"A SÁRVÁRI MUNKÁSOK MUNKARENDJE"

A magyarországi Tanácsköztársaságról, az 1919-es proletárdiktatúráról nem a tréfa, a humor, a kacagás jut eszünkbe, sokkal inkább a vörösterror. Ám diktatúrákban is megtörténhetnek néha olyan közélettel kapcsolatos események, amelyek ha nem is feltétlenül a kortársak, de az utókor emberének szemében mulatságosnak tűnnek (esetenként a kortársak és az utókor emberének szemében egyaránt). A Tanácsköztársaság Vas vármegyei történetének az a kis epizódja, amelyet most ismertetni szeretnék, egy tréfán alapszik. Sőt, tulajdonképpen egy kettős tréfán, amelyen a kívülálló jól szórakozhat, de kétségtelen, hogy az ügy egyik főszereplője joggal tarthatta ízléstelennek és sértőnek. Az esetnek még megyei szinten sincsen valódi történelmi jelentősége, mégis úgy gondolom, kuriózumként érdemes leporolni és feleleveníteni. Tehát gondolatban repüljünk most vissza 1919. április 30-ára, Sárvár községbe (akkor még nem volt város)!

Domonkos Ferenc 59 éves sárvári kazánfűtő életébe minden bizonnyal nem piros betűs dátumként vonult be ez a nap.¹ Amikor az Elite Kávéház előtt odalépett hozzá Hesz Alfréd nyomdász, helyi nyomdatulajdonos (nyomdája nyilván nem tartozott az államosítandó üzemek kategóriájába), és a keresztneve után érdeklődött (a vezetéknevét már tudta), még nem sejthette, hogy nemsokára ízléstelen tréfa áldozata lesz. Gyanútlanul megmondta a keresztnevét a nyomdásznak. Körülbelül negyedóra múlva egy katonaruhás fiatalember lépett ki Hesz nyomdájából, és közölte vele: "No, Domonkos bácsi, most magával jól kibabrálnak, most nyomják a nevét!" Egy-két nappal később egy nyomtatvány került Domonkos kezébe, amelyen aláíróként az ő nevét tüntették fel. A nyomtatvány a következő szöveget tartalmazta:

 

Minden műhelyben kifüggesztendő!

A sárvári munkások munkarendje

 

1	Minden munkás szórakozásnak tekintse a munkát, és nem szabad, hogy annál megerőltesse magát, mert ez – tilos; amely munkás ez ellen vét, elbocsájtatik.
2	Minden munkás köteles a munkához Ferenc József kabátban, cilinderben megjelenni; kivételes alkalomra köteles a munkaadó egy új öltönyt csináltatni mérték szerint. Frakk, lakkcipő nem kötelező.
3	A munka alatt a honvédzenekar közismert népdalokat játszik a műhelyben, melynél a munka abbahagyatik, s a munkások a dalokat kórusba éneklik.
4	Minden munkást köteles a munkaadó autón a műhelybe vitetni. Minimális munkabér napi 15 korona, szabad koszt, lakás, szivar és bor ingyen.
5	A munka reggel 9 órakor kezdődik.
6	9–10 óra között villásreggeli: borjúpörkölt vagy malacgulyás, caviart; pezsgőt csak az előmunkások igényelhetnek.
7	Villásreggeli alatt a Nemzeti Színház egy tagja felolvassa a "Népszavát" és az összes élő nyelven előállított lapokat.
8	11–12 óra között előkészület az ebédhez. Kézmosás, manikűr, a férfiak borotválkoznak, a nők kipúderoznak.
9	12–1 óra között ebéd, étlap szerint. Ebéd alatt Csillag Jancsi bandája játszik: táncolni, énekelni szabad.
10	Minden munkaadó köteles munkásai összes adósságát kifizetni.
11	A munkaadó köteles naponta az elkészített munkáért pontosan fizetni, s azt illően megköszönni. Kézcsók nem kötelező.
12	Ha egy munkás munkát kér, köteles a munkaadó megvendégelni borral és hidegfelvágottal; az egyezségnek családi jellegűnek kell lenni.
13	Azon a napon, mikor a munkás munkába lép, köteles a munkaadó egy zenekarral az "Isten hozott" című darabot játszatni. Ezen a napon általános munkaszünet van.
14	A munkaadó nem bocsájthatja el a munkást, de a munkás bármikor otthagyhatja a munkát, és ezért 1000 korona fájdalomdíjra tarthat igényt.
15	A munkaadó és a munkás születés- és névnapja ünnepnek tekintendő, mely alkalomkor kirándulás a "Herpenyőre" (valószínűleg egy csárdáról van szó – K. P.) a munkaadó költségére.
16	Május ünnep április 15-től május 15-ig tart, mely időre a fizetés 20 százalékkal emelkedik. A munkásjelvényeket a munkaadó köteles elkészíttetni, s ezt alkalmazottai között saját kezűleg kiosztani.
17	Ha a munkás ittasan jön munkába, köteles a munkaadó szintén berúgni, nehogy a munkásnak szemrehányást tehessen; egyben köteles a munkaadó a munkás kívánságára bort hozatni – rogyásig.
18	Amely munkaadó a munkarend ellen vét, az országból kitoloncoltatik, az egész munkástársadalom émelygő megvetése kíséri száműzetésébe.

 

Sárvár, 1919. május 1.

Domonkos Ferenc

 

Domonkos ízléstelen, sértő tréfa áldozatának érezhette magát. Még aznap délután, hogy kezébe került a nyomtatvány, felelősségre vonta a nyomdászt, "mire ő fölényesen felelé, hogy vállalja a felelősséget".

A megtréfált Domonkos május 10. táján feljelentést tett Hesz ellen a szombathelyi államügyészségnél. Mint beadványában olvasható: "...becsületemben s jó hírnevemben mélyen sértve érzem magamat. Teljes életemben szorgalmas, munkás ember voltam, ki nem válogattam a munkának sem idejét, sem könnyű vagy nehéz voltát, úgy, hogy engemet a mostani munkanélküliségi viszonyok között sem láthat senki sem az utcán tétlenül csavarogni. Az igaz, hogy igénytelen, csendes ember vagyok, kitől félni nem szokás, de annál súlyosabb elbírálás alá esik a nyomdász cselekedete, ki éppen ezért engemet, és nem valamely notórius dologkerülőt tett a városban nevetség tárgyává."² (Bár a beadványban városról van szó, Sárvár ekkor városias jellege ellenére is – mint már említettem – jogilag község.)

Domonkos (ügyvédje útján) becsületsértésért és kétrendbeli kihágásért (ezek közül igazán releváns az, hogy a nyomtatás helye, a nyomdatulajdonos és a kiadó neve nem szerepel a kiadványon³) jelentette fel Hesz Alfrédot. A szombathelyi államügyészség a beadványt május 10-én áttette a Szombathelyi Forradalmi Törvényszékhez.⁴ A Szombathelyi Forradalmi Törvényszék illetékes vádbiztosa május 18-án elrendelte a nyomtatvány minden példányának összegyűjtését és elkobzás céljából hozzá történő beszolgáltatását. A sárvári Vörös Őrség parancsnokságához ez ügyben küldött utasításában az eset kapcsán a Tanácsköztársaság kigúnyolásáról ír.⁵

A Vasmegyei Hírlap (hamarosan Vasi Vörös Hírlap) május 15-ei számában röviden ismertette az esetet. A cikk szerzője szerint a nyomtatvány "tiszta kigúnyolása a proletármunkának", "kis piszkolódó szennyes irat".⁶

Mint a két fenti példa mutatja, felmerült az a gondolat is, hogy a nyomtatvány esetleg politikai provokáció céljából készült. Látni fogjuk, szó sem volt erről.

A Szombathelyi Forradalmi Törvényszék május 28-án tárgyalta az ügyet.⁷ A vád sajtó útján elkövetett becsületsértés volt, a Domonkos beadványában említett további kétrendbeli kihágással a törvényszék a jelek szerint nem foglalkozott. Miután a vádbiztos ismertette a tényállást, a vádlott meghallgatása következett. Hesz Alfréd elismerte, hogy a nyomtatvány nála készült. Közölte, hogy azt a sárvári pártszervezet megbízásából rendelte meg Fürst Ferenc párttitkár. A szöveget, amelyet Fürst egy gramofonlemezről jegyzett fel, egy május elsejei tréfás előadáson szándékozták felolvasni. Hesz beismerte, hogy Domonkos nevét jogosulatlanul, a sértett tudtán kívül ő tetette fel a humoros célt szolgáló röplapra.

Ezt követően Domonkos Ferenc számolt be a történtekről. "A nyomtatvány tartalma, de különösen személyem kigúnyolása késztetett arra, hogy a bírósághoz forduljak" – mondta.

Hesz védője a bizonyítás kiegészítését, Fürst Ferenc párttitkár tanúként történő meghallgatását kérte a törvényszéktől. A vádbiztos nem értett ezzel egyet, de a törvényszék zárt ülés után elrendelte a párttitkár meghallgatását távbeszélőn. A meghallgatás során Fürst megerősítette a Hesz által elmondottakat. A vádbiztos Hesz bűnössé nyilvánítását indítványozta, míg a védő a vádlott felmentését kérte. Zárt tanácskozáson került sor az ítélethozatalra.

A forradalmi törvényszék bűnösnek találta a vádlottat más személy nevének jogosulatlan felhasználása révén elkövetett bűncselekményben, és 400 korona pénzbüntetésre ítélte, ennek ki nem fizetése esetén pedig húsz nap szabadságvesztésre. Kötelezte 54 korona bűnügyi költség megfizetésére is. Elrendelte a lefoglalt nyomtatványok elkobzását.⁸

A peranyag alapján sajnos nem állapítható meg egyértelműen, vajon május 1-jén, az említett tréfás előadás keretében, vagy esetleg máskor, más körülmények között ténylegesen sor került-e a kifogásolt szöveg felolvasására, a nyomtatvány terjesztésére. A feljelentésben mindenesetre az áll, hogy Domonkos nevetség tárgyává lett Sárváron.

Két esztendővel később, 1921-ben a Szombathelyi Királyi Ügyészség és a Szombathelyi Törvényszék Hesz bármilyen kérésétől függetlenül ismét foglalkozott az üggyel, de érdemi következmények nélkül. Mindkét szerv semmisnek nyilvánította a forradalmi törvényszék ítéletét. Ugyanakkor az illetékes ügyész nem vállalta a főmagánvád képviseletét, mivel megítélése szerint ezt a közérdek nem kívánta meg, a törvényszék pedig nem folytatta az eljárást, mivel Hesz mint magánindítványra jogosult fél, a rendelkezésére álló határidőig nem kérte.⁹

   

JEGYZETEK

1	A történések részletes bemutatása (a felperes nézőpontjából, amelynek helyességét az alperes nem vitatta): Magyar Országos Levéltár Vas Megyei Levéltára (Szombathely), XVI–501./1., a Szombathelyi Forradalmi Törvényszék iratai (1919), 1919. F. T. 126. sz. ügy (a Domonkos Ferenc felperes és Hesz Alfréd alperes közötti per dokumentumai – a továbbiakban: Peranyag), 2. fol. Domonkos Ferenc vádindítványa (keltezési időpont nélkül, a szombathelyi államügyészséghez május 10-én érkezett – a továbbiakban: Vádindítvány). Peranyag 101. fol. 2 v. Tárgyalási jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv). 1919. május 28. Az idézetek a Vádindítványból származnak. A nyomtatvány: Peranyag 3. fol. (és számos egyéb csatolt, elkobzott példány). Domonkos foglalkozásához: Peranyag 5. fol. 2 v. A Vádindítvány "címlapja". Az idézeteket és a nyomtatvány szövegét a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közlöm, csak stilisztikai okból teszek kivételt.
2	Peranyag 2. fol. Vádindítvány
3	1914. évi XIV. törvénycikk a sajtóról, 26. § (1914. évi Országos Törvénytár /Corpus Juris/). Kiadja a M. Kir. Belügyministerium, Bp., 1914. 75.
4	Peranyag 1. fol. Dr. Kovács Lajos államügyész átteszi a feljelentést a forradalmi törvényszékhez. 1919. május 10. (hitelesített másolat).
5	Peranyag 7. fol. Vádbiztosi megkeresés a sárvári Vörös Őrség parancsnokságához. 1919. május 18.
6	A munka kigúnyolása. Egy sárvári nyomdász apró játékai. In: Vasmegyei Hírlap, 1919. május 15. 3. A szerző neve nincsen feltüntetve.
7	A tárgyalás: Peranyag 101–102. fol. Jegyzőkönyv. Az idézet helye: 101. fol. 2 v.
8	Peranyag 103. fol. Ítélet. 1919. május 28. Kézírásos példány. A 106. fol. az ítélet gépelt példánya, az indokolás nélkül. Az ítélet szövegéből kiderül, hogy a kifogásolt nyomtatványból ezer példány készült.
9	Peranyag 107. fol. Ügyészségi határozat. 1921. március 1. (hitelesített másolat). Peranyag 107. fol. 2 v. Törvényszéki végzés. 1921. március 26.