PEHM JÓZSEF SZEMINÁRIUMA

Pehm József szemináriumi éveiről – hasonlóan ifjúkorának többi részéhez – meglehetősen szűkszavúan, de igen pozitívan nyilatkozott emlékirataiban: "Szívesen felvettek a szombathelyi szemináriumba, hiszen a gimnáziumban, mint az ifjúsági kongregáció prefektusának, bizonyos nevem volt. A teológián jól haladtam. Tanáraim, elöljáróim szerettek."¹

Sajnálatos, hogy a szombathelyi papnevelő intézettel kapcsolatban a korszakra vonatkozóan meglehetősen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Pehm József szemináriumi éveiből (1911–1915) szinte teljesen hiányoznak az intézmény iratai. Mindezek mellett a püspöki hivatal anyagában sincsenek a szeminárium belső életére vonatkozó iratok. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy megvannak a kispapok önképzőkörének, a Szent Ágoston Egyesületnek jegyzőkönyvei, illetve a kispapok naplója, valamint az elöljáró értekezletek jegyzőkönyvei.

A Magyar Királyságban a XIX. század közepére a papképzés a jozefinizmus hatására válságba került. A klerikusok elvilágiasodása a kispapokra is hatással volt. A szemináriumokban hiányzott az elmélkedés, csak vasár- és ünnepnapon volt exhortáció, azaz szentbeszéd. Mindezek mellett az Eucharisztia tisztelete is háttérbe szorult. A papnövendékek kápolnáiban nem helyezték ki az Oltáriszentséget, a növendékek csak havonta gyóntak, áldoztak.²

Valójában a papképzés válsága a kor püspökeinek válsága volt, ugyanis a főpásztoroknak jelentős jogaik voltak a szeminárium életében: pályázat útján ők nevezték ki a szeminárium tanárait, meghatározták velük a tananyagot, illetve folyamatosan felügyelték a papképzés színvonalát. Mindezek mellett a papnevelő intézetek vagyonkezelésére, fejlesztésére vonatkozó intézkedéseket is a püspök hozta.³

A szombathelyi szeminárium alapításától kezdve a magyar papnevelő intézetek legjobbjai közé tartozott.⁴ Igaz ugyan, hogy Szabó Imre püspöksége (1869–1881) alatt a szeminárium fegyelme lazult, ugyanis a veszprémi egyházmegyéből Szombathelyre került, a Deák-párt színeiben négy alkalommal (1861., 1865., 1867., 1869.) országgyűlési képviselői mandátumot szerzett főpásztor magával hozta liberális elveit, s így a korban általánosnak mondható laza erkölcsök eluralkodtak az épület falai között.

Utóda, az 1882-től regnáló, korábban gimnáziumi tanárként is működő Hidasy Kornél püspök (1882–1901) a szemináriumi papképzésben is igyekezett több középiskolás módszert bevezetni. Törekedett kialakítani kispapjaiban az egyházias lelkületet, így ha csak tehette, részt vett kispapjai lelkigyakorlatain, amelyek pontjait ilyenkor általában saját maga adta.

Fontos újítása volt az úgynevezett scabellumok bevezetése. Ezek az általában kéthavonta sorra kerülő kisebb összefoglaló vizsgák arra szolgáltak, hogy a növendékek szorgalmát a tanév során fenntartsák. Ez a meglehetősen középiskolás módszer természetesen egyáltalán nem nyerte el a növendékek tetszését.

A püspök a szeminárium 1884-ben kinevezett új spirituálisát – Pálinkás Gézát – németországi papképzőkbe küldte tanulmányútra, hogy tanulmányozza az ottani papképzés valamint a jezsuiták nevelési módszereit.⁵

Hidasy utóda, István Vilmos a papképzés terén teljesen átvette elődje módszereit, bár ahogy Székely László írta, "nem hullott rá elődjének Illés-köpönyege". Amennyire rekonstruálni lehet – ellentétben elődjével – meglehetősen ridegen bánt kispapjaival.⁶

Mikor István Vilmos 1910. december 24-én elhunyt, a lapok a szokásos együttérző írásaikban nem felejtették megemlíteni a püspök érdemeit a társadalmi béke előmozdítása, a püspökség anyagi helyzetének stabilitása, a női szerzetesrendek letelepítése terén. Érdekes helyzet volt: a katolikus Szombathelyi Újság inkább kötelességből, míg a munkapárti Vasvármegye őszintén gyászolta az elhunyt főpásztort. István Vilmos ugyanis püspöksége második felében rendkívül zárkózott életmódot folytatott, amelynek egyik oka a papjaival való politikai ellentétben keresendő. Amíg ugyanis István Vilmos a szabadelvű Széll Kálmán kormánya segítségével szerezte meg püspöki székét, addig a káptalan, illetve az alsópapság döntően a Néppárt politikájával szimpatizált, s szószékeken, népgyűléseken mindent el is követtek annak sikeréért.

Fontos megjegyezni, hogy a Néppárt 1895. évi megalakulása óta a szeminárium tanári karából kerültek ki a párt vezető személyiségei.⁷ Az 1887-től a rektori tisztséget viselő Stegmüller Károly példának okáért a Néppárt megyei elnöke volt, így nem kell csodálkozni, hogy István Vilmos 1902-ben leváltotta posztjáról, s a némileg antipolitikusabb alkatú Vidos Lajost nevezte ki. De elkerült a szemináriumból a szangvinikus Gaál Sándor is, aki morálist tanított, s Stegmüller 1906-ban bekövetkezett halála után átvette posztját a megyei Néppárt élén. Az aktív néppártiak közül egyedül Tauber Sándor maradhatott tovább a papnevelő intézetben, mint az egyháztörténelem és az egyházjog tanára.

A bekövetkezett haláleset miatt Pehm József 1911-ben pont egy olyan évben kezdte meg tanulmányait a szombathelyi hittudományi főiskolán, amikor nem volt püspök az egyházmegye élén.

A püspöki interregnum ideje alatt sem állt meg azonban az élet. 1911-től – tehát Pehm József első tanévétől – Tauber Sándor kezdeményezésére új tanrendet vezettek be, melynek értelmében az előadásokat a délelőtti órákra tették.⁸

A csaknem egyévi interregnum 1912-ben gróf Mikes János intronizációjával ért véget. Mikes egyik legfőbb törekvése annak a feltétlen szigornak enyhítése volt, amelyet Hidasy Kornél vezetett be, s amely István Vilmos alatt állandósult. "Egyszer, s mindenkorra eltörölte a scabellumok intézményét", s ezzel együtt a duktorok informáló tevékenységét. Mikes sokszor látogatott el kispapjai közé, szeretett beszélgetni velük, gyakran megvédte őket az elöljárók túlkapásaival szemben is. Nem szerette a szeminárium rideg, kaszárnya jellegű, öreg épületét. Nagyobb mozgást kívánt biztosítani a növendékeknek, ezért megnyitotta a püspöki palota kertjét a kispapok előtt, padokat tétetett ki, hogy a növendékek kedvükre sétálhassanak, feltöltődhessenek, tanulhassanak a szabad levegőn.⁹

Az új püspök már az 1912/13-as tanévtől több személyi változásról döntött a szeminárium tanári karában. Vidos Lajos rektor helyett Tauber Sándor, az egyházjog és egyháztörténelem tanára, addigi helyettes rektor lett az intézmény vezetője. Az új vicerektor Erőss József lett, aki egyúttal a prefektusi tisztet is ellátta. Rogács Ferenc spirituálist Mikes titkárává nevezte ki, helyét Pintér József, a Szombathelyi Újság volt szerkesztője, a Keresztény Szociális Munkás Egyesület korábbi titkára foglalta el.¹⁰

Egy szemináriumban a spirituális személye mondhatni stratégiai jelentőséggel bírt. A fiatal papok lelki vezetőjeként természetes, hogy közte s az ifjú leviták között szoros kapcsolat alakult ki. Ráadásul Pintér maga is megnyerő személyiség lehetett. Mind az általa kigondolt elmélkedési pontok, mind a javasolt önképzőköri dolgozati témák érintették a modern teológiai és pasztorációs problémaköröket. Modern, korszerű lelkivezető volt, akinek mind előélete – újságírói, szerkesztői gyakorlata, társadalmi aktivitása –, mind pedig oktató munkássága példaként szolgált a kispapok számára.¹¹

Ebben az időszakban a szemináriumban összesen öt fő tárgyat tartottak számon. Ezek közül a dogmatikát Erőss József tartotta, s ugyancsak ő volt a filozófia oktatója is. Őt egy fél évig a fiatal Géfin Gyula helyettesítette 1913 októberétől 1914 júliusáig. A morálist Császár József, a jeles néppárti oktatta, míg a biblikumot Farkas Ferenc, az egyháztörténetet és egyházjogot Tauber Sándor.

Pehm József évfolyamtársai közül – Auguszt István, Haukó József, Herold József, Mischinger József, Szabó Ernő, Szeidl József, Tomsits Gyula – komoly egyházi karriert senki nem futott be, legfeljebb a plébánosságig vitte legtöbbjük.¹²

Ha a leendő esztergomi hercegprímás osztályzatait nézzük, azokban semmi kivetnivalót nem találunk. A legtöbb tantárgyból eminentem minősítést szerzett, s csak kevés tárgy mellé került a laudabilem bejegyzés. Osztályzataival – ha nem is emelkedett ki csoporttársai közül – egyenletesen kitűnő teljesítménye figyelemre méltónak mondható. Tanárai kisebb közösségi feladatokkal is megbízták: 1913-ban iskolai prefektus, 1914-ben az I. múzeum – ma ezt tanulószobának mondanánk – felügyelője lett.¹³

Aktív tagja volt a szemináriumban működő kispapi önképző körnek, a Szent Ágoston Egyletnek. Mindjárt első évben aljegyzői tisztséget kapott.¹⁴ Az 1912-es esztendőben már komoly dolgozatokkal jelentkezett: "Amikor a természet ébred"; "Indulóra"; "A kereszt"; "Oconnel Dániel"; "Mik voltak okai a kereszténység gyors elterjedésének?"; "Kifogások a Kath. sajtó ellen"; "Miért és mi mellett bizonyító értékű a vértanúság?"¹⁵; "Szoc. kérdés a 12. és a 13. században."; "A modern sajtó viszonya a valláshoz és az erkölcshöz". A tanév végén "Az édesanya" című dolgozata első helyezett lett, sőt a 221 oldalas munkát az aktuális elnök külön jutalomra terjesztette fel.¹⁶

A tanulás mellett óriási, mondhatni emberfeletti szorgalmat igényelt a fent felsorolt irodalmi munkák magas szinten történő megírása. Látszik, Pehm József már akkor is kivételes munkabírással rendelkezett. Az pedig külön érdekesség, hogy a később kiadott Az édesanya című művét a Szent Ágoston Egyesület Irodalmi Osztálya számára készítette el.¹⁷

Az 1913/14-es tanévben nyertes lett az "In cruce Salus" című dolgozata, illetve a Mikes püspök intronizációjának emlékére írt "Húsvét vasárnapra" című munkája. Ebben a tanévben 6 dolgozatot adott be bírálatra; ugyan nyerni nem nyert egyikkel sem, ám a bírálatok meglehetősen kedvezőek voltak. Az 1912/1913-as tanévben az egyesület 3. legfontosabb posztját nyerte el: a főjegyzője lett.

Az 1914/15-ös tanévben őt választották meg az egylet elnökének. Ebben az évben azonban, úgy tűnik, az egyleti élet vegetált, ugyanis – valószínűleg a világháború teremtette rendkívüli körülmények miatt –, csak egy összejövetelre került sor, ahol is megválasztották a következő év tiszti karát. A háború azonban nemcsak az egylet életére nyomta rá bélyegét. Az 1915-ös esztendőben felborult a szeminárium rendje. Mivel az elemi iskolát a hadsereg lefoglalta, így a püspöki iskola diákjai elfoglalták a szeminárium egyes termeit.¹⁸

A negyedéves kispapok 1914 szeptemberétől részt vettek a katonai sebesültek testi-lelki gondozásának munkájában. Vöröskeresztes szalaggal jártak kórházakba, majdhogynem naponta. Előkészítették a betegeket a szentségek felvételére, és az ápolás munkájából is kivették részüket. Karácsonykor lemondtak ajándékukról a betegek javára, s az ünnepek alatt bejártak a kórházba, hogy karácsonyi énekekkel hozzanak egy kis meghittséget a kórház falai közé. Ez a különleges tanév volt Pehm József utolsó éve a szombathelyi szemináriumban, s 1915. június 12-én történő szentelését követően élete egy új szakaszba lépett.¹⁹

Pehm József szemináriumi évei épp korszakhatárra, arra az időszakra esett, amikor Mikes János elkezdte saját elképzelései szerint átalakítani az intézményt. A püspök egészen másfajta szemináriumot kívánt létrehozni, s ezt nem csak személyi változásokkal kívánta elérni. Törekedett arra, hogy kispapjait minél alaposabban megismerje. Hacsak tehette, igyekezett ezekre kötetlen alkalmakat találni. Erre szolgáltak a növendékek sétái és más alkalmak, például a püspök csütörtökönként áthívott kispapokat a püspöki szentmisékre asszisztenciának, utána meghívta őket ebédre is. Ezeken a beszélgetéseken választotta ki azokat a tehetséges levitákat, akiket érdemesnek tartott arra, hogy az egyházmegye valamelyik külföldi egyetemen taníttassa őket. Így választhatta ki Pehm Józsefet is. Ahogy emlékirataiban írja: "Az első év után gr. Mikes János megyéspüspök a bécsi egyetemre küldött, és a magyar teológusok szemináriumában, a Pázmáneumban biztosított helyet részemre. Nem éltem ezzel a főpásztori keggyel. A püspök végül is tudomásul vette elhatározásomat, mely meglepetést, kis hidegséget idézett elő; ezt pár évig éreznem is kellett."²⁰

Pehm rengeteget veszített azzal, hogy elutasította magától ezt a lehetőséget. Hiába maradt ennek ellenére Mikes János kedvelt papja, nem szerzett doktori címet. Így amikor a püspök 1920 után immáron a saját maga által kinevelt oktatókkal töltötte fel a papnevelő intézet tanári karát – gondolok itt Székely László, Géfin Gyula, Szendy László személyére –, ő szükségszerűen nem tudott csatlakozni ehhez a papi elithez, vagy legalábbis ennek a csoportnak minimum perifériáján volt. Tanárként ők nemcsak a papképzésben vettek részt, hanem aktív alakítói voltak Szombathely hit- és kulturális életének. Széleskörű ismereteikkel, nyitott világnézetükkel nagy népszerűségre tettek szert. Igaz, belőlük nem lett püspök...

A Mikes János által megálmodott szeminárium egészen más volt, mint az elődei által elképzelt papnevelde. A Hidasytól megalapozott, s István Vilmostól továbbvitt szemináriumi élet nem készítette fel a növendékeket az új kor szellemi, hitéleti kihívásaira. Mikes innovatív, engedelmes, de az önálló gondolkodásra is képes, a modern pasztoráció kellékeivel rendelkező papokat akart szemináriumában képezni. Minden jel arra mutat, hogy igyekezett nem gyermekként, alattvalóként, sokkal inkább felnőttként, partnerként kezelni papjait. S bár a szeminárium életében a jelentősebb reformok – az ötéves képzés bevezetése, a szociológia tanítása, a szeminárium épületének korszerűsítése – már a világháborút követő esztendőkre estek, mégis a tanári kar kialakítása már az ő elgondolása alapján indult el.

Mindazon figyelem ellenére, amellyel Mikes püspök a szeminárium s annak hallgatói irányában viseltetett, mind a kortársak, mind pedig az utókor számára teljesen világos, hogy a püspök az egyházmegye leendő vezető papjainak képzését nem Szombathelyen képzelte el. Géfin Gyula, Székely László, Szendy László Innsbruckban tanult, majd Rómában képezték magukat tovább. Palkó János későbbi szemináriumi tanár Bécsben tanult, s szerezte meg doktorátusát. Werner Alajos Budapesten szerezte diplomáját, majd később Rómában volt ösztöndíjas. Pehm Józsefnél azonban mindez hiányzott. Ő egy egészen más, mondhatni göröngyösebb úton építette egyházi karrierjét.

A kérdés a fentiek fényében a következő: a szemináriumból a szükségszerűen megszerezhető tudás mellett vajon mit tudott magával vinni papi életébe az ifjú Pehm? Látni kell, hogy zalaegerszegi plébánossága alatt ugyanazzal az innovatív, bátor kezdeményező készséggel lépett fel plébániáján kicsiben, mint tette azt Mikes püspök egyházmegyéjében nagyban: a vagyon-átcsoportosítás, építkezés, sajtófejlesztés szerepelhetett programjában neki is, akárcsak Mikesnek. Feltétlen királyhűsége is táplálkozott szemináriumi tanárainak néppárti kötődéséből, amelynek ez szerves része volt.

A kérdés megválaszolására, hogy ti. Pehm József életében mennyire voltak meghatározóak szombathelyi szemináriumi évei, nem merek vállalkozni, ugyanis feltehető, hogy nézet- és eszmerendszere már gimnáziumi tanulmányai során kialakult. Az viszont bizonyos, hogy a szombathelyi papnevelő intézet hírnevét öregbítette a tény, hogy egy hercegprímás tanult falai között. Kár, hogy ezt az intézmény Mindszenty József hercegprímássá történő kinevezése után már csak rövid ideig tudta élvezni, ugyanis 1952-ben bezárta kapuit a hallgatók előtt.

   

JEGYZETEK

1	MINDSZENTY József: Emlékirataim. Vaduz, 1988. 15. old. Helikon Kiadó, Budapest, 2015. (Sajtó alá rendezte: Kovács Attila Zoltán és Soós Viktor Attila) 30. old.
2	HERMANN Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 491. old.
3	SIPOS István: Katolikus egyházjog. Pécs, 1938. 187. old.
4	Erre utal: SZÁNTÓ Konrád: A katolikus egyház története II. 507. old. HERMANN i. m. 491. old.
5	SZÉKELY László: A szombathelyi püspöki papnevelő-intézet története. In: A szombathelyi egyházmegye története. II. köt. Szerk.: Géfin Gyula. Szombathely, 1929. 254. old.
6	SZÉKELY 1929. i. m. 277. old.
7	Arra vonatkozóan, hogy a kispapok életében is fontos volt a politika, Székely László több esetet is említ. L. SZÉKELY 1929. i. m. 269., 277. old.
8	Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, Szeminárium iratai. A szemináriumi elöljárói értekezletekről felvett jegyzőkönyvi határozatok. 1912. március 15.
9	SZÉKELY László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről. Vasszilvágy, 2009. 95. old.
10	SZÉKELY 1929. i. m.: 293–295. old.
11	Pintér József munkásságához lásd: PÁL Ferenc: A Vas vármegyei katolikus sajtó a 19–20. század fordulóján. Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 2008. 3. sz. 46–60. old. A magyarországi keresztényszocializmus kezdeteihez. In: Mából a tegnapról. Képek Magyarország 19. és 20. századi történelméből. Főszerk.: Erdődy Gábor. Bp., 2012. 55–72. old.
12	SzEL, Szeminárium iratai. Protocollum classificatorum.
13	A szemináriumi elöljárói értekezletekről felvett jegyzőkönyvi határozatok. 1914. augusztus 30.
14	A Szent Ágoston Egyesület ügyviteli naplója 1911. október 1.
15	Uo. 1912. május. 12.
16	Uo. 1913. május 12.
17	A mű 1916-ban jelent meg.
18	A szeminárium elöljárói értekezletről felvett jegyzőkönyvi határozatok. 1915. szeptember 5.
19	SZÉKELY 1929. 283. old.
20	MINDSZENTY, 1989. 16. old., 2015. 30–31. old.