GÓLYÁK FALUJÁBÓL RIGÓK VÁROSA?

BEVEZETÉS

A madarakról széleskörű ökológiai, etológiai és evolúciós ismereteink vannak, mert az ökológiai és természetvédelmi kutatások más állatfajokhoz képest is jól feltárták őket. Mint indikátor (jelző) szervezetek, ideálisak a helyi, régiós és országos léptékű környezeti változások nyomon követésére (monitorozására), mivel életmódjuk, fészkelési és táplálkozási szokásaik, valamint élőhely-választásuk viszonylag jól ismert. A Föld szinte minden országában kutatják a madarakat, mint ökológiai indikátorokat, elsősorban azért, hogy a mezőgazdasági tevékenység és a területhasználat változásainak élőlényekre gyakorolt hatását ki tudják mutatni (SZÉP 2000, FULLER 2012, SZÉP et al. 2012). Több ok és körülmény miatt is központi szerepet játszanak a biológiai sokféleség monitorozásában, amelynek a jelentősége a környezet- és természetvédelmi problémák miatt napjainkban egyre nagyobb (GREGORY & VAN STRIEN 2010).

Az ember tájátalakító tevékenysége miatt Bük és környéke is nagy változáson ment át az elmúlt évtizedekben. Ez az itt élő növényeket, állatokat tűrőképességük (tolerancia) és alkalmazkodási lehetőségeik (adaptáció) függvényében más-más módon és eltérő mértékben érintette. Jelen tanulmányban röviden összefoglalom a Bükön és környékén előforduló madárfajok jelzéseit, vagyis az egyedszámukban és elterjedésükben tapasztalt változásokat, melyek a település szerkezetében és/vagy a települést körülvevő táj (környék) használatában bekövetkezett módosulásokra utalnak.

 

TERÜLET ÉS MÓDSZER

Bük a Répce mente települése, a folyótól északkeletre, tökéletesen sík, nagyrészt mezőgazdasági művelés alatt álló területen fekszik. A városkörnyéki agrárterület egyhangúságát ma már csak egy-két fasor, telepített erdősáv és facsoport töri meg, természetes tava nincs a vidéknek. Éghajlata az atlanti és az alpesi klímahatás miatt mérsékelten meleg és mérsékelten száraz. Bük és környéke az emberek mindennapjait meghatározó életkörülmények minőségét tekintve a korábbi évszázadok változásaihoz képest, elsősorban a mezőgazdaság szerkezeti átalakulása (KESZEI 2008), valamint a gyógyfürdőre épülő turizmus következtében látványos és gyors társadalmi, illetve gazdasági fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben (GYURÁCZ é. n. [2000]). a XX. század második felében, valamint a XXI. század első évtizedében a természeti és épített környezet jelentős átalakulását eredményező változásokat az alábbi tíz típusba soroltam.

A településszerkezetet érintő változások:

– Új településrészek építése, pl. lakótelep, Ifjúság útja

– Bükfürdő telep kiépítése nagy szállodaépületekkel, pl. Greenfield Hotel

– Ipartelep alapítása, pl. Nestlé gyár

A tájhasználatot érintő változások:

– Golfpálya (gyep, tavak) létesítése

– Parkok kialakítása, fák, cserjék felnövése, pl. Deák tér

– a Répce szabályozása, csatornázása

– Kavicsbányák nyitása, illetve átalakítása, pl. horgásztó

– Az istállózó állattenyésztés felhagyása

– Rétek szántófölddé alakítása

– A nagytáblás, monokultúrás, intenzív növénytermesztés térhódítása

A Bükön és környékén élő madarak előfordulásáról 1974 óta gyűjtök adatokat, végzek madárfaunisztikai megfigyeléseket. Az első adatot 1974. november 7-én vetési varjúról (Corvus frugilegus) jegyeztem fel; minden megfigyelési adat minimálisan tartalmazza a megfigyelt madárfaj nevét, a megfigyelt egyedek számát és a megfigyelés dátumát (év, hó, nap). Megfigyeléseim kiterjedtek a költési, vonulási és telelési időszakokra egyaránt, bár évenként eltérő időráfordítással. A megfigyelésekhez kézi távcsövet, az utolsó tíz évben spektívet (állványos távcső) is használtam. Standard módszerekkel, minden évben ugyanott, ugyanolyan időráfordítással és azonos szempontok alapján végzett mintavételezéssel két faj, a fehér gólya (Ciconia ciconia) és a gyurgyalag (Merops apiaster) felmérése történt meg, a madárállomány más fajaié nem. De a nem rendszeres megfigyelésekkel dokumentált indikátor jelenségek, mint a madárfajt képviselő egyedek jelenléte, hiánya, a fajok korábbi állapothoz viszonyított mennyiségi (megfigyelt egyedszám) és előfordulási gyakorisága is alkalmasak a település madár-élőhelyeit érintő emberi beavatkozások hatásainak elemzésére.

A büki madárfaunisztikai megfigyeléseim is hozzájárultak a hazai madárfajok elterjedésének, illetve Vas megye és Nyugat-Magyarország madárökológiai és állatföldrajzi viszonyainak alaposabb megismeréséhez (GYURÁCZ 1991, 1992, GYURÁCZ et al. 2010, FARAGÓ 2012). A mostani feldolgozás során csak a település közigazgatási határain belül (1. ábra) végzett megfigyeléseim adatait vettem figyelembe. a következő fejezetben élőhely-típusonként tekintem át a madárfajok elterjedésével és gyakoriságával kapcsolatos, általam legfontosabbnak tartott változásokat. a fajnevek írásakor a madárvédelem nemzetközi szervezetének (Birdlife International) 2014. évi aktuális névjegyzékét követtem (BIRDLIFE INTERNATIONAL 2014).

 

BÜK MADÁRVILÁGÁBAN MEGFIGYELT JELENTŐSEBB VÁLTOZÁSOK
1974 ÉS 2014 KÖZÖTT

VÍZFOLYÁSOK

A répce büki szakaszán a folyó eredeti medrének egy részét szabályozták, rézsűs gátakat építettek, a víz egy részét elvezették a településtől távolabb még az 1810-es években készített csatornába (ásás-csatorna). Ezekkel a beavatkozásokkal a répce meredek partoldalai megszűntek, lehetetlenné téve ezzel a költőüregüket friss felületű, függőleges földfalakba vájó madárfajok, a jégmadár (Alcedo atthis), a gyurgyalag és a partifecske (Riparia riparia) fészkelését. A folyószabályozással a Répcét kísérő keskeny ligeterdők nagy része is megszűnt. A folyó menti ligetek egykor jellegzetes fészkelője, a kerti geze (Hippolais icterina) már csak elvétve fészkel egy-egy bokrosabb büki kertben, illetve a fűzfák lecsüngő ágaira elsősorban növényi rostokból fészket szövő függőcinege (Remiz pendulinus) is jóval ritkábban figyelhető meg a répce mentén, mint egy-két évtizeddel ezelőtt.

 

1. ábra. Bük város közigazgatási határa
Forrás: https://www.google.hu/maps/place

 

A Répce gátak közé szorítása miatt árvíz esetén sincsenek rendszeres kiöntések és nincsenek az árhullám levonulása után kialakuló nagy belvizek és az árkokat kitöltő időszakos vízfolyások sem Bük határában. ezért a tavaszi és őszi vonulási időszakban a nyugat-dunántúli régióban tartózkodó nagyobb liba (pl. vetési lúd – Anser fabalis, nagy lilik – A. albifrons, nyári lúd – A. anser), a bíbic (Vanellus vanellus) és cankó (pl. füstös cankó – Tringa erythropus, szürke cankó – T. nebularia, réti cankó – T. glareola) csapatok sem fordulnak elő gyakran ma már a büki határ rétjein, szántóföldjein, ellentétben a Répce még szabályozatlan alsóbb szakaszaival, szomszédos területekkel.

 

ÁLLÓVIZEK

Bük határában természetes tavakat nem találunk, korábban a különböző anyagnyerő (agyag, homok, kavics) helyek mélyedéseiben alakulhattak ki tartós, mély állóvizek. Ezek közül ma is megvan (a focipálya mellett) a korábbi Béni-tó maradványaként a horgásztó, valamint a Napsugár szabadidőközpont tava. Ezek a tavak jóléti feladatok ellátására történő átalakításuk miatt a madarak fészkelése, táplálkozása szempontjából kevésbé fontosak, mert viszonylag mélyek, kis vízfelületűek, keskeny vízparti növényzettel, és kis kiterjedésük miatt az emberi jelenlétből származó zavarás is jobban érvényesül.

1. táblázat. A büki golfpálya területén 2011-ben megfigyelt madárfajok jegyzéke

Fajnév	Időszak	Élőhely	Gyakoriság	Rendszeresség
Balkáni fakopáncs (D. syriacus)	egész év	bokrok, fák	ritka	rendszeres
Balkáni gerle (S. decaocto)	egész év	levegő	szórványos	rendszeres
Barátcinege (P. palustris)	tél	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Barátposzáta (S. atricapilla)	nyár	bokrok, fák	gyakori	rendszeres
Barátréce (A. ferina)	tavasz-ősz	tó	szórványos	alkalmi
Barázdabillegető (M. alba)	egész év	gyep	ritka	rendszeres
Barkóscinege (P. biarmicus)	tél	nádas	ritka	alkalmi
Barna rétihéja (C. aeruginosus)	nyár	levegő	ritka	rendszeres
Bíbic (V. vanellus)	tavasz-ősz	levegő	ritka	alkalmi
Billegetőcankó (A. hypoleucos)	tavasz-ősz	tó	ritka	alkalmi
Böjti réce (A. querquedula)	tavasz-ősz	tó	szórványos	alkalmi
Búbos vöcsök (P. cristatus)	nyár	tó	szórványos	rendszeres
Búbospacsirta (G. cristata)	egész év	szántóföld	szórványos	rendszeres
Bütykös hattyú (C. olor)	egész év	tó	szórványos	rendszeres
Cigánycsuk (S. rubicola)	tél-nyár-ősz	gyep	ritka	alkalmi
Citromsármány (E. citrinella)	egész év	bokrok, fák	gyakori	rendszeres
Csicsörke (S. serinus)	nyár	bokrok, fák	gyakori	rendszeres
Csilpcsalpfüzike (Ph. collybita)	nyár	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Csíz (C. spinus)	tél	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Csóka (C. monedula)	egész év	épületek, gyep	szórványos	rendszeres
Csuszka (S. europaea)	tél	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Dankasirály (L. ridibundus)	ősz-tél-tavasz	levegő	gyakori	alkalmi
Dolmányos varjú (C. cornix)	egész év	gyep, levegő	gyakori	rendszeres
Egerészölyv (B. buteo)	egész év	levegő	gyakori	rendszeres
Énekes rigó (T. philomelos)	nyár	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Erdei fülesbagoly (A. otus)	egész év	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Erdei pinty (F. coelebs)	egész év	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Erdei szürkebegy (P. modularis)	ősz	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Fácán (Ph. colchicus)	egész év	gyep	gyakori	rendszeres
Fehér gólya (C. ciconia)	nyár	levegő, gyep	szórványos	rendszeres
Fekete rigó (T. merula)	egész év	bokrok, fák	gyakori	rendszeres
Fenyőpinty (F. montifringilla)	tél	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Fenyőrigó (T. pilaris)	tél	levegő, gyep	gyakori	rendszeres
Fenyvescinege (P. ater)	tél	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus)	nyár	nádas	ritka	alkalmi
Függőcinege (R. pendulinus)	tavasz-ősz	nádas	ritka	alkalmi
Fülemüle (L. megarhynchos)	nyár	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Fürj (C. coturnix)	nyár	szántóföld	ritka	alkalmi
Füsti fecske (H. rustica)	nyár	levegő	szórványos	alkalmi
Guvat (R. auaticus)	nyár	nádas	ritka	alkalmi
Gyurgyalag (M. apiaster)	nyár	levegő	szórványos	alkalmi
Házi rozsdafarkú (Ph. ochruros)	egész év	épületek	szórványos	rendszeres
Házi veréb (P. domesticus)	egész év	épületek	gyakori	rendszeres
Holló (C. corax)	egész év	levegő	ritka	alkalmi
Jégmadár (A. atthis)	tél	tó	ritka	alkalmi
Kakukk (C. canorus)	nyár	levegő	ritka	rendszeres
Karvaly (A. nisus)	tél	levegő	ritka	rendszeres
Kék cinege (P. caeruleus)	tél	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Kékes rétihéja (C. cyaneus)	tél	levegő	ritka	rendszeres
Kenderike (C. cannabina)	nyár	bokrok, fák	ritka	rendszeres
Kis poszáta (S. curruca)	nyár	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Küszvágó csér (S. hirundo)	nyár	levegő, tó	gyakori	alkalmi
Léprigó (T. viscivorus)	tél	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Meggyvágó (C. coccthraustes)	tél	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Mezei pacsirta (A. arvensis)	nyár	szántóföld	szórványos	rendszeres
Mezei veréb (P. montanus)	egész év	szántóföld	gyakori	rendszeres
Molnárfecske (D. urbicum)	nyár	levegő	gyakori	rendszeres
Nádi sármány (E. schoeniclus)	tél	nádas	szórványos	alkalmi
Nádirigó (A. arundinaceus)	nyár	nádas	gyakori	rendszeres
Nagy fakopáncs (D. major)	egész év	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Nagy kócsag (E. alba)	ősz-tél-tavasz	tó	szórványos	rendszeres
Nagy őrgébics (L. excubitor)	tél	szántóföld	ritka	rendszeres
Nyaktekercs (J. torquilla)	nyár	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Ökörszem (T. troglodytes)	tél	nádas	ritka	rendszeres
Örvös galamb (C. palumbus)	nyár	levegő	szórványos	rendszeres
Őszapó (Ae. caudatus)	tél	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Partifecske (R. riparia)	tavasz-ősz	levegő	szórványos	alkalmi
Réti cankó (T. glareola)	tavasz-ősz	tó	ritka	alkalmi
Rétisas (H. albicilla)	tél	levegő	ritka	alkalmi
Sárgafejű királyka (R. regulus)	tél	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Sárgalábú sirály (L. michahellis)	ősz-tél-tavasz	levegő	gyakori	alkalmi
Sárgarigó (O. oriolus)	nyár	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Sarlósfecske (A. apus)	nyár	levegő	szórványos	alkalmi
Seregély (S. vulgaris)	egész év	gyep, levegő	gyakori	rendszeres
Sordély (M. calandra)	nyár	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Süvöltő (P. pyrrhula)	tél	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Szajkó (G. glandarius)	egész év	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Szárcsa (F. atra)	egész év	tó	gyakori	rendszeres
Szarka (P. pica)	egész év	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Széncinege (P. major)	egész év	bokrok, fák	gyakori	rendszeres
Szőlőrigó (T. iliacus)	tél	levegő, bokrok	ritka	alkalmi
Szürke gém (A. cinerea)	egész év	tó	szórványos	rendszeres
Szürke légykapó (M. striata)	nyár	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Tengelic (C. carduelis)	egész év	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Tőkés réce (A. platyrhynchos)	egész év	tó	gyakori	rendszeres
Törpegém (I. minutus)	nyár	tó	ritka	rendszeres
Tövisszúró gébics (L. collurio)	nyár	bokrok, fák	szórványos	rendszeres
Vadgerle (S. turtur)	nyár	levegő	szórványos	alkalmi
Vetési lúd (A. fabails)	tél	levegő	gyakori	alkalmi
Vetési varjú (C. frugilegus)	egész év	gyep, levegő	gyakori	rendszeres
Vízityúk (G. chloropus)	nyár	nádas	ritka	alkalmi
Vörös vércse (F. tinnunculus)	nyár	levegő	ritka	alkalmi
Vörösbegy (E. rubecula)	tavasz-tél-ősz	bokrok, fák	gyakori	alkalmi
Zöld küllő (P. viridis)	egész év	bokrok, fák	ritka	alkalmi
Zöldike (C. chloris)	egész év	bokrok, fák	gyakori	rendszeres

 

1. kép. A büki golfpálya és környéke változatos madár-élőhely is

 

 

2. kép. Fészkelő bütykös hattyú (Cygnus olor) a büki golfpálya tavának gyékényes-nádas szegélyében

 

 

KAVICSBÁNYÁK

A várostól északra, korábban a temető szomszédságában, majd a vasút mellett működő kavicsbányák a művelés állapotától függően hosszabb, rövidebb ideig olyan madárfajok részére nyújtottak fészkelési lehetőséget, melyek a növényzet nélküli, függőleges földfalakban készítik fészkelő üregüket. A színpompás gyurgyalagból egy-egy pár, a kistestű partifecskéből egyes években 50–100 pár is költött a büki kavicsbányákban. A bányászat megszűnésével a földfalakat benőtte a növényzet, vagy biztonsági okokból a falakat lerézsűzték, mindkét változás mindkét madárfaj megtelepedését lehetetlenné tette. Az egyik bányaterületet fákkal ültették be, a másikat szabadidős központtá alakították, ma már egyikben sem telepedhet meg sem gyurgyalag, sem partifecske. A régi, nem működő bányák helyett jelenleg is üzemelő kavicsbánya még nem elég nagy ahhoz, hogy a bányászat zavarása mellett ezek a madarak meg tudjanak telepedni.

A bányákban kialakuló sekély állóvizek és a vizek kavicsos partjai, valamint a vizek által körülvett kavicsszigetek a kis lile (Charadrius dubius) vonuló példányainak alkalmi előfordulását tették lehetővé. A bányaművelés megszűntével a lilék is eltűntek. A kavicsbányák kopár felszínei a búbos pacsirta (Galerida cristata) számára nyújtottak kiváló fészkelési lehetőséget, míg a bányászat által közvetlenül nem érintett bányarészeken meginduló másodlagos növényi szukcesszió eredményeként megjelenő lágyszárú és magaskórós növényzet a cigánycsuk (Saxicola rubicola) fészkelésének kedvezett. A szukcesszió előrehaladásával, a fák megjelenésével e madárfajok kisszámú fészkelő párjai sem fészkelnek bányák területén.

 

RÉTEK

A Répce menti mocsár- és kaszálórétek utolsó, nagy kiterjedésű képviselői a XX. század második felében estek áldozatul a szántóföldi növénytermesztésnek. Ma már annyira elaprózottak és kis kiterjedésűek a büki rétek, hogy önálló madárközösséggel nem rendelkeznek sem fészkelési, sem vonulási, telelési időszakban. A tájhasználatnak ez a változása teljesen kiszorította Bük környékéről a Répce-sík máshol még megmaradt rétjein (pl. Nagygeresd határában) ma is rendszeresen fészkelő, éjjel jellegzetes reszelő hangját hallató, fokozottan védett, szem elé csak nagyon ritkán kerülő harist (Crex crex). A sásosokban, magaskórósokban, vizenyős magasfüvű réteken fészkelő réti tücsökmadarat (Locustella naevia) és foltos nádiposzátát (A. schoenobaenus) is csak kevés helyen (pl. az Ablánc mentén) és nem minden évben láthatjuk. A Répce tavaszi és nyár végi áradása miatt néha még napjainkban is kialakuló szántóföldi belvizek csak részben tudják ugyanazt az ökológiai funkciót betölteni, mint a kaszált, alacsonyfüvű rétek időszakos vizei, ahol a vonuló partimadarak, mint például a sárszalonka (Gallinago gallinago), piroslábú cankó (T. totanus) találnak kedvező táplálkozási feltételeket.

 

SZÁNTÓFÖLDEK

A dűlőutakat, valamint a kisebb földparcellákat szegélyező fasorok és bokrosok kivágásával, vagyis számos madárfaj fészkelőhelyének megszüntetésével a szántóföldeket a gazdaságosabb gépi művelés érdekében egyre nagyobb, összefüggő monokultúrás táblákká alakították a XX. század második felében. A korábban nyílt, füves élőhelyek talaján fészkelő, táplálkozó madárfajok a hasonló ökológiai feltételeket biztosító mezőgazdasági területekhez alkalmazkodtak ugyan, ez az élőhely-váltás azonban sok madárfajt veszélybe sodort. Az intenzív, nagy erőgépeket alkalmazó földművelés miatt fészekaljaik gyakran elpusztulnak, a vegyszeres gyom- és rovarirtás következtében táplálékforrásuk csökken, de gyakran közvetlenül is a mérgezés áldozataivá válnak. mindezek következtében egyedszámuk jelentősen csökkent napjainkra, illetve egyes fajaik teljesen kipusztultak Bük határából. Az 1970-es években a büki tájnak lényegesen nagyobb számú ragadozó madara volt a szántóföldek felett egyhelyben repülve, vagyis "szitálva" zsákmányát fürkésző vörös vércse (Falco tinnunculus). A szántóföldek felett magasan éneklő, a talajon pedig fészkelő mezei pacsirták (Alauda arvensis), valamint a lágyan turbékoló, fészküket fákra építő vadgerlék (Strepotpelia turtur) száma is drasztikusan csökkent az utóbbi évtizedekben. A nagy összefüggő gabonatáblákból a fürj (Coturnix coturnix) "pity-palatty" hangját is egyre ritkábban hallhatjuk. A nem is olyan régen még korlátozás nélkül vadászható fogoly (Perdix perdix) szinte teljesen eltűnt a Bük környéki mezőgazdasági területekről, ahogy a szántóföldeket szegélyező kórók csúcsán üldögélő, valaha a táj hangulatához hozzátartozó cigánycsuk is. A tövisszúró gébics (Lanius collurio) és mezei veréb (Passer montanus) sem tartozik már a gyakori fajok közé a büki határban. Az agrárterületek fészkelő madarainak drasztikus csökkenése azonban nem csak büki jelenség, a modern mezőgazdasági tájhasználat miatt európa nagy részén tapasztalható ez a szomorú állapot (SZÉP et al. 2012).

A nagy mezőgazdasági szántóföldek legfeljebb a téli és az őszi-tavaszi vonulási időszakban nyújtanak egy-két madárfaj számára átmeneti táplálkozási lehetőséget. A büki lucerna, repce- és gabonatáblákon, enyhe teleken a nagy kócsag (Ardea alba) és szürke gém (A. cinerea), vonulási időszakban a kékes rétihéja (Circus cyaneus) és a barna rétihéja (C. aeruginosus) egy-egy pockokra, egerekre vadászó példányait figyelhetjük meg rendszeresen. Az intenzív mezőgazdálkodáshoz és az emberi zavaráshoz kiválóan alkalmazkodó ragadozó madarunk az egerészölyv (Buteo buteo), egész évben jelen lévő, gyakori madara a büki agrárkörnyezetnek. A még meglévő nyárfasorok, telepített erdősávok biztosítanak számára fészkelési lehetőséget. A szántóföldeken különösen az őszi szántás idején látványos csapatai jelentek meg az 1980-as évektől kezdődően a viszonylag nagytestű sárgalábú sirálynak (L. michahellis). A csapatokban barnásan pettyezett mintázatú fiatal példányokat és szürke-fehér színű ivarérett madarakat is meg lehet figyelni. Gyakran átnyaralók is vannak köztük, ezek inkább a kavicsbánya-tavak környékén fordulnak elő. A büki határnak ugyancsak egész évben jellegzetes madarai még a szántóföldeken, útszéleken táplálékot kereső vetési varjak, de ezek a csepregben fészkelő kolóniákról származnak. Bükön és környékén nem emlékszem nagy varjútelepre, 5 pár fészkelt a katolikus templom parkjának magasabb fáin 1979-ben. A dolmányos varjú (C. cornix) és a szarka (Pica pica) nem nagy egyedszámban, de mindig stabil állománnyal volt és van jelen Bükön és környékén.

 

PARKOK, FASOROK

Bük határában a zárt, összefüggő erdőket már régen kivágták, ezért a telepített fák, bokrok biztosítják az odúköltő, vagy az ágakra fészkelő madarak helyi megtelepedését. A katolikus templom és a Szapáry-kastély parkjainak öreg, odvas fái mellé mára felnőttek a Bükfürdő területére a XX. század második felében telepített fák és cserjék, de a település utóbbi évtizedekben épült új utcáinak telkein is megnőttek a gyümölcs- és díszfák. Ezek a növényzetet ért minőségi és mennyiségi változások kedveztek a fák és/vagy bokrok ágaira fészket építő énekesmadaraknak, például a barátposzáta (Sylvia atricapilla), kis poszáta (S. curruca), feketerigó (Turdus merula), énekes rigó (T. philomelos), vörösbegy (Erithacus rubecula), sárgarigó (Oriolus oriolus), erdei pinty (Fringilla coelebs), zöldike (Carduelis cholris), tengelic (C. carduelis), csicsörke (Serinus serinus), citromsármány (Emberiza citrinella), valamint az odúkészítő harkályfajoknak, pl. balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus), nagy fakopáncs (D. major), zöld küllő (Picus viridis), illetve odúfoglaló madaraknak, pl. széncinege (Parus major), kék cinege (P. caeruleus), csúszka (Sitta europaea), seregély (Sturnus vulgaris). E fajok közül a rövid távú vonuló, a Földközi-tenger térségében telelő fajok állománya Bükön is stagnált vagy növekedett az utóbbi tíz évben. szinte nincs olyan büki városrész, ahol hajnalban ne a feketerigó (3. kép) és/vagy az énekes rigó dallamos énekére ébrednének az emberek a költési időszakban. Az egykor csak a bokros erdőkben fészkelő két rigófaj állományának egy része a XX. század második felétől városlakóvá vált. Az enyhébb városi klíma és az itt télen is megtalálható bőséges táplálékforrások miatt a városi feketerigó populációban egyre gyakoribbá váltak a nem vonuló madarak, de az énekes rigók sem vonulnak túl messze, hisz az első hímek énekét már márciusban halljuk a házak tetejéről, villanyoszlopok vagy magas fák csúcsáról. A kertépítési szokások változásával szinte divattá vált az örökzöld fafajok, bokrok telepítése a házak környékén és a parkokban is. A tujákból kialakított idősebb sövényeket a kenderike (C. cannabina) választja előszeretettel fészkelőhelyül, így ezzel a színes énekesmadárral is egyre több helyen találkozunk Bükön. Ugyancsak azokat a településrészeket kedveli a Földközi-tenger mediterrán térségéből származó, a Dunántúlt a XIX. században meghódító csicsörke is, ahol örökzöldek díszlenek. A büki utcák, kertek mai hangulatához hozzá tartozik e kistestű pintyféle különleges csicsergő éneke és lepkeszerű, csapongó repülése. A telepített lucfenyők vonzzák Európa legkisebb, mindössze 5–6 gramm testtömegű madarait, a fenyők tűlevelei között rovarok, pókok után kutató tüzesfejű (Regulus ignicapilla) és sárgafejű királykákat (R. regulus) és a náluk kicsit nagyobb fenyvescinegéket (P. ater) is. Elsősorban az őszi vonuláskor és télen találkozhatunk velük a telepített fenyőfákon.

 

3. kép. A fekete rigó (Turdus merula) Bük városának napjainkban gyakori énekesmadara
(Fénykép: Zágoni-Bogsch Gergely)

 

 

ÉPÜLETEK

Bükön az elmúlt negyven évben a mezőgazdaság átalakulásával és a turizmus térhódításával összefüggésben alakultak át az épületek. Az istállózó állattenyésztés visszaszorulásával megszűntek az istállók, pajták, majd a fürdővendégek fogadására is alkalmas nagy családi házak, illetve lakótelepi kétszintes társasházak épültek. Az utolsó évtizedben építették a nagy szállodákat és a lapostetős gyárépületeket is. Az épített környezet és a gazdálkodás átalakulását jól tükrözi a füsti fecske (Hirundo rustica) és a molnárfecske (Delichon urbicum) gyakoriságának és elterjedésének változása. Mindkét madárfaj emberi környezetet kedvelő, úgynevezett szinantróp faj, egész élettevékenységük településeken vagy azok közelében zajlik. A füsti fecske klasszikus falusi, tanyasi madár, félgömb alakú, teljesen nyitott peremű fészkét ereszek alá, istállók gerendázatára építi. Azokban az utcákban, ahol még folyik istállózó állattartás, ott ma is fészkel füsti fecske, de számuk az országos trendhez hasonlóan Bükön is nagymértékben csökkent a XXI. század első évtizedében. A molnárfecske elsősorban városban jellemző, az ugyancsak félgömb alakú, de egy szűk bejárati nyílást kivéve teljesen zárt fészkét ereszek, párkányok alá készíti, és gyakran költ telepesen. A nagyobb fészektelepek alapításához nagyobb és biztonságosabb, magasabb falfelületekre van szükség, amit Bükfürdőn a szélesebb párkánnyal is rendelkező nagy szállodák épületei, Bükön pedig a kétszintes lakótelepi társasházak biztosítanak elsősorban. Sajnos Bükön is vannak olyan lakóházak és egy híres szálloda is, ahol a molnárfecskék fészekrakását színes műanyag szalagokkal, vagy újabban a párkányok alá szerelt fémtüskékkel akadályozzák meg. Pedig van egy olcsó és kevés időt igénylő módszer a fészekből kipotyogó, kellemetlenséget okozó madárürülék felfogására és eltávolítására. A fészek alá felszerelhető deszkával, ún. fecskepelenka alkalmazásával (szerencsére erre is vannak követendő büki példák) elkerülhető a fecskék okozta "veszélyforrás". A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) fészkelési lehetőségei is bővültek az új házak és melléképületeik számának növekedésével. Tavasszal, nyár elején sok büki portán hallhatjuk a rozsdafarkú hímek reszelősen csicsergő szólamot is tartalmazó énekét, nyár derekától pedig gyakran megfigyelhetjük a már fészekből kirepült fiókákat etető szülőket. A XX. század végén épített magas ipari épületek és szállodák falaiban képződő üregek, repedések adnak fészkelési lehetőséget a nagy városokra jellemző sarlósfecskének (Apus apus). E faj magyar neve a madár fecskékhez hasonló alakjára utal, egyébként nem is énekesmadár. Jellegzetes vijjogó repülő csapataik csak április végén érkeznek vissza telelőterületükről, és nagy részük augusztusban el is hagyja költőterületét. Az utóbbi években, szinte a várossá válást is szimbolizálva egyre gyakrabban figyelhetők meg sarlósfecskék Bükön.

Az előző két fecskefajhoz és a házi rozsdafarkúhoz hasonlóan már régóta kihasználja az ember által épített környezet nyújtotta fészkelési lehetőségeket (például kémény, villanyoszlop) a fehér gólya is. Bük fehér gólya állományának alakulása tragédia és intő példa arra, hogy egy állatfaj stabilnak hitt populációja egy-két évtized alatt a kipusztulás szélére kerülhet. 1974 nyarán nyolc lakott fészket számoltam össze. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület MME/Fehér gólya online adatbázisban Bükről 11 fészek, illetve fészek nélküli, de fészkelésre alkalmas kémény vagy gólyakosár van nyilvántartva (még szerepel benne a Marx utcai is, ami jelenleg már nincs meg a villanyoszlopok cseréje után). 2014-ben négy fészek közül mindössze kettőt foglaltak el a gólyák (4. fénykép) és csak egyben volt sikeres költés (széchenyi u. 44). ebből csak egy fióka repült ki, ami egy elfoglalt fészekre vonatkozóan 0,5 fiókaátlagot jelent. Ez a 2014. évi országos fiókaátlagnál (2,57 fióka/fészek) lényegesen rosszabb. Bükön 1988-ban három sikeresen fészkelő pár alapján az egy elfoglalt fészekre számított fiókák átlaga 2,6 volt. A számok mutatják, hogy Bükön a fehér gólyák számára a természetvédelmi szervezetek, az áramszolgáltató vállalat és az önkormányzat összefogásának eredményeként a fészekrakási lehetőség, elsősorban a fészekmagasítókkal ellátott villanyoszlopokon még ma is adott. Sem a felnőtt madarak számára, sem a fiókák felnevelése szempontjából valószínűleg nincs azonban elegendő táplálékforrás a településen és környékén. Napjainkra nemcsak a gerinctelen állatok ban (pl. csigák, rovarok), kétéltűekben, hüllőkben gazdag mocsarak, mocsárrétek ritkultak meg, hanem a vegyszerekkel terhelt, nagytáblás monokultúrás szántóföldek sem nyújtanak elegendő és megfelelő minőségű táplálékot a gólyáknak.

 

4. kép. A fehér gólya (Ciconia ciconia) évtizedek óta lakott fészkéből
nem repült ki fióka 2014-ben, Bük, Kossuth Lajos utca 77.

 

Az épületlakó madárfajok közül a gyöngybagoly (Ttyto alba) klasszikus fészkelőhelyei a templomtornyok voltak, melyekből azonban a tornyok ablakainak galambok elleni lezárása miatt kiszorult ez a szép bagolyfaj. Bükön mind az evangélikus, mind a katolikus templomban volt korábban gyöngybagoly-fészkelés, de az 1988-ban, egész Vas megyére kiterjedő felmérés keretében Bükön nem tapasztaltuk sem a gyöngybagoly jelenlétét, sem az arra utaló nyomokat (pl. bagolyköpet). Az 1990-es években a katolikus templomban, az épület takarítása közben talált legyengült gyöngybagoly azonban arra utal, hogy a faj később is fészkelhetett a településen.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

A Bük és Bükfürdő madárvilágában megfigyelt változások egyrészt a település és a település határának szerkezetét, valamint az itt élő emberek életmódját érintő emberi átalakításokra, másrészt a globális környezeti hatásokra, például a klímaváltozásra vezethetők vissza. Általánosságban megállapítható, hogy a helyi és a nagyobb léptékű környezetváltozások következtében elsősorban a mezőgazdasági területeken fészkelő, táplálkozó, illetve hosszú távú vonuló, a szaharától délre telelő madárfajok állománya és elterjedése csökkent, míg a bokros, erdős területeken élő, illetve a rövid és közép távú vonuló, Európában és/vagy Észak-Afrikában telelő madárfajok egyedszáma és előfordulási gyakorisága pedig lényegesen nem változott vagy növekedett az utóbbi évtizedekben. E madárökológiai változások helyi eredményét egy mondatban úgy jellemezhetem, hogy Büköt és környékét, a fehér gólyákban, füsti fecskékben és mezei verebekben egykor gazdag falut és vidéket ma elsősorban a feketerigók, az énekes rigók és a csicsörkék dominanciája jellemzi. De vajon meddig tart a helyi madárközösség ez irányú átalakulása? Végleg eltűnnek-e a fehér gólyák és a füsti fecskék Bük városából, és csak a rigók énekében gyönyörködhetnek majd a város lakói és üdülő vendégei néhány évtized múlva? Sok izgalmas kérdés, amelyekkel kapcsolatos ökológiai folyamatokat a jövőben is a településfejlesztés, a helyi tájhasználat, valamint az egész Földet érintő emberi tevékenységek együttesen határozzák meg. A kérdések megválaszolásához pedig a madarak további kutatására van szükség Bükön és a világ más tájain egyaránt.

   

IRODALOM

BIRDLIFE INTERNATIONALl, 2014: The BirdLife checklist of the birds of the world: Version 7. Downloaded from
          http://www.birdlife.org/datazone/userfiles/file/Species/Taxonomy/ Birdlife_Checklist_Version_70.zip [.xls zipped 1 MB].
FARAGÓ S. (szerk.), 2012: Nyugat-Magyarország fészkelő madarainak elterjedési atlasza. – Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, 278 pp.
FULLER, R. J. (ed.), 2012: Birds and habitat. Relationships in changing landscaps. – Cambridge University Press, Cambridge, 542 pp.
GREGORY, R., D. & VAN STRIEN, A., 2010: Wild bird indicators: using composite population trends of birds
          as measures of environmental health. – Ornithological Science, 9: 3–22.
GYURÁCZ F., é. n. [2000]: Bük – Száz magyar falu könyvesháza. Száz magyar falu könyvesháza Kht. h. n. [Budapest], 199 pp.
GYURÁCZ J., 1991: Vas megye madárfaunájának állatföldrajzi alapvetése 1991-ben. – Vasi Szemle, XLV: 1–6.
GYURÁCZ J., 1992: A Répce és az Ablánc-patak völgyének madárvilága. – Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola
          Tudományos Közleményei VIII. Természettudományok, 3: 10: 199–212.
GYURÁCZ J., LUKÁCS Z., VÖRÖS N., 2010: Vas megye madarainak névjegyzéke. – Cinege, 15: 43–102.
KESZEI B., 2008: A Répce mente élőhely-térképezésének néhány aktuális és összehasonlító adata. – Vasi Szemle, 6: 900–917.
SZÉP T., 2000: A madár-monitorozás új módszerei és lehetőségei. – Ornis Hungarica, 10: 1–16.
SZÉP T., NAGY K., NAGY ZS. & HALMOS G, 2012: Population trends of common breeding and wintering birds in Hungary,
          decline of long-distance migrant and farmland bird during 1999–2012. – Ornis Hungarica, 20(2): 13–63.