A SZOMBATHELYI PÜSPÖKSÉG ÉS AZ I. VILÁGHÁBORÚ – MŰHELYKONFERENCIA ÉS
KIÁLLÍTÁSMEGNYITÓ
Szombathelyi Egyházmegyei Kollégium díszterme, 2014. november 26.
Az Egyházmegyei Levéltár által szervezett konferencia és kiállítás megszületését a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyert pályázati támogatás tette lehetővé. A levezető elnök, Dr. Perger Gyula egyháztörténész köszöntötte a volt és jelenlegi püspököt, a város polgármesterét, minden érdeklődőt és a Premontrei Gimnázium fiúkórusa tagjait, akik katonadalokat énekeltek. Felkérte Dr. Veres András püspök urat, nyissa meg a kiállítást.
A püspök úr kiemelte: a béke nem csupán a háború szüneteltetése; az igazi béke a szívekben jelenik meg, és az igazság és az erkölcs érvényességét kell hogy jelentse. A természetes erkölcsi törvények teremthetnek békét bármilyen emberi közösségekben. Izaiásnál: a béke nem emberi szerzemény, hanem Isten ajándéka. Isten a természetes emberi törvényeket ültette a világ rendjébe, amely által élvezhetnénk a békét. Ezt az állapotot tekintsük legfőbb célunknak.
E szavak után a hallgatóság megtekinthette a kiállítás anyagát – a Magdolna-kápolna padlásán nemrég megtalált világháborús témájú fényképes tablót, a vitrinekben pedig korabeli dokumentumokat, könyveket, egyéb kiadványokat –, majd három referátum következett.
Dr. Bakó Balázs Mikes János püspöki szolgálata az I. világháború idején címmel tartotta meg előadását. A fiatal, ambiciózus püspök hosszú békeidőszak gyermeke. Közvetlen élménye nem volt a háborúról, ennek ellenére pontos helyzetfelismeréssel és meglepő előrelátással reagált az új fejleményekre. Elsőként – gyászkeretes püspöki levélben, hamar a hír vétele után – a szarajevói merényletről szólt, mélyen elítélve a tettet. Sok más véleménnyel ellentétben trónra alkalmas személyként jellemezte a trónörököst. A következő körlevélben – párhuzamosan a közvéleménnyel – maga is fontosnak tartotta a király döntését, de inkább a fájdalom és aggódás érzése fogalmazódott meg. Beleérzéssel említi a katonák lelki segítése kérdését, a vasárnapi munkavégzést. Kiemeli, hogy a papságnak a lelki segítés mellett az anyagi segélyezés szervezését is vállalnia kell. Ő maga az első háborús év karácsonyán gyűjtést kezdeményez, s mintegy 300 000 korona gyűlik össze. A répceszentgyörgyi kastélyban a vöröskereszt segítségével hadikórházat rendeztet be. A gyógyszereken kívül két évig a püspök fedezi a betegek ellátásának költségeit.
Másik fontos tevékenysége Mikesnek a frontlátogatás. Az orosz frontra a tisztikar hívta meg 1917 nyarán; Dr. Rogács Ferenccel Lemberg közelébe jutott el. Az olasz fronton a Piave mellett állomásozó két szombathelyi ezredet kereste fel 1918 szeptemberében. A frontlátogatások vállalása Mikes számára gyakorlati hasznot is hozott. Az olasz fronton megismerkedett Lehár Antal ezredessel, akivel IV. Károly visszatérési kísérlete kapcsán fontos szerepet játszottak. Az egyházmegye húsz papja teljesített frontszolgálatot, de a sebesülteket szállító vonatokon is szükséges volt a lelki támasz. A megyében a vasúti fővonalak mellett lelki segítő központokat szerveztek: Celldömölkön a bencések, Szombathelyen a domonkosok, Szentgotthárdon a ciszterciek vállalták a szolgálatot. A sebesült katonák ellátására a kispapokat is kirendelték.
Mikes püspök a háború alatt elsősorban lelkipásztor volt, aki körleveleiben vigaszt és reményt adott a fronton és a hátországban. Papjait is arra buzdította, hogy tegyenek meg minden lehetségest a káosz elkerülése érdekében. Karitatív munkája mellett arra törekedett, hogy a társadalmat a háború utánra átmentse.
Pál Ferenc, az Egyházmegyei Levéltár megbízott vezetője egy oladi kötődésű személy életútját vázolta fel: Vezérkari tisztből szombathelyi kispap: Szirmai József az I. világháborúban. A forrás – a szeminárium anyaga – különleges; olyan szombathelyi kispap élménybeszámolóját tartalmazza, aki számos hadszíntéren megfordult a világháborúban, és magas rangig jutott. A háború végére megerősödött benne az elhatározás, hogy papnak jelentkezik; végül is 1923-ban vették fel az egyházmegye szemináriumába.
1926 nyarán Szirmay József, a bécsi egyetemre járó kispap levélben fordult Mikes János püspökhöz, melyben kérvényezte: ne csak az addig elmaradt, de jövőbeni vizsgáinak ügyében is készültségi és egészségi állapotának megfelelően döntsenek. Ez valójában egy egyedi tanrend iránti kérelem volt – az évben fő tárgyakból nem vizsgázott le –, melyet egészségi okokkal indokolt meg. (Az orvosok szerint lelki izgalmak és túlerőltetés miatt betegedett meg.) Szirmay memorandumot is csatolt leveléhez: "erkölcsi és becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy munkabírásom megcsappanásának okát részletesen leírjam." Öt oldalon sorolja fel tipikusnak mondható katonai pályafutása állomásait, melyet azonban kettétört a vesztes háború olyannyira, hogy idegrendszerét is megviselte. (Életrajzát megírta Szendy László A szombathelyi egyházmegye története II. kötetében; 436–437. old.)
Nehezen érthető, hogy az az ember, aki számos csapattestnél, a Monarchia majd' minden frontján harcolt az összeomlásig, a papi hivatást választja. Szirmai esetében a fronton nemcsak a hivatástudat ébredt fel, de idegrendszere is komoly sérüléseket szenvedett; 1927-ben hivatalosan is távozott az egyházmegye kispapjai közül. A püspökök általában nem vettek föl frontot megjárt jelentkezőket. Mikes szívesen fogadta őket; ez az eset ebből a szempontból is érdekes és tanulságos.
Rétfalvi Balázs, az Egyházmegyei Levéltár munkatársa a díszteremben kiállított tablót ismertette: I. világháborús emlék a Szombathelyi Szemináriumból. A tabló elkészítésének éve nem ismert, de megközelítően valószínűsíthető. Támpont, hogy szerepel az 1929-es egyházmegye-történetben a 432. és 433. oldalak között. A másik dátum 1927, ugyanis ekkor ünnepelte az egyházmegye fennállásának 150 éves évfordulóját; ebből az alkalomból készült egy másik tabló, ami szintén a Magdolna-kápolna padlásáról került elő, s az 1927-es évfolyam kispapjait gyűjti egybe. Ekkor készülhetett a kiállított tabló is, de akár a nagy háború befejezésének tíz éves évfordulója is számításba jöhet, vagyis 1928. Rajta Farkas Géza fotós neve található, aki a munka során a begyűjtött fényképeket reprodukálta és fölragasztotta.
A munka nagy része – a személyek adatainak aprólékos összegyűjtése, rendszerezése – szintén Szendy Lászlóra várt; az összefoglalás megjelent az idézett egyházmegye-történet Katonapapjaink fejezet 437–446. illetve Papjaink fegyveres szolgálatban fejezet 419–435. oldalain.
Néhány fénykép Mikes püspök orosz- és olasz fronton történt látogatásáról készült. (Nem tudunk arról, hogy más megyéspüspökök látogattak volna a fronton.) A képek nagy többségén tábori lelkészek és szeminaristák szerepelnek, de nem külön-külön csoportosításban, hanem keverten, a képek mérete szerint. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik 1914-ben már felszentelt papok voltak; általában 25 és 40 év közöttiek, és káplánként szolgáltak az egyházmegyében. A korosztálynak ez az egytized része. A másik csoport tagjai a háború ideje alatt kerültek a szemináriumba; ők voltak az 1919/20-as években a háborús évfolyam: meghallották a püspök hívását, hogy frontot megjárt fiatalemberek jelentkezzenek papi szolgálatra. Közülük tizenkét főt nem szenteltek föl.
A műhelykonferencia zárásaként Perger Gyula Ferenc pápa gondolatait idézte, aki a szív megtérésére buzdított: térjen át az ember a káini "engem mit érdekel" közömbösségből a sírásra. Az emberiségnek sírásra van szüksége; ez a sírás órája – a megtéréshez. (Kapiller Ferenc)
"SZENT MÁRTON ÚTJAI, MAGYARORSZÁG–FRANCIAORSZÁG–LENGYELORSZÁG"
Konferencia és találkozó, Párizs, 2014. november 26–27.
November 26-án és 27-én a Lengyel Tudományos Akadémia Párizsi Tudományos Központja, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, a Tours-i Európai Szent Márton Kulturális Központ, Szombathely és Poznań városok, valamint a Párizsi Magyar Intézet közreműködésével konferenciát és kulturális találkozót rendezett Párizsban "Sur les chemins de Saint Martin Hongrie-France-Pologne" címmel. A rendezvénynek – amelyen szűkebb pátriánkat többen is képviselhettük – a neves lengyel kutatóközpont adott otthont.
A rendezvény első részében Bruno Judic professzor (Université François Rabelais de Tours) és Antoine Selosse (Centre Culturel Saint Martin de Tours) vezetésében a francia főváros Szent Márton negyedének nevezetességeit tekinthették meg a rendezvény résztvevői. A tudományos tanácskozást a Lengyel Tudományos Akadémia Párizsi Tudományos Központja igazgatója, Marek Więckowski professzor, Antoine Selosse és e sorok szerzője nyitotta meg. A konferencia első szekcióját, amelynek címe Szent Márton útjain Szombathelytől Poznań-ig volt, Bruno Judic előadása nyitotta, amelyet Szent Márton kultusza és az út fogalma problémájának szentelt a neves tours-i professzor. Ezt követően három lengyel kolléga: Izabela Skórzyńska, Maciej Michalski, Justyna Budzińska (Poznań-i Adam Mickiewicz Egyetem) jelenkortörténeti és esztétikai kutatási programjába kaphattak betekintést a hallgatók a színesen illusztrált előadásban. Az expozé a lengyel város emblematikus utcájának (Szent Márton illetve Vörös Hadsereg utca) XX. századi történetén keresztül a város és a lengyel történelem nagy eseményeit elevenítette fel, amelyek sok szálon kapcsolódtak a neves európai szent kultuszához. Ezt követően Sághy Marianne (ELTE, CEU) számolt be Szent Márton kultusza és az aszkézis késő antik korbeli változásairól. A következő két lengyel előadó egy jelenkori szociológiai kutatás eredményeit osztotta meg a hallgatósággal, amelyben a szimbolikus történelmi emlékhelyek – Pierre Nora történész szavaival: lieux de mémoire – városlakókra gyakorolt hatását vizsgálták. A rövid szünet után a rendezvény Antoni Jackowski (Krakkói Jagelló Egyetem) professzor plenáris előadásával folytatódott, amelyben a zarándok-útvonalak történeti és földrajzi jellegzetességeit emelte ki a neves lengyel professzor. Az est további részében három témához kapcsolódó filmet vetítettek, majd a jelenlévők megkóstolhatták a híres poznań-i Szent Márton kiflit (rogale świętomarcińskie), amelyhez stílszerűen magyar borokkal – köztük Szombathely város Szent Márton borával – is koccinthattak.
A másnapi program munkamegbeszéléssel folytatódott, amelyen felmerült egy közös lengyel–magyar tudományos-kulturális projekt beadásának lehetősége is, amelyet a két akadémiai központ, valamint Szombathely és Poznań városok közreműködésével szeretnének létrehozni. A délutáni szekció első részében Szommer Ildikó és Handler András (Szombathely MJV, Szent Márton Programiroda) mutatták be a szombathelyi Szent Márton Terv egyes elemeit, valamint a tervezett és megvalósult programokat. Ezt követően Zágorhidi Czigány Balázs (Szombathelyi Kormányhivatal) Szent Márton kultuszának jelenlétére hívta fel a figyelmet Savaria-Szombathely későantik és középkori történetének főbb elemeiben. A következő elődásban poznań-i irodalomtörténészek – Zofia Dambek-Giallelis, Elżbieta Lijewska, Jerzy Borowczyk – az ottani Szent Márton utca irodalmi emlékeit elevenítették fel kis képzeletbeli sétájuk során. A következő szekció első előadójaként a szombathelyi Szent Márton-kultusz a kora újkortól a XX. századig tartó jelentőségéről ejtettem szót. Ezt követően Konrad Białecki (Poznań-i Adam Mickiewicz Egyetem) történész a neves poznań-i Szent Márton utca XX. századi eseményeiről – köztük az 1956-os munkáslázadásról és a Szolidaritás szakszervezet tüntetéseiről – nyújtott izgalmas összefoglalót. A rendezvény végén a poznań-i Zamek kulturális iroda bemutatására és a város központja rehabilitációs terveinek ismertetésére került sor az iroda munkatársainak (Anna Hryniewiecka, Dorota Grobelna, Maria Fenrych) segítségével.
A rendezvény sikere nagyban hozzájárult Szombathely híres szülöttjének nemzetközi megismertetéséhez, valamint a lengyel–magyar–francia tudományos és kulturális kapcsolatok elmélyítéséhez. (Dr. Tóth Ferenc)