N. KIS TÍMEA

 

 

MINDSZENTY JÓZSEF
PÜSPÖKSZENTLÁSZLÓN

"A rabság nem egyéb, mint várás és reménykedés; az enyém is az volt"

(Mindszenty József: Emlékirataim)

 

 

Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás életútjának rövid ideig tartó, ám fontos szakasza volt a Pécs melletti püspöki nyaralókastélyban, Püspökszentlászlón 1955. július 17. és november 2. között tartó fogság.

A főpapot 1949. február 8-án, az ítélethirdetést követően rossz egészségi állapotára való hivatkozással először egy rabkórházba, majd szeptember 27-én a budapesti Gyűjtőfogházba szállították, ahol ténylegesen megkezdte életfogytiglani fegyházbüntetését. Élményeiről részletesen megemlékezett Emlékirataiban1 is. Magánzárkában volt, más rabokkal nem érintkezhetett. A szegényes körülményeket az őrök durvasága, a napi rutin lelketlenségét az idő múlásának kíméletlen lassúsága súlyosbította. Tartását és életerejét mindvégig hitének köszönhette: nem mulasztotta el a napi elmélkedéseket, imádságokat, lehetőség szerint a szertartásokat sem. 1950-ben engedték meg neki először, hogy karácsonykor misézhessen, bár magánzárkájában rendszeresen megtette ugyanezt – nem ritkán az őrök zaklatásai közepette. Kilenc hónap elteltével már könyveket is kapott a rabkönyvtárból: főleg marxista munkákat, elvétve magyar, orosz és angol szerzők által írott klasszikusokat. Idővel, a Sztálin halálát követő enyhülés időszakában már azt is megengedték neki, hogy feljegyzéseket, naplót készíthessen.

Egészségi állapota azonban az elégtelen körülmények és élelmezés hiányosságainak hatására egyre romlott, betegségei is kiújultak. Mivel 1954-re már 44,5 kg-ra fogyott, május 13-án átvitték a Gyűjtőfogház rabkórházába, ahol már emberségesebb ellátásban részesült. Átmeneti javulást követően azonban annyira legyengült, hogy felsőbb utasításra, fegyházbüntetését felfüggesztve 1955. július 17-én Püspökszentlászlóra, a pécsi püspökség tulajdonában álló kastélyba szállították, ahonnan ezt megelőzően kiköltöztették az ott élő idős kedvesnővéreket.2

Hogy miért esett a választás végül a Pécsi Püspökség nyaralókastélyára, fennmaradt dokumentumok híján már csak sejteni lehet. Ismerünk egy Javaslat Mindszenty József elítélt ügyében címmel 1955. július 7-én kelt és 82-7993/1955 iktatószámmal a Belügyminisztériumba érkezett, "Szigorúan titkos" minősítésű iratot, melyben azt mérlegelik, milyen előkészületeket téve kell Mindszentyt átszállítani a hejcei kastélyba a Gyűjtőfogház rabkórházából.3

A dokumentumból kiderül: kezdetben több helyszínt is mérlegeltek Mindszenty elhelyezésére. A püspökszentlászlói és a hejcei kastély4 egyaránt püspöki nyaralókastélynak épült a XVIII. század folyamán, majd a szerzetesrendek feloszlatása után a kommunista évtizedekben az Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálata működtetett bennük idős papok és kedvesnővérek befogadására szolgáló szociális intézményt. Mindkettő távol helyezkedett el a fővárostól, rossz közlekedési viszonyok mellett; mindkét kastélyt magas kerítés vette körül, mely lehetővé tette a magas rangú egyházi rabok feltűnés nélküli őrzését. Egy jelentős különbség volt a két épület között: Hejcén akkoriban sem a kastélyban, sem a településen nem volt még áram, ami megnehezítette volna az őrök kapcsolattartását a budapesti központtal. A hejcei kastélyban éppúgy két szoba állt volna a rendelkezésére, mint Püspökszentlászlón, plusz egy szobát a családtagjai részére tartottak volna fenn. Külön előírás vonatkozott arra, hogy a két szobát megfelelően szeparálni kell az épület többi részétől; a főpapi rabbal más ott élő egyházi személy vagy civil nem érintkezhetett a beépítetteken kívül, a kastélyparkba pedig kizárólag őr kíséretében mehet le. A javaslatban azt is rögzítették, hogy Mindszenty őrzését összesen 16 fővel: nappal polgári ruhás államvédelmi őrökkel látnák el, akik különböző minőségben (például gondnok) helyezkednének el, őket éjszakánként fegyveres, rendőregyenruhát viselő személyzet váltaná fel.

A dokumentumban egyéb óvintézkedések megtételét is szükségesnek látták rögzíteni. A hatodik pontban leírták, hogy szükséges "a Mindszenti (sic!) által lakott és használt helyiségek operatív technikával való ellátása", ami a gyakorlatban a szobák bepoloskázását jelentette. A hetedik pontban kiemelték, hogy fontos "Hejce községben és a környező helységekben széles ügynöki hálózat szervezése." Mindszenty József hejcei elhelyezésének ötletét végül elvetették.

A püspökszentlászlói fogságról Mindszenty József emlékirataiból5 értesülhetünk részletesebben. A volt püspöki kastélyt megfelelően felkészítették a főpap fogadására: magas deszkakerítést emeltek köréje, hogy a helyiek ne láthassák, kit őriznek ott. Őrei külön gondot fordítottak arra, hogy a kastélyhoz épült templomot látogató helyiek véletlenül se találkozhassanak a rabbal, így Mindszenty vasár- és ünnepnapokon még a kastélyparkot sem látogathatta. Az emeleten jelöltek ki két szobát a számára, a földszinti helyiségeket nagyrészt lefoglalták az őrzésére Pécsről kirendelt ÁVH-sok. Fogsága új helyszínén édesanyja is meglátogathatta, az ő számára kezdetben egy emeleti szobát biztosítottak. A főpap így írta le fogva tartásának körülményeit önéletírásában: "És mit költöttek internálóhelyemre, hogy mutasson! Festettek, bútorokat hoztak, virágokat ültettek, csak függönyökre, szőnyegekre, deszkakerítésre roppant összegeket adhattak ki! (...) Ilyen gazdálkodásnál húsz főnyi személyzet mellett is megesik, hogy nincs senki, aki a függönyt hónapokig akár egyszer elmozdítsa nyugalmi helyzetéből s a rendkívül elszaporodott és a minket innen valósággal kinéző egereknek csak ez kellett. Kiették a legszebb, legnagyobb függöny legközepét. (...) És ahogy az ÁVH-személyzet a kertben csúfítja a gyönyörű fákat! A szép, ritka fenyőket vágják, ahol érik. (...) A ház vízvezetéke romlik: ott folyik (a megfeketedett mennyezeten), ahol nem kellene, és nem folyik ott, ahol más rendes vízvezeték folyni szokott. A villanytelep süket az indításra. A ház időnként elsötétedik."6

Hogy a főpapok ittlétét mekkora titoktartás övezte, jól szemlélteti, hogy a hivatalos iratokban is hiába keressük az erre utaló dokumentumokat. Amikor például Tóth János esztergomi egyházmegyei pap7 számára az érseki általános helytartó 1955. augusztus 22-én írott levelében gyóntatási joghatóságot kért a pécsi püspöktől,8 csupán annak ideiglenes püspökszentlászlói tartózkodására hivatkozhatott, de arra már nem, hogy minderre azért volt szükség, hogy Tóth Mindszenty gyóntatója lehessen.

A volt plébános segítségével újra hiteles információkhoz juthatott Magyarország politikai és egyházi történéseiről. A főpap tartózkodási helyéről és egészségi állapotáról azonban nem sok információ szivároghatott ki,9 így fordulhatott elő, hogy egy tévinformáció során meglepő hírekről cikkezett a nemzetközi sajtó a püspökszentlászlói tartózkodás idején.

A fogva tartási körülményekről és helyszínekről minimális információ szivároghatott csupán ki. Sem a híveknek, sem a külföldi egyházi méltóságoknak nem volt érdemi információjuk Mindszenty életkörülményeinek alakulásáról, így különféle pletykák, híresztelések is bekerülhettek a sajtóba. Ennek érdekes példája – mely a kommunista államhatalom eszközeinek milyenségét is sejteti – az a "Riadalmat kelt..." című cikk, mely a Betlehemi Híradó 1955. december 2-i számában jelent meg.10 E lapban amerikai sajtóértesülésekre, illetve Varga Béla plébános, a magyar képviselőház emigráns volt elnöke vallomására való hivatkozással11 kritikai éllel közölték, hogy Mindszentyt új és fölötte veszélyes agymosásnak vetették alá: szuggesztív, azaz sugalmazó hipnózis útján az ÁVH egy túlnyomóan vörös propagandát jelentő szereplésre készíti elő. A cikkben Varga közlései alapján azt is ismertetik, hol és hogyan tartják őrizet alatt a prímást: hónapok óta naponta bejár hozzá egy papi ruhás ember, akinek az a feladata, hogy megsemmisítse a prímás akaraterejét, s órákig marad nála, hogy szórakoztassa. Azt ugyan nem lehet tudni, vajon az illető békepap vagy pedig egy kommunista, aki illetéktelenül egyházi jelleget vett fel, de Varga értesülése szerint az agymosással a prímást drámai, nyilvános szereplésére előkészítő ember nyájasan, vég nélkül beszél a bíboroshoz, könyvekből olvas fel neki lassan, alattomosan megsemmisítve az akaraterejét, és gyengéd hangon szakadatlanul arról mond el történeteket, hogy a kommunistáknak mindenfelé sikereik vannak. A cikk szerzője azt is hozzáteszi, hogy az amerikai sajtóértesülésnek valójában nincs alapja. Vargának egy amerikai hatósági személy előtt tett kétórás vallomását veszik alapul a cikkek, de a vallomás nem tartalmaz az előbbiekre vonatkozóan semmit, Varga valójában csupán annyit említett, hogy Mindszentyt naponta meglátogatja egy papi ruhás ember, aki próbálja őt megnyerni a kommunisták támogatására.

Október 10-én – a szintén koholt vádak alapján elítélt – Grősz József kalocsai érseket is Püspökszentlászlóra szállították, akivel Mindszenty József – mivel találkozniuk nem volt szabad – sűrű levélváltásokkal értekezett. Mivel az épület állaga meglehetősen leromlott volt, nem egészen egy hónap múlva, november 2-án Felsőpeténybe, az államosított Almássy-kastélyba költöztették át mindkettőjüket, kimondottan azért, hogy az esetleges egyeztetések során közelebb legyenek a fővároshoz. A tárgyalások megindítása lassan elodázhatatlanná vált: Czapik Gyula egri érsek halálával ugyanis a püspöki karnak nem volt érseki rangban lévő vezetője, mivel a két életben lévő érsek, Mindszenty és Grősz továbbra is foglyok voltak. Mindszenty azonban hajthatatlan maradt: nem kérelmezte az amnesztiát sem, mivel azt a kommunisták feltételei miatt a hatalommal való megalkuvásnak tekintette volna. Mindszenty Józsefet végül magyar honvédek szabadították ki a felsőpetényi kastélyból Pálinkás-Pallavicini Antal őrnagy vezetésével 1956. október 30-án.12

   

JEGYZETEK

1 MINDSZENTY József: Emlékirataim. Szent István Társulat, Budapest, 1989. Helikon Kiadó, Budapest, 2015. (Sajtó alá rendezte: Kovács Attila Zoltán és Soós Viktor Attila)
2 A téglalap alaprajzú, egyemeletes, hangsúlyos középrizalittal ellátott püspökszentlászlói nyaralókastélyt Eszterházy Pál László (1780–1799) püspök építtette 1797-ben. A püspök halálát követően azonban az épületet elhanyagolták, nem az eredeti rendeltetésének megfelelően hasznosították, így állapota meglehetősen leromlott. A kastély mellett egy azzal összeépített templom mint plébánia működött, így annak lelkészei, valamint adminisztrátorai laktak az egyes helyiségekben. A kastély felújításában és modernizálásában Hetyey Sámuel (1897–1903), illetve Zichy Gyula (1905–1926) püspökök vállaltak nagy szerepet; ekkor újították fel az épületet övező parkot is. A II. világháborút követően orsolyita nővérek nyitottak leányiskolát, illetve árvaházat, ám miután kormányzati szándékra megszüntették az egyházi iskolákat, majd feloszlatták a szerzetesrendeket, 1948 decemberében a kedvesnővérek is elhagyták az épületet. 1951-ben, miután a hoszszúhetényi községi tanács önkényesen igényelte s megkapta az épületet, turistaházat alakítottak ki a kastélyból. Az épület tulajdonjoga csupán 1953-ban rendeződött, a pécsi püspökség tulajdonában maradt. Virág Ferenc (1926–1958) püspök 1954-ben az Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálatának engedte át használatra, hogy szociális otthont nyithassanak benne idős kedvesnővérek fogadására. Az itt lakók életét egyszer zavarta meg nagyobb incidens, amikor 1955. július 12-én az Államvédelmi Hatóság 24 órán belüli távozásra és Nógrádverőcére történő átköltözésre szólította fel az ott lakókat. A költözést nem indokolták ugyan meg, de azért kellett ilyen hirtelen kiköltöztetni a nővéreket, mert elő kellett készíteni a kastélyt és a parkot Mindszenty József, majd Grősz József kalocsai érsek érkezésére, akiket itt helyeztek házi őrizetbe.
3 MNL OL M-KS 276. f. 53. cs. 240. ő. e. 59–61. old.
4 A Borsod–Abaúj–Zemplén megyében található hejcei kastélyt Eszterházy Károly egri püspök építtette 1774-ben Fellner Jakab tervei alapján. A kétemeletes kastélyt 1804-ig az egri, majd 1952-ig a kassai püspök használta, ezt követően az Egyházi Kegydíjasok és Betegek Szeretetszolgálata vette kezelésbe.
5 MINDSZENTY 2015. 408–417. old.
6 MINDSZENTY 2015. 415–416. old.
7 Tóth János (1908–1969) esztergomi egyházmegyés pap, 1946–1951 között a Regnum Marianum plébánia plébánosa. A templom lerombolása után a Rózsafüzér Királynője (volt domonkos rendi) plébániára került, ahol a plébánia lelkipásztori feladatait látta el 1951–1953 között. 1955. július 20.–1956. október 30. között Püspökszentlászlón és Felsőpetényben Mindszenty és részben Grősz mellett volt papként. 1957–1963 között ismét a Rózsafüzér Királynője plébánia plébánosa. (Ahhoz képest, hogy mennyire fontos feladatot töltött be, viszonylag kevés forrás, utalás található az életútjára. Vö.: A katolikus Budapest I–II... Általános történeti szempontok – plébániák. Szerk.: BEKE Margit, Szent István Társulat, Budapest, 2013. 768–770. old.; BEKE Margit: Az esztergomi (esztergom–budapesti) főegyházmegye papsága 1892–2006. Szent István Társulat, Budapest, 2008. 746–747. old.) Közli: MINDSZENTY: Emlékirataim, 2015. 411. old. Tóth János Regnum Marianum plébániatemplomát Rákosiék romboltatták le Budapesten, hogy Sztálin hatalmas szobrát állíttassák a helyére.
8 Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár 850/1955.
9 A kommunisták nemzetközi lapszemléjére Mindszenty püspökszentlászlói tartózkodásáról példa: MNL OL XIX-A-21-c 60. d.17.1., 15.
10 Mindszenty Alapítvány; MAL 011/2. sz. dosszié/5.
11 International News Service, november 18.
12 TYEKVICSKA Árpád: A bíboros és a katona. Századvég Kiadó – 1956-os Intézet, Budapest, 1994.