalom kapcsolatának, kapcsolatrendszerének huszadik századi vizsgálata Nyugat-Európában olyan változásokat, változásfolyamatokat tárt föl, amelyekben a hatalom decentralizációját a nemzeti határokat átlépő globális tendenciák is ösztönözték. "A globalizációs folyamatok hatására az egyes régiók és városok különbözőképpen reagálnak, adottságaik és az alkalmazott stratégiák függvényében nyertesek vagy vesztesek lesznek. A negatív következményeket elkerülendő, a helyi és a regionális hatóságok érdekeik védelmére intézkedések egész sorát foganatosították. Az alkalmazkodási stratégiák ugyanakkor az egybeolvadás ellenében az elkülönülést erősítik. Ezt szolgálják például a megélénkülő regionális kulturális mozgalmak és a világ szinte minden pontján egyre eredményesebben fellépő etnikai szervezetek. Kérdés persze, hogy az identitást favorizáló regionális stratégia alkalmas-e a régió nemzeti vagy nemzetközi pozíciójának a védelmére, elegendő fejlesztő erőt jelent-e a régió teljesítőképességének növelésében." (HORVÁTH 2001. 8.; vö. KEATING – LOUGHLIN 1997.)
Kelet- és Közép-Európában viszont más a helyzet; a merev politikai szerkezet megakadályozta gazdasági reálfolyamatok tényleges érvényesülését. Sajátos módon ugyanekkor, ez utóbbi – föltehetően éppen ezért – nagyobb teret adott a kulturális térben való kibontakozásnak. (Gondoljunk csak bizonyos, s a rendszerváltás előtti jobb kulturális kondíciókra, törekvésekre, teljesítményekre.)
Grüsse aus Oberdrosen
Itt jegyzem meg, hogy a folyamatban számolhatunk egy új törekvéssel, melyben a kultúra-gazdaság jelentőségének fölismerése újabb jelenség. Kultúra-gazdaság kifejezésen nem a magas művészeti terméket hasznosítani kívánó kultúra-gazdaságot értettük, hanem a lokális identitás elemeinek, a kulturális értékeknek a hasznosítását. A kultúra-gazdaság elméletének és gyakorlatának a kialakulásáról, valamint a kulturális források felhasználásáról Christopher Ray alkotott egy elméletet. Ch. RAY (1998) a kultúra-gazdaság modelljében egy olyan endogén jellegű gazdasági tevékenységen alapuló fejlődést ír le, amely leginkább helyi emberi és fizikai erőforrások kiaknázásán alapul. Ray szerint a helyi, specifikus kulturális rendszerek jelkészleteinek megtalálása jelentheti a kulcsot a rurális lokalitások társadalmi és gazdasági felemelkedéséhez. Ezek lehetnek a hagyományos ételek, helyi nyelvjárás, folklór, helyi művészetek, kézművesipar, történelmi látnivalók, irodalmi utalások valamint a természeti környezet. A kultúra-gazdaság modell egyik központi eleme a helyi identitás, amely a helyi kulturális értékekre alapozva megújítható és átalakítható, amely kulcsfontosságú az adott vidéki terület külső megjelenítésében, promóciójában és a helyi közösségfejlesztésben egyaránt (lásd CSURGÓ – SZATMÁRI 2014; tágabb összefüggésben vö. CSITE é. n.).
A kultúra-gazdaság egyébként a leghatékonyabban a turizmusban és annak különböző módozataiban, kínálatában tud érvényesülni (lásd FEJŐS szerk. 1998; FEJŐS – SZIJÁRTÓ szerk. 2000; vö. GRÁFIK 2000b; 2003; továbbá több más összefüggésbe ágyazottan BESZPRÉMY projektvezető 2013).
Natúrpark-embléma
Mindent egybevetve én bizakodó lennék/vagyok. Annak ellenére, hogy tisztában vagyok a térség aprófalvas jellegéből adódó nehézségekkel is. Tény és való, hogy Magyarország településhálózati régiói körében különleges helyet foglal el a potenciális kisrégió, mint egy nagyobb térség (aprófalvas régió szórványtelepülésekkel) része. "Egyetlen különleges régió (Vendvidéki és Muravidéki dombság) tartozik ide, mely mintegy 160, zömmel aprófalut foglal magába. Földrajzilag két elkülönülő részből áll, nagyobb része a Vendvidéki-dombság területe zömmel a mai Szlovénia, kisebb részben Ausztria és Magyarország területén, a kisebb pedig ettől délre a Muravidéki-dombságban, a mai Horvátország területén, Csáktornyától nyugatra fekszik." (BAJMÓCZY – BALIZS 2014. 29.)
Meglátásom szerint ugyanis egy újabb kisrégió alakulástörténetében talán a legfőbb fölhajtó erő és haszon abban rejlik, hogy olyan energiákat, személyeket, egyéniségeket, erőket, tehetségeket képes és tud mozgósítani, ami más aspektusból alig, vagy éppen nem ismerhető föl, nem vétetik észre.
Hármashatárkő Vendégház
A vizsgált térség, a lehetséges kisrégió felértékelődésének egyik szép példája az osztrák–magyar építészeti kapcsolatokat bemutató Interaction Architecture 2011 | Austria | Hungary pályázata, melynek nyertes munkái közé tartozik Boczkó Ákosnak az osztrák–szlovén–magyar hármas határ közelébe tervezett épülete is. A tervezési helyszín Ausztriában, Dél-Burgenland Eisenberg an der Raab településén található, közel az osztrák–szlovén–magyar hármas határhoz. A terület egy erdőkkel, földművelési területekkel, kiemelkedő és völgyes domborzattal, kisebb települések szövevényével tarkított része az ország délkeleti csücskének. Az épület terveinek kidolgozására 2009-ben a tárgyi ingatlan tulajdonosa magánszemélyként írt ki meghívásos pályázatot az általa összeállított tervezési program alapján. A nagy alapterületű program megfelelő elhelyezése, tagolása, tájolása mellett az építész fontosnak tartotta a fenntartható műszaki megoldások alkalmazását (lásd BOCZKÓ 2011).
Az osztrák–szlovén–magyar hármashatár közelébe tervezett épület makettje
De realistaként, s bizonyos tapasztalatok birtokában látom az akadályokat, s a veszélyt is. Mindezek akkor és ott jelentkeznek, ha a közélet és a politika szereplői a regionalitást belesimítják a centrum és periféria viszonylatba és ez által egyfelől az elérhető, vagy éppen ténylegesen elért eredmények egyfajta relativizálás áldozataivá válhatnak, vagy másfelől – akár az előbbiből is következően – az elért sikerek hatására egyfajta megelégedettség, önelégültség, elkényelmesedés vesz erőt a régió potenciális tényezőin, szereplőin.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy kifejtett gondolataim, nézetem egy lehetséges új kisrégió kérdéskörében, a régiók és a regionalizmus általánosabb elvi/elméleti szempontjainak és gyakorlati jelenségeinek keretébe ágyazottan vitathatók.
Hármashatár Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. – névjegykártya
Többek között ez is célom volt: mintegy terepi munkára alapozott tanulmányként is, olyan alapvetést megfogalmazni, amely nem megkérdőjelezhetetlen tartalmi-fogalmi alapigazságokra épül, hanem olyan gondolatmenetre, amelyhez minden társtudomány, s a politika és a közélet is hozzá tudja tenni speciális területéről saját véleményét, észrevételét, kiegészítését, értelmezését.
A címben megfogalmazott rejtett kérdésre – vagyis hogy a Hármashatár térség ún. kisrégió volt-e korábban a történelem folyamán, a jelenben értelmezhető-e annak, s a jövőben lehet-e? – az általam adott, talán kissé talányos és mindenképpen további kutatást igénylő válasz: a múltba nézve: valószínűsíthető, rejtetten meglévő, bár kérdéses; a jelenben vizsgálva: alternatívaként fölvethető/fölvetődő, pillanatnyilag inkább föltételezett, elképzelt; a jövőbe tekintve: elméletileg lehetséges, megfontolandóan indokolt, gyakorlatilag létrehozható.
IRODALOM
| ANDRÁSFALVY Bertalan | |||
| 2014 | Gráfik Imre: Határtalanul. Határon innen és túl. (Könyvismertetés) Vasi Szemle LXVIII. (3.): 365–366. | ||
| BAGDY, Ingried | |||
| 1999 | Ein Naturparadies im Dreilädereck. In: Pannonisches Jahrbuch. Wien. 436–437. | ||
| BAJMÓCZY Péter – BALIZS Dániel | |||
| 2014 | Magyarország településhálózati régiói a 20. század elején. Településföldrajzi tanulmányok III. évf. 1. sz. 18–35. | ||
| BARANYAI Gábor – BARANYAI Olga | |||
| 2014 | Határ menti térségek fejlesztési lehetőségei – Az Őrség példája. Településföldrajzi tanulmányok III. évf. Különszám 36–45. | ||
| BESZPRÉMY Katalin (projektvezető) | |||
| 2013 | Mesterségem címere – a használható hagyomány, a népi kézművesség stratégiája I. Hagyományőrző tevékenységi formák a múltban és a jelenben / Helyzetértékelés, problémafeltárás / Népi kézműves értékek – a mesterségek helyzete / A népi kézművesség helye – kapcsolódási pontok. Budapest, Hagyományok Háza http://www.mnvh.eu/sites/default/files/mestersegem_cimere1.pdf (letöltve 2014. november 5.) | ||
| BICZÓ Gábor | |||
| 2001 | Egy búcsú metamorfózisai: A vasvári búcsújárás történeti antropológiai elemzése. In: PUSZTAY János (szerk.) – GRÁFIK Imre (összeáll.) 2001. 53–79. | ||
| BOCZKÓ Ákos | |||
| 2011 | Ház a hármashatáron. http://epiteszforum.hu/haz-a-harmashataron – Letöltés 2014. november 10.) | ||
| BOTLIK József | |||
| 1994 | Szociológiai kirándulás a hármas határokra. Új szempontokat adhat a fejlesztéshez. Magyar Nemzet 1994. Február 23. 7. old. | ||
| BŐHM Antal | |||
| 2002 | Lokális és regionális identitás. Comitatus – Önkormányzati szemle XII. (4.): 29–33. | ||
| BUSEK, Erhard | |||
| 1992 | Az elképzelt Közép-Európa. Európai Utas – Századvég Kiadó, Budapest | ||
| BUSEK, Erhard – BRIX, Emil | |||
| 1986 | Projekt Mittelueropa. Ueberreuter, Wien | ||
| CSAPÓ, Tamás (szerk.) | |||
| 1996 | Átalakulás Vas megyében. Tények – esélyek. Vas megye társadalmi–gazdasági fejlődése a rendszerváltástól napjainkig. MTA RKK – Vas megyei Önkormányzat, Szombathely | ||
| CSITE András | |||
| É. n. | A paraszti közösségtől a ruralitásig: A nemzetközi vidékkutatások utóbbi harminc évének néhány kulcsproblémája. http://www.policy.hu/flora/ruralis.htm (http://www.mtapti.hu/mszt/19993/csite.htm) (letöltés 2014. június 3.) | ||
| CSURGÓ Bernadett – SZATMÁRI Anita | |||
| 2014 | A lokális identitás szerepe a helyi közösségfejlesztés. Hajdúdorog és Hajdúhadház esete. In: A vidék társadalmi integrációja. Absztraktfüzet. DE BTK Politikatudományi és Szociológiai Intézet, Szociológia és Szociálpolitika Tanszéke. Debrecen. http://szoctanszek.unideb.hu/tart/ hirek/2014/absztaktfuzet. pdf (letöltés 2014. június 3.) | ||
| DEZSŐ Lipót | |||
| 1930 | Kirándulás Felsőszölnökre és a Hármashatárhoz. In: DEZSŐ Lipót: Az én szülőföldem. Szombathely. 15–22. | ||
| ÉGER György | |||
| 1996 | Régió és periféria. Adatok a határrégiók vizsgálatának elméleti megközelítéseihez. In: DIÓSZEGI László (szerk.): Magyarságkutatás 1995–96. Teleki László Alapítvány, Budapest. | ||
| FEJŐS Zoltán (szerk.) | |||
| 1998 | A turizmus, mint kulturális rendszer. Néprajzi Múzeum, Budapest | ||
| FEJŐS Zoltán – SZIJÁRTO Zsolt (szerk.) | |||
| 2000 | Turizmus és kommunikáció. Néprajzi Múzeum, Budapest–Pécs | ||
| GAÁL, Károly (Eingeleitet und zusammengestellt) | |||
| 1971 | Ethnographia Pannonica. Sozialhistorische und ethnologische Studien zum Pannonischen Raum. Burgenländische Forschungen, Heft 61., Eisenstadt. | ||
| GRÁFIK Imre | |||
| 1994 | Magyarságkutatás a regionalitás jegyében. In: GRÁFIK Imre (szerk.): Tanulmányok a szlovéniai magyarság köréből. Teleki László Alapítvány, Budapest. 7–18. | ||
| 1998c | A regionális népművészeti kutatások lehetőségei és esélyei. Muratáj 11. (1.): 159–165. | ||
| 2000a | Hármashatár – Közép-Európai nemzeti traumától a népek találkozási helyéig. Néprajzi Látóhatár (2000) 9. (3–4.): 117–149. | ||
| 2000b | Ökoturizmus. In: FEJŐS Zoltán – SZIJÁRTÓ Zsolt (szerk.): Turizmus és kommunikáció. Néprajzi Múzeum, Budapest – Pécs 96–111. | ||
| 2001a | Hármashatár – Közép-Európai nemzeti traumától a népek találkozási helyéig / Dreiergrenze – Vom mitteleuropäischen nationalen Trauma zum Treffpunkt der Völker / Tromeda. – Od nacionale traume srednjo-europskih nacija do sastanka naroda / Triple frontier – From Central European national Trauma to meating-Place of Peoples. In: PUSZTAY János (szerk.) – GRÁFIK Imre (összeáll.) 2001. 21–51. | ||
| 2001b | Tromeda – od nacionalne traume srednjo-europskih nacija do sastanka naroda. In: Panonski Ljetopis – Pannonosches Jahrbuch – Pannon Évkönyv (Burgenland Buch). Pinkovac-Güttenbach. 171–173. | ||
| 2001c | Tromeja – Od srednjeevropske ncionalne travme do sticisca narodov / Hármashatár – A közép-európai nemzeti traumától a népek találkozási helyéig / Triple Frontier From Central European National Trauma to Meeting-place of Peoples. In: Kozar, Marija (ured.): Etnologija Slovencev na Madžarskem. 3. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság. 2001. 9–32.; 33–56.; 57–59. | ||
| 2003 | Lovas turizmus – lovashagyomány (Gondolatok egy kiállítás kapcsán). In: FEJŐS Zoltán – SZIJÁRTÓ Zsolt (szerk.): Helye(in)k, tárgya(in)k, képe(in)k. Néprajzi Múzeum, Budapest 209–227. | ||
| 2004 | Hármashatár. Gondolatok a határokon átnyúló "territoriális identitás" és/vagy a "választott identitás" lehetőségéről. In: A. GERGELY András – KEMÉNY Márton (szerk.): Motogoria. Tanulmányok Sárkány Mihály 60. születésnapjára. MTA Politikai Tudományok Intézete Könyv Kiadó Kft., Budapest 106–109. | ||
| 2005 | Kontaktzónák és regionális kutatások. In: KLAMÁR Zoltán (szerk.): Etnikai kontaktzónák a Kárpát-medencében a 20. század második felében. Múzeumi Füzetek (Aszód) 53. Aszód, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. 196–201. | ||
| 2010 | A regionális magyarságkutatás lehetőségei (Gondolatok a nemzeti emlékezet tudományáról). In: FENYVESI Ottó (szerk.): Tudományos előadások 2010. MTA – VEAB, Veszprém 167–206. | ||
| 2013 | Határtalanul. Határon innen és túl. – Grenzenlos – auf Seiten der ungarischen Grenze / Without frontiers – inside and outside Hungary. Pécs, Pro Pannonia Kiadó | ||
| GYURÁCZ József | |||
| 1996 | Természetvédelem Vas megyében. In: CSAPÓ Tamás (szerk.): 205–218. | ||
| GYURICZA László | |||
| 2013 | A szlovén–magyar határvidék turizmusföldrajzi vizsgálata. Pécsi Tudományegyetem, Földtudományok Doktori iskola, Habilitációs tézisek. Pécs. http://old.foldrajz.ttk.pte.hu/phd/phdkoord/Tezis_gyuricza_2014.pdf (letöltés 2014. október 31.) | ||
| HAJDÚ-MOHAROS József | |||
| 1988 | Történeti–gazdasági egységek Európa országaiban. Tankönyvkiadó, Budapest | ||
| HAUPT, Heinz-Gerhard – MÜLLER, Michael G. – WOOLF, Stuart (eds.) | |||
| 1998 | Regional and National Identities in Europe in the XIXth and XXth Centuries. Kluwer Law International, The Hague/Boston/London | ||
| HORVÁTH Gyula | |||
| 2001 | Decentrelizáció és regionalizmus Európában. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kar, Pécs. http://ktk.pte.hu/sites/default/files/mellekletek/2014/05/habil_horvath_gyula.pdf (letöltés 2014. október 31.) | ||
| HORVÁTH Sándor | |||
| 2001 | Hagyomány – Turizmus – regionalizmus. In: PUSZTAY János (szerk.) – GRÁFIK Imre (összeáll.) 2001. 81–98. | ||
| JOÓ Rudolf | |||
| 1984 | Etnikumok és regionalizmus Nyugat-Európában. Gondolat, Budapest. | ||
| JORDAN, T. G. | |||
| 1996 | The European culture area. HarperCollins College Publishers, New York | ||
| KÓSA László – FILEP Antal | |||
| 1975 | A magyar nép történeti–táji tagolódása. Akadémiai Kiadó, Budapest | ||
| KEATING, Michael – LOUGHLIN, John (ed.) | |||
| 1997 | The political economy of regionalism. Routledge, London | ||
| KRUPPA Éva | |||
| 2003 | Régiók a határon. Határmenti együttműködés az Európai Unióban és Közép- Európában. Budapest. (Ph.D. értekezés) http://phd.lib.uni-corvinus.hu/121/1/kruppa_eva.pdf (letöltés 2012. augusztus 15.) | ||
| LENNER Tibor – PALKOVICS István | |||
| 2014 | A nyugat nyomában – Vas megye gazdaságának fejlődéstörténete. Településföldrajzi tanulmányok III. évf. Különszám 80–96. | ||
| NAGY Zoltán | |||
| 2001 | Természeti–táji értékek és a fenntartható környezeti kultúra. In: PUSZTAY János (szerk.) – GRÁFIK Imre (összeáll.) 2001. 11–20. | ||
| NAPLÓ | |||
| 1989 | In: SZÚNYOGH Sándor (szerk.): Naptár 1990. A szlovéniai magyarok szemléje. Murska Sobota | ||
| NEMES NAGY József | |||
| 1997 | Régiók, regionalizmus. Educatio 3. sz. 407–423. | ||
| PALÁDI-KOVÁCS Attila | |||
| 2011 | Kulturális régiók és etnikai, néprajzi csoportok. Bevezetés. In: PALÁDI-KOVÁCS Attila, FLÓRIÁN Mária (szerk.): Magyar Néprajz I.1. Táj, nép, történelem. Akadémiai Kiadó, Budapest 427–443. (Magyar néprajz nyolc kötetben I.) | ||
| PALÁDI-KOVÁCS Attila (szerk.) | |||
| 1980 | Néprajzi csoportok kutatási módszerei. MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest (Előmunkálatok 7.) | ||
| POZSGAY Imre | |||
| 1993 | Határmenti piknik Habsburg Ottóval. In: POZSGAY Imre: Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban. Budapest. 168–171. | ||
| PROBÁLD Ferenc (szerk.) | |||
| 1994 | Európa regionális földrajza. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest | ||
| PUSZTAY János | |||
| 1996 | Urbi et regioni. Savaria University Press, Szombathely | ||
| PUSZTAY János (szerk.) – GRÁFIK Imre (összeáll.) | |||
| 2001 | Tradició és regionalizmus. Néprajzi örökség, helyi hagyományok és térségi kapcsolatok Nyugat-Dunántúlon. Szombathely, Genius Savariensis Alapítvány. | ||
| RAY, Christopher | |||
| 1998 | Culture, intellectual property and territorial rural development. Sociologia Ruralis (Vol. 38), 1, 3–20. | ||
| RECHNITZER JÁNOS | |||
| 2011 | Eurorégió vázlatok a magyar–osztrák–szlovák határ menti térségben. http://www.rkk.hu/rkk/nyuti/pages/NYUTI_25_kiadvany.pdf (letöltve 2014. november 5.) | ||
| REISINGER ADRIENN | |||
| 2011 | Civil szervezetek és a civil elit szerepe a társadalmi folyamatokban. http://www.rkk.hu/rkk/nyuti/pages/NYUTI_25_kiadvany.pdf (letöltve 2014. november 5.) | ||
| ROTHER, Angie | |||
| 2013 | Impulse für die grenzübergreifende Zusammenarbeit. Auf Studienreise im Dreiländereck Slowenien, Österreich und Ungarn. (Studienreise in den Dreiländerpark Goričko – Raab – Őrség) Euronatur 2013. 4. sz. 4–7. https://www.euronatur.org/uploads/tx_encolumnboxes/EuroNatur-Magazin_4-2013.pdf | ||
| SIMON Mariann | |||
| 2000 | Regionalizmus – A hely (ki)hívása. http://arch.et.bme.hu/arch_old/kortars5.html#1 (letöltés 2012. augusztus 15.) | ||
| SZIJÁRTÓ Zsolt | |||
| 2002 | Turizmus és regionalizmus a Káli-medencében. Egy kutatás tapasztalatai. In: FEJŐS Zoltán – SZIJÁRTÓ Zsolt: Egy tér alakváltozásai. Esettanulmányok a Káli-medencéről. Tabula könyvek. 4. Néprajzi Múzeum, Budapest 7–21. | ||
| SZIRMAI Viktória – BARÁTH Gabriella – MOLNÁR Balázs – SZÉPVÖLGYI Ákos | |||
| 2011 | Globalizáció és térségi fejlődés. http://www.rkk.hu/rkk/nyuti/pages/NYUTI_25_kiadvany.pdf (letöltve 2014. november 5.) | ||
| SZÖRÉNYINÉ KUKORELLI IRÉN | |||
| 2011 | Térkapcsolat-analízis, avagy módszer a rurális területek térstruktúrájának feltárására. http://www.rkk.hu/rkk/nyuti/pages/NYUTI_25_kiadvany.pdf (letöltve 2014. november 5.) | ||
JEGYZETEK
| * | Elhangzott: Határok, határmentiség a Kárpát-medencében című, az MTA BTK Néprajztudományi Intézet könyvtárában, 2014. szeptember 18-án rendezett konferencián. |