MINDSZENTY JÓZSEF
ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE¹

Serédi Jusztinián hercegprímást 1945. április 2-án, húsvéthétfőn temették el Esztergomban. A szertartást követő fogadáson, mint legégetőbb egyházi kérdés természetesen szóba került a prímási szék betöltése. Angelo Rotta pápai nuncius a jelenlévő főpapok magánvéleményét firtatta, hiszen még korai lett volna akár a kormány, akár a püspöki kar vagy az esztergomi káptalan jelölőlistáját elvárni. Grősz József kalocsai érsek elzárkózott az utódlás elől, talán mert természete szerint ő egy jóságos, visszafogott, és kevésbé harcos egyéniség volt. igazi esélyesnek az erdélyi származású báró Apor Vilmos győri püspököt tartották, aki éppen a temetés napján halt bele abba a lövésbe, amit a rezidenciájára menekült asszonyok védelmén felbőszült, ittas szovjet katona adott le rá.

A temetés után két nappal kiutasították az országból Angelo Rotta pápai nunciust. ² Ma már bizonyosan tudjuk, hogy nem az ideiglenes Nemzeti Kormány, hanem a szövetséges (szovjet) Főparancsnokság intézkedéséről volt szó. Erre a legnyomósabb bizonyíték Vjacseszlav M. Molotov külügyi népbiztos kézírásos utasítása azon a jelentésen, amelyet a Vörös Hadsereg főparancsnokságától kapott a Budapesten tartózkodó diplomatákról: "Ki kell tessékelni ezeket az urakat Magyarországról. Kísérjék figyelemmel."³ A mindössze hatfős listán Gennaro Verolino uditore, Angelo Rotta nuncius munkatársának neve szerepelt az utolsó helyen. Ez a kiutasítás volt az első csalódás azok számára, akik lehetségesnek tartottak a szovjet hatalomhoz bármilyen közeledést. Azok számára viszont, akik az együttműködést elképzelhetetlennek vélték, a szovjetek egyházellenes szándékait igazolta.

 

KORMÁNYJELÖLTEK

A távozó nunciust a Magyar Katolikus Püspöki Kar szent Kereszt Egyesülete védőirodájának vezetője (és e munka révén a nunciussal bizalmas viszonyt ápoló) Cavallier József újságíró kísérte ki a Ferencvárosi-pályaudvarra: "...kísérés közben újra arról beszélt Angelo Rottával, hogy nincs jobb jelölt az esztergomi érseki székre, mint Mindszenty József veszprémi püspök... Mert bátorságot mutatott a nácikkal szemben, mert meg nem alkuvó..." ⁴ Cavallier utolsó mondatát így idézte fel az utókornak Fábián János, az idő tájt a Prímási Levéltár levéltárosa: "Szaladtam a vonat mellett... a nuncius a marhavagon ajtajából a védődeszkára támaszkodva integetett. Akkor, a vonat mellett futva is, azt kiabáltam felé: a veszprémi püspök..."

Angelo Rottát nem kellett különösebben rábeszélni, már 1944-ben is kiállt Mindszenty mellett, amikor a veszprémi püspöki jelölés volt napirenden, és azóta nem volt miért megváltoztatni személyes jó véleményét róla. Ő tehát feltehetően Mindszentyt ajánlotta a Vatikánnak, és úgy vélekedett, ha elhagyni kényszerülne Magyarországot (ami a kiutasítással be is következett), "akkor senki sem volna érdemesebb és hűségesebb, aki képviselhetné Rómát."⁵ Ezzel a nuncius arra utalt, hogy a mindenkori magyar prímás évszázadok óta legatus natus, azaz született pápai követ, tehát hivatalból összekötő a szentszék és a magyar kormány között.

Hans Frederick Arthur schoenfeld, az amerikai misszió budapesti képviselője 1945. április 30-án arról tájékoztatta külügyminiszterét, hogy hivatalában felkereste őt gróf Pálffy József, a Keresztény Demokrata Néppárt elnöke, és bizalmasan arra kérte, hogy Serédi utódjára vonatkozó ajánlását juttassa el báró Apor Gábor volt vatikáni magyar követhez Rómába (aki Magyarország német megszállása után posztjáról lemondott, és az olasz fővárosban maradt). A gróf két jelöltet említett, P. Jánosi József jezsuitát és Mindszenty József püspököt, de kettejük közül a püspököt preferálta. A jelentést kiértékelő amerikai külügyi tisztviselő tanulságos gondolatmenettel Pálffy gróf kérésének mellőzését javasolta feletteseinek: "Jómagam semmit sem tudok az említett két papi személy politikai nézeteiről, sem arról, hogy milyen hírben állnak. Személyes véleményem az, hogy az üzenetnek részünkről Aporhoz való eljuttatása politikailag nagyobb veszélyt jelent még annak ellenére is, hogy pusztán postásként szolgálunk, mint az esetleg megszerezhető előny. Ha kitudódik, kedvezőtlenül érintheti a szovjet hatóságokkal és az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal fennálló kapcsolatainkat. Noha előfordulhat, hogy néhány kérdésben szembe kívánunk helyezkedni a szovjetekkel Magyarországon, viszont ügyünket nem fogja segíteni, ha azt hiszik, hogy okkal gyanakszanak ránk a Vatikán és a klerikális párt ellenük irányuló manővereinek támogatása miatt."⁶ Az amerikaiak a legcsekélyebb mértékben sem kívántak súrlódást a szovjetekkel a prímási utódlás miatt.

Minderről az érintett valószínűleg semmit sem tudott. 1945. május 2-án Grősz József kalocsai érsekkel gróf Teleki Géza kultuszminiszternél járt, hogy a katolikus iskolák jövőjéről és az iskolai hitoktatásról érdeklődjenek. szóba került a hercegprímási szék betöltése is, nevezetesen az, hogy milyen beleszólása lesz ebbe a kormánynak. A főpapok szerint a történtek után – az egyház anyagi tönkretétele a márciusban megkezdett földreformmal, a nuncius eltávolítása, a papok zaklatása miatt – a kormány nem számíthat arra, hogy az Apostoli szentszéknél súlya lesz véleményének.⁷ Mivel az állam és egyház viszonyának szempontjából soha nem volt mellékes, hogy ki ül a hercegprímási székben, Dálnoki Miklós Béla kormánya is élni kívánt a még 1927-ben köttetett, úgynevezett intesa semplice (egyszerű megegyezés) adta lehetőséggel. Tartalmilag ez annyit jelentett, hogy a főpapi szék betöltésének jogát az Apostoli Szentszék 1918-tól magához vonta ugyan, de a magyar kormánynak lehetősége nyílt arra, hogy a Rómától függő egyházi hivatalok betöltésekor észrevételeit előzetesen jelezze, és az általa alkalmasnak vélt személyekre javaslatot tegyen a szék üresedésétől számított két hónapon belül. A mostani konkrét esetben Serédi Jusztinián hercegprímás március 29-ei és Apor Vilmos győri püspök április 2-ai halálát követő két hónapos határidő május 29-én, illetve június 2-án járt le.⁸

A kormány 1945. május 25-ei ülésén – még a határidő lejárta előtt – foglalkozott az új hercegprímás személyével. Teleki Géza kultuszminiszter bejelentette, hogy "60 napon belül javaslatot kell tenni a Szentszékhez 3 jelölt tekintetében, mert különben a Szentszék önállóan dönt. Javaslatának sorrendje 1.) Bánás [sic! László], 2.) Márton Áron, 3.) Grősz [József], 4.) Czapik [Gyula], 5.) Mindszenthy [sic! József]. A jelölést ebben a sorrendben javasolja. Egyben felkéri a külügyminisztert, hogy a döntés után az E.B.-nél [szövetséges Ellenőrző Bizottságnál] a javaslat eljuttatását a Szentszékhez eszközölje ki."⁹ E listát Balogh István szeged-alsóközponti plébános, 1944 és 1947 között a miniszterelnökség kisgazdapárti politikai államtitkára 1960-ban írt visszaemlékezésében még egy jelölttel egészítette ki: szerinte P. Jánosi József jezsuita filozófus is élvezte a kormány bizalmát.¹⁰ A minisztertanács végül első helyen Bánáss László prépostot, debreceni plébános helynököt, másodikként Márton Áron gyulafehérvári megyéspüspököt, a harmadik helyen pedig Kelemen Krizosztom bencés rendi főapátot ajánlotta a hercegprímási méltóságra. ¹¹ A pannonhalmi főapát Vörös János honvédelmi miniszter javaslatára került harmadikként a listára.

Megindultak a találgatások. Czapik Gyula egri érseknek azért adtak nagy esélyt, mert Angelo Rotta szűkebb baráti köréhez sorolták, aki régóta egyengette Czapik karrierjét. Római források viszont úgy tudták, hogy az egyházjog professzorával, a náciellenességéről ismert Magyary Gyulával fogják a hercegprímási széket betölteni.¹² Kádár János 1971-ben, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkáraként úgy nyilatkozott, hogy "Mindszentyt a Kommunista Párt ajánlotta hercegprímásnak, jobbnak tűnt, mint a másik jelölt, s most kiderült, hogy rosszabb volt. Három jelölt volt, s a három jelölt közül mi kommunisták Mindszentyre szavaztunk".¹³ A politikust azonban megcsalta emlékezete. 1945. május 28-án négyen a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének ötfős Titkárságából (Rákosi Mátyás, Rajk László, Farkas Mihály és Kádár János; Révai József hiányzott), valamint az ülésen részt vevő kormánytagok – Gerő Ernő, Nagy Imre és Molnár Erik – valóban megtárgyalták a minisztertanács javaslatát. Vita nélkül elfogadták Bánáss László, Márton Áron és Kelemen Krizosztom jelölését, és erre utasították a kormányban ülő három kommunista minisztert.¹⁴ Gerőék feltehetően a jegyzőkönyvben rögzítettnél sokkal részletesebben beszámoltak a minisztertanácsi ülésről, tehát Kádár nem alaptalanul emlékezett Mindszenty nevére, de jelölni nem őt jelölte a párt.

Nyilván Mindszenty előtt sem maradt titokban, hogy eleve csak az ötödik helyre sorolták, így nem került a kormány jelöltjei közé. A listavezető Bánáss László az Ideiglenes Nemzeti Kormányt debrecenben tanácsadóként segítette egyházi kérdésekben, a kormánytagok őt ismerték személyesen – kézenfekvő volt szolgálatainak honorálása. Ugyanezért viszont érthető Mindszenty bizalmatlansága, amit leendő utódjával szemben táplált. Bánáss túlzott barátkozása politikusokkal, kivált baloldaliakkal beárnyékolta kettejük kapcsolatát.

A kormány lehetőségeinek határain belül mindent megtett, hogy befolyásolja az új prímás személyének kiválasztását, és kérte a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot, hogy közvetlenül érintkezhessen a szentszékkel. ám Georgij Makszimovics Puskin szovjet politikai megbízott július végén leállíttatott minden lépést "arra való tekintettel, hogy nincs módjuk eljárni diplomáciai viszony hiányában".¹⁵ Kétséges tehát, hogy Róma kapott-e egyáltalán az Ideiglenes Nemzeti Kormánytól bármilyen jegyzéket, vagy – ahogy Grősz és Mindszenty azt előre megjósolta – egyszerűen nem vett tudomást a jelölésről, és érvénytelennek ítélte az 1927-es intesa semplicét. Pedig annak jogfolytonosságára az Ideiglenes Nemzeti Kormány sűrűn hivatkozott, szerződésnek tekintette, amivel az 1927-es jegyzéket eredeti tartalmához képest meglehetősen túlértékelte. Ezzel együtt inkább arról volt szó, hogy Magyarország még nem volt szuverén, ab ovo önállóan és függetlenül nem tudott élni a megszerzett engedményekkel, így beállt az intesa semplice előtti, az 1917-es egyházi törvénykönyvben rögzített római értelmezés: a püspökkinevezések joga mindenestül a Szentszéké. Mindenesetre Róma nem a kormány jelöltjei közül választott. Az a tény viszont, hogy Mindszenty helyére a veszprémi püspöki székbe a kormánylistát vezető Bánáss László került, mégis felkelti a gyanút, hogy Róma és Budapest megtalálta a nem hivatalos érintkezés módját, hiszen a debreceni prépost-plébános meglehetősen ismeretlen lehetett a Szentszék előtt.

 

SZEMPONTOK A KIVÁLASZTÁSHOZ

A jelölés elhúzódó folyamata alatt Mindszenty József személyére többen is felhívták a Szentszék figyelmét. Eltúlzottnak vélhetnénk, az iratok mégis alátámasztják P. Nagy Töhötöm jezsuita szerepét, aki 1945 nyarán a katolikus agrárifjúsági mozgalom anyagi megsegítése érdekében utazott Rómába – a prímáskérdés befolyásolása szempontjából tehát a legjobb időben volt a legjobb helyen. A veszprémi püspök és a mozgalmat irányító jezsuiták – P. Kerkai Jenő és P. Nagy Töhötöm – közötti viszony ekkor még felhőtlen volt, ami Pehm József hittanár és a gimnazista Kerkai (akkor még Czinder) Jenő tanár–diák kapcsolatában gyökeredzett. Mindszenty zalaegerszegi apátplébánosként és veszprémi püspökként is támogatta a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testületének, közismert nevén a KALOT-nak a munkáját.

P. Nagy Töhötöm kalandos utazással jutott el Rómába valamikor a nyár derekán. Beszámolója szerint ő volt az első látogató a Vörös Hadsereg által megszállt területekről, ezért kitüntetett érdeklődéssel fogadták. Az országról és a katolikus mozgalmakról készített jelentésében a frontharcoktól kezdődően az 1945. június 14-ig terjedő időszakról írt. Részletezte az anyagi és erkölcsi pusztulást (kifosztottság, eszköztelenség, brutalitás, Apor püspök megölése, félmillió ember elhurcolása) és az aktuális ideológiai-politikai erőviszonyokat ("az oroszok látszólag nem folynak bele az ügyekbe", viszont a "magyar kommunisták csinálnak mindent" és "a kommunista párt a szovjet vak eszköze, végrehajtja annak közvetlen utasításait").¹⁶ A jövőt sötéten látta, nem zárta ki Magyarország függetlenségének feladását és a szovjet tagállamokhoz történő csatolását. Az emberek hangulata háborús: a győztes nyugati hatalmak és a szovjetunió közötti háborút valószínűsítik Magyarországon, Ausztriában és Romániában is. E tekintetben a jezsuita ekkor még Mindszentyhez hasonlóan gondolkodott, de véleménye gyökeresen változni fog, ami a világra való kitekintés, az árnyaltabb információk, a "római levegő" következménye. Saját bevallása szerint is meglepetéssel értesült arról, hogy magas rangú vatikáni személyiségek abba az irányba befolyásolják a pápát, hogy "keresni kell az orosz felé egy »modus vivendi« megtalálásának útját".¹⁷

P. Nagy Töhötömöt római tartózkodása alatt Silvio Sericano, az Apostoli Szentszék államtitkárságának diplomatája – aki az épp vakációzó Giovanni Battista Montinit, az Általános Egyházi Ügyeket felügyelő substitutust,¹⁸ a későbbi VI. Pál pápát helyettesítette – kikérdezte a Magyarországon megüresedett püspöki székek betöltéséről. A jezsuita az új hercegprímás haladéktalan kinevezését sürgette; mielőbb pásztor kell a nyájnak – állította. Róma ne várjon a magyar kormány bejelentkezésére, mert azzal indirekt módon diplomáciailag elismerné. P. Nagy, bevallottan azzal a szándékkal, hogy a jezsuiták majd "kézben tartják", első helyen Mindszenty Józsefet nevezte meg a hercegprímási székre. Végső következtetése szerint "Mindszenty Józsefben a jeles és kiváló államférfiak minden erénye és hibái vegyülnek össze."¹⁹ A jezsuita atya – akit egy-két rendtársán kívül aligha ismertek Rómában – meglehetősen találóan és körültekintően jellemezte Mindszentyt (bár ezt az utókor szívesen mellőzi, mivel Nagy Töhötöm később meglehetősen kalandos életutat járt be, és az egyházhoz kétértelműen viszonyult).²⁰ Tulajdonságai közül kiemelte az életrajzokban méltatlanul elhanyagolt szempontot: Mindszenty nemcsak egy munkabírásban felülmúlhatatlan, a közéletben is aktív püspök, de buzgó, imádságos papi életet is él. őrajta kívül P. Nagy még bő tucatnyi lehetséges jelöltről adott információt. A kinevezés halogatásának vagy sürgős megejtésének tétjéről és a szóba jöhető személyekről P. Nagy személyesen is kifejthette érveit a pápának 1945. augusztus 14-én.

Egy félhivatalosnak tekinthető listával Tóth Miklós esztergomi teológushallgató 1945. augusztus 6-án indult el Magyarországról, és 17-én éjjel érkezett Rómába. A főegyházmegyében lefolytatott "közvélemény-kutatás" szerint az alsópapság és a megkérdezett befolyásos egyházi személyiségek mindannyian egyetértettek abban, hogy a prímási szék betöltése az elsődleges, hogy kivel, az csak másodlagos. "Mindenki erős kéz után sóvárog a viharos időkben. A klérus el van szigetelve és bizonytalan: hiányzik a vezetés egysége. Most, amikor az Egyház fájdalmasan kezd magához térni a földreform csapása után, a klérus nem tudja, milyen gyakorlati magatartást öltsön a sokféle politikai mozgalommal szemben."²¹

Az alsópapság egyöntetűen, míg a név szerint említett befolyásos papi személyek többnyire első helyen Mindszenty Józsefet ajánlották hercegprímásnak. Badalik Bertalan domonkos tartományfőnök Grősz József kalocsai érsekre, Subik Károly egri prelátus Kelemen Krizosztom bencés főapátra voksolt. Borbély István jezsuita tartományfőnök nem mondott nevet, csak elvárását, hogy a prímás "erős kezű" legyen. Mihalovics Zsigmond, az Actio Catholica országos igazgatója diplomatikusan úgy vélte, hogy a legjobb mindent a Szentlélekre bízni, de némi sürgetésre azért kinyilvánította, hogy a posztra méltónak tartja Mindszentyt. "Marad a kérdés: a Vatikán vagy határozott, biztos kezű embert akar, és akkor Mindszenty püspököt a Gondviselés küldte, vagy egy inkább békítő politikát tart alkalmasnak, és akkor legmegfelelőbb Grősz érsek" – összegezte a véleményeket a fiatal papnövendék postázta irat.

Grősz viszont nem vállalta a jelöltséget, amit már Serédi temetésén Rotta nuncius tudtára adott. Az esztergomi káptalan első számú jelöltje Drahos János érseki helytartó volt – egy óriási munkabírású, hivatalnok típusú pap, de nem a "háborús romhalmaz" kezeléséhez megfelelő, energikus személyiség. Feltűnő, hogy senki nem jelölte Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt, holott ő is megszenvedte a nyilasok börtönét, és 66 életévével nem számított öregnek. Ellene szólhatott, hogy bátyja altábornagyként szolgált a Horthy-hadseregben, s bár náciellenessége köztudott volt, ez ballasztot jelentett.

 

A DÖNTÉS

Az esztergomi főegyházmegyéből érkezett tanácsok lényegében ugyanazt sugallták, mint amit P. Nagy is: a hercegprímás kinevezésével nem szabad várni, és a posztra Mindszenty József az egyik legalkalmasabb. A Vatikánban ezúttal nem halogatták sokáig a döntést. XII. Piusz pápa 1945. augusztus 16-án – mindössze két nappal az után, hogy P. Nagy Töhötömöt magánkihallgatáson fogadta, de még az esztergomi lista ismerete nélkül – 5017/45. számú értesítése szerint Mindszenty József veszprémi püspököt választotta ki az esztergomi érseki székre.²²

Miért fogadta el a Mindszentyre tett személyi javaslatot a pápa, amikor több lehetséges jelölttel is szembesítették? Vajon miért őt emelte erre a fontos és politikailag érzékeny tisztségre? Miért nem olyan személyiséget, akitől rugalmasabb vagy békülékenyebb magatartásra számíthatott a háború utáni állami vezetéssel szemben? Nem kevés olyan Monsignore akadt ugyanis a pápai államapparátusban, aki kétségbe vonta a "parasztpüspök" alkalmasságát, leggyengébb oldalának a politikai okosság hiányát tartva. Mások viszont úgy vélték: Magyarország így is, úgy is elveszett, épp ezért Mindszenty – mint kipróbált és bizonyított antifasiszta és egyben antikommunista – a "végső harc" számára a legmegfelelőbb ember.²³

Kikezdhetetlen, szilárd, példás életű, tiszta főpapot kellett kiválasztani. Mindszenty legitimizmusa alapján nem azonosult a bukott Horthy-rendszerrel, nyilasellenessége az egész országban ismert volt, ahogy náciellenessége is, de a nácizmus iránti megvetését nem kapcsolta össze németellenességgel. (Magyarországra általában nem volt jellemző olyan éles és tömeges náciellenes hangulat, mint a lengyelekre és a csehekre.) Mindszentynek ez a magatartása fontos körülményként szolgálhatott a germanofil XII. Piusz pápa számára, aki továbbra is Németországot tekintette a kommunizmus elleni védőbástyának a háború utáni Európában. A hazai konzervatív-polgári politikai erőknek pedig mértékadó támaszra volt szüksége a magyar katolicizmus részéről, ha a kommunistákat, akik lépésről lépésre előrébb nyomultak, vissza akarták tartani. Minden körülményt összevetve a Magyarországot fenyegető bolsevista befolyás ellen éppen egy ilyen határozott, kemény egyéniség, mint Mindszenty József, a püspökök között rangban a legfiatalabb, a világegyházban ekkor még teljesen ismeretlen főpásztor látszott biztosítéknak arra, hogy méltóképpen kormányozza a trón és az oltár szövetségéből isten szabad ege alá került magyar katolikus egyházat. A pápa döntésével világossá tette: mit gondol arról, hogy az egyháznak milyen választ kell adnia a kommunizmus jelentette kihívásra a háború utáni Európában.

A hírt tartalmazó levelet P. Nagy Töhötöm hozta Rómából Budapestre. A levél magyarországi útjáról kétféle változat is ismert. A történész részéről hitelesnek tekintett, egykorú naplóadatokkal alátámasztott verzió szerint a pápai államtitkárság pecsétjével ellátott, lezárt levelet Witz Béla budapesti érseki helytartó megbízásából Szölgyémy József, a Központi Karitász titkára vitte el 1945. szeptember 5-én este Kalocsára, az intézkedésre jogosult Grősz József érsekhez.²⁴ Ő pedig, mielőtt a feladat teljesítése érdekében személyesen utazott volna Veszprémbe, egy Mindszentynek címzett levélben összefoglalta a római döntést, amelyben idézte a saját szerepére vonatkozó pápai sorokat is. Megrendítő pillanat lehetett Mindszenty életében, amikor olvasni kezdte a Vatikánból Grőszhöz érkezett latin nyelvű értesítést: "Van szerencsém veled közölni, hogy a Szentatya az esztergomi érseki székre nagyméltóságú és főtisztelendő Mindszenty József veszprémi püspököt léptette elő. Mivel pedig most nincs Magyarországon követe, a Szentséges Atya úgy határozott, hogy a Te [Grősz József] gondod legyen akaratát végrehajtani. Mindenekelőtt közöld Mindszenty Őnagyméltóságával esztergomi érsekké történt kineveztetését és kérd ki a beleegyezését. Addig az ügyet a Szent Officium titkaként őrizd meg, amíg Mindszenty Őnagyméltósága nem nyilatkozik, hogy vállalja[-e] a tisztet, amelyre a Szentatya hívja."²⁵

Mindszenty habozott, és nem döntött azonnal. Holott Grősz levele biztosra vette az igenlő választ: "Az ügy egyébként annyira befejezett, hogy Őszentsége már gondoskodott a veszprémi egyházmegye kormányzásáról, kinevezve apostoli adminisztrátorrá Bánás [sic!] László debreceni plébánost, amit Veled azonban ugyancsak a Szent Officium titkaként közlök."²⁶ Mindszenty emlékirataiban így örökítette meg a történteket: "Somogyból jövet 1945. szeptember 8-án este tértem vissza a püspöki székvárosomba, Veszprémbe. Ott Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar az idő szerinti elnöke már várt rám, és ő közölte velem a Szentatya akaratát: fogadjam el az esztergomi érsekséget. Grősz érsek sürgetett a válaszért, de én féléjszakai, hosszú érvelés után, amelyhez Czapik Gyula egri érsek érvei is csatlakoztak, 24 órás haladékot kértem. Nem egy okom lett volna arra, hogy a választást ne fogadjam el: milyen könnyű lett volna nem-et mondani. [...] Mégis két nap múlva vállaltam a súlyos terhet. Döntő volt ebben XII. Piusz pápa akarata és bizalma, aki ismerte papi és lelkipásztori tevékenységemet és annak alapján alkalmasnak talált a veszprémi püspökségre a kormány akarata és akadékoskodása ellenére. Tudott fogságomról és a nuncius jelentései alapján arról, hogyan kormányoztam egyházmegyémet. Tisztában voltam azzal, hogyha nemet mondok, Rómának újabb időt kell vesztegetnie más jelöltek keresésére és meggyőzésére. A két érsek pedig azzal érvelt, hogy máris rengeteg hátránya származott a magyar katolicizmusnak abból, hogy a prímási szék fél évig betöltetlen maradt. Reménnyel töltött el az a tudat is, hogy az ország népe az utolsó évtizedekben hitben és erkölcsi életében megerősödve a háborús katasztrófa után a keresztény valláshoz való ragaszkodásának megindító jeleit mutatta. Némileg bíztam a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban (SZEB) is..."²⁷

Az elhunyt hercegprímás, Serédi Jusztinián jelleméből hiányzott a vezetői ambíció és a világi közügyek iránti elhivatottság. Mindszenty magában hordozta mindkettőt, ám képzettségének hiányossága most fokozottan zavarta. Kételyeit elsőként kevés bizalmasai egyikével, Endrédy Vendellel, a ciszterci rend zirci apátjával osztotta meg: teológiai tanulmányait nem egy híres egyetemen, hanem csak egy vidéki főiskolán végezte, s ennek kárát láthatja a főpapi tekintély; nem beszél nyelveket, elfogadhatóan csak németül, s bár latinul jól tud, de ennek a világi látogatók esetén semmi hasznát nem veszi; az emberekkel való érintkezése és tárgyalási módja eddig is sok nehézség forrása volt; kormányzati képességei nincsenek eléggé kipróbálva, hiszen túlságosan rövid ideje püspök. Könyveinek köszönhetően viszont az ország papsága és a világiak közül is sokan ismerik, s a nyilasoktól elszenvedett bánásmód következtében a kormány sem fogja bizalmatlanul fogadni.²⁸

 

A pápai kinevezési okmány, 1945. október 2. Prímási Levéltár, Esztergom

 

Mindszenty jól ismerte önmagát, korabeli feljegyzésében saját ellenvetései között ezt is kiemelte: "Nem vagyok diplomatikus, taktikus, csak az elvek ereje." Az elfogadás mellett szóló érveit ebben a rangsorban említette: "1) Valamilyen börtön valamikor bekövetkezik. 2) Nem utasítom vissza a munkát és a vértanúságot.²⁹ 3) A hírek [a kinevezésről] már – honnan? – terjednek. 4) Nagyon nehéz az Apostoli Szentszékkel való kapcsolat, ezért legalább egy évbe telik, míg másik személyt találnak. 5) A két érseknek nincs ambíciója. K[alocsa] vonatkozásában biztosan látom; Eger vonatkozásában?"³⁰ Kétségtelenül erősen motiválta Mindszentyt már itt, ebben a pillanatban a tanúságtétel lehetősége a hitért, kész volt személyes áldozatot vállalni az elveiért, akár a vértanúságig is elmenően. szeptember 11-én P. Nagy Töhötömöt is felkereste, hiszen nem maradt titokban előtte, hogy ő hozta Rómából XII. Piusz levelét. A jezsuita őszintén elmondta neki mindazt, amit a pápai magánkihallgatáson is. Beszélgetésük végén Mindszenty megindultan ejtette ki a hozzájárulását jelentő "affirmative" szót.³¹

Nyilvánvaló, hogy Mindszenty tisztában volt hiányaival és erényeivel. Végül arra a következtetésre jutott, hogy zalaegerszegi plébániája ablakából nemcsak a zalai megyeházára látott rá, de az ország házára is. Megismerte a közigazgatást, a rendeleteket, a szabályokat, kérvények özönével foglalkozott, intézkedett, kért, ha kellett, mennydörgött. A hivatalnokok az első számú ellenőrt nem az alispánban, hanem benne látták. Az ekkor megszerzett bőséges élmény és tapasztalat önbizalmat adott neki ahhoz, hogy irányítsa a magyar katolikus egyházat, s hogy hercegprímásként már az egész társadalmat, az egész államvezetést kontrollálja. S mire a kinevezés elfogadása mellett döntött, azt is szilárdan elhatározta: igenis alkalmas lesz irányt mutatni az egész ország katolikusságának. "Ismerem a rám váró feladatok nagyságát és súlyát. De megoldjuk az összes kérdéseket, ha lesznek megfelelő munkatársaim és támogatóim. Tudod, mit akarok" – írta báró Kray Istvánnak, optimistán nézve az előtte álló kihívásra.³² Már nem ifjú emberként, hanem 53 évesen Mindszenty József készen állt az új feladathoz felnőni.

Grősz érsek minden haladékon túl, 1945. szeptember 14-én kapta meg levélben és sürgönyileg Mindszenty beleegyezését. Ezzel a pápai kinevezési szándék nyilvánossá válhatott, amit Grősz azonnal közzé is tett (bár a fővárosi lapok megneszelték a hírt, és megelőzték a hivatalos bejelentést).³³ Formailag szokatlan, hogy mind a pápai kinevezési bulla, mind a káptalannak szóló értesítés csak jóval később, 1945. október 2-án kelt (azaz a káptalani beiktatás napján), amit napokkal az ünnepélyes székfoglaló után, október 19-én expediált a pápai kancellária.³⁴ Mindszenty József kinevezését a korabeli hírek és az utókor különböző napokhoz kötötte, ezért indokolt leszögezni, hogy a pápai bulla keltezése (1945. október 2.) tekintendő Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése egyházjogilag érvényes és hivatalos dátumának. Az oklevelek keltezésének késlekedését az apostoli nuncius hiányából eredő elnehezült kapcsolattartás magyarázza, legalább ennyi idő kellett ahhoz, hogy az iratok Rómába, és onnan Budapestre jussanak. Épp ezért Grősz József kalocsai érsek meglehetősen széles körű felhatalmazást kapott. A már említett, a pápai államtitkárság augusztus 16-án kelt, 5017/45. sz. levele szerint a nehéz közlekedési viszonyok miatt "Őszentsége megengedi, hogy Mindszenty Őnagyméltósága elfoglalja az érseki széket, mielőtt a szokásos pápai okmányokat megkapja".³⁵ Rómában csak a pápai oklevél kiadásának napján, október 2-án hozták nyilvánosságra a kinevezést, amit a magyar kormány hallgatólagosan jóváhagyott, de legalábbis nem "kifogásolta meg".

Az új hercegprímás beiktatásáig többnyire "kinevezett hercegprímásként" írt alá. Első levelét XII. Piusz pápához címezte 1945. szeptember 20-án, immár Esztergomból: "Legmélyebb tisztelettel fogadtam Szentséged igaz nagy kegyelmét, amellyel engem, haszontalan szolgáját arra méltatott, hogy az esztergomi érsekség székébe ülhessek. Beleegyezésemet csak három nappal később tudtam adni, mivel felettébb nehéz ezekben az időkben Magyarországon az ilyen méltósággal járó feladat. Súlyosabbá vált Isten keze felettünk. Harminc éven keresztül tanítottam a híveket az Apostoli Hitvallás iránti engedelmességre, most nekem is engedelmeskednem kell. Noha meglehetősen szegény vagyok e méltósághoz és erőtlen ehhez a teherhez, mégsem vonakodom sem erőfeszítésemet, sem lelkesedésemet adni a bárányokért, az Egyházért és a hazáért a mostanában garázdálkodó farkasok ellenében."³⁶

Az új esztergomi érsek címere a püspökihez képest annyiban módosult, hogy a pajzsot kettéosztatta: a bal oldali mezőbe Árpád-házi Szent Margit, a jobb oldaliba a Pehm családi címerből átvett három rózsa került. Felirata – Pannonia Sacra (szent Magyarország) – nem változott. A címerkép megfestéséért Megyer-Meyer Antal főiskolai tanár két mázsa burgonyát és két mázsa kenyérlisztet kért honoráriumként.³⁷

 

A SZÉKFOGLALÓ

1945. szeptember 14-én félórán át zúgó harangok kongatták ércnyelvükön Mindszenty József esztergomi érseki kinevezésének hírét. A hívek öröme a sajtóban és a politikai közéletben is kedvező fogadtatásra talált. Ahogy a katolikus Új Ember hetilapban Antall József kisgazda államtitkár jellemezte, Mindszentyvel egy "acélember" került a hazai katolikus egyház élére.³⁸ Veszprém városa visszafogottan reagált: "A Várban kinn lengenek a zászlók. A városban kevésbé" – jelentette Lékai László püspöki titkár, majdan Mindszenty utóda az érseki székben.³⁹ A kormány tudomásul vette kinevezését, annak reményében is, hogy gyorsan rendeződhet kapcsolata a Szentszékkel. Politikai ellenvetése aligha lehetett volna, hiszen maga ismerte el a veszprémi püspök ellenálló voltát, amikor 300 holdat mentesített a veszprémi javadalomból. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök a kormány nevében üdvözölte az új esztergomi főpásztort, aki 1945. szeptember 22-én reggel 8 óra 45 perckor egy rövid, Pápáról feladott választáviratban mondott köszönetet: "Miniszterelnök Úr meleg gratulációját hálásan köszönöm, az ország első közjogi méltósága hazája rendelkezésére áll. Hercegprímás."⁴⁰

Mindszenty Józsefet a székesfőkáptalan 1945. október 2-án iktatta be az érseki stallumba. Az ünnepélyes székfoglalóra október 7-én, délelőtt 11 órakor került sor a zsúfolásig megtelt esztergomi bazilikában. Nem mindennapi esemény egy prímási székfoglaló: a XX. században ezt megelőzően csak kétszer, 1916-ban és 1928-ban történt hasonló. (okozott némi kellemetlenséget, hogy a székfoglaló a budapesti önkormányzati választásokkal egy időben volt, ugyanis a különvonat reggel 8 órakor indult Esztergomba, vissza pedig csak öt körül, így az ünnepségre igyekvőknek alig maradt ideje szavazni.) Az Ideiglenes Nemzetgyűlést Zsedényi Béla elnök, a kormányt Vörös János honvédelmi miniszter és gróf Teleki Géza kultuszminiszter, a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot Vlagyimir Petrovics Szviridov altábornagy, a szovjet követséget B. J. Grigorjev tanácsos képviselte (a magyarul is értő orosz diplomata a szentbeszédet már politikai megnyilatkozásnak értékelte).⁴¹ Megjelent az esztergomi polgármester, a helyi református és evangélikus gyülekezet küldöttsége is.

Mindszenty a programját összefoglaló székfoglaló beszédet frappáns fordulattal vezette be: "A hézagosan fennmaradt történeti adatok szerint mint IX. főpásztor jövök a magyar királynék városából a királyok városába."⁴² A történeti adatok azonban nem annyira hézagosak: előtte nyolcnál jóval több veszprémi püspökből lett esztergomi érsek. A prímás emelkedett hangvételű, történelmi példákkal tűzdelt, súlyos mondanivalójú beszédében nem titkolta el az új helyzet felett érzett kétségbeesését: "Ma előttünk riadó, vak mélység örvénylik fel; történelmünk legnagyobb nemcsak közjogi, de erkölcsi, politikai, gazdasági örvényében fuldoklik a vérző Magyarország." Stílusát az érzelmek uralták, de nem csupán a felháborodás vagy a keserűség. "Zsoltárunk a De profundis, imádságunk a Miserere, prófétánk a siralmazó Jeremiás, világunk az Apokalipszis. Babilon vizeinél ülünk és elpattogott hárfahúrokon idegen énekre akarnak tanítani minket." Az érzelmi kettősséget épp a hivatkozott zsoltárok közvetítik: a De profundis (130/129) és a Miserere (51/50) bűnbánati zsoltárok, de nem annyira a panasz, mint inkább a bizalom, a remény kifejezésére. A legyőzött, háború taposta nép nyomorúságának megrázó képét rajzolta fel Jeremiás próféta A siralmak könyvében.⁴³ A siralom mégis bizakodással zárul: ha el is pusztult a templom, az Urat akkor sem lehet legyőzni, s ő megadhatja népének a megtérés kegyelmét. Az Apokalipszis (Jelenések könyve) szintén isten hatalmát hirdeti, aki eljön, és igazságosan elrendezi a világot. A hitnek és a reménynek még akkor is erősebbnek kell lennie, ha "Babilon vizei mellett ülünk". A hasonlat a 137. (136.) zsoltárra, illetve az abban megénekelt babiloni fogságra utal, amikor a hódítók nem elégedtek meg az elnyomással, de győzelmüket örömdalban akarták megénekeltetni a legyőzöttekkel, így fokozva a megaláztatást. A művelt hallgatóságnak nem volt nehéz a bibliai példákat az ország aktuális helyzetére vonatkoztatni, miközben fültanúja lehetett a hercegprímás sajátos történelmi beállítottságának, tradicionalizmust tisztelő arisztokratikus felfogásának, amellyel nem csupán a jelen, hanem a késői magyar századok felé fordult.

Mindszenty arról is beszélt, hogy egyetlenegy lehetőség áll Magyarország előtt: az erkölcsi tisztulás, a morál reneszánsza, aminek vallási alapról kell fakadnia. "Legyünk mi most az imádság nemzete! Ha újból megtanulunk imádkozni úgy, ahogy eleddig imádkoztak, lesz honnét erőt és bizalmat merítenünk." Egy ilyen újjászületés reményében mondta, hogy "akarok jó Pásztor lenni, aki, ha kell, életét adja juhaiért (János 10,15), Egyházáért, hazájáért." A háború utáni összeomlás és letargia közepette Mindszenty az újjáépítésben kiemelt szerepet szánt a katolikus egyháznak. Beszédében röviden kitért az anyagiakra is. "Nem jövök Széchényi és Kopácsy⁴⁴ dúsgazdagságával, pedig de jó volna ez a török időkénél koldusabb, levégzettebb [másutt: elvérzettebb] magyar nemzetnek! Mondom ezt anélkül, hogy sírnék a földiek miatt, de anélkül is, hogy ami jogalap nélkül történt, jogosnak elismerném." Ez a rövidke kitétel azért fontos, mert érvényes nemcsak az 1945-ös földreformra, hanem minden későbbi konfiskálásra. Tehát sérelmezte az alkotmányos út mellőzését, az ideiglenességet nevében viselő kormány egyáltalán nem átmeneti rendelkezéseit. ám a jogalapot hiányolva sem vonta kétségbe a földreform történelmi szükségességét, és soha még csak kísérletet sem tett arra, hogy a földhöz juttatottaktól a földet visszakövetelje.

A székfoglalóban ismételten utalt az ország hercegprímását megillető közjogi helyzetre is, de anélkül, hogy annak tartalmát kifejtette volna: "Még nem léphetek be a közjogi harcok dandárjába sem, mert közjogi örvényben élünk, a jogfolytonosság összes erős fonalai és finom erezetei látszólag elszakadtak. Hiányzik nem egy alkotmányos tényezőnk. De ha a balszerencse enyhültével a nemzet józansága hidat ver, amint mindig hidat vert és most is hidat kell vernie, ha élni akar, az örvény felett, mint Pontifex, mint hídverő és több mint 900 év jogán az ország első zászlósura, a ti érseketek, az ország prímása is ott lesz közjogi életünk helyreállításában és továbbvitelében."

Mindszenty ezúttal az ország "első zászlósurá"-nak nevezte magát, amivel a korabeli sajtó egyébként már hetek óta illette. Jogtörténetileg ugyan téves titulus volt, ám mégis sokan használták. A legtöbben nem tulajdonítottak jelentőséget a szavak sorrendjének: a "hazánk első egyházi és közjogi méltósága" vagy "hazánk első közjogi méltósága és egyházának főpapja" látszólag csak ízlésbeli eltérésnek tűnt. Holott ennél többről volt szó.

Az államfői tisztséget illetően ebben az időszakban jogi vákuum volt az országban. A korábbi törvényes államfő, Horthy Miklós kormányzó jogköre 1944. október 15-én megszűnt, Szálasi Ferenc nemzetvezetőségét elsöpörte a béke, míg a háború utáni többpárti parlamentáris demokrácia formálódása erősen korlátozott, szuverenitáshiányos államiság keretei között kezdődött. A háború traumája forradalmi mélységű változásokat generált: szétbomlasztotta az állam szövetét, a régi politikai hierarchia csődöt mondott, képviselői hitelüket veszítették, a hagyományos társadalmi és gazdasági elit szétesett, a jog- és szokásrend összeomlott. Az egész Horthy-rendszer kompromittálódott, mert német megszállásba, holokausztba és Szálasi ámokfutásába torkollott. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányt a szovjetek szeptember 22-én, az amerikaiak szeptember 29-én elismerték ugyan, a britek azonban a nemzetgyűlési választásokig nem tették ezt meg (majd csak november 17-én). A választások után az államfői jogkört továbbra is az 1945. április 17-én, még a közjogi interregnum alatt megalakult háromfős Nemzeti Főtanács gyakorolta 1946. február 1-jéig. s az államforma ezalatt még mindig királyság volt, de a jogfejlődés és a politikai akarat nem a trón tényleges betöltésének irányába mutatott. Egy társadalmipolitikai-gazdasági tabula rasa teremtődött, amiben a jogfolytonosság "erős fonalai és finom erezetei" valóban szakadoztak.

A provizórikus közjogi zűrzavarban – legalábbis elméleti szinten – a hercegprímási méltóság szilárd, a történelmi jogfolytonosságot is reprezentáló, pártokon felül álló, legitim hatalomforrás maradt. Ezért Mindszenty József kijelentése zászlósúri mivoltára, első közjogi méltóságára – akár valóban le akarta törölni a port az íratlan, úgynevezett történelmi alkotmányról, akár szimbolikusan gondolta is, hogy átmenetileg neki kell kitöltenie a közjogi űrt – azt a benyomást keltették-kelthették, hogy nemcsak a prímási funkció erkölcsi tekintélyét, hanem idejétmúlt közjogi tartalmát és hatalmát is fel akarja éleszteni. Békés Gellért bencés professzor szerint "az új politikai és társadalmi helyzetben helyesebb lett volna megvárni a prímási jogkör tisztázását, mielőtt hivatkozás történik rá".⁴⁵ Mindszenty viszont úgy érezte, hogy ez az a szilárd alap, ami az erőhöz jogot is ad a rá váró küzdelemben.

   

JEGYZETEK

1	Részlet a szerző "Mindszenty József (1892–1975)" című, 2015 őszén megjelenő (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont) monográfiájából.
2	A teljesség igénye nélkül a magyar–szentszéki kapcsolatokról lásd CSIZMADIA Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak alakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966.; ERDŐ Péter: A szentszék és Magyarország. Katolikus Szemle, 43 (1991) 3–4. 140–148. old.; Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk.: ZOMBORI István. METEM, Budapest, 1996 (olaszul: 2001); Lapo LOMBARDI: La Santa Sede e i cattolici dell'Europa Orientale agli albori della guerra fredda. Editrice Pontificia Università Gregoriana–METEM, Róma–Budapest, 1997; GERGELY Jenő: A magyarországi katolikus egyház és a külpolitika (1948–1990). In: Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században. szerk.: PRITZ Pál. Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 2006; Magyarország és a római Szentszék. (Források és távlatok.) Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére. Szerk.: TUSOR Péter. Gondolat–PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport, Budapest–Róma, 2012. (CVH I/8); Matteo Luigi NAPOLITANO: Budapest igazai. A soá és a vatikáni diplomaták. Szent István Társulat, Budapest, 2015.
3	"Нужно выпроводить этих господин из Венгрии. Проследите за этим." Arhiv Vnyesnyej Polityiki Rosszijszkoj Federacii, Orosz Föderáció Külpolitikai Levéltára] fond 06., opisz 7., papka 28., gyelo 371., liszt 6. A Vörös Hadsereg politikai főcsoportfőnök-helyettesének 44038. sz. jelentése V. M. Molotovnak, 1945. március 1. Ezen kézírással Molotov utasítása V. G. Dekanozov külügyi népbiztos-helyettesnek címezve, 1945. március 8. – Megjegyzés: Verolino felettese, Angelo Rotta nuncius nem szerepel a listán. A háborús körülmények között nyilván nem volt egyszerű feladat pontosan és hiánytalanul megállapítani az egyes diplomaták kilétét. A listán olvasható további öt személy: Carl Ivan Danielsson svéd királyi követ, Harald Feller svájci ügyvivő, Friedrich Born, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának magyarországi megbízottja, Ritter, a francia Havas hírügynökség tudósítója, egyúttal a francia Vöröskereszt képviselője és Carl Lutz svájci alkonzul.
4	SAÁD Béla: Tíz arckép. Ecclesia, Budapest, 1983. 96. old. (A következő idézet is innen – B. Ma.)
5	BOER, Nicholas: Cardinal Mindszenty and the Implacable War of Communism Against Religion and the Spirit. B.U.E., London, 1949. 26. old.
6	Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) XX–10–K Legfőbb Ügyészség Politikai Osztály (a továbbiakban: LÜ PO) 18.300/1989. Amerikai levéltári anyagok. H. F. Arthur Schoenfeld követ 1817. sz. felterjesztése a külügyminiszternek. Budapest, 1945. április 30. Ugyanitt: Office Memorandum, May 3, 1945. Másolatok.
7	A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945–1948 között. szerk.: BEKE Margit. Argumentum, Köln–Budapest, 1996. 46. old. Az 1945. május 24-ei püspökkari értekezlet jegyzőkönyve, 25. pont; Grősz József kalocsai érsek naplója 1944–1946. S. a. r. TÖRÖK József. Szent István Társulat, Budapest, é. n. 213. old.
8	MNL OL XIX–A–1–j–XXIII–1631/1945. (21. d.) Az ideiglenes Nemzeti Kormány (a továbbiakban: INK) iratai (1944) 1945–1949. 27.971/pol.–1945. szóbeli jegyzék a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz. Budapest, 1945. május 19. – Megjegyzés: a jegyzék Apor utódlása esetében június 1-jét említ. A püspököt április 1-jén érte a halálos lövés, és április 2-án, hajnali egy órakor halt bele sérüléseibe.
9	MNL OL XIX–A–83–a/30. sz. 2. fol. Az 1945. május 25-ei minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve.
10	BALOGH István: Tizenöt év egyházpolitikája. Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, Kézirattár – No. 1676. A Vigilia című folyóirat kérésére írta 1960. decemberben.
11	MNL OL XIX–A–1–j–XXIII–1631/1945. (21. d.) Az INK iratai (1944) 1945–1949. Gróf Teleki Géza vallás- és közoktatásügyi miniszter levele a külügyminiszternek, 1945. május 31.
12	MNL OL XIX–J–1–u Gyöngyösi János iratai, Kapcsolatfelvétel az egyes országokkal 1945–1946 című doszszié, 5. irat. A külügyminiszter feljegyzése, k. n. [1945. augusztus 9.]
13	MNL OL 288. f. 5. cs. 560. ő. e. 157. fol. Jegyzőkönyv az MSZMP PB 1971. július 27-ei üléséről.
14	Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (a továbbiakban: PIL) 274. f. 4. cs. 45. ő. e. 2. fol. Jegyzőkönyv az MKP Titkársága 1945. május 28-ai üléséről. – Megjegyzés: a PIL hivatkozott pártiratának átadása az MNL OL részére folyamatban, tehát a hivatkozott dokumentum jelzete változni fog.
15	MNL OL XIX–A–1–j–XXIII–1631/1945. (21. d.) Az INK iratai (1944) 1945–1949. Magyar Külügyminisztérium; Pro domo, 1945. július 30.
16	Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának Levéltára (a továbbiakban: JTMRL) II.1. Másolatok a rend római levéltárának anyagából, Epistolae singulorum 1913–1949/1942–45. "Notes sur la situation actuelle de la Hongrie et des mouvements catholiques en Hongrie. Jusqu'au 14 juin 1945" Rome, le 14 juillet 1945. Gépelt, francia nyelvű irat "P. Nagy Sándor" autográf aláírással. Magyarul: Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: OSZK Kt.) 216. f. 19. ő. e. 277–292. fol. Jelentés Magyarország helyzetéről és katolikus mozgalmairól 1945. VI. 14-ig bezárólag.
17	NAGY Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek. Impr. Danubio, Buenos Aires, 1965. 202. old.
18	A hazai forrásokban a vatikáni intézmények és hivatalnokainak megnevezése körül adódnak bizonytalanságok és pontatlanságok. Az Apostoli szentszék államtitkárságának ekkori szervezetéről az 1917-es egyházi törvénykönyv 263. kánonja a következőképp rendelkezett: "Can 263. Officium Secretariae Status, cuius moderator est Cardinalis Secretarius Status, constat triplici parte hoc ordine: 1. Prima pars, cui praesidet Secretarius Congregationis pro negotiis ecclesiasticis extraodinariis, versatur in negotiis quae eidem, Congregationi examinanda subiici debent ad normam can. 255, ceteris pro diversa eorum natura ad peculiares Congregationes remissis; 2. Altera pars, cui praeest Substitutus, incumbit in ordinaria negotia; 3. Tertiam partem dirigit Cancellarius Brevium Apostolicorum, qui vacat expeditioni Brevium." Eszerint tehát a bíboros államtitkár által vezetett államtitkárság (1968-as átszervezéséig) három részből állt: I. szekcióból, amely a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja, élén a bíboros államtitkár egyik helyettesével, a titkárral (secretarius, segretario). A II. szekció, azaz általános ("Rendes") Egyházi Ügyek szekciója (1968 óta az I. szekció), élén a substitutus-szal, avagy sostitutóval, aki a bíboros államtitkár másik helyettese volt. A magyar szakirodalom a bíboros államtitkár mindkét helyettesét helyettes államtitkárnak vagy államtitkárhelyettesnek szokta nevezni, ami elfedi a különbséget a substitutus és a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja titkárának pozíciója között. A III. szekciót kancellár vezette, feladata a brévék kiadása volt. (A bíboros államtitkárhoz tehát két helyettes tartozott: a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának titkára és az Általános Egyházi Ügyek substitutusa. 1937-től Domenico Tardini volt a titkár, Giovanni Battista Montini a substitutus, és ebben a beosztásukban 1939-ben, az új pápa megválasztása után is megerősítették őket. Luigi Maglione bíboros államtitkár halála [1944] után XII. Piusz nem nevezett ki államtitkárt, tehát Montini és Tardini közvetlenül a pápa alá tartoztak.)
19	NAGY Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek i. m. 198–200. old. – Megjegyzés: Nagy páter a hercegprímási székre sorrendben Mindszenty után Bánáss Lászlót és Shvoy Lajost említette.
20	Amikor Nagy Töhötömöt 1946. április 29-én újabb magánkihallgatáson fogadta a pápa, "félig komolyan, félig tréfásan [...] ezt mondta: Ön ajánlotta! Mire én kifejtettem, hogy ma is őt tartom a legalkalmasabbnak, mert egyrészt ma már másként viselkedik, másrészt pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy erőteljes nyilatkozataival egy nemzetet rázott fel a kábultságból és lett a nép reménysége. Háromszor-négyszer is megismételte a Szentatya, hogy reméli, a Hercegprímás úr most már okosabban fog viselkedni." OSZK Kt. 216. f. 236. ő. e. Nagy Töhötöm levele P. Kerkai Jenőhöz. Róma, 1946. május 3. Másolatban: JTMRL VI. 44a – Nagy Töhötöm iratai. – Pályájáról lásd PETRÁS Éva: "Álarcok mögött." Nagy Töhötöm élete. Századok 149 (2015) 1. 203–212. old.
21	OSZK Kt. 216. f. 490. ő. e. Tóth Miklós olasz nyelvű összefoglalója, 1945. augusztus 24. (A következő idézet is innen – B. Ma.)
22	"Mindszenty József Magyarország hercegprímása." Magyar Kurír, 35. évf. 1945. szeptember 17. 2. kiadás, de. 10 óra 10 perc.
23	Hansjakob STEHLE: Die Ostpolitik des Vatikans 1917–1975. R. Piper und Co. Verlag, München–Zürich, 1975. 285. p.; Hansjakob STEHLE: Geheimdiplomatie im Vatikan. Die Päpste und die Kommunisten. Benziger, Zürich, 1993. 241. p.
24	Grősz József kalocsai érsek naplója 1944–1946 i. m. 258. old.
25	Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár (a továbbiakban: VÉL) I.1.44.a. 2168/1945. Grősz József kalocsai érsek a hozzá intézett értesítést beemelte a tőle Mindszenty Józsefhez írt levélbe. Kalocsa, 1945. szeptember 6. Eredeti, aláírt.
26	VÉL I.1.44.a. 2168/1945. Grősz József kalocsai érsek latin nyelvű levele Mindszenty Józsefhez. Kalocsa, 1945. szeptember 6. Eredeti, aláírt.
27	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Negyedik kiadás, Szent István Társulat, Budapest, 1989. 74. old. – Megjegyzés: más források szerint 36, illetve 48 óra gondolkodási időt kért. Az időtartamot tisztázza Mindszenty egykorú feljegyzése: "Három órán keresztül sürgetett és kért [Grősz József kalocsai érsek], de nem adtam beleegyezést. Három napot kértem." Prímási Levéltár, Esztergom (a továbbiakban: PL) Processus Josephi Card. Mindszenty – Mindszenty periratok (a továbbiakban: Processus), 4. doboz, V–700/16. 9. fol. Mindszenty József latin nyelvű jegyzete, Veszprém, 1945. szeptember 9. Eredeti, latin nyelvű kézírás.
28	Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 3.1.9. V–82.897/1. 20. fol. Endrédy Vendel zirci apát ceruzával írt börtönfeljegyzései. 1950. november 1. idézi CÚTHNÉ GYÓNI Eszter (szerk.): Egy fogoly apát feljegyzései – Endrédy Vendel zirci apát feljegyzései az ÁVH börtönében. METEM–ÁBTL, Budapest, 2013. 44–45. old.
29	"Non recuso laborem..." – hangzik a jegyzet első fele. A Szent Márton legendájából való idézet megegyezik Serédi Jusztinián prímás és Márton Áron erdélyi püspök jelmondatával.
30	PL Processus, 4. doboz, V–700/16. 9. fol. Mindszenty József jegyzete. Veszprém, 1945. szeptember 9. Eredeti, latin nyelvű kézírás.
31	NAGY Töhötöm: Jezsuiták és szabadkőművesek i. m. 206–207. old.
32	PL Mindszenty magánlevéltár (a továbbiakban: Mm.) 42. doboz, Mindszenty kinevezéséhez gratulációk, 357. darab. Báró Kray István Mindszenty Józsefhez intézett levelére írt válasz [k. n. 1945].
33	"Mindszenty József Magyarország hercegprímása." Magyar Kurír, 35. évf. 1945. szeptember 17. 2. kiadás, de. 10 óra 10 perc; PL 2925/1945. 69. fol. Grősz József 1945/1945. sz. latin nyelvű irata Mindszenty József kinevezéséről. Kalocsa, 1945. szeptember 14. Gépelt, eredeti, aláírt; Grősz érsek Dálnoki Miklós Béla miniszterelnököt 1945. szeptember 14-én levélben tájékoztatta: MNL OL XIX–A–1–j–iV–8147/1945. (7. d.) Eredeti, érseki pecsétes, aláírt. (A levél eredeti keltezése szeptember 7. volt. A miniszterelnök a kinevezésről 1945. szeptember 17-én tájékoztatta a minisztertanácsot, annak tagjai a bejelentést tudomásul vették. MNL OL XIX–A–83–a/54. sz. Az 1945. szeptember 17-ei minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve [3. d.].) A történésekről lásd Grősz József kalocsai érsek naplója 1944–1946 i. m. 259. old.; Az egyes napokat feldolgozta MÉSZÁROS István: Prímások, pártok, politikusok 1944–1945. Adalékok a magyar katolikus egyház XX. századi történetéhez. Szent István Társulat, Budapest, 2005. 188–199. old.
34	PL 1647/1946. Kinevezési bulla XII. Piusz pápától Mindszenty József részére. Róma, Szent Péter székénél, 1945. október 2. Eredeti, XII. Piusz pápa ólompecsétjével; PL Székesfőkáptalani Levéltár 109/1945. A káptalannak szóló bulla Mindszenty József kinevezéséről. Róma, 1945. október 2. – Megjegyzés: a pápai bullát 1946. március 26-án érkeztette az esztergomi érseki kancellária, azt maga Mindszenty hozhatta haza Rómából, amikor visszatért bíborossá kreálásáról.
35	PL 1647/1946. Grősz József kalocsai érsek latin nyelvű levele az esztergomi székesfőkáptalannak. Kalocsa, 1945. szeptember 14. Gépelt, eredeti, aláírt. (Kiemelés tőlem – B. Ma.)
36	JTMRL II.1. Másolatok a rend római levéltárának anyagából, Epistolae singulorum 1913–1949/1942–45. Mindszenty József levele XII. Piusz pápához. Esztergom, 1945. szeptember 20. Gépelt, latin nyelvű másolat, Magyarul: OSZK Kt. 216. f. 487. ő. e.
37	PL 4538/1945. Esty Miklós, az országos Földhitelintézet igazgatójának levele Zakar András érseki titkárhoz. Budapest, 1945. október 27. Eredeti, aláírt.
38	ANTALL József államtitkár: Az új hercegprímás arcképe. Az acélember. Új Ember, 1. évf. 8. sz., 1945. szeptember 30. Címlap.
39	PL Mm. 42. doboz, Mindszenty kinevezéséhez gratulációk, 375. darab. Lékai László levele Mindszenty Józsefhez. Veszprém, 1945. szeptember 20.
40	PIL 274. f. 7. cs. 247. ő. e. 16. fol. Eredeti távirat. A szövegben az "első közjogi méltóság" pirossal aláhúzva; A távirat eredeti fogalmazványa: VÉL I.1.44.a. 2381/1945. Dálnoki Miklós Béla 1945. szeptember 20-án, 18 óra 04 perckor feladott táviratának hátoldalán Mindszenty József kézírásával; MINDSZENTY József: Emlékirataim i. m. 82. old.
41	ÁBTL 3.1.9. V–700/2. 334. fol. "Kinevezésének előzménye és ténye". Zakar András gépelt jegyzetei.
42	Esztergom főegyházmegyei XIII. körlevél, 1945. október 17. (VÉL I.1.44.a. 4095/1945.) (A beszédből kiemelt további idézetek is innen – B. Ma.) Lásd még PL 2925/1945., VÉL I.1.44.a. 3206/1945. Mindszenty József hercegprímás beiktatási beszéde. Vö.: MINDSZENTY József: Emlékirataim i. m. 83–85. old. – Megjegyzés: a beiktatási beszéd a különböző forrásokban apró stiláris részletekben eltér, idézeteink az autentikusnak tekinthető körlevélből valók.
43	"Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják. / Apátlan árvák lettünk; / az anyák olyanok, mint az özvegyek. / Saját vizünket pénzért isszuk, / és meg kell fizetnünk a saját fánkért. / Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; / már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk. (...) Az asszonyokat meggyalázták Sionban, / a hajadonokat Juda városaiban. / A főembereket saját kezükkel akasztották fel, / s az öregekre sem voltak tekintettel. / Az ifjakat befogták malmot hajtani, / s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. / A vének nem gyülekeznek már a kapukban, / a fiatalok abbahagyták a mulatságot. / Eltűnt szívünkből a vidámság; / gyászra fordult a körtáncunk. / Lehullott fejünkről a korona. / Jaj nekünk, mert vétkeztünk!"
44	Széchenyi György (1605–1695) és Kopácsy József (1775–1847) esztergomi érsekek és hercegprímások.
45	Mindszenty József a népbíróság előtt. Politikai perek 2. I.U.S. (Irodalmi Úújság) kiadása, Párizs, 1986. XV. Békés Gellért bevezetője.