AZ ELMÚLT ÉVSZÁZAD
LEGNAGYOBB ÁRVIZE A RÁBÁN

ELŐSZÓ

Magyarország jelentős részét földrajzi elhelyezkedése folytán mindig veszélyeztették az árvizek. Emiatt a társadalom életét az áradások, a velük való együttélés, az ellenük való küzdelem állandóan befolyásolta. A nagy áradások után az embereket jobban foglalkoztatta az a gondolat, hogy miképpen lehetne védeni földjeiket, házaikat és egyéb javaikat, hogyan lehet felkészülten várni a folyók kiöntését. Így van ez ma is, és így volt a korábbi évszázadokban is.

A sokat emlegetett globális éghajlatváltozás miatt egyre gyakrabban kerülnek a híradásokba az árvízi katasztrófák szerte Európában és hazánkban is. A hírek alapján úgy érezzük, mintha a szélsőségek gyakrabban fordulnának elő, és mintha napjainkban gyakoribbak lennének a katasztrófák is. A globális éghajlatváltozást nem megkérdőjelezve azonban kijelenthetjük, hogy az emberi emlékezet legalább annyira változik, mint az éghajlat.

 

A RÁBA-ÁRVIZET¹ KIVÁLTÓ IDŐJÁRÁSI HELYZET

 

50 éve, 1965-ben az akkor élt emberek szintén joggal érezhették azt, hogy rendkívül szélsőségessé vált az időjárás, "soha nem látott gyakorisággal" követték egymást az árvizek hazánkban, különösen a Dunántúlon. 1953-ban Dadon mértek – mind a mai napig – rekordnak számító csapadékmennyiséget, amelynek hatására az Által-ér megáradt, és elöntötte Tata városát. 1954-ben a Dunán volt óriási árhullám, amely a töltésszakadások miatt elárasztotta a Szigetköz egy részét. 1956 márciusában óriási jeges ár vonult le a Dunán, amely elsősorban a magyarországi alsó szakaszon okozott jelentős problémákat, 4000 ház dőlt össze. 1963-ban farkasordító tél után, hóolvadáskor alakult ki a Marcalon minden addigi maximumot meghaladó árhullám, amely több települést is elöntött, de a Rábán is jelentős jeges áradás volt, s csak a jégtorlaszok robbantásával lehetett elkerülni itt a nagyobb katasztrófát. Ilyen előzmények után köszöntött be az 1965-ös esztendő. 1965-ben az éven belüli csapadékeloszlás rendkívül szélsőséges volt. Míg április és augusztus között a lehullott csapadék jelentősen meghaladta az átlagot, addig októberben az ország jelentős területén szinte alig volt eső, sok helyen csak 1–2 mm (pl. Szentgotthárd, Körmend, Pinkamindszent); van olyan terület (pl. Kapuvár, Felsőszölnök, Gasztony), ahol egyáltalán nem esett egész hónapban.²

1965 év elején, de már 1964 decemberében is gyakran havazott az országban, a Nyugat-Dunántúlon is többször volt 15–20 cm hó. A többszöri havazás és olvadás hatására a talaj telítődött, és a talajvízszintek is jelentősen emelkedtek. Március elején a Rába vízgyűjtőjének jelentős részén a hó teljesen elolvadt.

Április második felében több ciklon is kialakult a térségben, amelyek április 18–23. között jelentős csapadékot okoztak a Rába teljes vízgyűjtőjén. A csapadék menynyisége 5 nap alatt nagy területen elérte a 100–130 mm-t, helyenként meghaladta a 140 mm-t, ami megközelíti a havi átlag kétszeresét.³ (Kőszegen 1965-ben az április havi csapadékmennyiség 237 mm⁴ volt!) Tekintettel a megelőző időszak jelentős csapadékára, a talaj telített állapotára, a lehullott eső jelentős hányada nem tudott elszivárogni, és lefolyt a patakokba, folyókba. Az esőzés hatására a Rába valamennyi mellékvízfolyásán heves, és a korábbi maximális vízhozamokat meghaladó, az ismétlődő csapadék hatására tartós és ismétlődő árhullám indult el.

A május ismét rendkívül csapadékos volt: 130–185 mm csapadékösszeg volt jellemző a nyugat-magyarországi csapadékmérő állomásokon, különösen sok eső esett május 22-én: 40–70 mm. Május végén és június elején kisebb szünetekkel tovább folytatódott az esős idő, majd egészen augusztus elejéig az átlagosnál csapadékosabb volt az időjárás. A korabeli adatok szerint pl. Kőszegen, a Stájer-házaknál az április–július közötti négy hónap alatt összesen 808 mm eső esett, ami jól jellemzi az alpokaljai csapadékviszonyokat.⁵

 

KATASZTROFÁLIS ÁRVÍZ HÚSVÉT UTÁN

 

Az április 18-án kezdődött esők után április 21-én intenzív áradás indult el a Gyöngyösön, a Répcén, a Pinkán, a Lapincson és a Rábán. Tekintettel arra, hogy minden patakon és azok befogadóján, a Rábán szinte egyidejűleg jelentkeztek az áradások, és több helyen volt töltésszakadás, nagyon nehéz az eseményeket áttekinthetően összefoglalni, hiszen sem a kronológiai, sem a földrajzi "rendszerezés" nem ad megfelelő képet a katasztrofális helyzetről. A hirtelen jött áradásról a Vas Népe április 23-ai száma ÁRVÍZ A MEGYÉBEN címmel az első oldalon tudósított. Legyen ez a kiindulópont! "Ekkora árvíz talán még nem is fordult elő a megyében. Ausztria felől az olvadó hólé és a több napos eső roppant víztömege csütörtökre virradó éjszaka ért át vasi területre, felduzzasztva a Gyöngyöst, a Perintet, az Arany-patakot, a Répcét és a Rábát. A medrükből kilépő, sebes folyóvá változó patakok több helyen is elöntötték a lakott területeket."⁶

A Gyöngyös elöntötte Kőszeg déli részének két utcáját és két ipartelepet, majd víz alá került Lukácsháza, Gyöngyösfalu, Gencsapáti, illetve Szombathelyen Herény és Kámon is. Szombathelyen a Sorok is kiöntött, így víz alatt volt a város belterületének egy része is. A nagyobb katasztrófát a Szombathely–Bucsu vasútvonalon végzett sikeres védekezés akadályozta meg.⁷ A helyzet azonban így is nagyon súlyos volt. "Reggel hat órakor (április 23-án pénteken – SL) a Wesselényi utcán 25–30 centiméteres víztömeg hömpölygött a piactér felé. .... A Vöröshadsereg útja és a Markusovszky utca közötti szakasztól észak felé, egészen Herényig egybefüggő takarót alkot a víz. A víz mélysége helyenként a két és fél, három métert is eléri."⁸

A Pinka is megáradt, amely a helyi védekezés ellenére elöntötte Felsőcsatár, Vaskeresztes, horvátlövő, Pornóapáti, Szentpéterfa, Pinkamindszent, Vasalja, Magyarnádalja és Horvátnádalja mélyebben fekvő részeit.⁹

A Rába felső szakaszán is jelentős volt az áradás, ami Körmendnél találkozott a Pinka árvizével. A völgyet keresztező utakon lévő hidak sem tudták már ezt a vízmennyiséget átereszteni, és a Rába völgyében összesen 19 település mélyebben fekvő része került víz alá.¹⁰ Ez a terület nyílt ártér, hiszen a XIX. század töltésfejlesztései csak a Sárvár alatti szakaszt érintették. Sárvár felett nem épült összefüggő gátrendszer, csak egyes települések védelmét szolgáló rövidebb védműveket építettek. A legnagyobb probléma Sárváron jelentkezett, ahol április 24-én az árvíz áthágta a nyári gátat, és a község negyedrészét elöntötte. Ezzel szinte egyidejűleg átszakadt a vasúti töltés, illetve április 24-én 9 óra 40 perckor a helyzet enyhítése érdekében a vasúti töltést fel is robbantották.¹¹

 

Töltésszakadás a Répce-árapasztó csatornán

 

A Répcén is minden korábbi rekordot meghaladó árvíz vonult le, amely kilépve a medréből átfolyt a völgyet keresztező utakon, és Nagygeresd, illetve Gór kivételével valamennyi Répce menti települést elöntötte. Gór térségében az 1965-ben épített körgát megóvta a lakott területeket az elöntéstől.¹²

A jobbparton kiömlő víz Répcelak előtt átmosta a magaspartot és a Répcelak–Fertőszentmiklós közötti, Répcelak–Csorna közötti vasútvonalat, és elöntötte a település jelentős részét. Az árvíz 23-án hajnalban érte el a töltésekkel védett Répce-árapasztó csatornát, amelyet a XX. század elején – az 1900. évi árvíz tapasztalatainak hatására – azért építettek, hogy a hanságot mentesítsék a Répce árvizeitől. Ugyanezen a napon hajnali 4 órakor és hajnali fél 7-kor az árapasztó bal parti töltése átszakadt, és a Hanság felé kifolyva elöntötte Csánig, Dénesfa, Cirák, Gyóró, Hövej, Vitnyéd, Agyagosszergény, Beled, Vica, Mihályi, Kisfalud, illetve Kapuvár községeket.¹³

 

A Rába vize is elöntötte Répcelakot

 

Répcelakot azonban nemcsak a Répce vize áztatta. Sárvár alatt a Rába töltései sem magassági, sem állékonysági értelemben nem bírták a terhelést. A bal parton Rábapatynál a víz áthágta a töltést, és mintegy 5 km hosszon folyt ki a víz a mentesített területre. Ezt követően, április 24-én 1 óra 30 perckor a bal parti töltés két helyen átszakadt, és a víz Felsőpaty, Uraiújfalu és Nick határában vonult le Répcelak felé; átszakította a Celldömölk–Fertőszentmiklós között húzódó vasútvonalat, jelentősen megnövelve az itt már kialakult elöntést. A Rábán nemcsak a bal parton, hanem a jobb parti töltésen is átbukott a víz a mentesített ártérre, és két helyen itt is átszakadt a töltés, és a Lánka-patak völgyén keresztül a víz elöntötte Kemenesszentpéter, Várkesző, Pápoc és Marcaltő térségét is. A négy szakítási helyen összesen közel 150 m³/s vízhozam¹⁴ folyt ki a mentett oldalra, ezzel csökkentve a mederben levonuló árhullám tömegét.

 

Összedőlt ház Répcelakon

 

A Rába alsó szakaszán – részben a gátszakadások miatt – már sikeresen védekeztek a vízügyi szakemberek. Itt több helyen nyúlgát építésével sikerült a magassági hiányokat megszüntetni, összesen 11,8 km hosszon kellett magasítani a töltést. Jelentős gondot okozott a védekezésben, hogy a mentett oldalról is támadta a víz a gátakat, amelyek az ismétlődő és tartós árhullámok miatt teljesen átáztak. A védekezésről a Kisalföld így tudósított: "Vasárnap egész nap megfeszített erővel folyt a Rába jobb parti gátszakadásainak elzárása. A munkálatokat tegnap reggelig befejezték, és azonnal hozzáfogtak a bal parti szakadások elzárásának előkészítéséhez is. Hétfőre virradó éjjel a Rába bal parti töltésszakadásán kiömlött víz visszavezetésére robbantást hajtott végre a honvédség a Répce árapasztó torkolata felett. A folyó alsó szakaszán a töltést nyúlgátakkal erősítik, és az átázott szakaszok mentett oldali rézsűjét homokzsákokkal terhelik le."¹⁵

 

A Rába bal parti alsó töltésszakadás helyreállítása

 

A gátszakadással érintett védműveket április 28-áig ideiglenesen elzárták, míg a végleges helyreállítás május 28-án fejeződött be. Szükség is volt a gyors beavatkozásra, mert újabb, a korábbinál azonban kisebb árhullámok vonultak le a folyón.

 

AZ ÁPRILISI ÁRVÍZ HIDROLÓGIAI JELLEMZŐI

 

Az 1965. évi árvíz tetőző vízszintjei a Pinka-torkolat alatt minden korábbi rekordot megdöntöttek. A Rábán ezt megelőzően az 1900. évi és az 1925. évi árhullámok voltak a legnagyobbak, mind vízhozam, mind tetőző vízállás tekintetében. Szentgotthárdon az 1910. júniusi árvíz tartotta a rekordot. 1965 áprilisában ez utóbbi állomást leszámítva valamenynyi mértékadó vízmércén a korábbi maximumoknál magasabban tetőzött volna a vízszint, ha a Sárvár alatti szakaszon a víz nem hágja át, illetve nem szakítja át a töltéseket. A tetőző értékeket a korabeli hidrológiai tanulmány rögzíti¹⁶:

 

Vízmérce	1965. áprilisi tetőzés	korábbi maximum		különbség
	cm	cm	időpont	cm
Szentgotthárd	425	470	1910. június 15.	-45
Körmend	505		1925. november 13.	15
Sárvár	499	493	1900. április 9.	6
Ragyogóhíd	440	450	1900. április 9.	-10
Vág	435	456	1900. április 10.	-21
Árpás	586	578	1900. április 10.	8
Rábacsécsény	557	508	1925. november 15.	49
Győr17	608	745	1954. július 16.	-137

Az 1965. áprilisi rábai árhullám tetőző értékei

A töltésszakadások miatt Sárvár alatt jelentős mennyiségű víz folyt ki a mentesített ártérre, így a töltések között alacsonyabb vízszint alakult ki. A hidrológusok megbecsülték, hogy mekkora szinten tetőzött volna a folyó, ha a teljes vízmennyiség a töltések között vonult volna le:

 

Ragyogóhíd:	450 – 460 cm
Vág:	460 cm körül
Árpás:	600 – 610 cm
Rábacsécsény:	560 – 570 cm

 

Győrben a töltésszakítás hatása már nem mutatható ki. Megállapítható tehát, hogy Sárvár alatt mindenhol meghaladta volna a vízszint a korábbi maximumokat. A vízügyi szakemberek a folyón számos szelvényben mérték a vízhozamot, s ennek eredményét értékelve kijelenthetjük, az 1965. évi áprilisi árvíz tetőző vízhozama Körmend alatt meghaladta az 1 %-os valószínűségű vízhozamot.

 

ISMÉTLŐDŐ ÁRADÁSOK JÚLIUS VÉGÉIG

 

Az ismétlődő csapadékok hatására újabb és újabb áradás alakult ki a Rábán és mellékfolyóin. Április és július között három ciklusban összesen kilenc árhullám vonult le, amelyek közül Körmendnél hat esetében a maximális vízszint meghaladta a legmagasabb, III. fokú árvízvédelmi készültségi szintet, és a folyó alsó szakaszán, Árpásnál is négy alkalommal a II. fokú készültségi szint fölött tetőzött. (Az árhullámok általában a folyó felső szakaszán hevesebbek, és gyakoribbak, míg az alsó szakaszon – a hullámtéri tározódás miatt – ellapulva érkeznek meg, általában kisebb vízhozammal, de tartósabban tetőznek.) A kilenc árhullámból hat volt a Rába önálló árhulláma, három áradás esetében a Duna visszaduzzasztó hatása miatt csak a folyó alsó szakaszán volt szükség védekezésre.

A katasztrófát okozó első árhullámot követően április végén újabb áradás indult el a folyón, de ennek tetőző értékei 0,7–1,4 méterrel elmaradtak az első árvíz maximumaitól . A töltésszakítással érintett védvonalszakaszokon már elkészültek az ideiglenes elzárások, így ez az árvíz újabb elöntéseket már nem okozott. Május közepén két árhullám is kialakult a Dunán, ezek visszaduzzasztó hatása miatt a Rába alsó szakaszán is kellett védekezni. Május végén újabb áradás indult el a Rábán, de ez nagyon heves volt, és az alsó folyószakaszra ugyan ellapult, és az alsó szakaszon már csak az I. fokú készültségi szintet kissé meghaladó szinten tetőzött. Június elején két árhullám is volt a Rábán, amelyek a felső szakaszon nagyon heves lefolyásúak voltak, de a Vág alatt részben a Répce ismétlődő árvizei, részben a Duna áradása miatt tartósan magas vízszintet okoztak. A nyolcadik árhullám a Duna visszaduzzasztó hatása miatt alakult ki. Itt rekord méretű árvíz vonult le, ami Árpásig éreztette a hatását, és Győrben a korábbi maximumot 12 cm-rel meghaladva 757 cm-rel tetőzött.

 

A Rába jobb parti alsó töltésszakadás helyreállítása

 

A kilencedik árhullám július 6-án tetőzött Szentgotthárdon, és jelentős ellapulással érkezett a Sárvár alatti folyószakaszra, önmagában jelentős problémát már nem okozott, de az alsó folyószakaszon a Duna áradása miatt még jelentős terhelést kaptak a töltések. ¹⁸

 

ÁRVÍZI KÁROK

 

Az árvízi károk felmérése szinte azonnal, a védekezéssel egyidejűleg megkezdődött. Ott, ahol nem épültek ki korábban összefüggő védművek – Szentgotthárd és Sárvár között, illetve a kisebb patakok mentén – jelentős területek kerültek víz alá, s ott nemcsak az április árhullám, de a későbbi árvizek újra és újra elöntötték a területet. A gátszakadások miatt azonban a mentesített területek egy része is víz alatt volt. Összesen 68 települést kellett részlegesen kiüríteni, illetve 1526 családot kellett biztonságba helyezni. A kitelepítés ilyen helyzetben nem egyszerű folyamat, hiszen az emberek természetes ösztöne, hogy katasztrófa idején is védjék javaikat. Így volt ez Szombathelyen is a helyi napilap tudósítása szerint. "...több ház megrongálódott, falak repedeztek meg és sok háznak leszakadt a teteje is. A mentési munkálatokat kezdetben nehezítette, hogy a lakosság egy része eleinte húzódozott a kiköltöztetéstől, holott életveszélyes körülmények között voltak."¹⁹ Csákánydoroszlónál emberéletet is követelt az áradás, hat ember lelte halálát a hullámok között. A faluban egy emlékmű örökíti meg az elhunytak neveit.

A Rába völgyében összesen 1222 épület rongálódott meg, és 353 házat kellett újjáépíteni. Nemcsak lakóházak, hanem létfontosságú közintézmények is veszélyben voltak. A Vas Népe tudósítása szerint "a szombat hajnali órákban szükségessé vált a sárvári járási kórház kitelepítése, amelynek súlyos betegeit a szombathelyi Markusovszky kórház fogadta be."²⁰ Korábban a szombathelyi kórház is veszélyben volt, hiszen annak alagsorát is elöntötte a víz, de az áradás visszavonulásával itt hamarabb normalizálódott a helyzet. Nagy károkat okozott az árvíz a mezőgazdaságnak is. Összesen 86 000 ha terület került időlegesen vízborítás alán, ennek kb. 1/3-a szántó volt.

Érdekes adalék a korabeli viszonyokhoz, hogy az akkor egyetlen Állami Biztosító nem vállalt részt a károk megtérítésében, viszont az újságban – a korabeli szocialista gondolkodásnak némileg ellentmondva – tájékoztatta az ügyfeleket arról, miért nem jár tőlük kártérítés: "A biztosítónak évekkel ezelőtt különböző módozatú biztosításai voltak különféle veszélynemekre, mint például tűz, betörés, üvegkár stb. A szocialista biztosítás fejlődése magával hozta a különféle veszélynemek egységesítését kombinált biztosítások formájában. A biztosító ekkor kiterjesztette a kockázatot többek között a földrengésre, viharkárokra stb. Tette ezt anélkül, hogy a biztosítási díjat emelte volna. Az árvízkárokra kiterjedő kockázat a díjtételeket jelentékenyen emelte volna. Ezek szerint a termelőszövetkezeti tagok, családi háztulajdonosok, lakásbérlők vagyonbiztosításai az árvízkárokra nem terjednek ki..."²¹

Az állam végül azonban nem hagyta magára a károsultakat, és megkezdődött az újjáépítés, amely jelentős költségeket emésztett fel. A későbbi dunai árhullám és a kis patakokból származó jelentős belvízi elöntés miatt nagyon nehéz elkülöníteni a költségeket. A Rába mentén a korabeli adatok szerint több mint 232 millió forintba került a védekezés és a helyreállítás,²² ami mai értéken számolva legalább 12 milliárd forintot jelent.

 

UTÓSZÓ

 

A vízügyesek között elfogadott, de soha nem ellenőrzött nézet, hogy az árvízi védekezés általában hétvégére, s nagyon gyakran karácsonyra esik. A Rábán ez a tétel így hangzik: a jelentős árvizek a Rábán húsvétra esnek. Ez természetesen így általánosságban nem igaz, de az tény, hogy a Sárvár alatti folyószakaszon a XX. század négy legnagyobb árvize közül három húsvétkor vagy közvetlenül az ünnepek után volt: 1900²³, 1965 és 1996. Ennek van természettudományos magyarázata is. A Rába vízgyűjtőjén a nagy területű, egész vízgyűjtőt érintő csapadéktevékenység általában mediterrán térségi ciklonokból alakul ki. A mediterrán ciklonok pedig leggyakrabban tavasszal (áprilisban) és késő ősszel (novemberben) fejlődnek ki a Földközi-tenger térségében. Tavasszal ez sokszor hóolvadással, vagy hóolvadás után telített talajviszonyokkal jellemezhető helyzettel is egybeesik. ha a húsvéti ünnepek áprilisra esnek, nagyobb a valószínűsége, hogy a feltámadás ünnepe a gáton találja a vízügyeseket. 1965-ben is így volt ez, hiszen a magyarországi árhullámot kiváltó csapadéktevékenység a húsvéti ünnepek után közvetlenül kezdődött. Igaz, ezekben az években a húsvét egészen mást jelentett, mint ma.

Mire ez az írás megjelenik, kiderül, hogy 2015-ben milyen próbatétel elé állítja a Vízügyi Szolgálatot a Rába húsvétkor, ami idén április első hétvégéjén lesz/volt...

 

A képek az ÉDUVIZIG archívumából származnak.

   

JEGYZETEK

1	Jelen tanulmány csak a Rába árvizeivel foglalkozik. 1965-ben több alkalommal volt jelentős árhullám a Dunán, a Lajtán, a Répcén, az Ikván és más dunántúli patakokon. Április 18. és augusztus 18. között egymást követték az áradások, 120 napig tartott a folyamatos védekezés az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén.
2	Vízrajzi Évkönyv 1965. – Országos Vízügyi Főigazgatóság, Bp. 1967.
3	NAJMÁNYI László: Árvízvédelem a dunántúli mellékfolyókon – 1965. Dunai Árvíz, Vízügyi Közlemények 1966. külön kiadású kötete, Bp. 276. old. 2. ábra
4	Vízrajzi Évkönyv 1965. – Országos Vízügyi Főigazgatóság, Bp. 1967.
5	Uo.
6	Vas Népe, 1965. április 23. 1. old.
7	NAJMÁNYI László: Árvízvédelem a dunántúli mellékfolyókon – 1965. Dunai Árvíz, Vízügyi Közlemények 1966. külön kiadású kötete, Bp. 276–277. old.
8	Vas Népe 1965. április 24. 1. old.
9	NAJMÁNYI 1966. 279. old.
10	NAJMÁNYI 1966. 281. old.
11	NAJMÁNYI 1966. 281. old.
12	NAJMÁNYI 1966. 278. old.
13	NAJMÁNYI 1966. 283. old.
14	ÉDUVIZIG: Az 1965. évi árvíz az Észak-dunántúli VIZIG területén – Hidrológiai összefoglaló – Győr, 1965. 7. old.
15	Kisalföld, 1965. április 27. 1. old.
16	ÉDUVIZIG: i. m. 5. old.
17	A korábbi maximum az 1954. évi dunai árhullám visszaduzzasztása miatt alakult ki. Győrben nem a Rába árvizei mértékadóak, a töltések is a dunai árhullámokra lettek méretezve.
18	ÉDUVIZIG: Az 1965. évi árvíz az Észak-dunántúli VIZIG területén. Hidrológiai összefoglaló. Győr, 1965. 4–6. old.
19	Vas Népe, 1965. április 24. 1. old.
20	Vas Népe, 1965. április 25. 1. old.
21	Kisalföld, 1965. április 27. 2. oldal
22	NAJMÁNYI 1966. 290. old.
23	Az 1900. év hivatalosan a XIX. század vége, de kérem, nézzék el nekem ezt – a tétel fölállításához szükséges – kegyes csalást!