AZ ÉV ÉLŐLÉNYEI 2015-BEN
Tudományos ülés, Savaria Múzeum, Szombathely, 2015. február 26.
Természetvédelmi és civil szervezetekben a XX. század utolsó évtizedeiben tudatosult, hogy a természeti értékek veszélyeztetettségét – éppen azok megvédhetőségének érdekében – szükséges minél szélesebb társadalmi rétegek elé tárni. Ez a tény hívta életre a világban az Év élőlénye mozgalmakat. Ezek közös célja, hogy az adott évben megválasztott (általában látványos, könnyen népszerűsíthető, "szerethető") fajon keresztül ráirányítsák a nagyközönség figyelmét az adott élőlénycsoportra. A hasonló kezdeményezések között az elsők közé tartozik a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) által hazánkban 1979-ben életre hívott Év madara mozgalom – írják áttekintésükben Farkas Sándor és Molnár V. Attila, akiknek kulcsszerepe volt az Év vadvirága mozgalom hazai elindításában (vö. Kitaibelia, 19/2/: 349–353, 2014). Az e szellemben fogant törekvések nálunk az utóbbi két évtizedben kezdtek igazán lábra kapni, az alábbi, további mozgalmak keretében: 1996 – Az Év fája, 2006 – Év gombája, 2010 – Év hala, Év denevére, 2011 – Év vadvirága, Év rovara, Év hüllője/kétéltűje, 2013 – Év gyógynövénye (a megtévesztően hasonló nevű, 2002-től élő Év fája mozgalom nem fafajt, hanem valamilyen nevezetes fapéldányt választ).
A fentiekhez kapcsolódóan – Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásával – került sor 2014. január 29-én az Év élőlényeit ismertető első szombathelyi tudományos ülésre. A Magyar Tudományos Akadémia Vas Megyei Tudományos Testülete (MTA VATT) és a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum által szervezett rendezvényt Csapláros Andrea, a Savaria MHV Múzeum igazgatója már akkor a két intézmény sikeres együttműködésének szép példájaként említette. A tavalyi ülésen az alábbi előadások hangzottak el: dr. Vig Károly (Savaria MHV Múzeum): Az év rovara a földi poszméh; dr. Szinetár Csaba (Nyugat-magyarországi Egyetem SEK): Az év hala a magyar bucó; Dankovics Róbert (Savaria MHV Múzeum): Az év hüllője a mocsári teknős; dr. Gyurácz József (NyME SEK): Az év madara a túzok; Keszei Balázs (Jurisich Miklós Gimnázium): Az év vadvirága a szibériai nőszirom; dr. Balogh Lajos (Savaria MHV Múzeum): Az év fája a mezei juhar.
A most lezajlott, második alkalom több mint félszázas közönségének egy része – a Múzeumbogár Klub helyiségéből kiszorulva – a szomszédos Végtelen sokféleség – A rovarok birodalma című időszakos kiállítás terméből is élvezettel hallgatta az előadásokat. Igen örömtelinek és reménykeltőnek nevezte a fokozott érdeklődést a résztvevőket köszöntő Fodor István, a Klebersberg Intézményfenntartó Központ Szombathelyi Tankerületének igazgatója, és az ülést megnyitó dr. Vig Károly, az MTA VATT elnöke is.
A mintegy 20–25 perces, vetített képes bemutatók sora a Magyar Rovartani Társaság elnöki tisztségét is betöltő dr. Vig Károly entomológus előadásával indult. A társaság – világhálós szavazás végeredményeként – a nagy szentjánosbogarat (Lampyris noctiluca) választotta a 2015. Év rovarának. A szinte végtelen sokféleséget felmutató rovarvilágban sem gyakori, fényt kibocsátó fajok elég közismert, elsősorban a párásabb élőhelyeket benépesítő, hazai képviselőjének bemutatását kultúrtörténeti adalékokkal is gazdagító előadó szerint azért is szerencsés, hogy erre a fajra esett a választás, mert az UNESCO – az Európai Fizikai Társulat kezdeményezésére – a 2015-ös esztendőt a Fény Nemzetközi Évének nyilvánította.
Dr. Szinetár Csaba zoológus az Év halaként a Magyar Haltani Társaság közönségszavazására megválasztott kecsegét (Acipenser ruthenus) mutatta be, többek között a kisbajcsi Győri Előre Halászati Termelőszövetkezettől kapott, akváriumba helyezett élő példánnyal is. Az ősi típust képviselő, védett halfaj napjainkra annyira megfogyatkozott hazánkban, hogy 2014-ben ki kellett venni a fogható fajok köréből. Kifogott példányait vissza kell engedni, ezzel segítve populációinak megerősödését. A védelem kapcsán az előadó kiemelte, hiába szaporítható, illetve tartható mesterségesen egy veszélyeztetett faj, csak akkor menthető meg, ha természetes populációit is hozzá tudjuk segíteni a tartós szaporodáshoz.
Az MMTE Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya a dunai tarajosgőtét (Triturus dobrogicus) választotta az év kiemelt fajának. Dankovics Róbert herpetológus az Év kétéltűjének ismertetésekor kitért a fajjal kapcsolatos taxonómiai nehézségekre, s hogy ez a védett és Natura 2000 jelölőfaj – hazánk leggyakoribb gőtefaja – főleg síkvidékeink állandó vizeiben él. Európai elterjedésének 40%-a nálunk található, így a faj megőrzésében kiemelt felelősségünk van. Védelme szempontjából kulcsfontosságú, hogy élőhelyeinek megóvása nélkül állományai sem tarthatók fenn. Fontos veszélyeztető tényezőt jelent az idegenhonos halfajok (ún. özönhalak, mint pl. az észak-amerikai naphal) telepítése is.
Dr. Gyurácz József ornitológus előadása a korábban már kétszer – 1989-ben és 1990-ben – is az Év madaraként szerepelt búbos banka (Upupa epops) nyomába repítette a hallgatóság figyelmét. E madárfaj a híres kőszegi ornitológusnak, Chernel Istvánnak is kedvence lehetett, hiszen Magyarország madarai című, háromkötetes műve egyikének címlapján is helyet kapott. A nép által néhol szurkos dudunak is nevezett, megyénkben ritka madarat újabban Szombathely térségében is többször megfigyelték. Védelme kapcsán is felemlítendő az intenzív művelés következtében erősen csökkent diverzitású agrár-élőhelyeken táplálkozó madarak arányának nagymértékű fogyása, vagy fészkelésük segítésének igénye is.
Az Év vadvirágainak választott fehér vagy tollas szegfűk (Dianthus Sect. Plumaria) – a kései szegfű (Dianthus serotinus), balti szegfű (D. arenarius), István király-szegfű (D. regis-stephani), Lumnitzer-szegfű (D. lumnitzeri) és korai szegfű (D. praecox) – együttes kezelését nagyfokú hasonlóságuk indokolja; mind védettek. Megyénkben nem fordulnak elő, ugyanakkor az egyes fajaik által elfoglalt élőhely-típusok itteni megfelelőit is kutató dr. Kulcsár László (Sárvári Közös Önkormányzati Hivatal) elmondta, hogy fehér szegfűinket élőhelyeik megszűnése, leromlása veszélyezteti leginkább. Bár többségükben védett területeken fordulnak elő, állományaikra komoly veszélyt jelent például a terepmotorozás.
A szakmai közönség szavazatai alapján, az Országos Erdészeti Egyesület által (idén 20. alkalommal) megválasztott Év fájáról, a kocsányos tölgyről (Quercus robur) a tölgyek taxonómiájának szakértője, dr. Borovics Attila (Erdészeti Tudományos Intézet) értekezett. A tekintélyes kort és méreteket elérő fafajt számos eurázsiai nép, így a magyarság is régtől szent faként tiszteli. Sajnos a nagy lecsapolások miatt a hajdaninál sokkal kevesebb van belőle. Az előadó szerint a klímaváltozás hatásainak kivédésére a faj tőlünk délkeletre lévő állományaiból érdemes szaporítóanyagot hozni, így még jó darabig elkerülhető az erdészeti fafaj-váltás. Az előadó Mátyás Vilmosról (1911–1986), a hazai tölgytaxonómia jeles alakjáról is megemlékezett. (dr. Balogh Lajos botanikus, az MTA VATT titkára)
MEGEMLÉKEZÉS A VAS MEGYEI TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT
EGYESÜLETTÉ ALAKULÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁRÓL,
ÉS AZ EGYESÜLET KÜLDÖTTGYŰLÉSE
2015. március 25-én a Megyeháza dísztermében ünnepelte a TIT tagsága és az állami szervek vezetői a Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyesületté alakulásának 25. évfordulóját. Ez alkalommal rendezték meg a küldöttgyűlést is. (Az egyesületté alakuló ülést 1990. május 14-én tartották meg Dr. Gonda György és Pungor János előterjesztésében.)
A megemlékezés első köszöntőjét Vizi E. Szilveszter akadémikus, a Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület országos elnöke mondta el. Az egyesület tevékenységét példa értékűnek nevezte. Berzsenyi híres sorait idézte: "Nem sokaság, hanem / Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." Hangsúlyozta a genius loci, a tudás, az ész szerepét, amely a gazdasági élet fejlődésének is fontos mozgatóereje. Merjenek hinni a jövőben – mondta. Köszöntőjében külön is méltatta Dr. Banga Lajos leköszönő elnök évtizedes munkáját. Elismerésének fontos dokumentumaként átadta Banga Lajosnak a TIT legmagasabb kitüntetését, a Bugát Pál Emlékérmet.
Az akadémikus köszöntőjét Majthényi László megyei közgyűlési elnök folytatta. Oklevelet adott át az egyesületnek a negyedszázados tevékenységért. Köszöntőt mondott még Dr. Puskás Tivadar, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere, aki ugyancsak oklevéllel dokumentálta a város köszönetét. Harangozó Bertalan, a Vas Megyei Kormányhivatal vezetője üdvözletében kiemelte a civil szervezetek szerepét a társadalom fejlődésében.
Az ünnepi köszöntőket Banga Lajos visszatekintő emlékezése követte, majd Simon Zoltán Péter, az egyesület igazgatója adott számot az utolsó öt év munkájáról.
Bár az egyesület létszáma évekig csökkent, az utóbbi öt évben újra emelkedést regisztrált a nyilvántartás. A 2010-es 280 főről 2014-ben 400-ra emelkedett a taglétszám. A társulat két esztendejének legmagasabb létszáma 1981-ben 978, 1974-ben 854, az alakulás évében pedig a jelenleginek fele, 211 fő volt.
A mai TIT tevékenységében az induláskor, de még a 1960-as évtizedben is meghatározó szerepet játszó egyedi előadások – főként a falvakban, üzemekben – teljesen megszűntek. Helyét a klubok vették át, igaz más formában és tartalomban. Tagságuk havonta találkozik. Az egyesület ebben az évben 14 klubot működtet. A legnépesebb az Ország-Világ-járók Baráti Köre Lugosi Piroska, az Asztaltársaság Dr. Molnár Rezső, a Hölgyklub Dr. Hargita Gézáné vezetésével.
Az Egyesület negyedszázadában kitüntetett szerepet kapott a fordítóiroda Kovács Gábor vezetésével. Elsősorban német és angol nyelvű dokumentumokat fordítanak, de vállalják a legtöbb európai nyelv fordítását is. A német nyelvű iratokból évente átlagosan ezret, az angolból hetvenkettőt, a többi nyelvből százharmincat ültettek át más nyelvre. Külső munkatársak végzik ezt a munkát. Fordítanak műszaki, humán szövegeket és személyi okmányokat.
Az idegen nyelvi munkájuk fontos része a nyelvvizsgák szervezése. Három félét szerveznek évente 3–7 alkalommal. A legnépesebb – számuk csaknem megkétszereződött az utóbbi öt esztendőben – az államilag elismert Telc néven jegyzett nyelvvizsga, amelyet az Európai Unió országaiban is elfogadnak. Az elmúlt öt esztendőben 2400-an szereztek oklevelet. Az Origó – szintén államilag elismert – nyelvvizsgára jelentkezők száma viszont felére csökkent, de még így is a fél évtized alatt 2000-en szereztek oklevelet. A Corvinus változatú vizsga nemzetközi gazdasági szakmai nyelvvizsgáztatást jelent. A beszámolási időszak alatt az egyesület 81 nyelvvizsgát szervezett.
Az egyesület mindennapi tevékenységében jelentős szerepet kapott a nagy konkurenciaharcot jelentő képzés is. Ez a tevékenységi forma is 81 tanfolyamot, képzési formát jelent. 1200 fő kapott oklevelet. E képzések között szerepel például a tb-ügyintéző, valutaügyintéző, pályázatíró képesítés megszervezése is.
Az úgynevezett nagyrendezvények közül a legnagyobb múltra a Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem tekint vissza, amely közel félszázada fogadja az érdeklődőket. Az elsőt 1968-ban tartották. A Nyári Egyetem tematikáját igyekeztek a szervezők, vezetők – fontos megemlíteni a legtöbbet vállalók nevét: Fazakas Péter, Szilágyi István, Heckenast János, aki a Nyári Egyetem történetét is megírta 2008-ban – a mindenkor aktuális társadalmi teendőkhöz igazítani. A falvak megújítása például több alkalommal is szerepelt a tematikában csakúgy, mint a városközpontok rehabilitációja. Az idei téma az egyház városépítő szerepe lesz. Az Egyetem megindításában elévülhetetlen érdemet szerzett Gonda György, a minden újdonságra fogékony megyei tanácselnök.
Az Egyesület tevékenységének alapvetően fontos feladata a napi munkához szükséges anyagiak megteremtése, amelynek alapját a pályázatokon elnyert pénz jelenti. Az EU 18 pályázatán közel 200 milliót, a hazaiakon 33 milliót nyertek. Ezt az összeget egészíti ki a városi és a megyei hivataloktól kapott támogatás. A működés feltételeit segítik azok a bevételek, amiket többek közt a fordítóiroda, a képzés, a nyári egyetem részvételi díjai "hoznak."
A jövőről szólva Simon Zoltán Péter elmondta, hogy az eddig jól működő formák mellett keresik azokat is, amelyek szükségképpen fontosak a folyamatos megújuláshoz.
Az ülésen Őri Jenőné, az egyesület Ellenőrző és Számvizsgáló Bizottságának elnöke ismertette a TIT ötéves működését és gazdálkodását. A közgyűlés ezután megválasztotta 15 tagú elnökségét és vezetőit. Az új elnök Dr. Czetter Ibolya egyetemi docens, intézetigazgató, alelnöke Dr. Szabó M. Gyula, az ELTE GAO igazgatója, az Ellenőrző és Számvizsgáló Bizottság elnöke pedig Tóth Imre, az OTP Szombathelyi Fiókjának vezetője.
*
A mai TIT egyesület előzményei 175 évre nyúlnak vissza. Igaz, az 1841. május 28-án Bugát Pál akadémikus elnökletével megalakult Természettudományi Társulat még nem a "tömeges" ismeretterjesztést tartotta feladatának, mint ahogy az száz esztendő után megvalósult. Az ismeretterjesztő munka fontosságának és szükségességének szerepét Eötvös és az őt követő kultuszminiszterek kivétel nélkül elismerték. Az 1868-as népiskolai törvény megjelenése után rendre szervezték a tanítók az analfabéta tanfolyamokat is. A különböző egyesületek programjában is szerepet kaptak – nem is ritkán – a felolvasóestek. Az 1898 májusában megalakult Szombathelyi Nemzeti Szövetség tevékenységének középpontjában is az ismeretterjesztő munka állt. Lyceális előadásoknak nevezték azt az évi 10–12 előadást, amelyet a legkülönbözőbb témákban tartottak a város jeles értelmiségi férfiai. Hasznos ismereteket és érdekességeket hallhattak az érdeklődők ezeken az eseményszámba menő előadásokon. Szerettek volna a Természettudományi vagy Társadalomtudományi Társulat fiókszervezetéhez csatlakozni, erre azonban nem került sor. Rövid életűnek bizonyult, de sikeres kudarcnak nevezhető a Szombathelyen szervezett munkásgimnázium, amely esti tanfolyamokon készítette (vagy készítette volna) fel a tehetséges munkásfiatalokat a polgári iskolák magánvizsgáira.
Az ismeretterjesztő munka fontosságát jelezte Apponyi kultuszminiszter 1907-ben megjelent rendelete a "középiskolai tanárok részére tartandó felolvasásokat a tudományok minden ágában… a közönség művelésére."
Az ismeretterjesztő tevékenység első szervezett formájának tekinthető az 1919 októberében újjáalakult Vasvármegyei Kultúregyesület, amelynek négy szakosztálya alakult: irodalmi, képzőművészeti, zenei és ismeretterjesztő. Számos országos hírű előadót hallgathattak meg az érdeklődők e programok keretében. De szerveztek olyan tematikus előadássorozatokat is, amelyeket joggal tekinthetünk a TIT első évtizedeiben rendszeressé vált munkásakadémia, még inkább a szabadegyetemi előadások előfutárainak. A Kultúregyesület érdemének tartjuk, hogy az 1920-as, 30-as évtized programjaiban a korszak szinte minden jeles íróját, költőjét, zeneművészét meghívta. A kiállítótermekben ugyancsak a korszak képzőművészeinek alkotásait láthatta közönség.
A háború után megindult és "természetesen" a napi politika szolgálatába állt az ismeretterjesztés is. Szervezői a politikai tömegszervezetek voltak. Később a Megyei Tanács Népművelési Osztályának feladata lett az ismeretterjesztő előadások szervezése. Ezekben az években sorra alakultak a különböző ismeretterjesztő társulatok: 1950 novemberében a megyei Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat, az Irodalomtörténeti Társaság, Történelmi Társulat. (Ez utóbbiak megalakításának időpontja ismeretlen.) A Természettudományi Társulatnak például hat, illetve hét szakosztálya (fizika, csillagászat, földrajz, biológia, agronómia és műszaki) működött, a hetedik a természettudományi társulatban a politika (!) volt 1952 októberében. A statisztika fontosnak tartotta nyilván tartani azt is, hogy a 85 előadó közül 32-en voltak a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai.
A különböző szakirányú társulatok rövid életűnek bizonyultak, mert a központosító törekvéseknek megfelelően az országos direktívának eleget téve, 1953. október 25-én egyetlen szervezetté – Tudományos Ismeretterjesztő Társulattá alakították ezeket. Bernáth György pártosztályvezető üdvözletében a "népet szolgáló értelmiségi" tömegszervezetként köszöntötte az újonnan életre hívott társulatot. Az előkészítő dokumentum szerint az új szervezet feladata a helyi, a megyei értelmiség vezető rétegének bevonása a TIT tevékenységébe. Kijelentette, hogy "A Társulat nem a kommunista értelmiség szervezete, de a kommunista értelmiségnek arra kell felhasználni (sic!) a Társulat szervezeti kereteit, hogy a bevont pártonkívüli értelmiséget a marxizmus-leninizmus ideológiájában segítsen nevelni." Bizonyára azért is sikerült megnyerni és bekapcsolni – főleg az 1956-os forradalom után – a megye jeles értelmiségijeit a társulat munkájába, mert akkor már elsősorban nem a politikai agitáció terjesztése volt a feladata, hanem az emberek mindennapi munkájának segítése. Sok embert vonzottak például az egészségügyi előadások, a falvakban az állat- és növénytermesztési témák – illetve olyan történelmi, földrajzi, pénzügyi előadások, amelyek iránt nagy volt az érdeklődés, mert mindennapi munkájukhoz is fontos információkat kaptak a kiváló előadóktól. Sikeresek voltak a zenei, művészettörténeti, irodalmi programok. Különösen azokban az évtizedekben, amikor a televízió még nem minden háztartásnak volt elengedhetetlen "tartozéka."
Rendszeres programjaik közé tartoztak a – jobbára az üzemekben megtartott – munkásakadémiai előadások. A szabadegyetemi programok körében elsősorban a művészettörténeti sorozatokat hallgatták szívesen az érdeklődők. Emlékezetes a Művelődési és Sportház presszójában 1965-ben elindított Művészpresszó sorozat, amelynek programjában egy évtized alatt a hazai színházi, irodalmi és zenei élet kiválóságaival találkozhattak az érdeklődők. A rendszerváltás időszakában sok érdeklődött vonzott a Hétfői Találkozások sorozat is. Utána pedig fontos szerepet kaptak az egyesület tevékenységében a különböző képzési formák, az osztrákokkal közösen szervezett munkaügyi konferenciák és természetesen az Urbanisztikai Nyári Egyetem is. Az 1990-es évtizedben a Vas Megyei TIT a megye egyik legjelentősebb felnőttoktatási intézményévé vált.
A megye egyik legrégibb civil szervezetének működtetésében meghatározó szerepet játszott a napi tevékenységet végző iroda titkára, később igazgatója és munkatársai. Emlékeztetőül a nevük: Stern Jenő (1953–54), Horváth Lajos (1954–57), Fáy József (1957–65), Szabó Dezsőné, Irénke (1965–70), Csiszár Imréné, Bea (1971–87), Pungor János (1990–2005) Wiktora Antal (2005–10) Simon Zoltán Péter (2010–)
A Társulat, Egyesület rangját emelte a korszakonként eltérő létszámú elnökség, élükön az elnökökkel. Az ő nevüket is megidézzük: Dr. Nyírő Aladár (1953–61) Dr. Szentléleky Tihamér (1961–1968), Dr. Kovács Tibor (1968–70), Dr. Szentléleky Tihamér (másodszor: 1970–72), Dr. Janik József (1972–77), Simon István (1977–87), Dr. Gonda György (1987–90), Dr. Szanyi Tamás (1990–2005), Dr. Banga Lajos (2005–15), Dr. Czetter Ibolya (2015–).
(Dr. Gál József)